Ugrás a tartalomhoz

OXFORD - Matematika : Kislexikon

Tóth János (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

W

W

W

A watt jele.

Wald Ábrahám

(1902–1950) Magyar származású amerikai matematikus, foglalkozott döntéselmélettel, geometiával és ökönometriával, és ő a szekvenciális mintavétel kidolgozója.

Wallis, John

(1616–1703) A Newtont megelőző kor vezető angol matematikusa. Az oszthatatlan mennyiségek Cavalieri-féle módszerét fejlesztette tovább a végtelenül kicsiny mennyiségek segítségével, de mechanikával is foglalkozott. Newton a differenciál- és integrálszámítás megalkotásában és a Newton-törvények megfogalmazásában többek között Wallis munkásságára támaszkodott. Wallis használt először negatív és törtkitevőket. Lényeges szerepe volt a Royal Society 1662-es megalakításában.

Wallis-formula

Lásd pi.

watt

A teljesítmény SI mértékegysége, rövidítve . Egy watt egyenlő egy joule osztva egy másodperccel.

Weierstrass, Karl Theodor Wilhelm

(1815–1897) Német matematikus, az analízis egyik vezető alakja. Weierstrass arra törekedett, hogy az analízist a matematika ma elvárt szigorával és precizitásával alapozzák meg. Fő eredményei közé tartozik a függvények hatványsorfejtésének kidolgozása. Példát adott olyan folytonos függvényre, amely sehol sem deriválható. (Ez az eredmény akkoriban igencsak meglepő volt, mert sokáig úgy gondolták, hogy a folytonos függvények „néhány” kivételes ponttól eltekintve mindenütt deriválhatók.) A matematikában már akkor is jelentőset alkotott, amikor vidéki tanárként csak kevés kapcsolata lehetett kortársaival. 40 éves korában Berlinben közvetlenül professzornak nevezték ki.

Whitehead, Alfred North

(1861–1947) Angol matematikus és filozófus. A Principia Mathematica című, Bertrand Russellel közös művüket 1913-ban adták ki.

Wiener, Norbert

(1894–1964) Amerikai matematikus, logikus, a kibernetika megalkotója. A II. világháborúban a lövedékek irányítási kérdéseivel foglalkozott. Jelentősek a sztochasztikus folyamatok elméletében végzett vizsgálatai is.

Wilcoxon-féle rangpróba

Lásd Wilcoxon-próba.

Wilcoxon-próba

Nemparaméteres próba, amelyben a nullhipotézis az, hogy a medián értéke egy adott szám. A próbához szükséges tudnunk (vagy feltételeznünk), hogy az illető eloszlás szimmetrikus. A mintaelemek a mediántól való előjeles távolságuknak megfelelő rangot kapnak, és összehasonlítjuk az összes negatív és pozitv rangot. Ez a próba erősebb, mint az előjelpróba, ugyanis ez utóbbi csak a medián alá és fölé eső megfigyeléseket számolja össze, így a rendelkezésre álló információ nagy részét nem hasznosítja. Az eljárás abban áll, hogy a nullhipotézisben szereplő mediántól eltérő megfigyeléseket a mediántól való távolságuknak megfelelő ranggal látjuk el, és külön-külön összeadjuk a medián fölötti és alatti rangokat. Vannak táblázatok különböző n mintanagyság mellett egy- és kétoldali próbákhoz, de még n viszonylag kis értékei esetén is az normális eloszlás jó közelítést ad.

Wilcoxon-próba párosított mintaelemekre

Ha adott egy párosított megfigyelésekből álló minta, és tudjuk vagy feltételezzük, hogy az eloszlások szimmetrikusan helyezkednek el a mediánok különbsége körül, akkor a Wilcoxon-próba alkalmazható a különbségre. Speciálisan, ha a sokaság mediánjának eltolódására vagyunk kíváncsiak (például ellenőrzendő valamely beavatkozás vagy hatóanyag hatásosságát), akkor nullhipotézisnek azt vehetjük, hogy nulla a két medián különbsége.

Wiles, Andrew John

(1953–) Angol matematikus, aki bebizonyította a nagy Fermat-tételt. 1993-ban jelentette be, hogy sikerült a tételt bebizonyítania, ezért esélyessé vált a Fields-érem elnyerésére. A bizonyításról azonban kiderült, hogy hibát tartalmaz, amelyet Wiles csak 1995-re tudott kijavítani – ekkorra azonban már túl idős lett, hogy megkaphassa a kitüntetést. Rendkívüli teljesítményét a Fields Intézet úgy ismerte el, hogy 1998-ban egy különleges ezüstérmet adományoztak számára. 1996-ban elnyerte a Wolf-díjat is.

Witten, Edward

(1951–) Amerikai matematikus és elméleti fizikus, a szuperhúrelmélet világhírű vezető kutatója. A csomóelméletet és kvantumelméletet összekapcsoló munkásságáért 1990-ben Fields-éremmel tüntették ki.

Wolf-díj

Az izraeli Wolf Alapítvány évente hat különböző területen – mezőgazdaság, kémia, matematika, orvostudomány, fizika és művészetek – osztja ki a neves (a Nobel-díjhoz mérhető) Wolf-díjat. A díjat 1978-ban alapították. Az eddigi matematikus díjazottak listáját a 9. Függelék tartalmazza.