Ugrás a tartalomhoz

A polimertechnika alapjai

Czvikovszky Tibor, Nagy Péter, Gaál János (2007)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

10.5 Rotációs öntés

10.5 Rotációs öntés

10.5.1 A rotációs öntés alapvonásai

Nagyméretű (1–10 m3), zárt és nyitott üreges testek előállítására használt eljárás. Elsősorban hőre lágyuló műanyagokat dolgoznak fel ezzel a módszerrel is, de lehetséges a reaktív (vagyis az alakadással egyidejűleg kémiai reakció is lejátszódik) feldolgozástechnika is.

Előnye:

  • az olcsó szerszám és berendezés,

  • a termékek nagyon kis belső feszültsége,

  • a szinte tetszőleges (és könnyen változtatható) falvastagság,

  • hegedési varratmentes termékek készíthetők,

  • a szerszám – vagy anyagcsere gyorsan megvalósítható.

A módszernek van néhány hátránya is:

  • kis falvastagságú termékek (0,75 mm alatt) készítésére nem alkalmas

  • a fúvásos technológiákhoz képest lassú, kis méretű termékeknél nem versenyképes

  • nem minden polimer alkalmas rotációs formázásra

A rotációs öntés a következő lépésekből áll:

  • a fűthető szerszámba meghatározott tömegű műanyagot helyeznek el granulátum, vagy por formájában,

  • a szerszámot összezárják, felmelegítik (a szerszám típusától függően légcirkulációs kemencében, vagy duplafalú szerszám esetén fűtőközeget cirkuláltatva a szerszám falai között), és két egymásra merőleges tengely körül forgatják (a fordulatszám nem szokta túllépni a 30 fordulat/perc értéket, általában 3–10 ford/perc),

  • a polimer megolvad, a keletkező ömledék a centrifugális erő hatására egyenletesen eloszlik és felveszi a szerszám alakját. A folyamat időtartama változik a polimer minőségétől és a falvastagságtól függően; általában 5–25 perc közötti érték,

  • a szerszámot ezután tovább forgatás mellett lehűtik, szintén típustól függően hűtőkamrában levegővel, illetve vízpermettel, vagy duplafalú szerszámnál megfelelő hűtőközeget cirkuláltatva a szerszám falai között. A hűtés időtartama is kb. 10–20 perc,

  • a készterméket eltávolítják.

10.5.2 Rotációs öntőberendezések

A rotációs öntőberendezésnek alkalmasnak kell lennie a szerszám (két tengely körüli) forgatására, a szerszám fűtésére és hűtésére. A legegyszerűbb szerszámkonstrukcióknál a szerszámot acéllemezből készítik. Mivel a szerszámban nem alkalmazunk túlnyomást, annak csak a forgatásból származó erőhatásokat kell elviselnie, azonban a szerszám tervezésénél tekintettel kell lenni a nagy hőterhelésre, hiszen a szerszámot gyakran melegítik fel és hűtik le. Kisebb termékek gyártásához többfészkes szerszámokat alkalmaznak, amelyeket többnyire alumínium-ötvözetből készítenek. A 10.17 ábrán többfészkes, alumínium öntvényből készült öntőszerszám, a 10.18 ábrán kettősfalú acéllemez szerszám vázlatos elrendezése látható.

Több fészkes, alumínium öntvény szerszám vázlata

10.17 ábra: Több fészkes, alumínium öntvény szerszám vázlata [10.4]

Kettős falú, acéllemezből készült öntőszerszám

10.18 ábra:Kettős falú, acéllemezből készült öntőszerszám [10.4]

A 10.19 és 10.20 ábrán rotációs öntőberendezések vázlatos elrendezése látható. A 10.19 ábra berendezése egy egységben tartalmazza a fűtést, hűtést, polimer anyag betáplálást és késztermék eltávolítást. A 10.20 ábra berendezésénél az egyes állomások helyileg elkülönültek, közöttük szállítókocsik hordják az öntőszerszámokat.

Rotációs öntőberendezés

10.19 ábra:Rotációs öntőberendezés. Az öntőszerszámokat tartó tengelyek a körívesen kiképzett fűtő- és hűtőállomások között körpályán mozgatják a szerszámokat, és közben forgatják is azokat. [10.1]

Rotációs öntőberendezés szállítókocsikkal

10.20 ábra:Rotációs öntőberendezés szállítókocsikkal [10.4]