Czvikovszky Tibor, Nagy Péter, Gaál János (2007)
Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ
A műanyagok a természetes környezetben – pl. beásott, földfelszín alatti lerakóhelyen (deponia) hasonló módon bomlanak, mint a természetes polimerek. A cellulóz is nehezen bomlik ligninnel stabilizált formájában: a mocsárba süllyedt famaradványok több millió évet is túlélhetnek. A 19. századi újságpapír – ha tömbben deponálták – a kiásáskor ma is szinte elolvasható állapotú. A természetes eredetű polimereknek mindenesetre nagyobb esélye van – alkalmas körülmények között – mikrobiológiai, fermentativ bomlásra. A selyem, a gyapjú, a pamut könnyebben bomlik, mint a poliészterszál. De az sem ritka, hogy ősrégi temetők feltárásakor ép hajfonatot, vagy többezer éves textíliákat találunk.
A kommunális hulladékban – akár a nagyvárosi, akár a mezővidéki szemétben a műanyaghulladék csekély hányadot tesz ki. Ennek felbomlása a többi, szerves eredetű, építési hulladék jellegű és egyéb szemét között nagymértékben a műanyaghulladék méretétől, aprítási fokától függ. (A finomra aprított műanyag- és papírhulladék még előnyös is lehet talajlazító hatása révén a vegetáció újratelepítése szempontjából.) A kommunális hulladék fejenként (Európában) évenként 400 kg körüli mennyiségéből közelítőleg:
5 % a műanyag,
15 % papír,
10 % fém és üveg,
40 % szerves (bio-) hulladék,
a többi pedig túlnyomórészt építési hulladék.
A hulladékban megjelenő anyagok újrahasznosítása igen eltérő arányú. Mint az ismeretes, a fémek újrahasznosítása évszázadokra visszavezethető gyakorlat. Németországban a hagyományos acélgyártásban 1 to acélhoz 0,35 to ócskavasat használnak fel, kb. 35 %-os az újrahasznosítás. Az elektro-acél gyártásban ennél magasabb az ócskavas aránya. Az aluminium újrahasznosítása 20 %-ra becsülhető.
Az építőipar szilikátanyagainak újrahasznosulása másodlagos formában: talajszilárdító feltöltés formájában nagyarányban, de alacsony gazdaságossággal (szilikáttörmelék, salak, bányameddő) működik. Az üveg újrahasznosítása szintén bevett gyakorlat, de nem problémamentes.
A kommunális hulladék 15 %-át kitevő papír, amelynek felhasználása egyáltalán nem csökken a számítógép elterjedésével, mintegy 40 %-ban újrafelhasználásra kerül. Az újrahasznosított papír rendszerint alacsonyabb szintű felhasználásra jut (újságpapír, csomagoló- és egészségügyi papír).
A háztartási hulladék 5 %-ában megjelenő műanyagok megoszlása közelítőleg azonos a gyártásban elfoglalt arányaikkal (16.1 táblázat).
16.1. táblázat - A kommunális hulladék kb. 5 %-ában megjelenő műanyaghulladékok összetétele [16.1]
| Hőre lágyulók |
LDPE, HDPE PVC PP PS PU GFRP (kompozit) PA |
30–35 % 20–25 % 8–10 % 6–8 % 8–10 % 6–8 % 2–3 % |
| Hőre nem lágyulók |
UP PF EP |
1–2 % 3–4 % 1–2 % |
A műanyagok újrahasznosításának igen sokféle nézőpontja (aspektusa) van. Tárgyalható
az anyagmegtakarítás, a kőolaj (nyersanyag) kímélése szempontjából,
az energia-megtakarítás (a szintetikus polimergyártási technológiában elfogyasztott energia) szempontjából,
a környezeti szennyezés, a környezetvédelem, a hulladék-kezelés szempontjából, de ezen felül tekinthetjük
logisztikai feladatnak: a hulladékbegyűjtés, szétválogatás, szelektálás, csoportosítás, gyűjtő- és újrafeldolgozó helyre szállítás szempontjából,
konstrukciós szerelési és szétszerelési feladatnak (pl. az autóbontást, a hűtőszekrények, akkumulátorok reciklálását).
A jelen fejezetben a polimerek újrahasznosítását elsősorban anyagtudományi – és technológiai: anyagmérnöki szempontokból tárgyaljuk.