Ugrás a tartalomhoz

A polimertechnika alapjai

Czvikovszky Tibor, Nagy Péter, Gaál János (2007)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

16.2 Műanyag a hulladékban

16.2 Műanyag a hulladékban

A műanyagok a természetes környezetben – pl. beásott, földfelszín alatti lerakóhelyen (deponia) hasonló módon bomlanak, mint a természetes polimerek. A cellulóz is nehezen bomlik ligninnel stabilizált formájában: a mocsárba süllyedt famaradványok több millió évet is túlélhetnek. A 19. századi újságpapír – ha tömbben deponálták – a kiásáskor ma is szinte elolvasható állapotú. A természetes eredetű polimereknek mindenesetre nagyobb esélye van – alkalmas körülmények között – mikrobiológiai, fermentativ bomlásra. A selyem, a gyapjú, a pamut könnyebben bomlik, mint a poliészterszál. De az sem ritka, hogy ősrégi temetők feltárásakor ép hajfonatot, vagy többezer éves textíliákat találunk.

A kommunális hulladékban – akár a nagyvárosi, akár a mezővidéki szemétben a műanyaghulladék csekély hányadot tesz ki. Ennek felbomlása a többi, szerves eredetű, építési hulladék jellegű és egyéb szemét között nagymértékben a műanyaghulladék méretétől, aprítási fokától függ. (A finomra aprított műanyag- és papírhulladék még előnyös is lehet talajlazító hatása révén a vegetáció újratelepítése szempontjából.) A kommunális hulladék fejenként (Európában) évenként 400 kg körüli mennyiségéből közelítőleg:

  • 5 % a műanyag,

  • 15 % papír,

  • 10 % fém és üveg,

  • 40 % szerves (bio-) hulladék,

a többi pedig túlnyomórészt építési hulladék.

A hulladékban megjelenő anyagok újrahasznosítása igen eltérő arányú. Mint az ismeretes, a fémek újrahasznosítása évszázadokra visszavezethető gyakorlat. Németországban a hagyományos acélgyártásban 1 to acélhoz 0,35 to ócskavasat használnak fel, kb. 35 %-os az újrahasznosítás. Az elektro-acél gyártásban ennél magasabb az ócskavas aránya. Az aluminium újrahasznosítása 20 %-ra becsülhető.

Az építőipar szilikátanyagainak újrahasznosulása másodlagos formában: talajszilárdító feltöltés formájában nagyarányban, de alacsony gazdaságossággal (szilikáttörmelék, salak, bányameddő) működik. Az üveg újrahasznosítása szintén bevett gyakorlat, de nem problémamentes.

A kommunális hulladék 15 %-át kitevő papír, amelynek felhasználása egyáltalán nem csökken a számítógép elterjedésével, mintegy 40 %-ban újrafelhasználásra kerül. Az újrahasznosított papír rendszerint alacsonyabb szintű felhasználásra jut (újságpapír, csomagoló- és egészségügyi papír).

A háztartási hulladék 5 %-ában megjelenő műanyagok megoszlása közelítőleg azonos a gyártásban elfoglalt arányaikkal (16.1 táblázat).

16.1. táblázat - A kommunális hulladék kb. 5 %-ában megjelenő műanyaghulladékok összetétele [16.1]

Hőre lágyulók

LDPE, HDPE

PVC

PP

PS

PU

GFRP (kompozit)

PA

30–35 %

20–25 %

8–10 %

6–8 %

8–10 %

6–8 %

2–3 %

Hőre nem lágyulók

UP

PF

EP

1–2 %

3–4 %

1–2 %


A műanyagok újrahasznosításának igen sokféle nézőpontja (aspektusa) van. Tárgyalható

  • az anyagmegtakarítás, a kőolaj (nyersanyag) kímélése szempontjából,

  • az energia-megtakarítás (a szintetikus polimergyártási technológiában elfogyasztott energia) szempontjából,

  • a környezeti szennyezés, a környezetvédelem, a hulladék-kezelés szempontjából, de ezen felül tekinthetjük

  • logisztikai feladatnak: a hulladékbegyűjtés, szétválogatás, szelektálás, csoportosítás, gyűjtő- és újrafeldolgozó helyre szállítás szempontjából,

  • konstrukciós szerelési és szétszerelési feladatnak (pl. az autóbontást, a hűtőszekrények, akkumulátorok reciklálását).

A jelen fejezetben a polimerek újrahasznosítását elsősorban anyagtudományi – és technológiai: anyagmérnöki szempontokból tárgyaljuk.