Ugrás a tartalomhoz

A polimertechnika alapjai

Czvikovszky Tibor, Nagy Péter, Gaál János (2007)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

18. fejezet - UTÓSZÓ

18. fejezet - UTÓSZÓ

Tantárgyat formálni a technológiából azzal a veszéllyel jár, hogy megállapodottnak, véglegesen kialakultnak tekintjük azt, ami állandó változásban, fejlődésben van. Hangsúlyosan érvényes ez a polimertechnikára, amely a 20. század utolsó négy évtizedében százszorosára nőtt, nemcsak a termelés mennyiségében, de a felhasználható műszaki anyagok számában, változataiban is, - miközben ezen anyagok minősége a legfontosabb vonások (pl. élettartam) tekintetében tízszeresre javult, költsége pedig (összehasonlítható árakon) tizedére csökkent. (Ez a történet hasonlít a még ennél is sokkal rohamosabban fejlődő mikroelektronika történetére.)

Tankönyvre – még a multimédia korában is – szükség van. A technológia további fejlődése ugyanis azon is múlik, mennyire értik a további ésszerű felhasználásért felelős jövendő szakemberek az adott technika születésének körülményeit, fejlődésének, kibontakozásának belső logikáját, növekedésének határait. A tananyag mindezt jól elsajátítható egységekben kell, hogy átadja, méghozzá a 14 - 15 hetes szemeszterhez illesztett adagokban, úgy, hogy mindez szilárd - és mégis bővíthető – elméleti alapokon nyugodjon, de elindítson a gyakorlat felé, a megvalósult technika összehasonlíthatatlanul szakosodottabb, összetettebb, színesebb világa felé.

Nincsenek illúzióink a tekintetben, hogy ebből a nehéz feladatból milyen keveset sikerült megragadnunk ebben a könyvben.

Mentségünkre szolgáljon, hogy megnyílt világunkban ebben a technikában jól látható módon, az utóbbi évtized rendkívül bő termést hozott kitűnő tankönyvekből és monográfiákból, elsősorban angolul és németül. Európa és Amerika legjobb egyetemeinek nemcsak tankönyveibe, de tantárgy-programjában is jó betekintést nyújt az a több mint száz kötet az 1990-es évekből, amelyet a fejezetek végén idézünk. Az az idő is gyorsan közelít, amikor már nem lesz sem nyelvi, sem egyéb akadálya annak, hogy a magyar szakember az idegennyelvű szakirodalomban is egészen otthonos legyen. Úgy érezzük azonban, hogy a hagyományos módon összefoglalt, kézzel fogható, magyar nyelvű szakirodalomra a sokféle egyéb adatforrás – mint az elektronikus adathalmazok, a képpel is alátámasztott, böngészhető és párbeszédre is fogható világháló, a folyamatokat is szimuláló ismertetők stb., – mellett is szüksége lesz azoknak, akik a tanulást és a tudást egyéni erőfeszítésen alapuló, elmélyülést és alázatot igénylő, és elsősorban az anyanyelven működő szellemi teljesítménynek fogják fel, szeretnék megtartani és továbbvinni.

A magunk szerény hozzájárulását letéve elnézést kérünk minden egyes - a legjobb szándékunk ellenére is elkövetett - hibáért. Különösen hálásak leszünk minden megjegyzésért, véleményért, észrevételért, amelyet akár az oktatásban, akár e könyv esetleges következő kiadásában hasznosíthatunk.