Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Etruszk Ursusnál nincs pajzánabb a fiúk közt,
akkora nagy kéjvágy égeti őt, a buját.
Nyáréjen ha talál egy pajzántestü leányra,
meg se kottyan akár sorra kilenc ölelés.
5 Aztán meg, noha hét fart is szétdúl meredője,
mit tesz férfiakon, állja is azt örömest.
Így hát, hogyha szabad nékünk megvallani, Ursus
nem jó név – ő nem „medve”; mi hát? ugye, „nyúl”?
(Kurcz Ágnes fordítása)
[88] 88
1 A fajtalankodó Leóhoz hasonlóan nemi szerepeit váltogató etruszk Ursus (medve) jellemzésében elsősorban a Martialistól (6,24,1; 9,67,1; 4,53,8) és Ovidiustól (am. 3,7,26) származó nyelvi eszközök dominálnak.
8 A csattanó szerkezetileg Martialist követi (4,53,8: Non est hic Cynicus, Cosme: quid ergo? Canis). A konklúzió talán Pliniusra vezethető vissza (Plin. nat. 8,218), aki szerint a nőstény nyulakban mindkét nem nemi jellegzetessége megtalálható, és hím nélkül is tudnak utódokat szülni. Ennodius egyik epigrammája (2,53) ugyancsak lepus névvel illeti a fajtalankodót.