Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Károly színre dicsérsz, pedig ócsárlod csak a versem,
Óhajod ez: legalább leplezzem szavaim.
Meghajolok. Fátyol fedi versem majd a jövőben:
Fúrja kicsiny menta akkor szét a farod!
(Bánosi György fordítása)
[90] 90
1–2 A nem éppen szalonképes szavakat bátran leíró-kimondó Janus iskolatársa, Carolus hasonlóképpen reagál költőnk merész erotikájú verseire, mint Martialisnál Cornelius (1,35), Beccadellinél Minus (Herm. 1,23).
3–4 Janus látszólag enged a kasztráló óhajának, s a kendőzöttebben írás parancsának megfelelve a menta pusilla (picinyke menta) kifejezés jótékony fátylával leplezi el a durva invektívát. Cicero írja egyik barátjának (ad fam. 9,22), hogy vannak tisztességes szavak, amelyek ugyanakkor obszcenitást is hordoznak magukban. A nyelvtanilag helyes ruta és menta szavak közül az utóbbiból nem képezhetünk kicsinyítő képzős alakot a ruta mintájára (ruta/rutula), mert akkor mentula (=penis) lenne belőle (volo mentam pusillam ita appellare ut „rutulam”, non licet). Janusnak kapóra jön Cicero okfejtése, s a trágárságot tudós kifejezéssel leplezi. A vers tartalmilag Martialis III. könyvének 82. epigrammájával rokonítható, ahol a fellator Cordus óhaját hasonlóan durva, de csomagolt trágárság követi.