Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Költők csillaga-dísze, Martialis,
tréfák atyja, finomka élceké is,
játszó rigmusoké, csufolkodóké,
ki mellett Plautus is aféle bunkó:
5 úgy, ahogy tehetem, követni foglak.
Phoebus, Múzsa-csapat – kit érdekelnek!
Nem kérem soha én a pártfogásuk.
Téged hívlak az istenek közül csak,
költő én magam is, tehát vetélytárs,
10 kérlek, meg ne tagadd magas kegyelmed.
Sőt inkább, ha a Szűkszavú Öregnek
képzelgése igaz; vagyis, hogy egy-egy
lélek átröpül új meg új személybe,
s szent Homérosz is Enniusba szállott
15 aztán, hogy – gyönyörű madár – megírott
hímű szárnyain égbe nem suhant már,
– mondom, hogyha igaz: te jöjj belém át,
s én lelked ha ki bírom érdemelni,
hidd meg: a magamét elengedem majd.
(Csorba Győző fordítása)
[13] 13
1 Marcus Valerius Martialis (38/41 k.–104) római költő, a római epigrammaköltészet legzseniálisabb alakja. Művei Antonio Beccadelli 1426-ban megjelent Hermaphroditusának, illetve Janus epigrammáinak költői mintaképei.
2 A tréfák atyja titulust adja Giovanni Pontano is Antonio Beccadellinek (Pont. am. 1,27,1–2: Antoni, decus elegantiarum / atque idem pater omnium leporum).
4 Titus Maccius Plautus (i. e. 250 k.–184) a legjelentősebb római komédiaíró. Tréfáit sokan méltatták, bár Horatius elmarasztalólag szólt humorának póriasságáról (Hor. ars 270–273). Plautus minősítése (verna) nem valódi értékítélet, hanem utalás Martialis I. könyvének 41. epigrammájára (2,41,1–2: Urbanus tibi, Caecili, videris. / Non es, crede mihi. Quid ergo? verna).
5 A római költők közül Lucretius (3,3–4: te sequor, o Graiae gentis decus, inque tuis nunc / ficta pedum pono pressis vestigia signis) tett hasonló fogadalmat mintaképének, Epikurosznak. Horatius is hasonló szavakkal vallotta szatíráiban követett mesterének Luciliust (Hor. sat. 2,1,34: sequor hunc, Lucanus an Apulus, anceps), illetve epódoszaiban a paroszi Arkhilokhoszt (Hor. epist. 1,19,24–25: numeros animosque secutus / Archilochi). Giovanni Pontano, a tudós költő, Catullus követőjének, hívének vallotta magát (Pont. am. 1,28,8–9: Sed certe meus hic libellus unum / doctum post sequitur suum Catullum). Janus Martialis követésére esküszik föl, az ő tanítványa lesz, miként az apostolok Krisztuséi.
6 A költők rendszerint a Múzsákat és Apollónt (Phoibosz, Phoebus) hívják segítségül költői vállalkozásuk kezdetén.
8 Janusnak többet jelent Martialis segítsége, mint a költészetpártoló istenek (Apollón, Múzsák, Dionüszosz) támogatása.
11–12 A Szűkszavú Öreg (senis silentiosi) Püthagorasz, a szamoszi filozófus (i. e. VI. sz.), akinek iskolájában a tanítványok öt évig hallgatásra voltak kötelezve (Diog. Laert. 8,10; Sen. epist. 52,10). Egyik legfontosabb tanítása a lélekvándorlás volt.
14–16 Homérosz lelke a püthagoreus hiedelmek szerint előbb egy pávába (superbus ales), majd az Annalest írni kezdő Enniusba szállt. A fordító félreértette Janus bonyolult gondolatmenetét, mely szerint a szent Homérosz lelke azután szállott Enniusba (egyesült Enniusszal), hogy dölyfös-büszke madárként (páva) többé nem emelgette „csillagokkal festett” farktollait. A páva ékesen festett farktollain a mitológia szerint az Iót őrző (Hermész által megölt) Argosz szemei láthatók (Ov. met. 1,723: gemmis caudam stellantibus inplet). A pictam sideribus kifejezés láthatóan Ovidiust utánozza, a fordító azonban a sideribus levare kifejezést vélte összetartozónak.