Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Hagyd, hogy a költőid verseljenek, ó, Leonello!
labdázol magad is: labda a vers minekünk.
(Csonka Ferenc fordítása)
[19] 19
1–2 A disztichon az előző epigramma témáját ismétli. Janus azt kéri Leonellótól, hogy ne tiltsa meg költői számára a könnyed-szellemes versekkel való játszadozást (ludere festivo carmine), hiszen ő maga is szokott olykor labdázni (ludis et ipse pila). A fordítás inkább csak azt a metaforikus gondolatot tolmácsolja, hogy „labda a vers minekünk”, s nem annyira az expozíció magvát, miszerint a költészet többnyire játék… – A festivum carmen az epigrammára, illetve annak legszellemesebb képviselőjére (festivissimus Martialis) is utal. (Vö. Strozz. poem. 1,19–22: Numine, dive, meos sacro tu dirige cursus, / Meque tuas nondum, Leonelle, attingere laudes / Audentem, interea tenui sine ludere versu, / Dum valido exiguae firmentur robore vires.)