Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Ezt a nehány epigrammát néked Pannoniából
a Duna küldi, a Föld északi főfolyama.
Hogyha talán egy-egy közülük nem látszik enyémnek,
jó Galeottóm, hát meg ne lepődj emiatt.
5 Mert ad a hely, de el is vesz a szellemtől – ki tagadná?
S látszik a versen, hogy merre, hol is született.
Rég a latin környék latinabbá tette a versem,
barbár táj barbár szóra kapatja a szám.
Hozd ide Vergiliust: hamisan fog szólni a lantja;
10 vagy Cicerót: itt elnémul a nagy Cicero.
Ám te segíthetnél: ha göcsörtjeiket lecsiszolnád,
azt hinné az itész: mind Helikonra való.
(Csorba Győző fordítása)
[222] 223
1–4 Ezt az 1460-as években Galeotto Marziónak küldött verset ugyanaz a lemondó, rezignált hangvétel jellemzi, mint a Tribaccóhoz írt költeményt. Ovidius pontusi verseinek (Tristia, Epistulae ex Ponto) hangján szól. A barbár, műveletlen környezetben elnémuló költészet, a görög és latin nyelvet nem ismerő-értő geták között a latin nyelvet elfelejtő, idegen, barbár hangon verseket faragó költő képe többször is visszatérő motívuma a száműzött Ovidius elégiáinak (vö. Ov. trist. 5,7,51–67; 3,1,17–18: Siqua videbuntur casu non dicta Latine, / in qua scribebat, barbara terra fuit; Pont. 4,10,57–58; 4,13,17–20: Nec te mirari, si sint vitiosa, decebit / carmina, quae faciam paene poeta Getes etc.) A verskezdés Martialist is megidézi (Mart. 3,1,1–2: Hoc tibi quidquid id est longinquis mittit ab oris / Gallia Romanae nomine dicta togae).
5 Ovidius mentegetőzését idézi Janus (trist. 5,7,59–60: Nec dubito, quin sint et in hoc non pauca libello / Barbara: non hominis culpa sed ista loci).
9–10 Ovidiust utánzó példák (trist. 1,1,47–48: Da mihi Maeoniden et tot circumice casus, / Ingenium tantis excidet omne malis; trist. 4,2,21–22: Siquis in hac ipsum terra posuisset Homerum, / esset, crede mihi, factus et ille Getes).
11–12 Ovidius több költői levelet is írt Tomiból barátjának, Curtius Atticusnak, aki gondos javításaival csiszolta frissen született verseit (vö. Ov. Pont. 2,4,13–18).