Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Küldött verseidet – Claros nagy látnoka bennük –
megkaptam, s csöndben felmelegült a szivem.
Páratlan dicshimnuszokat zengsz rólam ezekben,
szinte a tündöklő csillagos égbe emelsz,
5 buzdítsz egyben, kezdjek véres harcokat írni,
s fogjam dalba a múlt hősi vezéreit is.
Hogyha megadná Phoebus a Múzsák támogatását,
költőm, hallgatnék arra, amit javasolsz.
Bennem azonban nem forr még Kasztália habja,
10 s nem nedvezte be szám aoni tó vize sem:
nincs költői erő még annyi az énekeimben,
hogy joggal lennék oly daliák dalosa.
Gyönge szivemben nem rejlik még annyi tehetség,
s nem bírná ez a két váll sem a ritka terüt,
15 Majd ha tapasztaltabbá tesznek lassan az évek,
s futja erőmből, tán megfogadom szavadat.
Addig Jánosod őrizd jó emlékezetedben,
Maróhoz méltó énekek énekese.
(Csorba Győző fordítása)
[41] 41
1 Utalás Apollónra, akinek a kis-ázsia Klarosz városában temploma és jóshelye volt (vö. Ov. met. 11,413, ars 2,80: Clarius deus).
8 A vers címzettje a kéziratilag hagyományozott cím (Cuidam ardua suadenti) alapján sajnos nem határozható meg. Az bizonyos, hogy az 1569-es Sambucus-kiadásban a vers datálása (1469) téves. Marianna D. Birnbaum nézete szerint Janus a verset Bartholomaeus Melciushoz írta, akinek művét (Sfortiada) hasonló megfogalmazású versben magasztalja (Ad Bartholomaeum Melcium Mediolanensem). A kimutatható nyelvi egyezések (Guarino, Galeotto Marzio, Basinio, Christophoro Landino versrészletei) alapján inkább Tito Strozzi vagy Galeotto Marzio lehet a clarus poeta.
9 A Kasztalia (Castalia) forrás a Parnasszoszon, Delphoinál, a költők, a költészet ihletadó forrása.
10 Az 1. epigrammában költővé avatásáról Janus azt írta, hogy a Hippokrénében, azaz a Boiótiában található Helikónon (a Múzsák hegyén), a Pégaszosz patkónyomában fakadt forrásban mosdatta meg őt a szőke Thalia (Lavit in Aonio flava Thalia lacu).
11 A Pegaseae vires a költői erő megfelelője. Pégaszosz szárnyas csodaparipa a görög mitológiában, Medusza törzséből pattant elő, amikor annak fejét Perszeusz levágta. Bellerophontész megszelídítette, és vele együtt diadalmaskodott a Khimairán. Később Pégaszosz a költők paripájává lett, mivel rúgása nyomán fakadt a Múzsák hegyén, a Helikónon a Hippokréné (vö. Ov. met. 5,257; fast. 3,456).
14 Utalás Horatius tanácsára (ars 38–40): sumite materiam vestris, qui scribitis, aequam / viribus, et versate diu, quid ferre recusent, /quid valeant umeri […] – „Tárgyat erőtökhöz képest válasszatok, írók! / Fontolgassa soká ki-ki, hogy mit bír meg a válla / és mit nem.” (Muraközy Gyula ford.)
15 Galeotto Marzio hasonlóan fogalmaz Janushoz írt versében (ÁBEL, 145, 35–40: Fata, precor, servate meum per secla Johannem, / Dimidiumque animae, tu quoque, Parca, meae. / Nam puer, et tenero complentur stamine fusi, / Nondum maturum desine velle virum, / Ut vobis possit, fuerit cum grandior aevo, / Reddere pro meritis munera, thura, preces.).
17 Hasonlóan az idézett verssorokhoz, a majdani Janus itt még a Iohannes nevet használja, tehát a vers valószínűleg korai költeményeihez sorolandó.