Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Bárhogyan is vallod, hogy szép a vidéken az élet:
városi otthonomat mégis elébe teszem.
Várban a szállásom, biztos falakon menedékem,
éjszaka és nappal várta vigyáz mireánk.
5 Bacchus is arra tekint, el nem marad ő sem, a népes
cimborahad vígan lábaihoz települ.
Gyűlik a vendég is, finomult ízlésü barátok,
tréfabeszéd, bölcs szó járja gyakorta velük.
Bárha vadászprédád dám, kecske, nyulacska s az őz lesz,
10 vadkant és szarvast hordj csak a konyha elé,
lődd a nyilat jobban, mint Herkules arra a sasra,
mely Kaukázusban Prómetheusra csapott,
légyen a tóban a hal bőven, völgyed csupa Tempe
s Múzsák kútjánál jobb italú patakod;
15 erdőid mélyén zengjen filoméla csapatja
s égen, földön kelt mindvalamennyi madár:
bármi legyen még és minden bőven – de nekem csak
mégis erőt, örömet városi tűzhelyem ád.
S hogyha netán kérded, mért gondolom ezt? Nos, azért, mert
20 más fából faragott mindenikünket a sors.
(Geréb László fordítása)