Ugrás a tartalomhoz

Szociálpszichológia

Lengyel Zsuzsanna

Osiris Kiadó

GUSTAVE LE BON

GUSTAVE LE BON

ÚJ IDŐK PSZICHOLÓGIÁJA

IV. könyv MEGGYŐZŐDÉSEK TERJESZTÉSE ÉS A VÉLEMÉNYEK IRÁNYÍTÁSA

I. fejezet HOGYAN KELETKEZNEK A VÉLEMÉNYEK ÉS MEGGYŐZŐDÉSEK

Mivel a meggyőződések és vélemények lényeges szerepet játszottak a háború alatt, nem lesz felesleges néhány oldalt keletkezésük mechanizmusára fordítanunk.

Először néhány sorban a Vélemények és meggyőződések[35] című könyvemben kifejtett elveket fogom összefoglalni.

A meggyőződés a hittel rokon belső cselekvés, amely összességében és vita nélkül fogadtat el egy állítást vagy egy tant. Az ismeret ezzel szemben csakis a megfigyelésből és tapasztalatból jön létre.

Meggyőződés és ismeret tehát lényegesen különböző fogalmak, mivel a meggyőződés forrása egy öntudatlan csatlakozás valamely elvhez, míg az ismeret az értelem magyarázta megfigyelés és tapasztalat gyermeke.

Nagyon nehéz dolog ismereteket szerezni, de igen könnyű meggyőződésekre szert tenni.

A meggyőződés főleg szuggesztió és lelki fertőzés útján terjed. Mihelyt egy tömeg teszi magáévá, ellenállhatatlan erőre kap.

A vélemények forrása néha az értelem, vagyis ezek a tapasztalatból és gondolkozásból származnak, de rendszerint nem egyebek, mint képződésben levő meggyőződések.

Míg a vélemények és meggyőződések forrásai legtöbbnyire érzelmiek vagy misztikusak, addig az ismeret csak az értelemből fakadhat.

*

A vélemények legnagyobb része abból a társadalmi miliőből indul ki, amelybe e véleményeket osztók éppen tartoznak. Katonák, hivatalnokok, munkások, tengerészek stb. csoportjaik véleményét osztják, s éppen ezért ítéleteik csoportjaikon belül nagyon is közelfekvők egymáshoz. Az egyes csoportok eszméi körzetében elvesztik egyéniségüket, és véleményeik csak tömegvélemények. A modern ember így egyre jobban közeledik ahhoz, hogy tömeglénnyé váljék.

Minthogy itt nem vizsgálhatom meg részleteiben azokat az elemeket, amelyek a véleményeket és meggyőződéseket létrehozzák, megnövelik és elpusztítják, az olvasóval szemben arra a könyvre utalok, amelyet ennek tanulmányozására szenteltem, s csak arra fogok szorítkozni, hogy ismét felsoroljam, több példával megvilágítva a vélemények nagy tényezőit: az állítást, ismétlést, a tekintélyt, szuggesztiót s a lelki fertőzést.

Hatásuk természetesen változik az emberek lelki fejlődési foka szerint, akiken gyakorlódnak s különösen aszerint, hogy vajon különálló egyénekről vagy tömegekről van-e szó.

Néhány tény elég lesz ahhoz, hogy kimutassuk a meggyőzés e különböző elemeinek szerepét a legutolsó eseményekben.

*

Az első kettőt, az állítást és az ismétlést, állandóan használták a német kormányzók, különösen a háború elején. Arról volt szó akkoriban, hogy minden nyilvánvalóság ellenére bebizonyítsák, hogy az angolok és az oroszok áruló módra megtámadták Németországot a franciák segítségével, akik, hogy a háborút kikényszerítsék, repülőket küldtek ki Nürnberg bombázására.

Ezeket az állításokat, amelyeket a német sajtó minden alakban egyre ismételt, vita nélkül elfogadták, s 70 millió német közül a kormányzók kivételével talán nem volt egy sem, aki ne lett volna meggyőződve a szövetségesek alattomos támadásáról Németország ellen.

A kilencvenhárom intellektuel híres kiáltványa bizonyította, hogy ez a vélemény gyökeret vert még a legfelvilágosodottabb szellemekben is.

Németországnak irigy vetélytársai által való képzelt megtámadása a felháborodás és düh kirobbanását váltotta ki még különben igen mérsékelt tudósoknál is. Így például Wundtól, a híres pszichológustól származik ez a mondat, amelyet egyik megelőző munkámban már idéztem: “Nem, ez a háború nem igazi háború ellenségeink részéről, még csak nem is háború ez, mert annak is megvannak a törvényei és jogai; ez útonállók aljas támadása.”

Világos, hogy azok, akiket a német kormány ismételt állításai nem hallucináltak, hamar felfedezték volna a mindjárt a háború elején közzétett diplomáciai sürgönyökből, hogy Anglia, amely egyébként hadsereg és katonai előkészítés nélkül állott, s amelyet, mint Franciaországot is, hivatásos pacifisták kormányoztak, kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy a háborút megakadályozza. De a német kormány kijelentései olyan határozottak voltak, s annyiszor ismétlődtek, hogy vak hitté változtak, amely ellen az ész mindig fegyvertelen.

Hogy a németek általános meggyőződését egy kissé, különben nagyon kevéssé megingassák, nyilvánosságra kellett hozni Lichnowski hercegnek, a háború kitörésekor angliai német nagykövetnek egy emlékiratát. Ebben világosan bebizonyítja, hogy Anglia mindent megtett, hogy ezt a csapást elkerülje. Ez a beismerés elkeserítette az ellenkezőről meggyőződötteket, de meg nem térítette őket.

Oly kevéssé térítette meg őket, hogy Helferich, a Német Birodalom volt alkancellárja egyik beszédében ezeket mondta: “Anglia, felhasználva a szarajevói gyilkosság által szolgáltatott alkalmat, a békés munkától a fegyveres erőhöz fordult. Így a háború nagyban túlhaladva eredeti okát: harccá nőtt ki az angol világuralom és a népek szabad fejlődése között.”

Látjuk, hogy mit eredményeznek az állítás és az ismétlés. Látszólagos igazságokká változtatják a legvilágosabb tévedéseket. Az igazság végül ugyan utat tör magának, de csak miután a tévedés helyrehozhatatlan károkat okozott.

*

Az állítás és ismétlés után a lelki ragály a meggyőzés egyik leghathatósabb tényezője.

Fiziológiai jelenség ez, amelynek következménye nemcsak bizonyos tettek ismétlése, hanem érzelmek és meggyőződések öntudatlan elfogadása is.

A lelki ragály minden lénynél megfigyelhető, az állattól kezdve az emberig, különösen, mikor tömegesen vannak együtt. Ez a jelenség a tudat alatti mély régiókra hat, s így majdnem teljesen független az akarat és az ész befolyásától.

A legtöbb érzés, például a bátorság és a félelem, ragályosakká válhatnak. Ilyenek lehetnek hasonlóképpen az irgalmasság, szolidaritás, odaadás. A háború számos példával szolgált erre nézve. A rossz ösztön is sajnos szerfelett ragályos.

Hatása alatt a jellemek pillanatnyilag mély változásokon mennek át. A meggyőződéses pacifista hős harcossá válhat s a békés polgár vad szektakövetővé.

Lelki ragály terjeszti a véleményeket és meggyőződéseket, s állandósítja a társadalmakat. Ez tehát a történelem egyik legnagyobb erejét képezi.

A lelki ragály szerepe döntő lesz a népek fejlődésének azokban a kritikus pillanataiban, midőn váratlan események zavarják meg a lelki élet szokásos egyensúlyát. Az egyén ilyenkor szerfelett befolyásolhatónak mutatkozik, s habozás nélkül feláldozza magát a példa teremtette ragály hatása alatt.

A lelki ragály hatalma óriási, s kevés ember képes ez alól kivonni magát.

A történelem megszámlálhatatlan bizonyítékot szolgáltat erre, különösen Oroszországban, ahol mindig hemzsegtek a különféle szekták, melyek híveiktől a legkülönbözőbb csonkításokat, sőt néha az öngyilkosságot követelték. Midőn a 17. század vége felé próféták a tűz által való öngyilkosságot kezdték prédikálni, hamarosan számos hívet toboroztak maguknak, akik miután óriási máglyákat állítottak fel, a lángokba vetették magukat követőikkel együtt. Több mint húszezer ember pusztult el így rövid időn belül.

Lelki ragály következménye volt az is, hogy napjainkban az óriási orosz hadsereg néhány hónap alatt felbomlott. A szocializmus is inkább lelki ragály, mintsem fantasztikus ígéretei útján diadalmaskodott ebben az országban.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a lelki fertőzés hatalmas erejét. Különösen a tömegeknél annyira hatalmába kerítheti a gyenge jellemeket, hogy meggyőződéseikkel merő ellentétben álló tetteket sugalmazhat nekik.

A francia forradalom pszichológiájának szentelt munkámban kimutattam, hogy milyen jelentős szerepet játszott benne a lelki fertőzés.

Egyik legmegkapóbb példája ennek az, amelyet Denys Cochin írt le Lajos Fülöp kiadatlan emlékiratai után.

Azon a napon, midőn a Konvent határozatra készült XVI. Lajos sorsát illetőleg, az orléans-i herceg felháborodva tiltakozott az ellen a felfogás ellen, hogy ő a király halálára szavazhatna. Mégis megszavazta ezt. Gyönge jelleme nem tudott ellenállni a gyűlés által terjesztett lelki ragálynak.

Miután hazament s kikerült a fentebbi hatás alól, a herceg könnyekben tört ki, kijelentette gyermekeinek, hogy érdemtelen arra, hogy megcsókolják, majd hozzátette: “Nagyon szerencsétlen vagyok, fel nem foghatom, hogyan vihettek bele abba, amit tettem!”

Valóban, fel nem foghatta ezt, mert a pszichológia haladása csak ma teszi lehetővé ennek magyarázatát.

A lelki ragály hatása számos alkalommal megnyilvánult a legutolsó háborúban, nemcsak ami a frontkatonák szolidáris cselekedeteit s kitartó bátorságát illeti, hanem a polgári életnek bizonyos körülményei között is.

Láttuk hatását Párizsban, midőn a bombák robbanása ugyanabba a pincébe hozott össze nagyon különböző eredetű embereket. Mindezek az emberek, akiket társadalmi, intellektuális és érzelmi sorompók eddig elválasztottak, hirtelen ugyanabból a családból valónak érezték magukat. A faji érzés, mint láthatatlan istennő, megjelent közöttük, s lelki fertőzés segítségével valamennyiük szívét egyesítette. Mindenki nyugodt maradt, abban az öntudatlan sejtelemben, hogy egy nyugtalan mozdulat, egy aggódó szó szomszédja lelkében felébresztené a félelmet, amely csakhamar mindegyikükre átterjedne. A tömeges pánikhullám sohasem mutatkozott, mivel a lelki átterjedés következtében létrejött bátorsághullám elég erős volt ahhoz, hogy keletkezését megakadályozza.

A lelki ragály terjesztette meggyőződések nem indokokkal, hanem ellenkező meggyőződésekkel harcolnak egymás ellen, melyeket egyes vezetők terjesztenek, akik jól ismerik azt a külön művészetet, hogy miként lehet a tömegeket felrázni.

*

A lelki fertőzés mellett a vélemények másik tényezője s következésképpen a magatartás irányítója a presztízs. A presztízzsel körülvett lények könnyen uralkodnak a tömegeken. A németek zárt sorokban ölették le magukat, hogy császáruk tetszését kivívják, e nagy presztízzsel megáldott személyiségét, aki, mint mindenki tudta, s mint ahogy maga is hivatkozott rá beszédeiben, Istent képviselte e földön, s az ő nevében szólott.

A német Caesar presztízse dacára az isteni szövetség által, amelyről népe meg volt győződve, reá ruházott tekintélye mégsem érte el sohasem Napóleonét, még az ennek bukása után valót sem. Bár utóbbi nem támasztott igényt semmiféle isteni képviseletre, de azért sikerült majdnem egyes-egyedül meghódítania az Elba szigetéről való visszatérése után egy nagy országot, melyet hatalmas hadsereg védett. Presztízse túlélte őt, hiszen sírja mélyéről császárrá koronáztatta unokaöccsét.

A presztízs szerepe a népek életében tehát jelentékeny. A törvények, intézmények és a társadalmi élet minden eleme különösen a rájuk ruházott presztízs segítségével tartják fenn magukat, s összeomlanak, mihelyt utóbbi megszűnik.

Ha a társadalom ma nagyban ingadozik, ez azért van, mivel a hajdan bizonyos morális értékeket takaró presztízs tovatűnt.

*

A meggyőzés alkotó elemei közül említsük még fel a szuggesztiót. Ez nagyon különböző módokon nyilvánulhat meg. Az egyik legfontosabb módja a sajtó.

A lapok ma a vélemények nagy teremtő tényezői lettek. Az újság valóban mindazokat a meggyőzési módokat felhasználja, amelyeknek hatását imént bemutattuk: az állítást, ismétlést, lelki fertőzést és a presztízst. Bármily független legyen is az olvasó, ugyanazoknak az eszméknek különböző alakban való ismétlése végül is befolyásolja anélkül, hogy észrevenné, s megváltoztatja véleményét.

A németek a háború alatt alaposan felhasználták a meggyőzés e módját. A kormány nemcsak a legtöbb német újságot kerítette kezébe, de ezenkívül óriási összegeket fordított arra, hogy minden országban a lehető legtöbb újságot megvásárolhassa. Egy híres pör megmutatta, hogy nem hátrált meg egy tizenkétmilliós kiadás elől, hogy egy nagy francia újságot megvásárolhasson.

A sajtónak köszönhették a pángermánok, akik a kormány támogatását élvezték, hogy lassan-lassan a német népet odavezették, hogy kívánni kezdte a háborút. Tudjuk, hogy Bismarck szintén egy több éven át busásan fizetett sajtó segítségével alapította meg azt a közvéleményt, amely az 1870-es háborút, azaz a német egységet eredményezte. Bár megvolt az anyagi ereje, mégis nem merte ezt mindaddig igénybe venni, míg a közvéleményt meg nem hódította.

Valóban, a közvélemény minden időben a világ ura volt.

“A közvélemény – mondta Napóleon – egy legyőzhetetlen, rejtelmes hatalom, amelynek semmi nem állhat ellen.”

Aki a közvélemény ura tud lenni, az egy népet a leghősiesebb tettekre éppúgy, mint a legesztelenebb kalandokra tudja vezetni.

A kiváló államférfiak mindig értettek ahhoz, hogy a közvéleményt vezessék, a középszerű politikusok megelégedtek azzal, hogy kövessék azt.

Az újságok által teremtett meggyőzés mellett létezik még az egyes szónokok gyakorolta meggyőzés is. A szónok és az újság ugyanazt a célt tűzik ki maguk elé: a meggyőzést, de különböző módokon érik ezt el.

A tömeget felrázni képes szónok olyan személyes befolyást gyakorol, amely számára az észbeli okokra való hivatkozást szükségtelenné teszi.

Ismeretes annak a közönségtől kedvelt színésznek a története, aki fogadott, hogy egy egész terem lelkesedését fogja kivívni, ha megfelelő mozdulatokkal teljesen értelem nélküli mondatokat fog mondani, de amelyek közé találomra presztízzsel bíró szavakat, mint: haza, becsület, zászló stb. szúr majd közbe. Frenetikus tapsokat aratott vele.

E történet mellé odaállíthatjuk azt a tényt, amelyet Bergson mesél el, aki egy szónokot kísért Amerikában, akinek feladata volt egy, a francia nyelvből egy szót sem ismerő közönség előtt a szövetségesek érdekében propagandát tartani. Ennek dacára is óriási sikere volt.

“Mindjárt az első szavak után a hallgatóság úgyszólván fizikailag hozzásimult a beszédhez, s ringattatta magát a szavak muzsikája által. Minél inkább tűzbe jött a szónok, mozdulatai mennél jobban festették gondolatát és felindulását, a jelenlevők, akiket e folyamat bensőjükben magával ragadott, annál inkább igazodtak a felindulás ritmusához, gáncsot vetettek a gondolatnak, s egészében megértették a mondatot, még ha a szavakat nem is vehették ki.”

Érzéseket kelteni, nagyra növelni vagy kiirtani, ez a szónok egész művészete. Az érzések mindig diadalt arattak a legkézzelfoghatóbb észbeli argumentumok felett is.

*

A véleményeket vezető tényezők e felsorolása nem egyéb meglehetősen rövidre foglalt vázlatnál. Hogy tökéletesebbé tegyük, meg kellene mutatnunk, hogy hatnak e tényezők a különböző lelkületekre, mert világos, hogy nem mindenki reagál rájuk egyformán.

Sok embernél először csak meggyőződéseket sikerül kelteniük. Ez már valami, de csak akkor válik hasznossá, ha elég erős ahhoz, hogy tettet váltson ki s főleg soha nem gyengülő folytonos tettet.

Ezt a cselekvő meggyőződést kell hogy tudják a közvélemény irányítói felkelteni, s főleg megtartani.

(…)

Fordította: STRÉM GÉZA



[35] Les Opinions et les Croyances (Bibliothèque de Philosophie Scientifique). E. Flammarion, éditeur, Paris.