Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

2. fejezet - Előszó

2. fejezet - Előszó

A technika fejlődését a mindennapi ember elsősorban környezetében a közvetlenül felhasználható, kényelmét szolgáló gépeken, berendezéseken, technológiai megoldásokon keresztül érzékeli. Egyszersmind ez egyike azoknak a területeknek, ahol a technikai fejlődés a legerőteljesebben megmutatkozik, és amely állandó és egyre bővülő piacot jelent, a fejlődéséhez szükséges pénzügyi feltételek biztosításával. Hazánkban a nemzeti jövedelem kb. egyötödéből ilyen eszközöket vásárol a lakosság, az ország erre fordítja energiafelhasználásának közel egyharmadát, – a keletkező hulladékok, illetve a környezetszennyezés a háztartásokban felmérhetetlen.

Az ember környezetét kényelmessé tevő technikai eszközök között az alapvető életfeltételek (a vízellátás és fűtés-szellőzés) rendszerein, a közlekedés eszközein kívül ma már az egyik legnagyobb terület az emberi igények kielégítésére hivatott technika, az ún. szolgáltatástechnika. A szolgáltatástechnika az élelmiszer tárolásának, tartósításának, végső feldolgozásának, az épület és felszerelései, valamint a ruházat és a bútorzat tisztán tartását szolgáló eszközök működtetésének, konstrukciós kialakításának és a gépek fejlesztésével kapcsolatos ismereteit foglalja magában. Ezeknek az ismereteknek a jelentősége az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt, mivel a közvetlen háztartási méretek mellett számos kisvállalkozásban és a vendéglátáshoz kapcsolódó területeken jelentősen bővült mind a gépek mérete, mind feladatkörük. A gépek félesége, teljesítményintervallumai és minősége tekintetében a kínálat széles körű, ugyanakkor a használatukhoz, a karbantartásukhoz, az optimális üzemeltetésükhöz szükséges ismeretek nem bővültek; a szaktudás jelentőségét a magyar felsőoktatás eddig még nem ismerte fel.

A szolgáltatástechnika oktatása a nyugat-európai egyetemeken más diszciplínákkal azonos mértékű, és ez egy természetes igény kielégítését jelenti. Magyarországon az ismeretek eddigi hiányát azért nem érzékeltük, mert nem is tudtuk, hogy mi hiányzik. A háztartási gépek fejlesztésével, a mindennapi működtetésre vonatkozó szaktanácsadói tevékenységgel, a gépek szakszerű karbantartásával kapcsolatos ismereteket néhány cég tanfolyami célképzéssel próbálta pótolni, többnyire középfokú szakismeretet nyújtva. Az ilyen ismeretkör azonban többnyire csak gyártmányorientált, specifikus szakismeretet jelentett, ami nem konvertálható, állandó továbbképzést igénylő, gyakran ezermesterkedéssel azonos megítélésű és megbecsülésű szakterület volt. Ma már a külföldi cégek hazai képviseletein, országos szervizhálózatokban – hazai képzés hiányában – külföldi továbbképzésen részt vevő, többnyire mérnöki végzettségű szakemberek dolgoznak.

A szolgáltatástechnika ismeretanyaga a lakosság, a szolgáltatás, a vendéglátás és a szállodák területén alkalmazott technikai eszközöket fogja össze. Az ismeretek birtokában az ilyen végzettséggel rendelkező szakemberek a szálloda- és vendéglátóipar műszaki vezetőiként, az ilyen berendezések tervezésével, fejlesztésével foglalkozó intézetekben, gyárakban vagy a javításokat és karbantartásokat végző vállalkozásokban helyezkedhetnek el. Számukra az egyetemi ismeretanyag elsajátításához és a majdani mindennapos gyakorlathoz, sok adat és összefüggés állandó használatára készült ez a szakkönyv, mely egyben a tankönyv igényét is ki kívánja elégíteni.

A témakörök általában azonos elvi felépítésűek, kivéve a speciális témaköröket. Az elvi felépítés a következő:

– cél és funkció:

– az igény, a felhasználási terület, rövid történeti ismertetés, jelenlegi jelentősége, fejlődési tendenciák;

– a megoldások elvi alapjai:

– az igények kielégítésére kialakított megoldások fizikai-kémiai-biológiai alapjai;

– a gyakorlati megvalósítás módja, technológia:

– a megvalósítás különböző eljárásai, a technológia megválasztásának szempontjai stb.;

– az alkalmazott gépek és szerkezeti kialakításuk:

– a gépek bemutatása szerkezeti vázlatokon, a gépészeti megoldások fontosabb részletkérdései;

– az üzemeltetés és karbantartás feladatai:

– a funkció szempontjából és a műszaki állapot megőrzése szempontjából szükséges tennivalók;

– ergonómia, biztonságtechnikai, környezetvédelmi kérdések.

Az ismereteket ennek megfelelően részben vagy egészében több felsőfokú, illetve középfokú oktatási intézmény hasznosíthatja, mindenekelőtt egyetemek, főiskolák gépészmérnöki karain, közgazdasági egyetemen, vendéglátó és pedagógiai főiskolákon.

Minthogy új ismeretkörről van szó, ezért talán nem indokolatlan megmagyarázni az elnevezést. Uniós csatlakozásunk kapcsán számos területen szükséges változtatni, és vannak olyan területek, ahol új fogalmakkal kell megismerkednünk. Az európai szak‑, ill. oktatási terület ezt az ismeretkört háztartástechnikának (Haushalttechnik, Haushold Engineering) nevezi, és ezen belül az egyes területekre is sajátos, nálunk mind ez ideig nem használt neveket találhatunk. Az élelmiszer végső elkészítésének technikai kérdéseit például Németországban ökotrofológiának hívják. Ezeknek az elnevezéseknek a hazai bevezetése a szakmai terminológiába akkor válik egyértelművé, ha az ismeretek tartalmi kérdései is tisztázódnak. Úgy gondoltuk, hogy ez a könyv ezt a feladatot is elláthatja, és hozzásegíthet a legmegfelelőbb hazai elnevezés kialakításához. Addig is e könyv címeként mindhárom elnevezést – Szolgáltatástechnika/Háztartástechnika/Ökotrofológia – feltüntettük.

Gödöllő, 2000. március 31.

Szerkesztő