Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

3. fejezet - 1. Háztartás – háztartástechnika

3. fejezet - 1. Háztartás – háztartástechnika

1.1. A háztartásról általában

A közgazdaságtan a háztartás fogalmát kettős értelemben használja. Egyrészt mint államháztartást, amely az állami bevételt és az ezzel való gazdálkodást jelenti. Az államháztartás az állam természetes velejárója, ez biztosítja azt az eszközrendszert, amelynek segítségével az állam előteremti a nemzet számára szükséges külső és belső eszközöket, és ennek felhasználásával kielégíti a társadalmi szükségleteket. A másik értelemben a háztartás a természetes személyeknek, mint jövedelemélvezőknek és fogyasztóknak az összefoglaló elnevezése. Amennyiben saját javukra gazdasági tevékenységet is végeznek, kettős szerepkörüknek megfelelően két külön gazdasági alanynak számítanak. Az egyik minőségben személyes jövedelemmel rendelkező és fogyasztó egységek, a másik minőségben mint javakat létrehozó gazdasági szervezetek.

1.2. táblázat - A családok száma Magyarországon

Háztartás-összetétel

1960

1970

1980

1990

1960

1970

1980

1990

 

ezer

százalék

Egycsaládos háztartás

  

házaspáros családból álló

2269

2405

2282

67,2

64,7

58,7

egy szülős gyermekes családból álló

247

300

411

7,3

8,1

10,6

Együtt

2424

2515

2705

2693

78,7

74,5

72,7

69,2

Ebből:

  

rokon és nem rokon személy nélkül

2086

2351

2337

61,7

63,2

60,1

rokon és/vagy nem rokon személlyel

430

354

356

12,7

9,5

9,2

Kétcsaládos háztartás

160

180

154

97

5,2

5,3

4,1

2,5

Három vagy több családos háztartás

4

5

5

3

0,1

0,2

0,1

0,1

Családháztartás együtt

2588

2700

2864

2793

84,1

79,9

77,0

71,8

Egyszemélyes háztartás

447

590

731

946

14,5

17,5

19,6

24,3

Egyéb összetételű háztartás

44

87

125

151

1,4

2,6

3,4

3,9

Háztartás összesen

3079

3378

3719

3890

100,0

100,0

100,0

100,0

Száz háztartásra jutó személyek száma

310

295

279

260


A statisztika szerint – a népszámlálás szempontjából – egy „háztartás”-ba azok az együtt lakó személyek tartoznak, akik közös lakásban vagy annak egy részében laknak, a létfenntartási költségeket részben vagy egészben közösen viselik és a hét egy vagy több napján rendszerint közösen étkeznek. Nem minősülnek egy háztartásban élőknek az ugyanabban a lakásban lakó személyek, ha önálló lakáshasználati joguk van.

A háztartások a családi gazdálkodás színterei. A szociológia és a statisztika csak a vér szerinti kapcsolatban lévő együtt élőket tekinti családnak. Közgazdasági értelemben a háztartás a család ökonómiai vetülete, a személyi jövedelmek összességének és a fogyasztásnak a helyszíne.

A háztartások összetétele, jellege az életszínvonal és az életmód alakulásától függően változik.

A háztartás állhat egy vagy több családból, de állhat egy főből is. Családháztartások a családos háztartások. Egyszemélyes háztartások az egyedülállók háztartásai. Azok a háztartások, amelyekben csak családot nem képező rokon és/vagy nem rokon személyek élnek, egyéb összetételű háztartások. A népszámlálás szerint a család a háztartási vagy élettársi, illetve vérségi kapcsolatban együtt élők legszűkebb köre. Családban élő gyermek a nőtlen, hajadon gyermek, tekintet nélkül a korára. A gyermekszám jelenti az örökbe fogadott, a nevelt és a házasságon kívül született gyermeket is, nem tartalmazza viszont a családhoz kihelyezett állami gondozott gyermeket.

1.3. táblázat - A háztartások fogyasztása a javak rendeltetése szerint

Családösszetétel, gyermekszám

1960

1970

1980

1990

1960

1970

1980

1990

 

ezer

százalék

Házaspár gyermek nélkül

849

974

1066

992

30,8

33,7

35,2

34,3

Házaspár gyermekkel

1539

1623

1621

1454

55,8

56,1

53,5

50,2

Együtt

2388

2598

2686

2446

86,6

89,8

88,7

84,5

Ebből: élettársi kapcsolat

62

125

2,1

4,3

Apa gyermekkel

 

37

56

89

1,2

1,3

1,9

3,1

Anya gyermekkel

336

256

285

361

12,2

8,9

9,4

12,5

Összesen

2757

2891

3028

2896

100,0

100,0

100,0

100,0

Ebből: családok a családban élő gyermekek száma szerint

  
   

0 gyermek

849

974

1066

992

30,8

33,7

35,2

34,3

1 gyermek

956

1023

1020

954

34,7

35,4

33,7

32,9

2 gyermek

596

645

750

761

21,6

22,3

24,8

26,3

3 gyermek

214

163

142

148

7,8

5,6

4,7

5,1

4 és több gyermek

142

86

50

40

5,1

3,0

1,7

1,4

Száz családra jutó személy

312

301

294

292

Száz családra jutó gyermek

126

111

105

107


Hazánkban a háztartások összetételének változása az elmúlt 30 évben érdekes képet mutat (1.1. táblázat). A háztartások száma átlagosan ugyan növekedett, az összetételében történő változás azonban eltérő. Növekedést mutat a statisztika az egycsaládos háztartásokat illetően, de amíg a házaspáros családból álló háztartások száma csak kis mértékben, addig az egy szülő-gyermekes háztartások majdnem a kétszeresére emelkedtek. Az együtt élők száma is növekszik, de a két-, illetve a három- és többcsaládos háztartások számának alakulása mutatja, hogy a csekély emelkedés után mindkét kategóriában visszaesés történt. A családokban élő gyermekek száma fokozatosan csökken (1.2. táblázat). Amíg 1960-ban a 100 családra jutó gyermekszám 126 fő volt, 1990-ben ez a szám mindössze 107 fő. 1960-hoz képest növekszik a gyermektelen családok száma, de ezen a téren 1980-hoz képest visszaesés figyelhető meg. A kétgyermekes családok száma egyenletes növekedést jelez. Jól látható a csökkenés a három-, a négy- és az ennél többgyermekes családoknál.

1.1.1. A háztartások feladatai

A háztartások feladatai a következő fő csoportokba sorolhatók:

– szocializáció, szociális gondoskodás,

– jövedelemfelhasználási funkció,

  • időbeosztás, idővel való gazdálkodás.

Szocializáció, szociális gondoskodás

Minden személy valamely háztartásnak a tagja, s a leggyakoribb háztartási forma a családos háztartás. A háztartás alapvető, legősibb feladata a tagok egymásról való gondoskodása, az utódok felnevelése, az idősek segítése. Ezeket a feladatokat a társadalom nem vagy csak részben tudja átvállalni. A gyermeknevelés, a társadalmi beilleszkedésre nevelés színtere elsősorban a családi közösség. A támogatás az állam részéről – a bölcsődei, óvodai, iskolai ellátás – csak kiegészítője a családi nevelésnek. Anyagi támogatásként a különböző szociális juttatások a jogosultaknak jövedelemkiegészítést jelentenek.

A szociális gondoskodás másik nagy területe az idősek, betegek, rászoruló családtagok segítése. Ezt a feladatot – szintén csak részben, esetleg átmeneti megoldásként – különböző állami, alapítványi és magánintézmények segítenek megoldani, de az otthoni környezetet egyik sem pótolhatja.

Jövedelemfelhasználási funkció

A jövedelemfelhasználás a háztartások szükségleteinek /alapvető létfenntartási és az e fölötti/ kielégítése érdekében a rendelkezésre álló anyagi lehetőségekkel való racionális gazdálkodást jelenti.

A gazdálkodás legfontosabb elemei:

– az áruba bocsátható munkaerő és az esetlegesen megtermelt javak,

– a saját célra fordítható belső erőforrások és lehetőségek,

– a befolyó jövedelmek,

– anyagi és nem anyagi jellegű juttatások,

– a jövedelem felhasználásának tervezése és ütemezése,

– a szükséglet súlyozása,

– a kínálat mérlegelése,

  • a rejtett tartalékok feltárása.

Időbeosztás, az idővel való gazdálkodás

Az első két funkció maradéktalan ellátásának alapvető feltétele a munkában eltöltött idő és a szabadidő arányának meghatározása. A szabadidővel való ésszerű gazdálkodás a munkaerő újratermelése – pihenés, sportolás, szórakozás, üdülés, kulturális kikapcsolódás, társasági együttlét, tanulás stb. – és a gyermeknevelési, gondoskodási feladat ellátása érdekében elengedhetetlen feladat. Mérlegelni szükséges a háztartásra fordított idő arányát, annak hatékonyságát és fontosságát is.

A funkciók maximális ellátásához nélkülözhetetlen a megfelelő tervezés és a tervek végrehajtását biztosító szervező tevékenység. Egy jól elkészített terv és a megfelelő szervezés biztosítja:

– a háztartásokban élők egyéni és közösségi szükségleteinek maximális kielégítése,

– a vállalt kötelezettségek teljesítése,

– a háztartás ütemes fejlődése és

– a tartalékok képzése közötti összhangot.

1.1.2. A háztartások szerkezete

A háztartások szerkezete, külső és belső kapcsolatai az 1.1. ábrán látható.

1.1. ábra - A háztartások szerkezete

A háztartások szerkezete


A háztartás kimeneti oldala (a háztartás célja, küldetése):

– a szükségletek kielégítése,

– a vállalt kötelezettségek teljesítése,

– a háztartás ütemes fejlődése,

– megtakarítás, tartalékképzés.

A bemeneti oldalt a háztartás működését biztosító feltételek együttese alkotja:

– a rendszeres, állandó bevételek,

– az időszakos bevételek,

– a rejtett bevételi lehetőségek.

Külső környezet és kínálat

A háztartás működését irányító külső környezeti hatások és a meglévő kínálati viszonyok meghatározó erővel hatnak a háztartás működésére.

A háztartás szervezete tartalmazza:

– a háztartás feladatait,

– a háztartást irányító belső hatásokat,

– a működését biztosító tervezést és

– a megvalósítás szervezését.

Az összhang megteremtése érdekében a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználásában a háztartásokra folytonos döntési kényszer nehezedik. Ezeket a döntéseket naponta újra és újra, eltérő környezeti hatások érvényesülése mellett, más és más irányultsággal kell meghozniuk.

A jó döntés feltétele a megfelelő előkészítés. A háztartásban előforduló, döntést igénylő kérdések általában jól előkészíthetők, bár jelentkezhetnek azonnali döntést igénylő, előre nem látható események is. Ennek ellenére a háztartási tevékenységek jól prognosztizálhatók, tervezhetők. Az állandóan változó környezet szükségessé teszi a programok kidolgozását, a távlati és közeli célok meghatározását, az elképzelések felülvizsgálatát, a szükség szerinti módosításokat.

1.1.3. A háztartási stratégia

A gazdasági élet egyéb területein alkalmazott stratégiai menedzsment a háztartások szintjén még szokatlan fogalom, pedig a helyzetelemzések, célkitűzések, a cél elérése érdekében végrehajtott tevékenységek konkrét megfogalmazása segítené a háztartás-gazdálkodás racionalizálását. Az 1.2. ábra egy példát mutat be a marketing menedzsment üzletági stratégia folyamatára. Ennek alapján megalkotható a háztartási stratégia folyamata is, amelyet az 1.3. ábra mutat.

1.2. ábra - Üzletági stratégiai tervezés folyamata 1. Az üzletág küldetése; 2. Külső környezet elemzése; 3. Belső környezet elemzése; 4. Cél meghatározása; 5. Stratégia kialakítása; 6. Program kidolgozása; 7. Program megvalósítása; 8. Visszacsatolás, elemzés

Üzletági stratégiai tervezés folyamata 1. Az üzletág küldetése; 2. Külső környezet elemzése; 3. Belső környezet elemzése; 4. Cél meghatározása; 5. Stratégia kialakítása; 6. Program kidolgozása; 7. Program megvalósítása; 8. Visszacsatolás, elemzés


1.3. ábra - A háztartási stratégiai tervezés folyamata

A háztartási stratégiai tervezés folyamata


A háztartási stratégia kidolgozásának szükségességet indokolja:

Az igények állandóságának és változásának aránya. Egy háztartáson belül az egyéni és közösségi szükségletek részben azonosak, részben eltérőek. Például az étkezés minden személy létfenntartási szükséglete, de eltérő az egyén energia- és tápanyagszükséglete, nem is szólva az egyéni ízlésről.

A külső feltételek állandó változása. A természeti és társadalmi törvények, a jogi rendeletek és szabályok közvetve és közvetlenül is kihatnak a háztartások életére. Ezek egy része betervezhető, hatásuk előre kiszámítható. Előfordulnak azonban olyan külső események is, amelyek következménye és hatása a háztartásokra előre nem ismert.

A jövedelmi viszonyok alakulása. A háztartások összjövedelme több forrásból származik. A keresők bére, a pénzbeli és természetbeni juttatások és az igénybe vehető hitelek közül nem jelent mindegyik állandó, folyamatos bevételt.

A háztartás szereplőinek életében bekövetkező változások. A gyermek születése, az óvoda, az iskolai tanulmányok, a továbbtanulás kezdete és vége előre meghatározható, így a gazdálkodásban tervezhető. Minden háztartásban bekövetkezhet azonban olyan előre nem várt esemény – betegség, munkanélküliség, haláleset –, amelynek következtében az előre kialakított terveket is módosítani kényszerülnek.

A kínálat szélesedése. A tudomány és a technika rohamos fejlődése a termékek és szolgáltatások területén állandó változást eredményez. Ennek következtében a kínálat skálája folyamatosan szélesedik, a bővülő áruválaszték a háztartások korszerűsítését, modernizálását eredményezi.

1.1.3.1. A háztartási stratégia kialakítása

A stratégia kialakításához elsőként a modellalkotás szükséges. A modell felállítása a szükségletek, a kötelezettségek, az elképzelések és kívánságok összegyűjtését és megfogalmazását jelenti.

A szükségletek háztartásonként és azon belül egyénenként is eltérőek, számos külső és belső tényező hatására keletkeznek. A szükségletek kialakulását befolyásoló külső tényezők:

A földrajzi környezet. A lakóhely földrajzi adottsága, területi elhelyezkedése minden háztartás életét jelentős mértékben befolyásolja, már a szükségletek kialakulását is meghatározza. A munkavállalásra és kiegészítő tevékenységre, a beszerzésre és vásárlásra a szolgáltatások igénybevételére, az óvodai és iskolai elhelyezésre, az aktív pihenésre és a szabadidő kulturált eltöltésére eltérő lehetőségek nyílnak a falu, a város, illetve a nagyváros viszonylatában. A szükségletek kialakulását jelentős mértékben meghatározza a várostól, nagyvárostól való távolság is. A lakóhely időjárási, természeti adottságai szintén meghatározó szerepet játszanak mind az egyéni, mind a közösségi szükségletek felmerülésében.

A gazdasági és politikai környezet. Egy ország gazdasági helyzetére, kül- és belpolitikai viszonyára minden háztartás érzékenyen reagál, gazdasági, szociális és kulturális téren egyaránt. A politikai változások hosszú időn keresztül érvényesülnek, a háztartások lehetőségeit több évre meghatározzák, szükségleteire, annak kielégítésére hatással vannak.

A társadalmi, kulturális szokások. A háztartások szükségleteit nagymértékben befolyásolják a közvetlen környezeti hatások. A folyamatos fejlődés feltétele az újabb és újabb szükségletek megjelenése és annak kielégítése. A háztartások szereplői a társadalmi környezet alakulásának eredményeként változtatják a közösségi és egyéni szükségleteiket, előidézve ezzel az új szükségletek megjelenését, s megteremtik vele az újabb társadalmi és kulturális szokásokat.

A szükségletek kialakulását a külső tényezők mellett számos belső, közösségen belüli szempontok is meghatározzák.

Objektív és szubjektív igények. Az emberi élet nélkülözhetetlen alap- vagy létszükségletét (alvás, táplálkozás) feltétlenül ki kell elégíteni, mert nélküle az életfunkciók leállnak. Ezek a szükségletek az egyén korától, egészségi állapotától, fizikai aktivitásától függnek. A kulturális és luxusszükségleteket (másodlagos szükségletek) a környezeti hatások – piac, kereskedelem, emberi kapcsolatok – hozzák felszínre, szükség esetén elhagyhatók vagy mással helyettesíthetők. Ezt az igényt a lakókörnyezet, az iskolázottság, a társadalmi helyzet váltja ki.

Családi hagyományok, szokások. A közösségben az egy háztartásban élő emberek történelmi hagyományainak átörökítése a nemzet fennmaradásának alapeleme. Kialakult családi, közösségi szokásaink az évszázadok, évtizedek óta fennmaradt hagyományokon alapszanak, s kerülnek át a jövő nemzedék szokásaiba. Szükségleteinket nagymértékben befolyásolják ezek a hagyományok (pl. családi ünnepnapok szokásai, egyes ételek elkészítése, fűszerek használata, bútorzat, ruházat stb.)

Iskolázottság. A háztartás tagjainak szükségletalakulását befolyásolja az egyéni iskolai végzettség, de kialakulásában döntő szerepe van a háztartást vezető személynek.

Lakáskörülmények. A lakhatás biztosítása, a lakás fenntartása alapvető szükséglet, amely az egyéb szükségletekre is hatással van.

A háztartásban élők száma, összetétele. Nagymértékben meghatározza a szükségletek kialakulását a háztartás nagysága, létszáma, korösszetétele és egészségügyi állapota. Eltérő igények merülnek fel a keresők-nem keresők arányának alakulása szerint egy-egy háztartáson belül.

Jövedelmi viszonyok. Talán a legfontosabb szükségletet meghatározó tényező a család jövedelmi viszonya, mely korlátokat szab, leszűkíti vagy kiterjeszti az alap- vagy létfenntartási szükségletek, illetve a kulturális-, és luxusszükségletek skáláját.

A felmerült szükségletek kielégítésének lehetőségét a háztartáson kívüli és háztartáson belüli feltételek összhangja teremti meg. A külső feltételeket az árszínvonal alakulása, a termelés és a szolgáltatás kínálata, a piaci verseny, a különböző szociális intézkedések, az aktuális foglalkoztatási, gazdasági, pénz- és hitelpolitika biztosítják.

A belső, háztartáson belüli feltételek a rendelkezésre álló emberi erőforrásoktól, a szerzett jövedelmektől, az egyének fogyasztási preferenciáitól és a háztartásban várható (és a nem várt) változásoktól függnek.

A vállalt kötelezettségek teljesítése – mellyel számos család általában rendelkezik – sok esetben az alap-, illetve létfenntartási szükségletek kielégítését is megelőzheti. Alanyi kötelezettséget jelent a gyermeknevelés, az iskoláztatás, a közeli beteg hozzátartozókról és idősekről való gondoskodás. Anyagi kötelezettség a lakhatási feltételek biztosítása érdekében történő különböző közüzemi díjak (gáz-, elektromosáram-, víz- és csatornadíj stb.) kiegyenlítése. Az állammal szembeni kötelezettségek körébe tartoznak a különböző adók (szja, gépjárműadó, ingatlanadó stb.) és járulékok (társadalombiztosítási, nyugdíj-, egészségbiztosítási járulék). A különböző biztosítások (lakás-, élet-, nyugdíjbiztosítás stb.), hitelvisszafizetési kötelezettségek (lakásvásárlás, ‑építés stb.) szintén anyagi jellegű kötelezettségek. Az 1.3. táblázatból látható a szükségletek kielégítésének fontossági sorrendje, 1993. és 1994. év összehasonlításában.

Minden háztartás természetes igénye a fejlődés, fejlesztés. A régi eszközök fokozatos elavulása, fizikai és erkölcsi kopása mellett a háztartások rá is kényszerülnek a már megszerzett javak fokozatos cseréjére. Az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás egyre korszerűbb és modernebb termékeinek kínálatával pedig meg is teremti ennek lehetőségét. A háztartások fejlesztésénél nem szabad megfeledkezni a reklámok szerepéről, a vásárlást befolyásoló hatásáról.

A korszerűsítés a megváltozott életkörülmények következtében kialakult elvárásoknak megfelelően a háztartás átszervezését is lehetővé, az idővel való gazdálkodást pedig hatékonyabbá teszi.

A háztartások, jövedelmük bizonyos szintje felett (a jövedelemnek az alapszükséglet és kötelezettségek kielégítése után fennmaradó részéből) megtakarításra törekszenek. A megtakarítás célja háztartásonként – jövedelemnagyságától, a háztartást alkotó személyek számától, korösszetételétől, egészségi állapotától stb. függően – eltérő. Egyesek, elsősorban a fiatalabb és a középkorosztályú tagokból álló háztartások konkrét célra, pl. lakásra, gépkocsira, bútorra vagy ezek cseréjére tartalékolnak. Mások az esetleges nagyobb hozam reményében kötvénybe, értékpapírba fektetik megtakarított pénzüket. Több háztartás (főleg az idősödő háztartások) a biztonságra törekvés céljából takarékoskodnak.

1.4. táblázat - A háztartások jövedelmének felhasználása

Megnevezés

Fogyasztási kiadás

Összes (tényleges) fogyasztás

 

1993

1994

 

1993

1994

 
 

folyó áron, millió Ft

vol.index 1993 = 100

folyó áron, millió Ft

vol.index 1993 = 100

Élelmiszerek

529 438

630 712

97,1

529 438

630 712

97,1

Italok, kávé, tea

189 121

226 006

98,7

189 121

226 006

98,7

Dohányáru

52 050

61 263

97,5

52 050

61 263

97,5

Ruházkodás

139 312

159 263

98,3

139 312

159 263

98,3

Lakásszolgáltatás

22 258

273 250

103,9

231 602

284 143

102,5

Fűtés, háztartási energia

139 946

156 910

101,5

139 946

156 910

101,5

Háztartási és lakásfelszerelés

162 840

189 329

101,8

162 840

189 329

101,8

Egészségügy, testápolás

68 590

85 893

96,7

275 109

344 173

101,2

Közlekedés, posta és távközlés

319 386

361 802

96,8

341 236

388 134

97,1

Oktatás, kultúra, sport, üdülés

194 054

243 982

102,8

468 175

560 348

99,1

Egyéb fogyasztás

87 846

122 582

109,8

152 392

204 172

108,6

Hazai fogyasztás összesen

2 102 841

2 510 992

99,7

2 681 221

3 204 453

99,7

Ebből:

  

termékek összesen

1 580 794

1 827 480

97,1

1 635 027

1 897 127

97,1

szolgáltatások

522 047

683 512

103,8

1 046 194

1 307 326

103,8

idegenforgalmi egyenleg

–41351

–52 734

–41 351

–52 734

rezidens háztartások fogyasztása összesen

2 061 490

2 458 258

99,8

2 639 870

3 151 719

99,8


A megtakarítás reáleszközök (ingatlan, ingóság), pénzügyi eszközök (készpénz, betét, értékpapír, valuta) formájában testesül meg. A megtakarítás formájának kiválasztásában szerepet játszik a cél, a jövedelmezőség, a likviditás és a biztonságérzet. A háztartások jövedelmének megtakarítására vonatkozó adatok az 1.4. táblázatban találhatók.

1.5. táblázat - Energiaforgalom és CO2-emisszió

Megnevezés

1992

1993

1994

1995

1993

1994

1995

folyó áron, milliárd Ft

Volumenindex, előző év – 100,0

Összes (korrigált ren-delkezésre álló) jövedelem

2521,1

2929,3

3582,1

4322,9

95,0

102,3

95,0

Összes (tényleges) fogyasztás

2141,1

2639,9

3151,7

3734,5

101,9

99,8

93,4

Megtakarítás

380,0

289,4

430,4

588,4

62,2

124,6

107,2

Felhalmozási juttatás egyenlege

26,2

30,2

44,3

39,6

93,9

123,0

69,9

Felhalmozás

145,0

180,9

199,1

265,1

102,8

94,5

98,4

Ebből:

  

Lakásberuházás

115,0

130,1

168,8

248,1

93,7

104,9

114,2

Nettó hitelnyújtás

261,2

138,7

275,6

362,9

43,3

167,4

102,7

Hitelfelvételi egyenleg

18,0

47,0

38,0

–42,2

Bruttó hitelnyújtás

279,2

185,7

313,6

320,7

54,3

142,2

79,7


A modell felállítása után a külső és belső körülmények figyelembe vételével történő helyzetelemzés során kialakítható a konkrét szükségletek kielégítésének sorrendisége, a preferenciák felállítása. A helyzetelemzés legfontosabb eleme a jövedelmi viszonyok elemzése. A háztartás működését biztosító jövedelemforrások közül állandó bevételt jelentenek a bérek és fizetések, valamint a nyugdíjak. Gyermekes háztartások esetében a törvény által biztosítottak számára a gyed, a gyes, a családi pótlék és egyéb nevelési támogatások igaz, csak átmeneti jellegűek, de a jogosultság idejében rendszeres bevételt jelentenek. Időszakos bevételek a nyereség, a jutalom, az egyéb pénzbeli és természetbeni juttatások, az örökség, a nyereség. Rejtett forrásként jöhet számításba a különböző hitelek és támogatások igénybevétele, a már meglévő javak (ingatlan és ingóságok, értékpapírok stb.) értékesítése.

A külső környezeti tényezők (természeti, társadalmi, politikai, jogi stb.) hatásával mindig, minden körülmény között számolni kell. A természeti környezet változása előre nem látható problémákat vethet fel, amelyek a tervek átdolgozására késztethetik a háztartásokat.

A jogi szabályozók megváltozása a tervezést befolyásolja, de nem gátolják meg a tervszerű ütemezést. Az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás kínálata, a gyors fejlődés nyomást gyakorol a háztartásokra. Az új, korszerűbb termékek megjelenése, a szervízhálózat hiányossága, az alkatrészellátás biztosításának hiánya kényszerítőleg hathatnak a háztartástervezésre, új berendezések megvásárlására kényszeríthetnek, szükségessé válhat az esetleges tervek átütemezése.

A jövedelem felhasználása, az állandó és változó kiadások aránya háztartásonként változó mértékben, de minden esetben meghatározó belső körülményként jelentkezik. Függ a háztartás tagjainak számától, korösszetételétől, egészségi állapotuktól, foglalkoztatottságuktól, földrajzi elhelyezkedésüktől stb. Állandó jellegű kiadások az élelmezésre, tanulásra, lakásra, közműre, tisztálkodásra, iskolába, munkába járáshoz szükséges útiköltségre stb. fordított kiadások, illetve a pénzügyi kiadásokkal járó (hitelek, adók, tb. stb.) kötelezettségek. Nagyságában változó kiadások közé tartozik a ruházkodásra, az egészségügyi célra, a kultúrára és szórakozásra, pihenésre fordított pénzösszeg. Minden háztartásban előre nem tervezett rendkívüli események is jelentkezhetnek, amelyek vagy a bevételt, vagy a bevételt és a kiadást egyaránt érintik (munkahely megszűnése, betegség, haláleset stb.).

A helyzetelemzés során a jövedelemforrások és a kiadások szembeállításával megállapítható a háztartás kondíciója, amely a gazdálkodási terv alapját képezi. A tervezésben építeni kell a meglévő lehetőségekre és erősségekre, de számolni kell a rejtett nehézségekkel és a gyengeségekkel is. A konkrét célok és részcélok ezek figyelembevételével fogalmazhatók meg. A tervezés akkor eredményes, ha megfelel a komplexitás és a szelektivitás, a realizálhatóság és a mozgósíthatóság elvének, érvényesül benne a konzisztencia és a rugalmasság. A célok és részcélok megfogalmazása horizontális és vertikális vetületben történik. A horizontális tervezés az idő függvényében távlati, közép- és rövid távú tervek felállítását jelenti. A háztartások lehetőségeitől, adottságaitól függően eltérő távlatokban valósíthatók meg a betervezett célok. A nagyobb elképzelések a távlati tervekben fogalmazódnak meg. Ilyenek a lakásépítés, az ingatlanvásárlás, a gyermekvállalás, az időskori biztonság elérése, nagyobb értékű ingóságok (pl. személygépkocsi) vásárlása stb. A középtávú tervek általában 1–3–5 év közötti időtartamban realizálódnak. A háztartás fejlesztése, a nagyobb értékű ingóságok cseréje, a felújítások, a háztartások többségében a középtávú tervek között szerepelnek. A rövid távú tervek éves viszonylatig terjednek, de ide tartoznak a napi, heti, havi, szezonális tervezések is. Ebbe a kategóriába sorolható a váratlan események bekövetkezésekor hozott döntések megvalósítása is (pl. egy műszaki cikk váratlan elromlása, javíthatatlansága, majd cseréje). Vannak olyan esetek, amelyek tervezése nem határolható be időintervallumba. A gyermeknevelés folyamatos tevékenység, de a nevelés során sem zárható ki a tervezés (óvoda, iskola megválasztása, pályaválasztás stb.). A konkrét egyéni célok és szükségletek meghatározása, teljesítésének ütemezése, a preferenciák felállítása a vertikális tervezésben realizálódik. A vertikális és horizontális tervezés szoros egységet képez. Minél inkább közelítünk a távlati célok elérése irányába, annál nagyobb hangsúlyt kell kapnia a vertikális tervezésnek. A vertikális tervek végrehajtásának megvalósítása érdekében intézkedési tervek kidolgozására van szükség. Az intézkedési terv megvalósítását a háztartásszervezés – mint operatív tevékenység – segíti. A háztartásszervezés tehát a végrehajtási terven keresztül a vertikális tervek operatív megvalósítását célozza.

A tervek végrehajtása során többször, majd a teljesítés végén elemzést, értékelést kell végezni. Szükség esetén a folyamatba be kell avatkozni – a döntés helyességének igazolása, illetve a helytelen döntés elkerülése, korrigálása érdekében.

A célok megvalósítása a feladatok végrehajtásán keresztül történik. A háztartási tervek végrehajtása a háztartások eltérő adottságai és lehetőségei következtében különböző időpontokban valósulhat meg. A feladatok összehangolása, a szükséges idő meghatározása a szervezésben realizálódik. A tudatos, körültekintő szervező tevékenység a felállított modellek megvalósítása, a kitűzött célok elérése érdekében, a háztartásban is nélkülözhetetlen. Nagyon fontos a háztartás szervezését, kivitelezését irányító személy szerepe. Míg a gazdasági életben a szervezési, az irányítási és a menedzselési feladatokat jól képzett szakemberek látják el, addig a háztartások szervezését sehol sem tanítják. Pedig az öröklött hagyományok, a spontán ráérzések mellett, a gyorsan változó környezeti hatások miatt a háztartások egyre inkább rákényszerülnek a tudatos, átgondolt, megtervezett háztartásvezetésre. A tervek konkrét végrehajtása, a háztartásra ható különböző tényezők összehangolt kezelése általában egy személyre hárul, de a háztartások összetételétől, számától függően a végrehajtási munka a háztartás tagjai között felosztható. A jól felépített stratégia, a célok és részcélok megfogalmazása és végrehajtása, a döntések helyes idejének megválasztása – a jól szervezett háztartásban, ahol a szereplők ebben is részt vesznek, s nem csak mint végső élvezők vannak jelen – a tagok közötti munkamegosztást elvárássá és egyben lehetővé is teszi.