Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

3.2. Háztartási tisztító- és ápolószerek

3.2. Háztartási tisztító- és ápolószerek

3.2.1. Általános jellemzés

A tisztítás sok tekintetben rokon fogalom a mosással, de nem azonos vele. Mosás fogalma alatt azt a tisztítási folyamatot értjük, melyben a textíliákról sok víz és mosóaktív anyag segítségével távolítjuk el a szennyeződést. A tisztítás során esetleg víz nélkül vagy kevés víz felhasználásával, többnyire sima felületű anyagokról távolítjuk el a szennyeződést.

Természetesen az elhatárolás nem egyértelmű. (Pl. mosogatáskor vagy a konyhakő padlójának felmosásakor sok vizet használunk; egy heverő kárpitanyagának tisztításakor textilanyagról távolítjuk el a szennyeződést stb.)

A tisztítás (és a mosás) folyamatában fizikai és kémiai hatások eredményeit aknázzuk ki. A tisztulásban mindkettő külön-külön is eredményre vezethet. (Például acéltárgy felületéről a képződött rozsdafoltot csiszolópapírral vagy finom reszelővel, azaz mechanikus úton, de sósavas – kémiai – oldással is eltüntethetjük.) A tisztítószerekben általában a fizikai és kémiai folyamatok együttes hatása érvényesül, méghozzá nagyobb hatékonysággal.

A tisztítószerek összetételüket tekintve nagyon különbözőek. Receptúrájuk összeállításakor már figyelembe veszik azt, hogy rendeltetésszerű használat esetén a tisztítandó (bútor, padló, ablaküveg, csempe, szőnyeg stb.) háztartási cikk anyagának megfelelő legyen, abban kárt ne okozzon.

Ismerve a tisztítandó tárgy felületén lévő jellegzetes szennyeződések (szervetlen-szerves, vízben oldódó-nem oldódó stb.) tulajdonságait, igyekeznek univerzálisan tisztító készítményeket gyártani. Nem lehet azonban egy kárpittisztító szertől elvárni, hogy a széken levő esetleges rozsdafoltot is eltávolítsa. A foltokra különben is általánosságban az érvényes, hogy ahányféle a folt eredete, annyiféle folttisztító szükséges, és még így sem biztos a tökéletes tisztulás.

A tisztítószerek a tisztítás során egyúttal ápolnak is, de nem ez az elsődleges feladatuk. Ha elkerülhetetlen a használati tárgyak újabb szennyeződése, akkor azok hatását legalább csökkenteni, illetve a későbbi tisztítást elősegíteni az ápolószerek feladata.

A tisztító-, illetve ápolószerek egymást feltételezik, hiszen az ápolószerek alkalmazása előtt mindig tisztítani kell a tárgyakat.

Ez háztartásvegyi termékek csoportosításánál a legcélszerűbb a felhasználási területet választani alapul, mivel anyagaik és a megjelenési formájuk (szilárd, folyékony, paszta, spray stb.) tekintetében is sok az átfedés.

A tisztító- és ápolószerek kínálata igen bőséges. Nem könnyű kiválasztani a legmegfelelőbbet.

A gyakorlatban különbséget teszünk a tisztító- és az ápolószerek között. A szer kiválasztását, valamint az alkalmazható munkamódszert a szennyezett anyag, a szenynyeződés fajtája, valamint mértéke alapján határozzuk meg. Ugyancsak fontosak és nem elhanyagolhatóak a tisztasági követelmények.

3.2.2. A víz szerepe, minősége

A víz az emberiség ősidők óta legtöbbször alkalmazott, legfontosabb tisztítószere. Sokkal nagyobb mennyiségben van rá szükség, mint a többi vegyi segédanyagra, mert a szennyeződések némelyike vízzel is könnyen eltávolítható a felületről. A vízben feloldva válnak hatékonnyá azok a kémiai segédanyagok, pl. a mosószerek, amelyek a makacs szennyeződést feloldják vagy a mikroorganizmusokat megölik. A feloldhatatlan szennyeződést, pl. a homokot vagy a port a víz segítségével áztatjuk ki.

A víz tisztító hatása a hőmérsékletének emelésével növekszik. Némely szennyeződés forró vagy langyos vízzel, vegyi segédanyag vagy mechanikai hatás nélkül is eltávolítható. Ilyenkor a hőmérséklet hatására megy végbe a tisztítási folyamat.

A víz és a különböző kémiailag, illetve mechanikusan ható szerek együttes alkalmazása növeli a tisztítás hatékonyságát.

A tisztítás mértéke és eredményessége a hőmérsékleten kívül nagymértékben függ az adott vízminőségtől is.

A víz kémiai és fizikai tulajdonságai, azaz például a keménysége és a felületi feszültsége lényegesen befolyásolják a tisztítás hatékonyságát.

A víz kémiai és fizikai tulajdonságai, azaz például a keménysége és a felületi feszültsége lényegesen befolyásolják a tisztítás hatékonyságát.

A vízben oldott állapotban kalcium- és magnéziumsók vannak, amelyek a vizet keménnyé teszik. A háztartási gyakorlatban a bonyolult számítások mellőzésével négy keménységi fokozatot különböztetünk meg (3.2. táblázat).

3.2. táblázat - A víz keménységi fokozatai

Keménységi fokozat

Kalcium-oxid, millimól/liter

Német keménységi fok, °nk

1 – lágy

1,3-ig

7-ig

2 – közepes

1,3–2,5

7–14

3 – kemény

2,5–3,8

14–21

4 – nagyon kemény

3,8 felett

21 felett


A keménységi fokozat megállapítása és számításba vétele két szempontból is fontos:

– kemény víz használata esetén megfelelő lágyító adagolása nélkül a mosó-, mosogató-, kávéfőző gépek hatékonysága hamarosan leromlik a mészkiválás és az ezzel járó csökkenő hőátadás miatt,

– mosás, mosogatás során a mészkiválás foltosodást, illetve kicsapódást, lerakódást okozhat

Ezek a kellemetlen és káros hatások a keménység ismeretében és figyelembevételével adagolt lágyítószerek (pl. Calgon) alkalmazásával megelőzhetők.

3.2.3. Tisztítószerek

A felületre folyt vagy tapadt szennyeződés tisztítószerekkel távolítható el. Hatásukat vegyi vagy (és) mechanikus úton fejtik ki.

A tisztítószerek több szempontból is rendszerezhetők. Az oldószer szerinti felosztás alapján három fő csoportját különböztetjük meg:

– oldószerek,

– oldószertartalmú és

– oldószermentes tisztítók.

Oldószerek pl. a nehézbenzin, az aceton (körömlakklemosó), a folttisztító szerek, a terpentin, a nitrohígító, a szén-tetraklorid és a szalmiákszesz. Az oldószerek vízzel nem hígíthatók.

Az oldószer által oldható szennyeződést eltávolítják, pl. az olaj-, zsír-, kátrány-, lakk-, gyanta-, ragasztófoltokat. Az oldószerek használata során mindig ügyeljünk a kifogástalan szellőztetésre, mivel a gőzök tűz- és robbanásveszélyesek, mérgező vagy narkotikus hatásúak.

Oldószertartalmú tisztítók. A szerek vizet, a folyadékok felületi feszültségét csökkentő összetevőket és oldószereket tartalmaznak. Például ilyenek a padlóburkolat-tisztítók, a sütőtisztítók és a különleges ablaktisztítók. Az oldószertartalmú tisztítók használatakor ugyancsak ügyelnünk kell a megfelelő szellőztetésre, mert az oldószergőzök egészségkárosodást okoznak.

Oldószermentes tisztítók. Az oldószertartalmú tisztítók további két fő csoportra oszthatók:

– súrolószer-tartalmú és

– súrolószermentes tisztítók

A súrolószer-tartalmú tisztítók nagyrészt mechanikusan ható ásványi összetevőkből állnak, pl. horzsakőlisztből, előkezelt kvarclisztből, égetett magnéziából, talkumpúderből. Tartalmaznak még a folyadékok felületi feszültségét csökkentő összetevőket, hatékony tisztítósókat. Por formájában vagy folyékony súrolószerként forgalmazzák. Érzékeny felületeket nem vagy csak nagyon óvatosan szabad súrolószer-tartalmú tisztítókkal kezelni, mert megkarcolódhatnak.

A súrolószermentes tisztítók kétfélék lehetnek:

– a felületi feszültséget csökkentő természetes adalékanyagot szappannal vagy

– a felületi feszültséget csökkentő szintetikus adalékanyagot halenyvvel keverik.

A szappan alapú tisztítók közé tartozik az olcsó kenőszappan. A kenőszappanoldatok tisztítóhatása jó. Gyakran erősen lúgosak, megtámadhatják a kezet vagy a tisztítandó anyagot, pl. a linóleumpadlót elszínezhetik. A víz keménységétől függően mészszappan képződik, amely szürke rétegként visszamarad a tisztítandó felületen. Ezért tiszta vízzel le kell öblíteni. Más szappan alapú tisztító pl. a semleges szappan. A nagy felületek, szőnyegek erős szennyeződése ellen különleges szappantisztítókat forgalmaznak. A kereskedelemben folyékony sűrítményekként árusítják, nagyon hatásosan tisztítanak.

A halenyv alapú tisztítók, semleges reakciójuk miatt, jól alkalmazhatók érzékeny felületekre. Eltávolítják a szennyet anélkül, hogy megtámadnák vagy károsítanák a szennyeződés alatt lévő vékony, ápolandó réteget. Hatásukat általában nem befolyásolja a víz keménysége. A fertőtlenítő tisztítók a tisztító hatás mellett fertőtlenítenek is.

3.2.4. Ápolószerek

Az ápolószerekkel a tisztított felületeket kezelik. A felületen vékony védőréteget képeznek, amely taszítja a vizet és a szennyet. Az anyagot védi a mechanikai vagy vegyi hatásoktól. Ezenkívül fokozza a csillogást és erősíti a színt.

Az ápolószerek lehetnek:

oldószertartalmú és

oldószermentes termékek.

Az oldószertartalmú ápolószerek közé tartoznak a padlófényesítő viaszok. A kereskedelemben folyékony és paszta alakban kaphatók, viasz és oldószer – legtöbbször nehézbenzin – keverékei.

Az oldószermentes ápolószerek közé tartoznak az önfényező padlóápolók. Felkenés után állóképes, csillogó, vékony réteget képeznek a felületen.

3.2.5. Kombinált szerek

Tisztító és ápoló alkotórészeket tartalmaznak. Kevésbé idő- és munkaigényes a használatuk, mint ha külön-külön tisztító- és ápolószereket alkalmaznánk. A padlóápolókat általában a felmosóvízbe adagoljuk, de közvetlenül is felkenhetjük a padlóra. Némelyik bútorápolónak tisztító hatása is van.

3.2.6. A tisztítószerek hatása

Korábban a padlót és az edényeket homokkal súrolták. Minden mást szappannal és nagy erőráfordítással tisztítottak. Ma a munka nagy részét a vegyi termékek veszik át, amelyek feloldják a szennyeződéseket, kímélik és csillogóvá teszik a felületet, és adott esetben ápolják is azt.

3.2.6.1. Vegyileg ható szerek

Az oldószerek közvetlenül hatnak a szennyeződésre. Többnyire hígítatlanul használjuk őket. Hátrányuk, hogy az oldószer megtámadhatja a tisztított tárgy anyagát.

Az oldószertartalmú tisztítók vizes oldatok, oldószertartalmuk 20–40%. Ellentétben az oldószerekkel, e termékeket hígíthatjuk vízzel. Az oldószerben és a vízben oldódó szennyet egyaránt feloldjuk. Vízben oldódó, vegyileg ható szerek pl. a színszappan, a kenőszappan, a semleges szappan, a mosogatószerek és az általános tisztítók.

Mint tisztítóoldatot hígítva használjuk, de kisebb mennyiségben koncentráltan is. Forró vagy meleg vízben hatásuk erőteljesebb, mint hideg vízben.

3.2.6.2. Mechanikusan ható szerek

A mechanikusan ható oldószermentes szerek megkönnyítik a tisztításhoz szükséges fizikai munkát, a súrolást, dörzsölést. Részben pótolják a vegyi anyagokat vagy kiegészítik a vegyszerek hatását. Az anyagokról mechanikus tisztítással nemcsak a szennyet távolítjuk el, hanem gyakran koptatjuk a felületet is. A túl kemény, durva szemcsés szerek ártanak a sima és csillogó felületeknek.

Mechanikusan ható tisztítószerek: az égetett magnézia, a talkumpúder, az iszapolt kréta, a kvarcliszt, a kovaföld, a bécsi mész és a csiszolókréta.

3.2.7. A tisztítószerek hatóanyagai

A tisztítószerek hatóanyagainak összefoglalását és az egyes hatásokat a 3.3. táblázatban részletezzük.

3.3. táblázat - A tisztítószerek hatóanyagai

Alkotórészek

Hatások

Adalékanyagok

A tisztítószerek fő alkotórésze. Csökkentik a víz

felületi feszültségét

Komplexképzők – zeolitok, citrátok

Vízlágyítók, javítják a szennytűrő képességet

Alkálikus sók – nátrium-karbonát

Növelik a taszítóerőt a szenny és a felület között,

(szóda), szilikátok, ammónium-oxalát

diszpergálnak

Savak – hangyasav, citromsav, ecetsav

Mész és szennyoldók

Lúgok – ammónia, nátrium-hidroxid

(nátronlúg)

Sokoldalúan távolítják el a szennyet

Nátrium-hipoklorit

Fertőtlenít

Oldószerek – nehézbenzin, alkohol,

aceton, glikol

Hígitás nélkül oldják a festéket, lakkot, viaszt,

gyantát, ragasztót, olajat, zsírt, esetleg károsítják a

szintetikus szálat

Súrolószerek – kvarchomok, iszapolt

kréta, talkumpúder

Mechanikusan tisztítanak

Fehérítőszerek – klórvegyületek, perborát

Fehérítenek, fertőtlenítenek

Állapotváltozást segítő anyagok

A poranyagot folyóssá és adagolhatóvá teszik

Illatosító- és színezőanyagok

A szennyes mosogatóvíz kellemetlen szagát enyhítik

Bőrvédő anyagok (a folyadék felületi

feszültségét is csökkentik)

Zsírt visszaadó anyagok

Konzerválószerek (alkohol)

A tisztítószer eltarthatóságát növelik

Ápolóviasz, paraffinolaj

A padlótisztítók vagy a bútorápoló szerek alkotó-

részei, faanyag felületét védik

Cellulóz (finomra darálva)

Szőnyegtisztítók alkotórésze, felszívják a nedvessé-

get, a folyadék felületi feszültségét csökkentő

adalékanyagokat, ezáltal a szenny porszívózható


A tisztítószerek fő alkotórésze a folyadékok felületi feszültségét csökkentő összetevő, a tenzid. A tenzid szó a latin tendere szóból ered, jelentése ‘feszíteni’. A tenzidekben hidrofil (vízmegkötő, vízbarát) és hidrofób (víztaszító) molekularész van. A folyadékok felületi feszültségét csökkentő összetevők lerakódnak a határfelületekre, a molekularész benyúlik az általa kedvelt összetevőbe. A hidrofil rész a víz felé fordul, a hidrofób rész elfordul attól. Ha a hidrofil molekularészek kiemelkednek a vízfelületből, akkor csökkentik a tapadóerőt a vízmolekulák között, és ez által csökkentik a felületi feszültséget. Ugyancsak lerakódnak a tisztítandó anyag és a szennyeződés közé, így a tapadóerők csökkennek, a szennyeződés könnyebben eltávolítható.

A folyadékok felületi feszültségét csökkentő vegyszerek sokfélék lehetnek. Ezeket, tulajdonságaiknál fogva, elegyíteni lehet vízzel. Míg a tisztítószerek hatóanyaga magában vagy kombinált módon tisztít, addig az adalékanyagoknak nincs tisztító hatásuk, de állandóvá teszik vagy javítják azt, emellett pl. puhítják a textíliák tapintását, illetve illatosítanak.

Ma már ismét arról beszélnek, hogy kevesebb mérgező vegyszert kell a tisztításhoz használni. A hagyományos házi szerek a környezetet kevésbé szennyezik, mint a vegyszerek. Részesítsük előnyben a régóta bevált házi szereket!

A háztartásban kellő átgondolás után nagyon kevés tisztítószerre van szükségünk. Általában elég a szappan, az általános tisztító, az ecet, az egyszerű súrolópor és a denaturált szesz. Mielőtt az ártalmas környezetszennyező szerhez folyamodunk, próbáljuk ki a hagyományos szereket (3.4. táblázat).

3.4. táblázat - Hagyományos tisztítószerek

Tisztítószer

Felhasználásuk

Kenőszappan

Sokoldalú tisztítóhatása van

Ecet, citrom

Mésztelenít, fehérít, puhító, öblítő, fertőtlenít, a festék színét felfrissíti

Vörösborfoltokat fehéríti. Mechanikusan tisztít, pl. a szűk üvegedényeket

Tojáshéj

Dörzsölőszer

Aludttej

Ezüst evőeszközök tisztítószere

Író, tejsavó

A gyantaféléket oldják

Spiritusz

Ablak- és csempetisztító, a mosdókat és a lefolyókat fertőtleníti, ezüsttisztító


Példák a régen bevált szerek használatára: A mészszennyeződést először ecettel, aztán citromsavval, majd sósavval próbáljuk meg eltávolítani, és csak különösen makacs szennyeződés esetén használjunk speciális mészoldót. Por, iszap eltávolításakor először a kefe és a forró víz, utána a kenőszappanos víz, és csak a legvégső esetben legyen a tisztítószer a tisztítás kelléke. Vécészennyeződés eltávolításakor a vízkő- és vaslerakódások ellen először használjunk kefét és tömény ecetet és csak azután speciális vécétisztítót.

Fürdőszobai berendezési tárgyak közül a mosdó és a kád egyszerű súrolószerrel minden különösebb adalékanyag nélkül tisztítható. Sajátos fürdőszobai tisztítót csak makacs szennyeződés esetén használjunk.

Ne hagyjuk hosszú ideig a felületen a rárakódott szennyeződést. A régi szennyeződés csak erősebb vegyszerrel és nagyobb erőkifejtéssel távolítható el!

3.2.8. A tisztító- és ápolószerek felhasználási területei

A szennyeződés fajtája és foka, valamint a tisztítandó tárgy anyaga a meghatározó a tisztító- és ápolószerek használata során.

A tisztító- és ápolószerek felhasználási területeit a 3.5. táblázatban foglaltuk össze, ahol a munkaterületek mellett maga a tisztító- és ápolószer tárgyfelületi alkalmazása is kitűnően fel van tüntetve.

3.5. táblázat - A tisztító- és ápolószerek felhasználási területei

Felhasználási terület

Tisztító- és ápolószerek

Lakás

Munkaterületek (konyha,

kamra, stb.)

Mosogatószer, ecet, mészoldó, általános tisztító,

sütőtisztító, súrolószer, öblítőszerek, regeneráló só,

nemesacél-tisztító, a főzőlapok vagy a tűzhely-

felület ápolószerei

Egészségügyi helyiségek

(fürdőszoba, WC-helyiség

stb.)

Általános tisztítók, mészoldó vagy ecet,

vécétisztító, speciális üvegtisztító, súrolópor,

speciális fürdőszoba-tisztító

Nappali és hálószoba

Bútorápoló, spirituszos vizzel átitatott gyapjú

Ablak, ajtó, tükör

Általános tisztító, spirituszos víz, speciális üveg-

tisztító és ablaktisztító

Felszerelés

Textil padlóbevonatok

Samponos szerek, szőnyegtisztító hab (spray),

finom mosószerből készített hab

Nem textil padlóbevonatok

Általános tisztító, alap- vagy speciális tisztító,

ápolószer, speciális viaszemulzió pecsétes

padlókra, ápolószer kőpadlóra és márványra, tör-

lőviasz, padlóviasz

Szerkezeti anyag

Kerámia, üveg

Mosogatószer, kenőszappan, speciális ablaktisztító és üvegtisztító, általános tisztító, spiritusz, ecet vagy mészoldó

Műanyag

Mosogatószer, általános tisztító, műanyag ápolószer

Fémek

Mosogatószer, általános tisztító, speciális fém-tisztító

Felületkezeletlen fa

Általános tisztító, mosogatószer, súrolószer, csiszolópapír

Felületkezelt fa

Bútorápoló

Bőr

Ápolókrémek, ápolóemulziók


3.2.8.1. Mosogató- és lemosószerek

A mosogató- és lemosószerek jellegük, összetételük szempontjából a legközelebb állnak a mosószerekhez. Feladatuk a háztartási edényekre, gépekre és készülékekre (hűtőgép, zománcozott tűzhely stb.), konyhai munkaasztalra, ajtó- és ablakkeretekre, csempére, a konyha kőpadlójára stb. került szennyeződések eltávolítása.

A mosogatószerek a felületaktív anyagok mellett vízlágyító hatású foszfátokat (a kevésbé korszerűek szódát is), kézvédő adalékot és illatanyagot tartalmaznak.

A felületaktív anyagnak az edényzet felületére tapadt ételmaradékot, zsír, tea-, kávé-, rúzs- stb. foltokat maradéktalanul, könnyen és gyorsan kell leoldania, méghozzá olyan módon, hogy öblítés után az edényzet törlés nélkül is foltmentesen, fényesen száradjon.

A bőrvédő komponens a tenzid szárító, a bőr zsírtartalmát is oldó hatását csökkenti, illetve ellensúlyozza.

Az illatanyagok jellege egyezzen meg az étkezésnél megszokott táplálékillattal, így pl. a citromolajjal, narancsolajjal.

Főző- és tálalóedényeink, evőeszközeink anyagában az utóbbi évtizedekben jelentős változások mentek végbe. Az üveg-, a műanyag, az alumínium-, a teflonbevonatú alumíniumedények nemcsak hogy nem igénylik a régi, hagyományos mosogatást segítő durva szemcsés súrolóanyagokat (VIM), hanem ki is zárják azok használatát.

A teflonedények mosogatásánál súrolásra nincs is szükség, mert az étel főzés-sütés közben nem sül rá, a karcoló hatás a bevonatot egyébként is tönkretenné.

A lemosószerek jó minőségű fajtái közel semleges kémhatásúak. A lúg a festett, mázolt, lakkozott felületeket (pl. ajtó- és ablakkereteket), műanyag és fapadlózatot (pl. parketta) sötétíti, károsítja, kiszárítja. A kevésbé érzékeny (pl. kőpadlózat) felületek tisztításánál finom szemcséjű súrolóanyagok használata megengedett.

Ezek a készítmények nagyrészt folyékony halmazállapotban kerülnek forgalomba, ahol a csomagolóanyag, a flakon jól védi az árut, tetszetős, az adagolást megkönnyíti.

A nehezebben oldódó, csomósodásra hajlamos porok és a kartoncsomagoló dobozok ma már kevésbé korszerűek.

Amennyiben a tisztítandó felület anyaga megengedi, és a szennyeződés „makacssága” szükségessé teszi, súrolószert használhatunk. A mechanikai hatást biztosító, vízben oldhatatlan csiszoló komponenseknek finom szemcsésnek, az eltávolítandó szennyeződésnél (pl. odaégett ételmaradék) keményebbnek, de a tisztítandó felületnél (pl. üvegedény, csempe, fürdőkád mázanyaga) puhábbnak kell lennie, hogy azt ne karcolja.

Erre a célra alkalmazható például dolomitliszt, kaolin, kovaföld stb. Másik fontos anyaguk a szennyeződés szuszpenzióban tartására szolgáló felületaktív anyag, amely segíti a tisztítást. A súrlószerek egyes fajtái fertőtlenítőszert, illóolajat, színezéket is tartalmaznak. Megjelenésüket tekintve por alakúak vagy szuszpenziók.

3.2.8.2. Szőnyeg-, kárpit- és egyéb tisztítószerek

A lakástextíliák közül a legnagyobb igénybevételnek kitett cikkek a szőnyegek és a bútorkárpitok. Nagy méretük, illetve a bútorokra szereltségük folytán kezelésük nehézkes. Különösen olyan lakásokban, ahol sok személy lakik, sokszor fogadnak vendégeket, kicsiny gyermekek vannak, hagyományos módon (pl. szénnel) fűtenek, gyakran és erőteljesen szennyeződnek a szőnyegek, a bútorkárpitok.

Ezeknek a textíliáknak az élettartama 8–10 évvel is megrövidülhet, ha nem kezelik rendszeresen és szakszerűen. A textilszálak közé bekerülő por, korom és egyéb (ételmaradék-) szemcsék, éles, kemény szennyeződések használat közben nyírják, dörzsölik a szálakat. Különösen áll ez a zsíros, olajos anyaggal foltosodott helyeken, amelyek vonzzák a port. Használat közben ezek a textíliák veszítenek természetes színükből‚ élénkségükből.

Igénybevételtől függően, hetenként egy vagy több alkalommal végzett következetes porszívózásuk nemcsak esztétikai, de értékvédelmi szempontból is fontos. Ezen az alapgondozáson túl azonban 2–5 évenként ajánlatos olyan tisztításnak alávetni, melyre a porszívó nem képes.

A szőnyeg- és kárpittisztító szerek feladata az előzőleg alaposan portalanított textíliák gyors, egyenletes, lehetőleg átnedvesítés nélküli tisztítása, színeik felfrissítése, élénkítése. A tisztítószerek felületaktív anyagot tartalmaznak, a színvisszanyerés céljából pedig színélénkítő (aktiváló) adalék van bennük.

Alkalmazásmódjuk alapján két csoportba sorolhatók:

– hagyományos, folyékony állapotban tisztító készítmények és

– hab formában használt tisztítószerek.

A hagyományos tisztítás még nagyon rokon a mosással. A tisztítószer vizes oldatával át kell kefélni, átdörzsölni a szőnyeget, a képződő habot pedig nedves ruhával lehet róla letörölni. Hátránya, hogy a tisztítás módja nagyon fáradságos, lassú, a textília teljesen átnedvesedik, nehezen szárad, és ha eközben nem sima felületen fekszik, alakját változtatja, pl. hullámosodik. A hab formában tisztítók két alcsoportba sorolhatók.

Az egyik fajtájuk megfelelő mennyiségű vízzel hígítva habbá verhető. A szőnyegre, kárpitra vitt hab végzi a tisztítást. A „házi” habbal még mindig túl sok oldat is kerül a textíliára.

A korszerűbb, aeroszolos csomagolású tisztítószert tartós, kemény, kis víztartalmú habként porlasztjuk a textíliára. Használatuk egyszerűbb, a szálak közé is jobban bejut a tisztítószer, a felület enyhén nedvesedik, két-három órai száradás után a tisztítószer maradványai porszívóval eltávolíthatók.

3.2.8.3. Folttisztítószerek

A folttisztítószerek feladata a mosással (vagy az általános tisztítószerekkel) el nem távolítható, különböző eredetű, általában kis területre koncentrálódó szennyeződések gyors és nyomtalan eltávolítása. A folttisztítás nagyon kényes művelet, komoly szakértelmet, gondos kezelési eljárást kíván, és még így sem biztosítható a teljes siker. Tulajdonképpen bármilyen anyag okozhat foltképződést, de nem minden foltot lehet maradéktalanul megszüntetni.

Ma már háztartásunkban is, és tágabb környezetünkben is egyre több vegyszert használunk, szerteágazóak lehetnek ruházati cikkeink anyagai. Előfordulhat olyan kombináció is, amelyben a foltot okozó anyag erősebben kötődik a textilhez, mint a textilszínezék, és így a folteltávolítás színhiányt okoz, vagy a foltra ható egy vagy két vegyszer csak azért nem használható, mert oldja a textília anyagát is.

A folttisztításnak vannak alapszabályai, amelyek betartása nélkül a várt eredmény sajnos elmarad. Először is ajánlatos tudni, hogy a ruházati cikknek mi az alapanyaga, mennyire tartós a színezéke (de legalább azt, hogy anyagában vagy felületén színezett-e), fel kell ismerni a foltot okozó anyagot. A szakszerűtlen beavatkozás tönkreteheti a textíliát vagy eltávolíthatatlanná rögzíti a foltot.

Nagy általánosságban igaz, hogy a pamut, len, kender anyagú textíliák kevéssé érzékenyek a folttisztításnál használt vegyszerekre, színes változatuknál azonban a színezékük sok esetben nem tartós. A gyapjú a lúgos (pl. szalmiákszeszes) kezelés hatására károsodhat, ahogy a biomosószerek (áztatószerek) is roncsolják. A műszálas és szintetikus szálasanyagból készült cikkek szerves oldószerek hatásával szemben szelektívek. Míg az egyikben jól oldódnak, addig egy másik hatástalan rájuk. Általában anyagában színezettek, így színtartósságuk magas fokú.

A textíliára „észrevétlenül” került folt felismerésében többé-kevésbé segít az alak (pl. a kör alakú zsír-, olajcseppek), a „fogásuk” (kemény: festék, ragasztó; merev: fehérje stb.), a hely (pl. pulóverek hónalj részénél izzadság, parfümfolt), a szín (pl. a zöld: fű, a piros: rúzs, a sárga, barna: kávé, tea, dohány, rozsda, vér, banán, a fekete: tus, grafit, a kék; tinta, szeder) és más jellegzetességek.

A hatékony tisztításhoz szem előtt kell tartani, hogy a friss folt könnyebben távolítható el, mint a beszáradt, „bevakolt”, vagy egy vasalásnál besütött folt.

Ajánlatos a kiválasztott szert a textília kevéssé látható helyén kipróbálni.

A durva, nagyobb szennyeződéseket a felületről el kell távolítani, és szerves vegyszerrel kezelés előtt a textíliát szárítani, portalanítani kell. A foltot mindig annak széleitől befelé, a textilszálak irányához igazodva, alig dörzsölve tiszta fehér ruhával kell kezelni. A paszta vagy aeroszol használata után meg kell várni a teljes száradást és csak ekkor kefélhető ki a fehér por.

A tisztítószerek túlnyomó többsége gyúlékony, tűzveszélyes, mérgező – így óvatosan, körültekintően, a biztonságos feltételek megteremtése után szabad csak végezni a folttisztítást. Az alapszabályok még sokáig folytathatók, de egyet kijelenthetünk: univerzális, mindenre használható folttisztító nincsen.

A folttisztítók között két csoportot különböztetünk meg:

az általános és

a speciális szereket.

Az általános folttisztító szerek általában zsír-, olaj- és egyéb foltot gyakran okozó szerves anyagra ható szerves oldószerkeveréket (benzin, szén-tetraklorid, triklór-etilén, kloroform stb.) tartalmaznak. Vannak készítmények, amelyek ezenfelül színező hatású anyagok (ételek, vörösbor, tea, vas stb.) foltjainak eltávolítására, a feloldott szennyeződés megkötésére is alkalmasak. Erre a nagy felületű hordozóanyag (pl. szilikagél) és szennyoldó oldószer keveréke szolgál. Az általános szerek tehát többféle (de nem sok) szennyeződésre alkalmazhatók, azonban kevésbé hatékonyak, mint a különleges folttisztítók.

A speciális tisztítószerek csak egy, illetve egy-két folttípus megszüntetésére jók. Így rozsda-, a gyümölcs-, a tinta-, a tea-, kakaó-, kávé- stb. foltra, illetve ezen anyagok színt okozó vegyületeire hatnak.

A folttisztítást – hacsak nem a textília teljes egészének kezelése történt, mint a hypózásnál vagy a bioáztatószeres foltmentesítésnél – minden esetben kövesse mosás vagy vegytisztítás.

Néhány folt eltávolításának módja:

Ruházati cikkeinket számos olyan eredetű folt szennyezheti be, amelyek eltávolítására ritkaságuk, előfordulásuk országos méreteit tekintve sem az ipar, sem a kereskedelem nem állhat készenlétben tisztítószerekkel. Többé-kevésbé alkalmasak a forgalomban lévő folttisztítók ezekre is, gyakran azonban más utat kell választani eltávolításukra. A következőkben néhány folteltávolító módot ismertetünk, amely vegyszerekkel, egyszerű eszközökkel alkalmazható. A közölt receptek azért nem tökéletesek, mert figyelmen kívül hagyják a textília anyagi összetételét. Tehát aki alkalmazni kívánja, legyen tekintettel erre az alapvető szabályra is!

Aszfaltfolt. Az útburkolatról ruházatra jutó szennyeződésnek benzin, benzol, szén-tetraklorid, triklór-etilén, illetve az oldószerkeverék jó megszüntetője.

Borfolt. Szalmiákszesszel és alkohollal fellazítható, majd kimosható. Kezelhető langyos tejjel, utána mosni kell. Vörösborfoltot bioáztatóval, illetve hidrogén-peroxiddal vehetünk ki.

Cukorfolt. Mosással, vagy ha a cukorka színezőanyaga a folt oka – redukáló- vagy oxidálószerek használatával szüntethetők meg.

Csokoládéfolt. Zsírtartalmát benzinnel vagy triklór-etilénnel lehet kioldani, majd híg szalmiákszeszes kezelés és mosás segíthet.

Coca-Cola-folt. Benzines oldás után mosószeres mosással távolítható el.

Fehérjetartalmú folt. Tej, tojás, egyéb élelmiszerek, vér, enyv friss foltjai vízzel könynyen kioldhatók. Beszáradt állapotúakat enzimes mosószerek bontják le és oldják ki.

Fényfolt. Vasalástól, zakón a könyökléstől, nadrágon a sok üléstől származnak. Nedves kendőn kell átvasalni, és mikor még gőzölög, puha kefével enyhén ütögetni.

Fűfolt. Általában a klorofilltartalmú növények okozzák. Meleg, tömény alkohollal vagy szén-tetrakloriddal a friss folt eltüntethető. Régebbi folt hypó vagy lúg (alkoholos szalmiákszesz) segítségével távolítható el. (A friss folton étolaj is segít, ami a klorofillt oldja, de olajfoltot hagy.)

Gyertyafolt. Az anyag mindkét oldalára szűrőpapírt (itatós) helyezve meleg vasalóval nyomkodjuk. Az esetleg visszamaradó részeket benzinnel kell kitisztítani.

Gyümölcsfolt. A friss folt még vízzel is kimosható, de egyesek langyos tejjel, citrommal vagy szalmiákszesszel kezelhetők eredményesen. Régebbi foltoknál alkohol, szalmiákszesz és hidrogén-peroxid híg oldatainak elegyével lehet eredményt elérni. Fehér asztalterítőből erősen hígított sósavval, gyengén savanyított nátrium-biszulfittal, hideg, majd meleg öblítéssel távolítható el.

Izzadságfolt. Szalmiákszesszel és acetonnal oldható. A sók és a bőrzsiradék eltávolítása után mosás következzen.

Kávé- és kakaófolt. Még friss állapotban vízzel kimosható. Kis idő eltelte után tömény sós víz hatásosabb, öregebb folt esetén, pl. fehér asztalterítőből, szalmiákszeszszel lúgosított hidrogén-peroxid vonja ki.

Keményítőtartalmú foltok. A rizs, burgonya stb. maradványaira enzimes mosószerek ajánlhatók.

Körömlakkfolt. Acetonban, éterben oldódik.

Nikotinfolt. Langyos alkoholos kezeléssel vagy durva textíliáknál – kálium-permanganátos oldattal vonható ki. Ujjakról, körmökről erősen hígított kénsav és folyóvizes öblítés viszi le.

Olajfestékfolt. Friss állapotában terpentinnel tüntethető el.

Sörfolt esetén langyos szappanos vízzel, vagy a vörösborfoltnál leírt módon járhatunk el.

Tejfolt. Beszáradás után alkoholos-éteres tisztítással (tejzsír), majd hígított szalmiákszeszes oldással (kazein), végül vizes öblítéssel szüntethető meg.

Tintafoltok. Híg citromsavoldattal vagy beszáradt foltnál hypós kezeléssel roncsolhatók. Egyes tintafajtáknál az oxálsav vagy kálium-bioxalát (heresó)10%-os oldatai adnak eredményt.

Tojásfolt. Híg, meleg bóraxoldattal mosható ki.

Vérfolt. Frissen még kijön vízzel is. Segíthető ez szalmiákszesz, szóda vagy borkősav oldatával. (A meleg víztől a vér kicsapódik!) A beszáradt vérfoltokat híg hidrogén-peroxiddal nedvesítve, majd szalmiákszesszel mosva kezeljük. Makacs vérfoltot 20%-os meleg heresóoldattal tisztíthatunk ki.

Zsírfoltok közül az olaj eredetűt (vazelin, gépzsír stb.) benzinnel, az étkezési zsiradék okozta foltokat – amit a benzin – old már triklór-etilénnel, szén-tetrakloriddal dörzsölhetünk ki.

A recepteknél sokkal eredményesebb, ha a komolyabb értéket képviselő ruházati cikkeinket minél előbb vegytisztító szakembereknek adjuk át, akik ha nem is minden esetben távolítják el a foltot, de legalább a ruhaneműben nem tesznek kárt!

3.2.8.4. Bútorápoló szerek

Szűkebb értelemben véve a fából készült bútorok ápolására szolgálnak, ahol a felületet a fa tulajdonságai jellemzik, legfeljebb vékony politúrréteg fedi azt. Ebben az esetben a bútorápoló szerek feladata a nedvesség elleni védelem biztosítása, a por lerakódásának gátlása, a felület fényesítése.

Nagyrészt paszta, krém vagy emulzió alakban, az utóbbi években aeroszolos csomagolásban kerülnek forgalomba. A viasz, az ásványi vagy növényi olaj a fa pórusainak eltömését szolgálják. A sima felület biztosításával és a dörzs-elektromosság keletkezésének csökkentésével a por tapadását is nehezítik. A pácolt bútorok (diófa, mahagóni stb.) pácokkal ápolhatók.

A mázolt bútorok semleges kémhatású lemosószerrel tisztíthatók, emulziókkal ápolhatók. Ugyanez érvényes a lakkozott vagy műanyag fóliával bevont bútorfelületekre is. Az utóbbiakban felsorolt bútorfélék ma már többségben vannak, így a bútorápoló szerek jelentősége csökken.

A tisztításnál, ápolásnál gondosan kell eljárni. A bútorfelületet először mindig pormentesíteni kell. A tisztító ápolószert csak kis részletekben, kis felületekre szabad felvinni és puha ruhával alaposan áttörölni. A sok szer, vagy egyszerre nagy felület kezelése foltosodáshoz, csíkosodáshoz vezethet.

3.2.8.5. Padlóápoló szerek

Eredetileg ez a háztartásvegyi árucsoport a hagyományos padlózat (a fenyőfa hajópadló, illetve a tölgy- és bükkfa parketta) natúr fafelületének gondozására alakult ki. Az idők során elterjedt azonban az ettől eltérő anyagú (pl. műanyag) padlózat alkalmazása és a hagyományos padlózat tartós bevonattal (műanyag lakkok) történő kezelése is.

A hagyományos padlóápoló szerek feladata a megtisztított padlózat faanyagában lévő pórusok, hézagok, repedések kitöltése, ezáltal sima, fényes felület biztosítása, a már így kezelt felületek időszakonkénti felújítása.

Ez kiegészülhet időnként a faanyag színezésével is. (Az újabb termékek – a lakkok – az előző átmeneti védelemmel szemben már tartósan óvják a faanyagot.) A faanyag egyik legalattomosabb ellensége a víz, a padlózatot tehát ez ellen is védenie kell a padlóápoló szereknek. Ezt víztaszító filmréteg biztosítja.

A filmképző anyag alapján a padlóápoló szerek két csoportba sorolhatók:

– viaszos termékek és

– műanyag lakkok (ezekkel a könyv anyaga később foglalkozik).

A hagyományos padlóápoló szerek legfontosabb anyagai a fényesítő hatású anyagok. Erre a célra természetes eredetű (pl. méh-)viasz és mesterséges viaszt, paraffinszármazékokat, illetve ezek keverékét alkalmazzák. Szerepük a fény biztosítása mellett a víztaszító filmréteg létrehozása.

A viaszok finom eloszlatása, a padlózatra való felvitel megkönnyítése az oldószerek (benzin, terpentin, víz, ammónium-hidroxid) feladata. A padló első kezelésekor lúgos készítményt ne használjuk, mert a faanyagot színezheti, foltossá teheti.

A hagyományos padlóápoló szerek megjelenésük alapján szilárd, paszta, krém és folyékony állagú készítmények lehetnek. Mivel a padlózatra történő felhordás, fényessé dörzsölés a viszkozitástól is függ, a folyékony készítmények használata könnyebb.

Különösen előnyös ilyen szempontból az ún. önfényező emulziós készítmény, amely egyenletesen, de nem körkörös mozdulatokkal, hanem a fa szálirányában felkenve, a teljes száradás után dörzsölés nélkül is fényes felületet ad.

Rendeltetésük alapján több fajtájuk van.

Padlóbeeresztők. Az alaposan felsúrolt, tiszta, száraz fapadlózat első bevonására, „beeresztésére” szolgálnak. A beeresztő a felhordás előtt tetszőlegesen színezhető padlófesték bekeverésével. A beeresztés többször is megismételhető, ha a fa rostjai nagymértékben beszívják az oldatot.

Padlófényesítők. Az előzőleg már beeresztett padló utánfényezésére, tisztítására, ápolására szolgálnak. Felhordás után puha ruhával dörzsölve vagy az önfényező készítményekkel kezelve sima, fényes, víztaszító réteget képeznek.

Viaszoldó szerek. A megkopott vagy túlzottan szennyeződött viaszréteg leoldásához szükségesek. A szerves oldószerekkel történő felmosás veszélyes (gyulladásveszély, gőzök belélegzése), a megfelelő óvintézkedéseket be kell tartani.

A műanyag (PVC-) padlók ápolásakor is annak anyagi tulajdonságaiból kell kiindulni. Felmosása közel semleges kémhatású lemosószerrel és nem szerves oldószerrel történjen. Ez ugyanis a PVC lágyítóit oldhatja, a műanyag padlót rideggé, törékennyé teszi, ezenfelül fényét is elveszti. A tiszta felület vizes emulziókkal, illetve önfényező készítményekkel kezelhető.

A padló ápolószerek minősítésekor a velük képezhető filmréteg fényességét, a bevonat vízállóságát és ragadásmentességét vizsgáljuk.

3.2.8.6. Bőr-, cipő- és műbőrtisztító szerek, ápolószerek

A különféle bőr és műbőr anyagú használati tárgyak (pl. cipők, bőrkabátok, üléshuzatok), sportszerek (labdák stb.) néha nagyon komoly igénybevételnek vannak kitéve.

A bőröket károsító tényezők közül kiemelhető a túlzott átázás, a nedvességtartalom gyorsított eltávolítása (pl. kályha közelében történő gyors szárítás), a bőr jelentős mértékű zsírtartalomvesztése, a pórusokba bejutó por, sár, téli hónapokban a só rostokat csiszoló-vágó hatása stb.

A kiszáradt (víztől-zsírtól mentes) bőr rideggé válik, a cipőt járkálás közben érő hajlítgatás berepeszti, kitöri. A műbőrök hasonlóan viselkednek túlzott hidegben vagy ha a lágyítótartalmuk szerves oldószer, illetve hosszú használat alatti öregedés folytán lecsökken.

A bőráruk, műbőráruk rendszeres gondozása tehát nagyon fontos, mert élettartamuk így jelentősen megnövelhető. Az ezekhez használható ápolószereket a felhasználási területük alapján csoportosítjuk.

3.2.8.7. Cipőápoló szerek

Ezek feladata a különböző fajta – természetes eredetű – bőrből készült cipőfelsőrészek kiszáradásának, repedezésének megakadályozása, védelme az időjárás viszontagságai ellen, hosszabb használat után is újszerű felület képzése, ezáltal élettartamának növelése. Ápolni csak tiszta, pormentes cipőt lehet.

A bőrfajtától és a kezelés módjától függően több változatuk van.

A fényes felületű – krómcserzésű bőrből készült – cipők ápolószereiben a fényesítő hatású anyag a legfontosabb. Erre növényi, állati, ásványi vagy szintetikus eredetű viaszok szolgálnak.

A jól kenhető konzisztenciát a bőrt nem károsító oldószerek biztosítják. Terpentin és egyéb szerves oldószerek, pl. benzin vagy víz emulziója szolgál erre a célra. Ez utóbbiak emulziós készítmények. Az adalékanyagok színezékek, emulgeátorok, antioxidánsok stb. Egyes termékekre a jó víztaszítás elérése érdekében szilikonolajat is adagolnak. A jó cipőkrém, paszta táplálja a bőrt, a pórusok eltömésével sima felületet ad, a por berakódása ellen ideiglenes védelmet biztosít.

Velúr és nubuk cipők ápolása során gondoskodni kell a bolyhos felület megtartásáról. A használat közben kifényesedő, „szalonnás” felületet benzines vattával átdörzsölve, majd csiszolópapírral bolyhozva helyrehozható. Az így kezelt felület aeroszolos készítménnyel általában felfrissíthető, színe élénkíthető. Némelyik ápolószer festékanyagával színez is.

Durábel bőrből készült bakancsok, sportcipők ápolószerei halolajtartalmú bőrolaj- vagy bőrzsírkészítmények, mivel a felületnek nem szükséges fényesnek lennie, viszont a vízzel szembeni ellenállás fokozott követelmény. (Fényessé tételük egyébként egy újabb réteg színtelen cipőtisztító szerrel elérhető.)

3.2.8.8. Egyéb bőrápoló szerek

Fő feladatuk a bőr puhítása, rugalmasságának megtartása, vízhatlanságának biztosítása. Az egyes bőrárukhoz (bőrkabát, cipő stb.) több-kevesebb (5–25%) halolajat, impregnáló anyagot, sok bőrrokon zsírt tartalmazó készítményt gyártanak. Halmazállapotuktól függően bőrolajok vagy bőrzsírok.

A bőrszínezők és bőrfestékek jól takaró (fedőképességű) pigmentet (festéket) tartalmaznak és száradás után fényesíthetők. Tapadásuk csak akkor biztosítható, ha előzőleg a viaszréteget eltávolítottuk.

A cipőtágító szerek a bőr rostjait lazítják fel olyan enyhe mértékben, ami a sámfázás feszítésével bizonyos bővülést eredményez.

Műbőrápoló szerek. A műbőrök ápolása lényegében tiszta vízzel vagy semleges kémhatású lemosószeroldattal megoldható. Időnként azonban hasznos speciális, a műbőrt és lágyító anyagát nem károsító fényezőszerekkel is gondozni.

3.2.8.9. Egyéb háztartási tisztítószerek

Az eddigiekben megismert készítményekkel szemben ezek kevésbé általánosan használhatók, így egy-egy termékcsoporton belül a választék szűkösebb, de a kereslet is kisebb irántuk. Egy részük olyan, hogy csak a hagyományokat ápoló fogyasztók keresik (pl. kékítő), más termékek pedig csak alkalmanként szükségesek (háztartási sósav stb.). A következőkben néhány jelentősebb alcsoportról lesz szó.

Ablaktisztító szerek. Feladatuk az ablakok, tükrök stb. gyors tisztításának elősegítése, a foltmentes száradás biztosítása. Kis mennyiségű, jó mosóhatású felületaktív anyagot, a száradást gyorsító komponenst (etil-, izo-propil alkoholt) és vizet tartalmaznak. Az alkohol a tisztított felület száradását könnyíti meg. Még jobb a tisztító hatás, ha szalmiákszeszt és szerves oldószereket adagolnak. A szórófejes, illetve levehető kupakos folyadékokkal szemben előnyösebbek az aeroszolos kiszerelésűek.

Fémtisztítószerek. Feladatuk a különféle háztartási fém (vas, réz, alumínium, ezüst stb.) felületek megtisztítása a szennyeződésektől, a nem kívánt korrodálódott rétegtől, általában az eredeti fényük visszaadása. A tisztítandó felület szerint megkülönböztetünk:

nemesfém és

nem nemesfém tisztítószereket.

Megjelenési formájuk szerint lehetnek folyékony, por alakú és paszta állagúak.

A mechanikai hatás biztosításához nem karcoló, de finoman dörzsölő anyagot (szalmiákszeszt, oxálsavat stb.) és vizet tesznek a készítménybe. Speciálisak, mert minden fémhez más szert kell alkalmazni.

Kályha- és tűzhelytisztítók. Különféle tüzelésű kályhák és tűzhelyek felületeinek tisztítását, felújítását, átmeneti korrózióvédelmét szolgálják. A nem zománcozott vaskályhák, tűzhelyek finom grafitportartalmú készítményekkel tisztíthatók. Hasonló céllal kályhaezüstöt is forgalomba hoznak.

Zománcozott tűzhelyekhez az ismert lemosó vagy finoman dörzsölő súrolószerek, illetve a fűtőrészre égett maradékot lemaró szerek használhatók.

Kályhák égésterének tisztítására a korom gyulladását katalizáló készítmények szolgálnak.

Háztartási fertőtlenítő, vízkőoldó és maró hatású tisztítószerek. Általában a tisztítandó felületekhez erősen tapadó szennyeződések eltávolítását teszik lehetővé, eközben fertőtlenítenek és fehérítenek is. Jellegzetesen erősen savas vagy erősen lúgos kémhatásúak.

A fertőtlenítő készítmények többnyire klórtartalmúak (pl. nátrium-hipoklorit vizes oldata vagy kalcium-hipoklorit), így fehérítenek is. A vízkőoldó szerek kádak, kávéfőzők stb. felületére tapadt rétegek kémiai oldását végzik. Maró hatásuk miatt használatuk után többszöri öblítés szükséges. Erősen maró tisztítószerek (pl. HCl, HCOOH, NH4OH) kezelése és otthoni tárolása egészségügyi szempontból már igen nagy elővigyázatosságot igényel. A legmakacsabb szennyeződést is képesek eltávolítani, de nem megfelelő szakértelem mellett a tisztítandó tárgyban is kárt tesznek.

Kéztisztító szerek. Az erősen szennyezett kézre porokat vagy pasztákat alkalmazunk. A kéztisztító porok hatóanyaga szappan, szóda, vízüveg és különböző finomszemcsés dörzsanyagok. A kéztisztító paszták, krémek szerves oldószert, elsősorban terpentint tartalmaznak. Az oldószer által leoldott szennyezések eltávolítására polivinil-alkoholt és szilikagélt tartalmaznak. A kéztisztító szerekben a jó közérzet biztosítása érdekében fenti összetevőkön kívül illatanyagok is vannak.

Rovar- és rágcsálóirtó szerek. Lakóhelyi adottságaink, közvetlen környezetünk feltételeihez mérten több-kevesebb fajta és számú „kártevő” zavarja nyugalmunkat, jelent fertőzésveszélyt. Ellenük lehetőleg úgy kell védekeznünk, hogy elpusztuljanak, ugyanakkor az emberre és a háziállatokra ártalmatlanok legyenek az irtószerek. Ezek azonban bármennyire is szelektívek, kezelésük óvatosságot kíván. Rovarirtó szerekkel a kártevők elleni vegyszeres védekezésnek két útja lehetséges:

– A riasztószerek a rovar számára kellemetlen illatúak (pl. dimetil-ftalát, naftalin), így attól távol maradnak.

– A rovarirtó szerek hatásmechanizmusuk szerint általában kontakt vagy gyomormérgek, amelyek a rovarokat elpusztítják.

A rovarirtó szerek a kártevők fajai szerint lehetnek repülő életmódot folytató rovarok (pl. legyek, szúnyogok, molyok, darazsak), illetve rejtett életmódot folytató rovarok (csótány, poloska, bolha stb.) irtására alkalmas készítmények.

Alkalmazásukban ma már korszerűtlennek tekinthetők a mérgezett csalétkek, rovarirtó szerrel impregnált lapok, rudak. A repülő rovarok ellen hatásosak az erős méregtartalmú aeroszolos készítmények, amelyek némelyike az emberre teljesen veszélytelen. A mászó rovarok ellen eredményesen alkalmazható a búvóhelyükbe, illetve vonulási útjukra és környékére juttatott folyékony vagy szilárd (por) rovarirtó szer.

A rágcsálóirtó szerek egér, patkány stb. elpusztítására szolgálnak. Az emberre kevéssé, de már hasznos állatra is mérgező hatóanyagot (pl. cumarin) tartalmaznak, melyből ha az állat ismételten fogyaszt, rövidesen elpusztul. Az egészségügyi utasításokat minden irtószer kezelésekor be kell tartani!

Egyéb tisztítószerek. Az eddig tanulmányozott tisztító- és ápolószerek sora korántsem fejeződött be, még számos készítményt említhetünk. Ilyen pl. a mosóaktív anyagot, dörzsölőanyagot (pl. bentonit stb.), fertőtlenítőszert tartalmazó kéztisztító por vagy paszta. Egyre nagyobb lesz a jelentőségük a légtisztító, légfrissítő, légfertőtlenítő készítményeknek. Szilárd vagy aeroszolos kivitelben illóolajat (fenyő-, orgona-, levendula- vagy konyhai használathoz citrom- és narancsolajat), alkoholokat tartalmaznak. Egyesek a dohányfüstöt, ételszagot (hagyma, káposzta stb. ) vagy a mellékhelyiségek szagát megkötő „szagadszorbens” anyagot tartalmaznak. Adalékanyaguk lehet még fertőtlenítő, csíraölő hatású vegyület is.

A tisztítószerekhez sorolhatnánk a kékítőt, a keményítőt, a szalmiákszeszt és számos más vegyi anyagot is, amelyet szintén a háztartásvegyi cikkek között tartunk számon. Ezek közül néhányat később megismerünk (pl. festékoldó, stb.).

3.2.9. A tisztító- és ápolószerek használata

A tisztító- és ápolószerek csomagolásán mindig elhelyezik a használati utasítást. Ezek különösen az adagolásra utalnak, például a következők lehetnek:

– 2 zárókupak 5 l vízhez vagy

– az üveg 1/4–1/2 részét keverjük a vízbe vagy

– a szórófej egyszeri lenyomásával adagolt mennyiséget tegyük az előkészített vízhez stb.

Ezeket az utasításokat nagy figyelemmel kell betartanunk. Túl- vagy aluladagolás esetén a tisztítás elégtelen lesz, a környezetet pedig fokozottan szennyezzük. Így pl. a csempék közötti hézagok túladagolás esetén igen gyorsan szürkék lesznek, mert a fölösleges tisztítószer odatapad. A tisztított felületeken látható szétkent fehéres csíkok ugyancsak túladagolásról és elégtelen öblítésről tanúskodnak. Ha túl kevés tisztítószert használunk, akkor a piszok részben megmarad, és csak az újabb, már alaposabb tisztítással lehet eltávolítani.

– Használjuk a szerekhez mellékelt mérőpoharat vagy a mérési segédeszközt. A folyékony sűrítményeket ne lendületből adagoljuk, hanem mérjük.

– Csekély vízkeménység esetén a szerek mennyiségét csökkenthetjük.

Miután a tisztító- és ápolószerek különböző minőségűek, minden esetben a használati utasítás szerint kell velük dolgoznunk.

Az oldószereket és az oldószertartalmú tisztítókat közvetlenül a szennyezett felületre visszük, és a szer azonnal tisztít. Az áztatószer is önműködő.

A súrolóporok csak a mechanikus munka során tisztítanak. A megnedvesített ruhára vagy szivacsra tett szerrel ledörzsöljük a szennyeződést a felületről. Az alaptisztítókat, áztatókat és súrolóporokat azután el kell távolítanunk.

Az ápolószereket az alaptisztítás után a megtisztított felületre öntjük, és nedves ruhával vagy szivaccsal ott egyenletesen szétosztjuk, a felesleget eltávolítjuk. A bútorfényező szerekből vagy ápolásra használatos olajokból puha ruhával vékony réteget kenünk a bútor felületére.

A fémtisztító krémeket, illetve pasztákat – pl. ezüst- vagy réztárgyra – szintén puha ruhával kenjük fel, és bedörzsöljük. Némely fémápoló-maradványt a hatásidő elteltével tisztítóoldattal le kell mosnunk. Ezután a tárgyat ruhadarabbal szárazra töröljük, és kifényesítjük.

Az általános tisztítószereket, mosogatószereket és néhány különleges tisztítót vízbe adagolva használunk. Ezzel a tisztítóoldattal kezeljük a tisztítandó anyagot nedvesen, félig nedvesen vagy majdnem szárazon.

A spray-vel közvetlenül a tisztítandó felületre permetezünk. A sütőtisztítót a hatásidő után lemossuk. A különleges, permetezős üvegtisztítót nedves ablakmosó bőrrel (juhbőr) vagy gyapjúdarabbal egyenletesen elosztjuk az üvegfelületen, az így képzett vékony folyadékréteg gyorsan elpárolog, miközben a feloldott szennyeződést letöröljük.

A bőrápolók a permetezés után hatnak. A bolyhos bőrt kefével felbolyhozzuk, a sima bőrt pedig kefével vagy puha ruhadarabbal kifényesítjük.

A szórófejes bútorápolóval közvetlenül a bútordarabra permetezünk, esetleg puha ruhadarabra, amivel aztán átdörzsöljük a bútorfelületet.

3.2.10. Balesetvédelmi előírások

Nemzetközi egyezményekben rögzítették a veszélyes anyagok ismertetőjeleit. A veszélyjeleken narancssárga alapon fekete ábra van, amelyet a veszélyes tulajdonság megnevezése egészít ki. Az egyezmény meghatározza a veszélyességet, osztályozza a veszélyeztető tulajdonságokat aszerint, hogy a jelet hordozó termékek mennyire mérgezőek, egészségre ártalmasak, rákkeltők vagy könnyen gyúlékonyak (3.20. és 3.21. ábra). A hivatalos előírások szerint kell megteremtenünk háztartásunk biztonságát is, mert a tisztítószerek szakszerűtlen kezelése károsíthatja az egészségünket!

3.20. ábra - A veszélyes figyelemfelkeltő jelölései

A veszélyes figyelemfelkeltő jelölései


3.21. ábra - A gyúlékony spiritusz jelölése

A gyúlékony spiritusz jelölése


Biztonsági intézkedések a tisztító- és ápolószerek használatakor:

– A gyártók egy része a szereket már biztonsági záras üvegekbe vagy dobozokba csomagolja, amelyeket a kisgyermekek nem tudnak kinyitni. Keressük ezeket az árukat!

– A szórófejes tartályokat tartsuk távol a fűtőtestektől vagy más hőforrásoktól. A permetezőtávolságra mindig ügyeljünk.

– Ismeretlen tisztítószer használata előtt figyelmesen olvassuk el a használati utasítást.

– A csomagolásokon található felhasználási és biztonsági előírásokat pontosan be kell tartanunk.

– A tisztító- és ápolószerek maradékait nem szabad összekeverni, mert különböző vegyszereket tartalmaznak. Együttes hatásuk ártalmas lehet.

– Az üres vegyszeres üvegeket nem szabad más célra felhasználni.

– Különleges védőintézkedéseket kell betartanunk az oldószerek, ill. az oldószertartalmú tisztító- és ápolószerek használatakor. Csak kivételes esetben vásároljunk olyan szereket, amelyek alapanyagai különösen veszélyesek és az egészségre károsak.

– Az ilyen termékeket felismerhetjük a csomagoláson levő figyelmeztető utasításokról és veszélyjelekről.

– Maró szerek használatakor viseljünk gumikesztyűt, és esetleg tegyünk fel védőszemüveget.

– Ha alkoholt, benzint vagy oldószertartalmú terméket használunk, akkor szellőztessünk vagy végezzük a munkát a szabadban.

– A tisztítószereket külön szekrényben tartsuk, hogy elejét vegyük a véletlen cserének.

3.2.11. Környezetvédelmi követelmények

A tisztítószerekre nincsen külön törvény, amely szabályozná az alapanyagok fajtáját és mennyiségét. A tisztító- és ápolószerek csomagolásairól gyakran hiányoznak a környezetre gyakorolt hatásukról tájékoztató adatok.

Minden szer szennyezi a környezetet, bár a hagyományos szerek kisebb mértékben. Leginkább úgy kíméljük a környezetet, ha csak meleg vagy forró vízzel takarítunk, vegyszerek használata nélkül.

Főbb elővigyázatossági intézkedések:

A tisztító-, oldó-, ápoló- és fertőtlenítőszerek beszerzésekor keressük a környezetbarát termék jelet!

A csomagolás tájékoztatója félrevezető is lehet, pl. spray-ken általában azt jelzik, hogy a hajtógáz környezetkímélő, de nem azt, hogy a tulajdonképpeni tartalom is az. Erről célszerű a felhasználás előtt meggyőződni, számolva az anyag esetleges káros környezeti hatásával.

A fertőtlenítőszerek erősen szennyezik a vizeket, ezért túlzott használatukat lehetőleg kerüljük.

A tisztítószer-maradékok és a szennyezett göngyölegek, üres sprayes dobozok, mint a háztartási hulladékok veszélyes alkotói, külön gyűjtendők! Ma már több helyen működik az ún. hulladékudvar intézménye, ahonnan a lakosság által beszállított és szelektíven kezelt hulladékokat szervezetten a megfelelő, hatósági engedélylyel rendelkező veszélyes hulladékkezelő létesítménybe (újrahasznosító, égető, lerakó) szállítják.