dr. Barótfi István
Mezőgazda Kiadó
Tartalom
A fürdőket rendeltetésük szempontjából két csoportra kell osztani: közfürdőkre és saját használatú fürdőkre.
A közfürdők zárt területen, épített épületen belül vagy épületen kívül elhelyezett, nyilvános fürdési lehetőséget biztosító fürdőhelyek, ahol a szolgáltatások szabályozott feltételek mellett vehetők igénybe.
A szolgáltatások jellege szerint lehetnek :
– strandfürdők,
– élményfürdők,
– sportolásra alkalmas fürdők,
– gyógyfürdők,
– egészségügyi fürdők,
– tisztasági fürdők.
A közfürdők fogalomkörébe tartoznak még a tavakban, holtágakban, természetes vízfolyások medreiben kialakított fürdők. Ezek létesítésével azonban nem foglalkozunk, mivel a háztartástechnika tágabb értelemben vett fogalomkörén is kívül esnek. A közfürdők létesítését és üzemeltetési feltételeit rendeletek és műszaki előírások szabályozzák, melyek közül a legfontosabbak a következők:
A kormány 121/1996. (VII. 24.) rendelete a közfürdők létesítéséről és működéséről.
A népjóléti miniszter 37/1996. (X. 18.) NM rendelete a közfürdők létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről.
Az ME–10–204: 1993 Műszaki előírás, Fürdőmedencék vízkezelése, vízvisszaforgatással. Tehát közfürdőket csak a mindenkor érvényben lévő hatályos jogszabályok és előírások betartásával lehet létesíteni és üzemeltetni. Az üzemeltetést pedig a közfürdő fekvése szerint területileg illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (továbbiakban: ÁNTSZ) városi intézete ellenőrzi.
Saját használatú fürdők a nyilvánosság által nem vehetők igénybe. Ide tartoznak a családi házak úszó- és fürdőmedencéi, valamint a pezsgőfürdők, szaunák stb. A saját használatú medencék létesítésére a vonatkozó rendeletek és műszaki előírások hatálya nem terjed ki. A medencék üzemeltetését az ÁNTSZ nem ellenőrzi. Tulajdonképpen ezek a fürdők tartoznak szorosabb értelemben a háztartástechnika fogalomkörébe. Azonban ezeknek a fürdőknek a létesítésénél is célszerű – ugyan nem kötelező jelleggel, de – figyelembe venni a közfürdők létesítésének előírásait. Ezért teljeskörűen tárgyaljuk a mesterséges közfürdők létesítésének előírásait és feltételeit.
A vízzel való gazdálkodás korunk egyik legkiemelkedőbb környezetvédelmi feladatai közé tartozik. A tiszta, szennyeződésektől mentes, természetből kinyert, egészségügyi szolgáltatásra kezelés nélkül felhasználható víz egyre ritkább és egyre kisebb mennyiségben áll rendelkezésre. A fürdők üzemeltetése azonban jelentős vízfelhasználással jár, így fontos része a vízgazdálkodásnak.
A fürdők üzemeltetésével kapcsolatos vízgazdálkodás magában foglalja a vízbeszerzést, a vízminőségtől függően esetenként szükséges medencetöltő és pótvíz vízkezelését, a vízhasznosítást, valamint a felhasználás során keletkezett hulladékvíz elhelyezését.
A fürdők vízgazdálkodásának meghatározó tényezője a vízbeszerzés. A vízbeszerzés jellegéből pedig alapvetően következnek a vízgazdálkodás további elemei.
Hazánkban a kedvező hidrogeológiai adottságok miatt a fürdők egy jelentős része saját vízbázissal rendelkezik, ami fúrt kutat vagy forrásfoglalást jelent.
A fürdők másik része a vezetékes hálózati ivóvizet használja vízbázisként. Míg az előző vízbázisok felhasználása elsősorban a nagy létesítmények esetében szokásos és gazdaságos (strandok, gyógyfürdők), addig az utóbbi, vezetékes ivóvíz-felhasználás a kisebb medencék vízellátásánál használatos (házi medencék, szállodai medencék stb.), illetve ahol más lehetőség nem áll rendelkezésre.
A kutakból kinyerhető vizek különböző hőmérsékletűek lehetnek és különböző mennyiségben tartalmazhatnak oldott ásványi anyagokat, illetve gázokat.
A vízbázisként felhasznált víz minőségétől, illetve a vízfelhasználás jellegétől (gyógyfürdő, strandfürdő stb.) függően a medencék töltésére és pótvízellátására használt vizet általában kezelni kell. Ez a vízkezelés nem azonos a vízvisszaforgatásnál alkalmazott vízkezelési technológiával. Célja csupán az, hogy a medencetöltő, illetve pótvíz minősége feleljen meg a szabványokban és a műszaki előírásokban rögzített követelményeknek.
A hálózati ivóvízvezetékről vételezett vizet általában nem kell kezelni, mivel ezek minősége megfelel a Magyar Szabvány előírásainak. Azonban minden felhasználás előtt be kell szerezni a vízanalízist a területileg illetékes Állami Népegészségügyi Szolgálattól, mivel a helyi adottságoktól függően egy-egy komponensre esetleg időbeli korlátozással felmentés adható, elsősorban az egészségre nem ártalmas alkotóelemek esetében (pl.: vas, mangán stb.). Az alkotóelemek a medencevizet megszínezik, a medencefalakon lerakódásokat képeznek, és így rontják a fürdő esztétikai megjelenését, tehát minden esetben, függetlenül attól, hogy a vízbázisról vételezett víz minősége milyen, a medencébe bevezetett víznek meg kell felelnie az előírás szerinti vízminőségnek (7.1.–7.2. táblázatok). Amennyiben ez nem így van, a vizet kezelni kell.
7.1. táblázat - A töltő- és medencevíz fizikai és kémiai követelményei
Jellemzők | Egység | Töltővíz | Tisztított víz | Medencevíz |
pH | – | 6,8–8,5 | 6,8–7,8 | 6,8–7,8 |
Átlátszóság | m | > 20 | > 20 | > 20 |
Redoxpotenciál | mV | – | > 720 | > 700 |
Szabad aktív klór* | mg/L | – | 0,3–1,0 | 0,2–0,5 |
Kötött aktív klór | mg/L | – | < 0,2 | < 0,3 |
Vas és mangán együtt Fe3+ + Mn2+ | mg/L | < 0,3 | < 0,02 | < 0,02 |
Alumínium Al3+ | mg/L | – | < 0,1 | < 0,1 |
Lúgosság HCO3 –, CO32–, OH– | mmol/L | > 4 | – | – |
Ammónium NH4 – | mg/L | < 0,2 | < 0,1 | < 0,1 |
Nitrit NO2– | mg/L | – | < 0,05 | < 0,05 |
Nitrát NO3– | mg/L | < 40 | töltővíz + 10 | töltővíz + 10 |
Klorid Cl– | mg/L | < 100** | – | töltővíz + 10 |
Karbonát keménység CaO | mg/L | > 100 | > 20 | > 20 |
Összes keménység CaO | mg/L | 100–350 | legyen mész-szénsav egyensúlyban | |
Kémiai oxigénigény KOlps | mg/L | < 3,5** < 4,5*** | < töltővíz | töltővíz + 1,0 |
*** A szabad aktív klór szükséges szintjének beállítására az a mértékadó, hogy a víznek bakteriológiai szempontból kifogástalannak kell lennie. A 7.1. táblázatban megadott számok az irányadók. Ettől eltérő előírást az adott berendezésre a próbaüzem során lehet megállapítani, de az a 2,0 mg/L-t nem haladhatja meg.
*** talajvíz esetében
*** egyéb víz esetében
7.2. táblázat - A töltő- és medencevíz fizikai és kémiai vizsgálatai
Jellemzők | Töltő víz | Tisztított víz | Medencevíz | Vizsgálati szabvány |
Hőmérséklet | N | N 3 | N 3 | MSZ 448-2 |
pH | SZ | N 2 | N 2 | MSZ 448-22 |
Átlátszóság | SZ | SZ | N | érzékszervi |
Szín | – | – | N | érzékszervi |
Redoxpotenciál | – | F | F | műszer |
Szabad aktív klór | SZ | N 3 | N 3 | MSZ 448-25 |
Kötött aktív klór | SZ | N 3 | N 3 | MSZ 448-25 |
Vas | – | SZ | SZ | MSZ 448-4 |
Mangán | – | SZ | SZ | MSZ 448-5 vagy MSZ 1484-2 |
Alumínium | – | SZ | SZ | MSZ 448-7 |
Lúgosság | SZ | SZ | SZ | MSZ 448-11 |
Ammónium | H | H | H | MSZ 448-6 |
Nitrit | H | H | H | MSZ 448-12 |
Nitrát | H | H | H | MSZ 448-12 |
Klorid | SZ | – | 2H | MSZ 448-15 |
Karbonát keménység | SZ | SZ | SZ | MSZ 448-21 |
Összes keménység | SZ | SZ | SZ | MSZ 448-21 |
Kémiai oxigénigény KOlps | 2H | H | H | MSZ 448-20 |
Jelmagyarázat: N – naponta; N 2 – naponta kétszer; N 3 – naponta háromszor; H – hetente; 2H – kéthetente; F – folyamatosan (kijelző-regisztráló műszer); SZ – szükség szerint, üzembeállításkor, üzemzavar-elhárításkor
A fürdők vízellátásánál a vízgazdálkodás jelentős eleme a vízhasznosítás. A vízhasznosítás tulajdonképpen a víz fürdési, sportolási vagy gyógyászati célra történő leggazdaságosabb felhasználása, az érvényben lévő szabványok, műszaki és közegészségügyi előírások betartásának figyelembevételével.
A víz szakszerű hasznosítása biztosítja a fürdő- vagy sportlétesítmények rendeltetésszerű üzemeltetését és a lehetséges maximálisan elérhető árbevételt.
A fentiek értelmében a vízhasznosítás nemcsak szakmai jellegű tevékenység, hanem gazdasági kihatásai is vannak.
A fürdők üzemeltetése esetében hulladékvíz alatt értendő a medencék túlfolyó- és ürítővize, a kádfürdők, zuhanyzók szennyvize és a vízvisszaforgató berendezések elhasznált szűrő-öblítő vize.
A 37/1996. (X. 18.) NM rendelet 1. sz. melléklet I. fejezet 3. bekezdése értelmében a közfürdők kommunális szennyvizeit, beleértve a kádfürdő-, zuhanyzó- és szűrő-öblítő vizet, szennyvízként kell elvezetni. A medencék túlfolyó- és ürítővize pedig csapadékvízként vezethető el.
Abban az esetben, ha vízbázisként fúrt kútból nyert vizet használunk fel, a hulladékvíz elhelyezésénél figyelembe kell venni annak alkotóelemeit, főleg a sótartalmát. Az ilyen vizek elvezetésénél be kell tartani a vonatkozó vízvédelmi előírásokat tartalmazó jogszabályokat: [3/1984. (II. 7.) OVH számú rendelkezés; a 33/1993. (XII. 23.) KTM rendelete, valamint a 4/1984. (II. 7.) OVH és a 34/1993. (XII. 23.) KTM rendelete].
A 121/1996. (VII. 24.) kormány rendelet 3. §. 1. bekezdése értelmében új fürdőmedence csak vízvisszaforgató berendezéssel létesíthető.
Töltő-ürítő rendszerű medencék felújításakor gondoskodni kell vízvisszaforgató berendezés létesítéséről, valamint a medence megfelelő hidraulikai viszonyainak biztosításáról.
A rendeleti előírástól eltérni, az Országos Vízügyi Főigazgatóság véleményének figyelembevételével csak az Országos Tisztiorvosi Hivatal felmentése alapján lehet. A felmentés csak akkor adható meg, ha a létesítendő medence elismert ásványvízzel vagy gyógyvízzel üzemel és a gyógymedence vizének gyógyászati szempontból értékes biológiailag aktív alkotórészeit a vízvisszaforgatás károsítja, valamint a medence töltésére használt víz olyan összetételű, hogy a tisztítására megfelelő technológia nem áll rendelkezésre.
Az egyedi felmentést a megfelelő technológia vonatkozásában öt évenként felül kell vizsgálni.
Új töltő-ürítő medence tehát csak az ismertetett feltételek mellett létesíthető úgy, hogy a folyamatosan bevezetett pótvíz a medence teljes víztérfogatát holtterektől mentesen átöblítse.
A töltő-ürítő rendszerű medence vízellátása a medence feltöltéséből és a folyamatos pótvíz-bevezetésből áll. A töltő-ürítő rendszerben üzemeltetett medencék teljes vízcseréjét és folyamatosan bevezetett pótvízmennyiségét a 37/1996. (X. 19.) NM rendelet 1. számú mellékletének IV. fejezete tartalmazza, figyelembe véve a medencék terhelését.
Teljes vízcserére van szükség
– 50 m3-nél kisebb gyógy- és gyermekmedencéknél, ha a terhelés a névleges terhelés 30%-ánál nagyobb, naponta kétszer, egyébként naponta;
– 300 m3-nél kisebb medence esetén naponta;
– 300–800 m3-es medencék esetén legalább 2 naponta;
– 800–1600 m3-es medencék esetén legalább 4 naponta;
– 1600 m3-nél nagyobb medencéknél legalább 10 naponta.
A medence soron kívüli leeresztése szükséges rendkívüli szennyeződés esetén, vagy ha azt az ÁNTSZ elrendeli.
Pótvízszükséglet
A töltő-ürítő medencékbe folyamatosan pótvizet kell bevezetni az állandó egyenletes áramlás biztosítása érdekében, ezzel megelőzve a pangó vízterek kialakulását. A pótvíz mennyiségét a medence vízfelületéből számított terhelés alapján kell meghatározni. Töltő-ürítő medence esetében ez azt jelenti, hogy minden főre legalább 1 m3 pótvíznek kell jutnia.
A medencébe folyamatosan bevezetett víz mennyisége a terheléssel arányos lehet, de a megengedett legnagyobb terhelés 30%-ánál kisebb terheléskor sem lehet kisebb a vízfelületből számított maximális terheléshez tartozó érték 30% -nál.
A vízvisszaforgató berendezéssel ellátott medencék vízellátása a medence feltöltéséből és a pótvíz bevezetéséből áll.
A víz-visszaforgatásos üzemben működő medencék teljes vízcseréjét és a bevezetendő pótvíz mennyiségét az ME–10–204: 1993 Műszaki előírás 6.1.3. és 8.2. fejezetei tartalmazzák.
A medence teljes vízcseréjét vízminőségtől függően, de legalább félévenként kell elvégezni. A medence soron kívüli leeresztése szükséges rendkívüli szennyeződés esetén, vagy ha azt az ÁNTSZ elrendeli.
A pótvíz mennyisége min. 30 l/fő/nap, azzal, hogy a vízpótlás mennyisége
– 800 m3 medencetérfogatig a medence víztérfogatának 5%-ánál,
– 800 m3 medencetérfogat felett a medence víztérfogat, 3%-ánál nem lehet kevesebb naponta.
Amennyiben a pótvíz mennyisége a fent közölt minimális értéknél nagyobb, pl. a szűrők öblítésére felhasznált medencevíz ezt az értéket meghaladja, azt természetesen pótvíz formájában maradéktalanul pótolni kell. A pótvizet a szűrő(k) elé, a kiegyenlítőtárolóba, szabad kifolyással (vízmegszakítással) kell bevezetni.
A medencék töltő-, illetve pótvízminőségének, a vízbeszerzési forrástól függetlenül, fizikai és kémiai szempontból meg kell felelnie az ME–10–204: 1993 Műszaki előírásban rögzített követelményeknek (7.1–7.2. táblázat), bakteriológiai szempontból pedig az MSZ 13690–3 előírásainak (7.3–7.4. táblázat). Az üzemelő medencék vízminőségének szintén a táblázatokban rögzített értékeknek kell megfelelnie.
7.3. táblázat - A töltő- és medencevíz bakteriológiai követelményei
Bakteriológiai jellemzők | A tápvíz határértékei | A medencevíz határértékei | |
A | B | ||
Fekálcoliformszám 100 mL-ben | 0 | 1 | 100 |
Fekálstreptococcus-szám 100 mL-ben | 0 | 1 | 100 |
Coccusszám 100 mL-ben | 50 | 250 | 2500 |
Pseudomonas aeruginosa-szám 100 mL-ben | 0 | 2 | 50 |
Coliformszám 100 mL-ben | 0 | 10 | 1000 |
Clostridiumszám 100 mL-ben | 0 | 1 | 25 |
Endoszám 100 mL-ben | 200 | 1000 | 50 000 |
Staphylococcus aureus-szám 100 mL-ben | 0 | 2 | 20 |
Enterális kórokozó* 5 literben | negatív | negatív | negatív |
* Járvány vagy annak gyanúja esetén a gyanusított, vagy ennek hiányában a leggyakoribb, a járvány során tapasztalt tüneteknek megfelelő enterális kórokozó(k) kimutatására irányuló vizsgálatot kell végezni (pl. Shigella, Salmonella, Campylobacter). Az egyéb okból végzett részletes vizsgálat csak a Salmonella kimutatására terjed ki.
7.4. táblázat - A töltő- és medencevíz bakteriológiai vizsgálatai
Jellemzők | Töltő víz | Tisztított víz | Medencevíz | Vizsgálati szabvány |
Endoszám | E | E* | E* | MSZ 13690-2 |
Coccusszám | R | E | E | |
Fekálcoliformszám | E | E | E | |
Pseudomonas aeruginosa-szám | E | E | E | |
Staphyloccocusszám | – | E | E | |
Fekálstreptococcus-szám | R | R | R | |
Coliformszám | E | R | R | |
Clostridiumszám | R | R | R | |
Enterális kórokozó** | R | R | R |
Jelmagyarázat:
E – ellenőrző vizsgálat
R – részletes vizsgálat
** az üzemeltető által végzett tájékoztató jellegű vizsgálat
** járvány vagy annak gyanúja esetén az MSZ 13690–3 szabvány 1. sz. táblázatának lábjegyzete szerint