Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

9. fejezet - 7. Fürdő- és uszodatechnika

9. fejezet - 7. Fürdő- és uszodatechnika

A fürdőket rendeltetésük szempontjából két csoportra kell osztani: közfürdőkre és saját használatú fürdőkre.

A közfürdők zárt területen, épített épületen belül vagy épületen kívül elhelyezett, nyilvános fürdési lehetőséget biztosító fürdőhelyek, ahol a szolgáltatások szabályozott feltételek mellett vehetők igénybe.

A szolgáltatások jellege szerint lehetnek :

– strandfürdők,

– élményfürdők,

– sportolásra alkalmas fürdők,

– gyógyfürdők,

– egészségügyi fürdők,

– tisztasági fürdők.

A közfürdők fogalomkörébe tartoznak még a tavakban, holtágakban, természetes vízfolyások medreiben kialakított fürdők. Ezek létesítésével azonban nem foglalkozunk, mivel a háztartástechnika tágabb értelemben vett fogalomkörén is kívül esnek. A közfürdők létesítését és üzemeltetési feltételeit rendeletek és műszaki előírások szabályozzák, melyek közül a legfontosabbak a következők:

A kormány 121/1996. (VII. 24.) rendelete a közfürdők létesítéséről és működéséről.

A népjóléti miniszter 37/1996. (X. 18.) NM rendelete a közfürdők létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről.

Az ME–10–204: 1993 Műszaki előírás, Fürdőmedencék vízkezelése, vízvisszaforgatással. Tehát közfürdőket csak a mindenkor érvényben lévő hatályos jogszabályok és előírások betartásával lehet létesíteni és üzemeltetni. Az üzemeltetést pedig a közfürdő fekvése szerint területileg illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (továbbiakban: ÁNTSZ) városi intézete ellenőrzi.

Saját használatú fürdők a nyilvánosság által nem vehetők igénybe. Ide tartoznak a családi házak úszó- és fürdőmedencéi, valamint a pezsgőfürdők, szaunák stb. A saját használatú medencék létesítésére a vonatkozó rendeletek és műszaki előírások hatálya nem terjed ki. A medencék üzemeltetését az ÁNTSZ nem ellenőrzi. Tulajdonképpen ezek a fürdők tartoznak szorosabb értelemben a háztartástechnika fogalomkörébe. Azonban ezeknek a fürdőknek a létesítésénél is célszerű – ugyan nem kötelező jelleggel, de – figyelembe venni a közfürdők létesítésének előírásait. Ezért teljeskörűen tárgyaljuk a mesterséges közfürdők létesítésének előírásait és feltételeit.

7.1. A fürdők vízellátása

7.1.1. A fürdők vízellátása, mint a vízgazdálkodás része

A vízzel való gazdálkodás korunk egyik legkiemelkedőbb környezetvédelmi feladatai közé tartozik. A tiszta, szennyeződésektől mentes, természetből kinyert, egészségügyi szolgáltatásra kezelés nélkül felhasználható víz egyre ritkább és egyre kisebb mennyiségben áll rendelkezésre. A fürdők üzemeltetése azonban jelentős vízfelhasználással jár, így fontos része a vízgazdálkodásnak.

A fürdők üzemeltetésével kapcsolatos vízgazdálkodás magában foglalja a vízbeszerzést, a vízminőségtől függően esetenként szükséges medencetöltő és pótvíz vízkezelését, a vízhasznosítást, valamint a felhasználás során keletkezett hulladékvíz elhelyezését.

7.1.1.1. Vízbeszerzés

A fürdők vízgazdálkodásának meghatározó tényezője a vízbeszerzés. A vízbeszerzés jellegéből pedig alapvetően következnek a vízgazdálkodás további elemei.

Hazánkban a kedvező hidrogeológiai adottságok miatt a fürdők egy jelentős része saját vízbázissal rendelkezik, ami fúrt kutat vagy forrásfoglalást jelent.

A fürdők másik része a vezetékes hálózati ivóvizet használja vízbázisként. Míg az előző vízbázisok felhasználása elsősorban a nagy létesítmények esetében szokásos és gazdaságos (strandok, gyógyfürdők), addig az utóbbi, vezetékes ivóvíz-felhasználás a kisebb medencék vízellátásánál használatos (házi medencék, szállodai medencék stb.), illetve ahol más lehetőség nem áll rendelkezésre.

A kutakból kinyerhető vizek különböző hőmérsékletűek lehetnek és különböző mennyiségben tartalmazhatnak oldott ásványi anyagokat, illetve gázokat.

7.1.1.2. Vízkezelés

A vízbázisként felhasznált víz minőségétől, illetve a vízfelhasználás jellegétől (gyógyfürdő, strandfürdő stb.) függően a medencék töltésére és pótvízellátására használt vizet általában kezelni kell. Ez a vízkezelés nem azonos a vízvisszaforgatásnál alkalmazott vízkezelési technológiával. Célja csupán az, hogy a medencetöltő, illetve pótvíz minősége feleljen meg a szabványokban és a műszaki előírásokban rögzített követelményeknek.

A hálózati ivóvízvezetékről vételezett vizet általában nem kell kezelni, mivel ezek minősége megfelel a Magyar Szabvány előírásainak. Azonban minden felhasználás előtt be kell szerezni a vízanalízist a területileg illetékes Állami Népegészségügyi Szolgálattól, mivel a helyi adottságoktól függően egy-egy komponensre esetleg időbeli korlátozással felmentés adható, elsősorban az egészségre nem ártalmas alkotóelemek esetében (pl.: vas, mangán stb.). Az alkotóelemek a medencevizet megszínezik, a medencefalakon lerakódásokat képeznek, és így rontják a fürdő esztétikai megjelenését, tehát minden esetben, függetlenül attól, hogy a vízbázisról vételezett víz minősége milyen, a medencébe bevezetett víznek meg kell felelnie az előírás szerinti vízminőségnek (7.1.–7.2. táblázatok). Amennyiben ez nem így van, a vizet kezelni kell.

7.1. táblázat - A töltő- és medencevíz fizikai és kémiai követelményei

Jellemzők

Egység

Töltővíz

Tisztított víz

Medencevíz

pH

6,8–8,5

6,8–7,8

6,8–7,8

Átlátszóság

m

> 20

> 20

> 20

Redoxpotenciál

mV

> 720

> 700

Szabad aktív klór*

mg/L

0,3–1,0

0,2–0,5

Kötött aktív klór

mg/L

< 0,2

< 0,3

Vas és mangán együtt Fe3+ + Mn2+

mg/L

< 0,3

< 0,02

< 0,02

Alumínium Al3+

mg/L

< 0,1

< 0,1

Lúgosság HCO3 , CO32–, OH

mmol/L

> 4

Ammónium NH4 –

mg/L

< 0,2

< 0,1

< 0,1

Nitrit NO2

mg/L

< 0,05

< 0,05

Nitrát NO3

mg/L

< 40

töltővíz + 10

töltővíz + 10

Klorid Cl

mg/L

< 100**

töltővíz + 10

Karbonát keménység CaO

mg/L

> 100

> 20

> 20

Összes keménység CaO

mg/L

100–350

legyen mész-szénsav egyensúlyban

Kémiai oxigénigény KOlps

mg/L

< 3,5**

< 4,5***

< töltővíz

töltővíz + 1,0


*** A szabad aktív klór szükséges szintjének beállítására az a mértékadó, hogy a víznek bakteriológiai szempontból kifogástalannak kell lennie. A 7.1. táblázatban megadott számok az irányadók. Ettől eltérő előírást az adott berendezésre a próbaüzem során lehet megállapítani, de az a 2,0 mg/L-t nem haladhatja meg.

*** talajvíz esetében

*** egyéb víz esetében

7.2. táblázat - A töltő- és medencevíz fizikai és kémiai vizsgálatai

Jellemzők

Töltő víz

Tisztított víz

Medencevíz

Vizsgálati szabvány

Hőmérséklet

N

N 3

N 3

MSZ 448-2

pH

SZ

N 2

N 2

MSZ 448-22

Átlátszóság

SZ

SZ

N

érzékszervi

Szín

N

érzékszervi

Redoxpotenciál

F

F

műszer

Szabad aktív klór

SZ

N 3

N 3

MSZ 448-25

Kötött aktív klór

SZ

N 3

N 3

MSZ 448-25

Vas

SZ

SZ

MSZ 448-4

Mangán

SZ

SZ

MSZ 448-5

vagy MSZ 1484-2

Alumínium

SZ

SZ

MSZ 448-7

Lúgosság

SZ

SZ

SZ

MSZ 448-11

Ammónium

H

H

H

MSZ 448-6

Nitrit

H

H

H

MSZ 448-12

Nitrát

H

H

H

MSZ 448-12

Klorid

SZ

2H

MSZ 448-15

Karbonát keménység

SZ

SZ

SZ

MSZ 448-21

Összes keménység

SZ

SZ

SZ

MSZ 448-21

Kémiai oxigénigény KOlps

2H

H

H

MSZ 448-20


Jelmagyarázat: N – naponta; N 2 – naponta kétszer; N 3 – naponta háromszor; H – hetente; 2H – kéthetente; F – folyamatosan (kijelző-regisztráló műszer); SZ – szükség szerint, üzembeállításkor, üzemzavar-elhárításkor

7.1.1.3. Vízhasznosítás

A fürdők vízellátásánál a vízgazdálkodás jelentős eleme a vízhasznosítás. A vízhasznosítás tulajdonképpen a víz fürdési, sportolási vagy gyógyászati célra történő leggazdaságosabb felhasználása, az érvényben lévő szabványok, műszaki és közegészségügyi előírások betartásának figyelembevételével.

A víz szakszerű hasznosítása biztosítja a fürdő- vagy sportlétesítmények rendeltetésszerű üzemeltetését és a lehetséges maximálisan elérhető árbevételt.

A fentiek értelmében a vízhasznosítás nemcsak szakmai jellegű tevékenység, hanem gazdasági kihatásai is vannak.

7.1.1.4. Hulladékvíz-elhelyezés

A fürdők üzemeltetése esetében hulladékvíz alatt értendő a medencék túlfolyó- és ürítővize, a kádfürdők, zuhanyzók szennyvize és a vízvisszaforgató berendezések elhasznált szűrő-öblítő vize.

A 37/1996. (X. 18.) NM rendelet 1. sz. melléklet I. fejezet 3. bekezdése értelmében a közfürdők kommunális szennyvizeit, beleértve a kádfürdő-, zuhanyzó- és szűrő-öblítő vizet, szennyvízként kell elvezetni. A medencék túlfolyó- és ürítővize pedig csapadékvízként vezethető el.

Abban az esetben, ha vízbázisként fúrt kútból nyert vizet használunk fel, a hulladékvíz elhelyezésénél figyelembe kell venni annak alkotóelemeit, főleg a sótartalmát. Az ilyen vizek elvezetésénél be kell tartani a vonatkozó vízvédelmi előírásokat tartalmazó jogszabályokat: [3/1984. (II. 7.) OVH számú rendelkezés; a 33/1993. (XII. 23.) KTM rendelete, valamint a 4/1984. (II. 7.) OVH és a 34/1993. (XII. 23.) KTM rendelete].

7.1.2. A töltő-ürítő rendszerű medencék vízellátása

A 121/1996. (VII. 24.) kormány rendelet 3. §. 1. bekezdése értelmében új fürdőmedence csak vízvisszaforgató berendezéssel létesíthető.

Töltő-ürítő rendszerű medencék felújításakor gondoskodni kell vízvisszaforgató berendezés létesítéséről, valamint a medence megfelelő hidraulikai viszonyainak biztosításáról.

A rendeleti előírástól eltérni, az Országos Vízügyi Főigazgatóság véleményének figyelembevételével csak az Országos Tisztiorvosi Hivatal felmentése alapján lehet. A felmentés csak akkor adható meg, ha a létesítendő medence elismert ásványvízzel vagy gyógyvízzel üzemel és a gyógymedence vizének gyógyászati szempontból értékes biológiailag aktív alkotórészeit a vízvisszaforgatás károsítja, valamint a medence töltésére használt víz olyan összetételű, hogy a tisztítására megfelelő technológia nem áll rendelkezésre.

Az egyedi felmentést a megfelelő technológia vonatkozásában öt évenként felül kell vizsgálni.

Új töltő-ürítő medence tehát csak az ismertetett feltételek mellett létesíthető úgy, hogy a folyamatosan bevezetett pótvíz a medence teljes víztérfogatát holtterektől mentesen átöblítse.

A töltő-ürítő rendszerű medence vízellátása a medence feltöltéséből és a folyamatos pótvíz-bevezetésből áll. A töltő-ürítő rendszerben üzemeltetett medencék teljes vízcseréjét és folyamatosan bevezetett pótvízmennyiségét a 37/1996. (X. 19.) NM rendelet 1. számú mellékletének IV. fejezete tartalmazza, figyelembe véve a medencék terhelését.

Teljes vízcserére van szükség

– 50 m3-nél kisebb gyógy- és gyermekmedencéknél, ha a terhelés a névleges terhelés 30%-ánál nagyobb, naponta kétszer, egyébként naponta;

– 300 m3-nél kisebb medence esetén naponta;

– 300–800 m3-es medencék esetén legalább 2 naponta;

– 800–1600 m3-es medencék esetén legalább 4 naponta;

– 1600 m3-nél nagyobb medencéknél legalább 10 naponta.

A medence soron kívüli leeresztése szükséges rendkívüli szennyeződés esetén, vagy ha azt az ÁNTSZ elrendeli.

Pótvízszükséglet

A töltő-ürítő medencékbe folyamatosan pótvizet kell bevezetni az állandó egyenletes áramlás biztosítása érdekében, ezzel megelőzve a pangó vízterek kialakulását. A pótvíz mennyiségét a medence vízfelületéből számított terhelés alapján kell meghatározni. Töltő-ürítő medence esetében ez azt jelenti, hogy minden főre legalább 1 m3 pótvíznek kell jutnia.

A medencébe folyamatosan bevezetett víz mennyisége a terheléssel arányos lehet, de a megengedett legnagyobb terhelés 30%-ánál kisebb terheléskor sem lehet kisebb a vízfelületből számított maximális terheléshez tartozó érték 30% -nál.

7.1.3. A víz-visszaforgatásos medencék vízellátása

A vízvisszaforgató berendezéssel ellátott medencék vízellátása a medence feltöltéséből és a pótvíz bevezetéséből áll.

A víz-visszaforgatásos üzemben működő medencék teljes vízcseréjét és a bevezetendő pótvíz mennyiségét az ME–10–204: 1993 Műszaki előírás 6.1.3. és 8.2. fejezetei tartalmazzák.

Teljes vízcsere

A medence teljes vízcseréjét vízminőségtől függően, de legalább félévenként kell elvégezni. A medence soron kívüli leeresztése szükséges rendkívüli szennyeződés esetén, vagy ha azt az ÁNTSZ elrendeli.

Pótvízszükséglet

A pótvíz mennyisége min. 30 l/fő/nap, azzal, hogy a vízpótlás mennyisége

– 800 m3 medencetérfogatig a medence víztérfogatának 5%-ánál,

– 800 m3 medencetérfogat felett a medence víztérfogat, 3%-ánál nem lehet kevesebb naponta.

Amennyiben a pótvíz mennyisége a fent közölt minimális értéknél nagyobb, pl. a szűrők öblítésére felhasznált medencevíz ezt az értéket meghaladja, azt természetesen pótvíz formájában maradéktalanul pótolni kell. A pótvizet a szűrő(k) elé, a kiegyenlítőtárolóba, szabad kifolyással (vízmegszakítással) kell bevezetni.

7.1.4. A fürdők vízellátásának közegészségügyi feltételei

A medencék töltő-, illetve pótvízminőségének, a vízbeszerzési forrástól függetlenül, fizikai és kémiai szempontból meg kell felelnie az ME–10–204: 1993 Műszaki előírásban rögzített követelményeknek (7.1–7.2. táblázat), bakteriológiai szempontból pedig az MSZ 13690–3 előírásainak (7.3–7.4. táblázat). Az üzemelő medencék vízminőségének szintén a táblázatokban rögzített értékeknek kell megfelelnie.

7.3. táblázat - A töltő- és medencevíz bakteriológiai követelményei

Bakteriológiai jellemzők

A tápvíz határértékei

A medencevíz határértékei

A

B

Fekálcoliformszám 100 mL-ben

0

1

100

Fekálstreptococcus-szám 100 mL-ben

0

1

100

Coccusszám 100 mL-ben

50

250

2500

Pseudomonas aeruginosa-szám 100 mL-ben

0

2

50

Coliformszám 100 mL-ben

0

10

1000

Clostridiumszám 100 mL-ben

0

1

25

Endoszám 100 mL-ben

200

1000

50 000

Staphylococcus aureus-szám 100 mL-ben

0

2

20

Enterális kórokozó* 5 literben

negatív

negatív

negatív


* Járvány vagy annak gyanúja esetén a gyanusított, vagy ennek hiányában a leggyakoribb, a járvány során tapasztalt tüneteknek megfelelő enterális kórokozó(k) kimutatására irányuló vizsgálatot kell végezni (pl. Shigella, Salmonella, Campylobacter). Az egyéb okból végzett részletes vizsgálat csak a Salmonella kimutatására terjed ki.

7.4. táblázat - A töltő- és medencevíz bakteriológiai vizsgálatai

Jellemzők

Töltő víz

Tisztított víz

Medencevíz

Vizsgálati szabvány

Endoszám

E

E*

E*

MSZ 13690-2

Coccusszám

R

E

E

 

Fekálcoliformszám

E

E

E

 

Pseudomonas aeruginosa-szám

E

E

E

 

Staphyloccocusszám

E

E

 

Fekálstreptococcus-szám

R

R

R

 

Coliformszám

E

R

R

 

Clostridiumszám

R

R

R

 

Enterális kórokozó**

R

R

R

 

Jelmagyarázat:

E – ellenőrző vizsgálat

R – részletes vizsgálat

** az üzemeltető által végzett tájékoztató jellegű vizsgálat

** járvány vagy annak gyanúja esetén az MSZ 13690–3 szabvány 1. sz. táblázatának lábjegyzete szerint