Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

7.2. A fürdővizek kezelése

7.2. A fürdővizek kezelése

A töltő-ürítő üzemű medencék töltő- és pótvizét a víz minőségétől függően felhasználás előtt általában kezelni kell.

Víz-visszaforgatásos üzem esetében a forgatott vizet mindig, a töltő-, illetve a pótvizet pedig a rendelkezésre álló vízbázis vízminőségétől függően esetenként kezelni kell.

7.2.1. A töltő-ürítő medencék vízkezelése

A víz kezelésénél alkalmazott technológiát mindig a rendelkezésre álló víz minősége határozza meg, és egyedi elbíráláson alapul.

Mivel az érvényben lévő rendeletek szerint újonnan létesített, illetve felújított medence töltő-ürítő üzemmódban csak gyógyvízzel üzemeltethető, az esetlegesen szükséges vízkezelés nem csökkentheti a víz gyógyhatását. Gyógyvíz esetében a leggyakrabban szükséges technológiai beavatkozások a következők:

– Magas metángáztartalmú vizek esetében a robbanásveszély megszüntetése gáztalanítással.

– Magas kútvízhőmérséklet esetén a víz hűtése a medencevíz üzemi hőmérsékletére.

– Alacsony kútvízhőmérséklet esetén a víz fűtése a medencevíz üzemi hőmérsékletére.

– Fertőtlenítőszer adagolása ott, ahol azt a medencehidraulika lehetővé teszi.

A fertőtlenítőszert vagy a fertőtlenítő berendezést azonban mindig úgy kell megválasztani, hogy a fertőtlenítés hatására a gyógyvízben egészségre káros vegyületek ne keletkezzenek. Például határérték feletti ammóniumion esetében nem szabad klórral fertőtleníteni, mert klór-aminok keletkeznek, melyek károsak az egészségre.

– Egyéb, üzemviteli vagy esztétikai szempontokból szükséges technológiai beavatkozás (pl: korróziómegelőzés miatt pH-szabályozás; lerakódások megelőzésére vas- és mangántalanítás stb.)

A vízkezeléssel kapcsolatos összes technológiai beavatkozásnál az alkalmazott technológiára vonatkozó műszaki előírásokat és szabványokat be kell tartani.

7.2.2. A víz-visszaforgatásos medencék vízkezelése

A vízvisszaforgató berendezés alapvető feladata, hogy a medencék vízellátását gazdaságosan és közegészségügyi szempontból kifogástalan minőségben biztosítsa.

A gazdaságos üzemeltetésen és a kifogástalan vízminőségen túlmenően további nagy előny, hogy a környezetvédelem szempontjából is lényeges szerepe van a vízvisszaforgatónak, mivel a felhasznált friss víz és a kibocsátott szennyvíz lényegesen kevesebb, mint a töltő-ürítő rendszereknél. Ennek következtében kíméli a természeti kincset képező vízkészletet és csökkenti a kibocsátott szennyvíz mennyiségét. Így kisebb terhelést jelent a szennyvíztisztító, illetve a szennyvízbefogadó élővíz számára.

A vízvisszaforgató berendezés működése összetett, de alapvetően két fő részre tagolható. Egyrészt a medencét elhagyó használt víz kezelése, tisztítása, másrészt a megtisztított, fertőtlenített víz bevezetése a medencébe, tökéletes hidraulikai viszonyok mellett. Tehát tulajdonképpen a vízvisszaforgatás technológiája alatt a víz vegyszeres kezelését, a megfelelő hidraulikai viszonyok biztosítását és az ezeket kiszolgáló gépészeti, villamos és automatikus berendezéseket értjük. A vízvisszaforgatás technológiájának olyannak kell lennie, hogy az előírások szerinti megengedhető maximális terhelésen belül a fürdőzők számától és az időjárási viszonyoktól függetlenül (nyitott medencék esetében) folyamatosan biztosítsa a megfelelő minőséget.

Tehát a vízvisszaforgató berendezés feladata az, hogy a medence vizét a fürdőzők által bevitt, valamint a nyitott medencék esetében a környezetből bekerülő szennyeződésektől folyamatosan megtisztítsa.

Ez a feladat kiegészülhet egyéb vízkezelési funkciókkal is, abban az esetben, ha a töltő-, illetve pótvíz minősége csak kis mértékben tér el az előírt vízminőségtől és a víz-visszaforgatási technológia kisebb kiegészítésekkel alkalmas az előírás szerinti vízminőség biztosítására.

Az ME–10–204: 1993 Műszaki előírás ezzel kapcsolatban a következőket engedi meg:

– Amennyiben a vastartalom maximum 1,0 mg/l, szemben a megengedett 0,3 mg/l vas és mangán együttes határértékével, a vastartalom klórozással és szűréssel eltávolítható. A vastalanítást akkor kell elvégezni, amikor a medence nem üzemel.

– Amennyiben a mangántartalom a 0,1 mg/l- t meghaladja, a mangánt például kálium-permanganát adagolásával lehet eltávolítani. A mangántalanítást akkor kell elvégezni, amikor a medence nem üzemel.

– Amennyiben az ammóniumion-tartalom felszíni vagy védett vízrétegnél az előírás szerinti 0,2 mg/l határértéket meghaladja, a medence feltöltésekor és a pótvíz adagolásakor törésponti klórozást kell alkalmazni. Ez az ammóniamentesítési technológia 3–4 mg/l ammóniumion-tartalomig alkalmazható. Az eljárás, főleg a pótvíz kezelése esetében, külön medence létesítését igényli. Az ammóniumion lebomlása tartózkodási időt igényel, ami szükségessé teszi a vízkezelő medence létesítését. A lebomlási időt minden esetben laboratóriumi vizsgálattal kell meghatározni.