Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

7.3. A fürdőmedencék vízvisszaforgató berendezése

7.3. A fürdőmedencék vízvisszaforgató berendezése

A vízvisszaforgató berendezés kapcsolása az alkalmazott hidraulikától függően kétféle lehet.

– Feszített víztükrű medence esetében a vízvisszaforgató berendezés (7.1. ábra) a következő elemekből áll: durvaszűrő, kiegyenlítőmedence, forgatószivattyú, vegyszeradagoló berendezések, szűrő- és öblítőgépek (szükség esetén), hőcserélő, medencehidraulika (egyenletesen elosztott vízbevezetés és körbukóvályús elvezetés).

7.1. ábra - Feszített víztükrű medence vízvisszaforgató kapcsolási vázlata

Feszített víztükrű medence vízvisszaforgató kapcsolási vázlata


– Süllyesztett víztükrű medence esetében a vízvisszaforgató berendezés (7.2. ábra) a következő elemekből áll: durvaszűrő, forgatószivattyú, vegyszeradagoló berendezések, szűrő- és öblítőgépek (szükség esetén), hőcserélő, medencehidraulika (egyenletesen elosztott vízbevezetés, medencefalba épített folyamatos vagy szakaszos vízelvezetés).

7.2. ábra - Süllyesztett víztükrű medence vízvisszaforgató kapcsolási vázlata

Süllyesztett víztükrű medence vízvisszaforgató kapcsolási vázlata


A vízvisszaforgató berendezések része a vízmérővel ellátott pótvízbevezetés vízszálmegszakítással, a forgatott vízmennyiséget mérő, valamint az alábbi vízmintavételi helyek:

– pótvízbevezetés

– a medence után,

– a medence előtt,

– a szűrő előtt,

– a szűrő után.

A vízvisszaforgató berendezések működtetése lehet kézi, lehet teljesen automatikus vagy igény szerint részben automatikus.

Az automatizáltsági foktól függetlenül azonban minden esetben gondoskodni kell a szivattyúk (forgatószivattyú, vegyszeradagoló szivattyú) szárazra futás elleni védelméről.

7.3.1. A vízvisszaforgató berendezés technológiai elemei

A vízvisszaforgatás technológiai elemeinek együttes és megfelelően méretezett alkalmazása biztosítja a forgatott medencevíz előírás szerinti minőségét.

7.3.1.1. Durvaszűrés

A medencevíz szennyeződései a következőképpen csoportosíthatóak:

– uszadékok, lebegőanyagok, üledékek, durván diszpergált anyagok,

– kolloidális szennyeződések,

– oldott állapotban lévő szennyező anyagok,

– bakteriológiai szennyeződések.

Ezek közül a durvább szennyező anyagok egyszerű mechanikai szűréssel távolíthatók el. A durvaszűrést mindig a technológia elején kell elvégezni, lehetőleg a kiegyenlítőmedence, de mindenképpen a szivattyú és a szűrő előtt. Ezzel megvédjük a szivattyút az esetleges károsodástól, a szűrőt pedig a szűrőfelületen kialakuló eltömődéstől.

7.3.1.2. Pelyhesítés

A pelyhesítés feladata, hogy a medencevízben található kolloidális szennyeződéseket, az oldott anyagok nagy részét, valamint a durva szűrővel méreteinél fogva ki nem szűrhető lebegő anyagok kiszűrését lehetővé tegye.

A pelyhesítés fémsók hozzáadásával rapid koagulációval érhető el. A pelyhek a fémsók hidrolízisével jönnek létre, nagy fajlagos felületet képeznek és elektrosztatikus töltéssel rendelkeznek. A fent említett kolloidális szennyeződéseket a töltéssel rendelkező nagy felületek megkötik. Így ezek a szennyeződések most már a pelyhekkel együtt szűrhetővé vállnak. A pelyhesítőszer vizes oldatát adagolószivattyúval a forgatószivattyú elé kell adagolni. Mint minden vegyi folyamatnál, itt is ügyelni kell arra, hogy a víz pH-értéke megfelelő legyen, ugyanis nem megfelelő pH esetében a pelyhesedési folyamat lelassul. A még kialakulatlan pelyhek egy része így átjut a szűrőn és a pelyhesedés a medencében fejeződik be, ami a vizet zavarossá teszi. Ezeknek a pelyheknek az utólagos kiszűrése nagyon nehézkes. A pelyhesítésre leggyakrabban használt fémsók a következők:

– alumínium-szulfát Al2(SO4)3

– alumínium-hidroxid-klorid Al2(OH)3Cl3

– vas(III)-klorid FeCl3

– vas(III)- szulfát Fe2(SO4)3

– nátrium-aluminát NaAlO2

Ezeknek a fémsóknak a vizes oldatait kell vegyszeradagoló szivattyúval a forgatott vízbe adagolni.

A fenti vegyszereken kívül, de gyakorlatilag azok alapanyagaiból különböző cégek folyadék vagy granulátum formájában forgalomba hoznak derítőszereket. Ezek hígításánál és oldásánál a gyártó előírásait kell betartani.

7.3.1.3. Szűrés

A szűrés a vízvisszaforgatás egyik legfontosabb technológiai eleme. A derítőszer adagolása következtében a medencevízből a koagulált szennyeződések az egy vagy többrétegű gyorsszűrő hézagtérfogatában kiszűrődnek. Ráiszapolós szűrő esetén a pelyhek a ráiszapolt szűrőanyag felületén rakódnak le. A fürdők vízvisszaforgató berendezéseiben az ME 10–204:1993 előírása szerint csak egy- vagy többrétegű kvarc gyorsszűrőt, illetve ráiszapolós szűrőt lehet alkalmazni.

A teljesség kedvéért ismertetjük a víz minősége miatt esetenként szükséges egyéb szűrőtölteteket is. Ezek alkalmazása esetén az illetékes hatósági engedélyeket be kell szerezni.

Szűrés nyílt gyorsszűrőn

Ritkán használatos megoldás. A nyílt gyorsszűrők alkalmazása elsősorban szabadtéri telepítésű, nyári üzemű, nagyméretű strandfürdőknél ajánlható, ahol a medencék nagyok, így a forgatott víz mennyisége több ezer m3 óránként. A nyitott szűrő lehet gravitációs vagy depressziós üzemű. Gravitációs üzemmódban a forgatószivattyú a kiegyenlítőmedencéből szív és a nyitott szűrőre emel. Depressziós üzemmódban a forgatószivattyú a szűrőréteg alól szív és a medencébe nyom. A szűrőt vízzel és levegővel lehet öblíteni.

Szűrés zárt nyomás alatti gyorsszűrőn

Az uszodatechnikában ez a legelterjedtebb szűrési technológia. Egyaránt alkalmazzák közfürdők nagy vízvisszaforgató berendezéseihez és házi uszodákhoz. A különbség csak annyi, hogy a házi uszodáknál alkalmazott szűrőben a szűrőanyag rétegvastagsága alacsonyabb, mivel a medence terhelése is lényegesen kisebb, mint a közfürdőké. A szűrőréteg lehet :

– egyrétegű kvarctöltet,

– többrétegű vegyes töltet,

– különleges töltet,

– aktívszén-töltet,

– egyéb töltetek.

Egyrétegű kvarctöltet

A zárt nyomásalatti gyorsszűrőkön belül is a leginkább alkalmazott típus. Üzeme biztonságos, jól méretezhető, kezelése egyszerű. Házi vízvisszaforgató berendezéseknél szinte kizárólag ezt alkalmazzák. A szűrő öblítése a terheléstől függően vízzel vagy vízzel és levegővel történik. Házi forgatók esetében a csak vízzel való öblítés elegendő.

Többrétegű vegyes töltet

A többrétegű szűrő alkalmazása akkor indokolt, ha nagyobb szűrési sebességet kívánunk elérni, ezzel csökkentve a telepítés helyigényét. Ugyanis a nagy szennyeződésbefogadó képességű szűrőanyag-kombináció ezt lehetővé teszi. A többrétegű vegyes töltet lehet különböző szemcsenagyságú kvarchomok vagy kvarchomok és valamilyen nagy szűrőképességű anyag kombinációja. Legelterjedtebb a kvarchomok és az antracit kombinációja. A többrétegű szűrőt vízzel és levegővel kell öblíteni. Ügyelni kell arra, hogy a befejező vízöblítés során a szűrőrétegek az eredeti rétegrend szerint szétválasztódjanak. A többrétegű szűrő előnye a jó szűrési hatásfok és a relatíve kis helyigény. Hátránya, hogy gondos méretezést és üzemeltetést igényel, valamint a szűrőanyag drágább az egyszerű kvarchomokénál.

Különleges töltet

Különleges szűrőtöltet alkalmazása akkor válhat szükségessé, ha a rendelkezésre álló vízminőség kis mértékben eltér az előírásoktól és ezért a vízkezelést meg lehet oldani a vízvisszaforgató berendezéssel. Ezzel a megoldással elkerülhető egy külön víztisztító berendezés a medencetöltő, illetve a pótvíz kezelésére. Ezeket a tölteteket különböző fantázianéven hozzák forgalomba a gyártó cégek, aktivált szűrőanyag formájában. Ezek a szűrőanyagok tehát a szűrési technológiai igények kielégítésén kívül biztosítják a tápvíz korlátozott mértékű tisztítását is. Ezekkel az aktivált szűrőtöltetekkel kis mennyiségű vasat, mangánt, ammóniumot lehet a töltő-, illetve a pótvízből eltávolítani. Ezek a szűrőtöltetek egy idő után kimerülnek, és a cseréjük szükséges. Különleges szűrőtöltetnek minősül a kvarc szűrőhomok és az égetett dolomit keveréke, amelyet hazánkban Fermagó néven forgalmaznak. Ezt a szűrőtöltetet olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor kicsi a karbonátkeménység (8 NKo alatt). Ugyanis a koaguláló vegyszer és a klór adagolásának hatására a víz forgatása során felszabaduló szénsav következtében a pH-érték folyamatosan csökken. Ezt ellensúlyozza a szűrőanyaghoz kevert Fermagó, mivel az égetett dolomitot a szénsav oldja, kalcium- és magnézium-hidrokarbonát formájában. A töltet ezért itt is kimerül, és időnként a Fermagót pótolni kell. A különleges szűrőtöltetek esetében az öblítési technológiát a gyártó-forgalmazó céggel egyeztetni kell. Ezek a szűrőanyagok, különös tekintettel az aktivált töltetekre, lényegesen drágábbak a kvarc szűrőanyagnál.

Aktívszén-töltet

A forgatott víz minőségének javítása érdekében kívánatos lehet a forgatott víz adszorpciós kezelése, ami lehet szűrés vagy adszorptív tulajdonságú anyag adagolása (pl. aktívszén-por). Szűrés esetében ezt tulajdonképpen a szűrés záró fázisaként kell beiktatni. Az aktívszén-szűrő adszorptív tulajdonsága folytán lényegesen javítja a víz színét, ízét és szagát. Az aktívszén a víz klórtartalmát is megköti, ezért a forgatott vizet a medencébe való visszavezetés előtt klórozni kell.

Egyéb töltetek

Nagyon kis terhelésű, elsősorban házi fürdőmedencék vízvisszaforgató berendezésénél használatosak a különböző cserélhető, illetve kimosható szűrőbetétek. Ezek a szűrők a belső égésű motor olajszűrőjéhez vagy levegőszűrőjéhez hasonlóan működnek. Anyaguk lehet papír, perforált műanyag, szivacs stb. Tehát minden olyan anyag, amely valamilyen szűrési tulajdonságokkal rendelkezik.

Szűrés ráiszapolós szűrőn

Ennél a szűrőtípusnál a szűrőanyag tulajdonképpen egy iszapréteg. Ez az iszap a víz áramlása következtében egy porózus műanyagra vagy rácsos vázszerkezetre feszített textilanyagra rakódik fel. A szűrőanyag perlit vagy kovaföldőrlemény. Vegyszerrel előkezelt kovaföld esetében derítőszer használata nem szükséges. Perlit vagy egyszerű kovaföldőrlemény esetében a kvarchomok szűrőhöz hasonlóan szükség van derítőszer adagolására. Mivel a ráiszapolós szűrőnél a kiszűrhető szemcsék mérete rendkívül kicsi 3–5 µm, nagyon finom szűrést eredményez, az algákat és a baktériumok egy részét is kiszűri. Helyszükséglete a kvarchomok szűrőkhöz képest lényegesen kisebb, üzemeltetése azonban drágább és kevésbé bírja a lökésszerű terheléseket.

7.3.1.4. Szűrőöblítés

Öblítés szemcsés szűrőtöltet esetében

A szűrő a forgatott vízből folyamatosan kiszűrt koagulált szennyeződésektől egy idő után eltömődik. Az eltömődés gyakorisága elsősorban a medence terhelésétől függ. Az eltömődés következtében megnövekszik a szűrőréteg ellenállása, ezért csökken a forgatószivattyú szállítási teljesítménye. Ennek következtében rohamosan romlik a forgatott víz tisztítási hatásfoka. Ilyenkor a szűrőréteget ki kell tisztítani, a szűrőanyag hézagtérfogatából el kell távoltani a kiszűrt szennyeződést. Ez úgy történik, hogy szűrőrétegen keresztül, az üzemi szűrési iránnyal ellentétesen, alulról felfelé vizet, levegőt, illetve vizet és levegőt keverve áramoltatunk. A levegővel kombinált öblítés a szűrőréteg hatékonyabb kitisztulását eredményezi, mivel a levegő a szűrőanyagot lebegő állapotba hozza. Ennek következtében a szűrőanyag szemcséi egymáshoz dörzsölődnek és a rárakódott szennyeződések könnyebben eltávolíthatók. Az így ledörzsölődött szennyeződés ezután vízzel jól leöblíthető. A szűrő öblítési technológiáját, tehát hogy csak vízzel vagy vízzel és levegővel legyen öblítve, a tervezés során kell meghatározni, annak alapján, hogy milyen a medence terhelése, milyen a választott szűrőanyag és milyen rétegekből áll. A szűrőt 48 óránként akkor is vissza kell öblíteni, ha az eltömődés nem jött létre. Ugyanis a visszaöblítések elmaradása esetén a szűrőanyag összeállhat, repedések keletkezhetnek benne és a szűrés gyakorlatilag megszűnik. A szűrőanyagot ilyenkor ki kell cserélni. Az öblítést olyan intenzitással kell végezni, hogy az áramló vízben a szemcsék lebegjenek, a szűrőtöltet tágulása legalább 30%-os legyen, de az öblítővíz szűrőanyagot ne ragadjon magával. A szűrő visszaöblítése alkalmával keletkezett öblítővizet szennyvízcsatornába kell vezetni. A szűrő visszaöblítése után a forgatott vizet egy rövid ideig a csatornába kell vezetni, addig, ameddig a víz teljesen tiszta nem lesz. Ezt nevezik előszűrletnek.

Öblítés aktívszén-töltet esetében

Az aktívszén-szűrő elsősorban szín-, szag- és ízanyagokat köt meg, de tulaj-donképpen mint mechanikai szűrő is működik. Így a granulátum hézagtérfogata is eltömődhet, ezért az aktívszén-szűrőt is kell öblíteni, gyakorlatilag ugyanolyan okok miatt, mint a kvarcszűrőt. Az aktívszén-szűrőt a kvarcszűrőhöz hasonlóan szintén vízzel és levegővel lehet öblíteni. A töltet duzzadása nagyobb, mint a kvarchomoké, kb. 50%. Az aktívszén-szűrőt, az öblítéssel csak mechanikai szempontból lehet karbantartani. Ugyanis az említett anyagok megkötése következtében a szűrőtöltet kimerül. Ilyenkor a töltetet ki kell cserélni. Aktív-szén-szűrővel ellátott vízvisszaforgató esetében nagyon kell ügyelni a szűrő biológiai állapotára, mert könnyen kialakulhatnak a szűrőn nem kívánt biológiai telepek.

Öblítés egyéb töltetek esetében

Ezeknél a szűrőknél, ha a betét eltömődött, akkor az általában gyorszárral ellátott szűrőt ki kell nyitni. A betétet ki kell cserélni, vagy ha a kialakítása olyan, le kell mosni és visszatenni.

Öblítés ráiszapolós szűrő esetében

Ráiszapolós szűrőnél tulajdonképpen nem a szűrő visszaöblítéséről, hanem a lemosásáról van szó. Amikor a feliszapolódott szűrőréteg eltömődött, a forgatószivatytyú szívóoldalán a depresszió megnő, amit vákuummérő mutat. Ilyenkor a szivattyút le kell állítani. A szívóhatás megszűnése következtében a szűrőkeretekről az iszap leesik. Ezután az iszapos vizet le kell engedni a csatornába és a szűrőkereteket vízsugárral le kell mosni. A szemcsés és aktívszén-töltetű szűrőket medencevízzel kell visszaöblíteni, melyet vagy a kiegyenlítő medencéből, vagy a fürdőmedencéből veszünk. A vízzel való visszaöblítést általában a forgatószivattyúkkal végzik megfelelő kapcsolásban. A levegővel való öblítésre külön olajmentes levegőt szállító kompresszor szolgál.

7.3.1.5. A pH-beállítás

A visszaforgatott víz pH-értékének szabályozása a vízvisszaforgatás nagyon fontos technológiai eleme. Ugyanis a víz-visszaforgatási technológiánál alkalmazott vegyszerek hatására lezajló vegyi folyamatok hatékonysága nagymértékben függ a forgatott víz pH-értékétől. Ezért a forgatott víz pH-értékét mindig az előírásoknak megfelelő határértékek között kell tartani. Ennek elmulasztása alapvetően kihat a medencevíz minőségére, és a vízvisszaforgatás nem éri el a célját.

A pH-szabályozás elsősorban a következők miatt szükséges:

– A derítőszerként adagolt koaguláló vegyszerek csak bizonyos pH-értékhatárok között fejtik ki megfelelően hatásukat.

– Az adagolt klór fertőtlenítő hatása szintén csak megfelelő pH-érték esetén hatásos.

– A forgatott víz korrozív hatása ugyancsak nagymértékben függ a pH-értéktől.

A forgatott víz pH-értékének beállításánál nagyon gondosan kell eljárni, és célszerű a pH mérésére elektronikus pH-mérő műszert alkalmazni. 100 m3/h forgatási intenzitás felett indokolt a folyamatos mérés és az automatikus pH-szabályozás. Házi úszómedencék esetében elegendő a kézi pH-tesztelő műszer alkalmazása.

A pH csökkenése 6,5 pH-ig kedvezően elősegíti a klór fertőtlenítő (baktericid) hatását és a derítőszer (alumíniumszulfát) pelyhesedési képességét, viszont a víz korrozív hatását erősen növeli.

A pH növekedése, főleg 8 pH felett csökkenti a klór fertőtlenítő hatását és kellemetlen „klórszagot” eredményez, amely nem más, mint különböző klórvegyületek szaga. A magas pH-érték az emberi bőrre egészségügyileg ártalmas, mivel a bőr elveszti savas kémhatású védőrétegét.

Meg kell említeni a víz karbonátkeménységét, amely alapvetően befolyásolja a pH-szabályozás technológiáját. Minél kisebb a karbonátkeménység, a víz annál korrozívabb. Ezért a pH szabályozásával és megfelelő mennyiségű pótvíz adagolásával gondoskodni kell arról, hogy a forgatott víz karbonátkeménysége legalább 4–6 NKo legyen.

A pH-csökkenés kiküszöbölésére szokás alkalmazni lúgos kémhatású szűrőanyagtöltetet is. Ebben az esetben azonban gondoskodni kell a szűrőanyag oldódásából adódó térfogatveszteség pótlásáról.

A pH nemkívánatos változását lúg vagy sav adagolásával lehet megelőzni. Nagy hidrogénkarbonát-tartalmú, kis klórigényű töltővíz esetében a derítőszer (alumíniumszulfát) hidrolíziséből adódó pH-csökkenést a nátrium-hipoklorit adagolása kiegyenlíti, így általában korrekcióra nincs szükség. Nátrium-hipokloritos fertőtlenítés esetében általában savas, klórgázas fertőtlenítés esetében általában lúgos kémhatású vegyszer adagolására van szükség.

A pH-beállítására használt legáltalánosabb vegyszerek a következők:

– Sósav HCl

– Kénsav H2SO4

– Nátrium-hidrogén-szulfát NaHSO4

– Nátrium-hidroxid NaOH

– Nátrium-karbonát Na2CO3

Ezenkívül gyakorlatilag a fenti alapanyagok felhasználásával folyadékokat, tablettákat, granulátumokat is forgalmaznak.

7.3.1.6. Fertőtlenítés

A vegyszerrel történő fertőtlenítés tulajdonképpen egy oxidációs folyamat, melynek következtében a vízben lévő patogén mikroorganizmusok az oxidáció hatására elhalnak, ártalmatlanná válnak. A vegyszert a forgatott vízbe kell adagolni, így fejti ki hatását. A nem vegyszerrel való fertőtlenítés esetében pedig valamilyen fizikai jelenséget alkalmaznak a mikroorganizmusok ártalmatlanítására. Ebben az esetben a forgatott vizet átvezetik a fertőtlenítőberendezésen.

A fertőtlenítési technológiát mindig úgy kell megválasztani, hogy a medencevízben mindig legyen fertőtlenítő hatás. Ebből következik, hogy a nem vegyszeres fertőtlenítést mindig kombinálni kell kiegészítő vegyszeres fertőtlenítéssel, mert ez a fertőtlenítési eljárás nem biztosít fertőtlenítő hatást a medencében.

A) Vegyszeres fertőtlenítés
Fertőtlenítés klórral

A forgatott medencevíz legáltalánosabban elterjedt fertőtlenítőszere a klór és annak különböző vegyületei. Annak ellenére, hogy klórral való fertőtlenítésnek vannak hátrányai (pl.: a fürdővíz klórszaga, a szem bevörösödése stb. főleg nem szakszerű adagolás esetén), a klór a legmegbízhatóbb és közel egy évszázada a vízkezelési technológiai gyakorlatban leginkább bevált csírátlanítószer. Emellett a klór lényegesen olcsóbb, mint bármelyik csírátlanítószer, és könnyen beszerezhető. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a gyakran kifogásolt klórszag, vagyis a „fürdőszag” nem törvényszerű velejárója a klórozásnak. A technológiai fegyelem maradéktalan betartása esetén a fertőtlenítéshez szükséges mennyiségű klór nem okoz észrevehető klórszagot. A kellemetlen klórszagot egyes klórvegyületek okozzák, elsősorban az ammóniához és egyes szerves anyagokhoz kötött formában. Előírás szerinti töltő-, illetve pótvíz esetén ilyen anyagokat nem szabad a víznek tartalmaznia.

A vízben a klór a víz pH-értékétől függően három formában oldódik, melyek : elemi klór, hipoklórsav és hipoklorit-ion.

A fürdővízben megengedett pH-határok között csak hipoklórsav és hipoklorit-ion fordul elő, ez 7-es pH-nál 70–30% arányt jelent. A hipoklórsav fertőtlenítő hatása és tartóssága sokkal erősebb a hipoklorit-ionénál és szaga is nagyon mérsékelt. 8-as pH-nál a fenti arány 20–80%, tehát csökken a fertőtlenítőhatás és a szaghatás erősödik.

Annak ellenére, hogy az előírás szerint a medencevíz nem, vagy csak nagyon kis mértékben (< 0,1 mg/l) tartalmazhat ammóniumot, a hazai gyakorlatban sokszor találkozunk ezzel a problémával. Ennek oka az, hogy nagyon sok fürdőnél a vízbázist jelentő termálvíz kisebb-nagyobb mértékben tartalmaz ammóniumot. Természetesen ezeket a vizeket felhasználás előtt ammóniamentesíteni kell (pl: törésponti klórozással), de ennek a kérdésnek a megoldása még hosszú ideig problémát fog jelenteni a hazai fürdőszolgáltatásban. Ha a vízben ammónia van, a klór az ammóniával vegyületeket képez monoklór-amin, diklór-amin és triklór-amin formájában. A klór-aminoknak ugyan van csíraölő hatásuk, de lényegesen kisebb, mint az előzőkben ismertetett klórvegyületeké. A di- és triklóramin erősen kellemetlen klórszagú vegyület. A háromféle klór-amin keletkezésének aránya attól függ, hogy vízben levő ammónium és az adagolt klór mennyisége hogy aránylik egymáshoz. Ha a klór nem több, mint az ammónia ötszöröse, akkor csak monoklór-amin keletkezik és kellemetlen szaghatás nincs.

A klór-amin vegyületek a kellemetlen szaghatás mellett az egészségre is károsak. Természetesen a határérték feletti ammóniumot tartalmazó vizet az előírások értelmében nem szabad klórozni.

Az ammóniumprobléma kisebb-nagyobb mértékben akkor is jelentkezhet, ha a töltő-, illetve pótvíz nem tartalmaz ammóniumot. Ugyanis ezzel az anyaggal a víz a medence használata közben is szennyeződhet.

Problémát jelenthet még a klórozás szempontjából, ha a fürdővíznek szervesanyag-tartalma van. Derítéssel és szűréssel a szerves anyagnak ugyan egy része eltávolítható, de a fennmaradó részét klórozással kell eltávolítani. A huminanyagok klórral való reakciója időreakció, ami azt jelenti, hogy a szabad aktív klór koncentrációja folyamatosan csökken, így csökken a fertőtlenítő hatás is. Az ilyen típusú vizeknél a klórozási technológiánál ezt figyelembe kell venni. Hazánkban az alföldi termálvizek nagy része huminsavat tartalmaz.

A klórozással történő hatásos fertőtlenítésnek alapvető feltétele a megfelelően beállított pH-érték. A vízvisszaforgatásnál alkalmazott tisztítási technológiával el kell távolítani minden olyan anyagot, ami a fertőtlenítést zavarja. Amit a technológiával nem lehet eltávolítani, annak értékét hígítással (többletpótvíz-adagolással) kell szinten tartani. A klórozás hatásosságának másik fontos feltétele a jó medencehidraulika, vagyis az, hogy a fertőtlenítőszer eljusson a medence víztérfogatának minden részébe.

A fertőtlenítő hatás biztosítása érdekében a medencevízben mindig kell, hogy legyen szabad aktív klór (0,2–0,5 mg/l). Azonban az aktívklór-tartalom a csírátlanítás hatékonyságát nem fejezi ki egyértelműen, mert azonos klórtartalom esetén a fertőtlenítő hatást befolyásolja a vízben lévő anyagok mennyisége. A csírátlanítóképesség egyértelmű jellemzésére a redoxpotenciál alkalmas, melynek ideális értéke 700–720 mV között van.

A klórozás hatékonyságát szabadtéri medencék esetében a napsütés is befolyásolja. Ugyanis napsütéses időben nő a klórfogyasztás, mert a hipoklórsav disszociál hipoklorit-ionra, emellett a napfény hatására a klór lebomlása is felgyorsul. Klórozásra egyaránt használható:

– klórgáz Cl2,

– nátrium-hipoklorit NaOCl,

– kálcium-hipoklorit Ca (ClO)2,

– klór-izocianursav.

Ezenkívül forgalmaznak még főleg triklórizocianursav, nátrium-diklórizocianurat, kalciumhipoklorit alapanyagú tablettákat és granulátumokat.

Fertőtlenítés klór-dioxiddal

A klór-dioxid lényegesen erősebb fertőtlenítőszer, mint a klór, különösen a magasabb pH-tartományokban. Nagy előnye, hogy ammóniumtartalmú vizek fertőtlenítésére is használható, mert nem képződnek klór-aminok.

Fertőtlenítő hatása 7-es pH-nál azonos a klóréval, 7,5 pH felett viszont sokkal erősebb a baktericid hatása. Vírusölő hatása a klórénak háromszorosa. Különösen olyan vizek fertőtlenítésére célszerű felhasználni, amelyeknek magas az ammónium- és szervesanyag-tartalma.

Hátránya azonban, hogy NaClO2-ből a helyszínen klór-dioxid-előállító berendezéssel kell előállítani. Kezelése nagy elővigyázatosságot igényel, mert robbanásveszélyes. Beszerzési költsége magas.

Fertőtlenítés brómmal, illetve jóddal

A bróm és a jód oxidáló hatása kisebb, mint a klóré, ennek ellenére csíraölő hatása erősebb. Mindkét anyag fertőtlenítő hatása a klórhoz hasonló reakciókon alapul. Jelen esetben ugyanis hipobrómsav, illetve hipojódsav keletkezik. A bróm még reakcióba lép az ammóniumionnal (mono- és dibróm-aminok formájában), de tribróm-amin már nem képződik, tehát nincs nyálkahártya-irritáló hatása.

A jód viszont már nem is reagál az ammóniumvegyületekkel. A szerves anyagokkal a bróm lassan, a jód pedig egyáltalán nem reagál. Ezeket a fertőtlenítőszereket uszodavíz-fertőtlenítésre külföldön már alkalmazzák, hazánkban még nincsenek elterjedve.

Fertőtlenítés ózonnal

Az ózon az oxigén háromatomos módosulata, vegyjele O3. Oxigénből keletkezik, elektromos kisülés hatására. Nagyon könnyen bomló instabil vegyület. Az ismert legerősebb oxidálószer. Az ózon oxigénre és naszcensz oxigénre bomlik: O3 ← → O2 + O.

A naszcensz oxigén erőteljes oxidáló hatású. Fertőtlenítésen kívül íz- és szaganyagok eltávolítására, valamint vastalanításra és mangántalanításra is használható.

Fürdővizek fertőtlenítésénél klórral kombinálva használható, mivel a folyamatos fertőtlenítő hatást biztosító ózonfelesleg a vízben csak nagyon rövid ideig marad meg. Tehát a forgatott fürdővíz fertőtlenítését az ózonbekeverés biztosítja, a medencében a pedig folyamatos fertőtlenítő hatást a klóradagolás. Az ózonadagolásnak flokkuláló hatása is van.

Ózonos kezeléssel nagyon tiszta fürdővíz állítható elő. A forgatott fürdővízbe az ózont egy külön bekeverőegységgel kell bekeverni, majd a medence előtt a vizet aktívszén-szűrőn kell keresztülvezetni, hogy a maradék ózon a vízből eltávozzon. Ugyanis, az ózon belélegezve, egészségkárosodást okoz, és az ózonfelesleg a vízfelületen válik ki, ahol a belégzés veszélye a legnagyobb. Az ózon hátránya, hogy bomlékonysága miatt csak a felhasználás helyén lehet előállítani levegőből vagy tiszta oxigénből, és előállítása energiaigényes.

Fertőtlenítés nehézfémionokkal

A fémionok fertőtlenítő hatása már nagyon régóta ismert. Az ezüst-, vagy a rézedényben nem poshad meg a víz. Ugyanis az ezüst- vagy a rézionoknak baktericid hatásuk van. Az ezüstion baktericid hatása erősebb, mint a rézé, az ezüst viszont jóval drágább. A víz csírátlanítására általában ezüstiont használnak. Az ezüst oldatba vitele a következő módokon lehetséges:

– ezüst-nitrát oldásával (Ag NO3),

– ezüstözött felületű szűrőrétegen történő átvezetéssel,

– anodikus ezüstoldással.

A csíraölő hatás csak az ezüstion koncentrációjától függ, és független a bevitel módjától. Nehézfémionnal történő fertőtlenítésnél a behatási idő hosszú, amelyet még növel a víz esetleges kloridion-tartalma. Ezüstion-tartalmú fertőtlenítőszert hazánkban is alkalmaztak SANOSIL néven, mely ezüst-nitrát és hidrogénperoxid hatóanyagot tartalmaz. A vegyszer nagyon drága.

B) Nem vegyszerrel történő fertőtlenítés
Fertőtlenítés ultraibolya fénnyel

Az ultraibolya fénnyel való fertőtlenítés a 220–280 nm hullámhosszú ultraibolya sugarak erős baktericid hatásán alapul. Ez a hatás 260 nm hullámhosszúságnál a legerősebb. Az ultraibolya sugarakat kis és nagy nyomás alatt és higanygőz lámpákkal (kvarclámpa) állítják elő. Ez a fertőtlenítés csak akkor használható, ha a víz nem tartalmaz színezőanyagot, lebegőanyagot, kolloidokat. A fertőtlenítés hatásfoka a víz átvilágíthatóságával arányos. Tiszta víz esetében is csak vékony réteg fertőtlenítése lehetséges. A fertőtlenítőberendezések kétféle elven működnek. Az egyik a vályús rendszer, amikor a víz egy vályúban vékony rétegben áramlik, és a higanygőzlámpa az áramló víz felett van elhelyezve. A másik megoldásnál a víz egy zárt téren folyik keresztül nyomás alatt, melyben higanygőzlámpák vannak sűrűn elhelyezve. A víz a lámpák körül vékony rétegben áramlik. Ezt a fertőtlenítési módot is kell klóradagolással kombinálni, hogy a medencében meglegyen a folyamatos fertőtlenítő hatás.

Fertőtlenítés ultrahanggal

Az ultrahanggal való fertőtlenítés a nagyfrekvenciájú hanghullámok (20 000 Hz felett) baktericid hatásán alapul. Ugyanis az ultrahanggal közölt energia meggyorsítja az oxidációs folyamatot és az élő szervezetben fehérjekoagulációt idéz elő. Az ultrahang a spórákat is elpusztítja.

Alkalmazása esetén a forgatott vizet egy ultrahang-generátoron kell keresztülvezetni. Jelenleg a fürdőtechnikában nem elterjedt megoldás. Alkalmazása esetén szintén klóradagolással kell kombinálni.

Egyéb fertőtlenítési módszerek

Nagyon ritkán, inkább csak kísérleti jelleggel használják fertőtlenítés céljára a mágneses fluxust és a radioaktív sugárzást.

7.3.1.7. Algamentesítés

A fürdővízben a kedvező életfeltételek hatására az algák elszaporodhatnak (fény, oxigén, tápanyagok).

Az algák megjelenése a fürdővízben az alábbiak miatt káros:

– a víz zavarossá, zöld színűvé válik,

– a víz szervesanyag-tartalma megnövekszik,

– az algák által kiválasztott anyagok a bőrre kellemetlen, izgató hatással vannak, bőrkiütések keletkezhetnek.

A zöld, a barna és a nagyon gyorsan szaporodó kék algák fonalas telepeket alkotnak és általában a vízbevezetéseknél és a vízelvezetéseknél rátapadnak a medence falára. A lépcsők alsó zugait és a medence árnyékos részeit a kovaalgák kedvelik.

Megfelelő technológia alkalmazásával arra kell törekedni, hogy a fürdővízben ne jelenhessenek meg az algák, ha pedig már megjelentek, akkor vegyszeradagolással meg kell őket semmisíteni. Jó hatásfokú pelyhesítéssel és időnkénti túlklórozással az algák megjelenésének valószínűségét csökkenteni lehet. Amennyiben az algásodás ennek ellenére mégis elkezdődik, illetve nem áll meg, algaölő vegyszer adagolása szükséges. Régebben szinte kizárólag réziont használtak algamentesítésre. A rézion az algák klorofilljában lévő cink helyébe épül be, melynek következtében az algák életképtelenné vállnak és elpusztulnak. A réziont rézgálic (CuSO4·5 H2O) oldat formájában adagolták. A rézgálicoldat adagolása esetén azonban a rézszulfátból a klórozás hatására réz-hidroxid, vagy réz-oxid csapadék keletkezhet, mely kellemetlen lerakódást képez a fürdőzők haján, bőrén.

Ezenkívül a rézszulfát korróziós problémákat is okozhat. Ezért a kereskedelemben különböző fantázianéven egyre több általában szerves alapú algaölő szer kerül forgalomba.

Az algaölő szert nem szabad folyamatosan adagolni, mert rezisztenciát vált ki. Általában hetente egy-két alkalommal, legalább egy forgatási cikluson keresztül szükséges adagolni. Az adagolás időtartama alatt a klórozást kerülni kell, és fürdőzők se tartózkodjanak a medencében. Az algaölő szert a forgatott vízbe a medence előtt kell adagolni.

7.3.1.8. Aktívszén-por adagolása

A forgatott víz minőségének javítása érdekében (szín, íz- és szaganyagok eltávolítására) a víz-visszaforgatási technológiában aktívzén-por adagolását is szokták alkalmazni. Ez a megoldás, kisebb beruházási költségével, tulajdonképpen alternatívája az aktívszén-szűrőnek, bár hatékonyságában azt nem helyettesíti. Az aktívszén-port a szűrés előtt, a pelyhesítőszer adagolását megelőzően kell a forgatott vízbe adagolni.

7.3.1.9. Pótvízadagolás

A víz-visszaforgatási technológia egyik fontos eleme a rendszeres pótvízbetáplálás. A pótvíznek kémiai és bakterológiai szempontból azonos minőségűnek kell lenni a töltővízzel, vagyis meg kell felelnie az érvényben lévő előírásoknak.

A pótvízadagolás célja a következő:

– a víztisztítási technológiával el nem távolítható anyagok feldúsulásának megakadályozása,

– a párolgással eltávozott, illetve a fürdőzők által kihordott víz pótlása,

– a szűrők visszaöblítéséhez felhasznált vízmennyiség pótlása.

A pótvizet a szűrők elé, feszített víztükrű medence esetében a kiegyenlítőmedencébe, süllyesztett víztükrű medencénél magába a medencébe kell bevezetni vízszálmegszakítással, szabad kifolyással.

A pótvízszükséglet általában megegyezik a szűrő (szűrők) öblítésére elhasznált vízmennyiséggel. A pótvizet a szűrőöblítés után folyamatosan kell a kiegyenlítőmedencébe vagy a fürdőmedencébe vezetni. Amennyiben szűrőöblítésre nem volt szükség, úgy az előírás szerinti vízmennyiséget a medencéből a csatornába kell engedni és a pótvizet a fentiek szerint a rendszerbe beadagolni.

7.3.1.10. Hidraulika

Medence. A víz-visszaforgatási technológia nagyon fontos eleme a forgató rendszer jó hidraulikai kialakítása. Ezen belül is különösen nagy jelentősége van a medence tökéletes hidraulikájának. A leggondosabban tervezett és kivitelezett vízvisszaforgató berendezéssel sem lehet biztosítani az előírások szerinti és közegészségügyi szempontból is kifogástalan vízminőséget, ha azzal egy rossz hidraulikájú medence vizét forgatjuk.

A medencében az áramlási viszonyokat úgy kell kialakítani, hogy a bevezetett visszaforgatott, tisztított víz a medence teljes keresztmetszetében egyenletesen, hidraulikai zugok nélkül átáramoljon. Ezt a feltételt a medence vízbevezetési és vízelvezetési helyeinek helyes megválasztásával és méretezett keresztmetszeteivel lehet elérni. A jól kialakított medencehidraulika esetén a fertőtlenítő hatás a medence minden térfogatrészében azonos.

Kiegyenlítőmedence. A feszített víztükrű medencék esetében a rendszer hidraulikájának szerves része a kiegyenlítőmedence. A feszített víztükröt biztosító körvályúba átbukó víz a vályúból gravitációsan a kiegyenlítőmedencébe folyik. Ebből a kiegyenlítőmedencéből szív(nak) a forgatószivattyú(k). A kiegyenlítőmedence a következő funkciókat látja el:

– befogadja a fürdőzők által kiszorított vízmennyiséget,

– befogadja a hullámzás által túlfolyt vízmennyiséget,

– tárolja a szűrő(k) öblítéséhez szükséges vízmennyiséget,

– biztosítja a rendszerbe bevezetett pótvíz jó elkeveredését.

A kiegyenlítőmedence vízbevezetését és vízelvezetését (szivattyú(k) szívócsonkjai segitségével) úgy kell elhelyezni, hogy a kiegyenlítőmedencén a forgatott víz keresztüláramoljon és hidraulikailag holt terek ne alakuljanak ki.

Lábmosó. A lábmosók létesítése nagyban csökkenti a fürdőmedencék terhelését, főleg nyitott medencék telepítése esetén. A lábmosó felfogja a lábra tapadt mechanikai szennyeződéseket (por, fűszálak stb.), valamint csökkenti a medencevíz bakteriológiai terhelését is.

A lábmosók hidraulikai kialakításánál biztosítani kell a tökéletes átfolyást. Ennél a műtárgynál különlegesen fontos, hogy pangó vízterek ne legyenek, mert a nagy biológiai terhelés és a kis vízmélység (benapozottság esetén gyors vízfelmelegedés) kedvező feltételeket biztosít a baktériumok elszaporodásához. Ezért a lábmosó tápvizébe fertőtlenítőszert (klórt) kell adagolni.

Csővezetékek. A vízvisszaforgató berendezés egyes elemei között a hidraulikai kapcsolatot biztosító csővezetékek méreteit úgy kell megválasztani, hogy az a leggazdaságosabb kivitelezési és üzemeltetési költségeket eredményezze. Minél nagyobb áramlási sebességet engedünk meg a csővezetékben, annál kisebb csőátmérőket lehet alkalmazni, tehát csökken a kiviteli költség, de nő a hidraulikai ellenállás. Ezért nagyobb emelőmagasságú szivattyút kell alkalmazni nagyobb szivattyúzási teljesítménnyel, tehát növekszik az üzemeltetési költség.

7.3.1.11. Hőtartás

Nem kifejezetten a víz-visszaforgatási technológia része, de az alkalmazott vízkezelési technológiát befolyásoló tényező a medencevíz hőmérséklete. Ugyanis a hőmérséklet alapvetően befolyásolja a vízben lejátszódó vegyi folyamatokat, valamint a baktériumok szaporodásának sebességét. Ezenkívül a medencevíz hőmérséklete a medence funkciójától is alapvetően függ. Tehát a vízhőmérséklet összefüggésben van a vízkezelési technológiával és a medence funkciójával, pl: úszómedence, strandmedence, melegvizes-ülőfürdő medence stb.

A medencevíz az üzemi hőmérsékletre való feltöltés után folyamatosan hűlni kezd, ezt a hőveszteséget pótolni kell. A medencevíz hővesztesége az alábbi összetevőkből áll:

– párolgási hőveszteség,

– víz és levegő közötti hőcsere,

– a talajjal, illetve a környezettel érintkező medencefelületek hővesztesége,

– a betáplálandó pótvíz felmelegítése.

A hőtartás biztosítása érdekében a forgatott vízzel folyamatosan hőt kell közölni, amely általában a forgatott víz egy részének ellenáramú hőcserélőn való átvezetésével történik.

7.3.2. A fürdőmedencék vízvisszaforgató berendezésének méretezése

Egy fürdő, illetve uszoda tervezése több szakágra kiterjedő, összetett tervezési feladat, mely magában foglalja a víztechnológiát, a vízgépészetet, az épületgépészetet, a villamosenergia-ellátást, a műszer-automatikát, a mélyépítést, a magasépítést, a belső építészetet és szabadtéri telepítésű medencék esetében még a parképítészetet is.

A jelen fejezetben csak közvetlenül a szakterületet érintő víztechnológia és vízgépészet szakágakkal kapcsolatos méretezéssel és tervezéssel foglalkozunk. A többi szakági tervezést tulajdonképpen a vízvisszaforgató berendezés tervezőjének adatszolgáltatása alapján az érintett szakág szabványainak és műszaki előírásainak betartásával a szaktervezők végzik.

A vízvisszaforgató berendezés méretezésénél a medence felületi terheléséből kell kiindulni, mivel egy medence terhelését alapvetően a medence vízfelületét igénybe vevő fürdőzők száma határozza meg. A felületi terhelés, vagyis a medencében egyidejűleg tartózkodó fürdőzők maximális létszáma a medence funkciójától függően változó, pl.: úszómedence, strandmedence, tanmedence, gyermekmedence stb. A vízvisszaforgató berendezés méretezéseit az ME–10–204:1993 Műszaki előírás szerint kell elvégezni.

A fürdőzők egyidejű maximális létszámának meghatározása a medencében:

N = f . A,

ahol N – a fürdőzők egyidejű maximális létszáma a medencében [fő] (elméleti szám)

A – medence vízfelülete [m2]

f – fajlagos felületi terhelés [fő/ m2] a különböző funkciójú medencék fajlagos felületi terhelései [fő/ m2],

– gyermek- és pancsolómedence: 0,5,

– meleg vizes (ülő-) medence: 0,4,

– tanmedence: 0,35,

– strand- és úszómedence: 0,2.

A vízvisszaforgató berendezés teljesítményének meghatározása

A visszaforgatott víz óránkénti teljesítményének meghatározása a medence felületi terheléséből számított fürdőzők maximális létszámának figyelembevételével állapítható meg, a következőképpen:

Q = N · q,

ahol Q – a vízvisszaforgató óránkénti teljesítménye [m3/h],

N – a fürdőzők egyidejű maximális létszáma a medencében [fő],

q – az egy főre előírt visszaforgatott víz mennyisége [m3/fő × h],

Az egy főre előírt visszaforgatott medencébe vezetett tisztított víz mennyisége: 2 m3/fő × h.

A garantáltan szabályozott vendégforgalmú kis medencék (szállodák, klubok stb.) kivételével a vízvisszaforgató berendezések teljesítményét jelentős tartalékkal kell megállapítani, hogy esetleges túlterhelés esetén is biztosítható legyen az előírás szerinti vízminőség. Fokozottan érvényes ez olyan medencékre, melyek iránt várhatóan nagy lesz az érdeklődés, pl: meleg vizes ülőmedence, pezsgőfürdők, élménymedencék, hullámfürdők stb.

A vízvisszaforgató berendezés teljesítménytartaléka ezeknél a medencéknél a számított névleges teljesítménynek legalább a 20%-a legyen.

A vízvisszaforgató berendezés kapcsolása

Mivel minden medence terhelése különböző lehet, általában indokolt minden medencét külön vízvisszaforgató berendezéssel ellátni. Ez több szempontból is előnyt jelent. Forgatási teljesítménnyel, vegyszeradagolással, fertőtlenítőszer-adagolással pontosan lehet követni a medencék terhelését, valamint az üzemszünetek és karbantartások pedig egyszerűbben elvégezhetők. Két vagy több medence közös vízvisszaforgatóval való üzemeltetése akkor lehet indokolt, ha a medencék víztérfogata 100 m3-nél kisebb, egymáshoz közel vannak telepítve, vagy a közös forgatóberendezés létesítése jelentős költségmegtakarítással oldható meg.

Csak azonos vízhőmérsékletű medencék kapcsolhatók közös vízvisszaforgató rendszerre.

Több medence vizének együttes forgatása esetén a tisztított víz tömegáramát a medencék előtt külön-külön mérni kell.

A lábmosók vizét szabadtéri medencéknél vagy strandoknál külön vízvisszaforgató berendezéssel kell ellátni, vagy ennek hiányában átfolyásos rendszerben külön vízellátást kell biztosítani.

7.3.2.1. Durvaszűrés

A durvaszűrőt a gyakorlatban szálfogónak, hajfogónak vagy uszadékfogónak is szokták nevezni. Ez tulajdonképpen egy szitaszűrő, amelynek feladata a forgatott vízben lévő durvább szennyeződések kiszűrése.

A durvaszűrőt úgy kell méretezni, hogy a szűrő felületén az átfolyási sebesség 0,1–0,3 m/s között legyen. A szűrési felületen az áttörések mérete 1–3 mm között változhat.

A durvaszűrőt a vízvisszaforgató rendszerben mindig a gyorsszűrő, illetve a forgatószivattyú előtt kell elhelyezni, ugyanis a szűrőre rákerülő hajszálak, textilrostok stb. egy tömör nemezszerű bevonatot képeznek a szűrőanyag felületén, és ezzel nagymértékben lerontják a szűrés hatásfokát, valamint a szűrési ellenállást.

A forgatószivattyút kisebb szennyeződések ugyan nem károsítják, de nagyobb textil- vagy műanyag darabok (pl. úszósapka) a járókerék elakadását idézhetik elő.

7.3.2.2. Pelyhesítés

Az adagolandó pelyhesítőszer pontos mennyiségét a tervezés során előre nem lehet megállapítani. Ez nagymértékben függ a medence terhelésétől, valamint egyéb tényezőktől, pl: az algaképződéstől stb. Az adagolandó vegyszer mennyiségét a próbaüzem során lehet pontosan meghatározni. Kiinduló tervezési alapadatként azonban a leggyakrabban használt pelyhesítőszer – az alumínium-szulfát – esetében az alábbi értékeket lehet figyelembe venni :

– az adagolandó oldatkoncentráció: 5–10%.

– az adagolandó alumínium-szulfát a forgatott vízmennyiségre vonatkoztatva: 2–5 g/m3 .

Nagyon kis terhelésű medencék esetében (pl.: szállodai medence, magánmedence) elegendő lehet 0,8–1 g/m3.

Általában az 1 fürdőzőre jutó alumínium-szulfát mennyisége: 10 g/fő.

A koagulálószer kémiai reakciójához szükséges, hogy a víznek karbonátkeménysége (lúgossága legyen).

1 mg/l almínium-szulfát hidrolíziséhez 0,025 NKo karbonátkeménység szükséges. A reakció során szénsav szabadul fel, melynek nagy része kilevegőzik, de a vízben maradó mennyiség csökkenti a pH értékét. Ezzel nő a víz korrozív hatása és csökken a pelyhesítőszer kémiai reakciójának hatásfoka. Ezért a tervezésnél gondolni kell arra, hogy a víz pH-értéke szabályozható legyen. A kívánt érték 6,8–7,8 között van.

7.3.2.3. Szűrés

A szűrők méretezési adatai, attól függően, hogy milyen szűrőtípusról és milyen szűrőtöltetről van szó, változóak. A vízvisszaforgató berendezéseknél alkalmazható gyorsszűrők csak egy- vagy többrétegű kvarcszűrők (aktívszén-szűrő kiegészítéssel), vagy ráiszapolós szűrők lehetnek, az ME–10–205:1993 Műszaki előírás szerint.

Nyílt gyorsszűrők méretezése

Hazai alkalmazása még nem terjedt el, ezért a műszaki irányelv külön nem foglalkozik vele. Méretezésénél a zárt, nyomás alatti gyorsszűrő tapasztalati adatai használhatók fel. Gravitációs változata nagy geometriai méretei és a telepítési nehézségek miatt fürdőmedencék vízvisszaforgató berendezéseihez nem ajánlott. (Az ivóvíztisztításban azonban elterjedten használják.)

Depressziós (szívott) változatát fürdővíz visszaforgatására főleg a tengeren túlon alkalmazzák, de hazai elterjedésére is várható, főleg a csak nyáron üzemelő nagyméretű medencék esetében.

A szűrő ajánlott méretezési adatai:

Szűrési sebesség: 20–25 m/h.

A szűrőréteg vastagság: min. 900 mm.

A szűrőanyag (kvarc) szemcsenagysága: 0,8–1,2 mm.

Zárt, nyomás alatti gyorsszűrő méretezése

A zárt, nyomás alatti gyorsszűrők szerkezeti kialakítását, hidraulikai és technológiai méretezését az MI–10–135 – 5 Műszaki irányelv tartalmazza. Fürdővíz visszaforgatásánál ezeket a szűrőket különböző szűrőtöltetekkel látják el, melyek a következők lehetnek:

Egyrétegű kvarctöltet

Egyrétegű kvarc gyorsszűrő alkalmazása esetén a legjobb szűrési teljesítmény az alábbi paraméterekkel érhető el.

Szűrési sebesség: 30 m/h (névleges forgatási teljesítmény esetén).

A szűrőréteg vastagsága: min 900 mm.

A szűrőanyag (kvarc) szemcsemérete: 0,8–1,2 mm.

A jó szűrési hatásfok biztosítása érdekében a szűrőanyag 0,8 mm-nél kisebb és 1,2 mm-nél nagyobb szemcseméretű anyagot max. 10–10%-ban tartalmazhat. Magánmedencék vízvisszaforgatóinál a méretezési előírásokat kötelező érvénnyel nem kell betartani, de az ajánlott szűrési paraméterek a következők:

Szűrési sebesség: ≈ 50 m/h.

A szűrőréteg vastagsága: 400–500 mm.

A szűrőanyag (kvarc) szemcsemérete: 0,8–1,2 mm.

Magánmedencék esetében szinte kizárólag ilyen zárt, nyomás alatti kvarctöltetű gyorsszűrőket alkalmaznak. Ritkábban előfordul még a szűrőbetétes megoldás is. Ezt a gyártó a medence méretének függvényében szállítja.

Többrétegű vegyes töltet

Többrétegű szűrő alkalmazása estén a szűrőközeg szemcseméreteit és a réteg vastagságát úgy kell meghatározni, hogy a szűrési teljesítmény ne legyen rosszabb, mint a fenti paraméterekkel rendelkező szűrő esetében.

Egy kétrétegű szűrőnél az alábbi méretezési adatok vehetők figyelembe:

Szűrési sebesség: ≈ 50 m/h.

A felső szűrőréteg vastagsága: 400 mm.

A felső szűrőanyag (antracit) szemcseméret: 0,8–1,6 mm.

Az alsó szűrőréteg vastagsága: 500 mm.

Az alsó szűrőanyag (kvarc) szemcsemérete: 0,4–0,7 mm.

Különleges töltet

Amennyiben a forgatott víz minősége és ennek kapcsán a vízkezelési technológia ilyen töltet alkalmazását teszi szükségessé, a méretezéshez szükséges paraméterekre a gyártó-forgalmazó cégtől kell ajánlatot kérni.

Aktívszén-töltet

Az aktívszén-szűrő felépítése hasonló az egyrétegű kvarcszűrő felépítéséhez, tehát szerkezeti és hidraulikai méretezésénél szintén az MI–10–135–5 Műszaki irányelvek szerint kell eljárni.

Mivel az alkalmazott aktív szén minősége mindig attól függ, hogy milyen célra és milyen összetételű vízminőségre kell használni, a tervezés során a gyártótól a szűrési paraméterekre és az aktív szén típusára ajánlatot kell kérni. Ami lényeges különbség a kvarcszűrő és az aktívszén-szűrő között, hogy az aktívszén-szűrőknél elsősorban nem a szűrési sebesség, hanem a tartózkodási idő a meghatározó, ami kb. 5–10 perc. Az aktívszén-szűrő méretezéséhez az előtervek vagy tanulmánytervek készítésénél – tájékoztató jelleggel – az alább felsorolt értékek figyelembe vehetők. Kiviteli tervet mindig ajánlat alapján kell készíteni.

Fajlagos felület: 800–1200 m2/g.

A granulátum szemcseméret: 1–3 mm.

Pólusmérete: 20–100 Ao.

Térfogatsúly: 0,3–0,4 g/cm3.

A szűrési sebesség: 30–50 m/h.

A szűrőréteg vastagsága: ≈ 1000 mm.

A szűrőréteg ellenállása: 1– m.v.o.

A szűrőréteg duzzadása öblítéskor: 50%.

Tartózkodási idő: 5–10 perc.

Egyéb töltet

Ezek a szűrőtöltetek tervezéskor méretezést nem igényelnek. Csupán a katalógusból ki kell választani a forgatási teljesítményhez tartozó méretű szűrőnagyságot.

Ráiszapolós szűrő méretezése

A ráiszapolós szűrő méretezésével kapcsolatos előírásokat az ME–10–204: 1993 Műszaki irányelv nem tartalmazza, így a méretezésnél a gyártó cég műszaki előírásait be kell tartani. A szűrési teljesítmény nem lehet rosszabb, mint az ismertetett gyors kvarcszűrő esetében.

7.3.2.4. A szűrő öblítése

A visszaforgatott vízből kiszűrt szennyeződésektől a szűrő hézagtérfogata lassan eltömődik, ezért a szűrőréteget időnként ki kell tisztítani. A tisztítás tulajdonképpen nem más, mint a szűrési iránnyal ellentétesen lentről felfelé intenzív áramlással a szűrőanyag hézagtérfogatából a szennyeződések kimosása. Ezt a tisztítási folyamatot nevezzük szűrőöblítésnek. A szűrőt a teljes eltömődés előtt, de kvarctöltetű szűrő esetében legalább 48 óránként vissza kell öblíteni. Az eltömődés mértékét manométer méri. Nem tartozik szorosan a szűrőöblítéshez, de itt kell foglalkozni a durvaszűrő tisztításával is. A durvaszűrőt a terheléstől függően naponta, de hetente egyszer mindenképpen ki kell tisztítani. A durvaszűrőből a szűrőbetétet ki kell venni, vízsugárral lemosni, a fémből készült betétet, ha mód van rá, le kell égetni fertőtlenítés céljából.

Nyílt gyorsszűrő öblítése

A nyitott, depressziós és a zárt, nyomás alatti kvarcszűrők öblítését gyakorlatilag azonos technológiával kell végezni. A szűrő eltömődésének mértéke nem haladhatja meg az 5 m.v.o. értéket. A kvarcszűrőket lehet csak vízzel, illetve vízzel és levegővel öblíteni.

A szűrőt olyan vízsebességgel kell öblíteni, hogy a szűrőanyag duzzadása a szűrőtöltet magasságának legalább 30%-a legyen, de ügyelni kell arra, hogy az öblítővíz a szűrőanyagot ne hordja ki a szűrőből.

Az öblítési fázisok időtartama mindig a szűrőréteg elszennyeződésének mértékétől függ. A szűrőréteget addig kell öblíteni, ameddig a távozó öblítővíz teljesen ki nem tisztul.

Zárt, nyomás alatti gyorsszűrő öblítése

Az egyrétegű kvarctöltet öblítése: a legáltalánosabban használt egyrétegű szűrő esetében az öblítési sebességek és az öblítési fázisok időtartamai a gyakorlati tapasztalat szerint a következők:

Öblítés csak vízzel

1. fázis: Vízöblítés

Az öblítővíz sebessége: 60 m/h

Az öblítés időtartama: ≈ 2–8 perc

2. fázis: Előszűrlet-elvezetés a csatornába, üzemi szűrési intenzitással.

Az előszűrlet időtartama: ≈ 3 perc

(Az előszűrlet azt jelenti, hogy a szűrő már üzemi körülmények között dolgozik, de a szűrt víz nem a medencébe, hanem a csatornába van vezetve.)

Öblítés vízzel és levegővel

1. fázis: Levegőöblítés

Az öblítőlevegő sebessége: 60 m/h

Az öblítési időtartama: ≈ 5 perc

2. fázis: Levegő- és vízöblítés

Az öblítőlevegő sebessége: 60 m/h

Az öblítővíz sebessége: 10–12 m/h

Az öblítés időtartama: ≈ 5 perc

3. fázis: Vízöblítés

Az öblítővíz sebessége: ≈ 30 m/h

Az öblítés időtartama ≈ 3 perc

4. fázis: Előszűrlet elvezetés a csatornába, üzemi szűrési intenzitással.

Az előszűrlet időtartama: ≈ 3 perc

Az öblítési technológia megválasztásánál figyelembe kell venni a medence várható terhelését, telepítési helyét és az alkalmazott szűrési technológiát. Egy nagy terhelésű, szabad térre telepített, meleg vizes medence vízvisszaforgató berendezésénél pl. indokolt a vízzel és levegővel való öblítés. Egy zárt térbe telepített, korlátozott forgalmú szállodai medencénél elegendő a szűrőt csak vízzel öblíteni. Hazai gyakorlatban a vízzel és levegővel való öblítés 2. fázisát nem szokták alkalmazni, mivel ennél a fázisnál az öblítővíz intenzitásának biztosításához külön szivattyút kell alkalmazni.

Házi medencék vízvisszaforgató berendezésének szűrőjét csak vízzel kell öblíteni a szűrési intenzitással, tehát kb. 50 m/h-val. A többrétegű szűrő öblítésénél alapvetően az egyrétegű szűrő öblítési értékei az irányadók, azonban ezeket a próbaüzem alatt pontosítani kell. A többrétegű szűrő öblítését mindig úgy kell befejezni, hogy az öblítés végére helyreálljon a szűrőanyagok eredeti rétegrendje.

A különleges szűrőtöltet öblítése hasonló az egyrétegű kvarctöltet öblítéséhez. Azonban minden esetben ajánlatot kell kérni a gyártó cégtől, és az esetlegesen felmerült igényeket ki kell elégíteni.

Az aktívszén-szűrő öblítése: mivel az aktívszén- szűrő mechanikai szűrőként is működik, így ennek a hézagtérfogata lassan eltömődik. Az aktívszén-töltet térfogatsúlya lényegesen kisebb, mint a kvarc szűrőanyagé. Az öblítést nagy körültekintéssel kell végezni, hogy az öblítővíz ne vigyen magával szűrőanyagot. A szűrőanyag duzzadása is nagyobb mint a kvarctölteté: kb. 50%. A szűrő megengedett eltömődése kb. 3 m.v.o., de az eltömődéstől függetlenül a szűrőt legalább hetente kétszer ki kell öblíteni, elsősorban biológiai okok miatt. Ezenkívül a biológiai problémák megelőzésére a szűrő öblítővízébe klórt, vagy ha a technológiában rendelkezésre áll, ózont kell adagolni.

Öblítés vízzel és levegővel

1. fázis: Vízöblítés

Az öblítővíz sebessége: ≈ 30 m/h

Öblítés időtartama: 2–5 perc

2. fázis: Levegőöblítés

Az öblítő levegő sebessége: 40–50 m/h

Az öblítés időtartama: 3–5 perc

3. fázis: Vízöblítés klór vagy ózon adagolásával

Az öblítővíz sebessége: ≈ 30 m/h

Az öblítés időtartama: 5 perc

4. fázis: Előszűrlet-elvezetés a csatornába, üzemi szűrési intenzitással

Előszűrlet időtartama: 3 perc

Szokás még az aktívszén-szűrőt gőzzel is fertőtleníteni, de ezt az uszodatechnikában ritkán alkalmazzák.

A már ismertetett egyéb tölteteket általában házi medencék szűrőiben alkalmazzák. Eltömődésük esetén nem visszaöblíteni kell, hanem a töltetet, helyesebben a szűrőbetétet a szűrőből ki kell venni, le kell mosni és visszatenni a szűrőbe. Ráiszapolós szűrő esetében tulajdonképpen nem a szűrőanyag kiöblítéséről van szó, hanem az eltömődött szűrőanyag lecseréléséről. A szűrőanyagcserét a következőképpen kell elvégezni:

A forgatószivattyút le kell állítani. Ekkor a szívóhatás megszűnik, és a szűrőanyag a szűrőelemekről leesik. Ezután a szűrőaknából az iszapos vizet a csatornába kell üríteni és a szűrőelemeket erős vízsugárral le kell mosni. Majd a szűrőaknába be kell tölteni az előírás szerinti mennyiségű kovaföldet (diatómaföldet) vagy perlitet, és a forgatószivattyút újra kell indítani. Ameddig a szűrőanyag fel nem iszapolódik a szűrőelemekre, a vizet csak a szűrőn keresztül kell forgatni. Amikor a teljes feliszapolás megtörtént, a szűrt vizet már a medencébe lehet vezetni.

7.3.2.5. A pH-beállítás

A pH-beállítás szükséges vegyszermennyiségét a pelyhesítőszerhez hasonlóan a tervezés során nem lehet pontosan meghatározni előre, a már ismertetett okok miatt. Az adagolórendszer tervezéséhez szükséges adatok azonban meghatározhatók. A fertőtlenítési technológiától függően nátrium-hipokloritos fertőtlenítés esetén általában savak vizes oldatát, klórgázos fertőtlenítés esetén lúgok vizes oldatát kell adagolni olyan mennyiségben, hogy a kívánt pH-érték biztosított legyen, azaz 6,8–7,8 között.

A vegyszeradagoló méretezéséhez szükséges alapadatok:

Adagolandó oldatkoncentráció: 3–5%.

Adagolandó sav vagy lúg, a forgatott vízmennyiségre vonatkoztatva: 2–3 g/m3.

Amennyiben a pH beállítására nem az alapvegyszereket használjuk, hanem a kereskedelemben kapható folyadékokat, tablettákat, granulátumokat, akkor ezek feloldásakor gyártó előírásait kell betartani.

7.3.2.6. Fertőtlenítés

Vegyszeres fertőtlenítés

Fertőtlenítés klórral. A klórral való fertőtlenítést lehet klórgázzal vagy nátrium-hipoklorit-oldattal végezni. Nagy forgatóberendezéseknél klórgázadagolás, kisebb berendezéseknél nátrium-hipoklorit adagolása a célszerű. Tervezésnél a klóradagoló berendezést a következők szerint kell kiválasztani:

Adagolandó klórmennyiség a forgatott vízre vonatkoztatva:

– átlagosan: 2 g/m3 Cl2,

– maximálisan: 10 g/m3 Cl2.

Adagolandó klórmennyiség ammóniumtartalmú pótvíz törésponti klórozása esetén:

1 gr ammónium-ionra: 8–10 g Cl2.

Gyakorlati tapasztalat, hogy egy fürdőzőre általában 2,5 g klórt kell figyelembe venni. Ezt azonban befolyásolja a víz minősége, az alkalmazott víz-visszaforgatási technológia és a berendezés működése.

A klórt olyan mennyiségben kell adagolni, hogy a medencevízben az előírás szerinti szabad aktív klór tartalma 0,2–0,5 mg/l érték között legyen.

Fertőtlenítés klór-dioxiddal. A klór-dioxidot fejlesztő és adagoló berendezést úgy kell kiválasztani, hogy az adagolandó klór-dioxid mennyisége a forgatott vízre vonatkoztatva 0,5–1 g/m3 legyen.

Fertőtlenítés brómmal, illetve jóddal. Az adagolandó mennyiség mindkét vegyszerből a forgatott vízre vonatkoztatva: 0,5–1 g/m3.

Fertőtlenítés ózonnal. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy az ózonos fertőtlenítőberendezések energiaszükséglete magas. Általában 1g ózon előállítása 13–30 Wh villamos energiát igényel, típustól függően. Az adagolandó ózonmennyiség a forgatott vízre vonatkoztatva: 1–2 g/m3. Ezenkívül a technológiai fejezetben ismertetett okok miatt klóradagoló berendezést is kell alkalmazni.

Fertőtlenítés nehézfémionokkal. A tervezés során figyelembe kell venni, hogy a nehézfémek ionjaival történő fertőtlenítés hosszú behatási időt igényel. Például a baktériumszám 99,9%-os csökkentéséhez 15 °C-on 7,5 pH-értéknél 0,01 mg Ag+/l koncentrációnál 5 óra szükséges.

Ezenkívül a fertőtlenítés hatásfokát nagyban lerontja a víz kloridtartalma. 10–15 mg/l kloridtartalom mellett a fertőtlenítés hatásfoka 75%-kal romlik. A nehézfémionos fertőtlenítés a hazai fürdővíz kezelésben nem elterjedt megoldás. Amennyiben a víz minősége alkalmazását indokolja és a gazdasági feltételek is rendelkezésre állnak, az adagolandó mennyiséget kísérleti úton kell meghatározni.

Nem vegyszerrel történő fertőtlenítés

Fertőtlenítés ultraibolya fénnyel. Általában a klóradagolás minimálisra csökkentése érdekében szokták alkalmazni, elsősorban zárt rendszerű kivitelben. A tervezés során minden esetben meg kell vizsgálni a víz átlátszóságát, és a vizsgálati eredményt mellékelve ajánlatot kell kérni a gyártó cégtől az alkalmazandó típusra. Ultraibolya sugarakkal történő fertőtlenítés esetében a forgatott víz átlátszóságától függően az energiafelhasználás 10 Wh/m3 -től 120 Wh/m3-ig változhat.

Fertőtlenítés ultrahanggal. A legerősebb baktericid hatásuk az 500–1000 kHz frekvencia közötti ultrahanghullámoknak van. A kísérleti eredmények szerint 3 perces, 3 W/cm2 energiabesugárzás 100%-os baktériumpusztulást eredményez.

Egyéb fertőtlenítési módszerek. A hazai gyakorlatban nem terjedt el, de külföldön is ritkán alkalmazott fertőtlenítési módszer a mágneses fluxus vagy radioaktív besugárzás. A fertőtlenítéshez használt értékeket a víz szennyezettségétől függő mértékben kísérleti úton kell meghatározni.

7.3.2.7. Algamentesítés

Az algásodás megelőzésére, ill. a kialakult algák eltávolítására csak egészségügyi engedéllyel rendelkező szereket szabad felhasználni. Régebben szinte kizárólag 5–10%-os rézszulfátoldatot használtak, és az adagolt mennyiség 1–2 g/m3 volt medence-víztérfogatra számolva.

Az ismertetett okok miatt a rézszulfát helyett egyre több algaölőszer jelenik meg, általában folyadék formájában. Oldásuk és adagolásuk a gyártó cég előírása szerint történik.

7.3.2.8. Aktívszén-por adagolása

Az aktívszén-port adagoló berendezést mindig kompletten kell megrendelni (zsákbontó, poradagoló, nedvesítő, szuszpenzióadagoló). A tervezés során a berendezésre a vízanalízis mellékelésével ajánlatot kell kérni.

7.3.2.9. Pótvíz adagolása

A pótvíz mennyisége a fürdőzők létszámától függően 30 l/fő, azzal, hogy a minimális pótvízmennyiség

– 800 m3 medencetérfogatig a medencetérfogat 5%-ánál

– 800 m3 medencetérfogat felett a medencetérfogat 3%-ánál nem lehet kevesebb.

Természetesen amennyiben a szűrő(k) öblítésére felhasznált vízmennyiség több, mint az előírásban meghatározott minimális pótvízmennyiség, azt is pótolni kell. A medence pótvizét minden esetben vízmennyiségmérővel mérni kell.

7.3.2.10. Hidraulika

A medence hidraulikájának méretezésekor a medence alakjától és funkciójától függetlenül arra kell törekedni, hogy a medencébe beáramló tisztított víz a teljes medencetérfogatot átöblítve távozzon a medencéből.

Attól függően, hogy a medencébe a vízbevezetés és a vízelvezetés hogyan történik, két alapvető hidraulikai rendszer ismeretes, a függőleges áramlású és a vízszintes áramlású (7.3. és 7.4. ábra). Lehetséges a két rendszer kombinált alkalmazása is, szabálytalan alakú vagy meglévő töltő-ürítő rendszerű medencék vízvisszaforgató berendezéséhez kapcsolása esetén.

7.3. ábra - Függőleges áramlású medencehidraulika

Függőleges áramlású medencehidraulika


7.4. ábra - Vízszintes áramlású medencehidraulika

Vízszintes áramlású medencehidraulika


Függőleges áramlás esetén a tisztított vizet a medence fenekén egyenletesen elosztva alacsony befúvási sebességgel kell a medencébe bevezetni.

A befúvófejek minimális száma:

– 1,35 m vízmélységig 6 m2/db,

– 1,35 m vízmélység felett 8 m2/db.

A vízelosztó rendszert hidraulikailag úgy kell méretezni, hogy azonos vízmélységű medencék esetében minden befúvófejen azonos vízmennyiség áramoljon. Változó vízmélységű medencék esetében pedig a beáramló vízmennyiség víztérfogat arányos legyen. Ezt vagy a vízbevezető rendszer hidraulikai ellenállásának méretezésével, vagy szabályozható vízbevezető fejek alkalmazásával lehet biztosítani.

Az így bevezetett víz a medencében alulról felfelé, dugattyúszerűen áramlik keresztül a medence teljes víztérfogatán a majd a víztükröt meghatározó túlfolyóvályún át, – lehetőleg a medence teljes kerületén – ömlik ki a medencéből és jut a kiegyenlítő tárolóba. A túlfolyóvályú lehet emelt víztükrű (feszített) vagy süllyesztett víztükrű (7.5. és 7.6. ábra).

7.5. ábra - Feszített víztükrű medence vízelvezető vályú

Feszített víztükrű medence vízelvezető vályú


7.6. ábra - Süllyesztett víztükrű medence vízelvezető vályú

Süllyesztett víztükrű medence vízelvezető vályú


A túlfolyóvályúk vízelvezető vezetékeiben a nyelési sebesség ne haladja meg a 0,3–0,4 m/s értéket, mert nagyobb sebességnél a szívóhatás következtében levegő kerül a vízelvezető vezetékbe, ami bizonytalan vízelvezetést eredményez.

Vízszintes áramlás esetén a tisztított vizet a medence két hosszanti oldalán kell egyenletesen elosztva bevezetni olyan sebességgel, hogy a vízsugár behatolása hatásos legyen. Ezért a befúvófejeket úgy kell méretezni, hogy azokban a nyomásveszteség:

– 10 m medenceszélességig 0,1 bar,

– 10 m medenceszélesség felett 0,2 bar legyen.

A vízelvezetés a medence két hosszanti oldalán az előzőekben ismertetett módon történik. Ennél a megoldásnál szokásos még a medence fenekéről is vizet elvenni. Ebben az esetben az alsó vízelvétel nem haladhatja meg a forgatott víz mennyiségének 30%-át.

Kis terhelésű medencék hidraulikája. Kisebb jelentőségű, szabályozott vendégforgalmú medencéknél 100 m3 víztérfogat alatt alkalmazható az ún. fölözős (skimmeres) vízelvétel. Ennél a hidraulikai rendszernél a vízbevezetéssel ellentétes oldalon a forgatott víz intenzitásától függően egy vagy több fölöző vezeti el a vizet. Egy fölöző vízelvezető teljesítménye 8–12 m3/h között változik, típustól függően. Ennél nagyobb vízelvezető képességű fölözőt egyedileg kell tervezni. A házi úszómedencék döntő többsége ilyen hidraulikával rendelkezik. Egy ilyen medence gépészetét mutatja a 7.7. ábra.

7.7. ábra - Házi (szállodai) medence gépészete 1. egyedi beton-, műanyag, illetve fóliás fémmedencék; 2. vízforgató, -szűrő berendezések; 3. vízbevezető és elvezető elemek; 4. víz alatti porszívó, tartozékok; 5. vízfűtő berendezések; 6. medencetakarások; 7. medencehágcsók; 8. víz alatti világítás berendezései; 9. ellenáramoltató berendezések; 10. műanyag gömbcsapok, egyéb szerelvények; 11. páramentesítők; 12. egyéb uszodai tartozékok (hőmérők, hálók, vízminőségmérők, vegyszerek)

Házi (szállodai) medence gépészete 1. egyedi beton-, műanyag, illetve fóliás fémmedencék; 2. vízforgató, -szűrő berendezések; 3. vízbevezető és elvezető elemek; 4. víz alatti porszívó, tartozékok; 5. vízfűtő berendezések; 6. medencetakarások; 7. medencehágcsók; 8. víz alatti világítás berendezései; 9. ellenáramoltató berendezések; 10. műanyag gömbcsapok, egyéb szerelvények; 11. páramentesítők; 12. egyéb uszodai tartozékok (hőmérők, hálók, vízminőségmérők, vegyszerek)


A kiegyenlítőmedence hasznos víztérfogatának meghatározásánál figyelemmel kell lenni a szűrők öblítővíz-szükségletére. Abban az esetben, ha a szűrő öblítése a kiegyenlítőmedencéből történik, a hasznos víztérfogat a szűrő öblítésénél ismertetett adatok segítségével kell kiszámolni. Amennyiben a szűrő öblítése a medencéből történik, a kiegyenlítőmedence minimális térfogata a következő összefüggéssel határozható meg.

V = 2 · N · 76 · C

ahol V – a kiegyenlítőmedence hasznos víztérfogata [m3],

N – a fürdőzők létszáma a medencében [fő],

76 – egy fürdőző által kiszorított víztérfogat [l],

C – a kiegyenlítő tároló alakjától függő módosító tényező [c = 1,2–1,4].

A medencéhez lábmosót kell tervezni, ha az előfürdő a medencétől 10 m-nél nagyobb távolságra van, vagy ha a medence, illetve a medencecsarnok az előfürdő kikerülésével is megközelíthető. A lábmosó vízbevezető és vízelvezető idomait úgy kell méretezni, hogy a vízcsere a lábmosóban óránként legalább kétszeres legyen. A lábmosók vízellátását töltő-ürítő rendszerben vagy vízvisszaforgatóval lehet biztosítani. Vízvisszaforgatás esetén a lábmosót külön vízvisszaforgató berendezéssel kell ellátni.

A vízvisszaforgató rendszer hidraulikai ellenállásának méretezésénél a nyomóvezetékbe kb. 1,5 m/s, a szívóvezetékbe max. 1 m/s áramlási sebesség vehető figyelembe. Kis berendezéseknél, pl. házi medencéknél megengedhető a 2 m/s-os áramlási sebesség is.

A vízvisszaforgató szivattyú emelőmagasságának meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni :

– csősúrlódási ellenállás,

– az idomok alaki ellenállása,

– a szerelvények alaki ellenállása,

– a szűrőellenállások,

– geodetikus magasságkülönbség,

– vízbevezetés belépési ellenállás.

7.3.2.11. Hőtartás

A forgatott víz hőveszteségének a gyakorlati tapasztalat szerint több mint 90%-a a párolgási hőveszteség. Ezért a méretezésnél ezt szokták figyelembe venni, kb. 25%-kal megnövelve. A medence hőtartásához szükséges gépészeti berendezések (hőcserélő, vízhőmérséklet-szabályozás) méretezését a technológiai gépész adatszolgáltatása alapján az épületgépész társtervező végzi.

A hőtartás érdekében a forgatott víz egy részét ellenáramú hőcserélőn keresztül kell vezetni. A fűtőközeg lehet forró víz vagy termálvíz. A termálvizet fűtőközegként akkor szokták felhasználni, ha a víz hőmérséklete nagyon magas vagy kémiai összetétele olyan, hogy nem használható fel közvetlenül fürdővízként.

A medencék hővesztesége alapvetően a víz felületétől és a víz hőmérsékletétől függ, valamint, hogy zárt térben vagy szabadtéren vannak-e telepítve. Ezért a hőveszteségük nagyon különböző lehet. Például egy szabadtéri telepítésű, kb. 26 °C vízhőmérsékletű medence hővesztesége az időjárási viszonyoktól függően 0–1,5 kW/m2-ig változhat. A szabadtéri meleg vizes ülőmedence hővesztesége téli időszakban akár a 3 kW/m2 értéket is elérheti.

Kisebb medencéknél a hőveszteséget csökkenteni lehet, ha a medencét üzemen kívül ún. hőtakaróval borítják. A hőtakaró a hőveszteség csökkentése mellett még megakadályozza, főleg szeles időben, hogy a medence vizébe mechanikai szennyeződés jusson (falevelek, faágak stb.).

Kerülni kell a hőtartásnak azt a módját, amikor a fűtőközeget (pl. a termálvizet vagy a gőzt) közvetlenül vezetik a medencébe vagy a kiegyenlítőmedencébe. Ezt természetesen az előírások sem teszik lehetővé, de régebben üzemelő fürdőknél még előfordul.

Ezzel a módszerrel a medencevíz állandó hőmérsékletének szabályozása, valamint a vízminőség előírás szerinti biztosítása nem garantálható.

7.3.3. A fürdőmedencék vízvisszaforgató berendezésének gépészeti elemei

7.3.3.1. Durvaszűrő

A durvaszűrő kialakítását tekintve lehet nyitott és zárt. A nyitott durvaszűrő tulajdonképpen sárgaréz szitaszövetből, fröccsöntött műanyagból vagy perforált (expandált ) korrózióálló lemezből készült szűrőbetét. Elhelyezése (7.8. ábra) lehet:

7.8. ábra - Nyitott durvaszűrő elhelyezési vázlata

Nyitott durvaszűrő elhelyezési vázlata


– a túlbukóvályúban a vízkiömlő csonknál,

– a fürdőmedence és a kiegyenlítőmedence közötti aknában,

– a kiegyenlítőmedencében a vízbeömlő csonknál.

A zárt durvaszűrő egy gyors fedélzárral ellátott nyomástartó edény, amelyben a fenti anyagokból készült szűrőbetét található (7.9. ábra).

7.9. ábra - Zárt durvaszűrő

Zárt durvaszűrő


Kivitele lehet:

– karimás csatlakozású, csővezetékbe építhető;

– szivattyúval egybeépített, tömbösített.

Elhelyezése lehet:

– csővezetékbe építhető kivitelnél a fürdőmedence és a kiegyenlítőmedence között;

– szivattyúval egybeépített kivitelben a kiegyenlítőmedence után.

7.3.3.2. Forgatószivattyú

A vízvisszaforgatásra legalkalmasabb a meredek karakterisztikájú centrifugálszivattyú. Ugyanis a szűrő folyamatos eltömődésének következtében a szivattyú munkapontja állandóan változik. A megemelkedett emelőmagassághoz kisebb víz-visszaforgatási teljesítmény fog tartozni. Az elérendő cél az, hogy a megnövekedett emelőmagassághoz minél kisebb szállításiteljesítmény-változás tartozzon. Így biztosítható, hogy a névleges víz-visszaforgatási teljesítmény a szűrő eltömődésének folyamata alatt csak kis mértékben változzon.

A víz-visszaforgatási teljesítményt főleg nagyobb berendezéseknél célszerű több szivattyú párhuzamos üzemeltetésével kiszolgálni. A több szivattyú alkalmazása két szempontból is előnyös: egyrészt a forgatási teljesítményt a medence terhelések függvényében lehet változtatni, másrészt a szűrő öblítési intenzitásának megfelelően lehet a szivattyúkat üzemeltetni. A vízvisszaforgató szivattyúk kialakításuk szerint lehetnek

– vízszintes tengelyűek,

– függőleges tengelyűek,

– búvárrendszerűek.

A vízszintes és függőleges tengelyű szivattyúk esetében kifejlesztettek kizárólag vízvisszaforgatásra alkalmas szivattyúkat durvaszűrővel és elektromos meghajtómotorral egybeépített kivitelben (7.10. és 7.11. ábra).

7.10. ábra - Vízszintes tengelyű forgatószivattyú, durvaszűrővel 1. szívócsonk; 2. nyomócsonk; 3. durvaszűrő; 4. gyorszár; 5. szivattyú; 6. elektromotor

Vízszintes tengelyű forgatószivattyú, durvaszűrővel 1. szívócsonk; 2. nyomócsonk; 3. durvaszűrő; 4. gyorszár; 5. szivattyú; 6. elektromotor


Függőleges tengelyű szivattyú. ábra - durvaszűrővel

durvaszűrővel


Búvárrendszerű szivattyúkat csak ritkán alkalmaznak vízvisszaforgatásra. Általában csak olyankor, amikor meglévő medencét kell ellátni vízvisszaforgatóval és a helyi adottságok nem teszik lehetővé a szivattyúk gépházban történő elhelyezését. Ilyenkor a búvárszivattyúkat a kiegyenlítőmedencében lehet elhelyezni. Ezeknek a szivattyúknak a hatásfoka rosszabb, üzemeltetésük költséges. Házi úszómedencék esetében szinte kizárólag vízszintes tengelyű szálfogóval egybeépített forgatószivatytyúkat alkalmaznak.

7.3.3.3. Szűrő

A nyitott gyorsszűrő tulajdonképpen egy felül nyitott, általában téglalap alakú, szekrényes szerkezet. Anyaga lehet szénacél, korrózióálló acél, műanyag vagy vasbeton. A legelterjedtebb a korrózióálló acélból készült kivitel. A szűrő hazai alkalmazása még újdonságnak számít, a tengeren túlon azonban ismert megoldás a vízvisszaforgatásban. A szűrő általában nem rendelkezik szűrőfenékkel, hanem a szűrő alján dréncsöves rendszerrel van a szűrt víz összegyűjtve és a forgatószivattyú a dréncsövet szívja meg. A szűrőréteg feletti térfogat kiegyenlítőtérként szolgál. A nyitott depressziós szűrő kapcsolási vázlatát a 7.12. ábra szemlélteti.

A forgatószivattyú a szűrő csőszerelése és szerelvényezése lehet a szűrőn kívül, de lehet a szűrőn belül is elhelyezve. Mindkét kivitel esetén a szűrő gyártmányként kerül forgalmazásra.

7.12. ábra - Nyílt, depressziós gyorsszűrő

Nyílt, depressziós gyorsszűrő


A zárt, nyomás alatti szűrő anyagát tekintve készülhet szénacélból, korrózióálló acélból vagy műanyagból (üvegszálas polieszter). A szűrő anyagát műszaki, tartóssági, gazdasági és esztétikai szempontok együttes elbírálásával kell kiválasztani.

A szűrő lehet álló és fekvő elrendezésű. A szűrt víz összegyűjtése lehet szűrőfejes, vagy drén rendszerű. A szűrőfejes megoldásnál a szűrő hengeres része alul egy szűrőlappal le van zárva. A szűrőlapba réselt, ún. szűrőfejek vannak beépítve, amelyek – nevük ellenére – a szűrésben nem vesznek részt, csak a szűrőtöltet által megszűrt vizet engedik át a szűrőlap alatti térbe, ahonnan a szűrt víz elvezetése történik. A drén rendszerű vízelvezetésnél nincs szűrőlap. A szűrt vizet a szűrőfenékben elhelyezett réselt csőhálózat gyűjti össze és vezeti el. Ennek a szűrőnek az építési magassága kisebb, mint a szűrőlapos megoldásnál.

A szűrőkön vízbevezető, vízelvezető, légtelenítő- és ürítőcsonkok, valamint töltő- és búvónyílás található. Egyes gyártók ezenkívül átlátszó szűrőanyag-kémlelő ablakokkal is ellátják a szűrőjüket. A 7.13. ábra zárt, nyomás alatti álló elrendezésű gyorsszűrőt ábrázol, közösségi nagyberendezéshez.

7.13. ábra - Zárt, nyomás alatti gyorsszűrő, nagyberendezéshez 1. medencevíz; 2. bevezetés; 3. kivezetés; 4. szűrt víz; 5. mosóvíz; 6. zagy; 7. öblítőlevegő; 8. első szüret; 9. légtelenítés; 10. ürítés

Zárt, nyomás alatti gyorsszűrő, nagyberendezéshez 1. medencevíz; 2. bevezetés; 3. kivezetés; 4. szűrt víz; 5. mosóvíz; 6. zagy; 7. öblítőlevegő; 8. első szüret; 9. légtelenítés; 10. ürítés


A házi úszómedencék forgatóberendezéseinek szűrői műanyagból, igényesebb kivitel esetén korrózióálló acélból készülnek (7.14. ábra).

7.14. ábra - Zárt, nyomás alatti gyorsszűrő, kisberendezéshez 1. nyersvíz; 2. szűrt víz; 3. homokszűrő

Zárt, nyomás alatti gyorsszűrő, kisberendezéshez 1. nyersvíz; 2. szűrt víz; 3. homokszűrő


Az egy- és többrétegű, valamint a különleges töltetű és az aktívszén-szűrő felépítése megegyezik az egyrétegű kvarcszűrő kialakításával, csak a szerkezeti magasságuk változó.

Az egyéb töltetű szűrő gépészeti kialakítása tulajdonképpen egy patron, melyet szűrőgyertyának neveznek (7.15. ábra). A patronban van elhelyezve a már ismertetett szűrőbetét. A szűrő eltömődésekor a patront gyorszárral lehet oldani, a szűrőbetétet ki lehet mosni vagy kicserélni.

7.15. ábra - Gyertyás szűrő 1. szívócsonk; 2. nyomócsonk; 3. durvaszűrő; 4. gyorszár; 5. szivattyú; 6. elektromotor; 7. szűrőpatron; 8. szűrőbetét

Gyertyás szűrő 1. szívócsonk; 2. nyomócsonk; 3. durvaszűrő; 4. gyorszár; 5. szivattyú; 6. elektromotor; 7. szűrőpatron; 8. szűrőbetét


A ráiszapolós szűrő szerkezeti felépítése a szűrőtöltet kivételével hasonló a nyitott gyorsszűrőkéhöz, csak azonos szűrési teljesítmény esetén kisebb a mérete. A viszonylag kis méretek miatt a leggyakrabban műanyagból készül. A szűrő kivitele egyszerű. A szűrő legfontosabb része a szűrtvíz-gyűjtőcsőre épített tartószerkezet, melyre műanyag szitaszövet van felfeszítve. A forgatószivattyú közvetlenül a gyűjtőcsövet szívja meg. Mivel a szűrő egyik előnye a kis geometriai méret, kiegyenlítő térfogat a szűrőben nem áll rendelkezésre. A jó hidraulikai viszonyok biztosítása érdekében vagy túlméretezett túlbukóvályút vagy külön kiegyenlítőtartályt kell alkalmazni. Külön kiegyenlítőtartály esetében a medence túlbukóvályújából a víz gravitációsan a ráiszapolós szűrőbe folyik. Amikor a fürdőzők által kiszorított vizet már a szűrő nem képes befogadni, akkor a szűrő túlfolyóvezetékén a víz átfolyik egy kiegyenlítőtartályba és ott tározódik, ameddig a fürdőzők a medencét el nem hagyják. Ekkor a medencében a vízszint lecsökken, és a forgatószivattyú a szűrőből kezdi viszszatáplálni a vizet a medencébe. Ekkor csökken a vízszint a szűrőben, és egy, a szűrő vízszintjéről vezérelt szivattyú visszaemeli a kiegyenlítőtartályból a vizet a forgatott rendszerbe. A 7.16. ábra a ráiszapolós szűrő kapcsolási vázlatát mutatja.

7.16. ábra - Ráiszapolós szűrő

Ráiszapolós szűrő


7.3.3.4. A vegyszeradagolás berendezései

Valamennyi vegyszer beadagolásához külön adagolórendszert kell kiépíteni. Egy vegyszeradagoló rendszer a következő elemekből áll:

– vegyszeroldó, -adagoló tartály,

– vegyszerkeverő,

– vegyszeradagoló szivattyú,

– vegyszer nyomóvezeték szerelvényekkel,

– működtető és szabályozó automatika.

A vegyszeradagoló rendszer kiépítettségét és bonyolultságát nagyban meghatározza a medence nagysága, rendeltetése és a gazdasági lehetőségek. Általában a kis, házi medencéknél a fent ismertetett vegyszeradagoló rendszereket nem szokták alkalmazni. Ezeknél a medencéknél a vegyszereket többnyire tabletták vagy granulátum formájában lehet a forgatott vízbe juttatni. Az egyik megoldás, amikor a vegyszereket egy, a medence vízfelületén úszó, erre a célra kialakított oldóedénybe helyezik, és így a vegyszerek lassan beoldódnak a forgatott vízbe. A másik megoldás, amikor a vegyszereket a medence vízelvezető fölözőjébe (skimmer) helyezik, és így oldódik be a forgatott vízbe.

Nagy teljesítményű forgatóberendezéseknél célszerű oldó, adagoló vegyszeradagolást alkalmazni. Ennél a rendszernél kétféle megoldás használatos. Az egyik esetben a vegyszeroldatot egy oldótartályban készítik el és átszivattyúzzák egy másik tartályba, amelyből az adagolás történik. Ebben az esetben csak az oldótartályban van keverő és csak az egyik tartályból szív az adagolószivattyú.

A másik megoldásnál mindkét tartályban lehet vegyszert oldani és mindkét tartályból tud szívni az adagolószivattyú. Vagyis üzemszerűen az egyik tartályban az oldás történik, a másikból pedig az adagolás, és fordítva.

A vegyszerek feloldásához használt keverés lehet hidraulikus vagy mechanikus. A hidraulikus keverésnél az oldótartály tartalmát egy centrifugálszivattyúval folyamatosan keringtetni kell, míg a vegyszer teljesen fel nem oldódik. A mechanikus keverés elektromotorral hajtott propellerkeverővel történik. A kereskedelemben különböző térfogatméretekkel, igény szerint propellerkeverővel, adagolószivattyúval, alsó, felső, illetve szükség esetén folyamatos szintérzékelővel egybeépített vegyszeroldó, ‑adagoló berendezések kaphatók (7.17. ábra).

7.17. ábra - Vegyszeroldó adagolóegység

Vegyszeroldó adagolóegység


Az uszodatechnikában általában membrános és perisztatikus vegyszeradagoló szivattyúkat alkalmaznak. Egészen nagy berendezéseknél előfordul, hogy az adagolandó vegyszeroldatok mennyisége miatt szükség lehet dugattyús vegyszeradagoló szivatytyú alkalmazására.

Mindkét szivattyútípus működtetése lehet kézi vagy automatikus. Automatikus üzemmód esetén a szivattyút vezérlő jelet az érzékelőműszer szolgáltatja (pl. folyamatos pH-mérő kimenő jele).

A vegyszeradagoló szivattyú és a vegyszer-beadagolási pont közé visszacsapó szelepet és elzárószerelvényt kell beiktatni (a legtöbb adagolószivattyú már beépített visszacsapó szeleppel kerül forgalmazásra). Az adagolószivattyút és a vegyszer-adagolási pontot flexibilis műanyag csővezeték köti össze, mely általában az adagolószivattyú tartozéka.

Kis házi medencék kivételével, ahol a terhelés nem jelentős, a folyamatosan jó vízminőség biztosítása érdekében kívánatos a vegyszeradagolás teljes automatizálása. Ez azt jelenti, hogy a forgatott víz jellemző paramétereit (pH-érték, redoxpotenciál, szabad klórtartalom) műszerek mérik. A műszer értékarányos jelet szolgáltat és az automatika a vegyszeradagoló szivattyút vezérli.

Az automatikus vegyszeradagoláson kívül minden esetben biztosítani kell az adagolószivattyú reteszelését a vegyszeradagoló tartály min. szintjéről szárazra futás ellen. Ezen kívül reteszelni kell a forgatószivattyú(k)hoz képest is. Ez azt jelenti, hogy az adagolószivattyúnak meg kell állnia, ha a forgatószivattyú(k) megáll(nak). Ha ilyen reteszkapcsolat nincs, gondatlanság esetén előfordulhat, hogy amikor a víz forgatása valamilyen okból szünetel és az adagolószivattyú működik, nagyon sok vegyszer kerül a rendszerbe, ami a teljes leürítést is szükségessé teheti.

Vegyszeroldatok ritkán ugyan, de alkalmazzák az injektoros vegyszerbekeverést is. Főleg granulátumoldatok adagolására használják, a vegyszert forgalmazó cég gyártmányaként.

7.3.3.5. Fertőtlenítőberendezések

A fertőtlenítéshez alkalmazott gépészeti berendezések elsősorban az adott fertőtlenítési technológiától függenek, ez szabja meg, hogy a fertőtlenítés milyen közeggel vagy eszközzel történik.

Ezek lehetnek:

– oldatadagoló berendezés (pl. nátrium- hipoklorit, kálium-hipoklorit, sanosil stb. adagolásához),

– gázadagoló berendezés (pl. klórgáz),

– fertőtlenítőszert a helyszínen előállító és bekeverő berendezés (pl. klór-dioxid, ózon adagolásához),

– fertőtlenítés egyéb berendezésekkel (pl. ultraibolya-besugárzó, ultrahang-generátor).

Az oldatadagoló berendezés kivitelében és működésében is megegyezik a vegyszeradagoló berendezéssel. A gázadagoló berendezés, amely az uszodatechnikában klórgázadagolást jelent, a következő elemekből áll:

– klórgázt tároló, nyomástartó edény (klórpalack vagy klórhordó),

– klórlefejtő szelep,

– klórmennyiség-szabályozó szelep (rotaméter),

– klórgázvezeték,

– klórgázbekeverő injektor.

Klórgázadagoló berendezést több világcég gyárt és szállít teljeskörűen, az igényeknek megfelelően kiegészítő egységekkel együtt. Ilyen kiegészítő egység az átváltószelep, – amely két palack (hordó) használata esetén az egyik palack kiürítésekor automatikusan átvált a tele palackra; több palack párhuzamos működése esetén pedig ilyen készülékek a gyűjtő kollektorok, a fűtőegységek, a szabad klórt mérő és szabályozó műszerek. Nagy teljesítményeknél a klórgázadagolás, kisebb teljesítményeknél nátrium-hipoklorit adagolás alkalmazása célszerű. Hazánkban a 7.18. ábrán látható ADVANCE típusú klórgázadagoló rendszer terjedt el.

A klór-dioxid-fejlesztő, az ózonfejlesztő és -bekeverő, az ultraibolya-sugárzó és az ultrahangos berendezések gyártmányként megvásárolhatók.

7.18. ábra - ADVANCE típusú klóradagoló

ADVANCE típusú klóradagoló


7.3.3.6. Öblítőgépek

Mint ismeretes, a szűrők öblítése vízzel vagy vízzel és levegővel történik. A vízzel való öblítést, a nagy vízvisszaforgató berendezésektől eltekintve, ahol erre a funkcióra külön szivattyút telepítenek, az alkalmazott forgatószivattyú vagy forgószivatytyúk biztosítják. A forgószivattyúkat úgy kell megválasztani, hogy akár egy, akár több szivattyú együtt járása esetén, csak vízzel való öblítésnél biztosítható legyen a v = 50–60 m/h szűrőöblítési sebesség kb. 12– 4 m.v.o. előmagasság mellett.

Levegővel való öblítésnél minden esetben „olajmentes” levegőt szállító kompreszszort kell a vízvisszaforgató berendezéshez biztosítani. Az öblítőlevegő sebessége v = 60 m/h, nyomása 0,4–0,6 bar. A leggyakrabban használt, olajmentes levegőt szállító öblítőgépek:

– vízgyűrűs kompresszorok,

– forgódugattyús kompresszorok (Roots fúvók).

7.3.3.7. Hőntartó berendezések

A forgatott víz hőntartására a legelterjedtebb berendezés az ellenáramú hőcserélő. Hőtechnikai méretezés szempontjából az előnyös, ha a forgatott víz kb. 25%-át mellékáramkörben a medencevíz hőmérsékleténél lényegesen magasabb hőmérsékletre fűtik fel a hőcserélőben, és a hőcserélő után a felmelegített vizet visszakeverik a forgatott vízbe. A kívánt medence vízhőmérsékletet a fűtőközeg vezetékébe épített és a medencevíz hőérzékelőjéről vezérelt szabályzó-keverő szeleppel lehet beállítani.

Kisebb forgatóknál, főleg házi medencéknél, ahol egyéb fűtőközeg nem áll rendelkezésre, alkalmazható az elektromos fűtőpatronos megoldás. Ez tulajdonképpen nem más, mint erre a speciális célra kifejlesztett átfolyós elektromos vízmelegítő. A medence-vízhőmérséklet kívánt értéken tartása ennél a megoldásnál is automatizálható.

Kiegészítő fűtésként alkalmazható a napkollektor, de ez a megoldás hazánkban nem terjedt el.

Nem a medencevíz hőpótlását szolgálja, de a hőveszteséget jelentősen csökkenti az ún. hőtakaró.

A hőtakaróval a medence vízfelületét üzemen kívüli állapotban lefedik, ezzel nagymértékben csökkentve a párolgásból adódó hőveszteséget. A hőtakarók lehetnek fóliás vagy redőnyös kivitelűek és kézi vagy gépi működtetésűek. Általában kis vagy közepes méretű szabadtéri telepítésű medencékhez alkalmazzák, azonban igényesebb megoldásoknál zárt térben is szokásos. A hőtakarókat a gyártó cégek előregyártott méretekben, de megrendelés esetén, szabálytalan méretű medencékhez, egyedi kivitelben is szállítják.

7.3.3.8. A medencék hidraulikája

A medencék hidraulikáját kiszolgáló gépészeti berendezések két fő csoportra oszthatók, a vízbevezető és a vízelvezető rendszerekre.

A vízbevezető rendszer tulajdonképpen három részből áll:

– vízelosztó csőhálózat,

– a medence szerkezetébe épített, ún. befalazóidomok,

– a befalazóidomokba szerelhető vízbevezető elemek, melyek lehetnek állandó vízátbocsátást biztosító vagy szabályozható kivitelűek.

A szabályozható kivitelűek is kétfélék lehetnek: fokozat nélkül szabályozhatók és betétcserével fokozatosan szabályozhatók (7.19. ábra).

7.19. ábra - Betétcserével szabályozható vízbevezető idom

Betétcserével szabályozható vízbevezető idom


A medence szerkezetébe épített vízelosztó csőhálózat anyaga vízminőségtől, vízhőmérséklettől és igénytől függően lehet korrózióálló acél vagy műanyag. A medence szerkezetébe épített befalazóidom anyaga lehet korrózióálló acél, bronz vagy műanyag. A vízbevezető elemek anyaga szintén lehet korrózióálló acél, krómozott bronz vagy műanyag.

A medencébe bevezetett víz elvezetése általában a felszínről történik, feszített víztükör esetében körbukó vályúval, süllyesztett vízszint esetében oldalvályúval. A vályúkból a víz elvezetése gyűjtőcsőrendszerrel történik. A beépített vízelvezető idomok és csővezetékek anyagai a vízbevezető rendszernél ismertetett anyagokkal azonosak.

A 100 m3 víztérfogatúnál kisebb közcélú medencéknél megengedett, a házi medencéknél pedig nagyon elterjedt a fölözős (skimmeres) vízelvezetés. Ebben az esetben egy süllyesztett vízszintről történik a vízelvétel egy több funkciót biztosító, a medence falába beépített idommal. A fölözőidom funkciói a következők lehetnek:

Vízelvezetés a víz felszínéről. A medence felszínéről elvezetett víz közvetlenül a szivattyú szívócsonkjához van vezetve. Azt, hogy a medence vízszintváltozása ellenére a vízelvétel mindig a vízfelszínről történjen, egy úszó bukó biztosítja. (A vízszintváltozást a fürdőzők által kiszorított vízmennyiség idézi elő.)

Pótvíz bevezetése. A pótvizet vízszálmegszakítással lehet a fölözőbe bevezetni.

Túlfolyóvíz elvezetése. Erre akkor kerül sor, amikor a vízszint a maximálisan megengedett szint fölé emelkedik. Ez az üzemállapot két esetben következhet be: ha a medencében több fürdőző tartózkodik a megengedettnél, illetve ha a medence feltöltésekor, illetve pótvíz utánpótlásánál kezelési gondatlanságból vagy műszaki hibából következően a vízbetáplálás a maximális vízszint elérésekor nem szűnik meg.

A medence alsó csatlakozása. Ez egy csőcsatlakozás, amely összeköti a medence alsó részét a fölözővel, így főleg kis házi medencék esetében jobb hidraulikai viszonyokat biztosít, mivel alsó-felső vízelvételt valósít meg.

Hidraulikus fenéktisztító csatlakozó betét. Ez egy kúpos szűkítő csatlakozó, melyet a fölöző vízelvezető csonkjába lehet helyezni és ehhez lehet csatlakoztatni a medence fenéktisztító flexibilis szívócsövét. Ilyenkor a forgatószivattyú a fenéktisztítón keresztül szív.

Durvaszűrés. Ez a vízelvezető csonkba egy szitaszűrő behelyezésével történik. Ebben az esetben a durvaszűrés helyileg itt van megoldva. A durvaszűrőt csak felnyitható tetejű fölözőnél lehet alkalmazni.

A fölözők funkciójukat tekintve többfélék lehetnek, az egyfunkciós vízelvezetőtől, a fent ismertetett összes funkciót biztosító típusig. A 7.20. ábra egy többfunkciós fölözőt mutat be. A fölözők anyaga lehet korrózióálló acél, bronzöntvény vagy műanyag.

7.20. ábra - Többfunkciós fölöző ( skimmer ) 1. fölöző úszó; 2. fedél; 3. pótvíz bevezetése; 4. durvaszűrő; 5. alsó vízelvétel; 6. szívó; 7. túlfolyó

Többfunkciós fölöző ( skimmer ) 1. fölöző úszó; 2. fedél; 3. pótvíz bevezetése; 4. durvaszűrő; 5. alsó vízelvétel; 6. szívó; 7. túlfolyó


7.3.3.9. A vízvisszaforgató berendezés csőszerelése

A vízvisszaforgató berendezés csőszerelését korrózióálló acélcsővel vagy műanyag csővel kell kivitelezni. Szénacél csővel történő szerelést kerülni kell.

Kisebb szállodai, illetve házi medencékhez tartozó forgatóberendezéseket előreszerelt egységben is forgalmaznak. Ezek általában tartalmazzák a durvaszűrőt, a vízvisszaforgató szivattyút, a szűrőt és az ún. többfunkciós váltószelepet (7.21. ábra). Az előszerelt egység még kiegészülhet hőcserélővel, vegyszeradagoló berendezéssel, automatikus vízhőmérséklet-szabályzással, valamint pH- és szabadklór-mérő műszerekkel. Az így előszerelt berendezést tulajdonképpen csak össze kell kötni a medence vízelvételi és vízbevezető csonkjaival.

7.21. ábra - Előszerelt vízvisszaforgató egység 1. medencétől; 2. medencébe; 3. váltószelep; 4. durvaszűrő; 5. szivattyú; 6. elektromotor; 7. szűrő; 8. manométer

Előszerelt vízvisszaforgató egység 1. medencétől; 2. medencébe; 3. váltószelep; 4. durvaszűrő; 5. szivattyú; 6. elektromotor; 7. szűrő; 8. manométer


A kis berendezéseknél alkalmazott váltószelep (7.22. ábra) különböző állásaival a vízvisszaforgató berendezés különböző üzemmódjait lehet beállítani, melyek a következők:

7.22. ábra - Választószelep kisberendezéshez 1. szivattyú; 2. medence; 3. csatorna; 4./4a. szűrőbe; 5./5a. szűrőből

Választószelep kisberendezéshez 1. szivattyú; 2. medence; 3. csatorna; 4./4a. szűrőbe; 5./5a. szűrőből


– szűrés,

– szűrőöblítés (visszamosatás),

– előszűrés (tisztára mosatás),

– medenceürítés (ha a csatorna magasabban van mint a medencefenék),

– keringtetés (a szűrő megkerülésével),

– zárt állás.

Medencefenék-tisztítás esetén a váltószelep szűrés vagy ürítés helyzetben áll. A váltószelep működtetése lehet kézi vagy elektromos.

Nagymedencés forgatóberendezések csőszerelését a helyszínen kell kivitelezni. A nagyberendezésekhez is kifejlesztettek váltószelepeket, de általában csak a szűrési és öblítési funkcióra. Egy ilyen váltószelepet mutat a 7.23. ábra. A váltószelep működtetése lehet elektromos vagy pneumatikus.

7.23. ábra - Választószelep nagyberendezéshez 1. szivattyútól; 2. szűrőbe; 3. szűrőből; 4. medencébe; 5. szivattyútól; 6. szűrőbe; 7. szűrőből; 8. csatornába

Választószelep nagyberendezéshez 1. szivattyútól; 2. szűrőbe; 3. szűrőből; 4. medencébe; 5. szivattyútól; 6. szűrőbe; 7. szűrőből; 8. csatornába


7.3.3.10. Kiegészítő berendezések

A kiegészítő berendezések tulajdonképpen nem tartoznak a vízvisszaforgató rendszer gépészetéhez. Ilyenek az élményberendezések, a víz alatti medencefenék-tisztítók, a medencetartozékok.

Az élményberendezések a medence használatát vonzóbbá, kellemesebbé teszik. Mivel azonban ezek gépészeti berendezések és a fürdőtechnikában ma már elterjedt az alkalmazásuk, ezért a gyakrabban előforduló megoldásokat ismertetjük.

Vízicsúzdát fogadó medencét minden esetben vízvisszaforgató berendezéssel kell ellátni. Töltő-ürítő rendszerű medencébe vezetőcsúzda nem építhető. A vizicsúzdához tartozó medence víz-visszaforgatási teljesítményét – attól függően, hogy a medence csak a vízicsúzdát szolgálja ki, vagy többcélú – az alábbiak szerint kell meghatározni.

– Csak a vízicsúzdát kiszolgáló medence esetében a visszaforgató berendezés teljesítményét úgy kell meghatározni, hogy minden személyre, aki a csúzdán lecsúszik, legalább 500 l forgatott víz jusson.

– Többcélú medence esetében a vízvisszaforgató berendezés teljesítménye két részből tevődik össze:

Egyszer a medence vízfelülete által meghatározott, egyidejű létszámból számított teljesítmény, az ME–10–04: 1993 szerint. (A vízfelületet csökkenteni kell a vízicsúzda pályafogadó vízfelületével, ami 2,0×6,0 = 12,0 m2.)

Másodszor a vízicsúzdát használó fürdőzők óránkénti létszámából számítható ki a teljesítmény (500 l/fő).

A két forgatási teljesítmény összege adja a többcélú medence forgatási teljesítményét. A csúzda megengedhető maximális terhelését a forgatóberendezés méretezése előtt kell meghatározni. A csúzda maximális terhelését a biztonságos követési és az érkező vízfelület elhagyási idejének figyelembevételével kell megállapítani. A csúzdát a súrlódás csökkentése érdekében nedvesíteni kell. A nedvesítő víz ajánlott mennyisége kb. 1 m3/perc.

A siklási viszonyokat a nedvesítő víz mennyiségének változtatásával lehet szabályozni (pl. a megnövelt vízmennyiség csökkenti a siklási sebességet).

A nedvesítőszivattyú a medencéből szív és a csúzda felső, ún. beülő szintjére nyom. A nedvesítőszivattyú szállítási teljesítménye nem számítható be a víz-visszaforgatási teljesítménybe. A fogadó medence mélysége a csúzda érkezésénél minimum 0,8 m mély, a medencefenék a csúzdavégtől mérve 3 m hosszúságban vízszintes (vagy 3% lejtésű), a medence széle pedig a csúzda tengelyétől minimum 2 m távolságban kell hogy legyen.

A csúzda feljárata 3 m indulómagasságig lépcső vagy létra, 3 m indulómagasság felett csak lépcső lehet. A feljárat csak lábmosón keresztül közelíthető meg. A vízicsúzdák kialakítása lehet zárt vagy nyitott, szabad térre vagy épületbe telepített. Anyaguk általában UV-re stabilizált üvegszálas poliészter vagy igényesebb kivitel esetén korrózióálló acél. A zárt vízicsúzdák kiegészíthetők hang- és fényeffektusokkal, vetített képekkel stb.

A pezsegtető légbefúvás (7.24. ábra) a vízbe általában a medence fenekén keresztül történik, ezenkívül kedvelt megoldás még a fekvő- vagy ülőpadon keresztül való bevezetés is. A felfelé áramló buborékok a kellemes érzésen kívül kedvező élettani hatást is nyújtanak. A medence méretétől és az igényektől függően több levegő-bevezető fej is elhelyezhető a medencében. A levegőbevezető fej egy perforált lap vagy egy táguló porózus gumimembrán. A berendezés lényegében egy nagynyomású légfúvóból és a finom levegőelosztást biztosító befúvó rendszerből áll. A fúvó hangtompítón keresztül szívja be a levegőt és a víz visszaáramlását megakadályozó viszszacsapó szelepen keresztül nyomja a medencébe.

7.24. ábra - Pezsegtető légbefúvás

Pezsegtető légbefúvás


Fúvóüzemen kívüli állapotban a forgatott víz részáramát át kell vezetni a befúvófejen és a megtáplálóvezetéken, hogy a vezetékben ne legyen pangó víz. A légbevezető befalazott idom általában bronzból vagy korrózióálló acélból készül, ritkábban műanyagból. Egy befúvófej energiaigénye 0,8–1,2 kW között van, 220 V feszültségszinten.

A berendezés bekapcsolása nyilvános medencék esetében lehet központi kézi, időprogramos vagy érembedobós. Házi medencék esetében a bekapcsolás a medencefalba épített pneumatikus kapcsolóval lehetséges. A berendezés a medence melletti szerelőtérbe vagy külön aknába telepíthető.

A buzgár (7.25. ábra) tulajdonképpen a medencefenéken bevezetett intenzív vízáramlás, amely a víz felszínén kidomborodó, fodrozódó hullámverést okoz. Az erősen feltörő vízáram feletti lebegés kellemes érzést, lazító hatást biztosít a fürdőző számára.

7.25. ábra - Buzgár

Buzgár


A vízáramlásba a terápiás hatás növelése érdekében levegő is bekeverhető, mely a felfelé áramló vízzel együtt élénkítő hatást fejt ki. A berendezés lényegében egy célszerűen kialakított szivattyúállomás. A szivattyú a medencéből szív és a vizet a medencefenékbe épített egy vagy több fúvón, erős, kissé szétnyíló vízsugár létrehozásával nyomja vissza a medencébe. A befúvófej injektorszerűen van kialakítva, így biztosítható a levegő bekeverése. A berendezés három fő egységből áll: szívófej, szivattyú, fúvókaház. A berendezés üzemen kívüli állapotában a forgatott víz részáramát át kell vezetni a befúvófejen és a megtáplálóvezetéken, hogy a vezetékben ne legyen pangó víz.

A berendezés idomai általában bronzból vagy korrózióálló acélból készülnek, ritkábban műanyagból. Egy befúvófej energiaigénye 2,8–3,4 kW között van, 380 V feszültségszinten. A berendezés működtetése és elhelyezése azonos az előzőekben ismertetett megoldással

A nyakzuhany (7.26. ábra) tulajdonképpen egy felülről érkező, széles, erőteljes vízáramlás. Erős masszírozó hatásán kívül, dekoratív hatású. Kis medencéknél egy, nagyobb medencék esetében több állás is kialakítható. Ez a berendezés is egy lényegében célszerűen kialakított szivattyúállás. A szivattyú a medencéből szív, és a vizet egy hatytyúnyakon keresztül, irányított, széles vízsugárban nyomja a medence víztükre fölé.

7.26. ábra - Nyakzuhany

Nyakzuhany


A berendezés három fő egységből áll: szívófej, szivattyú, hattyúnyak. A berendezés idomai általában bronzból vagy korrózióálló acélból készülnek. Egy egység energiaigénye 2,0–3,4 kW. 2,0 kW-ig 220 V, 2,0 kW felett 380 V feszültségszinten. A berendezés működtetése és elhelyezése azonos az előzőekben ismertetett megoldással.

7.27. ábra - Masszázsfal

Masszázsfal


A masszázsfal (7.27. ábra) az élmény és a hatás optimumát nyújtja. A víz és a levegő együttes, intenzív áramlása a különböző magasságokban a kis és nagy medencékben egyaránt kellemes élményt és kedvező terápiás hatást nyújt. A különböző magasságokban beépített fúvókák a test minden pontját masszírozzák. A masszírozóhelyet egyidejűleg többen is használhatják.

A berendezés egy célszerűen kialakított, nagy teljesítményű szivattyúállomás. A szivattyú a medence oldalfalában kialakított szívófejeken keresztül szív, és a vizet erős vízsugár létrehozásával, több magasságilag és alaprajzilag is eltolt helyzetű fúvókán keresztül nyomja vissza a medencébe.

A berendezés három fő egységből áll: szívófejek, szivattyú, befúvófejek. A berendezés idomai általában bronzból vagy korrózióálló acélból készülnek. Egy masszírozóegység energiaigénye 2,8–5,2 kW, 380 V feszültségszinten. A berendezés működtetése és elhelyezése azonos az előzőekben ismertetett megoldással.

Az ellenáramú úszógép (7.28. ábra) tulajdonképpen a vízfelszín közelében egy intenzív vízáramlást biztosító berendezés. A vízáramlás intenzitása és iránya a medencéből változtatható. Az úszó a vízáramlással szemben úszik, miközben egy helyben marad.

A berendezés nemcsak tartós úszásra használható, hanem kiegészítő egységekkel levegőt lehet keverni a vízáramhoz, illetve a berendezéshez masszírozótömlő is csatlakoztatható.

7.28. ábra - Ellenáramú úszógép

Ellenáramú úszógép


A berendezés egy célszerűen kialakított szivattyúállomás. A szivattyú a medencéből szív, és a vizet egy szabályozható fúvókán keresztül, erős vízsugarat létrehozva nyomja vissza a medencébe. A berendezés fő részei: szívó- és nyomóvezetékek befalazott idomai, szivattyú, szabályozható befúvófej.

A berendezés idomai bronzból, korrózióálló acélból és műanyagból is készülnek. Egy ellenáramoltató egység energiaigénye 2,0–6,8 kW között változhat, 220, illetve 380 V feszültségszinten. (Létezik kétfúvókás befúvófej, mely két fő egymás melletti úszását teszi lehetővé.) A berendezés bekapcsolása nyilvános medencék esetében lehet időprogramos vagy érmebedobós. Házi medencék esetében a bekapcsolás a medencéből, a berendezésbe épített pneumatikus kapcsolóval lehetséges.

A berendezés a medence melletti szerelőtérbe vagy külön aknába telepíthető. Meglévő medencék esetében a medence szélére rögzíthető kivitelű berendezést kell alkalmazni. Ilyen a kereskedelemben kapható.

Ellenáramoltató úszógépet csak olyan medencék esetében célszerű alkalmazni, ahol a medence méretei miatt a folyamatos úszás nem lehetséges, pl. házi, szállodai, kis medencék.

A sodrófolyosó (7.29. ábra) vagy vadvízcsatorna különleges élményt nyújt a medencében. A sodró folyosó szerves egységet képez a medencével, általában medenceszigettel kombinálva alakítják ki. Elsősorban nagy medencében alkalmazott élményberendezés, a kialakításhoz szükséges nagy helyigény miatt. A sodró folyosó egy íves csatorna, melyben igen erősen áramlik a víz. A fürdőzőt a csatorna közelében megragadja a vízáramlás és a hullámzó, fodrozódó vízben, a vízzel együtt sodródik az íves áramlásban. Az íves kiképzés következtében fellépő másodlagos áramlások is fokozzák az élmény hatását.

7.29. ábra - Sodrófolyosó

Sodrófolyosó


A berendezés több helyen elhelyezett, célszerűen kialakított szivattyúállomás. A szivattyúk a medence oldalfalába épített idomokon keresztül szívnak, és a vizet a medence falába tangenciálisan elhelyezett befúvófejeken keresztül nyomják a medencébe. A berendezés anyagai és telepítése hasonló az előzőekben említett megoldásokhoz.

A hullámgép az egyik legrégebben alkalmazott élményberendezés a fürdőtechnikában. Általában stabilan beépített gépészeti berendezés. A gép a dugattyús szivattyú elvén működik. A vizet a medencéből szívja és ugyanoda nyomja vissza, nagy víztömegeket megmozgatva. A berendezést szakcégek tervezik és gyártják. Az utóbbi időben már pneumatikus hullámkeltő gépeket is alkalmaznak.

Az utóbbi időkben elterjedt a már meglévő medencékbe telepíthető mobil hullámkeltő berendezés. A berendezés gömb alakú és villamosenergiával üzemel. A gömb energiaellátása úszókábellel van megoldva. A gömbben egy elektromotorral meghajtott excenter van, amely lengőmozgásba hozza a gömböt. Ezt a lengőmozgást a víz átveszi. A berendezéssel kisebb medencékben hatékony hullámmozgást lehet elérni. Az energiamegtáplálás törpefeszültséggel történik.

Egyéb élményberendezések. Az előzőekben ismertetett élményberendezéseken kívül a medencék rendeltetésétől, telepítésétől, geometriai kialakításától függően több, esztétikai hatást fokozó, kisebb berendezés létesíthető a medencében vagy annak közvetlen környezetében. Ilyenek pl. a csobogók, vízesések, vízgombák, vízibarlangok, vízköpők, szökőkutak stb. Ezek a berendezések gépészeti kiszolgálásukat tekintve hasonlóak az ismertetett élményberendezésekhez és általában képzőművészeti alkotásokkal kombinálva kerülnek kialakításra.

A víz alatti világítás (7.30. ábra) a medencét nagyon dekoratívvá teszi. Beépítése fedett medencéknél vagy éjszaka is használt nyitott medencéknél indokolt. A világítótestet igény szerint lehet a medence fenéklemezébe vagy oldalfalába építeni. A lámpák különböző anyagból készült medencékbe is beépíthetők (beton, műanyag, fóliázott acéllemez).

7.30. ábra - Víz alatti világítás

Víz alatti világítás


Forgalmaznak olyan lámpatípusokat is, amelyek meglévő medencékbe is beépíthetők, a medence szerkezeti anyagának megbontása nélkül. A lámpák energiaellátása 12 V-os törpefeszültséggel történik. Általában egy lámpa 300 W teljesítményű és egy 4×4 m-es vízfelület megvilágítására alkalmas.

A masszázsmedencéket egyaránt alkalmazzák közösségi fürdők, uszodák kiegészítő szolgáltatásaként, illetve házi fürdők és fürdőszobák berendezéseként. A masszázsmedence egyesíti magában a meleg vizes ülőfürdő és a hidromasszázs előnyös hatásait. A medence vízhőfoka a lazító hatás miatt legalább 36–40 °C. A masszírozó hatást több irányból, különböző intenzitású vízsugár biztosítja. Általában lehetőség van levegő bekeverésére is, amely pezsgőhatással egészíti ki az élményt.

A masszázsmedencéket 1 fő és 8–10 fő befogadó kapacitás között gyártják. A medencéket gyártmányként hozzák forgalomba, a beépített fúvókákkal, nyomásfokozó szivattyúval, szűrő- és fertőtlenítőberendezéssel, vízmelegítővel és esetenként víz alatti színes világítással.

Telepítése lehet zárt téri és szabad téri. A szabad téri telepítésű berendezések főleg Amerikában terjedtek el. Alakjuk általában négy- vagy nyolcszögletes, hordozható kivitelű, vörösfenyő burkolattal ellátva. A berendezések energiaigénye nagyságtól függően 1–5 kW között van.

Gyermekmedencék élményberendezései. Gyermekmedencék esetében széles körben alkalmaznak medencébe beépített vagy vízen úszó, általában színes műanyagból készült vagy felfújható, közkedvelt állat- és mesefigurákat, vízköpőket, vízgombákat.

Medencetartozékok. Ezek tulajdonképpen a medence rendeltetésszerű és biztonságos használatát segítik elő. Ilyenek a lépcső- és medencekorlátok, hágcsók, kapaszkodók, zuhanyállások. De ide sorolhatók még általában a medence oldalfalába építhető víz alatti betekintő ablakok. Ezek vagy csak a látványt, vagy a víz alatti felvételek készítésének lehetőségét szolgálják. A medencetartozékok polírozott korrózióálló acélból készülnek. Megemlítendők még a sportmedencék tartozékai. Ilyenek a rajtkövek, úszósáv-elválasztó bólyasor, a kapaszkodók, a vízilabdapálya tartozékainak kihorgonyzóberendezései stb.

A víz alatti medencefenék-tisztító feladata a medence fenéklemezére és oldalfalára lerakodott szennyeződések eltávolítása anélkül, hogy a vizet a medencéből le kellene engedni. A fenéktisztító berendezés működését tekintve kétféle lehet: hidraulikus és elektromos. A hidraulikus fenéktisztítót általában kisebb medencékhez használják. Ebben az esetben a szívóhatást a forgatószivattyú biztosítja, oly módon, hogy a fenéktisztító egy flexibilis csővel közvetlenül a forgatószivattyú szívó vezetékéhez van csatlakoztatva. Skimmeres medencénél ez közvetlenül a skimmer szívócsonkjához való csatlakozást jelenti, feszített víztükrű medencénél pedig egy külön, erre a célra kialakított vízszint alatti csatlakozáshoz. A felszívott szennyezett víz a szivattyún keresztül vagy csatornába, vagy szűrőre kerül. A fenéktisztító mozgatása a medence széléről kézzel történik, teleszkópos rudazat vagy hidromotor segítségével. A berendezés előnye, hogy olcsó, hátránya, hogy a flexibilis szívócső-csatlakozás, valamint a rudazatos mozgatás miatt, csak kisebb medencéknél használható (7.31. ábra).

7.31. ábra - Hidraulikus fenéktisztító

Hidraulikus fenéktisztító


Az elektromos fenéktisztító nagy, közösségi medencékhez alkalmas, önjáró berendezés. Elektromos megtáplálása transzformátoron keresztül törpefeszültséggel történik úszókábel segítségével. A fenéktisztítóba egy nagy teljesítményű szivattyú van beépítve, mely egy cserélhető, illetve tisztítható szűrőbetéten keresztül szívja át, vízzel együtt, a medencefenékre lerakódott szennyeződést, a megtisztított vizet pedig visszanyomja a medence vízterébe. A fenéktisztítók, a nevükkel ellentétben, a medencefal tisztítására is alkalmasak. A berendezések távirányíthatók, programozhatók. Vannak olyan típusok is, melyek „megtanulják” a medence alakját és a leggazdaságosabb útvonalat választva bejárják annak egész felületét. A feltétel csak annyi, hogy a következő tisztítási alkalommal ugyanazon geometriai helyre és pozícióba kell a gépet a medencébe helyezni. Az elektromos fenéktisztító ára az igényelt szolgáltatásoktól függően tág határok között változik. Villamosenergiaigénye kb. 1,5–3,5 kW.