Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

8.9. Lakóépületi helyiségek mesterséges világítása

8.9. Lakóépületi helyiségek mesterséges világítása

Mivel a lakóépületek helyiségeinek használata jelentős mértékben függ attól, hogy milyen az egész lakás szerkezeti elrendezése (pl. a helyiségek száma, rendeltetése és kapcsolatuk, a közlekedési lehetőségek), kik a lakók (pl. számuk, életkoruk, foglalkozásuk, jövedelmük, ízlésük, életmódjuk), mennyi időt töltenek el benne stb., adott esetben igen eltérő világítási igényeket kell kielégíteni. Befolyással van, illetve lehet a világításra az is, ha a lakással együtt alakítják ki és így a világítás tervezője az építész tervezővel együttműködve viszonylag szabadon dolgozhat, vagy utólag alakítják át és a meglévő – pl. egy viszonylag nagy belmagasságú, régi városi lakás – kisebb-nagyobb mértékben megköti a világítás újratervezőjének a kezét. Szerepet kaphat az épület kivitele is – pl. hagyományos szerkezetű-e, vagy előregyártott elemekből (panelekből) készül(t).

A hagyományos lakásvilágítási gyakorlat az „egy helyiség – egy központi lámpa” elvet alkalmazta, ami mellett csak esetenként – szinte kivétel nélkül szellemi foglalkozásúaknál – jelent meg az íróasztalon a helyi világítás, illetve a karosszék mellett az olvasó-, az ágy mellett pedig az éjjeli lámpa (esetleg olvasáshoz is). Ezzel szemben a mai gyakorlat inkább a több világítótest mellett kötelezi el magát és ezeket a tervezett, illetve végzett tevékenységek alapján választja ki és helyezi el.

A helyes lakásvilágítás főbb szempontjai a következők:

– a kellő mértékű és egyenletességű megvilágítás, és ennek megfelelően

– a helyes lámpatest-kiosztás,

– a káprázásveszély csökkentése,

– a jelentős fénysűrűség-különbségek kiküszöbölése és

– az adott helyiség esztétikai egységének biztosítása.

A kellő mértékű megvilágításra általános szabályok nincsenek. Néhány jellegzetes lakóépületi helyiség javasolt általános megvilágítását a 8.13. táblázat tartalmazza. Ahol a fénycső oszlopában – jel szerepel, ott (pl. a pincében) az általában rövid működési időtartam miatt nem célszerű kisülőlámpa alkalmazása. További választási szempont lehet az, hogy 120–150 lx megvilágítási igénytől kezdve – fényhasznosítási, s ezen keresztül gazdaságossági megfontolásból – előnyben részesíthetők a hagyományos (az E 14 és E 27 jelű) foglalatokba becsavarható kompakt fénycsövek. Ugyanis a közel azonos fényáram előállításához szükséges villamos teljesítmények [W] hányadosa kompakt fénycsövek és izzólámpák esetén a következők szerint alakul: 7/40 = 0,175; 11/60 = 0,183; 15/75 = 0,2; 20/100 = 0,2; 23/120 = 0,192, vagyis ugyanannak a fényáramnak az előállításához a kompakt fénycsövek teljesítményigénye nem haladja meg az izzólámpák teljesítményigényének 20%-át, vagy más szavakkal: ugyanannak a világításnak a villamos fogyasztása egyötödére csökkenthető kompakt fénycsövekkel. Viszont ezzel szemben áll a kompakt fénycsövek viszonylag nagy beszerzési költsége, pl. egy 100 W-os izzólámpa jelenlegi 100–140 Ft-os árával szemben a 20 W-os kompakt fénycső 2200–2500 Ft-os ára. Ezt a beszerzési ártöbbletet pedig nem mindig ellensúlyozza a kisebb üzemeltetési költség és a hosszabb élettartam, főleg akkor nem, ha viszonylag kicsi az üzemeltetési időtartam.

8.13. táblázat - Néhány jellegzetes lakóépületi helyiség javasolt általános megvilágítása (lx)

Helyiség

Megvilágítás, ha a lámpa

izzólámpa

fénycső

Pince

30–60

Folyosó – alagsorban – nem alagsorban

30–50 60–80

50–60 80–100

Lépcsőház

60–80

80–100

Előszoba

60–90

90–120

Öltöző (garderobe)

60–100

90–120

Nappali szoba

60–90

90–120

Hálószoba

60–90

90–120

Gyerekszoba

150–200

200–250

Ebédlő

90–120

120–150

Konyha

150–200

200–250

Kamra

60–90

Fürdőszoba

150–200

200–250

WC

120–150

Mosókonyha

120–150

150–200

Padlás

30–60


A „többcélú” helyiségben az egyes helyiségrészek eltérő igényeihez kell illeszteni a megvilágítást. Pl. a konyha főzésre használt részében (előkészítés, tűzhely) 200 lx feletti az igény, amit függesztett szekrények esetén célszerű azok aljára szerelt világítótestekkel elérni, míg az étkezésre használt részében 100–150 lx biztosítható (az asztal síkjában) az asztal feletti függesztékből.

A lámpatest-kiosztás alapvetően attól függ, hogy a számított fényáram hány lámpával, illetve lámpatesttel biztosítható, és lényeges-e a térbeli egyenletesség. Amenynyiben a számított fényáram egy vagy több lámpával, de egy lámpatesttel biztosítható, akkor ezt az egy lámpatestet vagy a mennyezetre lehet függeszteni az „egy helyiség – egy központi lámpa” klasszikus elvnek megfelelően, vagy – a helyiség rendeltetésétől és/vagy annak berendezésétől függően, továbbá esetleg a szükséges fényirány figyelembevételével is – a megfelelő falra falikarként lehet felszerelni. Amikor több lámpatest szükséges, akkor ezeket vagy a mennyezeten egyenletesen – az alapterülettel arányosan – elosztva, vagy a látási feladattól függően – pl. elő-, öltöző- vagy fürdőszobai tükörnél a megfelelő árnyékhatás érdekében annak két oldalán – kell felszerelni. Mindig mérlegelni kell azt is, hogy az általános világítást adó világítótestek mellett kell-e, illetve célszerű-e helyi világítótesteket is felszerelni, pl. hálószobában a fekvőhelyeknél is.

A káprázásveszély csökkentése a lakások helyiségeiben általában kevésbé szigorú követelmény, mint a munkahelyiségekben, jóllehet bizonyos munkatevékenységeknél (pl. egyes szellemi munkáknál) egyre gyakrabban kell számolni az otthoni munkavégzés terjedésével. Inkább azt lehet mondani, hogy bizonyos mértékű káprázás még kívánatos is, mert kellemesebbé teszi a helyiségben, illetve a lakásban tartózkodás hangulatát, adott esetben növeli az ünnepélyesség érzését, „csillogóvá” teszi a helyiséget. Ez befolyásolható a lámpatestek megválasztásával is: pl. a kristályüveg burával fedett opalizált izzólámpa nem kápráztat, de mégis hangulatos, illetve ünnepélyes, mert kellően csillogó felületet ad.

A jelentős fénysűrűség-különbségek kiküszöbölése elsősorban azzal biztosítható, ha a főbb felületek fényvisszaverési tulajdonságai hasonlóak, és ez főleg berendezési probléma (a mennyezet, a falak, illetve tapéták, a bútorok, a függönyök, a szőnyegek színének megválasztása, vannak-e festmények, s ha igen, akkor azok világosak-e vagy sötétek, vannak-e üveggel fedett, nagyobb felületű képek stb.). A világítótestek szempontjából a fénysűrűség-probléma főleg a burák, ernyők stb. felületének kellő nagyságával küszöbölhető ki.

Az adott helyiségben az esztétikai egység biztosítása elsősorban a helyiség rendeltetésével és berendezési tárgyainak jellegével összhangban álló lámpatest és megfelelő színhőmérsékletű lámpa kiválasztásán múlik. Ezzel esetenként még az is elérhető, hogy éppen maga a világítótest lesz a helyiség egyik dísze(s darabja).