Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

11. fejezet - 9. Technika az épületben és a kertben

11. fejezet - 9. Technika az épületben és a kertben

Az ember alapvető igényéhez és mindennapi életéhez hozzátartozik a természettel való együttélés. Az ember nem tud elszakadni a természettől. Igyekszik maga körül tartani a természet elemeit, például a növényeket. Így nemcsak az esztétikai igényét elégítheti ki, hanem a mindennapok rohanásából nyugalmat és kikapcsolódást teremthet maga körül. A természet egészen behozható a lakásba, a lakótérbe – télikertek formájában.

A lakóteret, a kertet a külvilágtól a kerítés választja el. A tulajdon és az élettér környezettől való elhatárolása, az emberi természetből adódóan, a tulajdonviszonyok megjelenésétől kezdve alakult ki. Hazánkban a kerítés alkalmazása általánosan elterjedt, míg pl. az észak-európai országokban, ahol ilyen szempontból nyíltabb és közvetlenebb az emberek viselkedése, ez nem mindig szokás. A kerítés a tulajdon és a személyes környezet védelmét szolgálja, mintegy a territórium határának jelzéseként. A lakhelyet és a külvilágot egymástól elválasztó határon a könnyű átjárhatóságot a megfelelő biztonsági védelem mellett a kapuk biztosítják.

A mesterségesen kialakított környezetben a növény életfeltételeit biztosító, illetve fenntartó munkálatok technikai berendezései rendkívül sokrétűek, választékuk mechanikus eszközöktől az elektromos berendezéseken keresztül a szabályozott, számítógéppel vezérelt rendszerekig terjed. A következőkben az épületek és környezetük néhány sajátos technikai megoldását mutatjuk be.

9.1. Télikertek

9.1.1. A télikertek funkciója

A mai városiasodott ember számára megnyugvást és nyugalmas pihenést ad a növények, a virágok, a napsugárzás, a kertészkedés élménye. A természet elemeit, a növényeket mindennapi életünkben a kertben, a télikertben, a növényházban gyűjthetjük össze. Ezek esztétikai jelentősége mellett lehetőségünk van még ritka vagy haszonnövények termesztésére is. A télikertek otthonul szolgálnak dísznövények termesztéséhez, növelik az életteret, védelmet nyújtanak az időjárással szemben, növelik a lakóhelyi komfort érzését, nagy üvegfelületük által több természetes fényt biztosítanak.

A ház körüli, esztétikai értékű növényház az üvegház. A növényházakban a termeszteni kívánt növények számára megfelelő klíma alakítható ki fűtéssel, illetve szellőztetéssel, de fűtés nélkül is meghosszabbítható a termesztési idő.

A télikert a növényházak csoportjába tartozó üvegházak különleges változata. A télikertek elsődleges célja nem a növénytermesztés, hanem olyan környezet létrehozása, amely a természet közelségét biztosítja napszaktól, évszaktól függetlenül. Ezért a télikertek felépítése kissé eltér a növényházakétól, hiszen emberi tartózkodásra is alkalmasnak kell lennie. Télikertek közé soroljuk ma már az olyan épületrészeket és tereket is, ahol nincs növény, és az üvegezett felületekkel csupán a közvetlen kapcsolatot teremtjük meg a környezettel, a természettel. A télikertek nem csupán esztétikai célokat szolgálnak, hanem a napenergia hasznosítására is kiválóan alkalmasak (9.1. ábra), hiszen az elnyelt napsugárzás által az üvegfelület mögött felmelegedett felületek a hűvösebb időszakban, pl. éjszaka leadják a felvett hőt, és ezzel megakadályozzák a belső tér emberre és növényekre kedvezőtlen lehűlését. A télikertek energiamérlege a 9.2. ábrán látható.

9.1. ábra - Passzív napenergia-hasznosítás a télikertben (Koszó József: Növényházak és télikertek) a) besugárzás nappal; b) hőleadás éjjel

Passzív napenergia-hasznosítás a télikertben (Koszó József: Növényházak és télikertek) a) besugárzás nappal; b) hőleadás éjjel


9.2. ábra - Energiaáramok a télikertben Q1 – a házból a falakon és az üvegen keresztül a télikertbe áramló transzmissziós hő; Q2 – szellőztetéssel a házból a télikertbe áramló hő (a télikert belső határoló felületein pl. ajtók, nyílások); Q3 – a télikertből az üvegen kereten, falakon külső környezetbe kiáramló transzmissziós hő; Q4 – a télikertből a külső környezetbe a nyitott ablakokon, a télikert külső határoló felületein szellőztetéssel kiáramló hő; Q5 – a transzmisszió és sugárzás következtében bekövetkező energiaáram a határolófelületek tömegébe; Q6 – napsugárzás besugárzás a télikertbe: a télikertben érvényesülő hányad; Q7 – napsugárzás besugárzás a lakótérbe: a télikerten áthaladó és a lakótérben érvényesülő hányad

Energiaáramok a télikertben Q1 – a házból a falakon és az üvegen keresztül a télikertbe áramló transzmissziós hő; Q2 – szellőztetéssel a házból a télikertbe áramló hő (a télikert belső határoló felületein pl. ajtók, nyílások); Q3 – a télikertből az üvegen kereten, falakon külső környezetbe kiáramló transzmissziós hő; Q4 – a télikertből a külső környezetbe a nyitott ablakokon, a télikert külső határoló felületein szellőztetéssel kiáramló hő; Q5 – a transzmisszió és sugárzás következtében bekövetkező energiaáram a határolófelületek tömegébe; Q6 – napsugárzás besugárzás a télikertbe: a télikertben érvényesülő hányad; Q7 – napsugárzás besugárzás a lakótérbe: a télikerten áthaladó és a lakótérben érvényesülő hányad


A télikertek az eddig felsoroltakon kívül még a további előnyös hatásokat eredményezik:

– az életteret növelik,

– hangtompító hatást fejtenek ki,

– növények betelepítése esetén a levegő oxigéntartalma nagyobb lesz, mint az épület többi részében,

– csökkentik a levegő portartalmát, mivel a növények a por egy részét megkötik,

– valamint védik a nyílászárókat az időjárástól.

9.1.2. A télikertek fajtái és típusai

A télikertek csoportosítása történhet anyag, funkció, szerkezeti megoldás, formai kialakítás szerint.

A szerkezet anyaga alapján megkülönböztetünk fa-, acél- és alumíniumvázas szerkezeteket, a határolófelület anyaga szerint üveg-, illetve műanyag burkolatú szerkezetet.

A télikertek feladatkör alapján való csoportosítása során megkülönböztetünk

– ablak/lodzsakerteket,

– lakótélikerteket,

– többcélú télikerteket és

– gazdasági télikerteket.

Az ablak- és lodzsakertek esetében az ablaknyílást vagy a lodzsát a nyitott felületek beüvegezésével alakítják ki.

A lakótélikert olyan télikertmegoldás, melyet a lakás vagy az épület egy részével összeépítenek, és annak részeként lakófunkciót biztosít. A lakótélikerteket egybe építhetik az étkezővel, a nappalival, a dolgozószobával, de vannak szélsőséges megoldások is, mint pl. fürdőszoba elhelyezése télikertben. A kellemes komfortérzés biztosításához a szellőztetésre és az árnyékolási megoldásokra nagy figyelmet kell fordítani.

A télikertek lakáshoz vagy épülethez kapcsolódási lehetőségei a következők (9.3. ábra):

9.3. ábra - Lakótélikertek elhelyezkedési lehetőségei

Lakótélikertek elhelyezkedési lehetőségei


a) lakóházhoz kapcsolt télikert,

b) télikert a lakóház tetején,

c) télikert kialakítása a lakótér körül,

d) a lakótér által körülvett télikert,

e) üvegelőtér többemeletes épülethez,

f) az a) és d) változat kombinációja.

A többcélú télikerteknél már nemcsak a természet közelsége a cél, hanem a napsugárzás optimális kihasználása is. Ebben az esetben a télikert kiegészítéseként napkollektort vagy a napsugárzás melegének megkötéséhez hőtároló rendszert lehet csatlakoztatni.

Az ún. gazdasági hasznosítású télikertet haszonnövények termesztésére, tartására alkalmazzák. Gazdaságos megoldást jelent a lakóház kazánjának használatával a lakóház fűtésének és a növényházban akkumulált hőnek a vegyes felhasználása.

9.1.3. A télikertek elhelyezése

Az üvegházak elhelyezésénél a napsugárzás jó kihasználására kell törekedni. Ezért ezeket az építményeket a kertben nem árnyékos – tehát napsütötte – helyen célszerű elhelyezni. Általánosan megfogalmazható, hogy a napsugárzás kihasználása szempontjából az É–D üvegháztájolás a legkedvezőbb. Az üvegház kertben való elhelyezését az egész kert kialakításának szempontjából esztétikailag is mérlegelni szükséges.

A télikertek elhelyezésével szemben támasztott követelmények némileg eltérnek a növényházakétól. A télikertek legtöbbször a lakás vagy egyéb közösségi használatú épületek szerves részét képezik, a télikert tere gyakran összenyílik az épület többi használati terével. A télikertek elhelyezésénél, tájolásánál, berendezésénél figyelembe veszik

– a már meglévő épületszerkezetek elhelyezkedését,

– az adott hely földrajzi (napgeometriai) adottságait,

– a télikert feladatkörét és keresztmetszeti kialakítását,

– esztétikai követelményeket.

A télikertek tájolása viszonylag kötetlenebb, mint a termesztési funkciót ellátó növényházaké. Télen a napsugárzás „befogása” a mesterséges fűtés igényét csökkenti, ezért ebből a szempontból a déli tájolás lenne a legmegfelelőbb (9.4. ábra).

9.4. ábra - Családi ház évi hőigénye télikerttel és télikert nélkül az üvegburkolat és a télikert tájolásának függvényében

Családi ház évi hőigénye télikerttel és télikert nélkül az üvegburkolat és a télikert tájolásának függvényében


Az épületszerkezetek elhelyezkedésének figyelembevétele alatt az értendő, hogy a télikertet általában a nappalihoz kapcsolódóan alakítják ki. Ez nagyjából megfelel a tájolás követelményeinek, mert a nappalikat általában É–D irányú tájolás jellemzi. Ez természetesen nem kizárólagos, a télikert tájolása lehet északi irányú is, abban az esetben, ha más funkció ezt megkívánja, mint pl. az, hogy a közvetlen napsugárzás nyáron ne melegítse fel túlságosan a belső teret, emberi tartózkodásra alkalmatlanná téve azt. Lényegében tehát a télikerteket bármilyen irányba tájolhatjuk, ennek fő meghatározója az, hogy a lakás vagy az épület mely részéhez kívánjuk a télikertet csatlakoztatni, milyen a télikert keresztmetszeti kialakítása (csak az oldalfalak, vagy a tetőfelülete is üvegezett).

9.1.4. A télikertek anyagai

Szerkezeti anyagok

A télikertek anyagai megegyeznek a növényházak anyagaival. Üvegházak és növényházak szerkezeti kialakításával sok cég foglalkozik, helyszíni összeszereléssel és felállítással együtt. A szerkezeti elemeket és részeket mutatja a 9.5. ábra. A télikertek szerkezeti anyagai lehetnek:

9.5. ábra - Télikertek szerkezeti elemei és részei (Koszó) 1. vázoszlop és vázszaruzat osztóbordákkal; 2. záróborda; 3. üvegfelület, 4. szellőzőablak; 5. csapadékelvezetés; 6. faltőbádogozás; 7. alap; 8. burkolat; 9. a lakóteret elválasztó ajtó; 10. csatlakozó épület

Télikertek szerkezeti elemei és részei (Koszó) 1. vázoszlop és vázszaruzat osztóbordákkal; 2. záróborda; 3. üvegfelület, 4. szellőzőablak; 5. csapadékelvezetés; 6. faltőbádogozás; 7. alap; 8. burkolat; 9. a lakóteret elválasztó ajtó; 10. csatlakozó épület


– fa,

– acél,

– alumínium.

A fának mint szerkezeti elemnek előnye a könnyű megmunkálhatóság és a természetesség, így kellemessé teszi a környezetet. Hátrányai az éghetőség, valamint a rovarok, a gombák és a nedvesség elleni kezelés szükségessége.

Az acél nagy szilárdsága miatt, nagyobb fesztávolságú vázszerkezet kialakítására alkalmas, hosszabb élettartamú és elegendő belőle a kisebb profilméret, ugyanakkor hátrányt jelent a jó hővezető képessége, mely energiaveszteséget és izzadást okoz. Ezenkívül elengedhetetlen az acél korrózióvédelme, ezért szigetelőréteggel bevonva kerül forgalomba, ami csökkenti a kondenzvízképződést és a hőveszteséget.

A legelterjedtebb és a legoptimálisabban alkalmazható az alumínium, mert ez a szerkezet könnyű és nem rozsdásodik. Az alumínium előnye a nagy ellenállás a korrózióval szemben és a kis tömeg. Könnyen megmunkálható, egyszerű a profilok kialakítása. Hátránya viszont az acélénál is nagyobb hővezető képessége.

A szerkezeti elemek és a burkolatok elhelyezésénél fokozott figyelemmel kell eljárni és szigorú szabályokat kell követni, különösen a télikert és a lakóház illesztésénél, valamint a télikert szerkezeti részei közötti illesztéseknél és a nyílászáróknál is.

Burkolóanyagok

A növényházak és a télikertek határoló felületei általában fényáteresztő anyagokból készülnek, a napsugárzás előnyös kihasználására. Ez lehet műanyag és üveg. Lehetnek merevek és hajlékonyak. Fóliát télikerteken nem alkalmaznak, mivel nem stabil és nem időtálló. A műanyag lemezek lehetnek PVC-k, vinil-klorid-kopolimer és üvegszál erősítésű poliészterek. Formájuk lehet lemez, hullámlemez és hosszüreges műanyag lemez. A műanyag nem időtálló, épp a napsugárzás hatására hamar elöregszik, csökken a fényáteresztő képessége.

A télikertek határolószerkezeteként a leggyakrabban és legáltalánosabban az üveget alkalmazzák. Az üvegezés lehet egyrétegű és két- vagy háromrétegű. Az üveg szükséges vastagsága a beépítendő táblamérettől függ (9.6. ábra). A hőszigetelés javítását eredményezi, ha több réteg üveget alkalmaznak, köztük levegőréteggel. A jó hőszigetelést az üvegek közötti légréteg biztosítja.

9.6. ábra - Az üveg szükséges vastagsága a táblaméret függvényében (Koszó)

Az üveg szükséges vastagsága a táblaméret függvényében (Koszó)


Az üveg mögött, a belső térben az erős fölmelegedés elkerülése érdekében csökkenteni kell a napsugárzás egy részének bejutását. Ez az üvegfelület sugárzás-visszaverő képességének megfelelő hullámhosszban történő növelésével biztosítható. Ezek az ún. reflexiós felületű üvegek. A reflexiós felületű üvegeken hő- és fényvisszaverő fóliákat ragasztanak fel, ezek verik vissza a napsugárzás egy részét. Hatásuk nem mindig optimális a télikerten belül elhelyezett növényekre, és sötétebb árnyalatuk miatt a napos érzetet csökkentik.

Egyéb anyagok

A télikert szerkezetének elengedhetetlen részei a

– a tömítések,

– a szigetelőanyagok, illetve

– a felületvédő anyagok.

Mindegyikkel szemben fontos követelmény, hogy legyenek időtállóak és az időjárásnak ellenállóak, bírják a hőhatást, a napsugárzás hatásait, a nedvesség és a pára korrodáló hatását, akadályozzák meg a beázást és a hőháztartást is kedvezően befolyásolják. A tömítő- és szigetelőanyagok a télikerteknél tulajdonképpen megegyeznek az épületekben alkalmazott víz- és hőszigetelő anyagokkal.

A víz- és hőszigetelés fontos elemei a csomópontok és csatlakozások. Ezeken a helyeken a legnagyobb a beázás és a hőveszteség lehetősége, ezért ezek kialakítása fokozott figyelmet igényel. A függőleges üvegezett felületek elhelyezésére az ajtók, ablakok elhelyezkedésére vonatkozó szabályok érvényesek. A télikertek ferde tetőfelülete a lejtés irányában felvett metszeten három kritikus csomópontot tartalmaz. Ezek a csomópontok

– a ferde üvegtető felső befejezése, amely vagy függőleges falfelülethez kapcsolódik, vagy folytatólagosan csatlakozik az épület fedéséhez,

– a télikert ferde üvegtetejének és csatlakozó oldalfalának a találkozása, valamint

– az egymás feletti üvegtáblák toldása.

A ferde üvegtető függőleges falfelületnél lévő csomópontjának kialakítása faltőbádogozással (9.7. ábra) történhet; az épület fedéséhez való csatlakozásnak egy példája az, ha az üvegfelület felső végét az épület cserepezése alá vezetik.

9.7. ábra - Üvegtetők felső lezárása falhoz csatlakoztatva (Koszó) 1. üveg; 2. tömítés; 3. takaróléc; 4. kittágy; 5. szelemen; 6. bituráncsík; 7. faltőbádogozás; 8. vakolattartó korc; 9. épület; 10. vakolat

Üvegtetők felső lezárása falhoz csatlakoztatva (Koszó) 1. üveg; 2. tömítés; 3. takaróléc; 4. kittágy; 5. szelemen; 6. bituráncsík; 7. faltőbádogozás; 8. vakolattartó korc; 9. épület; 10. vakolat


A ferde tető és a csatlakozó függőleges oldalfal találkozása lehet ereszcsatornás kiképzésű (9.8. ábra) és ereszcsatorna nélküli kialakítású (9.9. ábra).

9.8. ábra - Üvegtetős télikert ereszcsatornás kiképzése (Koszó) a) bádogszegővel; b) lemezkapoccsal 1. ereszcsatorna; 2. üveg; 3. vízorr; 4. szegő; 5. rögzítő szegő; 6. lemezkapocs; 7. kitt; 8. akasztó

Üvegtetős télikert ereszcsatornás kiképzése (Koszó) a) bádogszegővel; b) lemezkapoccsal 1. ereszcsatorna; 2. üveg; 3. vízorr; 4. szegő; 5. rögzítő szegő; 6. lemezkapocs; 7. kitt; 8. akasztó


9.9. ábra - Üvegtetők ereszcsatorna nélküli kiképzése (Koszó) a–b) egyrétegű, c–f) hőszigetelő üveggel 1. síküveg; 2. alátét; 3. ragasztó; 4. peremes hőszigetelő üveg; 5. hőszigetelő üveg; 6. gumiprofil; 7. kitt; 8. fugázó kitt; 9. alumínium beakasztóprofil; 10. rugalmas fémlemez; 11. vázszerkezet

Üvegtetők ereszcsatorna nélküli kiképzése (Koszó) a–b) egyrétegű, c–f) hőszigetelő üveggel 1. síküveg; 2. alátét; 3. ragasztó; 4. peremes hőszigetelő üveg; 5. hőszigetelő üveg; 6. gumiprofil; 7. kitt; 8. fugázó kitt; 9. alumínium beakasztóprofil; 10. rugalmas fémlemez; 11. vázszerkezet


Az egymás feletti üvegtáblák toldásának kialakítása a víz elvezetése, illetve a víztorlódás megakadályozása érdekében fontos. Az üvegtáblák vagy átfedéssel, vagy tömítésekkel csatlakoznak egymáshoz. Ezekre a megoldásokra mutat példákat a 9.10. ábra hőszigetelő üveg esetében.

9.10. ábra - Hőszigetelő üvegfedés egymás feletti üvegtábláinak csatlakoztatása (Koszó) a–b) átfedéssel; c–d) ütközéssel 1. hőszigetelő üveg; 2. peremes hőszigetelő üveg; 3. kittréteg; 4. ék; 5. gumilemez; 6. alátét; 7. L profil; 8. gumiprofil; 9. fugázó kitt; 10. ragasztó; 11. alumínium szelemen; 12. aluminium profil; 13. fa szelemen

Hőszigetelő üvegfedés egymás feletti üvegtábláinak csatlakoztatása (Koszó) a–b) átfedéssel; c–d) ütközéssel 1. hőszigetelő üveg; 2. peremes hőszigetelő üveg; 3. kittréteg; 4. ék; 5. gumilemez; 6. alátét; 7. L profil; 8. gumiprofil; 9. fugázó kitt; 10. ragasztó; 11. alumínium szelemen; 12. aluminium profil; 13. fa szelemen


A télikertek ferde felületeinek a lejtés irányára merőleges csomópontjainak kialakítása a különböző szerkezeti anyagoknál és fedőanyagoknál lehet kapcsolt tartószerkezetű, nyitott hornyú, fa takaróléces, alumínium takaróprofilos, gumiágyazatos alumínium takaróléces.

A felületkezelésnek, a felületvédő anyagok alkalmazásának két célja van:

– a kezelt anyag konzerválása és

– a végleges felület és kinézet kialakítása.

9.1.5. A télikertek berendezései

A kertek, télikertek, növényházak egyik fontos eleme a növény. A télikertek klímájának kialakítása a termesztési célú növényházénál összetettebb feladat. Növényházakban az esztétikai igényeken túlmenően alapvetően a növények élettani igényeit kell figyelembe venni, ezzel összefüggésben az alábbi tényezőkre kell odafigyelni:

– a fény és a napsugárzás hasznosítása,

– a megfelelő hőmérséklet kialakítása,

– az optimális légmozgás kialakítása,

– a levegő megfelelő páratartalmának biztosítása,

– a talajnedvesség- valamint a növények anyag- és tápanyag-utánpótlása.

Minthogy a télikerteknek emberi tartózkodásra is alkalmasnak kell lennie, törekedni kell az emberi komfortfeltételek jobb kielégítésére is. A télikertnek mint a lakótér egy részének el kell látnia azokat a funkciókat is, amelyeket egy lakóépülettől megkövetelünk, beleértve az emberi komfortfeltételeket. Ezek az alábbi követelmények:

– szélállóság és légzárás,

– vízállóság és vízzárás,

– hőszigetelő képesség,

– hangszigetelő képesség,

– fényáteresztés és árnyékolás,

– szellőzés, szellőztetés.

A növényházak és a télikertek felsorolt követelményeinek kielégítését az épületgépészeti berendezések (mint a szellőztetés, fűtés), a mesterséges világítás berendezései, az árnyékolás, az automatika és a vagyonvédelmi berendezések biztosítják.

Szélállóság alatt az épület vagy épületrész azon tulajdonságát értjük amelynek során az építmény tartószerkezete és burkolata megfelelően ellenálló a különböző irányú és erősségű szélhatásokkal szemben. Megfelelő légzárás esetén a légáramlást és a hőmérsékletet a belső térben nem a szélnyomás és a szélszívás határozza meg, hanem az a szellőzőnyílásokkal szabályozható. A télikerteknél fontos követelmény a jó légzárás, mivel a lakótérhez csatlakozó télikert tulajdonképpen ablakként funkcionál. A télikertek határoló felületeinek szélállóságra és légzárásra vonatkozó előírások azonosak az épületek ablakaira és homlokzati ajtóira vonatkozó előírásokkal.

A télikertek, növényházak szerkezeteire káros a nedvesség, mert a faszerkezetek rothadását, a fémszerkezetek korrózióját okozhatja, ezért alapvető követelmény a vízzáróság. A télikertek határoló felületeinek vízállósági és vízzárási követelményei megegyeznek az ablakokra és homlokzati ajtókra vonatkozó előírásokkal. Különösen fontos a csatlakozások kialakítása a más építményekkel összeépített télikerteknél, növényházaknál.

A növényházak és télikertek esetében összetett probléma a határoló felületek hőszigetelő képessége. Az üveg, illetve a napsugárzást jól áteresztő anyagok hőszigetelő képessége sokkal rosszabb, mint az átlátszatlan falaké. A 9.11. ábra mutatja az üveg felületét ért napsugárzás útját. Az üvegen áthaladó sugárzás mennyisége számottevő, a visszavert és az elnyelt sugárzás csupán 10–20%.

9.11. ábra - Átlátszó üvegtábla viselkedése napsugárzás esetén

Átlátszó üvegtábla viselkedése napsugárzás esetén


A télikertekben az emberi tartózkodás szempontjából elsődleges szempont a tér megfelelő hőmérsékleten tartása, melyet elő lehet segíteni az üvegfelület hőszigetelő képességének javításával.

A jobb hőszigetelés érdekében a télikertet megkettőzött üvegréteggel határolják, és így télen a hőveszteség lényegesen kisebb, mint amennyi egyrétegű üveg mellett lenne (9.12. ábra).

9.12. ábra - Télikertek üvegezésének változatai (Koszó) 1. egyrétegű üvegezés; 2. hőszigetelő üvegezés

Télikertek üvegezésének változatai (Koszó) 1. egyrétegű üvegezés; 2. hőszigetelő üvegezés


Mivel a télikertek határolófelületének hőszigetelése és hőtároló képessége kisebb, mint az épület egyéb építésű szerkezetéé, pótolni kell a határolófelületen elveszett hőt, amely az alábbi formákban jelentkezhet:

– konvekciós hőveszteség (a határoló felületek rossz hőszigetelő képessége miatt),

– filtrációs hőveszteség (a kedvezőtlen tömítésekből származó hőveszteség).

A konvekciós hőveszteség kismértékben befolyásolható, a filtrációs hőveszteséget viszont a szerkezeti csomópontok helyes kialakításával és a megfelelő tömítőanyagok megválasztásával lehet csökkenteni.

A növényházak hőveszteségét télen fűtéssel pótolják. A fűtési rendszer lehet légfűtéses vagy meleg vizes.

A növényházakat hazánkban leginkább légfűtéssel fűtik. Légfűtéses rendszer esetében kazánban felmelegített levegőt fújnak a növényházba. A fűtéshez olaj, gáz vagy áram biztosítja az energiát. Fosszilis energiahordozók eltüzelésénél az égéstermék üvegházba vezetésével a növényi fotoszintézis egyik alapelemével, a szén-dioxiddal lehet dúsítani a légteret.

A másik módszer a meleg vizes fűtés. A télikertekben – mint az épület tartozéka – a legáltalánosabb a meleg vizes fűtés, mivel ez a már meglévő rendszerhez kapcsolható. A hőleadó természetesen eltérhet a meglévő rendszertől. A meleg vizes fűtési rendszer esetén bordás csövet, radiátort vagy talajba fektetett műanyag csöveket alkalmaznak. A kazánban felmelegített vizet a télikertben bordás csőregiszterek osztják szét. Magasabb esztétikai követelményeket elégítenek ki a radiátorok, valamint a padozatfűtés.

Télikertek esetében a hangszigetelő képesség is fontos követelmény, különösen azoknál, amelyeket állandó vagy hosszabb emberi tartózkodásra rendeztek be. Az üvegfelületek a hanghullámokra membránként reagálnak, és rezgésükkel erősítik és továbbítják azt. A télikertek határoló felületeinek hangszigetelő képessége az alábbi módokon javítható:

– kisebb összefüggő üvegmezők alkalmazása,

– egyrétegű helyett két- vagy többrétegű üveg alkalmazása,

– az üveg tartószerkezet rögzítési módjának helyes megválasztása,

– hangcsillapító elemek beépítése.

Mind a növények, mind az emberek szempontjából lényeges cél a télikertekben a határoló felületek lehető legjobb fényáteresztésének biztosítása. A napsugárzás alapvető két összetevője közül a hosszúhullámú sugárzásra az üveg átlátszatlan, ami azt jelenti, hogy a hosszúhullámú sugárzás nem tud áthatolni az üvegen. Ezáltal melegszik fel az üvegház nyáron akár 50 °C fölé. Nyáron ezért az erős napsugárzás okozta felmelegedés ellen árnyékolással kell védekezni.

Az üvegfelületek azonban – bármennyire jó kialakításúak is – nyáron az erős napsugárzás és így az erős felmelegedés ellen nem nyújtanak kellő védelmet. Az erős napsugárzás ellen árnyékoló szerkezetekkel védekezhetünk.

Az emberi tartózkodás miatt a huzalbetétes üvegek a télikertekben nem használhatóak. A reflexiós üvegek szűrő és színtorzító hatásuk miatt nem ajánlatosak.

A védekezés megfelelő módja az árnyékolás. Az árnyékoló szerkezet

– a télikert burkolatán kívül vagy

– a burkolaton belül vagy

– az üvegrétegek között

helyezkedhetnek el.

Télikertekben a belső árnyékoló szerkezetek használata a legelterjedtebb. Ebben az esetben az árnyékoló szerkezet nincs kitéve az időjárási viszontagságoknak, másrészt esztétikai hatásuk is kellemesebb. Belső árnyékoló szerkezeti megoldásokra mutat példákat a 9.13. ábra. A belső árnyékolók hátránya az, hogy a napsugárzást elnyelik, ezáltal szinte hősugárzóként működnek.

9.13. ábra - Belső árnyékoló szerkezetek (Koszó) a) vászon árnyékoló (egymezős); b) vászon árnyékoló (osztott mezős); c) rolós árnyékoló (egymezős); d) göngyölített árnyékoló (egymezős)

Belső árnyékoló szerkezetek (Koszó) a) vászon árnyékoló (egymezős); b) vászon árnyékoló (osztott mezős); c) rolós árnyékoló (egymezős); d) göngyölített árnyékoló (egymezős)


A külső árnyékoló szerkezetek hatásfoka jobb, viszont élettartamuk rövidebb.

Az árnyékoló szerkezetek anyagukat tekintve igen sokfélék lehetnek. Készülhetnek természetes anyagból (pl. nád, gyékény, papír, falemez), vászonból, műanyag lapokból álló, illetve alumíniummal bevont hálókból. Az anyagok kiválasztásánál fontos szempont az árnyékoló szerkezet elhelyezése és a formatervezés. Felszerelésük függ a télikert határoló falának, burkolatának helyzetétől (íves-egyenes, függőleges, dőlt vagy vízszintes). A tetőburkolaton mindenképp szükség van vezetőelemek felszerelésére.

Az árnyékoló ernyők nem csak a túlzott fénykínálat csökkentésére alkalmazhatók. Hidegebb időszakban az ún. energiaernyőkkel bent lehet tartani a hosszúhullámú sugárzást az építményen belül.

A télikert belső felületén alkalmazott, nem merev árnyékoló ernyők becsukott állapotban fel vannak göngyölve, kinyitásuk göngyölítőszerkezettel végezhető. Az árnyékoló ernyők egy része helyhez rögzített lemezekből állhat, és a lemezek dőlésszöge állítható. Az ernyők mozgatása történhet kézzel, illetve automatikával.

A télikertek megvilágítása eltér a lakóhelyiségek világításától. A télikertek megvilágítására szolgáló berendezések részben a télikertben elhelyezett növények igényét, részben pedig esztétikai igényeket kell kielégíteniük.

A télikertek feladatai közé tartozik a balkon- és terasznövények átteleléséhez megfelelő körülményeknek biztosítása. Hazánkban a tavaszi-téli-őszi időszakokban a növények fényigénye meghaladhatja a rendelkezésre álló fénykínálatot. A déli országokból származó legtöbb növény ugyanis több fényt igényel, mint ami a Közép-Európában területeken a téli időszakokban elérhető. Télen a növények asszimilációjához szükséges kiegészítő világítást az általános világítással ötvözve kell megteremteni. Ezt kiegészítő mesterséges világítással pótolhatjuk. A mesterséges megvilágítás lényege tehát az, hogy a növények számára az elengedhetetlen fotoszintézist a téli időszakban is lehetővé tegyék, mivel ezt a természetes téli besugárzás még az üveggel fedett télikertekben sem fedezi. A nyári hónapokban a növények számára értékelhető 320–780 nanométeres hullámhossztartományban a sugárzásintenzitás kb. 900 W/m2, ellenben a borús téli hónapokban a télikertben ez csak 70 W/m2 (és nem a lakóterekben). A lakóterekben használatos izzólámpák és halogénizzók, valamint a kéküveges lámpák nem alkalmasak a fotoszintetikusan hatékony megvilágításra. A hagyományos izzók fénye a hobbikertekben és télikertekben előnytelenül adják vissza a színeket, ezért ezeket szintén nem célszerű alkalmazni.

A világítási megoldások, a világítótest fényének hullámhossza és erőssége, valamint a megvilágítás időtartama növényenként egyedi és ezért igen eltérő lehet. A növények szempontjából a mesterséges világítás biztosíthatja a:

– növény igényének megfelelő nappali világítás meghosszabbítását vagy pótlását,

– a növény különböző fejlettségi állapotaiban igényelt különböző hullámhosszú fényt.

Ismeretes, hogy a fénymennyiség a fényforrástól való távolság négyzetével arányosan csökken. Gazdasági és alkalmazási szempontból alacsonynyomású reflektorfényű lámpákat célszerű alkalmazni, fénycső vagy kompaktlámpa formájában. A reflektor a szabadon sugárzó fényforrásokkal szemben 50–60%-kal növeli a hatékonyságot.

Kompaktlámpákat 32 wattos teljesítményfokozatig célszerű használni. Ez kisebb cserepes növények megvilágítására kiválóan alkalmazható. Ezeket a kontaktlámpákat kb. 0,5 m-es magasságban kell elhelyezni a növények felett, ez egy 60–80 cm átmérőjű körfelületen 500–900 lux fényerősséget biztosít.

Nagyobb felülethez és nagyobb cserepekhez fénycsövek alkalmazása célszerű. Ezek, 50–80 cm magasságban felfüggesztve, kb. 0,8 m2-nyi (1 m×0,8 m) felületet optimális esetben 1000–2000 lux fényerősséggel világítanak be.

Mindkét típusú fényforrásnak meleg tónusú fényt kell kibocsátania, és fontos, hogy a kék-ibolya, a zöld és a narancsvörös hullámhossztartományban maximális legyen a kibocsátásuk. Ezek a lámpák ma már teljes készletben kaphatók izzóval, foglalattal és kapcsolóval együtt, valamint változtatható magasságú felfüggesztéssel. Ez azért célszerű, mert a növények növekedésével együtt lehet növelni a fényforrások magasságát is, és azok a növénytől optimális távolságban tarthatók.

A fénycsövekénél nagyobb ultraibolyasugárzás-hányaddal rendelkeznek a halogénlámpák. Ez nagyon előnyös a növények számára, mivel tömörebb növekedést idéz elő. A növényfelülettől 80 cm magasságban felfüggesztett halogénlámpa 1 m átmérőjű körfelületet 800–1200 lux fényerősséggel világít meg.

Ha a fényforrást csak magasabbra tudjuk felfüggeszteni, illetve ha a növénynek nagy a fényigénye (mint a kaktuszoknak és a pozsgás növényeknek), a halogénlámpák fénye nem elegendő. Ez esetben meleg-fehér fényű fém-halogéngőz lámpák alkalmazása javasolt (ezek nem azonosak a halogénizzókkal). Ennek a lámpának a további előnye az, hogy a megvilágítási területen kívül nincsen vakító fényár.

A nagyobb ultraibolya-hányad biztosítása az asszimilációs megvilágításnál UV-védőburkolat nélküli lámpák alkalmazásával érhető el.

Nagynyomású nátriumgőz-lámpák (HS- vagy Na/SON-lámpák) színhőmérséklete – ellentétben a többi nagynyomású lámpákéval – alacsony (2500 Kelvinnél kisebb), így különösen a vörös szín hányada hangsúlyos. Ma már forgalomban van külön a hobby- és magánkertészek számára gyártott Flora-Light 100 wattos izzó.

Mivel a télikertekben túlnyomórészt pálmák, jukkák vagy pozsgás zöldnövények vannak, alkalmazhatók ellipszoid Comfort vagy De-luxe nátriumgőzlámpák is (színhőmérsékletük 2300 Kelvin).

A megvilágítás a télikertekben nemcsak a növények számára optimális fényviszonyok biztosításában játszik fontos szerepet: az irányított fénnyel a helyiség hangulatát is megfelelően biztosítani lehet. Ez az ún. „hangsúly- és hatásmegvilágítás” az asszimilációs megvilágítással együttesen vagy attól időben elválasztva is megvalósítható. Ezzel helyettesíthető a helyiség általános megvilágítása, és jóval hatékonyabb megjelenésképet biztosít. A gyakran színházi hatású fény a megfelelő árnyékokkal, például akár közvetlenül naplemente után, új térbeli dimenziókat jeleníthet meg. Ehhez az ún. fénytervezéshez alacsony feszültségű (6/12/24 V) vagy nagyfeszültségű (230 V) halogénizzók alkalmasak, melyek fényszöge maximum 30°. Ezeket a hagyományos izzólámpákhoz alkalmazott szabályozókkal lehet szabályozni. Az alacsony feszültségű lámpák esetében mindig szükség van transzformátorra.

Az asszimilációs (kiegészítő) megvilágítás esetében nemcsak a megvilágítás milyensége, hanem a megvilágítás ideje és időtartama is fontos tényező. Még ha a télikert a nagy üvegfelület miatt több sugárzást is kap, mint egy normál lakótér, a téli időszakban a csökkenő nappalhossznak megfelelően kiegészítő világításra van szükség. A nappal „eltolható”, vagyis „korábbra hozható”, és meghosszabbítható az éjszaka is megszakítható a fénnyel. A mesterséges megvilágítás csekélyebb fényereje kiegyenlíthető a megvilágítás időtartamának meghosszabbításával. Október közepétől 2–3 órával lehet kezdeni a mesterséges megvilágítás időtartamát, és ezt a december/januári időszakra 6–8 óra hosszára is lehet növelni. Ez a legrövidebb megvilágítási idő. A megfelelő időben történő be- és kikapcsolás feladatát időzítőkapcsoló láthatja el, vagy a szabályozó automatika gondoskodik erről.

A növényházakban és a télikertekben a belső tér túlzott felmelegedését (üvegházhatás kedvezőtlen hatása) megakadályozza a szellőztetés. A szellőztetés célja továbbá, hogy elszállítsa a belső térben keletkezett felesleges párát, lehetővé tegye a légcserét. Az emberek komfortérzete a belső tér levegőjének hőmérsékletétől és a légmozgás sebességétől függ. A még elviselhető légsebesség komfortértéke 0,5 m/s. A növények számára is fontos ez a határérték, mert a növények terméseredménye és fejlődése nagy légmozgás esetén csökken. A növények számára a szellőztetés mértékét három légállapot-jellemző határozza meg: a levegő hőmérséklete, a páratartalom és a szén-dioxid-koncentráció. Biztosítani kell, hogy a növények közelében egyformán cserélődjön a levegő, és nagy hidegben, pl. téli időszakban ne érje közvetlen légtömeg a növényeket.

A légcserét folytonos vagy szakaszos szellőztetéssel lehet létrehozni. A szellőztetés lehet természetes és gépi. Mivel a télikertek sok esetben ablakként is funkcionálhatnak, a megfelelő nyílászárókkal a szellőztetés elvégezhető. A szellőztetés legegyszerűbb módja a szerkezeti szellőzőelem, amely beépül a télikert szerkezeti elemeibe, és sokszor csupán olyan megoldást jelent, amelyen a belső légállapotoktól függően szabályozás nélkül áramlik át a levegő. Így önszabályozó módon természetesen megoldható a szellőztetés. A 9.14. ábrán a természetes szellőzés lehetőségei láthatók, az intenzív (1) és a másodlagosan (2) szellőztetett zónák bemutatásával.

9.14. ábra - Télikertek természetes szellőztetése (Koszó) a) felső szellőztetés; b) alsó beszellőztetéssel; 1. intenzív zóna; 2. másodlagos zóna

Télikertek természetes szellőztetése (Koszó) a) felső szellőztetés; b) alsó beszellőztetéssel; 1. intenzív zóna; 2. másodlagos zóna


A szabályozható szerkezeti szellőzők egyik egyszerű példája az ún. szalagszellőző (9.15. ábra). A szabályozás a két egymás feletti lemez egymáshoz viszonyított elmozgatásával történik, általában kézzel.

9.15. ábra - Kombinált szalagszellőző (Koszó) 1. alaplemez; 2. keretprofil; 3. zárólemez; 4. furatok; 5. kivágás; 6. csavarozás; 7. fogó; 8. befogószerkezet

Kombinált szalagszellőző (Koszó) 1. alaplemez; 2. keretprofil; 3. zárólemez; 4. furatok; 5. kivágás; 6. csavarozás; 7. fogó; 8. befogószerkezet


A szellőzőfelület nagysága és magassága függ a növények elhelyezkedésétől. Az átszellőzéshez szükséges szellőztető keresztmetszetek aránya a tapasztalatok szerint a teljes felület 1/12-ed, 1/20-ad részét teszik ki, a szellőzőnyílás tájolása alapján. Nagy belmagasságnál a természetes szellőzés kiegészítéseként mesterséges szellőztetést alkalmaznak (klímaberendezések, ventilátorok). A mesterséges szellőztetőberendezés villamos energiával üzemeltethető. Gépi szellőzőberendezésre mutat példát a 9.16. ábra.

9.16. ábra - Függőleges falba beépített gépi szellőzőberendezés vázlata (Koszó) 1. ventilátorkerék; 2. gépház; 3. fix zsalus szellőző; 4. levegőbevezetés; 5. osztóborda; 6. hőszigetelő üvegezés; 7. műanyag tömítőszalag; 8. üvegszorító profil; 9. a szellőző burkolata; 10. rugalmas függesztés; 11. hablemez; 12. ajtó; 13. rugózat; 14. szúnyogháló

Függőleges falba beépített gépi szellőzőberendezés vázlata (Koszó) 1. ventilátorkerék; 2. gépház; 3. fix zsalus szellőző; 4. levegőbevezetés; 5. osztóborda; 6. hőszigetelő üvegezés; 7. műanyag tömítőszalag; 8. üvegszorító profil; 9. a szellőző burkolata; 10. rugalmas függesztés; 11. hablemez; 12. ajtó; 13. rugózat; 14. szúnyogháló


A szellőzőberendezések szabályozása történhet kézzel és géppel. A nyitószerkezet lehet mechanikus és hidraulikus. A mechanikus nyitó- és kitámasztószerkezet lehet csuklós, fogasléces, csavarmenetes, menetes támasztékú, tengelyemelős vagy tengelyemelős csúszószárú. Ha a szellőztető rendszer elérhetetlen magasságban van, távnyitó szerkezettel nyitható, ezek típusa lehet forduló- vagy csuklókaros.

A télikertekben kialakított klímaviszonyok összetettebb volta és a beavatkozások sokszínűsége miatt indokolt ezeknek az automatikus működtetése. A télikertekben automatizálható a szellőztetés, az árnyékolás, a fűtés és az öntözési műveletek, valamint a megvilágítás. Az automatikus rendszer szabályozását számítógép végzi, de egyszerűbb módja például az időkapcsolók alkalmazása. Miután a télikertek kialakítására a tehetősebb embereknek van lehetőségük, az automatizálás a gyakorlatban is megvalósul.

Télikertek esetében – mivel ezek a lakás részét képezik, és felületük üveg, amely könnyebben áthatolható, mint a lakás többi szerkezeti része –, fontos szerepük van a vagyonvédelmi berendezéseknek. A télikerteken előnytelen rácsokat elhelyezni. A legcélszerűbb megoldás az üvegen, az üvegben vagy az üvegrétegek között érzékelők elhelyezése, melyek külső behatás esetén riasztanak.