Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

10.3. Megelőző tűzvédelem

10.3. Megelőző tűzvédelem

10.3.1. Általános rendelkezések

A megelőző tűzvédelem rendelkezéseinek megállapítása és alkalmazása szempontjából az anyagokat, a veszélyességi övezeteket, a szabad tereket, a helyiségeket, a létesítményeket és létesítménycsoportokat az „A”–„E” tűzveszélyességi osztályok valamelyikébe kell besorolni:

„A”: fokozottan tűz- és robbanásveszélyes:

a)

  • az az anyag, amelynek bármely halmazállapotában heves égése, robbanása indító (iniciáló) gyújtásra, illetve más fizikai, kémiai hatásra bekövetkezhet,

  • az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja legfeljebb 21 °C alatt van, vagy üzemi hőmérséklete eléri vagy meghaladja a nyílttéri lobbanáspontját,

  • az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke (ARH-értéke) a levegő térfogatához viszonyítva legfeljebb 10%,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabad tér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő,

c) a 100 m3/h-nál nagyobb összesített névleges teljesítményű, lemezházas gázmérő(k) helyisége,

d) az a helyiség, amelyben nyitott akkumulátorokat helyeztek el (telepítettek) vagy töltenek, és nincs hatékony szellőztetése.

„B”: tűz- és robbanásveszélyes:

a)

  • az a por, amely a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez,

  • az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja legalább 21 °C, nyílt téri lobbanáspontja legfeljebb 55 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt van, de nagyobb, mint a nyílt téri lobbanáspont 20 °C-kal csökkentett értéke,

  • az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke (ARH-értéke) a levegő térfogatához viszonyítva 10%-nál nagyobb,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabad tér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben ezek az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő,

c) a port vagy kisméretű anyagrészeket elszívó, leválasztó rendszer, porkamra, ha benne az elszívott anyag a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez.

„C”: tűzveszélyes:

a)

  • az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) legfeljebb 300 °C,

  • a legalább 50 °C nyílt téri lobbanáspontú gázolajok, tüzelőolajok és a világításra használatos petróleum,

  • az a folyadék, olvadék, amelynek nyílt téri lobbanáspontja 55 °C felett van, de legfeljebb 150 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílt téri lobbanáspontjánál legalább 20 °C-kal, de legfeljebb 50 °C-kal kisebb,

  • az a gáz, amely önmaga nem ég, de az égést táplálja, a levegő kivételével,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabad tér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák,

c) az a közösségi épület, amelyben egy tűzszakasz befogadóképessége 500 főnél nagyobb,

d) az üzemanyagtöltő-állomások.

„D”: mérsékelten tűzveszélyes:

a)

  • az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) 300 °C-nál nagyobb,

  • az a folyadék, olvadék, amelynek nyílt téri lobbanáspontja 150 °C-nál magasabb, vagy üzemi hőmérséklete a nyílt téri lobbanáspontja alatt több, mint 50 °C-kal van,

  • az a vizes diszperziós rendszer, amelynek lobbanáspontja szabványos módszerrel nem állapítható meg, és éghető anyagtartalma 25%-nál nagyobb, víztartalma pedig 50%-nál kisebb,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabad tér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, továbbá ahol nyílt lánggal üzemelő tüzelőberendezést használnak,

c) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabad tér, amelyben nem éghető anyagot 300 °C felett dolgoznak fel,

d) az a közösségi épület, amely nem tartozik a „C” tűzveszélyességi osztályba,

e) az iroda-, lakó- és szállásépület,

f) gépjárműtároló (építmény, szabad tér),

g) állattartó helyiség.

„E”: nem tűzveszélyes:

a) a nem éghető anyag,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabad tér, ahol nem éghető anyagot 300 °C alatti hőmérsékleten előállítanak, feldolgoznak, használnak, tárolnak vagy forgalomba hoznak.

Az említett fogalmak értelmezése a következő:

helyiség: minden irányból épületszerkezetekkel körülhatárolt, önálló légtér,

szabad tér: helyiségnek nem minősülő térség, ahol termelést, raktározást vagy ezekhez kapcsolódó tevékenységet végeznek,

veszélyességi övezet: a helyiségben vagy a szabad téren levő anyagnak, gépnek, berendezésnek tűzvédelmi szempontból önállóan értékelendő környezete, térrésze, amelynek kiterjedését

– éghető gáz, gőz, köd és por esetén az adott esetre vonatkozó szabvány(ok) szerint,

– minden más esetben – a robbanóanyag, robbantószer kivételével – az anyag, gép, berendezés és a kapcsolódó technológiai terület alapján kell megállapítani,

építmény: olyan ideiglenes vagy végleges műszaki alkotás, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának a megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), és a talajtól elválasztva az eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik; lehet:

épület: szerkezetileg önálló olyan építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot, és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, illetve használat feltételeit biztosítja; rendeltetése szerint lehet lakó-, szállás-, üdülő-, intézményi, ipari és mezőgazdasági üzemi (termelő, illetve technológiai, tároló) vagy vegyes rendeltetésű épület,

műtárgy: épületnek nem minősülő építmény,

közösségi épület: kereskedelmi, oktatási, művelődési, kulturális, társadalmi, igazgatási, vendéglátási, sport- és egyéb szórakozási célú, szolgáltatási, vallási, szociális és egészségügyi célú épület,

létesítmény: az egy építési telken álló építmények és szabad terek összessége,

tűzszakasz: az építmény, illetve szabad tér tűzvédelmi szempontból meghatározott olyan önálló egysége, amelyet a szomszédos egységektől meghatározott éghetőségű és tűzállósági határértékű tűzgátló szerkezetek (tűzfal, tűzgátló fal, tűzgátló födém stb.), illetve a jogszabályban vagy jogszabállyal kötelezővé tett szabványban előírt tűztávolságok választanak el,

robbanásveszélyes állapot: az „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó anyag olyan mennyiségben való jelenléte, valamint előfordulási módja, állapota, amely esetén az égés, robbanás feltételei közül legalább még az oxigénkoncentráció vagy a gyújtási energia adott,

hatékony szellőztetés: ahol az adott térben a szellőzés biztosítja, hogy az éghető gázok, gőzök, porok koncentrációja ne érje el az alsó robbanási határérték (ARH) 20%-át.

Az alapterületek, a helyiségek, a szabad terek, a tűzszakaszok, az építmények, illetve a létesítmények besorolásának részletes szabályait jogszabály (jelenleg a 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel közzétett és hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) tartalmazza, illetve vitás esetben az elsőfokú tűzvédelmi hatóság (lásd a 10.6. szakaszban) állásfoglalása az irányadó.

10.3.2. A létesítés általános szabályai

A tűzvédelem létesítési szabályai a különböző objektumok (épületek, építmények, eszközök, szerkezetek, készülékek, gépek, berendezések stb.) elhelyezésével, kivitelezésével (építésével, gyártásával), felállításával és a használatbavételével kapcsolatos tűzvédelmi rendelkezéseket állapítják meg. Ezeket a – jogszabályokban, jogszabályokkal kiadott és hatályba léptetett szabályzatokban, valamint jogszabállyal kötelezővé tett szabványokban rögzített – általános szabályokat a tervező, a beruházó, a kivitelező (építő, gyártó) és az üzemeltető külön felhívás nélkül is köteles érvényesíteni. Ezeken túl érvényesíteni kell a területileg illetékes elsőfokú építésügyi hatóság által – az érintett szakhatóságok hozzájárulása alapján – határozatban közölt eseti szabályokat is.

A tervező köteles a tervdokumentációba belefoglalni az általános és eseti előírások érvényesítésének módját, illetve megfelelő megoldását úgy, hogy az alkalmas legyen a szakhatósági állásfoglalás kialakítására és az előírások érvényesítéséről a tervdokumentációhoz nyilatkozatot (ún. tervezői nyilatkozat) kell csatolnia. A tűzvédelmi szakhatóság állásfoglalásában lévő előirásokat a létesítést engedélyező hatóságnak is fel kell tüntetnie a határozatában.

A tűz terjedésének megakadályozása céljából az építményt fel kell osztani egymástól tűzgátló szerkezettel (tűzfal, tűzgátló fal, tűzgátló födém stb.) elválasztott tűzszakaszokra és azokat – a tűzveszélyességi osztálytól függően – az I–V. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani:

– „A” és „B” tűzveszélyességi osztály esetén: I–II.,

– „C” tűzveszélyességi osztály esetén: I–III.,

– „D” tűzveszélyességi osztály esetén: I–IV.,

– „E” tűzveszélyességi osztály esetén: I–V.

Az OTSZ néhány esetben (pl. bölcsőde, óvoda, szociális otthon, szociális intézet, vagy egészségügyi célú épület, a csak járóbetegek ellátására szolgáló orvosi rendelő kivételével) a tűzveszélyességi osztálytól függetlenül írja elő a tűzállósági fokozatot.

Bizonyos esetekben – pl. amikor a tűzszakasz teljes területe önműködő tűzjelző és -oltó berendezéssel van ellátva, vagy a területe kisebb bizonyos értéknél – eggyel alacsonyabb tűzállósági fokozat alkalmazható a területileg illetékes elsőfokú tűzvédelmi hatóság engedélyével.

10.1. táblázat - Az OÉSZ szerinti legkisebb tűztávolságok (m-ben) az építmény tűzveszélyességi osztálya és tűzállósági fokozata függvényében

Az építmény tűzveszé-

lyességi osztálya

Az építmény tűzállósági fokozata

 

I.

II.

III.

IV.

V.

„A”

14

16

„B”

12

14

„C”

10

12

14

„D”

8

10

12

14

„E”

6

8

10

12

14


Az előírt tűzállósági fokozatú építmény szerkezeteire vonatkozó részletes követelményeket szabvány (jelenleg a kétszer módosított MSZ 595-3) tartalmazza.

A tűzszakasz legnagyobb területét a térrész, illetve az építmény rendeltetése, tűzveszélyességi osztálya, tűzállósági fokozata és a tűzterhelés alapján kell meghatározni. A részletes előírásokat szabványok (a tűzszakasz méreteire és kialakítására vonatkozóan jelenleg az MSZ 595-5, a számított tűzterhelés meghatározására és a mértékadó tűzállósági követelmények számítására vonatkozóan jelenleg az MSZ 595-7) tartalmazzák.

A tűzszakaszok közötti határoló szerkezeten átvezetett csővezetékeket és egyéb elemeket – a szállítószalag kivételével – nem éghető anyagból kell készíteni, és az átvezetési helyeken a berendezés körüli nyílások elzárásáról nem éghető anyagú tűzgátló tömítéssel, szerkezettel kell gondoskodni.

A mesterséges szellőzőberendezés (a gépi szellőztetés) légcsatornáit a tűzszakaszok közötti határoló szerkezeten történő átvezetésnél az épületszerkezethez kapcsolódó, nem éghető anyagú – legalább 0,5 óra tűzállósági határértékű –, önműködő elzárószerkezettel (csappantyúval) kell ellátni.

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiséget más tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségtől tűzgátló fallal kell elválasztani vagy közvetlenül a szabadba szellőztetett tűzgátló előtérrel szabad összekapcsolni. Mesterséges (gépi) szellőzés esetén az előtérben legalább 50 Pa (0,5 mbar) relatív túlnyomást kell biztosítani. Az előteret nem szabad éghető anyaggal burkolni, az ajtajait önműködő csukószerkezettel kell ellátni és egymástól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy azok ne legyenek egy személy által egyidejűleg kinyithatók.

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, szabad téren, építményben nyílt lánggal, illetve izzással vagy veszélyes felmelegedéssel üzemelő berendezés (pl. kazán) – a tevékenységet kiszolgáló technológiai berendezés kivételével – nem helyezhető el. Technológiai tüzelőberendezés létesítésekor a tűz vagy robbanás keletkezésének lehetőségét biztonsági berendezéssel kell kiküszöbölni.

A 116 kW (100 Mcal/h) összteljesítmény feletti kazánhelyiséget minden más technológiailag nem kapcsolódó helyiségtől tűzgátló épületszerkezetekkel kell elválasztani.

Az építmények között olyan tűztávolságot kell tartani a vonatkozó előírások (jelenleg a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelettel kiadott és hatályba léptetett Országos Településrendezési és Építési Követelmények – OTÉK) szerint, hogy biztosított legyen a veszélybe került személyek eltávozása, illetve eltávolítása (személyvédelem), a szomszédos építmények, szabad terek védelme (vagyonvédelem), valamint a tűzoltóegységek zavartalan felvonulása és működési lehetősége (tűzoltási felvonulási út és felvonulási terület). Bizonyos esetekben (egymást átfedő homlokzatú épületek, közterületi pavilonok stb.) az illetékes hatóság egyedileg állapítja meg a tűztávolságot.

Az éghető gázok tárolóinak tűztávolságát a vonatkozó jogszabály(ok)ban, illetve szabvány(ok)ban meghatározottak szerint, a nem szabályozott esetekben pedig veszélyességi övezetük kiterjedése mértékének kétszeres értékét kell tűztávolságként megállapítani. Az égést tápláló gázok tárolóinak tűztávolságát, a tárolási egységekből kialakított tűzszakaszok területeit és a közöttük szükséges tűztávolságot, valamint a szilárd éghető anyagok szabadtéri tárolási egységeinek méreteit és azok építménytől való tűztávolságát az OTSZ-ben (jelenleg az 1–3. mellékleteiben) rögzített értékek figyelembevételével kell kialakítani, illetve biztosítani.

A tűzoltási felvonulási út, terület és egyéb utak részletes követelményeit az OTSZ rögzíti. Ezek közül a következőket emeljük ki:

– 40 m-nél szélesebb üzemi helyiségben, középen vagy két oldalon, a 80 m-nél szélesebb helyiségben pedig 40 méterenként, hosszirányban egyenes vonalban végighaladó 3 m széles, mindkét esetben 30 méterenként 1,8 m széles keresztirányú utat kell biztosítani,

– 40 m-nél nem szélesebb üzemi helyiségben hosszirányban 2,40 m széles, valamint 30 méterenként 1,8 m széles keresztirányú utat kell biztosítani,

– 15 m-nél nem szélesebb üzemi helyiségben 1,2 m, a 10 méternél nem szélesebb helyiségben 1 m széles hosszirányú utat kell biztosítani,

– éghető anyag zárt téri raktározásánál, tárolásánál 5 m tárolási magasságig 1,8 m, nagyobb tárolási magasság esetén 3 m széles hosszirányú, s azokon keresztirányban 25 méterenként 1 m széles utat kell biztosítani,

– hűtőházak hűtött tereiben, valamint az állványos vagy rakodólapos raktározás esetén a technológia szerinti – egyedileg meghatározott – utat kell biztosítani,

– az üzemi és a raktárhelyiségben – a 400 m2-nél kisebb alapterületű helyiség és az állványos raktározás kivételével – a 2,4 m-es és az ennél szélesebb utak széleit, kivéve, ha az utat falsík, beépített gépsor vagy berendezés határolja, jól láthatóan meg kell jelölni.

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiséget a robbanási túlnyomás levezetésére hasadó, illetve hasadó-nyíló felület alkalmazásával úgy kell kialakítani, hogy a határoló felület egy része a káros mértékű robbanási túlnyomás hatására tegyen szabaddá egy ún. lefúvatási keresztmetszetet (kialakítása jelenleg az MSZ 595-9 szerint).

A hasadó felület tönkremenetelével nyitja meg a belső teret, és erre a célra alkalmazható pl.

– egyrétegű, legfeljebb 2 mm vastag húzott síküvegezés, amelynek befogási mérete nagyobb 0,40 m-nél és egybefüggő felülete legalább 0,16 m2,

– egyrétegű, legfeljebb 3 mm vastag húzott síküvegezés, amelynek befogási mérete nagyobb 0,80 m-nél és egybefüggő felülete legalább 0,64 m2,

– egyrétegű, legfeljebb 4 mm vastag húzott síküvegezés, amelynek befogási mérete nagyobb 1,40 m-nél és egybefüggő sokszög alakú felülete legalább 1,96 m2, továbbá a robbanási túlnyomás hatásirányával ellentétes oldalú sarkain adott méretű bemetszéssel van ellátva,

– egyrétegű, legfeljebb 6 mm vastag huzalbetét nélküli U profilú idomüveg-szerkezet, ha az egybefüggő megtámasztás legkisebb mérete 1,00 m × 1,50 m,

– minden olyan szerkezet, amelynek fajlagos tömege legfeljebb 20 kg/m2 és rögzítései kísérletileg igazoltan 1,20 kN/m2-nél kisebb megnyílási nyomást adnak.

A hasadó felület nagysága:

Ah = fh · V [m2],

ahol V – a helyiség beépítetlen (tehát a beépített berendezések térfogatával csökkentett) térfogata, m3,

fh – a V értékétől is függő fajlagos hasadó felületi tényező, m2/m3, pl.:

V = 200 m3 esetén:

200 m3 < V = 2000 m3 esetén:

Ilyenkor az elsődleges tartószerkezetek méretezésénél rendkívüli terhelésként a belső térben minden irányban 3 kN/m2 statikus terhelést kell figyelembe venni.

A hasadó-nyíló felület megnyílással, elfordulással, billenéssel teszi lehetővé a túlnyomás levezetését, és a megnyílási nyomás értéke beállítható. Ilyen célra az a – hasadó-nyíló felületként minősített – szerkezet alkalmazható, amelynek a felületegységére eső tömege 80 kg/m2-nél kisebb és megnyílási nyomása 1 kN/m2 alatt van.

A hasadó-nyíló felület nagysága:

Ahn = fhn · V [m2]

ahol V – a helyiség beépítetlen (tehát a beépített berendezések térfogatával csökkentett) térfogata, m3,

fhn – a V értékétől is függő fajlagos hasadó-nyíló felületi tényező, m2/m3, pl.:

V 200 m3 esetén:

200 m3 < V 2000 m3 esetén:

Ilyenkor az elsődleges tartószerkezetek méretezésénél rendkívüli terhelésként a belső térben minden irányban 2 kN/m2 statikus terhelést kell figyelembe venni.

A hasadó, illetve hasadó-nyíló felületeket a határoló felületeken egyenletesen, egymástól legfeljebb 12 m távolságra kell elosztani, illetve oda kell koncentrálni, ahol a robbanás várható, és a tartószerkezetek kialakítása olyan legyen, hogy az egyes elemek tönkremenetele ne okozhasson tovaterjedő (ún. progresszív) összeomlást. Bizonyos esetekben – pl. ún. „csőszerű” tér esetén, amikor a tér hossza legalább négyszerese a szélességnek – a megadott képlettel számított értéket 20%-kal meg kell növelni.

A lefúvatásnak a szabadba kell irányulnia és a lefúvatás irányában

– meg kell határozni a közlekedési útvonalak és terek védelméhez szükséges l védőtávolságot (10.4. ábra), és amennyiben az ábra szerinti l védőtávolság nem biztosítható, akkor

– vagy a lefúvató felülettől mért távolságtól függően megadott statikus terhelésre méretezett, a robbanási túlnyomás felfogására alkalmas védőfalat,

– vagy a lefúvatás irányának befolyásolására alkalmas terelőfalat kell alkalmazni,

– a környező épületek és berendezések védelme érdekében

– 10 m-en belül nem lehet ajtó, ablak,

– 6 m-nél közelebb nem lehet más épület vagy épületrész,

– illetve ezektől eltérő esetben (pl. 6 m-nél közelebb lévő berendezésnél) kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani.

Kivételes esetben – szabad térrel nem kapcsolódó helyiségek lefúvatására – megengedett az ún. lefúvatási befogadótérbe történő lefúvatás. Ilyenkor a befogadótér térfogata legalább ötszöröse legyen a lefúvatott tér térfogatának és természetesen legyen a térfogatának megfelelően – a korábban megadott képlettel – számított nagyságú hasadó, illetve hasadó-nyíló felülete.

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségeknél a hő- és füstelvezető szerkezet (lásd a 10.3.4.2. szakaszban) – a mesterséges szellőzőberendezés (a gépi szellőztetés) kivételével – figyelembe vehető hasadó, illetve hasadó-nyíló felületként is, ha kielégíti a robbanási túlnyomás levezetésére vonatkozó követelményeket is.

A kémény, a kéménytoldó, a füstcsatorna és a technológiai berendezés egyéb égéstermék-elvezetője csak nem éghető anyagból készülhet, és úgy kell kialakítani, hogy ne jelenthessen gyújtásveszélyt. Éghető anyagot az ilyen szerkezet falába beépíteni vagy azon átvezetni nem szabad. Gázüzemű fűtőberendezést csak olyan kéményhez szabad csatlakoztatni, amely kémény erre megfelelő minősítéssel rendelkezik. Az olyan gázüzemű tüzelő- és fűtőberendezéshez, amelynél a füstgáz hőmérséklete nem haladja meg a 200 °C-ot, nem éghető anyagú kéménybe legalább nehezen éghető anyagú béléscsövet szabad elhelyezni.

A munkahelyeket, illetve az építményeket úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy tűz vagy robbanás – vagy csupán ezek feltételezett vagy valós veszélye (azaz próba– vagy tényleges riadó) – esetén az ott tartózkodók eltávozhassanak. Ehhez figyelembe kell venni

– az adott objektum tűzveszélyességét (tűzveszélyességi osztályát, tűzállósági fokozatát és tűzterhelését), a tűzgátlási viszonyokat,

– a tűzjelzést,

– az ott tartózkodó emberek számát és (elméleti és gyakorlati) ismeretét,

– a rendelkezésre álló kiürítési időtartamot, ami két szakaszból áll:

– első szakasz: a veszélyeztetett helyiségek kiürítése,

– második szakasz: a veszélyeztetett tűzszakasz, illetve az építmény kiürítése.

A kiürítést elsősorban a szabadba távozás lehetőségének biztosításával kell megoldani, de a következő változatok is figyelembe vehetők a tervezésnél:

átmeneti tartózkodás védett tűzszakaszban,

átmeneti tartózkodás füstmentes lépcsőházban (nyitott lépcsőház, vagy olyan zárt lépcsőház, amelybe a tűz alkalmával képződött füst és mérgező égésgázok bejutásának lehetősége oly mértékben korlátozott, hogy a lépcsőház, illetve az épület biztonságos kiürítésére és a mentésre meghatározott ideig alkalmas marad),

átmeneti tartózkodás tetőfödémen (az épület legfelső használati szintje feletti, épületszerkezetekkel nem körülzárt, csapadékzáró héjazattal ellátott födém),

átmeneti tartózkodás a tűzvédelmi hatóság által erre a célra egyedileg engedélyezett tér(rész)ben.

A helyiségek, tűzszakaszok, épületek és építmények kiürítésének általános előírásait (kiürítési útvonal kialakítása, ajtó, kapu, lépcső, csúszda, hágcsó, felvonó stb. alkalmazása, megjelölés stb.) és a kiürítés számítását (a kiürítési útvonalak és az azokon elhelyezett kijáratok méretezését a megengedett kiürítési időtartam figyelembevételével) szabvány (jelenleg az MSZ 595-6) tartalmazza. A vészlétra, a vészhágcsó, a vészkijárati kilépő és a vészlépcső előírásait (teherbírási és kiviteli követelmények, ellenőrzés stb.) külön szabvány (jelenleg az MSZ 15670) rögzíti.

A tűzveszélyes helyeken, illetve az ilyen helyiségek bejáratánál, jól látható hely(ek)en a tűzveszélyre figyelmeztető, továbbá a megelőző tűzvédelem és a tűzoltóság céljait szolgáló szabványos (jelenleg az MSZ 15631 és az MSZ 17066 előírásainak megfelelő) jelzőtáblákat és feliratokat kell elhelyezni. Az „A”–„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyen, továbbá mindenütt, ahol az tüzet vagy robbanást okozhat, a dohányzási tilalmat a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 17066) szerinti tábla elhelyezésével kell jelezni. A biztonsági felvilágosítást adó (pl. a tűzvédelmi felszerelést jelölő) tábla kiegészítő jellel is ellátható, amelyen a m-ben mért távolság is megadható.

Néhány esetben külön szabvány tárgyalja a részletes tűzrendészeti szabályokat, pl.:

– a középmagas és magas épületekre vonatkozó előírásokat (új épületek létesítése, illetve meglévők átalakítása és felújítása esetére) jelenleg az MSZ 595-4,

– a mozgóképszínházakra vonatkozó előírásokat jelenleg az MSZ-02-101,

– a színházakra és művelődési létesítményekre pedig jelenleg az MSZ-02-103.

10.3.3. A használat általános szabályai

A tűzvédelem használati szabályai a különböző objektumok (épületek, építmények, eszközök, szerkezetek, készülékek, gépek, berendezések stb.) és az anyagok használatára, a tevékenységek, illetve munkafolyamatok (technológiák) végzésére, valamint az emberek magatartására vonatkozó tűzvédelmi rendelkezéseket állapítják meg.

Az építményt, építményrészt (helyiséget, tűzszakaszt), a vegyes rendeltetésű épületet csak a használatbavételi (üzemeltetési, működési, telephely-) engedélyben meghatározott rendeltetésnek megfelelően szabad használni, és a különböző (előállítási, feldolgozási, tárolási stb.) tevékenység(ek)et csak a tűzvédelmi szabályoknak megfelelően szabad folytatni.

Az OTSZ szerint az a tevékenység, amely a környezetében lévő éghető anyag gyulladási hőmérsékletét, lobbanáspontját meghaladó hőmérséklettel és/vagy nyílt lánggal, izzással, parázslással, szikrázással jár, az tűzveszélyes tevékenység, és ilyenkor a tűzbiztonság érdekében a következők szerint kell eljárni:

– állandó jellegű tevékenység esetén a helyet ennek megfelelően kell kialakítani,

– alkalmi, illetve ideiglenes tevékenység esetén a munkát elrendelő feladata, hogy előzetesen írásban meghatározza a tűzbiztonsági feltételeket (a tevékenység helye, időpontja, illetve időtartama, leírása, a munkavégző(k) neve és tűzvédelmi szakvizsgához kötött munkakör esetén a bizonyítvány száma, a szükséges tűzbiztonsági intézkedések stb.),

– külső szervezet vagy személy által végzett tűzveszélyes tevékenység esetén a feltételeket, illetve a tűzbiztonsági szabályokat a munkaterület szerint illetékes helyi vezetővel vagy megbízottjával egyeztetni kell, aki köteles közölni a helyi sajátosságok miatt szükséges esetleges kiegészítő intézkedéseket,

A tűz- és robbanásveszéllyel járó új gép, technológia, anyag bevezetése, illetve alkalmazása előtt a tűzvédelmi rendelkezések megállapítása céljából vizsgálatot kell végeztetni, amelyről elsődlegesen a gyártó, külföldről történő behozatalnál a forgalomba hozó, egyéb esetben pedig az alkalmazó köteles gondoskodni.

A munkavállalókat munkába állításkor ki kell oktatni

– a munkahely és a munkafolyamat (technológia) tűzveszélyességére,

– a megelőző tűzvédelmi inzézkedésekre,

– a tűzjelzés lehetőségeire és módjára,

– a tűz esetén szükséges magatartásra, a tűzriadó tervben személyére meghatározott feladatokra,

– az elhelyezett tűzoltó felszerelések gyakorlati használatára,

– a munka befejezésekor szükséges feladatokra,

– a tűzvédelmi szabályok megszegésének következményeire,

– a gazdálkodószervezet, illetve a munkahely sajátosságaiból adódó egyéb tűzvédelmi tudnivalókra.

A munkáltatóval munkaviszonyban álló dolgozók oktatását időszakonként, szükség szerint, de legalább évente egyszer és a munkakörülmények jelentős változásakor (új munkahelyre történő beosztás, új anyag, gép vagy technológia stb.) kell végezni. Az oktatás megtörténtét a lényeges adatok (az oktatást végző és az oktatott személyek neve, illetve aláírása, az oktatás anyaga, az időpont) rögzítésével dokumentálni kell.

Azokat a foglalkozási ágakat, munkaköröket, amelyekben az általános tűzvédelmi tudnivalókon túlmenő ismeretekre van szükség, jogszabály tűzvédelmi szakvizsgához köti (jelenleg a 32/1997. (V. 9.) BM rendelet). A tűzvédelmi szakvizsgán a vizsgázónak bizonyságot kell tennie arról, hogy megfelelően ismeri a vonatkozó tűzvédelmi szabályokat, előírásokat és azokat a gyakorlatban is alkalmazni tudja, továbbá képes a kapcsolódó műszaki feladatok megoldására. A sikeres vizsga alapján bizonyítványt kell kiadni. Azok a munkavállalók, akik a munkakörükhöz szükséges tűzvédelmi ismeretekkel, illetve az előírt tűzvédelmi szakvizsgával nem rendelkeznek, annak megszerzéséig az adott munkakörben nem foglalkoztathatók (10.2. táblázat).

10.2. táblázat - Tűzvédelmi szakvizsgához kötött foglalkozási ágak és munkakörök

Sor-szám

Foglalkozási ág, munkakör megnevezése

Vizsga érvényessége, év

Vizsgáztató

a)

Hegesztők, egyéb más rendszeresen nyílt láng-gal járó munkát végzők

4

Üzemben tartó, munkáltató

 

Gáz- és olajfogyasztó tüzelőberendezések

4

 

b)

kezelői, ha a berendezés vagy a csoportosan elhelyezett berendezések összteljesítménye a

 

Munkáltató

 

30 kW-ot meghaladja

  

c)

d)

Üzemanyagtöltő állomások kezelői

4

Munkáltató

 

PB-gáz lefejtését, töltését, kiszolgálását,

4

 

e)

gázberendezés szerelését, üzembe helyezését,

 

Munkáltató

 

javítását és karbantartását végzők

  
 

„A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó

  

f)

tevékenységet végzők és a tevékenységüket

4

Munkáltató

 

közvetlenül irányítók

  

g)

Tűzoltó készülékek ellenőrzését, javítását végzők

5

Fővárosi, megyei tűzoltó-parancsnokság

h)

Tűzoltó-vízforrások időszakos felülvizsgálatát végzők

5

Munkáltató

 

Beépített tűzvédelmi berendezések (sprinkler,

  

i)

CO2-gáz, tűzjelző stb.) tervezését végző

5

BM TOP

 

mérnökök

  

j)

Beépített tűzvédelmi berendezések felülvizs-gálatát, karbantartását és javítását végzők

5

Munkáltató

k)

Villamos berendezések tűzvédelmi szab-ványossági felülvizsgálatát végzők

10

Műszaki Biztonsági Főfelügyelet

l)

Kéményseprők

5

Munkáltató


A munkavégzés során a munkahelyen

– csak a szükséges mennyiségű anyagot és eszközt szabad tartani,

– a keletkezett éghető anyagot, hulladékot folyamatosan, de legalább műszakonként, illetve a tevékenység befejezése után el kell távolítani,

– az éghető folyadékkal, zsírral szennyezett éghető hulladékot jól záró fedéllel ellátott, nem éghető anyagból készült edényben kell gyűjteni, majd az edényt az erre kijelölt helyen kell tárolni,

– az éghető és az égést tápláló gáz szivárgását meg kell akadályozni, az esetlegesen mégis bekövetkezett kiszivárgásnál a helyiséget ki kell szellőztetni,

– az éghető folyadék csepegését, elfolyását meg kell akadályozni, az esetlegesen mégis szétfolyt folyadékot fel kell itatni és ez után az itatóanyagot az erre kijelölt helyen kell tárolni,

– az üzemszerűen csepegő éghető folyadékot nem éghető anyagú edényben kell felfogni, illetve gyűjteni, és az edényt szükség szerint, de legalább a műszak végén az erre kijelölt helyen ki kell üríteni, és ott tárolni,

– az „A” és a „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó folyadékot alkalomszerűen csak szabadban vagy hatékonyan szellőztetett helyiségben szabad használni, ahol nem lehet egyidejűleg gyújtóforrás,

– az „A” és a „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményben, helyiségben, veszélyességi övezetben nem szabad gyújtási veszélyt jelentő eszköz(öke)t, ruhát, lábbelit használni, és öltözőszekrényt elhelyezni, és tilos oda gyújtóeszközt, gyújtóforrást bevinni,

– az „A”–„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyen, továbbá mindenütt, ahol az tüzet vagy robbanást okozhat, tilos a dohányzás,

– égő dohányneműt, gyufát, illetve bármely gyújtóforrást tilos olyan helyre tenni, eldobni, ahol az tüzet okozhat.

A munka befejezésekor a helyszínt és annak környezetét tűzvédelmi szempontból ellenőrizni kell, és meg kell szüntetni minden olyan körülményt, ami tüzet okozhat.

A veszélyes, közöttük az éghető és gyújtó hatású folyadékok és olvadékok tárolására szolgáló, nyomástartó edénynek nem minősülő, helyhez kötött

– 1 m3-es vagy annál nagyobb tartályok, valamint szerelvényeik hazai gyártására, külföldről történő behozatalára,

– 5 m3-es vagy annál nagyobb tartály, vagy 5 m3 összmennyiséget meghaladó tartálycsoport és – ha jogszabály másként nem rendelkezik – azok működéséhez szükséges technológiai, biztonsági berendezések, valamint csővezetékek, szerelvények, tartozékok földfelszín alatti és feletti elhelyezésére, használatbavételére, javítására, felújítására, átalakítására, továbbá ellenőrzésére vonatkozó szabályokat (bejelentés a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet területileg illetékes körzetéhez, a hazai gyártáshoz és a külföldről történő behozatalhoz szükséges dokumentáció jóváhagyása, a megfelelőségi nyilatkozat kiállítása, a létesítési, használatbavételi, javítási engedélyezési eljárás, az üzemeltetéssel összefüggő súlyos üzemzavar bejelentése, az időszakos ellenőrző vizsgálat, továbbá az elhelyezés, a védősávok, az elhelyezési és védőtávolságok, telepítés, szerelvényezés, tárolási módok és eszközök, létesítmények, engedélyezések, felfogótér, tűzjelző és tűzvédelmi berendezések stb.) jogszabály (jelenleg a 44/1995. (IX. 15.) IKM rendelettel módosított 11/1994. (III. 25.) IKM rendelet és az ehhez kapcsolódó 28/1995. (IKK.17.) IKM és a 8/1996. (IKK.7.) IKM számú közlemény) és szabványok (jelenleg pl. az MSZ 9909 sorozatszabvány, az MSZ 9910 sorozatszabvány, az MSZ 9933, az MSZ 9999, az MSZ 15633 sorozatszabvány, az MSZ 15659 sorozatszabvány) intézkednek.

A tűzveszélyes folyadékok esetén a 0,3 m3 -nél nagyobb mennyiség tárolására készült létesítmény

tárolótelep, ahol a tároló és kiszolgáló (lefejtő-, töltő- stb.) építmények, berendezések egymás mellett, összefüggően vannak elhelyezve, vagy

egyedi építmény, berendezés, amely önállóan (nem tárolótelepen) vagy más létesítmény területén elhelyezett tároló és/vagy kiszolgáló építmény, berendezés.

– Az éghető folyadék(ok) tárolásának előírásait néhány jellegzetes esetre külön szabvány tartalmazza, pl.

– folyékony tüzelőanyaggal (tüzelő- vagy fűtőolajjal) működő tüzelőberendezésekhez tartozó tároló- és kiszolgálóépítmények, -berendezések (jelenleg az MSZ 9901 sorozatszabvány),

– helyiségben történő tárolás, legfeljebb 300 liter mennyiségig (jelenleg az MSZ 9904),

– kamrában, illetve zárt helyiségben elhelyezett tárolóedények (jelenleg az MSZ 9942),

– üzemanyagtöltő állomások (jelenleg az MSZ 9943).

A 14/1998. (XI. 27.) GM rendelettel kiadott és hatályba léptetett Gázpalack Biztonsági Szabályzat (GBSZ) hatálya alá tartozó gázpalackok kezelési (szállítási és tárolási) szabályait jelenleg a többször módosított 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelettel – annak 2. mellékleteként – kiadott és hatályba léptetett Gáz- és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat (GOMBSZ) és az MSZ 6292 tartalmazza.

10.3.4. Az épületgépészeti berendezések létesítési és használati szabályai

10.3.4.1. Tüzelő-, fűtőberendezés

Az építményben, illetve helyiségben csak olyan fűtési rendszer létesíthető, illetve csak olyan tüzelőberendezés használható, amely megfelel a vonatkozó – éghető gázzal működő berendezés esetén jelenleg pl. az MSZ 2395, az MSZ 11428 sorozatszabvány, az MSZ 11647 sorozatszabvány, vagy folyékony tüzelőanyaggal működő berendezés esetén jelenleg pl. az MSZ 12312 sorozatszabvány, az MSZ EN 226 vagy az MSZ ISO 3544 szerinti – előírásoknak, és rendeltetésszerű használata során nem okoz(hat) tüzet vagy robbanást. A csak szakszerű kezelés esetén biztonságos tüzelő-, illetve fűtőberendezés kezelésével, illetve felügyeletével csak az előírt képesítéssel rendelkező személy bízható meg.

A gáz- és olajtüzelésű berendezések I–IV. kezelési osztályba sorolása a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 12623) szerint a következő:

– I. kezelési osztály: állandó személyi felügyelet kezelővel,

– II. kezelési osztály: állandó személyi felügyelet felügyelővel,

– III. kezelési osztály: időszakos felügyelet felügyelővel, a szükséges beavatkozást kezelő végzi,

– IV. kezelési osztály: időszakos felügyelet kezelővel.

Az előbbiekben említett

felügyelő a berendezés üzemeltetésére alkalmas olyan személy, akit feladataira (az üzemzavarok észlelésére és felismerésére, a berendezés szükség szerinti leállítására) bizonyíthatóan kioktattak,

kezelő olyan vizsgázott és képesített személy, aki a berendezés üzemeltetését (a felügyelői, valamint a szükség szerinti indítási, szabályozási és szerelés nélküli hibaelhárítási feladatokat) szakismerete alapján látja el.

Gáz- és olajüzemű fogyasztói berendezések esetén a gázszolgáltatásról szóló (jelenleg az 1994. évi XLI.) törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet és a többször módosított 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelettel – annak 2. mellékleteként – kiadott és hatályba léptetett Gáz- és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat (GOMBSZ) adott esetre vonatkozó előírásait is meg kell tartani.

Az égéstermék-elvezetővel rendelkező berendezést csak a teljesítményének megfelelő, illetve arra méretezett kéményhez szabad csatlakoztatni úgy, hogy az elvezetés ne okozhasson gyújtásveszélyt. A füstcsövet 1,5 méterenként, de legalább egy helyen, fémbilinccsel az épületszerkezethez kell rögzíteni. Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségen füstcsövet átvezetni nem szabad.

A tüzelő-, illetve fűtőberendezés, valamint a környezetében levő éghető anyagok között olyan biztonsági távolságot kell tartani, szükség esetén olyan hőszigetelést kell alkalmazni, hogy az éghető anyag felületén mért hőmérséklet a legnagyobb hőterheléssel történő működtetés mellett se jelenthessen gyújtásveszélyt.

A gyártó, illetve külföldről behozott berendezés esetén a forgalmazó a berendezéshez mellékelt „Használati utasítás”-ban köteles megadni a használattal és a karbantartással kapcsolatos tűzvédelmi követelményeket, illetve használati és kezelési szabályokat – beleértve az előbb említett biztonsági távolságo(ka)t is.

A munkahelyen a munka befejezésekor

– az égésbiztosítás nélküli gáz- és olajtüzelésű berendezésben a tüzelést meg kell szüntetni,

– a vaskályhában a tüzet el kell oltani és a salakot el kell távolítani,

– a cserépkályhában a tüzelést a munka befejezése előtt 2 órával meg kell szüntetni és a helyiség elhagyásakor le kell zárni a kályhaajtót.

10.3.4.2. Szellőztetés, hő- és füstelvezetés, csatornahálózat

Mesterséges szellőzés (szellőztetés) esetén

– a szellőztető berendezés bekapcsolásakor, illetve a működése alatt ne keletkezhessen gyújtószikra és a berendezésen keresztül külső gyújtóforrás hatása se érvényesülhessen,

– éghető anyag elszívása esetén a por-, illetve forgácsleválasztó (gravitációs ülepítő vagy centrifugális leválasztó, az ún. ciklon), valamint a tárolókamra csak nem éghető anyagból alakítható ki.

A faipari üzemben létesített por- és forgácselszívó berendezés biztonsági – közöttük a tűzbiztonsági – követelményeit, valamint üzemeltetési (használati és karbantartási) előírásait külön szabvány (jelenleg az MSZ-05-96.9119 sorozatszabvány) tartalmazza.

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben és veszélyességi övezetben

– biztosítani kell a szellőzés lehetőségét,

– visszavezetéses (recirkulációs) szellőztetés nem alkalmazható,

– a helyiségen átvezetett szellőzőcsatorna csak nem éghető anyagú lehet,

– tevékenység csak a hatékony szellőzés mellett végezhető.

Jogszabály vagy jogszabállyal kötelezővé tett szabvány előírása, illetve a tűzvédelmi hatóság eseti határozata esetén

– olyan automatikus mérő- (észlelő-) és jelzőberendezést kell létesíteni, amely az alsó éghetőségi (robbanási) határkoncentráció (ARH) 20%-ának elérésekor jelzést ad, továbbá

– az alsó éghetőségi (robbanási) határkoncentráció (ARH) 40%-ának elérésekor a szükséges beavatkozásokat (vész-szellőztetés indítása, berendezés, illetve technológia leállítása stb.) önműködően elvégzi.

Az „A”–„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiség, veszélyességi övezet szellőztető berendezését (légbefúvók, légelszívók, légcsatornák, ülepítő, leválasztó, tárolókamra) rendszeresen – a munkahelyi utasításban meghatározott gyakorisággal – tisztítani kell.

A tűzesetek során keletkező hő- és füst elvezetéséről a huzamos emberi tartózkodásra igénybe vett ipari üzemek, műhelyek, továbbá tárolási épületek, áruházak, kiállítási csarnokok és a nagy forgalmú épületek 1600 m2-nél nagyobb alapterületű helyiségeiben, továbbá ott, ahol azt jogszabály vagy jogszabállyal kötelezővé tett szabvány előírja, a vonatkozó szabványban (jelenleg az MSZ 595-8) előírt módon úgy kell gondoskodni, hogy

– a berendezés tűz alkalmával is működőképes legyen,

– a füstöt és a forró égésgázokat folyamatosan a szabadba vezesse, és

– biztosítsa a padlószint fölött a füstmentes légréteget.

A „huzamos emberi tartózkodás” értelmezéséhez az vehető figyelembe, hogy a huzamos tartózkodásra (huzamos használatra) szolgáló helyiség az a helyiség, amelyben a használók folyamatosan két óra időtartamot meghaladóan tartózkodnak, vagy amelyben a két óránál rövidebb időtartamú használatok közötti szünet a két órát nem haladja meg.

A méretezés alapelve az, hogy a hő- és füstelvezető berendezés hatásos nyílásfelületének nagysága a következőktől függ:

a számítási belmagasság, ami a padlószint és a tetőfödém vagy a fedélhéjazat legalacsonyabb és legmagasabb pontjai közötti szakasz felezőpontja közötti távolság [m],

az elérni kívánt füstmentes légréteg, ami a padlószint fölötti azon légtér magassága [m], amelynek a tűz során füstmentesnek kell maradnia, és értéke 6 m számítási belmagasságig 3 m, 6 m-nél nagyobb belmagasság esetén pedig annak legalább a fele

– az épület rendeltetése.

A méretezés menete a következő:

– az épületet, illetve a termékeket és a tárolt anyagokat a hivatkozott szabványban lévő táblázatok alapján be kell sorolni az 1–4. méretezési csoportok valamelyikébe,

– meg kell határozni az egy füstszakaszban létesítendő hatásos nyílásfelületet a számítási belmagasság, a (tervezett) füstmentes légréteg magassága és a méretezési csoport alapján egy táblázatból,

– a hatásos nyílásfelületre kapott értékből – a hő- és füstelvezető berendezés kialakításától függő átfolyási tényező figyelembevételével – ki kell számítani a szükséges geometriai nyílásfelület értékét.

Szellőztető berendezés (mesterséges szellőzőberendezés) alkalmazása esetén az adott helyiségre számítható, illetve meghatározott hő- és füstelvezető nyílásfelület(ek) minden m2-e helyett 2 m3/s levegő térfogatáramot (légátbocsátást) kell biztosítani úgy, hogy a füstgázok ne juthassanak más védett helyiségbe, füstszakaszba, és a füstelszívó ventilátoroknak és a meghajtó villamos motoroknak 400 °C-os füstgázhőmérsékletet figyelembe véve legalább 90 percig működőképesnek kell lenniük.

A szabvány részletesen tartalmazza az elhelyezési, a nyitószerkezetre és a kézi vagy automatikus működtetésre, az oltóberendezéssel együtt történő létesítésre és a levegőutánpótlásra vonatkozó követelményeket is.

A berendezés működéséről és ellenőrzéséről, valamint karbantartásáról naplót kell vezetni, amelyben rögzíteni kell a berendezésre vonatkozó minden megállapítást, körülményt, eseményt és elvégzett munkát (időpontja, tárgya stb.).

Éghető gáz(oka)t (gőzt) vagy folyadékot, valamint az ilyen anyagot oldott állapotban tartalmazó szennyvizet, illetve vízzel vegyi reakcióba lépő és éghető gázt fejlesztő anyagot a közcsatornába vagy a szikkasztóba bevezetni nem szabad. Ahol a szenny- és csapadékvíz mégis tartalmazhat ilyet, ott a csatornahálózatot berobbanás ellen vízzárral szakaszokra kell bontani.

10.3.4.3. Gépi berendezés

Helyiségben, szabad téren csak olyan gépet (berendezést, készüléket) szabad elhelyezni, illetve üzemeltetni, amely a tűzveszélyességi osztály függvényében meghatározott követelményeknek megfelel. Különös gondossággal kell megállapítani és megelőzni, megszüntetni, védelemmel ellátni a lehetséges tűzforrásokat, mint

– a hőfejlődés vagy nyomásemelkedés,

– a villamos ívek, sztatikus feltöltődés, szigetelés hiánya,

– erősen súrlódó tengelyek, vagy más gépalkatrészek,

– fémek kiválasztása,

– éghető üzemanyagok elfolyása stb.

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba sorolt veszélyességi övezetben csak robbanásbiztos erő- és munkagépet (berendezést, készüléket, eszközt) szabad elhelyezni, illetve használni.

A talajszint alatti helyiségben (térben), ahol 0,8-nál nagyobb relatív sűrűségű tűz- vagy robbanásveszélyes gáz (gőz) jelenlétével lehet számolni, csak olyan gép helyezhető el, amely nem okoz(hat) tűz- vagy robbanásveszélyt.

Az olyan gépnél, amelynél a hőfejlődés vagy a nyomásemelkedés tüzet vagy robbanást okozhat, a technológiai (üzemi) szabályozáson túl olyan korlátozó(berendezés)t kell alkalmazni, amely – mint biztonsági berendezés – megakadályozza a hőmérséklet és/vagy a nyomás egy, a technológiai dokumentációban meghatározott biztonsági határértéken túli további emelkedését, illetve szükség esetén megszünteti a gép további működését.

Amikor a gépbe jutó idegen anyag (pl. szikrát adó fémdarab) tüzet vagy robbanást okozhat, akkor a gépet olyan (védő)berendezéssel (pl. mágneses fémleválasztóval) kell ellátni, amely megakadályozza az ilyen anyag(ok) bejutását.

A súrlódó gép(alkat)rész(ek)nél meg kell előzni a tűzveszélyt jelent(het)ő felmelegedést.

A gyártó, illetve külföldről behozott gép (berendezés, készülék) esetén a forgalmazó a géphez mellékelt „Használati utasítás”-ban köteles megadni a használattal és a karbantartással kapcsolatos tűzvédelmi követelményeket, illetve használati és kezelési szabályokat is.

10.3.4.4. Villamos berendezés

A villamos berendezés használata során tűz-, illetve robbanásveszély jelentkezhet a túlterhelések, az egyes alkatrészek átütése, illetve a szigetelések meghibásodása miatti zárlatok, vagy a méretezés szerintinél nagyobb értékű (esetleg a bizonytalan, ún. „talpalt”) biztosítóbetétek következtében fellépő túláramok, továbbá a nagy ellenállású vagy a meglazult csatlakozások miatti hőmérséklet-emelkedések hatására, a nagyáramú feszültségforrás, vagy a nagykapacitású áramkör(ök) sarkai között fellépő zárlat miatti átívelés vagy izzó fémrészek kilökődése stb. révén.

Ezért a tűz- és robbanásvédelem érdekében általános követelmény, hogy a villamos berendezést csak úgy szabad létesíteni, hogy rendeltetésszerű használata és szakszerű kezelése esetén annak üzeme, kezelése, megelőző és javító karbantartása, felülvizsgálata, valamint a közelében való tartózkodás, ill. a vele kapcsolatos és a környezetében folyó tevékenység – az egyéb vonatkozó szabályok megtartása esetén – veszélytelen legyen. E követelmény kielégítéséhez, többek között:

a létesítési, ill. használati (alkalmazási) környezetet a biztonsági követelmények érvényesítése érdekében csoportosítjuk a következő szempontok szerint:

tűz- és robbanásveszély alapján:

robbanásveszélyes: az „A” és a „B” tűzveszélyességi osztály, ezeken belül 1–5. veszélyességi fokozat, és így az ún. villamos besorolást a tűzveszélyességi osztály és a veszélyességi fokozat együttesen adja meg (pl. A-2 vagy B‑3),

tűzveszélyes: a „C” és a „D” tűzveszélyességi osztály,

jellege szerint:

helyiség: száraz, poros, időszakosan nedves, nedves, marópárás, meleg,

szabad tér (ennek minősül a fedett tér is!),

rendeltetése szerint: ideiglenes létesítmény, tömegforgalmú létesítmény, istállók és egyéb mezőgazdasági építmények, villamos kezelőterek és laboratóriumok, gépjárműszínek, közterület,

alkalmazni kell a villamos gyártmányokra vonatkozó termékszabványok szerinti egyedi előírásokat, valamint a kész gyártmányok alkalmazásával foglalkozó – jelenleg az MSZ 1600 „Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára” című sorozatszabvány általános (MSZ 1600-1) és az ezeket szigorító vagy enyhítő különös, az MSZ 1600-2 ... MSZ 1600-16 szerinti – előírásokat,

alkalmazni kell a sújtólég- és robbanásbiztos védelmű villamos gyártmányokra vonatkozó előírásokat az általános követelményeket tárgyaló szabvány (jelenleg az MSZ EN 50014) és az egyes védelmi módokra vonatkozóan az ezeket kiegészítő, ill. módosító szabványok (jelenleg az MSZ EN 50015 … MSZ EN 50020, az MSZ EN 50028 és az MSZ EN 50039), továbbá a vizsgálatra és a tanúsításra vonatkozó jogszabály (jelenleg a 25/1996. (IV. 17.) IKM rendelet, és ehhez kapcsolódóan az Ex. V. Á. Robbanásbiztos Villamos Berendezés Vizsgáló Állomás Kft.-t vizsgáló és tanúsító szervezetként kijelölő 7/1996. (IKK. 5.) IKM közlemény) szerint, valamint

a többi vonatkozó szabvány (pl. a villamosenergia-fejlesztő, -átalakító, -kapcsoló és -elosztó berendezések esetén jelenleg az MSZ 15688, a háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek esetén jelenleg az MSZ EN 60335-1) előírásait.

Az üzemállapot vonatkozásában a villamos berendezés

kikapcsolt, ha a főkapcsoló vagy a biztonsági kapcsoló, vagy a vészkioldó működtetésével, vagy (fő)kapcsoló nélküli dugaszolható készüléknél a csatlakozó dugó kihúzásával a teljes berendezést lekapcsolták a táphálózatról,

leválasztott (áramtalanított), ha a táphálózat minden sarkáról – beleértve a csatlakozókapcsokat is – lekapcsolták:

villamos szakképesítéssel rendelkező személyek esetén: leválasztókapcsoló, dugós csatlakozó, kapcsolókészülék vagy biztosító,

villamos szempontból szakképzetlen személyek esetén: leválasztókapcsoló vagy dugós csatlakozó szükséges,

feszültségmentesített, ha a kapcsolatot bármely lehetséges táphálózattal – mint energiaforrással – megszakították (leválasztás), a kapcsoló és megszakító elemek működését megakadályozták (letiltás), a feszültségmentességet ellenőrizték, és a feszültség alá jutást minden egyes vezetőnek a földhöz, majd egymáshoz történő kisütése után földeléssel és rövidre zárással kizárták.

Az építmény villamos berendezését központilag és szakaszosan is leválaszthatóan kell kialakítani. Külön leválasztást kell létesíteni

– a tűzszakaszokra bontott épületnél (építményeknél) egy-egy tűzszakasz villamos berendezéseinek,

– a biztonsági berendezés(ek)hez,

– a világításhoz, továbbá a térvilágításhoz.

Lakóépületben megengedett a főkapcsoló nélküli kialakítás, ha egy helyen csoportosítottan minden áramkör külön leválasztókapcsolóval lekapcsolható.

Helyhez kötött berendezéseknél a hálózatról való leválasztásra minden esetben (a biztonsági berendezés(ek) és a világítás kivételével) kézi működtetésű leválasztókapcsolót, kapcsolókészüléket, dugós csatlakozót vagy késes biztosítót kell felszerelni úgy, hogy a berendezés teljes leválasztása biztosított legyen. Tehát a leválasztási hely csak a berendezés kapocsléce előtt lehet, vagyis a leválasztás nem a berendezés, hanem a környezet tartozéka. Erre a célra 25 A-nél nagyobb névleges áramú dugós csatlakozó csak akkor alkalmazható, ha a berendezés (fő)kapcsolója biztosítja a leválasztás terhelésmentes állapotban történő elvégezhetőségét. Az ún. „D” rendszerű (Diazed) biztosító váltakozó áramnál 25 A névleges áramerősségig alkalmazható leválasztásra kapcsoló (kapcsolókészülék) nélkül.

A helyhez nem kötött (hordozható, helyváltoztató, kézben tartott) berendezéseknél a hálózatról való leválasztásra minden esetben leválasztókapcsolót, kapcsolókészüléket vagy dugós csatlakozót kell felszerelni úgy, hogy a teljes leválasztás biztosított legyen.

A csoportosan elhelyezett villamos kapcsolók és biztosítók rendeltetését, továbbá a kapcsolók kapcsolási (ki- és bekapcsolt) helyzetét a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ EN 60073) szerint jelölni kell.

A villamos berendezést a használat befejezése után ki kell kapcsolni, használaton kívül helyezés esetén pedig le kell választani a hálózatról. Üzemekben (munkahelyeken) a napi munka befejezése után el kell végezni a leválasztást.

A villamos berendezések ellenőrzése érdekében az állandó, rendszeres, szakszerű karbantartást és felülvizsgálatokat a vonatkozó jogszabályok, szabványok alapján meg kell szervezni. Az esetenkénti, a személyi biztonságot veszélyeztető, tűzveszélyt vagy súlyos anyagi kárt okozható rendellenességeket azonnal meg kell szüntetni, illetve meg kell tenni a szükséges védőintézkedéseket.

Az időszakos felülvizsgálatok során ellenőrizni kell (jelenleg az MSZ 10900 szerint)

– a baleset elleni védelemre,

– a tűz- és robbanásveszély elleni védelemre,

– a gyártmányok védettségére,

– a túláramvédelemre és

– a feszültségcsökkenés elleni védelemre

vonatkozó követelményeket a tűzveszélyességi osztálytól függően, más előírás hiányában

– „A”és „B” tűzveszélyességi osztály esetén legalább háromévenként,

– „C” tűzveszélyességi osztály esetén legalább hatévenként,

– „D” és „E” tűzveszélyességi osztály esetén legalább kilencévenként.

A felülvizsgálat befejezésekor írásban kell rögzíteni annak körülményeit (tárgya, időpontja stb.) és megállapításait, beleértve a tapasztalt hiányosságo(ka)t és a megszüntetés(ük)ért felelős személy(ek) nevét és a határidőt is.

10.3.4.5. Világítóberendezés

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, építményben, szabad téren robbanást nem okozó, a „C”–„E” tűzveszélyességi osztályban pedig a környezetre gyújtási veszélyt nem jelentő világítást (világítóberendezést, -készüléket) szabad alkalmazni, illetve használni.

A villamos világítóberendezés létesítésekor – a termékszabványok (jelenleg pl. az MSZ EN 60598 sorozatszabvány, az MSZ EN 60920, az MSZ EN 60928, az MSZ EN 60968, az MSZ EN 61048) követelményeinek megfelelő szerelvények felhasználásával – a vonatkozó jogszabályok és a villamos berendezések létesítési szabályainak megtartásával kell eljárni.

Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményben, valamint nagy forgalmú és tömegtartózkodásra szolgáló helyiségben, szabad téren és építményben, továbbá ahol azt jogszabály vagy jogszabállyal kötelezővé tett szabvány előírja, a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 1600 sorozatszabvány) szerinti biztonsági és irányfény világítás létesítése is kötelező:

a biztonsági világítás (vészvilágítás) olyan tartalékvilágítás, amely az üzemi világítás meghibásodása esetén a kijárati utak járófelületének megvilágításával lehetővé teszi a hely(iség) veszélytelen (biztonságos) elhagyását; az egyes lámpatesteket azonosításra alkalmas zöld színű (sor)számozással kell ellátni,

az irányfény (kijáratmutató világítás) a kijárati út irányát (vonalvezetését), illetve a kijárati ajtó(ka)t jelző világítótestek összességéből álló olyan tartalékvilágítás, amely a kijárati útvonal járófelületét nem világítja meg; az egyes lámpatesteket azonosításra alkalmas zöld színű (sor)számozással kell ellátni.

10.3.4.6. Villám és elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem

A sík földfelület fölött mintegy 100 V/m potenciálgradiensű villamos tér található (ún. légköri elektromosság). Ebből az következik, hogy a talajjal érintkezésben lévő magas tárgy az eredetileg párhuzamos egyenpotenciálú felületeket eltorzítja és ún. sík-csúcs elrendezés jön létre. Az ilyen elrendezésben a felhők belsejében felhalmozott nagy töltésmennyiségek hatására a valamelyik irányban gyorsított negatív elektronok előkisülés alakjában „megkeresik” ezeket a csúcsokat és kialakulhat a főkisülés.

A 30 kA átlagos áramerősségű, rendkívül rövid időtartamú közvetlen villámcsapás áramának káros hatásai a következők:

romboló hatás: a nyomó, ill. robbantó hatás,

dinamikus hatás: az elektromágneses erő mechanikai hatása,

gyújtó hatás: a tüzet okozó hőhatás,

olvasztó hatás: a fémeket megolvasztó hatás.

A közvetett villámcsapás a villámhárító berendezésen vagy más vezető anyagú testen átfolyó villámáram feszültségesése következtében egy másik – általában földelt – tárgyhoz kialakuló másodlagos kisülés: az áramerőssége 100 A körül van, az időtartama 0,5 ms nagyságrendű.

A villámhárító berendezés (10.5. ábra) egymással jól vezető módon összekötött, e célra épített vagy felhasznált alkatrészek összessége, amelyek a védeni kívánt tárgyba csapó villámot hivatottak káros hatás nélkül a földbe vezetni.

10.5. ábra - A villámhárító berendezés részei 1. felfogórúd; 2. felfogóvezető; 3. levezető; 4. földelővezető; 5. földelő; 6. vizsgáló összekötő

A villámhárító berendezés részei 1. felfogórúd; 2. felfogóvezető; 3. levezető; 4. földelővezető; 5. földelő; 6. vizsgáló összekötő


Villám elleni védelmet kell biztosítani (azaz villámhárító berendezést kell létesíteni) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építménynél minden esetben, továbbá ott, ahol ezt jogszabály, vagy jogszabállyal kötelezővé tett szabvány előírja. Az épületek és egyéb építmények villámvédelmi csoportosítását, valamint a létesítésre vonatkozó részletes műszaki követelményeket szabvány (jelenleg az MSZ 274-2, valamint az MSZ 274-3) tartalmazza.

Az esetleges villámcsapás káros hatásának elkerülésére a 20 m-nél magasabb, de 30 m-nél alacsonyabb, hegyes toronysisakkal ellátott tornyok csúcsán egy felfogórudat kell elhelyezni és ezt össze kell kötni a levezetőkkel. Ha a toronysisak összefüggő fémfelület, elegendő csak földeléssel ellátni, míg lapos tető esetén a felső peremen végigfutó felfogóvezetőt kell elhelyezni, de ezt pótolhatja a peremen körülfutó korlát, fémszegély vagy esőcsatorna is. A fémszerkezetű építményeket, ha alkatrészeik jól vezető kapcsolatban vannak, nem kell felfogóval és levezetővel ellátni, csak a fémszerkezetet kell legalább két helyen földelni. A földön álló vagy nem vezető anyagból készült állványra helyezett fémtartályt és a 10 m-nél magasabb, fémből készült építményeket és tárgyakat földelni kell. A tetőn és a tetőtérben lévő nagyobb fémtárgyakat (tárolótartályok, tágulási edények stb.) a villámhárító levezetőjével kell összekötni.

A villámvédelmi földelések földelési ellenállását a másodlagos kisülések miatt bizonyos érték alatt kell tartani. Ez a határérték általános esetben 30 Ω, „C” tűzveszélyességi osztály esetén 5 Ω, „A” és „B” tűzveszélyességi osztály esetén pedig 1 Ω.

A villámhárító berendezés felülvizsgálatát a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 274-4) szerint kell elvégezni,

– „A” és „B” tűzveszélyességi osztályú építmény és szabad tér esetén legalább háromévenként,

– „C” tűzveszélyességi osztályú építmény és szabad tér esetén legalább hatévenként,

– „D” és „E” tűzveszélyességi osztályú építmény és szabad tér esetén legalább kilencévenként.

A felülvizsgálat befejezésekor a felülvizsgálatokról vezetett naplóban – jelenleg az MSZ 274-4 3. fejezete szerinti tartalommal – rögzíteni kell annak körülményeit (időpontja, tárgya stb.) és megállapításait, beleértve a tapasztalt hiányosságo(ka)t és a megszüntetés(ük)ért felelős személy(ek) nevét és a határidőt is.

Minden olyan helyen (épületnél, épületszerkezetnél, gépnél, berendezésnél), illetve tevékenységnél, ahol az azonos vagy különböző anyagok mechanikus érintkezése, majd szétválása (áramlás, súrlódás, aprítás, leemelés, kiöntés, kiürítés stb.) következtében a vezető vagy szigetelő anyagokon létrejövő és felhalmozódó villamos töltés, az ún. elektrosztatikus feltöltődés tüzet vagy robbanást okozhat, gondoskodni kell a megfelelő védelemről. Ilyen elektrosztatikus gyulladásveszély akkor áll fenn, ha az elektrosztatikus töltés olyan értéket érhet el, amelynél a feltöltött test teljes szikraenergiája eléri vagy meghaladja a környező közeg minimális gyulladási energiáját és a közeg (be)gyulladásának többi szükséges feltétele is teljesül. A védelem a szabványban (jelenleg az MSZ 16040-4) tárgyalt következő módozatok közül egy vagy több alkalmazásával biztosítható:

a töltéselkülönülés kiküszöbölése már a tervezésekor a megfelelő szerkezeti és/vagy technológiai megoldás megkeresésével és alkalmazásával,

a veszélyes mértékű töltésfelhalmozódás megakadályozása, illetve a felhalmozódó töltés veszélytelen elvezetése

– a vezetőanyagú testek földelésével (ún. elektrosztatikai földelés),

– a szigetelőkön a feltöltődési sebesség csökkentésével,

– a szigetelőkön a felhalmozódott töltések elvezetési sebességének növelésével,

– a keletkezett töltések semlegesítésével,

egyéb módon, pl.

– a gyúlékony légtér (az éghető rendszer) vagy

– a gyújtóképes kisülés

kialakulásának megakadályozásával.

A kézi és kézzel működtetett elektrosztatikus szóróeszközök feleljenek meg a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ EN 50050) előírásainak, de a gyúlékony anyagokat felhasználó, elektrosztatikus szóróberendezés kiválasztási, telepítési és használati előírásait illetően is rendelkezik szabvány (jelenleg az MSZ EN 50053 sorozatszabvány).

10.3.5. A tűzvédelmi berendezés létesítési és használati szabályai

10.3.5.1. Tűzjelző és tűzoltó berendezés

A létesítményen belül mindig biztosítani kell a tűzjelzési lehetőséget. A nyilvános távbeszélő készülékek mellett és a távbeszélő alközpontokban – ennek hiányában a fővonalú távbeszélő készülék(ek) mellett – jól láthatóan fel kell tüntetni a tűzoltóság hívószámát.

Az olyan berendezéseknél, helyiségekben és építményekben, ahol azt jogszabály, jogszabállyal kötelezővé tett szabvány, illetve – a tűz- vagy robbanásveszélyre, esetleg valamely különleges célra (pl. műkincsek védelmére) tekintettel – azt a tűzvédelmi hatóság előírja, a tűz észlelésére, jelzésére, oltására tűzjelző, illetve tűzoltó berendezés tervezése és létesítése szükséges a következők szerint:

– a berendezés tervezését csak tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező, a BM TOP által nyilvántartott, továbbá tervezői jogosultsággal rendelkező személy végezheti,

– a főbb szerkezeti egységek műszaki kialakítása, valamint a berendezés kialakítása és létesítése feleljen meg a vonatkozó szabvány,

– tűzjelző berendezés esetén jelenleg az MSZ 9785 sorozatszabvány előírásainak,

– zárt szórófejes, vízzel oltó és tüzet is jelző berendezés („sprinkler”) esetén jelenleg az MSZ 9781 sorozatszabvány előírásainak,

– nyitott szórófejes, vízzel oltó berendezés („drencser”) esetén jelenleg az MSZ 9784 sorozatszabvány előírásainak,

– habbal oltó berendezés esetén jelenleg az MSZ 9779 sorozatszabvány előírásainak,

– szén-dioxiddal oltó berendezés esetén jelenleg az MSZ 9783 szabvány előírásainak,

– mind a telepítés műszaki tervdokumentációját, mind a létesítést követően a használatbavételt engedélyeztetni kell a tűzvédelmi hatósággal,

– a tűzjelző helyekről (az érzékelők, jeladók helyéről) nyilvántartást kell készíteni és azt ki kell függeszteni a tűzjelző központban; kivéve, ha a jelzéskor a berendezés önműködően megjeleníti az aktuális (a működő) érzékelő(k), jeladó(k) helyét,

– a tűzjelző központban, illetve a kezelő/kijelző egység helyiségében – a tűzjelzést automatikusan a tűzoltósághoz továbbító központ kivételével – állandóan ott kell tartózkodnia legalább egy olyan személynek, akit kioktattak a tűzjelzésre és a berendezés kezelésére,

– a tűzjelző központ jelzései átjelzéssel olyan helyre is továbbíthatók, ahol állandó felügyelet (pl. diszpécserszolgálat) van, és ahonnan biztosított a tűzjelzés továbbításának lehetősége,

– habbal oltó berendezésnél az oltóanyag kiömlőnyílása és a védendő anyag között az oltóanyag bejuttatása érdekében megfelelő távolságot kell szabadon hagyni,

– nagy habkiadósságú habbal oltó berendezés(ek) esetén biztosítani kell, hogy az oltóberendezés(ek) működésének kezdetétől számított legfeljebb 5 perc alatt a védett tűzszakasz teljes térfogata feltölthető legyen,

– kézi indítású habfejlesztő berendezés vagy mobil habbal oltó felszerelés esetén a tűzszakasz határoló falain megfelelően kialakított nyílások szükségesek,

– amikor emberek tartózkodására szolgáló helyiségbe olyan berendezést terveznek, amely egészségre káros hatású oltóanyaggal működik, illetve a teljes légtér elárasztására szolgál, akkor olyan riasztóberendezést is kell tervezni és létesíteni, amely az oltóberendezés működésbe lépése előtt – a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 595-6) szerint meghatározott kiürítési idő figyelembevételével – figyelmeztető jelzést ad,

– a berendezés(eke)t állandóan működőképes állapotban kell tartani, az esetleges meghibásodást be kell jelenteni a hivatásos önkormányzati, illetve az önkéntes tűzoltóságnak,

– el kell végezni a vonatkozó előírások (jogszabályok, szabványok), illetve ezek hiányában a gyártási vagy a forgalmazási engedély szerinti tartalmú és gyakoriságú ellenőrzést és karbantartást.

A beépített tűzoltó berendezés igen megbízható védelmet ad(hat), mert, többek között

– igen rövid a tűz keletkezése és az oltás megkezdése közötti időtartam, az ún. oltási késedelem,

– önműködő működés esetén független az emberi tévcselekvés(ek)től (pl. a tűz észlelésének elmulasztása),

– működés nem igényli ember(ek) jelenlétét, illetve közreműködését (pl. kezelői tevékenységet) a veszélyes térben, tehát nem jár a tűz oltóinak veszélyeztetésével,

viszont, többek között

– jelentős költséget igényel mind a megtervezése, mind a létesítése,

– elengedhetetlen a szakmailag felkészültebb személyeket igénylő tervszerű megelőző karbantartás, vagyis fenntartása is költségigényes(ebb),

– kézi működtetés esetén nem független az emberi tévcselekvéstől (pl. a tűz észlelésének elmulasztása),

– csak hosszú távra, állandósult viszonyokra célszerű, azaz rugalmatlan (nem célszerű pl. olyan helyen, ahol gyakran változnak a tűzveszélyességet meghatározó lényeges körülmények, mint a megmunkált és/vagy tárolt anyag(ok), az alkalmazott technológia, illetve annak gépei, berendezései, netán maguk a végzett tevékenységek).

Adott esetben célszerű elvégezni a tűz kockázatának elemzését, valamint a költség-haszon elemzést, és a döntést ezek több szempontú értékelése alapján, komplex szemlélettel meghozni.

10.3.5.2. Oltóvíz

A létesítménynél a szükséges oltóvíz

– mennyiségét a mértékadó tűzszakasz területe, illetve a szabadban tárolt anyagok által elfoglalt terület alapján, az OTSZ-ben megadottak szerint,

– szolgáltatásának időtartamát pedig – az időszakos vízszerzési lehetőség figyelembe vétele nélkül – a következők szerint kell biztosítani:

– 400 MJ/m2 tűzterhelésig legalább egy órán át,

– 401-800 MJ/m2 tűzterhelés esetén legalább másfél órán át,

– 800 MJ/m2 tűzterhelés felett legalább két órán át.

A vízszerzési hely

– méretezett vízvezeték-hálózathoz csatlakozzon (belső átmérő, kifolyási nyomás),

– legyen ellátva megfelelő méretű szabványos (jelenleg az MSZ 1057 szerinti) csatlakozással (csonkkapoccsal és kupakkapoccsal),

– legyen megközelíthető gépjárművel, és

– az oltóvíz legyen mindig akadálytalanul kivehető.

A vízszerzési helyek leggyakrabban föld alatti és a föld feletti tűzcsapok, amelyek

– feleljenek meg a vonatkozó szabvány (jelenleg föld alatti tűzcsap esetén az MSZ 9771-1, föld feletti tűzcsap esetén az MSZ 9771-2) előírásainak,

– méretük és számuk alapján biztosítsák a szükséges oltóvízmennyiség egy időben történő kivételét,

– ne legyenek a védendő helytől (pl. építménytől) a megközelítési útvonalon mért 100 m-nél távolabb és – a tűzcsapcsoport kivételével – egymástól 5 m-nél közelebb.

Vezetékes vízellátás esetén – a föld alatti és a föld feletti tűzcsapokon túl – a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 9771-5) szerinti fali tűzcsapot is kell létesíteni

– ott, ahol ezt jogszabály vagy jogszabállyal kötelezővé tett szabvány előírja,

– a középmagas és magas épületekben szintenként

– „A” tűzveszélyességi osztályba tartozó 200 m2-nél,

– „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó 300 m2-nél,

– „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó 500 m2-nél,

– „D” tűzveszélyességi osztályba tartozó 1000 m2-nél nagyobb alapterületű építményben,

amelyet szabványos (jelenleg az MSZ 9771-6 szerinti) falitűzcsap-szekrényben kell elhelyezni. Viszont nem szabad fali tűzcsapot létesíteni ott, ahol a víz használata életveszélyt, tüzet, robbanást okozhat, vagy segítheti a tűz terjedését.

A tűzcsap szerelvényeinek elhelyezésére szabványos (jelenleg az MSZ 9771-7 szerinti) szerelvényszekrény szükséges, amely legyen

– nem éghető anyagú,

– olyan méretű, hogy a szükséges – a vonatkozó szabványok előírásainak megfelelő kivitelű – szerelvények, illetve tartozékok (tűzcsapkulcs, tömlőkapoccsal ellátott nyomótömlő, sugárcső stb.) könnyen kezelhetően elhelyezhetők legyenek benne,

– kellően szilárd és rögzített,

– befagyás és szennyeződés ellen védett, de a gyors üzembe helyezést nem akadályozó,

– ajtaja – amely nem lehet csapóajtó kialakítású – csukott helyzetében fémzárolt legyen, de segédeszköz nélkül, könnyen – legfeljebb 40 N erővel – legyen nyitható,

és amely készülhet függeszthető vagy falba süllyesztett kivitelben.

A tűzoltó vízforrások (tűzcsap, sekély kút, mély kút, medence) helyét, teljesítőképességét, esetleges különleges rendeltetését szabványos (jelenleg az MSZ 1042 szerinti D jelű) jelzőtáblával kell megjelölni. A táblát a megfelelő helyen, 2 m magasságban, maradandóan és jól láthatóan kell elhelyezni és felerősíteni. A föld alatti vagy föld feletti tűzcsapot (habtűzcsapot) jelző táblát a szerelvényszekrény felett mindig el kell helyezni. A kút és a medence megjelölése csak jogszabályi vagy tűzvédelmi hatósági előírás esetén kötelező. A fali tűzcsapot nem kell megjelölni.

A tűzoltó-vízforrások felülvizsgálata és karbantartása tűzvédelmi szakvizsgához kötött tevékenység, amelyet a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 15606) szerinti tartalommal – legalább félévenként – el kell végezni. A fagy elleni védelmet szükség szerint kell ellenőrízni.

10.3.5.3. Tűzoltó felszerelés, készülék

A létesítményekben az ott keletkez(het)ő tűz oltására alkalmas legalább egy-egy tűzoltó készüléket kell elhelyezni a következők szerint:

a) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségekben, illetve veszélyességi övezetekben minden megkezdett 50 m2 alapterület után,

b) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményeknek, illetve szabad tereknek az a) pontban nem említett részein – a tűzveszélyességi osztálytól függően – a c–e) pontban foglaltak szerint,

c) a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményeknek, illetve szabad tereknek az a) pont hatálya alá nem eső részein az – a) pont hatálya alá eső részek területével csökkentett – alapterület minden megkezdett 200 m2-e után, de legalább szintenként,

d) a „D” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményeknek, illetve szabad tereknek az a) pont hatálya alá nem eső részein az – a) pont hatálya alá eső részek területével csökkentett – alapterület minden megkezdett 600 m2-e után, de legalább szintenként,

e) az „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményeknek, illetve szabad tereknek az a) pont hatálya alá nem eső részein szükség szerint.

Jogszabály vagy jogszabállyal kötelezővé tett szabvány, illetve az illetékes tűzvédelmi hatóság ezen túli, további tűzoltó készülék(ek), eszköz(ök), felszerelés(ek) és anyag(ok) elhelyezését is előírhatja.

A tűzoltó készülékekkel kapcsolatos előírásokat és kiválasztásuk szempontjait a 10.4.2.2. szakasz tárgyalja.