Ugrás a tartalomhoz

Szolgáltatástechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

10.4. Mentő tűzvédelem

10.4. Mentő tűzvédelem

10.4.1. Tűzoltó anyagok

A leggyakrabban használt oltóanyagok a következők:

A víz nagy fajhője és párolgáshője miatt erős hűtőhatást, a gőzfejlődés miatt léghígítást, a mechanikai (ütő-) hatás miatt pedig lángleverést okoz, és így megfelelő mennyiségű adagolása esetén az égést megszünteti és a közeli újragyulladást kizárja.

Az oltópor olyan oltóanyag, amely finoman elosztott szilárd vegyi anyagokat tartalmaz, egy vagy több olyan főbb komponensből áll, amelyeket a termék jellemzőinek tökéletesítése céljából adalékanyagokkal kombinálnak. Általában készülékben alkalmazva, abból valamilyen hajtóanyag energiájának hatására por-gáz rendszer formájában juttatják az égés reakcióterébe és az égési zónát az éghető anyag(ok)tól elzárva fejti ki az oltóhatást. Azt a tűzosztályt, amelyre az adott oltópor használható, meg kell jelölni: pl. a BC oltóporok folyadékok, cseppfolyósítható szilárd anyagok és gázok tüzének oltására, az ABC oltóporok folyadékok, cseppfolyósítható szilárd anyagok és gázok, valamint szilárd anyagok tüzének oltására, míg a D oltóporok fémtüzek oltására alkalmasak. Az oltóporok előírásait – kivéve a D osztályú oltóporokat – jelenleg az MSZ EN 615 tartalmazza.

Az oltóhabok habzóképes vizes oldatból gázzal – mechanikus vagy vegyi úton – előállított buborékhalmazok:

– a mechanikai hab az emberi szervezetre ártalmatlan, a fémeket nem korrodálja, gyorsan és könnyen előállítható és tartós,

– a vegyi hab 7–10 cm vastagságú, a lángoknak jól ellenálló réteget képez, amely nem lép kölcsönhatásba az olajtermékekkel és nem engedi át azok gőzeit.

A habzóképes vizes oldatnak a gáz hatására bekövetkező térfogati arányváltozása, az ún. habkiadósság (S) alapján megkülönböztethető

nehézhab (S < 20), amely igen stabil és tömör, s ezért lassan terül; jól alkalmazható szabadban,

középhab (20 S 200), amely közepesen stabil és elég laza; jól alkalmazható mind szabadban, mind zárt térben, valamint

könnyűhab (S > 200), amely nagy buborékokból álló laza hab, és ezért gyorsan összeesik; szabadban nem alkalmazható, a zárt teret viszont gyorsan betölti.

A szén-dioxid (CO2) (MSZ EN 25923) az égő anyagra kerülve elpárolog, azt nem támadja meg, a villamos áramot nem vezeti, ezért előnyösen használható folyadékok, értékes anyagok és tárgyak, élelmiszerek, belsőégésű motorok, villamos berendezések tüzének oltására, valamint tűz- és robbanásveszélyes anyagok szállításánál és tárolásánál. Egyéb oltóanyagokkal egyidejűleg is használható anélkül, hogy az oltási képesség csökkenne. A gyakorlatban az elárasztásos rendszereknél 30 V/V%-os koncentrációt alkalmaznak, de a beépített rendszereknél vagy a készülékek sugárcsöveinek környezetében is hasonló koncentrációk alakulhatnak ki, és ezért az adott helyzetnek megfelelő védőintézkedésekre van szükség.

A halonok egy vagy több halogén elemet tartalmazó szénhidrogének, amelyek cseppfolyós halmazállapotból gázzá alakulva a tüzet elzárják (előírásai jelenleg az MSZ EN 27201-1 szerint). Közülük néhány ezért zárt helyiségben óvatos kezelést igényel, mert a levegőt kiszorítják és emiatt oltás után az alapos szellőzés lehetőségét biztosítani kell (kezelési és szállítási előírások jelenleg az MSZ EN 27201-2 szerint).

10.4.2. Tűzoltó eszközök

10.4.2.1. Tűzoltó felszerelések

Ezek az eszközök (vödrök, takatóponyvák, ásók, villák, balták, csáklyák, létrák stb.) elsősorban a kezdődő tüzek oltásához használhatók, és ezért azokat a tűzveszélyes hely(ek) közvetlen közelében kell elhelyezni és a szabványos (jelenleg az MSZ 15631 szerinti) jelzőtáblákkal meg kell jelölni.

10.4.2.2. Tűzoltó készülékek

A tűzoltó készülék – az MSZ EN 3-1 szerint – olyan tűzoltó eszköz, amelyből az oltóanyagot a készülékben levő nyomás hatására, irányíthatóan a tűz fészkére lehet kilövellni. Ez a belső nyomás létrehozható az oltóanyaggal együtt egy tartályban, kémiai reakciók révén, vagy külön palackban tárolt hajtóanyaggal. Kezelése egyszerű, s vele 5–6 m távolságról is hatásos oltás biztosítható. Megnevezése – típusának megjelölése – a benne tárolt oltóanyag alapján történik:

– vízzel oltó tűzoltó készülék,

– habbal oltó tűzoltó készülék,

– porral oltó tűzoltó készülék,

– szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülék,

– halonnal oltó tűzoltó készülék.

A tűzoltó készülék főbb jellemzői a következők:

töltetmennyiség: a tömegben [kg] vagy a térfogatban [liter = dm3] kifejezett oltóanyag-mennyiség,

üzemi nyomás: a tartályon belül kialakuló azon legnagyobb nyomás [bar], amely a nyomás alá helyezést követő 30 s után, 60 °C-on mérhető,

működési időtartam: az az időtartam, amely alatt a tűzoltó készülék teljesen nyitott szelephelyzetében az oltóanyag oltóképes mennyiségben áramlik ki,

oltási képesség: a tűzoltó készülék azon jellemzője, amelyik megadja, hogy melyek azok a – szabványban leírt – vizsgálati egységtüzek, amelyeknek az eloltására még alkalmas.

Csoportosításuk különböző szempontok szerint történik, pl.:

nagyság szerint: az oltóanyag névleges mennyisége [kg vagy liter] alapján, pl. 6 kg-os,

jellege szerint:

hordozható: a kézzel kezelhető és kézben hordozható, üzemképes állapotban legfeljebb 20 kg tömegű tűzoltó készülék,

szállítható: kerekekre vagy kézi kocsira szerelt, üzemképes állapotban 20 kg-nál nagyobb tömegű tűzoltó készülék,

hajtóanyag szerint:

– palackban tárolt hajtóanyaggal működő,

– tárolótartályba benyomott gázzal működő,

– vegyi folyamat eredményeként nyert gázzal működő.

Az éghető anyag fizikai és égési jellemzői alapján meghatározott különböző típusú tüzeket négy tűzosztályba sorolják (jelenleg az MSZ EN 2 szerint), és ezt az osztályozást veszik figyelembe a tűzoltás szempontjából alkalmas tűzoltó készülék kiválasztásakor:

A: Szilárd, általában szerves eredetű olyan anyagok (fa, szén stb.) tüze, amelyek lángolás és/vagy izzás (parázslás) kíséretében égnek. Az osztályon belül a vizsgálati egységtűz jelölése a következő (az MSZ EN 3-1 szerint):

egy szám, ami a következőket jelenti:

– a vizsgálati egységtűz hossza dm-ben azon a máglyahosszon, amely a vizsgálati egységtűz hossza szerint van elrendezve,

– az 50 cm hosszúságú rétegekhez tartozó – erdei fenyőből készített – farudak száma, amely a vizsgálati egységtűz szélességében van elrendezve,

és egy A betű, ami az előbbi számot követi,

(Pl. az 55 A olyan – az A tűzosztályba tartozó – vizsgálati egységtüzet jelöl, amelynél a vizsgálati egységtűz hossza 55 dm, illetve az 50 cm hosszúságú páros számú rétegekben a farudak száma 55.)

B: folyékony vagy cseppfolyósítható szilárd anyagok (benzin, gázolaj, olvadék stb.) tüzei. Az osztályon belül a vizsgálati egységtűz jelölése a következő (az MSZ EN 3-1 szerint):

egy szám, ami a szabványban előírt méretű, henger alakú, acéllemezből készült tálcába betöltött, előírt minőségű éghető folyadék mennyisége literben,

és egy B betű, ami az előbbi számot követi,

(Pl. a 233 B olyan – a B tűzosztályba tartozó – vizsgálati egységtüzet jelöl, amelynél a vizsgálati egységtűz tálcájában a tűz meggyújtásakor 233 liter éghető folyadék van.)

C: Gázok (acetilén, hidrogén, PB-gáz stb.) tüzei. Mivel az osztályon belül a vizsgálati egységtűz csak egyféle (jelenleg az MSZ EN 3-5 szerinti) lehet, ennek jelölése a C betű.

D: Fémek (alumínium, magnézium stb.) tüzei.

Az egyes tűzosztályok jelképe a 10.6. ábrán látható.

10.6. ábra - Az egyes tűzosztályok jelképe

Az egyes tűzosztályok jelképe


A hordozható tűzoltó készülékek előírásait sorozatszabvány (jelenleg az MSZ EN 3) tartalmazza:

– a működési időtartam vizsgálata, az oltási képesség vizsgálata és az A és a B tűzosztályú vizsgálati egységtüzek leírása az MSZ EN 3-1 szerint,

– a tömítettség, a szigetelés (a feszültség alatti villamos berendezés tüzének oltására való alkalmazhatóság) és a porral oltó készülékeknél a tömörödés vizsgálata, valamint a különleges követelmények (pl. szakaszos működtethetőség, lövőkés tömlőszerelvény) az MSZ EN 3-2 szerint,

– a tartályok, hajtógázpalackok és tartozékaik követelményei (anyagok, falvastagság, felépítés stb.) és vizsgálata (felhasítási próba, nyomáspróba stb.), továbbá a megjelölés az MSZ EN 3-3 szerint,

– az oltóanyagfajta szerinti töltettömeg (ajánlott és megengedett névleges értékek és ezek tűrései), valamint a minimális oltási képesség követelménye (vagyis a megadott vizsgálati egységtűz oltásához felhasználható oltóanyag legnagyobb mennyiségére vonatkozó követelmény) az A és a B tűzosztály esetén az MSZ EN 3-4 szerint,

– egyéb követelmények és vizsgálatok (működési hőmérséklet-tartomány, üzembe helyező szerkezet, biztosítóelemek, tömlők, nyomásmérők, korrózióállóság stb.), megjelölés és rendszeres ellenőrzés, valamint a C tűzosztályú vizsgálati egységtűz leírása az MSZ EN 3-5 szerint.

A megjelölésnek – részekre tagolva, az MSZ EN 3-5 szerint – tartalmaznia kell a következőket:

1. rész:

– a „TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉK” szót,

– a készülék típusát és a töltet névleges tömegét,

– a minősítéskor eloltott legnagyobb vizsgálati egységtüzek jelölését (55 A stb.).

2. rész:

– ábrás és szöveges kezelési útmutatást,

– az oltóanyagtöltettel eloltható tüzek tűzosztályainak jelképét.

3. rész: – mindazokat a figyelmeztetéseket, amelyek utalnak az esetleges olyan veszélyekre, mint

– a lehetséges mérgező hatás (toxicitás), vagy

– a feszültség alatt álló villamos berendezés(ek)nél történő alkalmazás lehetősége.

4. rész:

– tájékoztatást a használat utáni újra töltésre, és a használható anyagokra,

– tájékoztatást az időszakonkénti ellenőrzésre,

– az oltóanyag típusát, víztartalmú oltóanyag esetén az adagolás %-os értékét,

– a hajtóanyag típusát és mennyiségét,

– a készülék típusjelét, gyártási évét,

– az engedélyező, illetve minősítő okirat számát,

– a működési hőmérséklettartományt, szükség esetén az esetleges fagyásveszélyre történő figyelmeztetést.

5. rész: – a készülék gyártójának, illetve forgalmazójának nevét és címét.

A 10.7. ábra egy hordozható tűzoltó készülék egy lehetséges címkéjének mintáját mutatja.

10.7. ábra - Egy hordozható tűzoltó készülék egy lehetséges címkéjének mintája

Egy hordozható tűzoltó készülék egy lehetséges címkéjének mintája


A tűzoltó készülékek tűzosztályok szerinti alkalmazhatóságát a 10.3. táblázat tartalmazza.

10.3. táblázat - Tűzoltó készülékek alkalmazhatósága

Készülékfajta

Tűzosztály

Megjegyzés

A

B

C

D

 

Porral oltó

k

+

+

+

villamos tüzek esetén a feszültség értékétől függően alkalmazható

Vízzel oltó

+

0

0

villamos feszültség alatt álló berendezés tüzének oltására használni tilos!

Habbal oltó

+

+

0

0

 

Halonnal oltó

k

+

+

+

talajszint alatt vagy nehezen szellőztethető helyiségben elővigyázattal kell használni

Szén-dioxiddal oltó

+

+

0

 

+ = alkalmas; 0 = nem alkalmas; – = nem használható; k = korlátozottan, illetve különleges

esetben alkalmas

A tűzoltó készülékek kiválasztásának főbb szempontjai a következők:

– a lehetséges éghető anyag(ok), illetve éghető rendszer(ek) vagy a tényleges tűz és a tűzoltó készülék, illetve az oltóanyag fizikai és kémiai tulajdonságai, valamint ezek lehetséges kölcsönhatásai, továbbá a kölcsönhatások lehetséges következményei,

– a környezet tulajdonságai (zárt vagy szabad tér stb.),

– a mozgatás és irányíthatóság lehetősége,

– a gazdaságosság (beszerzési lehetőségek és költségek, az oltóanyaggal beszórt anyag újra használhatósága stb.).

A létesítményekben az előírásokban meghatározott számú (lásd a 10.3.5.3. szakaszban), az előírt követelményeket kielégítő és az ott keletkezhető tűz oltására alkalmas tűzoltó készülékeket kell elhelyezni a kijárat, illetve a veszélyeztetett hely(ek) közelében úgy, hogy azok jól láthatóak, könnyen és állandóan hozzáférhetők legyenek. Ezeket a helyükről eltávolítani, vagy a rendeltetésüktől eltérő célra használni nem szabad és állandó üzemképes állapotukról az előírások szerinti, de legalább féléves időszakonként ellenőrzéssel gondoskodni kell (lásd a következő – 10.4.2.3. – szakaszt).

10.4.2.3. Tűzoltó készülékek és beépített tűzoltó berendezések javítása és készenlétben tartása

A kézi, a hordozható, a szállítható és a járműre épített tűzoltó készülék, valamint a beépített tűzoltó berendezés (a továbbiakban együtt: tűzoltó készülék) javítása hatósági engedélyhez kötött tevékenység. Az engedély kiadására – kérelem alapján, a szükséges tárgyi és személyi feltételek megléte esetén – jelenleg a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokság (BM TOP) az illetékes. A kérelemhez mellékelni kell

– a javítást végző személy tűzvédelmi szakvizsga-bizonyítványának másolatát,

– a javítás részletes technológiáját,

– a készülék címkéjének tervét (az ún. címkemintát).

A vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 1040-4, MSZ 1040-6) szerint a javítás jellege lehet

ellenőrzés: műhely jellegű tevékenység, amelyet az engedélyes a saját műhelyében vagy mozgószervizben vagy a készülék(ek) készenlétben tartója által rendelkezésre bocsátott helyiségben végez(het) a következő tartalommal:

– a készülék tisztítása,

– az oltó- és a hajtóanyag minőségének és mennyiségének ellenőrzése,

– a tömlő és a pisztoly használhatóságának vizsgálata,

– a megfelelőséget igazoló dokumentum, a fémzár és a használati (kezelési) utasítás meglétének ellenőrzése,

– a tömítések szükség szerinti cseréje,

részleges javítás: akkor szükséges, ha a készülék ellenőrzése során kisebb javítások igénye merült fel, vagy a készüléket használták (azaz részben vagy teljesen kiürült); tartalma:

– az ellenőrzés tartalma, továbbá

– a szükséges alkatrészcserék,

– a biztonsági szelep beállítása,

– a roncsolásos záróelemek cseréje,

– a szükség szerinti újra festés,

teljes javítás: akkor szükséges, ha a készülék részleges javítással nem javítható vagy időszakos vizsgálatra (nyomáspróbára) van kötelezve; tartalma:

– a részleges javítás tartalma, továbbá

– a hegesztéssel történő javítások,

– a nyomáspróbák elvégzése,

– a készülék újrafestése.

Az időszakos vizsgálatot (nyomáspróbát) a legfeljebb 25 kg össztömegű készüléken festetlen, az annál nagyobb össztömegű készülék esetén a hegesztési varratok környezetének fémtiszta állapotában kell elvégezni. A nyomáspróbát a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ EN 3-3) szerint, ötévenként kell elvégezni, és az adatait (év és hónap, a nyomáspróbát végző jele) a készülék tartályán, illetve palackján maradandó és jól látható módon fel kell tüntetni. A fémzárolást az engedélyezési eljárás során jóváhagyott javítási technológia szerint kell elvégezni.

A tűzoltó készüléket általában a gyártástól számított 20 év után kell selejtezni. A selejtezéssel kapcsolatos további előírások a vonatkozó szabvány (jelenleg az MSZ 1040-6) szerint.

A szállítható tűzoltó készülékek általános tulajdonságait, teljesítményadatait és osztályozását, valamint az alkalmazandó vizsgálati eljárást az MSZ EN 1866 határozza meg.

A tűzoltó készülékek készenlétben tartása alatt azt értjük, hogy az üzemeltető

– a létesítmény készülékeiről nyilvántartási naplót vezet, feltüntetve az egyes készülékek

– típusát,

– készenléti helyét,

– az ellenőrzés és a javítás időpontját, továbbá

– gondoskodik a készülékek javíttatásáról.

10.4.3. Eljárás tűz esetén

Tűz észlelése esetén a lehető legrövidebb időn belül – a „Tűzvédelmi Szabályzat”-ban, illetve a „Tűzriadó Terv”-ben foglaltak szerint – értesíteni kell a létesítményi, illetve a hivatásos tűzoltóságot. Villamos berendezés tüze esetén az áramtalanítást (a táphálózatról történő leválasztást) is mielőbb el kell végezni. Ez után – több személy esetén ezzel egyidejűleg – meg kell kezdeni az oltást, gondosan mérlegelve, hogy

– van-e veszélyben emberélet (közvetlen életmentés),

– az életmentők, illetve a tűzoltók ne kerüljenek veszélybe (közvetett életmentés),

– további anyagi javakat fenyeget-e veszély (közvetlen vagyonmentés),

– merre terjedhet a tűz (tűzhatárolás),

– milyen tűzoltó anyag, eszköz, készülék használható a hatékony oltáshoz (közvetett vagyonmentés).

A tűzoltóság megérkezésekor rövid, de pontos tájékoztatást kell adni az addig végzett mentési tevékenységről és a továbbiakban a tűz oltásának felelős vezetője a tűzoltásvezető, aki csak a tűzoltóság tagja lehet, és aki

a) a körülményektől függően más szervek (pl. a rendőrség, a polgári védelem, a mentőszolgálat vagy a közüzemi szervek) kirendelését igényelheti,

b) magánszemélyeket a tőlük elvárható közreműködésre kötelezhet,

c) jogi személyeket, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket közreműködésre kötelezhet,

d) az a–c) pont szerintiek járműveit, eszközeit, felszereléseit, anyagait igénybe veheti,

e) elrendelheti a Riasztási és Segítségnyújtási Tervben meghatározott tűzoltóságok riasztását,

f) igényelheti az e) ponton kívüli tűzoltóság riasztását,

g) kérheti karitatív szervezetek egységeinek közreműködését,

h) elrendelheti, hogy a tűzoltásban résztvevők magánlakásba, illetve szervezetek tulajdonában, használatában, kezeléséban álló területre, létesítménybe, épületbe, helyiségbe – szükség esetén bontással is – behatolhassanak,

i) a tűz által veszélyeztetett, illetve az oltáshoz szükséges területen minden tevékenységet korlátozhat, illetve megtilthat,

j) elrendelheti az illetéktelen személyek, valamint az anyagi javak eltávolítását, a terület kiürítését,

k) az a) szerinti szervek egységeinek csak a jelen levő parancsnokaik, illetve vezetőik útján adhat utasítást.

A tűzoltás helyszínén más személy csak a tűzoltásvezető előzetes egyetértésével intézkedhet.

A tűzoltás befejezése után a károsodott területre, épületbe, helyiségbe csak óvatosan szabad bemenni, gondosan ügyelve a lehetséges veszélyekre (botlás-, el-, leesés veszélye, omlásveszély, esetleg elmaradt az áramtalanítás, oxigénszegény légtér alakulhatott ki stb.).

A tűz keletkezési okainak megállapítására tűzvizsgálatot kell tartani, amit a tűzoltásvezetőnek kell megkezdenie. Bűncselekmény gyanúja esetén a tűzoltásvezető értesíti az illetékes rendőri szervet, és a kiérkezéséig a tűzoltóság biztosítja a helyszínt, tovább gondoskodik azoknak a dolgoknak a megőrzéséről, amelyek a bűncselekmény gyanújának bizonyítékául szolgálhatnak. A tűzvizsgálatban tűzvédelmi hatóságként az illetékes önkormányzat jár el.