A cochlearis implantatio során olyan elektronikus eszközt építünk be a közép- és a belsőfülbe, mely a külső hangforrásból érkező különböző frekvenciájú hangok acusticai energiáját közvetlenül a hallóideghez továbbított elektromos stimulusokká alakítja. A cochlearis implantatum a középfül hangvezető apparátusának, valamint a receptorsejtek mechano-elektronikus transducer rendszerének megkerülésével kapcsolatot teremt a külvilág hangforrásai és a központi idegrendszer között. A cochlearis implantatum célja a belsőfül működésének helyettesítése, a hanginger kódolása és az elektromos impulzusok továbbítása a hallóideghez.

Kétoldali belsőfül-eredetű süketség vagy olyan súlyos kétoldali belsőfül-eredetű halláscsökkenés, mely a rendelkezésre álló nagy teljesítményű hallókészülékekkel nem – vagy kevésbé hatékonyan – javítható, mint cochlearis implantatióval.

A cochlearis implantatio 70-es években történt bevezetése óta a kontraindikációk köre folyamatosan szűkül. Mai álláspont szerint néhány kivétellel (pl.: egyes belsőfül fejlődési rendellenességek, kétoldali teljes fokú labyrinth ossificatio, hallóideg aplasia, aktív purulens középfülbetegség, kooperáció teljes hiánya) mindenkinél elvégezhető a műtét, akinél a fenti indikáció fennáll. Bizonyos esetekben – amikor a cochlearis implantatio kontraindikált – szóba jöhet az agytörzsi implantatio.

A betegek felosztása a süketség kialakulásának a beszéd megtanulásához viszonyított időpontja szerint

Prelingualis (congenitalis vagy szerzett) (3 éves kor előtt megsüketült betegek)

Perilingualis (3-5 éves korban megsüketült betegek)

Postlingualis (5 éves kor után megsüketült betegek)

A szervezet idegentest-reakciójával kapcsolatos szövődményk: az implantatum részleges vagy teljes kilökődése, lebeny-necrosis, suppuratio.

Sebészi szövődmények: facialis-paresis, perilympha-fistula, cholesteatoma.

Implantatummal kapcsolatos szövődmények.