Ugrás a tartalomhoz

Tej és tejtermékek a táplálkozásba

Csapó János, Csapóné Kiss Zsuzsanna

Mezőgazda Kiadó

2. fejezet - 2. Háziállataink kolosztrumának és tejének összetétele

2. fejezet - 2. Háziállataink kolosztrumának és tejének összetétele

2.1. Kérődző háziállataink kolosztrumának és tejének összetétele

2.1.1. Szarvasmarha

2.1.1.1. A kolosztrum szárazanyag- és fehérjetartalma

A születéstől 7–10 napos korig a borjú kizárólagos tápláléka anyjának teje. A föcstej biológiailag teljes értékű, pótolhatatlan táplálék az újszülött számára. Összetétele a vér összetételére emlékeztet, és átmeneti táplálék a borjú számára a vértől a tejhez. A föcstej fehérjéinek biológiai értéke jóval nagyobb, mint a normális tejfehérjéé, összetételétől függ a borjú egészsége és növekedése. A föcstej összetételét egyes takarmányozási tényezők mellett befolyásolja a fajta, az egészségi állapot, valamint a szárazonállás hossza. Közismert, hogy a frissen ellett tehén föcsteje és normális teje között jelentős különbség van, és a föcstej viszonylag gyorsan, 2–3 nap alatt eléri a normális tejre jellemző összetételt. A korai kolosztrumitatás döntő fontosságú a méhen belüli és a születés utáni táplálkozás közötti átmenethez; az étvágy szerint adagolt kolosztrummal az első életnapok növekedési kapacitása teljesen kihasználható.

55 német feketetarka kolosztrumának beltartalmát vizsgálva két nagyüzemben megállapították, hogy az átlagosan öt és fél órával az ellés után vett kolosztrum fehérjetartalma 13,6%, albumin- és globulinfrakciója 8,35%, kazeintartalma pedig 5,04% volt. A szórások minden fehérjefrakció esetében nagyok voltak, amit az egyedek közötti és az első fejés idejében lévő különbségekkel indokoltak. Elsőborjas teheneknél minden fehérjefrakcióra nagyobb értéket kaptak a többször ellettekhez viszonyítva. Egy másik kísérletben 53 német feketetarka kolosztrum-összetételét vizsgálva megállapították, hogy az első fejésű kolosztrum összetétele igen széles határok között mozog. Az összesfehérje-tartalom 6,65–22,65% között, az albumin + globulin frakció 2,55–15,04% között, a kazeinfrakció pedig 3,63–9,10% között változott. A nagy eltérések az egyedi különbségekkel és az első fejés különböző időpontjával magyarázhatók.

A szimentáli, a holland fríz, a jersey, a holmogori és a szovjetunióbeli feketetarka fajtájú tehenek föcstejének összetételét és biológiai sajátságait vizsgálva megállapították, hogy a holland fríz és a jersey első napi kolosztruma több szárazanyagot és összes fehérjét tartalmaz, mint a három másik fajtáé. Kazeinből a holland fríz, albuminból és globulinból pedig a holmogori kolosztruma tartalmazza a legkevesebbet. Megállapították, hogy a kolosztrum szárazanyag-tartalma már a harmadik napon, a különböző fehérjefrakciók pedig csak a tizedik nap körül érik el a normális tejre jellemző értékeket. A második és harmadik laktációjukat kezdő holmogori fajtájú tehenek kolosztrumának és tejének összetételét vizsgálva (különös tekintettel a jobb és a bal tőgyfélben fennálló különbségekre) megállapították, hogy az egyes tőgynegyedekből kifejt kolosztrum szárazanyag-, összesfehérje-, hamu- és zsírtartalmában nincsenek lényeges különbségek, ellenben az elülső tőgynegyedekből kifejt kolosztrum némileg több kazeint és savófehérjét tartalmazott, mint a hátulsó tőgynegyedeké.

26 magyartarka kolosztrumának fehérjetartalmát az ellés után azonnal 14,2%-nak (szélső értékek: 9,6–19,6%), 24 óra múlva 7,5%-nak (5,8–10,8%), 72 órával az ellés után pedig 2,4%-nak (1,2–3,7%) mérték. Négy dán vörös tehén elsőnapi kolosztrumának fehérjetartalmát 10,38%-nak, a harmadik napit 3,88%-nak, az ötödik napit pedig 3,29%-nak mérték. Az első napi kolosztrumban a szélső értékek 3,55–15,18% voltak. 14 tejelő típusú tehén első napi kolosztrumának fehérjetartalmát 14,64%-nak, kazeintartalmát 6,37%-nak, szérumfehérje-tartalmát pedig 8,26%-nak mérték. Ezek az értékek három nap alatt 4,59–3,20–1,34%-ra, öt nap alatt pedig 4,16–3,15–1,01%-ra csökkentek.

Összegezve elmondható, hogy az ellés után fejt kolosztrum összetétele lényegesen eltér a normális tejétől. A komponensek variabilitása közvetlenül az ellés után a legnagyobb, ami a laktáció 3–4. napjáig jelentősen csökken. Az extrém alacsony beltartalmú első fejésű kolosztrum esetében (zsír 1,0%, fehérje 6,65%, kazein 3,63%, albumin + globulin 2,55%, cukor 0,97%), mivel a borjú nem jut megfelelő tápanyagokhoz, a borjú egészsége károsodik, illetve az állat elhullik. Az ellés után eltelt idő függvényében nemcsak az egyes összetevők mennyisége, hanem az összetevőkön belül az egyes komponensek aránya is megváltozik. Bizonyított, hogy az ellés után eltelt idő függvényében változik a kazeinmicellák összetétele és a kazeint felépítő fehérjefrakciók aránya. A szerzők többsége javaslatot tesz a bőségesen megmaradó első fejésű kolosztrum későbbi etetésre való elraktározására, hisz többek szerint nem helytálló az a követelmény, hogy a borjúnak saját anyja föcstejét kell adni, mert az adott állományban tartózkodó tehén kolosztrumában megfelelő ellenanyagok találhatók az istállóban előforduló kórokozókkal szemben. Üszőkre vagy áttelepített állományokra a megállapítás természetesen nem vonatkozik.

1979 és 1990 között az alábbi, hazánkban tenyésztett, különböző fajtájú szarvasmarhák kolosztrumának és tejének összetételét vizsgáltuk: magyartarka, holstein-fríz, magyartarka × holstein-fríz F1 (a továbbiakban Mt, Hf és Mt × Hf), hungarofríz B (50% jersey, 25% Hf, 25% Mt), holstein-fríz apaságú (62,5% Hf, 25% jersey, 12,5% Mt) és jersey apaságú (62,5% jersey, 31,2% Hf, 6,3% Mt, a továbbiakban HfB, Hfap, Jap). A szakirodalomban a tejmintavétel körül mutatkozó ellentmondások miatt rendkívüli módon ügyeltünk a korrekt mintavételre, különösen az ellés utáni idő pontos betartására. A tehenektől az ellést követően fél óra múlva, majd az ellés után a 12. és a 24. órában, valamint a 2., 3. és 5. napon vettünk kolosztrum-, a laktáció 7., 9. és 30. napján, majd a havonkénti befejezések alkalmával a laktáció 10–11. hónapjáig pedig tejmintát. A mintavétel alkalmával a kolosztrumból másfél-két liternyi mennyiséget fejtünk ki kézzel, a laktáció további részében a tejmintát a teljesen kifejt tőgy elegytejéből vettük. Az egyenlősítés után az analízisek megkezdéséig a mintákat –25 °C-on, mélyhűtőpultban tároltuk.

Az előzőekben leírt mintavételekkel párhuzamosan 17, ikreket és 17, egyet ellett Hfap tehén első fejésű kolosztrumát gyűjtöttük össze. A 17, ikret ellett tehén közül öt bikaborjakat, öt üszőborjakat, hét pedig vegyes ivarú borjakat ellett. A 17 vizsgált egyedből nyolc a második, kilenc pedig a harmadik laktációját, az azonos időben ellett kontroll egyedek közül tíz a második, hét pedig a harmadik laktációját kezdte meg. Egy másik kísérletben 15 ikret ellett hungarofríz tehén közül négy bikákat, három üszőket, nyolc pedig vegyes ivarú ikreket ellett. Mind az ikreket ellő, mind a kontroll-tehenek első laktációjukat kezdték meg.

A Mt, a Hf és a Mt × Hf tehenek a kísérlet megkezdésekor a második és a harmadik laktációban, átlagosan a laktáció hatodik hónapjában voltak. A kísérlet ideje alatt a laktációját befejező, illetve selejtezés miatt kieső tehén helyére frissfejős tehenet állítottunk be, ügyelve arra, hogy a tehén termelése jól reprezentálja a fajtát és tejtermelése – előző laktációja alapján – közel azonos legyen a helyettesített tehénével. Mivel a szakirodalmi adatok szerint a tej összetételét az évszak is befolyásolja, azzal, hogy az egyes tehenek azonos laktációs állapota más-más hónapra esett, kiszűrtük az évszaknak a tej összetételére gyakorolt hatását. A tíz Hf tehén (300 napos átlagos laktációs tejtermelésük 6162 kg, szélső értékek: 4137 és 8180 kg) és a tíz Mt tehén (300 napos átlagos laktációs tejtermelésük 3822 kg, szélső értékek: 3218 és 4414 kg) nyolc-nyolc különböző bikától, a tíz Mt × Hf tehén (300 napos átlagos laktációs tejtermelésük 5318 kg, szélső értékek: 3946 és 7714 kg) kilenc bikától származott. Az első és második laktációját kezdő 21 Hfap tehén (300 napos átlagos laktációs tejtermelésük 5108 kg) öt Hf bikától, a tíz HfB tehén (300 napos átlagos laktációs tejtermelésük 4434 kg) és a húsz Jap tehén (300 napos átlagos laktációs tejtermelésük 4785 kg) pedig öt jersey bikától származott.

A kolosztrum-, az átmenetitej- és a tej szárazanyag-, összesfehérje-, savófehérje-, immunglobulin-G-, kazein- és nem-fehérje nitrogéntartalmának (NPN) alakulását a laktáció első hónapjában a Hfap és a Jap fajták szerint a 2.1.1. táblázat tartalmazza, a szárazanyag-tartalom változását pedig a 2.1.1. ábra mutatja.

2.1.1. táblázat - A kolosztrum, az átmeneti tej és a tej szárazanyag-, összesfehérje-, savófehérje-, immunglobulin-G-, kazein- és nem-fehérje nitrogéntartalmának alakulása a laktáció első hónapjában a Hfap és a Jap fajtáknál (g/100 g)

Komponens

Fajta

Az ellés után eltelt idő

óra

nap

0,5

6

12

24

2

3

5

7

30

Szárazanyag

Hfap

25,20

22,42

17,52

13,45

13,50

13,42

12,72

11,79

11,42

Jap

24,41

22,14

18,82

14,36

14,50

14,82

14,93

14,20

12,24

Összes fehérje

Hfap

15,40

13,40

9,13

5,52

4,40

4,11

3,98

3,59

3,24

Jap

14,47

12,81

8,72

6,48

5,91

4,72

4,68

4,59

3,48

Savófehérje

Hfap

10,12

7,91

4,96

1,73

1,35

1,04

0,80

0,79

0,65

Jap

10,02

7,84

4,72

1,67

1,23

0,89

0,91

0,87

0,69

Immunglobulin-G (mg/cm3)

Hfap

120,20

105,96

72,45

31,70

6,18

6,20

2,31

2,19

0,90

Jap

102,41

87,63

68,44

30,20

5,22

5,01

2,10

1,97

0,88

Kazein

Hfap

5,28

5,49

4,17

3,79

3,06

3,07

3,18

2,80

2,59

Jap

4,45

4,97

4,00

4,81

4,68

3,83

3,77

3,72

2,79

NPN × 6,38

Hfap

0,43

0,39

0,39

0,33

0,27

0,27

0,20

0,17

0,14

Jap

0,43

0,42

0,40

0,38

0,29

0,28

0,19

0,19

0,14


2.1.1. ábra - A kolosztrum szárazanyag-tartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum szárazanyag-tartalmának alakulása az ellés után


Az első fejésű kolosztrum szárazanyag-tartalma a két fajta átlagában 24,81%, öszszesfehérje-tartalma 14,94%, savófehérje-tartalma 10,07%, kazeintartalma 4,87%, NPN × 6,38-(számítottfehérje)tartalma pedig 0,43%. A kolosztrum összetételének alakulását vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében arra a következtetésre jutottunk, miszerint a kolosztrum szárazanyag-, összesfehérje-, savófehérje-tartalmában a döntő változás az ellés utáni 24 óra alatt zajlik le, s ezt követően már csak csekély mértékben módosul a kolosztrum és az átmeneti tej összetétele (2.1.2. ábra). Nincs ilyen ugrásszerű csökkenés a kazein és az NPN esetében, ahol a változás fokozatos, és mindkét komponens csak az ellés utáni 10–30. nap között éri el a normális tejre jellemző értéket.

2.1.2. ábra - A koloszrum összesfehérje- és savófehérje-tartalmának alakulása az ellés után (1 = Hfap 2 = Jap)

A koloszrum összesfehérje- és savófehérje-tartalmának alakulása az ellés után (1 = Hfap 2 = Jap)


Az első fejésű kolosztrum összetételében nem találtunk szélsőséges eltéréseket az egyedek között. Az első fejésű kolosztrum szárazanyag-tartalma egy Jap tehénnél volt a legkisebb (19,4%) és egy Hfap-nál a legnagyobb (31,2%). Egy Jap tehén kolosztruma tartalmazta a legkevesebb összes fehérjét 10,23%-kal és egy Hfap-é a legtöbbet 21,7%-kal. A legkisebb savófehérjét egy Jap (7,32%), a legnagyobbat pedig egy Hfap tehén (13,21%) kolosztrumában mértük. A legkisebb és a legnagyobb kazeintartalmat is egy Hfap tehén kolosztrumában mértük 2,91, illetve 7,12%-kal. Egy Jap tehén kolosztrumának volt a legkisebb (0,29%) és egy Hfap-nak a legnagyobb (0,53%) a NPN × 6,38-tartalma.

2.1.1.2. A kolosztrum immunglobulin-tartalma

Ehrlich 1892-ben felfedezte, hogy a kolosztrum immunanyagai a bélen keresztül abszorpcióval az újszülött vérébe kerülnek és ott fejtik ki védő tevékenységüket. Megállapította azt is, hogy csak egyes állatfajok képesek az immunanyagokat diaplacentárisan az anya véréből a magzat vérkeringésébe átjuttatni, míg más fajoknál (szarvasmarha, kecske, juh) diaplacentárisan nem megy végbe immunanyag-átadás. Ezeknél a fajoknál az egyetlen lehetőség a védekezőmechanizmus legfontosabb tagjainak – az immunglobulinoknak – megszerzésére a kolosztrum.

A méhen belüli életben a borjú ritkán van erős antigén ingernek kitéve, így nincs jelentős saját immunglobulin-szintézise sem. Mivel a vemhesség alatt az anyai immunglobulinok általában nem vivődnek át a magzatba, ezért az újszülött borjak vérsavója mentes az immunglobulinoktól, tehát a borjú speciális ellenanyagoktól mentesen, „agammaglobulinémiásan” születik. Némely esetben azonban az újszülött borjak vére tartalmazhat immunglobulinokat, amit az állandóan jelen lévő diaplacentáris átvitellel lehet magyarázni. A kolosztrumitatás előtt az immunglobulinok koncentrációja a borjak vérszérumában mégis nullának tekinthető, és nincs jelentősége a borjak megfelelő immunvédelmében. Az újszülött borjak a szükséges mennyiségű immunglobulinhoz csak a föcstej révén juthatnak.

A kolosztrumképződés a következőképpen megy végbe. Bizonyos, vemhességhez kötött hormonális hatásokra 3–4 héttel a borjazás előtt megváltozik a tőgyalveolusok és a tejútak falainak áteresztőképessége, miáltal lehetővé válik az immunglobulinoknak a vérből a tőgy üreges térrendszerébe való transzportja, ahol ezek a nagymolekulájú anyagok tárolódnak. Az immunglobulinok kémiai szerkezetüket tekintve polipeptidek, melyek legalább négy polipeptidláncból állnak, diszulfidhidakkal összekötve. A polipeptidláncok szerkezetétől függően az immunglobulinokat külön osztályokba sorolják. A változtatható és a konstans részből álló láncok aminosav-szekvenciája adja az immunglobulinok specifitását a meghatározott antigénnel szemben.

Az immunglobulinok kb. egy héttel a borjazás előtt a tejelválasztási folyamatok megindulásával a tejösszetevőkkel keverednek úgy, hogy az immunglobulin-koncentráció az egy-két héttel a borjazás előtti prekolosztrális 20%-ról 5–14%-ra csökken az első fejésű kolosztrumban. Az első fejésű kolosztrum immunglobulin-tartalma elsősorban a fajtától és a laktációk számától függ. Az első laktációban a kolosztrum immunglobulin-tartalma kisebb, mint az azt követőkben. Ha az állat nem volt szárazra állítva, akkor igen alacsony lesz a kolosztrum immunglobulin-tartalma, mert a tőgy üreges térrendszerében nem tudnak összegyűlni az ideszállított immunglobulinok. Viszont már a lerövidített, 3–4 hetes szárazonállási periódus után is elegendő, sőt magas az első fejésű kolosztrum immunbiológiai értéke. A rövid szárazonállás azonban károsan befolyásolja a tejhozamot, ezért célszerű a teheneket nyolc, de legkésőbb hat héttel a borjazás előtt szárazra állítani. Más szerzők szerint a tej immunglobulin-tartalma nem mutat összefüggést a laktációszámmal, sőt az első laktációban lévő tehenek csoportjában magasabb immunglobulin-koncentrációt mértek a második laktációban lévőkhöz viszonyítva. A további laktációkban az első fejésű kolosztrum immunglobulin-tartalma emelkedett.

Hogyan változik a különböző fajtájú tehenek kolosztrumának immunglobulin-tartalma? A magyartarka tehenek első fejésű kolosztrumának immunglobulin-tartalmát 7,65%-nak mérték, ami 24 óra alatt 3%-ra, 72 óra alatt pedig 0,78%-ra csökkent. Számítások szerint az első napon megitatott föcstej minden litere immunológiai szempontból 9–10 liter olyan föcstejjel egyenértékű, amelyet a harmadik napon itatnak meg. Egyes vizsgálatok szerint a holstein-fríz első napi kolosztruma több immunglobulint tartalmaz, mint a jerseyé, és az értékek exponenciális függvény szerint csökkennek a laktáció 21. napjáig, a holstein-fríznél másfélszer gyorsabban, mint a jerseynél. Egy másik kísérletben az ayrshire, a svájci barna, a guernsey, a holstein-fríz és a jersey kolosztrumának immunglobulin-tartalmát vizsgálva megállapították, hogy a jersey kolosztruma tartalmazza a legtöbb, a holstein-frízé pedig a legkevesebb immunglobulin-G-t (a továbbiakban IgG). A kolosztrum immunglobulin-tartalmát az első ellésnél jóval alacsonyabbnak találták, mint a harmadik vagy a negyedik ellés után.

A jersey tehenek kolosztrumának immunglobulin-tartalmát vizsgálva megállapították, hogy a többi fajtánál jóval alacsonyabb szérumimmunglobulin-szintjük ellenére a jersey tehenek kolosztrumimmunglobulin-szintje nem különbözik lényegesen a többi tejelőfajta kolosztrumában mért értékektől. A dán vörös, a dán feketetarka és a jersey kolosztrumának immunglobulin-tartalmát vizsgálva megállapították, hogy a dán vörös kolosztruma tartalmazza a legkevesebb immunglobulint, míg a másik két vizsgált fajta nem különbözik lényegesen egymástól. Mások különböző tejelő fajtájú tehenek első fejésű kolosztrumának IgG-tartalmát 122 mg/cm3-nek mérték. Ez az érték 24 óra alatt 47 mg/cm3-re, a harmadik napon 9,34 mg/cm3-re, a tizedik napon pedig 0,796 mg/cm3-re csökkent. Az IgG-koncentráció a laktáció második hónapjában volt a legalacsonyabb (0,39 mg/cm3), majd a továbbiakban emelkedett a laktáció folyamán. 114 holstein-fríz tehén kolosztrumának és tejének IgG-tartalmát vizsgálva 11 mintavételi időpontban a laktáció folyamán megállapították, hogy az elsőfejésű kolosztrum IgG-tartalma 144 mg/cm3-ről az ötödik napig 2,4 mg/cm3-re csökken. A laktáció 150. napján mért 1,1 mg/cm3-es IgG-szint a laktáció végére 2 mg/cm3-re nőtt, bizonyítva, hogy a vemhesség előrehaladtával nő a tej IgG-tartalma.

A német feketetarka első napi kolosztrumának IgG-tartalmát 53,63 mg/cm3-nek mérték. Megállapították, hogy a kolosztrum IgG-tartalma növekvő laktációszámmal növekszik; az első laktációban mért 39,74 mg/cm3-ről az ötödik laktációig 68,35 mg/cm3-re, a nyolcadik laktációig pedig 72,68 mg/cm3-re. A szimentáli első fejésű kolosztrumának IgG-tartalmát 120,2 mg/cm3-nek, a magyartarka kolosztrumának IgG1-tartalmát 47,6 mg/cm3, a tejét pedig 0,59 mg/cm3-nek mérték. A holstein-fríz kolosztruma IgG-tartalmának alakulását vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében megállapították, hogy az ellés után közvetlenül fejt kolosztrum IgG-tartalma (63,0 mg/cm3) kisebb, mint a 12. órában fejté (72,5 mg/cm3). Ezt követően az IgG-tartalom a 72. óráig 4,1 mg/cm3-re csökkent.

A magyartarka × holstein-fríz F1 tehenek ellés után közvetlenül vett kolosztrumának IgG-tartalmát 113,0 mg/cm3-nek, 24 órával később 43,2 mg/cm3-nek, az ellés után egy héttel pedig 5,5 mg/cm3-nek mérték. Az ellés után egy héttel vett tejminta az első fejésű kolosztrumban mért IgG-koncentrációnak csak mintegy huszadát tartalmazta. Másfél-két liter, megfelelő IgG-tartalmú (85–130 mg/cm3) kolosztrum elfogyasztásának hatására az ellést követő 24 órán belül a borjak vérszérumának IgG-tartalma elérte, sőt meghaladta a kifejlett szarvasmarhára jellemző 30 mg/cm3-es IgG-szintet. A kolosztrum és a borjak posztkolosztrális vérsavó-IgG-szintje között nem találtak összefüggést, de feltételezik, hogy a kolosztrum IgG-tartalmában lehet egy olyan küszöbérték, amely alatt a bevitt IgG már nem tudja kialakítani a borjúban a normális IgG-szintet.

Mivel a kolosztrum IgG-tartalma rohamosan csökken az ellés után, döntő jelentőségű, hogy az újszülött borjak minél előbb igyanak a nagy IgG-tartalmú föcstejből. Ezt a kolosztrumban lévő immunanyagok csökkenése mellett az is indokolja, hogy az immunglobulinok felszívódása a borjú életének 25–27. órájáig tart, ezért szinte mindenki javasolja a minél korábbi és a lehető legtöbb kolosztrum itatását a passzív immunitás megszerzéséhez, mert egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy az ellés utáni második napon már igen csekély mértékű az immunglobulinok felszívódása az emésztőrendszerből.

Az elégséges mennyiségű és az ellés utáni első órákban itatott föcstej esetében is előfordulhat, hogy az újszülöttek immunglobulin-hiányosak maradnak, aminek oka lehet az immunglobulin-hiányos kolosztrum, amit az anya szelektív immunglobulin-hiánya vagy az immunglobulinok kórosan gyors lebomlása idézhet elő, illetve felelős lehet ezért az immunglobulinok tejmirigybe való csökkent transzportja is. Lényeges szempont az is, hogy a föcstejet megfelelő mennyiségben kell itatni, de legjelentősebb tényező mégis az immunglobulinok bélbeni felszívódásának mértéke, amit elsősorban a kolosztrum itatásának megkezdése befolyásol.

A kutatási eredmények egyértelműen mutatják, hogy a kolosztrum immunglobulin-tartalma rohamosan csökken az ellés után eltelt idő függvényében. Mérési eredményeik igen széles tartományt fognak át, aminek a különböző vizsgálati módszer is oka lehet, de elsősorban talán az, hogy a szerzők az ellés utáni különböző időpontokban fejt kolosztrum összetételét határozták meg; például nem tettek különbséget az ellés után azonnal és az első nap végén fejt minták között. Így adódhatott, hogy a különböző irodalmi adatok az első napi kolosztrum immunglobulin-tartalmát 40–150 mg/cm3 közöttinek mérték. Fajták között szignifikáns különbséget nem találtak az első napi kolosztrum IgG-tartalmában, amit elsősorban az eredmények jelentős szórásával lehet magyarázni. Az irodalmi adatok ellentmondásosak az első és az azt követő laktációkban fejt kolosztrum immunglobulin-összetételét illetően is.

Saját vizsgálataink szerint az első fejésű kolosztrum IgG-tartalma a Hfap és a Jap fajtáknál átlagosan 111,3 mg/cm3. A kolosztrum IgG-tartalma 24 óra alatt a Hfap és a Jap fajtáknál átlagosan 30,85 mg/cm3-re, egy hét alatt pedig 1,97–2,19 mg/cm3-re csökkent (2.1.3. ábra). A kolosztrum IgG-tartalmában az egyedek között nem találtunk szélsőséges eltéréseket. Az első fejésű kolosztrum IgG-tartalma egy Jap tehénnél volt a legkisebb 61,4 mg/cm3-rel és egy Hfap tehénnél a legnagyobb 142,4 mg/cm3-rel.

2.1.3. ábra - A kolosztrum immunglobulin-G-tartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum immunglobulin-G-tartalmának alakulása az ellés után


Összehasonlítva a vizsgált fajtákat, kolosztrumuk összetételét illetően a következő megállapításokat tehetjük. A kolosztrum szárazanyag-tartalma és fehérjefrakciói mind a két fajtánál logaritmikus összefüggés szerint csökkennek az ellés után eltelt idő függvényében. A Hfap tehenek kolosztrumának IgG-tartalma az ellés utáni első napon szignifikánsan nagyobb, mint a Jap-é. A többi vizsgált tejalkotó összetételében az első napon, valamint az összes vizsgált tejalkotó összetételében az ellés utáni 2–3. napon a két genotípus között szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni. Az ellés utáni 3–4. naptól a Jap kolosztruma, átmeneti teje és teje szignifikánsan több szárazanyagot, összes fehérjét, savófehérjét és kazeint tartalmaz, mint a Hfap-é. A Jap és a HfB kolosztrumának összetételében – az IgG kivételével – egyetlen időpontban és egyetlen komponens esetében sem sikerült szignifikáns különbséget kimutatni. Genotípusok szerint elemezve a kolosztrum komponensei közötti összefüggéseket megállapítható, hogy mindegyik fajtánál igen szoros összefüggés van a szárazanyag–öszszesfehérje, a szárazanyag–savófehérje, az összesfehérje–savófehérje, az összesfehérje–immunglobulin-G és a savófehérje–immunglobulin-G között (r = 0,97–0,99). Lazább az összefüggés a kazein és a többi fehérjefrakció (r = 0,87–0,97), valamint az NPN és a többi fehérjefrakció (r = 0,55–0,86) esetében.

2.1.1.3. A tej szárazanyag- és fehérjetartalma, valamint fehérjefrakciói

A tej szárazanyag-tartalma szoros összefüggésben van az egyéb összetevőivel, különösen a zsírtartalmával. Minden olyan tényező, amely hatással van a tej zsírtartalmára, befolyásolja a szárazanyag-tartalmát is. Vizsgálva, hogy a tej szárazanyag-tartalmának kialakításában részt vevő tényezők (laktáció, évszakhatás, genetikai hatások) közül melyik járul hozzá jelentősebben a szárazanyag-tartalom változásához megállapították, hogy mind a laktációs stádium, mind az évszak szignifikáns hatást gyakorolt a tej szárazanyag-tartalmára, de a laktáció befolyása sokkal jelentősebb volt, mint az évszaké. A szárazanyag-tartalom, az ellés után viszonylag magas volt, majd folyamatosan csökkent a laktáció első néhány hónapja során. A harmadik hónap körül az átlagos szárazanyag-tartalom minimális értéket ért el, majd ezt követően lassan növekedett a laktáció végéig. E jól elkülöníthető változások ellenére meg kell említeni, hogy a szárazanyag-tartalom teljes varianciájának csak csekély részéért tehető felelőssé az eltérő laktációs stádium.

A tej fehérje- és zsírtartalmának alakulását tanulmányozva a fejés során megállapították, hogy a tej fehérjetartalma a fejés kezdetétől a fejés befejezéséig 0,4%-kal csökken, a zsírtartalom pedig mintegy 6–8%-kal nő. Saját kutatásaink során a Mt, a Hf és a Mt × Hf tejösszetételét vizsgálva a fejés folyamán megállapítottuk, hogy az első tejsugarak szignifikánsan kevesebb szárazanyagot, hamut és zsírt, és szignifikánsan több összes fehérjét, valódi fehérjét és kazeint tartalmaznak, mint az utolsók. Nem volt szignifikáns különbség az első és utolsó tejsugarak fehérjéjének aminosav-összetételében, a fehérje biológiai értékében, valamint makro- és mikroelemtartalmában.

A környezet hatását vizsgálva a tej fehérjetartalmára a legnagyobb ingadozásokat akkor kapták, amikor az állatokat tavasszal a legelőre ki-, ősszel pedig a legelőről behajtották. Az évszak befolyása a tej fehérjetartalmára legtöbbször visszavezethető a takarmányozásra. Az évszak és a laktációs állapot szignifikánsan befolyásolja a tej fehérjetartalmát, bár a laktációs állapot befolyása jelentősebb az évszakénál. A fehérjetartalom maximumát novemberben, minimumát pedig májusban éri el. Az eltérés az átlagtól mindkét esetben 0,15%. A tej fehérjetartalma a laktáció második hónapjában éri el a legkisebb értékét, majd a továbbiakban nő a laktáció folyamán. Azoknál a teheneknél, amelyeknek laktációs csúcstermelése a magas fehérjetartalmú időszakra esik, magasabb lesz a tej fehérjetartalmának éves átlaga. Az életkor függvényében vizsgálva a tej fehérjetartalmát megállapítható, hogy az a tehén négyéves koráig nő, majd fokozatosan csökken.

A tehéntej fehérjetartalmát és a fehérjetartalom genetikai aspektusait vizsgálva megállapították, hogy a farm helye, az első borjazáskori életkor és a borjazás hónapja jelentősen befolyásolja a tej fehérjetartalmát, ezért a genetikai paraméterek becslésekor a fentieket feltétlenül figyelembe kell venni. A tehéntej összetételét elsődlegesen a fajta és az évszak befolyásolja, míg a többi tényező e kettő mellett elhanyagolható. A jersey tejének szárazanyag-tartalmát 14,53%-nak, fehérjetartalmát pedig 3,78%-nak mérték. A holstein-frízre ugyanezek az értékek 12,28% és 3,32% voltak. Mindkét fajtánál a tej szárazanyag- és fehérjetartalma június–júliusban volt a legkisebb és decemberben a legnagyobb.

A szovjetunióbeli feketetarka egypetéjű iker tehenek tejének összetételét vizsgálva megállapították, hogy a takarmányozás színvonala nem befolyásolja a tej fehérjetartalmát és a fehérjefrakciók megoszlását. Az ayrshire, a litván barna, a holmogori és a svéd vöröstarka tejének fehérjetartalmát tanulmányozva kiderült, hogy az ayrshire teje több fehérjét és kazeint tartalmaz, mint a másik háromé. A laktáció ötödik hónapjától csökken a tej laktoglobulin-tartalma, nő viszont a szérumalbumin és az immunglobulinok mennyisége. A csehtarka x ayrshire tejének szárazanyag- és összesfehérje-tartalmát a laktáció első hónapjában 13,37 és 3,50%-nak, a második hónapban 12,90 és 3,00%-nak, a laktáció tizedik hónapjában pedig 14,25 és 3,75%-nak mérték. A lett barna tejének összesfehérje-tartalmát a laktáció első hónapjában 3,23–3,27%-nak, a laktáció tizedik hónapjában pedig 4,27–4,41%-nak találták.

A holstein-fríz, a jersey, guernsey, az ayrshire, a svájci barna és a tejelő shorthorn tejének fehérjetartalmát és a fehérjefrakciók megoszlását vizsgálva megállapították, hogy a jersey teje tartalmazza a legtöbb fehérjét és kazeint, a holstein-frízé pedig a legkevesebbet. A tej nem-fehérje nitrogén- (NPN-)tartalma a tejelő shorthornnál a legnagyobb, a jerseynél és a guernseynél pedig a legkisebb. Az összes fehérje százalékában mért kazeintartalom a jerseynél a legnagyobb (80,2), a tejelő shorthornnál a legkisebb (74,8), a holstein-fríz pedig köztes értéket, 78,2-et mutat. A savófehérje százalékos megoszlása természetesen a fentiekkel ellentétes. Az Ontarióban fejt üzemi tej savófehérje-arányát – a tehénállomány 80%-át a holstein-fríz fajta tette ki – 23,5%-nak mérték, ami kissé magasabb az előzőekben említetteknél.

A holstein-fríz, a magyartarka és a magyartarka × holstein-fríz F1 tejének szárazanyag-tartalmát sorrendben 12,25-nak; 12,80-nak és 12,74%-nak, fehérjetartalmát pedig 3,23-nak; 3,38-nak és 3,30%-nak mérték. Egy másik kísérletben a magyartarka tejének szárazanyag-tartalmát 12,41–12,48%-nak, fehérjetartalmát pedig 3,42–3,54%-nak, a holstein-frízét 11,66–11,94%, valamint 3,15–3,31%-nak találták. Az F1-ek mind a szárazanyag, mind a fehérje tekintetében közbülső helyet foglalnak el a két genotípus között. Többen a magyartarka tejének fehérjetartalmát 3,44 ± 0,25%-nak, kazeintartalmát 2,75%-nak, a holstein-frízét 2,60%-nak, az F1-ekét pedig 2,72%-nak mérték. Ez azt jelenti, hogy a kazein százalékos aránya az összes fehérjén belül a magyartarkánál 79,5; a holstein-fríznél 79,9; az F1-eknél pedig 78,4.

A 4000 kg alatti és feletti tejtermelésű cseh tarka és dán vörös tejösszetételét vizsgálva megállapították, hogy a magasabb színvonalú termelés alacsonyabb összesfehérje- és kazeintartalommal, valamint magasabb savófehérje- és NPN-tartalommal jár együtt.

Az irodalmi adatokból kitűnik, hogy a tej komponensei közül a fehérjetartalom kissé csökken, a szárazanyag-tartalom pedig nagymértékben nő a fejés folyamán. A szerzők többsége szerint a jersey és a guernsey teje tartalmazza a legtöbb fehérjét és a fehérjén belül a legtöbb kazeint, míg a holstein-fríz és a tejelő shorthorn tejének fehérjetartalma a legalacsonyabb, és a fehérjén belül a legtöbb savófehérjét és NPN-t tartalmazza. A tej összetételét elsősorban a fajta és a laktációs állapot, másodsorban a takarmányozás, az évszak, az első borjazás időpontja és a környezet, esetleg a termelési színvonal befolyásolja.

Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a különböző takarmányadalékok száma, amelyek hatására megváltozhat a tej összetétele is. Különböző takarmánykiegészítőket tesztelve megállapítottuk, hogy az élesztőfogyasztás igen kedvező a tehenek kondíciójára és perzisztenciájára, a tej összetételére azonban nincs szignifikáns hatással. Karbamid-, valamint karbamid- és bentonitetetés hatására nőtt a tej savófehérje-, NPN- és szabadaminosav-tartalma, csökkent viszont a kazeintartalma. A hidrolizált toll-liszt etetése nem befolyásolta a tej fehérjefrakcióit a kontrollhoz képest.

Az élesztő és a hidrolizált toll-liszt fogyasztására kapott eredményeink alátámasztják azon korábbi megállapításokat, miszerint a takarmányozás színvonala nem befolyásolja a tej fehérjetartalmát és fehérjefrakcióinak megoszlását. A karbamid és a bentonit különböző arányú etetése viszont azt a megállapítást látszik alátámasztani, amely szerint a takarmányozás lényeges befolyással van a tej fehérjetartalmára. Az ellentmondást feloldhatja, hogy a hidrolizált toll-liszt és az élesztő esetében a kísérleti állatok karbamidot nem, ezt követően viszont jelentős mennyiségben fogyasztottak. A karbamid a vérből a tejbe diffundálva megváltoztatja az NPN-frakció mennyiségét és ezen keresztül a fehérjefrakciók arányát is.

A tej szárazanyag-, összesfehérje-, valódifehérje-, savófehérje-, valódisavófehérje-, kazein- és nem-fehérje nitrogéntartalmának alakulását a laktáció folyamán, a Hfap és a Jap fajtáknál saját vizsgálataink alapján a 2.1.2. táblázat tartalmazza. A 2.1.3. táblázatban a különböző genotípusú tehenek teje laktáció átlagában mért fehérjetartalmát és fehérjefrakcióit, valamint a laktációs hónapok szélső értékeit foglaltuk össze. A 2.1.4. táblázat a tejfehérje komponenseinek megoszlását mutatja az összes fehérje százalékában, genotípusok szerint, a 2.1.5. táblázat pedig a savófehérje százalékában a valódi savófehérje és az NPN × 6,38 megoszlását tartalmazza.

2.1.2. táblázat - A tej szárazanyag-, összesfehérje-, valódifehérje-, savófehérje-, valódisavófehérje-, kazein- és nem-fehérje nitrogéntartalmának alakulása a laktáció folyamán a Hfap és a Jap fajtáknál (g/100 g)

Komponens

Fajta

A laktáció hónapja

1

2

3

4

5

7

10

Szárazanyag

Hfap

11,42

11,44

11,62

11,74

11,80

12,34

12,60

Jap

12,24

12,35

12,57

12,82

12,90

13,25

13,97

Összes fehérje

Hfap

3,24

3,31

3,11

3,44

3,39

3,52

3,90

Jap

3,48

3,57

3,72

3,72

3,74

4,39

4,42

Valódi fehérje

Hfap

3,101

3,170

3,076

3,289

3,235

3,356

3,743

Jap

3,338

3,423

3,568

3,562

3,582

4,227

4,248

Savófehérje

Hfap

Jap

0,651 0,691

0,670 0,702

0,701 0,748

0,724 0,761

0,741 0,799

0,801 0,824

0,835 0,880

Valódi savófehérje

Hfap

0,512

0,530

0,557

0,573

0,586

0,637

0,669

Jap

0,549

0,555

0,596

0,603

0,621

0,661

0,708

Kazein

Hfap

2,589

2,640

2,519

2,716

2,649

2,719

3,065

Jap

2,789

2,868

2,972

2,959

2,961

3,566

3,540

NPN × 6,38

Hfap

0,139

0,140

0,144

0,151

0,155

0,164

0,166

Jap

0,142

0,147

0,152

0,158

0,158

0,163

0,172


2.1.3. táblázat - A különböző genotípusú tehenek tejének fehérjetartalma és fehérjefrakciói a laktáció átlagában (átlagok és a laktációs hónapok szélső értékei, g/100 g)

Komponens

Genotípus

Mt

Hf

Mt × Hf

Hfap

HfB

Jap

Összes

3,70

3,33

3,59

3,51

3,92

4,13

fehérje

3,30–4,20

3,03–3,69

3,20–4,08

3,124–3,90

3,60–4,43

3,71–4,52

Valódi

3,55

3,18

3,45

3,36

3,77

3,97

fehérje

3,16–4,04

2,89–3,55

3,07–3,92

3,10–3,73

3,46–4,26

3,63–4,47

Savófehérje

0,757

0,644–0,856

0,723

0,614–0,829

0,743

0,634–0,840

0,742

0,651–0,835

0,779

0,688–0,864

0,791

0,689–0,871

Valódi

0,605

0,573

0,599

0,589

0,622

0,632

savófehérje

0,502–0,693

0,475–0,669

0,501–0,685

0,512–0,669

0,546–0,695

0,551–0,702

Kazein

2,943

2,654–3,349

2,607

2,410–2,858

2,847

2,561–3,238

2,768

2,589–3,065

3,145

2,912–3,566

3,339

2,921–3,632

NPN × 6,38

0,152

0,141–0,165

0,150

0,135–0,163

0,144

0,128–0,156

0,153

0,139–0,166

0,156

0,142–0,171

0,159

0,143–0,169


2.1.4. táblázat - A tejfehérje komponenseinek megoszlása az összes fehérje százalékában, genotípusok szerint

Komponens

Genotípus

Mt

Hf

Mt × Hf

Hfap

HfB

Jap

Összes fehérje

100

100

100

100

100

100

Valódi fehérje

95,95

95,50

96,10

96,17

95,73

96,15

Savófehérje

20,46

21,71

20,70

19,87

21,14

19,15

Valódi savófehérje

16,35

17,21

16,69

15,87

16,78

15,30

Kazein

79,54

78,29

79,30

80,23

78,86

80,85

NPN × 6,38

4,11

4,51

4,01

3,98

4,36

3,85


2.1.5. táblázat - A savófehérje komponenseinek megoszlása a savófehérje százalékában, genotípusok szerint

Komponens

Genotípus

Mt

Hf

Mt × Hf

Hfap

HfB

Jap

Savófehérje

100

100

100

100

100

100

Valódi savófehérje

79,91

79,27

80,62

79,38

79,84

79,89

NPN × 6,38

20,09

20,73

19,38

20,62

20,16

20,11


A Hfap tejének szárazanyag-tartalma minden mintavételkor a laktáció folyamán és a laktáció átlagában (11,85%) szignifikánsan kisebb, mint a Jap-é (12,87%). A Hfap tehenek tejének valódifehérje-tartalma 3,28%, savófehérje-tartalma 0,732%, valódisavófehérje-tartalma 0,580%, kazeintartalma 2,70%, NPN × 6,38-tartalma pedig 0,151%. A Jap tejének összetételét a fajtatiszta jerseyéhez hasonlítva megállapítható, hogy a jersey teje mintegy 1,5%-kal több szárazanyagot (14,53%) tartalmaz, mint a Jap-é.

A jersey teje 0,3–0,4%-kal több összes fehérjét és kazeint tartalmaz a Jap-énál. A kazein és a savófehérje arányára a Jap fajtáknál kapott érték gyakorlatilag megegyezik a jerseyével.

A laktáció folyamán vizsgálva a tej összetételét arra a következtetésre jutottunk, hogy a laktációs állapot szignifikánsan befolyásolja a tej fehérjetartalmát és fehérjefrakcióit. A Hfap-nál a laktáció elején és végén fejt tej összesfehérje-tartalmában a különbség 0,66%, a Jap-nál pedig eléri a 0,94%-ot. Az előzőekben leírtakon kívül megállapítottuk, hogy a tej szárazanyag-, összesfehérje-, valódifehérje-, savófehérje-, valódisavófehérje- és kazeintartalma a laktáció első hónapjától a második-harmadik hónapig a Hfap és a Jap fajtáknál nem mutat lényeges változást, majd a továbbiakban végig emelkedik a laktáció folyamán. A tej NPN-tartalma mind a két fajtánál emelkedik a laktáció alatt.

Az általunk vizsgált hat fajta tejének összetételét összehasonlítva úgy találtuk, hogy a Mt és a Mt × Hf tejének szárazanyag-, összesfehérje-, valódifehérje- és kazeintartalma szignifikánsan nagyobb, mint a Hf-é, a savófehérje-, a valódisavófehérje- és az NPN-tartalomban viszont a három fajta között szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni. A Jap és a HfB fajták teje az NPN kivételével az összes fehérjefrakcióból szignifikánsan többet tartalmaz, mint a Hfap-é, a Jap és a HfB között viszont egyetlen mintavételkor és egyetlen komponens esetében sem sikerült szignifikáns különbséget kimutatni. A tejfehérje-frakciókra kapott szélső értékeket összehasonlítva megállapítható, hogy az NPN kivételével – ahol a legkisebb értéket egy Mt × Hf tehénnél, a legnagyobbat pedig egy HfB tehénnél mértük – az összes fehérjefrakció esetében holstein-fríz tehénnél mértük a legkisebbet, Jap tehénnél pedig a legnagyobb értéket.

Vizsgálva a fehérjefrakciók megoszlását az összes fehérje százalékában (2.1.4. és 2.1.5. ábra) megállapítottuk, hogy a tej valódifehérje-aránya a Mt és a Mt × Hf-nél gyakorlatilag azonos, és mindkettőnél nagyobb, mint a Hf-é. A Mt tehenek tejének kazeinaránya a nagyobb, a Hf-é a kisebb, a Mt × Hf-ek pedig közbülső értéket mutatnak a két kiindulási genotípus között. A Hf teje nagyobb arányban tartalmazza a savófehérjét, mint a Mt-é, és a Mt × Hf-ek itt is közbülső helyet foglalnak el. Az NPN × 6,38 aránya a Hf-nél a nagyobb, a Mt-é és Mt × Hf-é pedig gyakorlatilag azonos. A valódi fehérje és az NPN aránya az összes fehérjén belül a HfB és a Jap teheneknél gyakorlatilag megegyezik. A Hfap-nál ehhez képest kisebb a valódi fehérje és nagyobb az NPN aránya. A Jap tejében kisebb a savófehérje és a valódi savófehérje aránya, mint a Hfap-nál, a HfB pedig a Jap-hoz közelítő közbülső értéket mutat. Fentiekből már következik, hogy a Jap és a HfB tejének kazeinaránya nagyobb, mint a Hfap-é.

2.1.4. ábra - Különböző genotípusú tehenek tejének összesfehérje- valódifehérje- és kazeintartalma

Különböző genotípusú tehenek tejének összesfehérje- valódifehérje- és kazeintartalma


2.1.5. ábra - Különböző genotípusú tehenek tejének savófehérje- valódisavófehérje- és NPN × 6,38-tartalma

Különböző genotípusú tehenek tejének savófehérje- valódisavófehérje- és NPN × 6,38-tartalma


A fentiek alapján a vizsgált fajtákat aszerint, hogy tejük mennyi fehérjét tartalmaz és a fehérjén belül mennyi a savófehérje és a kazein aránya, két csoportba lehet sorolni. Az első csoportba tartozik a Jap, a HfB és a Mt, melyek teje koncentráltabb, mint a második csoportot alkotó Hf és Hfap-é. Az első csoportba tartozó teheneknél az összes fehérjén belül nagyobb a valódi fehérje és a kazein aránya, a második csoportnál pedig a savófehérje aránya. A második csoport tejfehérjéjének biológiai értéke a nagyobb arányban jelen lévő savófehérje miatt nagyobb, mint az első csoporté. Mivel a sajtgyártás fő fehérjéje a kazein, ezért a koncentráltabb tejet és az összes fehérjén belül nagyobb arányú kazeint tartalmazó Jap, HfB és Mt teje alkalmasabb a sajtkészítésre, mint a hígabb és az összes fehérjén belül több savófehérjét tartalmazó Hf és Hfap teje. A fogyasztók által folyadéktejként való elfogyasztásra viszont alkalmasabb a hígabb tejet, kevesebb tejfehérjét és a tejfehérjén belül több nagy biológiai értékű savófehérjét tartalmazó Hf és Hfap teje. A Mt × Hf fajta minden tekintetben közbülső értéket képvisel a két csoportba beosztott genotípusok között.

2.1.1.4. A kolosztrum és a tej, valamint a kolosztrum- és a tejfehérjeaminosav-összetétele és biológiai értéke

A kolosztrum és a kolosztrumfehérje

Az aminosavak többsége a tejben fehérjében kötött formában fordul elő, de jelentős lehet a tej szabadaminosav-tartalma is. Mivel a különféle fehérjék aminosav-összetétele genetikailag kódolt, a tej aminosav-tartalmának, illetve a tejfehérje aminosav-összetételének változása a fehérjefrakciók arányától függ. A szabadaminosav-tartalmat a laktáció és a tőgy egészségi állapota befolyásolja. A következőkben az alábbi rövidítéseket használjuk: aszparaginsav (Asp), treonin (Thr), szerin (Ser), glutaminsav (Glu), prolin (Pro), glicin (Gly), alanin (Ala), cisztein (Cys), valin (Val), metionin (Met), izoleucin (Ile), leucin (Leu), tirozin (Tyr), fenilalanin (Phe), lizin (Lys), hisztidin (His), triptofán (Trp), arginin (Arg).

A második és harmadik laktációjukat kezdő, holmogori fajtájú tehenek kolosztrumának és tejének aminosav-összetételét vizsgálva – különös tekintettel a jobb és a bal tőgyfélből kifejt kolosztrum és tej között esetleg fennálló különbségekre – megállapítható, hogy az elülső és a hátulsó, valamint a jobb és a bal tőgynegyedekből kifejt kolosztrum aminosav-összetétele nem különbözik lényegesen egymástól. Az ellés utáni negyedik napig fejt kolosztrum, a laktáció tizedik napjáig fejt tej és a termékenyítés előtti és utáni tejminták aminosav-összetételét vizsgálva megállapították, hogy a Lys, a His, a Glu, az Ala, a Tyr és a Leu mennyisége nő, az Asp, a Ser, a Gly, a Thr, a Val és a Phe mennyisége pedig csökken a fehérjében az ellés utáni tizedik napig. A kísérletek eredményei szerint a termékenyítés előtti és utáni állapot nem befolyásolja a tej aminosav-összetételét. A szovjetunióbeli feketetarka iker tehenek tejének aminosav-összetételét vizsgálva megállapították, hogy a bőséges, illetve szűkös takarmányozási színvonal nem befolyásolja azt. A lett barna, a holmogori és a holstein-fríz fajták tejének aminosav-összetétele gyakorlatilag megegyezik, mindhárom különbözik azonban a helyi fajtákétól.

A tehéntej fő fehérjéje, a kazein, esszenciális aminosavai változását vizsgálva az évszak függvényében megállapítható, hogy az esszenciális aminosavak összege márciustól májusig csökken, ezután júliusig enyhén, majd szeptember–novemberig erőteljesebben emelkedik, november és január között pedig a márciusi szintre csökken. A bolgár barna és a jersey tejének aminosav-összetétele nem tér el lényegesen egymástól, mindkét fajta tejfehérjéjének magas a biológiai értéke, különösen magas a tejek lizintartalma. Mindkét fajta tejében a triptofán a limitáló aminosav. A tej aminosav-összetételét nem befolyásolják az évszakok változása és a különböző környezeti hatások.

Az irodalmi adatok szerint a tejfehérje aminosav-analízise során kapott eredmények széles tartományt fognak át. A legnagyobb különbséget a Glu-nál találták, ahol a legnagyobb és a legkisebb mérési adat közötti különbség gramm aminosav/100 gramm fehérjében kifejezve eléri az 5,6%-ot. Jelentős különbség adódik az Asp-nál (2,4), a Ser-nél (1,3), a Cys-nél (0,6), a Val-nál (2,9), a Met-nél (0,8), a Leu-nál (2,1), a Lys-nél (1,0), és hasonló eltérések adódnak a többi, nem említett aminosavnál is. Különbségek adódhatnak az eltérő meghatározási módszerből is, de az eltérések lényege talán az, hogy a szerzők különböző fajtájú és laktációs állapotú tehenek tejét vizsgálták.

Saját vizsgálataink szerint a kolosztrum, az átmeneti tej és a tej aminosav-összetételének alakulását a laktáció első hónapjában az általunk vizsgált genotípusok együttes átlagában a 2.1.6. táblázat, a 2.1.6–2.1.8. ábra, a tejfehérje aminosav-összetételének és az aminosav-összetétel alapján számolt biológiai értékének változását pedig a 2.1.7. táblázat, valamint a 2.1.9. és a 2.1.10. ábra mutatja.

2.1.6. táblázat - A kolosztrum, az átmeneti tej és a tej aminosav-összetételének alakulása a laktáció első hónapjában a genotípusok együttes átlagában (gramm aminosav/100 gramm kolosztrum, illetve tej)

Aminosav

Az ellés után eltelt idő

óra

nap

0,5

12

24

2

5

7

30

Aszparaginsav

1,41

0,94

0,52

0,34

0,32

0,30

0,26

Treonin

1,13

0,68

0,36

0,20

0,18

0,17

0,15

Szerin

1,24

0,75

0,37

0,24

0,20

0,19

0,16

Glutaminsav

2,85

1,96

1,15

0,91

0,84

0,82

0,77

Prolin

1,22

0,92

0,61

0,43

0,39

0,38

0,32

Glicin

0,50

0,32

0,16

0,09

0,08

0,07

0,06

Alanin

0,63

0,43

0,22

0,14

0,14

0,12

0,10

Cisztin

0,37

0,23

0,10

0,05

0,04

0,03

0,02

Valin

1,14

0,72

0,38

0,26

0,23

0,21

0,16

Metionin

0,32

0,23

0,14

0,11

0,09

0,08

0,08

Izoleucin

0,65

0,44

0,27

0,21

0,20

0,19

0,14

Leucin

1,37

0,90

0,54

0,40

0,37

0,38

0,29

Tirozin

0,82

0,56

0,32

0,23

0,19

0,17

0,15

Fenilalanin

0,71

0,48

0,27

0,20

0,19

0,18

0,16

Lizin

1,21

0,84

0,49

0,35

0,34

0,32

0,27

Hisztidin

0,47

0,32

0,17

0,13

0,12

0,11

0,10

Triptofán

0,44

0,21

0,10

0,09

0,08

0,07

0,07

Arginin

0,70

0,44

0,24

0,15

0,13

0,12

0,11


2.1.7. táblázat - A kolosztrum, az átmeneti tej és a tejfehérje aminosav-összetételének és biológiai értékének alakulása a laktáció első hónapjában, a genotípusok együttes átlagában (gramm aminosav/100 gramm fehérje)

Aminosav

Az ellés után eltelt idő

óra

nap

0,5

12

24

2

5

7

30

Aszparaginsav

8,5

8,4

8,4

8,1

7,9

7,7

7,7

Treonin

6,6

6,1

5,5

4,6

4,5

4,5

4,5

Szerin

7,7

7,1

6,1

5,7

5,5

5,2

5,0

Glutaminsav

16,8

16,9

18,5

19,7

20,7

21,2

22,2

Prolin

7,2

7,4

8,9

9,5

10,1

10,0

10,0

Glicin

2,9

2,9

2,5

2,3

2,1

2,0

1,9

Alanin

3,8

3,6

3,4

3,2

3,2

3,2

3,2

Cisztin

2,2

2,1

1,5

1,0

0,8

0,8

0,6

Valin

6,7

6,3

5,9

5,7

5,5

5,5

5,1

Metionin

2,0

2,0

2,2

2,2

2,4

2,3

2,1

Izoleucin

3,8

3,8

4,2

4,6

4,7

4,8

4,6

Leucin

8,0

7,8

8,2

8,3

8,7

8,8

8,6

Tirozin

4,9

4,9

4,9

4,9

4,7

4,7

4,7

Fenilalanin

4,2

4,2

4,2

4,3

4,6

4,5

4,6

Lizin

7,2

7,4

7,6

7,8

8,0

8,1

8,2

Hisztidin

2,7

2,8

2,8

2,8

2,8

2,8

2,9

Triptofán

2,5

1,8

1,5

1,4

1,3

1,3

1,2

Arginin

4,0

3,9

3,8

3,3

3,2

3,1

3,1

Biológiai érték

112,8

108,4

107,0

94,2

78,3

78,9

78,7


2.1.6. ábra - A kolosztrum és a tej Asp- Ser-, Pro-, Gly-, Ala-, His- és Arg-tartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum és a tej Asp- Ser-, Pro-, Gly-, Ala-, His- és Arg-tartalmának alakulása az ellés után


2.1.7. ábra - A kolosztrum és a tej Thr- Val-, Leu-, Tyr-, Phe- és Lys-tartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum és a tej Thr- Val-, Leu-, Tyr-, Phe- és Lys-tartalmának alakulása az ellés után


2.1.8. ábra - A kolosztrum és a tej Cys- Met-, Ile- és Trp-tartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum és a tej Cys- Met-, Ile- és Trp-tartalmának alakulása az ellés után


2.1.9. ábra - Egyes esszenciális és nem esszenciális aminosavak mennyiségének alakulása a fehérjében az ellés után

Egyes esszenciális és nem esszenciális aminosavak mennyiségének alakulása a fehérjében az ellés után


2.1.10. ábra - A kolosztrum- és a tejfehérje biológiai értékének alakulása az ellés után

A kolosztrum- és a tejfehérje biológiai értékének alakulása az ellés után


A 2.1.8. táblázatban a kolosztrum és a kolosztrumfehérje aminosav-összetételének változását leíró egyenletek r értékeit, a 2.1.9. táblázatban pedig a kolosztrumfehérjét alkotó aminosavak közötti összefüggéseket foglaltuk össze.

2.1.8. táblázat - A kolosztrum aminosav-összetételének alakulását a laktáció első hónapjában leíró egyenletek (y = a + b log x) r értékei a genotípusok átlagában

Aminosav

r

Aminosav

r

Aszparaginsavx

–0,87

Metioninx

0,60

Aszparaginsavxx

–0,94

Metioninxx

–0,95

Treoninx

–088

Izoleucinx

0,87

Treoninxx

–0,94

Izoleucinxx

–0,96

Szerinx

–0,96

Leucinx

0,71

Szerinxx

–0,95

Leucinxx

–0,95

Glutaminsavx

0,94

Tirozinx

–0,52

Glutaminsavxx

–0,94

Tirozinxx

–0,95

Prolinx

0,92

Fenilalaninx

0,87

Prolinxx

–0,46

Fenilalaninxx

–0,94

Glicinx

–0,85

Lizinx

0,96

Glicinxx

–0,94

Lizinxx

–0,95

Alaninx

–0,82

Hisztidinx

0,30

Alaninxx

–0,95

Hisztidinxx

–0,94

Ciszteinx

–0,94

Argininx

–0,93

Ciszteinxx

–0,95

Argininxx

–0,95

Valinx

–0,98

Ammóniax

–0,47

Valinxx

–0,96

Ammóniaxx

–0,93


2.1.9. táblázat - Összefüggés a kolosztrumfehérjét alkotó aminosavak között a genotípusok átlagában

Komponensek

r

Komponensek

r

Valin-treonin

0,91

Prolin-treonin

–0,91

Valin-cisztein

0,96

Prolin-cisztein

–0,96

Valin-szerin

0,98

Pprolin-szerin

–0,94

Treonin-cisztein

0,96

Pprolin-esszenciális aminosavösszeg

–0,72

Treonin-szerin

0,90

Prolin-nem esszenciális aminosavösszeg

0,78

Cisztein-szerin

0,98

Glutaminsav-esszenciális aminosavösszeg

–0,87

Glutaminsav-prolin

0,91

Glutaminsav-nem esszenciális aminosavösszeg

0,91

Glutaminsav-valin

–0,97

Treonin-esszenciális aminosavösszeg

0,71

Glutaminsav-treonin

–0,93

Treonin-nem esszenciális aminosavösszeg

–0,76

Glutaminsav-cisztein

–0,97

Valin-esszenciális aminosavösszeg

0,86

Glutaminsav-szerin

–0,96

Valin-nem esszenciális aminosavösszeg

–0,90

Prolin-valin

–0,94


Megállapítottuk, hogy a kolosztrum aminosav-tartalma az ellés utáni idő függvényében párhuzamosan változik a kolosztrum összesfehérje-tartalmával. Tehát az ellés utáni első napon a Hfap kolosztruma tartalmazza a több aminosavat, a negyedik naptól pedig a Jap kolosztrumának lesz nagyobb az aminosav-tartalma. A kolosztrum aminosav-tartalma mind a két vizsgált fajtánál logaritmikusan csökken az ellés után eltelt idő függvényében. A csökkenést az y = a + b log x egyenlettel lehet leírni; a vonatkozó r értékek a 2.1.8. táblázatban találhatók.

A kolosztrumfehérjében (gramm aminosav/100 g fehérje) az esszenciális aminosavak többsége (treonin, valin, cisztin, tirozin) csökken, a nem esszenciális aminosavak közül pedig a kolosztrumfehérje aminosav-tartalmának több mint 30%-át kitevő glutaminsav és prolin mennyisége nő az ellés után eltelt idő függvényében. A nem eszszenciális aminosavak változása az esszenciálisokkal szemben ellentétes. Az esszenciális és nem esszenciális aminosavak összege változását leíró egyenletek r értékeit a 2.1.10. táblázat tartalmazza. Mind az esszenciális- mind a nem esszenciális aminosavak mennyisége logaritmikusan csökken a kolosztrumban az ellés után, míg a fehérjében a nem esszenciális aminosavak többsége logaritmikusan nő vagy változatlan marad, az esszenciálisok többsége viszont logaritmikusan csökken.

2.1.10. táblázat - A kolosztrum esszenciális és nem esszenciális aminosavösszegének alakulását a laktáció első hónapjában, a genotípusok átlagában leíró egyenletek r értékei

Komponens

genotípus

r

Komponens

genotípus

r

Esszenciális aminosavösszegx

nem esszenciális aminosavösszegx

magyartarka

–0,77

magyartarka

–0,83

holstein-fríz

–0,62

holstein-fríz

–0,75

magyartarka × holstein-fríz F1

–0,90

magyartarka × holstein-fríz F1

–0,91

Esszenciális aminosavösszegxx

nem esszenciális aminosavösszegxx

magyartarka

–0,96

magyartarka

0,96

holstein-fríz

–0,95

holstein-fríz

0,95

magyartarka × holstein-fríz F1

–0,95

magyartarka x holstein-fríz F1

0,95


x gramm aminosav/100 g fehérje, xx gramm aminosav/100 g föcstej, illetve tej

Az ellés utáni első 24 óra alatt a Hfap kolosztrumfehérjéje tartalmazza a több, a Jap-é pedig a kevesebb esszenciális aminosavat. A különbségek nem szignifikánsak. Az esszenciális aminosavösszegben a genotípusok között fennálló különbségeket a kolosztrumfehérje biológiai értékére végzett számítások alátámasztják. Az ellés utáni első három mintavételnél a Hfap kolosztrumfehérjéjének biológiai értéke nagyobb, mint a Jap-é, a számolt különbségek azonban nem szignifikánsak.

A kolosztrumfehérje aminosavai közötti összefüggéseket vizsgálva szoros pozitív korrelációt kaptunk az esszenciális aminosavak (Val-Thr, Cys-Val, Thr-Cys) és a nem esszenciális aminosavak (Glu-Pro) között, és szoros negatív korrelációt kaptunk az esszenciális és nem esszenciális aminosavak (Glu-Val, Glu-Thr, Glu-Cys, Pro-Val, Pro-Thr, Pro-Cys) között. A szoros negatív korreláció a Glu, a Pro és az esszenciális aminosavösszeg, valamint a szoros pozitív korreláció a Thr, Cys és Val, valamint az esszenciális aminosavösszeg között lehetővé teszi a kolosztrum, illetve tejfehérje biológiai értékének becslését a felsorolt aminosavak segítségével.

A tej és tejfehérje

Kísérleteink szerint úgy tűnik, hogy az első tejsugarakban lévő fehérje több bázikus aminosavat – lizint, hisztidint, arginint –, az utolsó tejsugarak fehérjéje pedig több aszparaginsavat és szerint tartalmaz, a különbség azonban nem szignifikáns.

A tej aminosav-tartalma – követve az összes fehérje változását – a laktáció második hónapjáig csökken, majd egyenletesen növekszik a laktáció végéig. Ez alól csak a cisztin kivétel, amely a laktáció első két hónapjában nem változik lényegesen, majd a laktáció végén csekély mértékű csökkenést mutat.

A tejfehérje aminosav-összetételét genotípusonként, a mintavételi hónapok átlagában a 2.1.11. táblázat tartalmazza. A genotípuscsoportokon belül vizsgálva a tejfehérje összetételét megállapítható, hogy az egyedek között nincs lényeges eltérés az aminosav-összetételben. Az egyedek közötti eltérés azonban ennek ellenére nagyobb, mint a genotípusok közötti eltérés, ezért a fajták között tejfehérjéjük aminosav-összetételében fennálló különbségekről nem lehet beszélni. A tejfehérje aminosav-összetételének változását vizsgálva a laktáció folyamán megállapítottuk, hogy minden aminosavra jellemző, törvényszerű változást nem lehet kimutatni. Szembetűnő a Glu maximumgörbe szerinti változása, a Cys, a Val, a Ser és a Leu minimális csökkenése, valamint a Thr és a Phe növekvő tendenciája. A felsoroltakon kívül az összes többi aminosav a mérési módszer hibahatárát megközelítő ingadozást mutat a tejfehérjében a laktáció folyamán.

2.1.11. táblázat - A tejfehérje aminosav-összetétele (g/100 g fehérje) genotípusonként, a mintavételi hónapok átlagában

Aminosav

Genotípus

Mt

Hf

Mt × Hf

Hfap

HfB

Jap

Aszparaginsav

7,4

7,4

7,4

7,5

7,6

7,4

Treonin

3,8

3,7

3,7

4,1

4,0

3,9

Szerin

5,4

5,3

5,4

5,1

5,1

5,0

Glutaminsav

20,5

20,5

20,6

21,4

21,6

21,7

Prolin

9,6

9,6

9,5

9,2

9,4

9,4

Glicin

1,8

1,8

1,8

1,9

1,9

2,0

Alanin

3,3

3,4

3,3

3,2

3,2

3,2

Cisztin

0,73

0,82

0,71

0,71

0,68

0,69

Valin

6,4

6,4

6,3

6,1

6,0

6,1

Metionin

2,5

2,5

2,6

2,4

2,3

2,3

Izoleucin

5,1

5,1

5,1

4,8

4,7

4,7

Leucin

9,5

9,5

9,5

9,2

9,1

9,1

Tirozin

4,3

4,3

4,4

5,0

5,1

4,8

Fenilalanin

4,4

4,5

4,4

4,6

4,4

4,4

Lizin

7,8

7,7

7,8

8,0

7,8

7,8

Hisztidin

2,6

2,6

2,5

2,7

2,7

2,7

Triptofán

1,25

1,25

1,24

1,24

1,26

1,25

Arginin

3,4

3,3

3,4

3,2

3,3

3,3


A reggel és este fejt tejfehérje között glutaminsav-tartalomban tapasztalható a legnagyobb különbség, bár az eltérés a glutaminsav abszolút mennyiségéhez viszonyítva csekély. A reggel fejt tej fehérjéje több Ala-t, Phe-t, Tyr-t, Ile-t, Cys-t, Pro-t, His-t, Gly-t, Val-t, és kevesebb Lys-t, Leu-t, Met-t, Ser-t, Asp-t, Arg-t és Thr-t tartalmaz, mint az esti tej fehérjéje, a különbségek azonban nem szignifikánsak.

A tejfehérje esszenciális aminosavainak összege a laktáció második hónapjában a legnagyobb, majd némi csökkenés után a laktáció 5–10. hónapja között határozott növekedést mutat. A tejfehérje biológiai értéke – az esszenciális aminosavösszeghez hasonlóan – a laktáció második hónapjában éri el a maximumát, majd némi csökkenést követően az 5–10. hónap között határozott emelkedést mutatva megközelíti a második havi értéket. Mivel a tej összesfehérje-tartalma a laktáció második hónapjában a legkisebb és ezt követően folyamatosan emelkedik, feltételezzük, hogy kisebb fehérjetartalommal a fehérje nagyobb esszenciális-aminosav-tartalma és nagyobb biológiai értéke jár együtt. A téli hónapokban fejt tejfehérje biológiai értéke nagyobb a nyári és kora őszi hónapokban fejténél.

Fajták szerint vizsgálva az esszenciális és nem esszenciális aminosavak összegét, valamint az aminosav-összetétel alapján számolt biológiai értéket megállapíthatjuk, hogy a Hf és a Hfap tejfehérjéjének biológiai értéke nagyobb, mint a Mt-é, a HfB-é és a Jap-é. Ez a tény teljesen egybevág az előző fejezet azon megállapításával, miszerint a Hf és a Hfap tejfehérjéjét nagyobb arányban alkotja a savófehérje, mint a Mt-ét, a HfB-ét és a Jap-ét, hiszen köztudott, hogy a savófehérje biológiai értéke lényegesen nagyobb, mint a kazeiné. Annak ellenére, hogy a Hf és Hfap tejfehérjéjének biológiai értéke mintegy 5–7%-kal nagyobb, mint a Mt-é, a HfB-é és a Jap-é, a genotípusok között sem az esszenciális aminosavösszegben, sem a biológiai értékben nem volt szignifikáns különbség.

2.1.1.5. A kolosztrum és a tej zsírtartalma

A tejzsír lipidösszetétele

A tejben a zsír apró, 3–4 μm átmérőjű gömböcskékben, az ún. zsírgolyócskákban található, amelyek belsejét trigliceridek, membránszerű külső rétegüket pedig foszfolipidek, koleszterin, A-vitamin, fehérjék és egyéb komponensek alkotják. A szarvasmarha tejzsírjának lipidösszetételéről általánosságban a következő mondható el: a tej lipidjeinek mintegy 96–98%-a triglicerid formában van jelen. A di- és a monogliceridek mennyisége (0,02–2,2%) ennél jóval kisebb. A tehéntejben mintegy 400 különböző zsírsav fordul elő, ezek elméletileg 64 millióféle triglicerid kombinációt hozhatnának létre. A tejzsírban 43 triglicerid fordul elő nagyobb mennyiségben (agt; 0,5 mol/100 mol triglicerid), a többi csak nyomokban van jelen. A tejzsír egyébb lipidösszetevőinek a mennyisége az összlipidtartalmon belül csekély: a membránok felépítésében részt vevő foszfolipidek mennyisége 0,2–1,1%-a, a szteroidok mennyisége 0,2–0,5%-a az összlipidtartalomnak. Nyomokban karotinoidok, retinol-észterek, szkvalén és szabad zsírsavak is találhatók a tejzsírban. A tejzsír mennyiségének döntő hányadát tehát a trigliceridek, ezen belül a zsírsavak adják, de a kisebb mennyiségben előforduló lipidösszetevők élettani jelentősége is nagy.

A tehéntej zsírtartalmát befolyásoló tényezők

A tehéntej zsírtartalmát és zsírsav-összetételét az egyedi eltéréseken kívül számos egyéb tényező befolyásolja. Ezek közül talán a legfontosabbak a takarmányozás és az ezzel összefüggő évszakhatás, a laktációs stádium, a fajta, a fejési körülmények és az egészségi állapot hatása.

A tej zsírtartalmának változása a fejés folyamán. A fejés során a tej zsírtartalma jelentősen változik: a fejés kezdetén mért 2%-os értékről a fejés végére mintegy 9–10%-ra nő. A változás döntő része a fejés végén következik be. Jelentős különbségeket tapasztaltak a szerzők a reggeli és a délutáni fejés során nyert tej zsírtartalmában is. A fejés kezdetén vett minták 1,5%-kal kevesebb zsírt tartalmaztak reggel, mint délután, ezzel szemben a fejés vége felé vett mintákban a zsírtartalom magasabb volt a reggeli, mint a délutáni fejés esetében.

A takarmányozás hatása. A tej zsírtartalmát egyrészt a takarmány szénhidrát-öszszetétele és a struktúrával rendelkező nyersrost aránya, másrészt a takarmány zsírtartalma befolyásolja. Mivel az ecetsav a tejzsírképzés legfontosabb prekurzora a kérődzők esetében, ezért minden tényező, ami befolyással van az ecetsav bendőbeli szintézisére, hatással lehet a tej zsírtartalmára is. A tej zsírtartalmának másik lehetséges forrása a takarmány zsírtartalma, ami azonban nem áll változatlan formában az állat rendelkezésére a tejzsírszintézishez, mivel a takarmányban lévő szabad zsír részben átalakul a bendőn való áthaladás közben, azaz összetétele megváltozik, mire az előgyomrokon túljut, és emésztésére, felszívódására sor kerül, másrészt a takarmány szabad zsírtartalma hatással lehet a bendőműködésre és ezáltal az ecetsavszintézisre is.

A takarmány szénhidrát-összetételének és a struktúrával rendelkező nyersrost arányának hatása. Ha a kérődzők takarmányadagjában növeljük a keményítőben gazdag abrakfélék, valamint csökkentjük a struktúrát adó nyersrost arányát, akkor a bendő aciditása nő, megváltozik a bendőfermentáció jellege, és az ecetsavtermelés rovására nő a propionsav aránya. Ez a folyamat kedvez a fehérjeszintézisnek (a hústermelésnek), valamint a tejcukorképződésnek (tejtermelésnek), de hatására csökken a tej zsírtartalma. Ha ezzel szemben a szálastakarmányok mennyiségét növeljük a takarmányadagban, akkor a sok nyersrost olyan környezeti feltételeket teremt a bendőben, amelyek az ecetsavtermelő baktériumok számára kedvezőek. A sok cellulózt tartalmazó szálastakarmányok feltárása lassú, viszonylag egyenletes, az ecetsavtermelés és -felszívódás egyensúlyban van egymással, és az ilyen viszonyok között kialakuló 6,3–7,0 körüli pH kedvez a cellulózbontásnak.

A tejtermelő tehenek esetében a kedvező tejzsírtartalom elérése érdekében azt az állapotot tartjuk kívánatosnak, mikor három, három és félszer annyi ecetsav termelődik, mint propionsav. Ennek a takarmányozási feltétele 18–22% nyersrost a napi takarmányadag szárazanyagában. Nagyon fontos, hogy e rostmennyiség túlnyomó többsége (legalább 75%-a) struktúrával rendelkező legyen, amely igényt általában biztosítani lehet, ha a takarmány kétharmad része tömegtakarmányból, egyharmad része abrakból áll. Ilyen takarmányozási körülmények között a holstein-fríz átlagosan 3,7%-os zsírtartalmú tejet termel. Ha a tömegtakarmány : abrak arányt felcseréljük, az ecetsav : propionsav arány 2:1 lesz és a tej zsírtartalma 3,5%-ra csökken. Ha az előbbi arányok megtartása mellett a tömegtakarmányt pelletálva kapja az állat, az ecetsav : propionsav arány 1:1-re szűkül és a tej zsírtartalma 2,5%-ra esik vissza.

A takarmány zsírtartalmának hatása. A bendőbe jutó zsír egy része a mikrobiális lipáz, valamint a takarmányokból származó zsírbontó enzimek hatására lebomlik. A zsírsavak kisebb részét a bendőmikrobák használják fel saját testük építéséhez. Az előgyomron túljutott zsírt a kérődzők még a monogasztrikus állatoknál is hatékonyabban hasznosítják. A kérődzők természetszerű tápláléka zsírszegény, ezért megterheli az előgyomrokat, ha a napi takarmányadag sok zsírt tartalmaz. Különösen a sok telítetlen zsírsavat tartalmazó lágy zsírok jelenléte előnytelen, mivel a rostos takarmányrészeket bevonják és gátolják azok baktériumos feltárását. Ennek hatására csökken a nyersrostemésztés, szűkül az ecetsav : propionsav arány és csökken a tej zsírtartalma.

A nagy mennyiségű szabad zsír tehát fizikailag gátolja a bakteriális fermentációt, ezáltal csökkenti a bendőben keletkező és a tejmirigybeli „de novo” szintézis alapanyagául szolgáló illózsírsavak mennyiségét is. Az alacsonyabb olvadáspontú zsírok tejzsírtartalom-csökkentő hatásának egyik lehetséges magyarázata az, hogy a lágy zsírokban jelentős mennyiségben előforduló telítetlen zsírsavak, a linolsav és linolénsav, a bendőben lezajló biológiai hidrogénezés során részben C18:1 zsírsavakká alakulnak át. A bendőfolyadékban a C18:1 zsírsav mennyiségének jelentős növekedését tapasztalták szójaolaj kiegészítést tartalmazó takarmány fogyasztásakor, a transz-C18:1 izomer szintjének növekedése pedig együtt jár a tej zsírtartalmának csökkenésével, de a folyamat pontos mechanizmusa még nem ismert.

Nagy szabad olajtartalmú takarmány etetésekor több szerző tapasztalta a tej zsírtartalmának jelentős csökkenését. Halolajat adva a takarmányhoz, a bevitt olajtartalom növelésével jelentős tejzsírdepressziót figyeltek meg. A nyers és a pörkölt szójababot fogyasztó csoportok esetében nem észlelték a tejzsírtartalom jelentős csökkenését a kontroll csoporthoz képest, a szójaolajat és lenolajat fogyasztó csoportok esetében viszont a tej zsírtartalma csökkent. Más szerzők is tapasztalták, hogy a sokszorosan telítetlen olajok szabad formában való fogyasztása csökkentette a tej zsírtartalmát, bár ha a tehenek olajos magvakat fogyasztottak, akkor a tej zsírtartalma nem változott. Ezt a tényt azzal magyarázták, hogy a bendőemésztés során a magvakból lassabban szabadult fel az olaj, mintha azt szabad formában adták volna a takarmányhoz. Így a transz-C18:1 zsírsavak nem halmozódtak fel olyan mértékben a bendőben, mint a szabad olaj bevitele esetén, ezáltal a bendőt elhagyó transz-C18:1 zsírsavak mennyisége is kevesebb volt, ezért kevésbé csökkentették a tej zsírtartalmát. Az etetések számának hatását vizsgálva úgy találták, hogy az etetések számának növelésével a tej zsírtartalma is nőtt. Mások ezzel szemben nem találtak különbséget az adagolt és az ad libitum takarmányozású kísérleti csoportok tejének zsírtartalma között.

A védett zsírok etetésének hatása. A nagytermelésű tejelőtehenek takarmányát főleg azért egészítik ki zsírral, hogy mérsékeljék a laktáció első harmadában fennálló energiahiányt. Ha az energiaellátást sikerül javítani, a tehenek tejtermelése és a tej zsírtartalma is nő, azonban túl sok szabad zsír etetéskor a zsír bendőfermentációra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt a tej zsírtartalma csökken. Újabban zsír kiegészítést is alkalmaznak a takarmányozásban azért, hogy a tejzsír zsírsav-összetételének megváltoztatásával módosítsák a tejzsír fizikai tulajdonságait és táplálkozási értékét. A takarmányzsír összetétele azonban jelentősen módosul a bendőn való áthaladás közben, mivel a telítetlen zsírsavak nagy része hidrogénezéssel telítődik, így nem a kívánatosnak tartott összetételben fog megérkezni a vékonybélbe.

Tehát bármely, fent említett célt akarjuk megvalósítani, csak akkor járunk sikerrel, ha a takarmányhoz adott zsírok csak kis mértékben kerülnek kapcsolatba a bendőmikrobákkal. Egyrészt meg kell akadályozni, hogy a magas zsírtartalom károsan befolyásolja a bendőfermentációt, másrészt a zsírokat meg kell védeni a mikrobiális lebontással és átalakítással szemben.

Mindkét feltétel teljesül a védett zsírok etetése esetében, amely készítményekben a zsírokat vagy denaturált fehérjeburokba zárják a bendőmikrobák elől, vagy egész olajos magvakat etetnek az állatokkal (egész gyapot-, napraforgómagot vagy szójababot), amikor a maghéj hasonló módon védi meg a zsírok nagy részét a mikrobiális bontástól a bendőben, mint a fehérjeburok. A zsírok mindkét esetben csak az oltógyomor erősen savas közegében szabadulnak fel és a vékonybélben szívódnak fel, majd egy részük közvetlenül beépül a tejzsírba.

Az évszak hatása a tej zsírtartalmára. A tej zsírtartalmának évszakonkénti változása tulajdonképpen a takarmányozással függ össze. Egy angliai vizsgálat szerint a tej zsírtartalma a téli takarmányozási körülmények között magasabb volt, mint a nyári időszakban, mikor főleg legelőfű volt a táplálék. Télen a tej zsírtartalma viszonylag állandó maradt, ezzel szemben a nyári szezonban nagy ingadozásokat tapasztaltak. A téli, magasabb zsírtartalmat nagyrészt az okozta, hogy télen megnőtt a tejben a rövid szénláncú zsírsavak és a palmitinsav koncentrációja, míg a 18 szénatomos zsírsavak koncentrációja hozzájuk képest csak kismértékben csökkent, így a zsírsavak összes mennyisége nőtt a tejben.

A tej zsírtartalmának változása a laktáció folyamán. Vizsgálva, hogy a tej zsírtartalmának kialakításában részt vevő tényezők (laktáció, évszakhatás, genetikai hatások) közül melyik járul hozzá jelentősebb mértékben a tej zsírtartalmának változásához megállapították, hogy mind a laktációs stádium, mind a naptári hónapok változása (szezonális hatás) szignifikáns hatást gyakorolt a tej zsírtartalmára, de a laktációs stádium hatása sokkal jelentősebb volt, mint a szezonális hatásé. Az ellés után viszonylag magas (4,4%) volt a zsírtartalom, azonban ez az érték folyamatosan csökkent a laktáció első néhány hónapja során. A negyedik hónap körül az átlagos zsírtartalom minimális értéket (3,9%) ért el, majd ezt követően lassú növekedés indult el, és ez folytatódott a laktáció végéig (4,6%). E jól elkülöníthető változások ellenére meg kell említeni azt a tényt, hogy a zsírtartalomértékek teljes varianciájának mindössze 4%-áért tehető felelőssé az eltérő laktációs stádium.

A fajta hatása a tej zsírtartalmára. A szarvasmarhák esetében a tej zsírtartalmában jelentős eltéréseket okozhat a genetikai különbség. Azonos takarmányozási körülmények között tartott fajták esetében a nyerstej átlagos zsírtartalma 5,43 és 3,58% között változott. A jersey tejének volt a legmagasabb, a tejelő shorthornénak pedig a legalacsonyabb a zsírtartalma. Ezen két fajta tejének zsírtartalma szignifikánsan különbözött egymástól (2.1.12. táblázat).

2.1.12. táblázat - A különböző fajtájú tehenek tejének átlagos zsírtartalma

Fajta

Zsírtartalom (%)

Holstein

3,73 ± 0,32

Jersey

5,42 ± 0,53

Guernsey

4,76 ± 0,44

Ayrshire

4,12 ± 0,22

Svájci barna

4,28 ± 0,39

Tejelő shorthorn

3,58 ± 0,26

Átlagos zsírtartalom

4,34 ± 0,71


Nyolc keresztezett állomány (hereford × angus, angus × hereford, szimentáli × angus, szimentáli × hereford, svájci barna × angus, svájci barna × hereford, jersey × angus, jersey × hereford) tejének összetételét vizsgálva tejük zsírtartalma, valamint a napi tejzsírtermelés között nem találtak szignifikáns különbséget. A jersey keresztezett állományok egyedeinek átlagos tejzsírtermelése 0,40 ± 0,02 kg/nap, a hereford × angus csoportokban lévő állatoké 0,32 ± 0,02 kg/nap volt. A tej zsírtartalma 5,1 ± 0,1% (jersey × hereford) és 4,7 ± 0,1% (svájci barna × angus ) között változott.

A masztitisz hatása a tej zsírtartalmára. Nincs egységes álláspont a masztitisz tejzsírtartalomra gyakorolt hatását illetően. Egyes szerzők úgy vélik, hogy a tőgygyulladás hatására kis mértékben, de szignifikánsan csökken, mások szerint nő a tej zsírtartalma, illetve nem találtak különbséget a fertőzött és az egészséges tőgynegyedekből származó tej zsírtartalma között. A tejhozam csökkenése viszonylag állandó zsírtartalom mellett azonban azt jelzi, hogy a tejmirigy tejzsír-szintetizáló képessége csökken.

2.1.1.6. A kolosztrum és a tej zsírsav-összetétele

A zsírsavak eredete

A kérődzők tejzsírjában található zsírsavakat részben a tejmirigy maga állítja elő, részben készen veszi föl a vérből. Az ecetsav amellett, hogy a kérődzők legfontosabb energiaforrása, a zsír- és a tejzsírszintézis alapjául is szolgál. A tejzsír 65–70%-a a tőgy mirigyhámsejtjeiben zajló „de novo” zsírsavszintézis során jön létre. E folyamat kiindulási anyaga az ecetsav és a ß-hidroxi-vajsav. Ezek a zsírsavak főként a takarmány szénhidráttartalmának bendőbeli lebontása során keletkeznek, a bendőfolyadékból a bendő falán keresztül jutnak a vérkeringésbe, és onnan kerül egy részük a tejmirigybe. A „de novo” szintézis C4:0–C16:0 zsírsavakat eredményez, és a tejzsír kisebb szénláncú (C4:0–C14:0) zsírsavainak nagy része, valamint a C16:0 zsírsavak mintegy fele is így jön létre. A többi C16 zsírsavat és majdnem az összes, nagyobb szénatomszámú zsírsavat a tejmirigy készen veszi fel a vérből. A vérben különböző formában található zsírsavak a takarmányból, a zsírszövetek mobilizált tartalékából származnak vagy endogén szintézis eredményeként jönnek létre valamely szervben.

A takarmányokban található zsírsavak szénlánca általában hosszabb tíz szénatomnál, így transzportjuk a tápcsatornából a vérbe a következő módon zajlik. A lipolízis során kialakult monogliceridek telítetlen zsírsavakkal és epesavas sókkal közösen micellákat képeznek, és így hatolnak át a bélhámsejtek membránján. A bélhámsejtbe való bejutás után a zsírsavak újra észtereződnek, és a keletkezett trigliceridek fehérjével, foszfolipidekkel és koleszterinészterekkel körülvett golyócskák (kilomikronok) formájában jutnak a nyirokerekbe, majd a mellvezetéken át az általános keringésbe. Ezeket a részecskéket a perifériás szövetek vagy a máj veszi fel. A nyirokáram útján felszívódó kilomikronok zsírsavai többnyire a máj kikerülésével, közvetlenül jutnak a tőgybe. A májba jutott kilomikronok trigliceridjei glicerinre és zsírsavakra hidrolizálnak, bekerülnek a máj szabad zsírsav-készletébe, és ott keverednek azokkal a zsírsavakkal, amelyek „in situ” szintetizálódtak vagy a zsírszövetekből mint szabad zsírsavak mobilizálódtak és szállítódtak a májba. A zsírsavak egy része újraészterezés után, lipoproteineket alkotva elhagyja a májat. A zsírsavakat felhasználni szándékozó szervek, pl. a tejmirigy, a lipoprotein lipáz (LPL) által katalizált mechanizmus segítségével juthatnak hozzá a lipoproteinekben és a kilomikronokban trigliceridként tárolt és beburkolt zsírsavakhoz. Ennek folyamán a kapillárisok felületéhez közel a lipoprotein lipáz a kilomikronok és a nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek (VLDL) trigliceridjeit glicerinre és zsírsavakra hidrolizálja. Ez a folyamat együtt jár a részecskenagyság jelentős csökkenésével, ami azt eredményezi, hogy a lipoproteinek gyorsabban jutnak el a sejtek felületéhez, ahol a hidrolízis befejeződik. Ezt követően a zsírsavak bekerülnek a sejtekbe.

A zsír zsírsav-összetételét befolyásoló tényezők

A kolosztrum zsírsav-összetétele. Elsőborjas tehenek tejének zsírsav-összetételét vizsgálva az ellést követő 13 napon át megállapították, hogy az első napon fejt kolosztrumban szignifikánsan kevesebb mennyiségű rövid szénláncú zsírsav, valamint olajsav és linolsav volt, mint a normál tejben. A mirisztinsav és a palmitinsav mennyisége csökkent az első héten, de ezt követően mennyiségük ismét emelkedésnek indult. Az olajsav és a sztearinsav koncentrációja folyamatosan nőtt az első héten. Mások a kolosztrumban kevesebb olajsavat, ellenben több mirisztin-, palmitin- és sztearinsavat találtak, és megállapították azt is, hogy a tej érése során a zsírsav-öszszetétel is jelentős változásokon megy keresztül. Azt is tapasztalták, hogy a kolosztrum gazdag 18 szénatomos telítetlen zsírsavakban és palmitinsavban, valamint a laktáció első hetében ezeknek a zsírsavaknak a mennyisége gyorsan csökken.

A takarmányozás hatása a zsírsav-összetételre. A tejzsír zsírsav-összetételét nehéz jelentős mértékben megváltoztatni azáltal, hogy a takarmány szabad zsírtartalmának zsírsav-összetételét megváltoztatjuk. Ennek egyik oka az, hogy a takarmányzsír a bendőn való áthaladás közben jelentősen átalakul. A takarmánnyal a bendőbe jutott zsírok a mikroorganizmusok termelte, valamint a takarmány eredetű lipolitikus enzimek hatására részben hidrolizálnak, majd a bendőmikrobák a telítetlen zsírsavak egy részét hidrogénezés útján telítik, sőt a baktériumok, valamint a protozoák tevékenységük során jelentős zsírsavszintézist is folytatnak. Ezenkívül a tejzsír zsírsavainak nagy része nem közvetlenül takarmány eredetű, hanem a tejmirigyben keletkezik a szénhidrátok lebontásából származó illózsírsavakból. A tejmirigyben zajló zsírsavszintézis intenzitása azonban változhat annak függvényében, hogy a takarmánnyal mennyi zsírsavat vesz fel az állat. Egyesek szerint a táplálék eredetű hosszú szénláncú zsírsavak szintjének emelkedése azzal jár, hogy a tejzsírban fokozottabb mértékben kiválasztódnak és gátolják a tejmirigyben a közepes lánchosszúságú zsírsavak „de novo” szintézisét. Jelentős tejzsírösszetétel-változást tapasztaltak akkor, amikor hosszú szénláncú zsírsavakban gazdag takarmányt adtak az állatoknak. Az abraktakarmány részleges helyettesítése szójababbal, szójaolajjal, és lenolajjal egyaránt a közepes lánchosszúságú zsírsavak arányának csökkenését eredményezte, a halolaj kiegészítés hatására a hosszú láncú zsírsavak aránya nőtt, a rövid láncúak aránya csökkent, és a tejzsír gazdagabb lett telítetlen zsírsavakban.

A tejzsír zsírsav-összetételének megváltoztatására a védett zsírokat is alkalmazzák. Teljes olajtartalmú szójabab és repcemag, valamint teljes olajtartalmú napraforgómag etetésének hatására a kis szénatomszámú (C:8–C:16) zsírsavak mennyisége a tejzsírban jelentősen csökkent, míg a 18 szénatomot tartalmazó zsírsavak mennyisége (sztearinsav, olajsav, és a linolsav) jelentősen nőtt. Ez azzal magyarázható, hogy a hosszú szénláncú zsírsavak nagy koncentrációja hatására csökkent a tejmirigyben zajló „de novo” szintézis intenzitása. Mások szerint a sztearinsav arányának növekedése a 18 szénatomot tartalmazó telítetlen zsírsavak nagymértékű bendőbeli hidrogénezéséből eredhet. A magasabb olajsavszintért részben a több bevitelt, részben a hidrogénezést teszik felelőssé. Vizsgálatok szerint a napi etetések száma nem befolyásolta a tejzsírban előforduló többszörösen telítetlen zsírsavak mennyiségét.

Az évszak hatása a tej zsírsav-összetétekére. Többek szerint a nyári időszakban, amikor a tehenek a legelőn vannak, a tej jódszáma magasabb, mint a téli takarmányozási körülmények között, amit az olajsavtartalom szezonális ingadozása okoz. A nyári takarmányozási időszakban a tejzsír több 18 szénatomszámú zsírsavat (főként olajsavat) és kevesebb C4–C14 zsírsavat, továbbá palmitinsavat tartalmaz, mint télen. A téli magasabb C4–C14 zsírsav-koncentráció nagy valószínűséggel abból adódik, hogy ebben az időszakban aktívabb ezeknek a zsírsavaknak a „de novo” szintézise a tejmirigyben. Az ecetsav és a β-hidroxi-vajsav nagyobb arányú beépítése C4–C16 zsírsavakká azzal lehet összefüggésben, hogy télen a tápcsatornából az ecetsav és a β-hidroxi-vajsav felszívódása által biztosított energiahányad nagyobb, mint nyáron, vagy nyáron az ecetsavat és a vajsavat inkább más szövetek használják fel, mint a tejmirigy.

Zsírsavösszetétel-változás a laktáció folyamán. A triglicerid-szintézishez a tejmirigy a zsírszövetek lebontásából származó zsírt is felhasználhatja. Mivel a laktáció kezdeti szakaszában a tehén a hiányzó energiát saját testállományának lebontása útján próbálja előteremteni, arra gondolhatnánk, hogy ebben a időszakban függ a legkevésbé a tej zsírsav-összetétele a takarmányozástól. A zsírszövetből származó zsírsavak ugyanis jelentős mértékben felhígítják a tejmirigy számára rendelkezésre álló zsírsavkészletet. Azt tapasztalták, hogy a tej zsírsav-összetétele gyapotmagetetés hatására jobban változott a laktáció közepén, mint az elején, mások viszont nagyobb zsírsavösszetétel-változást tudtak elérni takarmányozással a laktáció elején, mint a középső részén vagy a végén. Megállapították, hogy a laktáció folyamán a tej palmitinsav-tartalma csökkent, sztearinsav-és olajsavtartalma viszont nőtt. Azt tapasztalták, hogy a vénás injekcióval beadott, megjelölt trigliceridek mintegy 30%-a került a tejzsírba a laktáció elején és mintegy 5%-a a laktáció végén. Mások a faggyúetetésnek a tej zsírsav-összetételére gyakorolt hatását vizsgálva a laktáció során, amikor az állatok fogytak, illetve amikor híztak, azt tapasztalták, hogy a C16:0–C18:0 zsírsavak mennyisége fordítottan arányos a tömegváltozással. A vérplazmában lévő zsírsavak a laktáció előrehaladtával csökkenő hatékonysággal tudnak átjutni a tejmirigybe, és ez valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy amikor az állat energiamérlege jelentősen pozitívvá válik, a tápanyagok a zsírszövetek felé áramlanak.

A legtöbb zsírsav aránya a tejzsíron belül jelentősen változik a laktációs idő függvényében. A legtöbb rövid láncú zsírsav aránya maximumot, a legtöbb hosszú láncú zsírsav aránya minimumot ért el a laktáció közepe táján. Mivel a kis szénatomszámú zsírsavak tejzsíron belüli arányváltozását a tej teljes zsírtartalmának ellenkező előjelű változása kiegyenlíti, ezen zsírsavak aktuális koncentrációja a tejben gyakorlatilag nem változik a laktáció során. Ezzel szemben a legtöbb hosszú láncú (C18:0; C18:1) zsírsav tejzsírban mért koncentrációja a laktáció elején csökkent, majd a negyedik hónap táján mért mélypont után újra növekedett. Ebből az következik, hogy a tejzsírtartalom változását a laktáció folyamán gyakorlatilag a hosszú szénláncú zsírsavak (főként a sztearinsav és az olajsav) mennyiségének a változása okozza. Az olajsav koncentrációja a laktáció közepén majdnem 25%-kal kisebb, mint a laktáció elején és a végén. A nagy szénatomszámú zsírsavak laktáció végén mért magas koncentrációja azért meglepő, mivel ezek a zsírsavak főként a zsírszövetek lebontásából származnak, és ez a jelenség csak a laktáció első szakaszára jellemző. A laktáció végén ennek a folyamatnak a fordítottja következik be, azaz a tehén a következő laktációhoz szükséges tartalékot építi be a szervezetébe. A legtöbb zsírsav tejjel kibocsátott abszolút mennyisége fokozatosan csökkent a laktáció során.

A fajta hatása a tej zsírsav-összetételére. A különböző fajtájú tehenek tejének zsírsav-összetétele lényeges különbségeket mutathat. Azonos takarmányozási körülmények között tartott jersey és montafoni tehenek tejének zsírsav-összetétele jelentősen eltér egymástól. A jersey fajta tejzsírja több palmitinsavat, mirisztinsavat és laurinsavat, a montafoni fajtáé pedig több olajsavat és többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmazott.

A masztitisz hatása a tej zsírsav-összetételére. Többen úgy tapasztalták, hogy a tőgygyulladás hatására a rövid szénláncú zsírsavak mennyisége nőtt, a hosszú szénláncú zsírsavaké pedig csökkent a tejben. Ezt a tejmirigy működésének a megváltozásával indokolják, amely magában foglalja a zsírsavszintézis intenzitásának növekedését és/vagy a szérum lipoproteinek elérhetőségének csökkenését. A tejzsírhozam csökkenése a tejmirigy működésének általános hanyatlását mutatja, ami nincs összhangban a rövid szénláncú zsírsavszintézis intenzívebbé válásával. Mások a kis szénatomszámú zsírsavak mennyiségének csökkenését tapasztalták, illetve nem tapasztaltak zsírsav-összetétel változást a trigliceridekben a masztitisz hatására.

2.1.1.7. A kolosztrum és a tej laktóztartalma

Az emlősök tejében előforduló legfontosabb diszacharid a laktóz, mely α- és β-módosulatban fordul elő. Ez a redukáló diszacharid egy glükózból és egy galaktózból áll; racionális neve O-β-D-galaktopiranozil–1,4-β-D-glukopiranóz. Az α-laktózban α-D-glükóz, a β-módosulatban β-D-glükóz kapcsolódik a β-D-galatóz molekulához. A két módosulat csak oldhatóságban, forgatóképességben és az olvadáspontban különbözik egymástól. A β-módosulat vízben jobban oldódik, a hőmérséklet növekedésével mindkét módosulat oldhatósága fokozódik. A két módosulat oldatának fajlagos forgatóképessége szintén különböző; a mutarotáció után beálló egyensúlyi állapotban [α]25 D = 52,5°.

A laktóz bioszintézise során glükózból és UDP-galaktózból (uridin-difoszfát) a laktóz szintetáz közreműködésével tejcukor keletkezik. A laktóz szintetáz enzim a galaktozil transzferáz és az α-laktalbumin kapcsolódásából keletkezik, aminek során a fehérje úgy változtatja meg az enzim specificitását, hogy az képessé váljék a laktóz szintézisére.

A laktóz a tej egyik legállandóbb és legfontosabb komponense, mivel döntően ez járul hozzá a tej ozmózisnyomásának fenntartásához. Az emberi szervezetre kifejtett élettani hatásán túl a tejtermékgyártás hasznos mikrobáinak legfontosabb táplálóanyag-forrása.

A kolosztrum laktóztartalma rendkívül alacsony, ám az ellés után eltelt idő függvényében folyamatosan nő és az ellés utáni 4–5. nap körül eléri a normális tejre jellemző 4,8–4,9%-os szintet. Az ellés után közvetlenül fejt kolosztrum laktóztartalma 2,3–2,5% körül alakul, majd 24 óra alatt mintegy 3,8–3,9%-ra, 48 óra alatt 4,2–4,3%-ra, 72 óra alatt pedig 4,5–4,6%-ra nő. A prekolosztrum mintáknak rendkívül alacsony a laktóztartalma, az elapasztás idejéből származó tőgyváladék laktóztartalma pedig gyakorlatilag nullának tekinthető. A tej laktóztartalmának alakulását a laktáció tizedik napjáig a 2.1.11. ábra mutatja.

2.1.11. ábra - A kolosztrum és a tej laktóztartalmának alakulása a laktáció tizedik napjáig

A kolosztrum és a tej laktóztartalmának alakulása a laktáció tizedik napjáig


A laktóz a tejben mintegy 4,8–4,9%-ban fordul elő, ahol a szélső értékek 4,7–5,8 g/100 g között változnak. A különböző szarvasmarhafajták tejének tejcukortartalmában csak egy-két tizednyi különbségek adódhatnak, ezért a laktóz a tej legállandóbb komponensének tekinthető. A laktóztartalmat némiképp befolyásolja a laktációs állapot, a kor, a takarmányozás a különféle hormonok adagolása, valamint a tőgyben visszamaradt tej mennyisége. A laktóz maximumát a laktáció elején éri el a normális tejben, és ezt követően folyamatosan csökken a laktáció folyamán. A laktáció 7–8. hónapjáig a laktóztartalom gyakorlatilag nem változik, az elapasztás előtti időszakban jelentősen csökken, és az elapasztáskor csak 4,4–4,5 g/100 g koncentrációban található a tejben. A laktóztartalmat befolyásolja még a tehén kora is, és úgy tűnik, hogy a laktációszámmal a tej laktóztartalma határozottan csökken. A laktóztartalom laktáció során bekövetkező változását a 2.1.12. ábra mutatja.

2.1.12. ábra - A tej laktóztartalmának változása a laktáció folyamán

A tej laktóztartalmának változása a laktáció folyamán


Hormonok hatására szintén megváltozhat a tej laktóztartalma. Inzulin hatására csökken, DL-tiroxin hatására viszont nő. Az inzulinadagolás megszűnését követően a tej laktóztartalma hamarosan visszaáll eredeti értékére.

Amennyiben a tőgyet nem fejik ki tökéletesen vagy a tej pang a tőgyben, jelentős mértékben csökken a laktóztartalom, a nátrium- és a kalciumtartalom pedig megnő. Ezt a jelenséget a laktóz reszorpciójával magyarázzák, ami különösen a laktáció végén válik jelentőssé.

A kiegyensúlyozott takarmányozás során a takarmány összetételében mutatkozó csekély változások gyakorlatilag nincsenek hatással a tej laktóztartalmára, bár rendkívül alacsony energiaellátás esetén a tej laktóztartalma némiképp csökken. A takarmány fehérjetartalma ugyancsak csekély hatással jár, azonban éhezéskor a laktóztartalom határozott csökkenést mutat. Ha nem megfelelő a takarmányellátás, esetleg éhezés hatására csökken a tejmennyiség, és ezzel párhuzamosan csökkeni fog annak laktóztartalma is, megfelelő tápanyagellátás hatására azonban a tej laktóztartalma hamarosan eléri az eredeti koncentrációt. A laktóztartalmat esetenként – talán a takarmányozáson keresztül – befolyásolhatja az évszak is.

A jersey, guernsey, a holstein és a shorthorn fajtájú szarvasmarhák tejének laktóztartalmát vizsgálva megállapították, hogy az a négy fajta átlagában maximumát április–május hónapban, minimumát pedig október–decemberben érte el. Ebben a kísérletben a jersey tejének laktóztartalmát 4,70–5,00%, a guernseyét 4,66–4,96%, a holsteinét 4,60–4,93% és a shorhornét pedig 4,80–4,87% közöttinek mérték.

Az előzőekben felsorolt tényezőkön túl a tej laktóztartalmára legnagyobb hatással a tőgy egészségügyi változásai (tőgygyulladás) vannak. A fejezet elején leírtak szerint a tejcukor glükózból és galaktózból szintetizálódik, aminek során a galaktózt is glükózból állítja elő a szervezet. Amennyiben a tőgy mirigyrendszere hiányt szenved glükózból, nemcsak a tej mennyisége, hanem a tej laktóztartalma is csökkenhet. Tőgygyulladás hatására zavar áll be a tej szintézisét végző sejtek enzimrendszerében, ezért a laktóz bioszintézise is csökken. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a tőgy a gyulladás következtében kevesebb glükózhoz jut, így nem tud kellő menynyiségben laktózt szintetizálni. Többen rámutattak arra, hogy az elegytej laktóztartalmának csökkenése jobban jelzi az állomány tőgyegészségügyi állapotának romlását, mint a szomatikus sejtszám. Megállapították, hogy ha az egyedi tejminták laktóztartalma 4,55%-nál kisebb, akkor az állat nagy valószínűséggel tőgygyulladásban szenved, ezért a tej csökkent laktóztartalmát sikeresen alkalmazzák a tőgygyulladás diagnosztizálására. Ha pedig az elegytej minták tejcukortartalma 4,60–4,69% között van, akkor az állatok több mint 30%-ánál tejszekréciós zavarok tapasztalhatók. A tej laktóz- és szárazanyag-tartalmának tőgygyulladás hatására való megváltozását a 2.1.13. ábra mutatja.

2.1.13. ábra - A tej szárazanyag- és laktóztartalmának megváltozása tőgygyulladás hatására

A tej szárazanyag- és laktóztartalmának megváltozása tőgygyulladás hatására


2.1.1.8. A kolosztrum és a tej hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalma

A német feketetarka első fejésű kolosztrumának hamutartalmát 1,2%-nak találták, ami az ellés után 12 órával 1,6%-ra nőtt és már a harmadik napon elérte a normális tejre jellemző, 0,8%-os értéket. A szimentáli, a hollandfríz, a jersey, a holmogori és a szovjetunióbeli feketetarka tehenek első fejésű kolosztrumának hamutartalmát átlagosan 1,022%-nak, a második fejésűét 0,924%-nak, míg a harmadik fejésűét 0,881%-nak mérték. Az 1–10. nap között a hamutartalom a hollandfríznél 0,954%-ról 0,685%-ra, a jerseynél pedig 1,004%-ról 0,747%-ra csökkent. Ugyanezek az értékek német feketetarka lapály marháknál 1,05%, 0,90% és 0,83%. A hamutartalom a normális tejre jellemző értéket csak a laktáció tizedik napján érte el 0,74%-kal. Több közlemény átlagában a kolosztrum hamutartalmának változását az ellés után eltelt idő függvényében a 2.1.14. ábra mutatja.

2.1.14. ábra - A kolosztrum hamutartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum hamutartalmának alakulása az ellés után


A dán vörös fajtájú tehenek kolosztrumának hamutartalma az első napi 1,18%-ról (szélső értékek: 0,79–1,43%) a második napon 0,91%-ra csökkent, és csak a laktáció 13–14. napján érte el a normális tejre jellemző 0,74–0,76%-ot. A holstein-fríz és az ayrshire tehenek tejének hamutartalmát 0,68%-nak, a jerseyét 0,70%-nak, a svájci barnáét 0,72%-nak, a guernseyét pedig 0,74%-nak mérték. Megállapították, hogy a tej hamutartalma januártól (0,77%, a genotípusok átlaga) augusztusig (0,68%) folyamatosan csökken, majd a csökkenést követően decemberig ismét emelkedik (0,72%). A svéd kereskedelmi tej – amelynek többségét a svéd vörös, svéd feketetarka és svéd holstein fajtáktól fejték – hamutartalmát 0,73%-nak találták.

A csehtarka és csehtarka × ayrshire F1 tehén tejének hamutartalmát vizsgálva a laktáció folyamán megállapították, hogy a tej hamutartalma a laktáció első hónapjától (0,735%) csökken, majd a laktáció második (0,707%), harmadik (0,704%) és negyedik (0,707%) hónapjában gyakorlatilag változatlan marad.

Ezt követően folyamatosan emelkedik, és a laktáció kilencedik (0,758%) és tizedik (0,803%) hónapjában éri el legnagyobb értékét. A variabilitás a laktáció első és két utolsó hónapjában a legnagyobb. Mérések szerint a jersey tejének a legtöbb (0,83%), a holstein-fríz és a tejelő shorthorn tejének pedig a legkevesebb (0,74%) a hamutartalma. New York állam kereskedelmi tejének hamutartalmát három év átlagában 0,73%-nak mérték.

Saját vizsgálataink szerint a kolosztrum, az átmeneti tej és a tej hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulását a laktáció első hónapjában a Hfap és a Jap fajtáknál a 2.1.13. táblázat tartalmazza.

2.1.13. táblázat - A kolosztrum, az átmeneti tej és a tej hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulása a laktáció első hónapjában a Hfap és a Jap fajtáknál (mg/kg)

Komponens

Fajta

Az ellés után eltelt idő

óra

nap

0,5

6

12

24

2

3

5

7

9

30

Hamu (g/100 g)

Hfap

Jap

1,157 1,119

1,098 1,197

1,066 1,181

0,926 1,112

0,889 1,014

0,854 0,972

0,826 0,888

0,780 0,837

0,752 0,844

0,735 0,758

Kálium

Hfap

Jap

1829 2014

1760 1912

1697 1763

1662 1548

1669 1539

1617 1562

1365 1311

1322 1309

1283 1361

1300 1386

Nátrium

Hfap

Jap

1174 1220

1056 1197

1054 1138

817

1172

764

895

842

902

651

784

562

739

495

590

502

541

Kalcium

Hfap

Jap

2419 2714

2288 2695

1477 2080

1450 1790

1308 1695

1211 1603

1297 1569

1292 1467

1374 1371

1198 1309

Foszfor

Hfap

Jap

1732 2182

1591 1896

1515 1804

1475 1702

1320 1527

1231 1348

1163 1310

1214 1291

1138 1163

1043 1120

Magnézium

Hfap

Jap

310

397

264

389

236

315

215

284

185

192

166

187

171

172

157

141

154

141

126

139

Cink

Hfap

Jap

20,50 25,12

16,68 20,91

13,55 19,06

10,50 18,14

8,67 11,45

7,28

9,30

6,59

7,23

5,98

5,18

7,03

6,36

5,05

5,14

Vas

Hfap

Jap

4,86

4,85

4,81

4,93

3,71

4,17

2,57

3,10

2,77

2,63

2,64

2,49

1,96

2,47

1,71

1,73

1,56

1,15

0,95

0,92

Réz

Hfap

Jap

0,520 0,641

0,347 0,480

0,372 0,497

0,453 0,428

0,394 0,483

0,426 0,417

0,422 0,452

0,352 0,344

0,415 0,319

0,372 0,345

Mangán

Hfap

Jap

0,100 0,107

0,097 0,100

0,093 0,092

0,090 0,087

0,072 0,070

0,087 0,065

0,073 0,078

0,082 0,074

0,078 0,077

0,071 0,074


Az első fejésű kolosztrum hamutartalmát 1,119–1,157% közöttinek mértük, ami folyamatosan csökkenve a 9–10. nap körül érte el a normális tejre jellemző, 0,750% körüli értéket. A kolosztrum és a tej makroelemtartalmának alakulását az ellés után a 2.1.15. ábra mutatja. A szarvasmarha kolosztruma nagyobb szárazanyag-tartalma miatt több, szárazanyagra vonatkoztatva viszont kevesebb káliumot (8,8 g/kg) és nátriumot (2,46 g/kg) tartalmaz, mint a normális tej. A kálium legnagyobb értékét a laktáció első hónapjában éri el 20 g/kg-mal, majd a továbbiakban folyamatosan csökken a laktáció végéig. A tejszárazanyag nátriumtartalma a laktáció 21. napján 3,24 g/kg, a 35. napon 3,77 g/kg, az 56. napon pedig 3,30 g/kg. A holstein-fríz kolosztrumának káliumtartalma 0,164%-ról az ellés utáni hetedik napig 0,176%-ra emelkedett, a laktáció 30. napjáig 0,160%-ra csökkent, majd egy enyhe emelkedést követően a laktáció 50. napjától folyamatosan csökkent a laktáció végéig 0,137%-ra. A kolosztrum nátriumtartalma 0,052%-ról az ellés utáni 35. napig 0,032%-ra csökkent, majd a továbbiakban folyamatosan emelkedett a laktáció végéig, amikor elérte a 0,055%-ot.

2.1.15. ábra - A kolosztrum és a tej makroelemtartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum és a tej makroelemtartalmának alakulása az ellés után


A német feketetarka első fejésű kolosztrumának nátriumtartalma (0,117%) a harmadik fejésig 0,088%-ra, az ellés utáni tizedik napig pedig 0,054%-ra csökken. A káliumtartalom rendszertelenül változik az ellés utáni tizedik napig 0,081% és 0,138% között. Kísérletek bizonyították, hogy a téli és a nyári takarmányozás nem befolyásolja a tej kálium- és nátriumtartalmát.

A tehéntej nátriumtartalma a laktáció első hónapjától (0,0372%) a második hónapig (0,036%) csökken, majd a továbbiakban folyamatosan emelkedik a laktáció végéig (0,0438%). A káliumtartalom változása ezzel ellentétes. A laktáció első (0,166%) és negyedik hónapja között (0,168%) kismértékben emelkedik, majd a laktáció további részében csökken, és a laktáció végén éri el legalacsonyabb értékét (0,146%). Mások szerint a tehéntej káliumtartalma január és május között (0,165%) nem változik, júniustól októberig csökken (0,155%), majd októbertől decemberig ismét emelkedik (0,160%). A tej nátriumtartalma januártól (0,0392%) májusig (0,0373%) csökken, majd ezt követően fokozatosan emelkedve decemberben éri el legnagyobb értékét (0,0395%). A különböző tehéncsaládok tejének nátriumtartalmát vizsgálva megállapították, hogy a családok között szignifikáns különbségek lehetnek tejük nátriumtartalmában. A genetikai különbségek – különösen nátriumhiányos takarmányozás mellett – jelentős hatással lehetnek a tej mennyiségére.

Az első fejésű kolosztrum káliumtartalmát 1829–2014 mg/kg, nátriumtartalmát pedig 1174–1220 mg/kg közöttinek mértük. A nátriumnál és a káliumnál is jelentős csökkenést tapasztaltunk a kolosztrum periódusban. Megállapítottuk, hogy a kolosztrum nagy szárazanyag-tartalmánál fogva több káliumot és nátriumot tartalmaz, mint a tej, a kolosztrum szárazanyaga azonban kevesebb káliumot, de több nátriumot tartalmaz, mint a normális tej szárazanyaga.

A kalcium a tejben oldott szervetlen kalciumként (33%), kazeinhez kötött kalciumként (20,4%) és kolloidális szervetlen kalciumként (46,4%) fordul elő. A kazein savanyú csoportjai (glutaminsav, aszparaginsav, foszforsav) a kalcium egy részét ionosan kötik, további része pedig mint kolloidális kalcium-foszfát tapad a kazeinre. A foszfor egy része mint oldott szervetlen foszfát (33%), mint kolloid szervetlen foszfát (38,5%), mint kazeinhez kötött foszfát (20%), mint szerves foszforsav észter (7%) és mint a lipoidok alkotórésze (1,5%) található a tejben. A foszfor részben a szerinen és treoninon keresztül észter formában kötődik a kazeinhez, egy további része pedig mint kolloidális kalcium-foszfát a kazeinre tapad.

Szovjet szerzők öt fajta átlagában az első fejésű kolosztrum kalciumtartalmát 2,64 g/dm3-nek mérték, ami az ellés utáni második napon 1,79 g/dm3, az ötödik napon 1,63 g/dm3, az ellés utáni tizedik napon pedig 1,43 g/dm3 értékre csökkent. Ugyanezekben az időpontokban a kolosztrum foszfortartalma 1,35, 1,24, 1,14 és 1,01 g/dm3. A német feketetarka lapálymarhák első fejésű kolosztrumában 1,9 g/dm3 kalciumot találtak, ami a második napig 1,6 g/dm3, az ötödik napig 1,4 g/dm3 értékre csökkent, és az ellés utáni tizedik napig már nem változott. Az elsőfejésű kolosztrum foszfortartalmát 2,2 g/dm3-nek találták, mely a 2. napon 2,3 g/dm3-re, a 3. napon 2,4 g/dm3-re, majd az ellés utáni 10. napig 2,7 g/dm3-re nőtt. Mások a foszfor növekedését valamint a kalcium rohamos csökkenését figyelték meg a kolosztrum periódusban.

A tehéntej kalciumtartalmát 1,15–2,00 g/dm3-nek, foszfortartalmát pedig 0,47–1,44 g/dm3-nek mérték. Más vizsgálatok szerint a tehéntej kalciumtartalma 0,56–3,81 g/dm3, foszfortartalma pedig 0,56–1,12 g/dm3 között változott. Ha a takarmány kalciumhiányos, akkor csökken a tejtermelés és kismértékben a tej kalciumtartalma, túladagolt kalciumetetéskor viszont a tej kalciumtartalma nem növekszik. Ha a takarmány az állat szükségleteinél kevesebb foszfort tartalmaz, csökken, ha jóval többet, akkor nő a tej foszfortartalma. A különböző fajták tejének kalcium- és foszfortartalmát illetően a szakirodalom adatai ellentmondásosak. Egyes vizsgálatok szerint az ayrshire tejének a legalacsonyabb (1,11 g/dm3), a jerseyének pedig a legmagasabb a kalciumtartalma. Fajták átlagában a tej kalciumtartalmát 1,25 g/dm3-nek mérték. A legkisebb értéket (0,94 g/dm3) egy holstein tehénnél, a legnagyobbat pedig (1,72 g/dm3) egy jersey tehénnél találták. Kaliforniában a kereskedelmi tej kalciumtartalmát 1,37 g/dm3-nek, a svéd kereskedelmi tejét pedig 1,24 g/dm3-nek mérték.

A tej összes foszfortartalmára öt fajta átlagában 1,15 g/dm3-t kaptak. Legalacsonyabb volt a foszfortartalom a holstein tejében (1,01 g/dm3), a legmagasabb pedig a jerseyében (1,33 g/dm3). A legnagyobb foszfortartalmat (1,60 g/dm3) egy jersey tehén tejében, a legkisebbet pedig (0,67 g/dm3) egy holsteinében találták. A kaliforniai kereskedelmi tej foszfortartalmát 0,970 g/dm3-nek, a svéd kereskedelmi tejét pedig 0,95 g/dm3-nek mérték. Ezen utóbbi foszfortartalma 1937 és 1969 között 1,04 g/dm3-ről 0,95 g/dm3-re csökkent.

A tej kalcium- és foszfortartalmának évszaktól és a laktációtól való függését vizsgálva megállapították, hogy mind a kalcium, mind a foszfor minimumgörbe szerint változik a laktáció folyamán. A tej kalciumtartalma a laktáció első hónapjától (1,279 g/dm3) a laktáció ötödik hónapjáig csökken (1,225 g/dm3), majd a továbbiakban emelkedik, és a laktáció tizedik hónapjában éri el a legnagyobb értéket, 1,289 g/dm3-t. A tej foszfortartalma ugyanezen időpontokban 0,92 g/dm3-ről 0,87 g/dm3-re csökken, majd a laktáció végére 0,91 g/dm3-re emelkedik. Mind a kalcium, mind a foszfor legnagyobb értékét a tél végi és a tavaszi hónapokban, legkisebb értékét pedig a nyár végi és az ősz eleji hónapokban éri el. Mások szerint a tej foszfortartalma a laktáció első öt hónapjában csökken, a továbbiakban pedig kisebb-nagyobb ingadozást mutat, de semmiképpen sem emelkedik. Mi az első fejésű kolosztrum kalciumtartalmát 2419–2714 mg/kg közöttinek mértük, amely érték rohamosan csökken az ellés után eltelt idő függvényében. A kolosztrum foszfortartalma az első fejésnél mért 1732–2182 mg/kg-ról egy hét alatt 1200–1300 mg/kg-ra csökkent.

A német feketetarka lapálymarhák első fejésű kolosztrumában 0,36 g/dm3 magnéziumot találtak, ami az ellés utáni második napig 0,24 g/dm3, a harmadik napig pedig 0,17 g/dm3 értékre csökkent, és ez a szint a laktáció tizedik napjáig már gyakorlatilag nem változott. Mi az első fejésű kolosztrum magnéziumtartalmát 0,310–0,397 g/dm3 közöttinek mértük. Vizsgálataink szerint a kolosztrum magnéziumtartalma csökkent a leggyorsabban a kolosztrum periódusban, és némely esetben már az ellés utáni 24–48 óra között elérte a normális tejre jellemző értéket (2.1.16. ábra).

2.1.16. ábra - A kolosztrum magnéziumtartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum magnéziumtartalmának alakulása az ellés után


A szarvasmarhafajtákat összehasonlítva megállapítható, hogy a tejelő shorthorn teje tartalmazza a legkevesebb (0,099 g/dm3), a holsteiné pedig a legtöbb (0,120 g/dm3) magnéziumot. Hat fajta tejének átlagos magnéziumtartalma 0,108 g/dm3 volt, ahol a legalacsonyabb értéket egy guernsey tehén (0,081 g/dm3), a legmagasabbat pedig egy holstein tehén (0,268 g/dm3) képviselte. Többen a tej magnéziumtartalmát 0,038–0,484 g/dm3 közöttinek mérték, amihez hasonló, szinte nagyságrendi ingadozások eddig egyetlen elemnél sem fordultak elő, ezért feltételezhető, hogy a tej magnéziumtartalmában tapasztalt eltérések összefügghetnek a takarmány magnéziumtartalmával.

A kutatási eredmények egyöntetűen bizonyítják, hogy a kolosztum cinktartalma lényegesen eltér a normális tejétől. A kolosztrum cinktartalma a 6–7. fejésnél még mindig nagyobb, mint a normális tejé, és a laktáció első hete után sem tekinthető konstansnak. A különböző források a kolosztrum cinktartalmát 5–20 mg/kg közöttinek mérték. A német feketetarka első fejésű kolosztrumának cinktartalmát átlagosan 27,4 mg/kg-nak találták, ahol a szélső értékek 19,9 és 28,3 mg/kg voltak. A cinktartalom a második napra 11,1, a harmadik napra 8,6, az ötödik napra 7,7, a hetedik napra pedig 7,5 mg/kg-ra csökkent. Mások a kolosztrum cinktartalmát 6,0–16,6 mg/kg közöttinek mérték. A nagy eltérés valószínű magyarázata az ellés utáni eltérő mintavételi időpont. A cinktartalom a harmadik napig 5,85-ra, a 60. napig 3,18 mg/kg-ra csökken. Mi az első fejésű kolosztrum cinktartalmát 20–25 mg/kg közöttinek mértük, amely érték a második napig 8–12 mg/kg-ra csökkent (2.1.17. ábra).

2.1.17. ábra - A kolosztrum cinktartalmának alakulása az ellés után

A kolosztrum cinktartalmának alakulása az ellés után


A tej cinktartalmát – öt tehén átlagában – az állat szükségleteit kielégítő cinktartalmú takarmányozásnál 6,95 mg/kg-nak találták, ahol a szélső értékek 6,30–7,36 mg/kg voltak. 6 mg/kg cinktartalmú takarmánnyal etetve az állatokat, a tej cinktartalma három hét alatt 3,7, hét hét alatt 3,2, 19 hét alatt pedig 2,3 mg/kg-ra csökkent. A takarmány cinktartalmát 23–57 mg/kg-ra megemelve nőtt a tej cinktartalma, magasabb cinkszint azonban már nem volt befolyással a tej összetételére. Vizsgálatok szerint a laktáció folyamán a tej cinktartalma csökkent. Többek szerint a takarmány cinktartalma, az évszak, a fajta, valamint a laktációs állapot nincs szignifikáns hatással a tej cinktartalmára.

Néhányan a tej cinktartalmának növekedéséről, többen pedig a tej cinktartalom-növekedésének várt elmaradásáról számolnak be a takarmány cinktartalom-növelése hatására. A közlemények ellentmondásossága úgy magyarázható, hogy a cink kiegészítés nagysága is döntő lehet a tej cinktartalmának megváltozására. Viszonylag kis különbségek a cinkellátásban csak kevéssé befolyásolják a tej cinktartalmát.

Az Egyesült Államokban a kereskedelmi tej cinktartalmát 2,89–3,90 mg/kg közöttinek, átlagosan 3,28 mg/kg-nak mérték. A tehéntej évszak szerinti változását vizsgálva megállapítják, hogy a tej cinktartalma legnagyobb értékét (3,87 mg/kg) április–májusban, legkisebb értékét (3,81 mg/kg) pedig februárban éri el. Véleményük szerint a tej mikroelemei közül a cinktartalmat befolyásolja legkevésbé az évszakváltozás. Az előzőeken kívül a tej cinktartalmára az irodalomban 1,42 és 8,83 mg/kg közötti értékekkel lehet találkozni, ami valószínűleg az eltérő laktációs állapotnak és a takarmány különböző cinktartalmának köszönhető.

A kolosztrum két-háromszor több vasat tartalmaz, mint a normális tej, a laktáció folyamán pedig a tej vastartalma tovább csökken. A koloszrum vastartalmát a legtöbb szerző 0,77–2,38 mg/kg közöttinek méri, ami a hatodik fejésig alig változik, a laktáció első hónapjának végére viszont mintegy harmadára csökken. Mi az első fejésű kolosztrum vastartalmát (4,85–4,86 mg/kg) négy és félszer nagyobbnak találtuk, mint a normális tejét.

A tej vastartalma általában 0,30–0,60 mg/kg között változik, átlagosan 0,50 mg/kg. A japán kereskedelmi tej vastartalmát 0,57 mg/kg-nak, a holstein-frízét 0,28, a svájci barnáét pedig 0,34 mg/kg-nak mérték. A tej vastartalmára a legnagyobb értéket (0,79 mg/kg) májusban és júniusban, a legkisebbet pedig (0,50 mg/kg) a téli hónapokban kapták. A svéd kereskedelmi tej vastartalma 98 minta átlagában 0,212 mg/kg volt. Az irodalmi adatok többsége 0,20–1,00 mg/kg közöttinek írja le a tej vastartalmát, de lehet találkozni szélsőségesen nagy, 2,05–2,38 mg/kg-os vastartalommal is, ami talán a tej utólagos szennyeződésének köszönhető.

A tej vastartalmát befolyásolja a fajta és a laktációs állapot, de a takarmány vastartalma csak csekély hatással van rá. A tej vastartalma az első (0,632 mg/kg) és a nyolcadik laktáció (1,15 mg/kg) között majdnem megduplázódik, nincs különbség az esti és a reggeli fejésű tej vastartalmában, és azonosnak adódott a különböző tőgynegyedekből fejt tej összetétele is. Egyesek szerint a takarmány vas kiegészítésével nem lehet a tej vastartalmát növelni, mások szerint viszont a vas kiegészítést kapott tehén tejének vastartalma 0,526 mg/kg-ről 0,626 mg/kg-ra nő.

A kolosztrum réztartalmát 0,100, 0,180, 0,303 és 0,480 mg/kg-nak mérték. Az adatokat nehéz összehasonlítani és értékelni, mert a szerzők többsége nem közli a mintavétel pontos idejét az ellés után. Mi az első fejésű kolosztrum réztartalmát 0,520–0,641 mg/kg közöttinek találtuk, amely érték 24 óra alatt 0,428–0,453 mg/kg-ra csökkent.

A tej réztartalmát befolyásolja a tehén egyedi tulajdonsága, egészségi állapota, az ellés óta eltelt idő, a takarmány réztartalma, valamint a tejkezelés és -raktározás technológiája. A tej réztartalmát átlagosan 0,020–0,040 mg/kg közöttinek mérték. A japán kereskedelmi tej réztartalmára 0,186 mg/kg-ot, a svéd kereskedelmi tej réztartalmára pedig 0,05 mg/kg-ot kaptak. A szerzők többsége a tej réztartalmát 0,012–0,300 mg/kg közöttinek mérte, de találkozni lehet szélsőségesen nagy, 0,442–0,800 mg/kg-os értékkel is, ami talán a réztartalmú eszközökből adódó rézszennyezés következménye.

A tej réztartalma a laktáció átlagában az első és a nyolcadik laktáció között 0,234 mg/kg-ról 0,147 mg/kg-ra csökken. Magas tejhozam esetén a tej réztartalma (0,073 mg/kg, szélső értékek: 0,025–0,204 mg/kg) nagyobb, mint alacsony tejhozam esetében (0,052 mg/kg, szélső értékek: 0,023–0,102 mg/kg). A téli tej réztartalmát 0,0316 mg/kg-nak, a nyári tejét pedig 0,0198 mg/kg-nak mérték. A tej réztartalmát az évszakok függvényében vizsgálva megállapították, hogy az ősszel a legalacsonyabb (0,065 mg/kg), télen, illetve tavasz elején pedig a legmagasabb (0,078 mg/kg). A rézhiányos legelőn tartott állatok tejének réztartalma 0,01–0,02 mg/kg, azonban ha az ilyen teheneknek réz kiegészítést adnak a takarmányban, akkor tejük réztartalma növekszik és bizonyos idő után elérheti a normális tejre jellemző értéket.

Az első fejésű kolosztrum mangántartalma különböző szerzők szerint 0,099, 0,110 és 0,16 mg/kg, ami az ellés utáni ötödik napon 0,06 mg/kg-ra csökken. Mi az első fejésű kolosztrum mangántartalmát 0,100–0,107 mg/kg közöttinek mértük. A magnézium mellett a mangántartalomban tapasztaltuk a leggyorsabb változást a kolosztrum periódusban, ugyanis az ellés utáni második-harmadik napon a kolosztrum mangántartalma a normális tej értékére csökkent.

A normális tej mangántartalma 0,01–0,04 mg/kg, de esetenként találkozni lehet szélsőségesen magas, 0,120–0,125 mg/kg-os mangántartalommal is. A tehén napi takarmányadagját 10–13 g mangán-szulfáttal kiegészítve a tej mangántartalma kettő-négyszeresére, más vizsgálatok szerint a tehén takarmányát mangánnal kiegészítve a tej mangántartalma 0,0245 mg/kg-ról 0,0274 mg/kg-ra nő. A japán kereskedelmi tej mangántartalmát 0,039 mg/kg-nak, a svéd kereskedelmi tej mangántartalmát pedig 0,024 mg/kg-nak mérték. A tejpor március és május között 0,075–0,200, október–novemberben 0,250–0,400 mg mangánt tartalmaz kilogrammonként, ami 12,5% szárazanyag-tartalmú tejre számítva megközelítőleg 0,010–0,025, illetve 0,031–0,050 mg mangánnak felel meg literenként. Mások a kereskedelmi tej mangántartalmát legnagyobbnak (0,12 mg/kg) február–áprilisban, legkisebbnek pedig (0,07 mg/kg) október–decemberben mérték. Mérések szerint a tehéntej az Egyesült Államokban 0,063–0,129 (átlagosan 0,091) mg mangánt tartalmaz literenként.

A makro- és mikroelemtartalomra vonatkozó adatokat összegezve elmondható, hogy a kolosztrum hamutartalma a legtöbb szerző szerint csökken az ellés után eltelt idő függvényében, csak kevesek szerint nő az ellés utáni 12. óráig. A kolosztrum káliumtartalma egyesek szerint a hetedik napig emelkedik, mások szerint az ellés utáni tizedik napig rendszertelenül változik vagy pedig csökken, az ellés után eltelt idő függvényében. A nátrium kismértékben, a kalcium erőteljesen csökken az ellés után. A kolosztrum foszfortartalma egyes kísérletek szerint csökken, többek szerint viszont nő az ellés után. Az adatokból egyértelműen kiderült, hogy a kolosztrum magnézium-, cink-, vas-, réz- és mangántartalma csökken az ellés után eltelt idő függvényében.

A jersey tejének hamutartalma nagyobb, mint a holstein-frízé. A tej hamutartalma a laktáció 2–4. hónapjában a legkisebb, a tej nátriumtartalma a laktáció második hónapjáig csökken, majd a továbbiakban emelkedik, káliumtartalma pedig a laktáció negyedik hónapjáig emelkedik, majd a laktáció végéig csökken. A tej kalciumtartalma a laktáció ötödik hónapjáig csökken, majd a továbbiakban emelkedik, foszfortartalma a kalciumhoz hasonlóan változik, mások szerint viszont nem emelkedik az ötödik hónap után. A jersey teje több kalciumot és foszfort tartalmaz, mint a holstein-frízé, a holstein-fríz tejének magnéziumtartalma viszont magasabb, mint a jerseyé. A tej cink- és vastartalma csökken a laktáció folyamán; a magnézium-, a réz- és a mangántartalom változásáról nincsenek irodalmi adatok.

A szerzők egyik fele szerint a tej ásványianyag-tartalmát elsődlegesen a genetikai tényezők határozzák meg, a takarmányozás és az egyéb környezeti tényezők csak csekély befolyást gyakorolnak rá. Az ásványianyag-tartalom akkor is állandó marad a tejben, ha az egyes elemek bevitele a takarmányokkal jelentősen eltér az állat szükségleteitől, hiszen hiányos ásványianyag-bevitelnél az állat mobilizálja a szervezetében elraktározott ásványi anyagokat, és ezen az úton képes a tej ásványianyag-tartalmát állandó szinten tartani. Ha a tehén takarmányában extrém hiány mutatkozik egy vagy több elemből, akkor csökken a tejhozam és a tejjel kiválasztott ásványi anyagok mennyisége is, de a tej térfogategységében az ásványianyag-tartalom továbbra is konstans marad.

A szerzők másik fele szerint a tej ásványianyag-tartalmát a genetikai tényezőkön kívül elsősorban a takarmányozás, a takarmányok makro- és mikroelemekkel való kiegészítése, valamint az éghajlat, az évszak és a termelési színvonal is befolyásolja. Az ellentmondás feloldásának lehetséges módja az, hogy az ásványianyag-kiegészítés nagysága vagy a takarmány ásványianyag-tartalmában tapasztalt eltérés mértéke döntő lehet a tej ásványianyag-tartalmának befolyásolásában. Az ásványianyag-tartalomban lévő viszonylag kis különbségek a tej összetételére nincsenek hatással.

Saját vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a kolosztrum hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalma logaritmikusan csökken az ellés után eltelt idő függvényében. A kolosztrum szárazanyagában a hamu és a kálium logaritmikusan nő, a cink logaritmikusan csökken, a nátrium, a kalcium, a foszfor és a magnézium esetében pedig parabolikus egyenletek írják le a változást. A vas, a réz és a mangán esetében a változást nem tudtuk egyenletekbe foglalni. A genotípusok között kolosztrumuk és átmeneti tejük ásványianyag-tartalmában szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni.

A regresszióanalízis a kolosztrum makro- és mikroelemei között szoros pozitív összefüggéseket eredményezett (r értéke 0,89–0,99 között változott). A kolosztrum szárazanyagának makro- és mikroelemei közötti összefüggést vizsgálva megállapítottuk, hogy szoros pozitív összefüggés van a hamu – kálium, valamint a magnézium – cink esetében (P = 0,1%). P = 1% szinten találtunk pozitív összefüggést a foszfor–mangán, negatív összefüggést a kálium–magnézium és a kálium–cink között. A hamu–vas, a nátrium–magnézium esetében pozitív, a hamu–magnézium és a hamu–cink esetében negatív összefüggést találtunk P = 5% szinten. Az összes többi vizsgált esetben P értéke meghaladta az 5%-ot (2.1.14. táblázat).

2.1.14. táblázat - Összefüggés a kolosztrum makro- és mikroelemei között a genotípusok átlagában (a regresszióanalízis r értékei)

Komponensek

r

Komponensek

r

hamu–kálium

0,94

kalcium–foszfor

0,97

hamu–nátrium

0,95

kalcium–magnézium

0,99

hamu–kalcium

0,92

kalcium–cink

0,99

hamu–foszfor

0,97

kalcium–vas

0,99

hamu–magnézium

0,95

kalcium–réz

0,97

hamu–cink

0,98

kalcium–mangán

0,94

hamu–vas

0,95

hamu–réz

0,96

foszfor–magnézium

0,99

hamu–mangán

0,97

foszfor–cink

0,98

foszfor–vas

0,98

kálium–nátrium

0,89

foszfor–réz

0,97

kálium–kalcium

0,89

foszfor–mangán

0,97

kálium–foszfor

0,94

kálium–magnézium

0,92

magnézium–cink

0,98

kálium–cink

0,98

magnézium–vas

0,99

kálium–vas

0,90

magnézium–réz

0,97

kálium–réz

0,93

magnézium–mangán

0,96

kálium–mangán

0,95

cink–vas

0,98

nátrium–kalcium

0,90

cink–réz

0,97

nátrium–foszfor

0,96

cink–mangán

0,96

nátrium–magnézium

0,94

nátrium–cink

0,93

vas–réz

0,96

nátrium–vas

0,92

vas–mangán

0,95

nátrium–réz

0,94

nátrium–mangán

0,96

réz–mangán

0,95


A tej hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulását a laktáció folyamán a Hfap és a Jap fajtáknál – saját vizsgálataink szerint – a 2.1.15. táblázat tartalmazza.

2.1.15. táblázat - A tej hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulása a laktáció folyamán a Hfap és a Jap fajtáknál (mg/kg)

Komponens

A laktáció hónapja

Fajta

1

2

3

4

5

7

10

Hamu (g/100 g)

Hfap

0,735

0,729

0,731

0,721

0,711

0,759

0,741

Jap

0,758

0,757

0,768

0,768

0,771

0,784

0,796

Kálium

Hfap

1300

1339

1317

1309

1254

1221

1173

Jap

1386

1392

1419

1417

1339

1381

1267

Nátrium

Hfap

Jap

502 541

478 475

425 484

426 431

490 483

512 509

563 602

Kalcium

Hfap

Jap

1198 1309

1175 1208

1184 1227

1096 1235

1114 1270

1209 1299

1279 1354

Foszfor

Hfap

Jap

1043 1120

1011 1101

985 995

914 983

902 975

931 982

939 1029

Magnézium

Hfap

Jap

126 139

120 135

129 137

120 141

119 147

127 152

130 157

Cink

Hfap

Jap

5,05 5,14

4,86 5,20

4,65 5,01

4,21 4,97

4,08 5,01

3,95 4,25

3,90 4,32

Vas

Hfap

0,95

0,89

0,96

0,96

0,97

1,11

1,24

Jap

0,92

0,90

0,97

0,98

1,00

1,24

1,32

Réz

Hfap

0,372

0,368

0,351

0,334

0,323

0,362

0,388

Jap

0,345

0,344

0,329

0,331

0,332

0,369

0,401

Mangán

Hfap

0,071

0,069

0,072

0,078

0,084

0,089

0,098

Jap

0,074

0,076

0,079

0,082

0,082

0,099

0,118


A laktáció folyamán fejt tej hamutartalma a Jap-nál 0,772%, a Hfap-nál pedig 0,732%. A tej hamutartalma a laktáció első hónapjától (0,747%) a második hónapig csökken (0,743%), majd fokozatosan emelkedik a laktáció végéig (0,769%). A tej szárazanyagának hamutartalma a laktáció folyamán csökken.

A Jap teje tartalmazza a több (1372 mg/kg), a Hfap-é pedig a kevesebb (1273 mg/kg) káliumot; a Hfap teje a kevesebb (485 mg/kg), a Jap-é pedig a több (504 mg/kg) nátriumot. A tej káliumtartalma a laktáció 2–4. hónapjáig emelkedik, a továbbiakban pedig csökken.

A tej nátriumtartalma a Hfap-nál 502–563, a Jap-nál pedig 541–602 mg/kg között változott. A nátriumtartalom a laktáció második-harmadik hónapjáig csökken, majd fokozatosan emelkedik a laktáció végéig. A tej szárazanyagának nátriumtartalma a laktáció harmadik hónapjáig tartó csökkenés után emelkedik.

A Jap tejének mind kalcium- (1272 mg/kg) mind foszfortartalma (1026 mg/kg) nagyobb, mint a Hfap-é (1179, illetve 961 mg/kg). A laktáció negyedik-hatodik hónapjáig csökken, majd a továbbiakban a laktáció végéig emelkedik a tej kalciumtartalma. A tejszárazanyag kalciumtartalma minimumgörbe szerint változik a laktáció folyamán. A tej foszfortartalma a laktáció negyedik hónapjáig csökken, majd a hatodik hónaptól fokozatosan emelkedik a laktáció végéig. A tejszárazanyag foszfortartalma – hasonlóan a tej foszfortartalmához – minimumgörbe szerint változik a laktáció folyamán.

A Jap tejének nagyobb (144 mg/kg) a magnéziumtartalma, mint a Hfap-é. A tej és a tejszárazanyag magnéziumtartalma a laktáció második-harmadik hónapjáig csökken, majd a laktáció további részében emelkedik.

A Jap teje tartalmazza a több (4,84 mg/kg), a Hfap-é pedig a kevesebb (4,39 mg/kg) cinket, a tej vastartalma viszont mindkét fajtánál közel azonos (Hfap: 1,01, Jap: 1,05 mg/kg). A tej és a tejszárazanyag cinktartalma csökken a laktáció folyamán. A tej és a tejszárazanyag vastartalma a laktáció második hónapjáig csökken, majd a laktáció további részében emelkedik.

A Jap tejének réztartalma (0,350 mg/kg) némileg kisebb, mangántartalma viszont némileg nagyobb (0,087 mg/kg), mint a Hfap-é (0,357 és 0,080 mg/kg). A tej és tejszárazanyag réztartalma a laktáció hatodik-hetedik hónapjáig csökken, majd a laktáció végéig emelkedik. A tej és a tejszárazanyag mangántartalma a laktáció második hónapjáig csökken, majd a laktáció további részében folyamatosan emelkedik.

A Hfap, a HfB és a Jap tejének makro- és mikroelemtartalmát hasonlítva a Mt, a Mt × Hf és Hf fajtáéhoz, megállapítható, hogy a Hf és a Hfap tejének értékei a legtöbb esetben jó egyezést mutattak (2.1.16. táblázat). A HfB és a Jap teje – nagyobb szárazanyag- és hamutartalmának köszönhetően – makro- és mikroelemtartalmát tekintve igen hasonló a Mt-éhoz, és több esetben gazdagabb e tekintetben, mint a Hf-é és a Mt × Hf-é.

2.1.16. táblázat - A tej átlagos makro- és mikroelemtartalma, genotípusok szerint

Komponens

Fajta

Mt

Hf

Mt × Hf

Hfap

HfB

Jap

Hamu, g/100 g

0,753

0,717

0,739

0,729

0,770

0,772

Makroelemek, mg/kg

Kálium

1204

1252

1348

1242

1269

1372

Nátrium

504

401

564

518

520

504

Kalcium

1287

1080

1211

1197

1280

1272

Foszfor

996

902

943

961

1046

1026

Magnézium

139

129

133

125

137

144

Mikroelemek, mg/kg

Cink

5,63

4,57

4,47

4,34

4,51

4,84

Vas

1,07

0,86

0,84

1,05

0,92

1,05

Réz

0,302

0,271

0,360

0,361

0,347

0,350

Mangán

0,093

0,080

0,067

0,084

0,094

0,088


A tej makro- és mikroelemtartalmának változását vizsgálva a laktáció folyamán megállapítható, hogy a tej hamu-, nátrium-, vas- és mangántartalma a laktáció második-harmadik hónapjában éri el minimumát, majd a továbbiakban nő a laktáció folyamán. A tej kalcium-, foszfor- és réztartalma a laktáció ötödik-hetedik hónapjában éri el legkisebb értékét, a tej kálium- és cinktartalma pedig folyamatosan csökken a laktáció folyamán. A tej nátrium-, cink-, vas- és mangántartalmának változását elsőfokú, hamu-, kálium-, kalcium-, foszfor-, magnézium- és réztartalmának változását pedig másodfokú függvénnyel lehet leírni. A tejszárazanyag kálium- és cinktartalma csökken, nátrium-, vas-, magnézium- és mangántartalma a második-harmadik hónapban mért minimum után nő, kalcium-, foszfor- és réztartalma a laktáció ötödik-hetedik hónapjáig csökken, majd kismértékű növekedést mutat a laktáció végéig.

A Hfap és a Jap teje makro- és mikroelemtartalmát vizsgálva megállapítható, hogy a Jap fajták teje több hamut, káliumot, nátriumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot, cinket, mangánt, és kevesebb vasat, valamint rezet tartalmaz, mint a Hfap-é. A különbségek azonban csak a hamu esetében szignifikánsak. Az összefüggéseket a tej makro- és mikroelemei között a genotípusok átlagában a 2.1.17. táblázat tartalmazza. A regresszióanalízis szoros pozitív összefüggést eredményezett a hamu–nátrium, a hamu–kalcium és a hamu–magnézium között, valamint a kálium–cink, nátrium–magnézium, nátrium–vas, nátrium–mangán, a kalcium–réz, a foszfor–réz, a magnézium–vas és a vas–mangán között. Szoros negatív az összefüggés a hamu–kálium, a kálium–nátrium, a kálium–magnézium, a kálium–mangán, a nátrium–cink, a magnézium–cink, a cink–vas és a cink–mangán között.

2.1.17. táblázat - Összefüggés a tej makro- és mikroelemei között a genotípusok átlagában

Komponensek

r

Komponensek

r

hamu – kálium

–0,91

nátrium – kalcium

0,80

hamu – nátrium

0,90

nátrium – foszfor

0,23

hamu – kalcium

0,93

nátrium – magnézium

0,98

hamu – foszfor

0,56

nátrium – cink

–0,96

hamu – magnézium

0,92

nátrium – vas

0,97

hamu – cink

–0,79

nátrium – réz

0,50

hamu – vas

0,81

nátrium – mangán

0,96

hamu – réz

0,73

hamu – mangán

–0,50

kalcium – foszfor

0,75

kalcium – magnézium

0,82

kálium – nátrium

–0,97

kalcium – cink

–0,70

kálium – kalcium

–0,84

kalcium – vas

0,66

kálium – foszfor

–0,29

kalcium – réz

0,91

kálium – magnézium

–0,96

kalcium – mangán

0,63

kálium – cink

0,96

kálium – vas

0,21

magnézium – cink

–0,91

kálium – réz

–0,58

magnézium – vas

0,97

kálium – mangán

–0,93

magnézium – réz

0,55

magnézium – mangán

–0,35

foszfor – magnézium

0,33

foszfor – cink

–0,06

cink – vas

–0,95

foszfor – vas

0,06

cink – réz

–0,43

foszfor – réz

0,87

cink – mangán

–0,97

foszfor – mangán

0,39

vas – réz

0,34

vas – mangán

0,99

réz – mangán

0,29


2.1.1.9. A kolosztrum és a tej vitamintartalma

Zsírban oldódó vitaminok

A-vitamin és β-karotin. A növényi eredetű takarmányokban az A-vitamin nem, csak annak provitaminjai, a karotinok találhatók. Ezekből a szarvasmarha bélhámsejtjeiben a felszívódás során részben A-vitamin képződik, amely retinil-palmitát formában jut a véráramba. Ezt a máj elraktározza, szükség esetén pedig a szervezet által hasznosítható retinollá alakítja, és nagy molekulatömegű albumin-globulin frakcióhoz kapcsolva juttatja ismét a keringésbe. A szarvasmarha vékonybélhámsejtjei a karotinoidokat egyrészt a fenti módon metabolizálják, másrészt változatlan formában a keringésbe juttatják. Mindkét molekula a vérkeringésen keresztül jut a tejmirigybe. A tejelő állatok termelésüktől függően, jelentős mennyiségű A-vitamint és karotint adnak le a föcstejjel és a tejjel. A tej az A-vitamint retinil-észter formájában, a karotint pedig β-karotin alakjában tartalmazza. Mennyiségüket a karotin-bevitelen keresztül leginkább a takarmányozás befolyásolja, de feljegyeztek fajták közötti eltéréseket is. Utóbbi jelenséget azzal magyarázták, hogy a fajták karotinkonvertáló képessége között eltérés van. A laktációs stádiumnak a tej A-vitamin- és karotintartalmára gyakorolt hatása a tejtáplálás megkezdésekor a legjelentősebb, mikor a föcstej termelését fokozatosan felváltja a tejtermelés.

Egy Nagy-Britanniára kiterjedő vizsgálat szerint a karotinellátás szintje jelentős hatással volt a tej A-vitamin- és karotintartalmára. A legelőn töltött tavaszi és nyári hónapok során a magasabb karotintartalmú takarmány hatására a tej A-vitamin- és karotintartalma is magasabb volt, mint a téli időszakban. Télen nemcsak a bruttó karotinbevitel volt kevesebb, hanem a bevitt mennyiségen belül megnőtt az inaktív (β-jonon gyűrűt nem tartalmazó) karotinoidok aránya is. A tej A-vitamin- és karotintartalmában az angliai tapasztalatokhoz hasonló szezonális ingadozást tapasztaltak Bulgáriában, Olaszországban, Jugoszláviában, Lengyelországban és Franciaországban is. Japán kutatók összefüggést találtak a különböző összetételű természetes gyepek karotintartalma és a tej karotin- és A-vitamin-tartalma között. A gyepek összetételén kívül a legelőfű érettségi állapota és az időjárás is befolyásolta e két komponens szintjének alakulását a tejben, az időjárási körülmények ugyanis olyan tényezőket (a fű növekedésére, a keletkezett szárazanyag mennyiségére, a szárazanyag-felvétel és a tápanyagok emészthetőségének alakulása) befolyásolhatnak, amelyek hatással lehetnek a karotinbevitelre is.

A takarmányozáson kívül a fajták közötti genetikai eltérés is hatással lehet a tej A-vitamin- és karotintartalmára. Azonos módon tartott és takarmányozott fajták esetében több esetben jelentős különbség volt a különböző fajták tejzsírjának A-vitamin- és karotintartalma között. Egyes szarvasmarhafajták a takarmányból felvett karotinnak csak kisebb hányadát alakítják át retinollá, ezért tejük karotintartalma magasabb, mint a többi fajtáé.

A laktáció folyamán a tehén táplálóanyag-igénye termelésének függvényében változó, így változik az elfogyasztott takarmány összetétele és mennyisége is. Mivel a tej A-vitamin- és karotintartalmának kialakításában a takarmányozás fontos szerepet játszik, a laktációs időszak hatását nehéz a takarmányozás hatásától különválasztva vizsgálni. Esetenként az optimális karotinbevitelt úgy érik el, hogy a vemhesség utolsó hónapjától egészen a laktáció végéig az állatok alacsony karotintartalmú takarmányát szintetikus karotinnal egészítik ki. A kolosztrumban mért magas (52 μg/g tejzsír, 208 μg/100 cm3 tej) A-vitamin- és karotinszint (74 μg/g tejzsír, 296 μg/100 cm3 tej) gyors csökkenésnek indult a laktáció második és harmadik hónapjáig (7,7 és 7,7 μg/g tejzsír, 30,8 és 30,8 μg/100 cm3 tej), majd ezt követően már nem volt jelentős változás az A-vitamin-tartalomban. A karotintartalom csekély mértékű növekedését tapasztalták a laktáció vége felé, a laktáció végén pedig a tejzsír 8,3 μg/g (33,2 μg/100 cm3 tej) A-vitamint és 9,4 μg/g (37,6 μg/100 cm3 tej) karotint tartalmazott. Arról is beszámoltak, hogy a kolosztrum A-vitamin- és karotintartalma gyorsan csökkent az ellés után, és a vemhesség utolsó hónapjában adott karotin kiegészítés jelentősen növelte a kolosztrum A-vitamin-tartalmát. Más tanulmányok is megerősítik, hogy a tej karotintartalma változik a laktáció folyamán. A kolosztrum A-vitamin- és β-karotin-tartalma az ellés és a laktáció második-harmadik napja között változik a legnagyobb ütemben: az A-vitamin-tartalom a kiindulási érték harmadára, a karotinszint a kezdeti érték ötödére csökken. A masztitiszes és az egészséges tehenek tejének A-vitamin- és karotintartalma között nem volt jelentős különbség. A kolosztrum A-vitamin-tartalma az ellések számának növekedésével csökken. Többek közt ezzel magyarázható, hogy az előhasi tehenek borjainak A-vitamin ellátottsága jobb, mint a később születetteké.

A borjak alacsony A-vitamin- és karotinkészlettel születnek, ami arra enged következtetni, hogy a placenta csak csekély mértékben engedi át az A-vitamint. Míg a vérben lévő kis molekulatömegű fehérjéhez kötött retinil-palmitátból valamennyi át tud jutni a placentán, addig a májból kilépő, nagy molekulatömegű fehérjekomplexhez kötődő retinol erre nem képes. Ha a vehemépítés utolsó szakaszában az állat nem jut folyamatosan A-vitaminhoz vagy karotinhoz és így a vérben nincs jelen retinil-palmitát, az utód A-vitamin-hiányosan jön a világra, függetlenül az anya májának A-vitamin-készletétől. A születés utáni időszakban a kolosztrum az egyedüli A-vitamin- és karotinforrás a borjú számára. A kolosztrum A-vitamin- és karotintartalmát befolyásolhatja az anyaállat takarmányozása, az évszak, a fajta és az egyedi eltérések is. Egyes szerzők nyáron magasabb A-vitamin-tartalmat mértek a kolosztrumban, mint télen.

D-vitamin. A szarvasmarha egyrészt D2-vitamint (ergokalciferol) vesz fel a növényi eredetű takarmánnyal, másrészt az állat szervezetében a nem pigmentált bőr fagygyúmirigyeiben lévő 7-dehidrokoleszterinből UV fény hatására D3-vitamin (kolekalciferol) képződik. A szervezetben mind az exogén, mind az endogén forma többször átalakul. A D-vitamin főként a májban és a vesében tárolódik, és hiány esetén ezt mozgósítja az állati szervezet.

Az évszaknak a tej D-vitamin-tartalmára gyakorolt hatását több szerző vizsgálta, és az eredmények meglehetősen ellentmondásosak. Egyes szerzők szerint a tej D-vitamin-tartalma nyáron nagyobb, mint télen, míg mások nem találtak különbséget a téli és a nyári tejminták D-vitamin-tartalma között. A D-vitamin kétféle eredetéből következik, hogy a szezonális hatás kialakításában az eltérő takarmányozáson kívül a napfényen tartózkodás ideje is szerepet játszik. Többen arra a következtetésre jutottak, hogy a takarmány D2-vitamin-tartalma gyakorol ugyan némi hatást a tej D-vitamin-tartalmára, de a takarmányváltás hatása csekély a változó fényviszonyok hatásához képest.

A különböző fajták (ayshire, jersey, fríz) tejzsírjának D-vitamin-tartalmában nem találtak jelentős különbséget. A kolosztum D-vitamin-tartalmáról csak nagyon kevés adat látott napvilágot, és a kolosztrum D-vitamin-tartalmának élettani szerepe is kérdéses. Egyesek szerint radioizotópos vizsgálatok igazolták, hogy a D3-vitamin és származékai a placentán keresztül eljutnak a magzatba. Mások szerint viszont a magzat mája gyakorlatilag nem tartalmaz D-vitamint, és a borjak májában található kis mennyiségű D-vitamin az anyaállatok tejéből származik.

E-vitamin. A tokoferolok megtalálhatók a növényi eredetű takarmányokban, a zöld növények leveleiben és a magtermések csíraolajában is. A pillangósok, de főleg a gabonamagvak csíraolaja eredetileg sok E-vitamint tartalmaz, azonban a betakarítás, a tárolás és a tartósítás során ennek egy része tönkremegy. Az állati termékekben főleg az α-tokoferol fordul elő, amit azzal magyaráznak, hogy a vitamin többi formája rosszul szívódik fel a bélből.

Angliai vizsgálatok szerint a tejzsír α-tokoferol-tartalma átlagosan 30%-kal nagyobb volt nyáron, mint télen, aminek oka a téli és a nyári takarmányozási gyakorlat különbözősége, a legelőfű ugyanis gazdag α-tokoferolban. A tokoferolszint változása hasonló tendenciát követett, mint a karotiné, de a szezonális különbségek kisebbek, mint a karotin esetében. A kisebb ingadozás lehetséges oka az, hogy egyes téli takarmányok viszonylag gazdagok tokoferolokban. Hasonló szezonális különbséget tapasztaltak mások Angliában, Kanadában, Hollandiában, az USA-ban, Finnországban és Jugoszláviában is. Egyedül Új-Zélandon nem tapasztaltak szezonális hatást valószínűleg azért, mivel a vizsgálatban részt vevő farmon a teheneket egész éven át a legelőn tartották.

Míg egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy a tej E-vitamin-tartalmát nem befolyásolja sem a fajta, sem a laktációs stádium, addig mások a kolosztrum zsírjának tokoferoltartalmát 88 μg/g (352 μg/100 cm3 tej) értéknek mérték, és ez az érték a laktáció 21. napjára 15 μg/g-ra (60 μg/100 cm3 tej) csökkent, majd ezt követően 12–14 μg/g (48–56 μg/100 cm3 tej) értékek között ingadozott. A kolosztrum E-vitamin-tartalmára szélsőségesen nagy, 300–400 μg/100 cm3 értékeket is közölnek a szakirodalomban, sőt az első fejésből származó előtej esetében még magasabb, 744 μg/100 cm3, értékeket is leírnak. A fenti adatok közti ellentmondást valószínűleg az okozza, hogy a laktáció kezdetén gyors ütemben csökkent az E-vitamin-tartalom, így attól függően, hogy a szerzők az első fejésből származó kolosztrumot, későbbi kolosztrummintákat vagy normál tejmintákat vizsgáltak, eltérő eredményeket kaptak.

A szarvasmarha kolosztrumának zsíroldható vitamin- és karotintartalmát a különböző kutatások eredményei alapján a 2.1.18. táblázat tartalmazza. A táblázatban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért az eredetileg μg/g tejzsírra megadott értékeket μg/100 cm3 tejre átszámoltuk.

2.1.18. táblázat - A tehén kolosztrumának zsírban oldódó vitamin- és karotintartalma

Minta leírása

Zsírban oldódó vitamintartalom (µg/100 cm3)

A-vitamin

Karotin

D-vitamin

E-vitamin

Kolosztrum

440 ± 334

128 ± 73,0

Kolosztrum

300–400

Első fejésű kolosztrum

744

Kolosztrum

0,1–1,0

1339 ± 1046

Kolosztrum

télen

nyáron

351

567

Kolosztrum

208*

296*

0,1–1,0

352*


* A µg/g tejzsírra vonatkozó adatok 4% zsírtartalmú tejre átszámolva

K-vitamin. A tej K1-vitamin-tartalmát átlagosan 5,6 μg/dm3-nek mérték. (A szélső értékek 4,0, illetve 8,9 μg/dm3.) A szarvasmarha tejének zsíroldható vitamin- és karotintartalmát a különböző kutatások eredményei alapján a 2.1.19. táblázat tartalmazza.

2.1.19. táblázat - A tehéntej zsírban oldódó vitamin- és karotintartalma

Minta leírása

Zsírban oldódó vitamintartalom (µg/100 cm3)

A-vitamin

Karotin

D-vitamin

E-vitamin

K-vitamin

Tej

4,5–19,5

Frissen fejt tej

16,0; 9,4; 16,3; 16,6

Tej

tél, É-Anglia

tél, D-Anglia

nyár, É-Anglia

nyár, D-Anglia

23,2*

30,8*

35,2*

9,7

8,0*

18,0*

20,4*

26,0*

0,20–0,63

1,03–1,28

92*

116*

Tej, tél, Anglia

23,6*

10,0*

60*

Tej

23,1*

92*

Tej (laktáció vége)

33,2*

37,6*

48–56*

Tej

0,865

0,40

Tej

123–207

0,89

Tej

46,4–100,0*

Pasztőrözött tej

nyáron

Jersey és guernsey

egyéb fajta

télen

Jersey és guernsey

egyéb fajta

61,9

64,9

41,2

26,5

31,5

114,3

10,5

26,6

0,033

0,026

Tej

31,9

Tej

11,2*

Tej

40*

33,6*

120*

Tej

1.

2.

46,6±0,9 28,0±0,7

Tej

21. nap

2–3. hónap

laktáció vége

30,8*

33,2*

30,8*

37,6*

60*

48–56*

48–56*

Tej

0,897±0,047


* A μg/g tejzsírra vonatkozó adatok 4% zsírtartalmú tejre átszámolva

Vízben oldódó vitaminok

B-vitaminok. A B-vitaminok tárgyalása során a számindexszel való elnevezést, valamint a vitaminok kémiai elnevezését is használjuk az alábbiak szerint: B1-vitamin (tiamin), B2-vitamin (riboflavin), B3-vitamin (nikotinsav), B5-vitamin (pantoténsav), B6-vitamin (piridoxin), B12-vitamin (kobalamin). A később megismert vitaminokat kémiai nevükön tárgyaljuk.

A szarvasmarha egyrészt a takarmányból jut a B-vitaminokhoz, másrészt a kérődzők bendő-mikroorganizmusai is nagy mennyiségű B-vitamint állítanak elő. Mivel a takarmányozás hatással van a bendőmikrobák működésére, ezáltal ez a bendőben keletkező B-vitaminok mennyiségét is befolyásolhatja. Néha a takarmányváltás hatására bekövetkező változások csak ideiglenesek, és miután a mikrobapopuláció alkalmazkodott az új takarmányozási körülményekhez, a keletkező B-vitamin mennyisége ismét a szokásos lesz, bizonyos esetben azonban hosszan tartó változások is bekövetkezhetnek. A tej B-vitamin-tartalmának szezonális ingadozása a fentiek alapján tehát nem zárható ki. Így például átlagosan 10%-kal több tiamint és riboflavint tudtak kimutatni a nyári, mint a téli tejből. Mások szerint viszont a tej riboflavin- és a tiaminkoncentrációját nem befolyásolja a legelőre hajtással megváltozott takarmányozási mód. Ismét mások a kísérleti állatok rostban dúsabb takarmányozásával a tej tiaminszintjének emelkedését figyelték meg. Mikor túlnyomórészt lédús, kisebb rosttartalmú takarmányokat fogyasztottak az állatok, a tej tiaminszintje csökkent. A pasztőrözött tej tiamin-, piridoxin-, pantoténsav-, nikotinsav-, és riboflavin-tartalma nem változott az évszakok szerint, de a kobalamin esetében kismértékű évszakhatást tudtak kimutatni. Többek szerint mintegy 7%-kal nagyobb a tavaszi-nyári periódusban a legelőn tartott állatok tejének kobalamintartalma, mint az őszi-téli időszakban az istállóban tartott állatoké. Úgy tűnik, hogy csökkenő nyersrostbevitel mellett a tej kobalamintartalma is jelentősen csökken.

Mivel a tej B-vitamin-tartalmát a takarmányozás módja is befolyásolhatja, a fajták és a laktáció hatását ebben az esetben is csak akkor lehet korrekt módon vizsgálni, ha a kísérlet során a takarmányozási körülményekben nincs jelentős különbség a fajták között, illetve a takarmányozási körülmények állandóak. Különböző fajtájú tehenek tejének B-vitamin-tartalmában a riboflavin kivételével nem találtak különbséget.

A kolosztrum B-vitamin-tartalma sokkal nagyobb, mint a normális tejé, és mennyisége az ellés utáni idő függvényében rendkívül gyorsan csökken. A kolosztrum tiaminszintje 866 μg/kg értékről 401 μg/kg-ra, a riboflavintartalma pedig 4467 μg/kg-ról 1442 μg/kg-ra csökkent a laktáció első és ötödik napja között.

Folsav. A folsav a legtöbb növényi és állati eredetű takarmányban előfordul, és a bélcsatorna mikroorganizmusai is előállítják. A tej folsavaktivitása főként az 5-metil-tetrahidro-folsavnak köszönhető, amely molekula a tehéntejben speciális módon egy kisebb méretű savófehérjéhez erősen kötődik.

A takarmányozás módja részben közvetlenül, saját folsavtartalmának köszönhetően, részben közvetve, a bendőmikrobákra gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja a tej folsavtartalmát. Egyesek nem találtak szezonális ingadozást a tej folsavtartalmában, míg mások magasabb értékeket mértek a nyári időszakban, mint télen. A folsav esetében fajták közti különbséget nem tudtak kimutatni.

A föcstej folsavtartalmát az ellés napján 1046 μg/kg értéknek mérték, és ez az érték öt nap alatt mintegy felére (496 μg/kg) csökkent.

Biotin. A tej biotintartalmát 0,020–0,040 μg/cm3-nek mérték.

C-vitamin. A C-vitamin mind endogén, mind exogén forrásból a szarvasmarha rendelkezésére áll, mivel képes aszkorbinsavat előállítani, és C-vitamint a növényi eredetű takarmányok is tartalmaznak. Ezért a tej aszkorbinsavszintjét a takarmányozással nem vagy csak kis mértékben lehet befolyásolni. Ha azonban a genetikailag meghatározott endogén szintézis mértéke nincs arányban a megnövekedett anyagcsere-szükséglettel, akkor számolni lehet C-vitamin-hiánnyal a szarvasmarha esetében is. C-vitamin bőven van a nyerstejben és a föcstejben, azonban a fogyasztói tej hőkezelése során ennek jelentős része elbomlik.

A tőgy mirigyállományában keletkező L-aszkorbinsav reverzíbilisen oxidálódhat még biológiailag aktív dehidroaszkorbinsavvá, majd irreverzíbilisen biológiailag inaktív diketogulonsavvá. Az oxidációt elősegíti a magas hőmérséklet, a besugárzás és a nehézfémek (réz) nagyobb mennyisége a tejben. A kereskedelmi tej mind aszkorbinsavat, mind dehidro-aszkorbinsavat tartalmaz; a két anyag mennyisége függ a tejkezeléstől, a tej korától, a megvilágítástól, a réztartalomtól, valamint a hőkezelés és a tárolás hőmérsékletétől. A tehéntej C-vitamin-tartalma több mint 20 mg/kg, de az előzőekben felsoroltak miatt a kereskedelmi tej ritkán tartalmaz 10 mg/kg-nál több C-vitamint. A kolosztrum C-vitamin-tartalma 10–60%-kal nagyobb, mint a normális tejé.

A szezonalitásnak a tej C-vitamin-tartalmára gyakorolt hatása nem egyértelmű, ami abból adódhat, hogy a szezonalitás fogalma több takarmányozási tényezőt takar, amelyek bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással. Több szerző magasabb értékeket mért az őszi-téli periódusban, mint tavasszal és nyáron. Ezzel szemben mások úgy találták, hogy nyáron a tej mintegy 15%-kal több aszkorbinsavat tartalmazott, mint télen. A nyári tejminták átlagosan 2,7 mg/100 cm3, a téli minták pedig 2,3 mg/100 cm3 C-vitamint tartalmaztak. Másfél éven keresztül más és más évszakban, különböző tehénfajták pasztőrözött tejének C-vitamin-tartalmát vizsgálva nem találtak jelentős különbséget az évszak függvényében, és a fajtahatás sem volt jelentős. Nem találtak különbséget a fríz és a guernsey tejének C-vitamin-tartalmában, hisz mindkettőre 20 mg/kg-os értéket mértek.

Eltérést tapasztaltak viszont attól függően, hogy a pasztőrözést melyik tejüzem végezte. Mivel a hőkezelés hatására a C-vitamin bomlik, elképzelhető, hogy ha voltak is fajták közötti különbségek, azok a pasztőrözés hatására követhetetlenné váltak. Az üzemek között talált jelentős eltérést valószínűleg a hőkezelés különböző technológiája okozta.

A kérődzők közül a tejjel táplált borjaknál alakul ki a legkönnyebben C-vitamin-hiány, és különösen életük első néhány hetében szervezetüknek szüksége van külső C-vitamin-forrásra. Orosz kutatók az ayshire és az orosz feketetarka kolosztrumának C-vitamin-tartalmát vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében megállapították, hogy a kolosztrum aszkorbinsav-tartalma 1,82–4,72 mg/100 cm3 között változott. A két fajta kolosztrumának átlagos aszkorbinsav-tartalma 2,93 mg/100 cm3, illetve 2,67 mg/100 cm3 volt. A laktáció tizedik napjára a két fajta tejének átlagértéke 1,74 mg/100 cm3 és 1,34 mg/100 cm3 szintre esett vissza. A holmogori fajta esetében a kolosztrum szintén több aszkorbinsavat tartalmazott (3,2 mg/100 cm3), mint a laktáció ötödik napján fejt tej (1,4 mg/100 cm3). Mások szerint a tej 1,49 mg/100 cm3 aszkorbinsavat és 0,50 mg/100 cm3 dehidroaszkorbinsavat tartalmaz. Arról is beszámolnak, hogy a frissen fejt tej teljes aszkorbinsav-aktivitásának mintegy 20–40%-a a dehidroaszkorbinsavtól származik.

A Mt, a Hf és a Mt × Hf F1 szarvasmarhák kolosztruma, átmeneti teje és teje C-vitamin-tartalmának alakulását az ellés utáni tizedik napig a 2.1.20. táblázat tartalmazza. A táblázat adataiból látható, hogy az első fejésű kolosztrum C-vitamin-tartalma 24 óra alatt 60%-ára, öt nap alatt pedig kevesebb, mint felére csökken. Azonos mintavételi időpontokban a genotípusok között kolosztrumuk C-vitamin-tartalmában nem tudtunk kimutatni szignifikáns különbséget. Az első fejésű kolosztrumra általunk kapott 32,5–34,5 mg/kg-os érték kissé nagyobb az ayrshire (29,3 mg/kg) és a német feketetarka (26,7 mg/kg) kolosztrumára meghatározott értéknél. Az első fejésű kolosztrum esetében a legnagyobb C-vitamin-tartalmat egy Hf tehén tejében (42,4 mg/kg), a legkisebbet pedig egy Mt tehén tejében (19,8 mg/kg) mértük.

2.1.20. táblázat - A szarvasmarha kolosztrumának, átmeneti tejének és tejének C-vitamin-tartalma (mg/kg)

Fajta

Egyed-szám

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05

1

5

10

Magyartarka

5

32,98

20,68

15,30

15,60

Holstein-fríz

5

32,56

20,76

15,01

15,51

Magyartarka × holstein-fríz F1

5

34,56

20,76

15,22

15,78

Fajták átlaga

15

33,37

20,73

15,18

15,63


A Mt, a Hf és Mt × Hf F1 tehenek tejének általunk mért C-vitamin-tartalmát, valamint a C-vitamintartalom-változását a laktáció folyamán a 2.1.21. táblázat tartalmazza. Megállapítottuk, hogy a laktáció folyamán az általunk vizsgált fajták tejének C-vitamin-tartalma 14–16 mg/kg körül alakul és gyakorlatilag nem változik a laktáció folyamán.

2.1.21. táblázat - A tehéntej C-vitamin-tartalmának alakulása a laktáció folyamán (mg/kg)

Fajta

Egyed-

szám

A laktáció hónapja

1

5

10

Magyartarka

10

15,28

15,42

15,02

Holstein-fríz

10

15,38

15,48

14,93

Magyartarka x holstein-fríz F1

10

14,98

14,78

14,43

Fajták átlaga

30

15,21

14,89

14,79


Az oxidáció, a sugárzás, a hőkezelés és a nehézfémek csökkentik a tej C-vitamin-tartalmát, ezért a meghatározás során különös figyelemmel kell lenni a meghatározás körülményeire (friss, műanyag edényben gyűjtött, kezeletlen mintákból elvégzett meghatározás).

A szarvasmarha tejének B- és C-vitamin-tartalmát a különböző kutatások eredményei alapján a 2.1.22. táblázat tartalmazza.

2.1.22. táblázat - A tehéntej vízben oldódó vitamintartalma

B-vitamin-tartalom (mg/dm3)

C-vitamin-tartalom (mg/dm3)

tiamin

riboflavin

nikotinsav

pantoténsav

piridoxin

kobalamin

folsav

0,44

2,0

0,90

2,5

0,40

0,0048

0,073

17

0,33

0,46

0,0033

0,048

17,9

1,55

0,0046

0,055

13,8

0,202

1,332

23,26

0,43

1,7

0,95

3,6

0,48

0,0045

0,055

0,29–0,67

1,895

12–24

0–18

9,3–35

0,32–0,62

2,3–3,3

0,28–0,93

0,002– 0,018

1,59–1,64

0,037– 0,072

0,068

1,72

3,37

0,30

2,8

14,3

0,48

0,002– 0,0036

0,0032– 0,0062

0,46;

0,48

1,78;

2,11

0,71;

0,66

3,6;

3,7

0,61;

0,60

0,0042; 0,0040

0,0603; 0,0663

14,5


2.1.1.10. A kolosztrum és a tej összetételét befolyásoló egyéb tényezők

Az ikervemhesség hatása a kolosztrum összetételére

Az eltérő genotípusú szarvasmarhák kolosztrumának összetételét elemezve, különösen a savófehérje és az IgG meghatározása során felfigyeltünk egy-két kiugróan magas adatra, amelyekről később kiderült, hogy ikreket ellett tehenektől származtak. Mivel a szakirodalomban még csak utalást sem találtunk arra vonatkozóan, hogy az ikervemhesség-ikerellés van-e valamilyen hatással a kolosztrum és a tej összetételére, ezért szisztematikusan kezdtük gyűjteni az ikreket ellett tehenek kolosztrumát, és összehasonlítottuk az ugyanazon állományból származó, ugyanolyan genotípusú, egyet ellett állatokéval. Az első kísérlet során kapott eredményeinket az ikreket ellett tehenek első fejésű kolosztrumának szárazanyag-tartalmára és fehérjefrakcióira a 2.1.23. táblázat, a második kísérletét pedig a 2.1.24. táblázat tartalmazza. A két kísérlet összesített adatai a 2.1.25. táblázatban, az első fejésű kolosztrum aminosav-összetételből számolt biológiai értéke a 2.1.26. táblázatban, makro- és mikroelemtartalma pedig a 2.1.27. táblázatban található.

2.1.23. táblázat - Az ikreket és egyet ellett tehenek első fejésű kolosztrumának szárazanyag-tartalma és fehérje-összetétele (első kísérlet)

A vizsgált alkotórész

(g/100 g)

Ikerellés

Egyet ellés

(n = 17)

B + B

(n = 5)

Ü + Ü

(n = 5)

B + Ü

(n = 7)

Összes átlag

(n = 17)

Szárazanyag

29,48

29,36

29,80

29,58

24,73

Összes fehérje

16,88

18,00

17,16

17,32

14,71

Valódi fehérje

16,45

17,53

16,74

16,89

14,19

Savófehérje

12,76

13,60

12,71

12,99

10,22

Valódi savófehérje

12,33

13,15

12,29

12,56

9,71

Kazein

4,12

4,38

4,44

4,33

4,50

NPN × 6,38

0,43

0,45

0,42

0,43

0,52

Immunglobulin-G, mg/cm3

128,61

132,47

124,73

128,15

104,51


B + B = bikaborjakat ellett, Ü + Ü = üszőborjakat ellett, B + Ü = bikát és üszőt ellett

2.1.24. táblázat - Az ikreket és egyet ellett tehenek első fejésű kolosztrumának szárazanyag-tartalma és fehérje-összetétele (második kísérlet)

A vizsgált alkotórész

(g/100 g)

Ikerellés

Egyet ellés

(n = 15)

B + B

(n = 4)

Ü + Ü

(n = 5)

B + Ü

(n = 7)

Összes átlag

(n = 17)

Szárazanyag

30,45

30,80

30,24

30,41

25,32

Összes fehérje

15,80

16,77

16,29

16,25

14,29

Valódi fehérje

15,41

16,36

15,89

15,85

13,81

Savófehérje

12,18

12,80

12,14

12,28

9,98

Valódi savófehérje

11,78

12,39

11,74

11,88

9,50

Kazein

3,63

3,97

4,15

3,97

4,31

NPN × 6,38

0,39

0,41

0,40

0,40

0,48

Immunglobulin-G, mg/cm3

133,12

131,80

138,47

135,71

108,64


2.1.25. táblázat - Az ikreket és egyet ellett tehenek első fejésű kolosztrumának szárazanyag-tartalma és fehérje-összetétele (összesített adatok)

A vizsgált alkotórész

(g/100 g)

Ikerellés

(n = 32)

Egyet ellés

(n = 32)

Különbség

Szárazanyag

30,00

25,03

4,97

Összes fehérje

16,79

14,50

2,29

Valódi fehérje

16,37

14,00

2,37

Savófehérje

12,64

10,10

2,54

Valódi savófehérje

12,22

9,61

2,61

Kazein

4,15

4,41

–0,26

NPN × 6,38

0,42

0,50

–0,08

Immunglobulin-G, mg/cm3

131,93

106,58

25,35


2.1.26. táblázat - Az első fejésű kolosztrum aminosav-összetételből számolt biológiai értékének változása az ikervemhesség hatására

A kolosztrum biológiai értéke

Ikerellés

Egyet ellés

Különb-ség

B + B

Ü + Ü

B + Ü

átlag

Első kísérlet

119,4

121,3

124,7

122,10

112,70

9,40

Második kísérlet

121,9

128,3

126,7

125,70

116,30

9,40

Átlag

120,5

123,9

125,6

123,80

114,40

9,40


2.1.27. táblázat - Ikreket és egyet ellett tehenek első fejésű kolosztrumának makro- és mikroelemtartalma

A vizsgált alkotórész (mg/kg)

Ikerellés

Egyet ellés

(n = 32

Különb-ség

B + B

(n = 9)

Ü + Ü

(n = 8)

B + Ü

(n = 15)

átlag

(n = 32)

Kálium

2244

2169

2099

2157

1988

169

Nátrium

1363

1299

1411

1370

1245

125

Kalcium

3054

3196

3062

3093

2963

130

Foszfor

2455

2526

2314

2407

2117

290

Magnézium

415

429

398

411

382

29

Cink

31,5

28,2

29,3

29,6

26,4

3,2

Vas

4,96

5,14

5,31

5,17

4,54

0,63

Réz

0,632

0,617

0,587

0,607

0,597

0,01

Mangán

0,131

0,122

0,132

0,129

0,114

0,015


Vizsgálataink szerint a különböző ivarú ikreket ellett tehenek kolosztrumának összetételében nincs különbség, úgy tűnik tehát, hogy az utódok neme ikerellés esetén nem befolyásolja a kolosztrum összetételét. Az ikreket és egyet ellett anyaállatok kolosztrumának összetételét összehasonlítva megállapítottuk, hogy az ikreket ellettek kolosztruma szignifikánsan több szárazanyagot, összes fehérjét, valódi fehérjét, savófehérjét, valódi savófehérjét és immunglobulin-G-t tartalmaz mint az egyet elletteké, a kazein és az NPN-tartalomban viszont nem volt szignifikáns különbség a két csoport között (2.1.18. ábra).

2.1.18. ábra - Egyet és ikreket ellett tehenek első fejésű kolosztrumának szárazanyag-tartalma és fehérjefrakciói

Egyet és ikreket ellett tehenek első fejésű kolosztrumának szárazanyag-tartalma és fehérjefrakciói


Az ikreket ellett tehenek kolosztrumának aminosav-összetétel alapján számolt biológiai értéke mindkét kísérletben 9,4-del nagyobb, mint az egyet elletteké (2.1.19. ábra). A nagyobb biológiai érték magyarázható a kolosztrum nagyobb savófehérje-tartalmával, hiszen köztudott, hogy a savófehérje biológiai értéke lényegesen nagyobb a kazeinénél. A kolosztrum makro- és mikroelemtartalmában nincs különbség az egyet és ikreket ellettek között (2.1.20. ábra).

2.1.19. ábra - Egyet és ikreket ellett tehenek első fejésű kolosztrumának immunglobulin-G-tartalma és biológiai értéke

Egyet és ikreket ellett tehenek első fejésű kolosztrumának immunglobulin-G-tartalma és biológiai értéke


2.1.20. ábra - Egyet és ikreket ellett tehenek első fejésű kolosztrumának makroelemtartalma

Egyet és ikreket ellett tehenek első fejésű kolosztrumának makroelemtartalma


A fehérjefrakció-adatok, valamint az aminosav-összetétel és a biológiai érték alapján is megállapítható, hogy az ikreket és egyet ellett tehenek kolosztrumában kapott különbségek – mivel az immunglobulin-G része a savófehérjének, a savófehérje pedig része az összes fehérjének – elsősorban az immunglobulin-G-, illetve savófehérje többletnek köszönhetők.

A tőgygyulladás hatása a tej összetételére
A tőgygyulladás hatása a laktóz-, valamint a makro- és mikroelem-tartalomra

A tőgygyulladás esetén a tej összetétele jelentősen megváltozik, aminek során csökken a tej szárazanyag-tartalma és megváltozik a különböző komponensek aránya. A megváltozott összetételt befolyásolja a gyulladást kiváltó baktérium fajtája, a gyulladás súlyossága, esetleg a vér megjelenése a tejben. A zsírtartalom átlagosan 5–12%-kal csökken, és kb. hasonlóan változik a zsírmentes szárazanyag-tartalom is. A zsírtartalom-csökkenés mellett megváltozik a tejzsír zsírsav-összetétele is. Az összes fehérjén belül a kazein mennyisége csökken, a savófehérjék aránya viszont megnő. A laktóztartalom kb. 25%-kal csökken, miközben a makro- és mikroelemtartalom is megváltozik. Legjelentősebb a változás a kloridionok és a nátriumionok esetében, amelyek koncentrációja másfél-kétszeresére nő a beteg tőgyből származó tejben. Mivel nő a makro- és mikroelemek mennyisége, a tej elektromos vezetőképessége is növekedést mutat. Saját mérési adatainkat a makro- és mikroelemre vonatkozóan a 2.1.28. táblázat, valamint a 2.1.21–2.1.23. ábra mutatja. Megállapítottuk, hogy a tőgygyulladás során csökken a tej szárazanyag-, laktóz-, kálium-, foszfor-, cink- és réztartalma, ezzel szemben nő a nátrium-, klorid-, kalcium-, vas- és mangántartalma.

2.1.28. táblázat - A tej laktóz- és szárazanyag- valamint makro- és mikroelemtartalmának változása tőgygyulladás hatására

A vizsgált komponens

A vizsgált csoportok a mastitest próba alapján

negatív (97)

+ (42)

++ (39)

+++ (155)

++++ (80)

Laktóz (g/100 g)

4,92

4,57

3,99

3,42

3,35

Szárazanyag (g/100 g)

11,64

11,44

11,33

10,89

10,82

Kálium (mg/kg)

1327

1169

911

700

627

Nátrium (mg/kg)

372

678

954

1246

1559

Klorid (mg/kg)

1090

1317

1544

1770

1773

Kalcium (mg/kg)

911

975

990

1052

1136

Foszfor (mg/kg)

833

811

742

680

654

Magnézium (mg/kg)

122,3

121,4

119,8

117,4

118,0

Cink (mg/kg)

4,74

4,22

4,06

3,80

3,78

Vas (mg/kg)

1,01

1,90

2,93

3,56

3,11

Réz (mg/kg)

0,322

0,302

0,283

0,266

0,245

Mangán (mg/kg)

0,106

0,131

0,157

0,210

0,198


2.1.21. ábra - A tej kálium- nátrium- és kloridtartalmának változása tőgygyulladás hatására

A tej kálium- nátrium- és kloridtartalmának változása tőgygyulladás hatására


2.1.22. ábra - A tej kalcium- és foszfortartalmának változása tőgygyulladás hatására

A tej kalcium- és foszfortartalmának változása tőgygyulladás hatására


2.1.23. ábra - A tej réz- és mangántartalmának változása tőgygyulladás hatására

A tej réz- és mangántartalmának változása tőgygyulladás hatására


A tej szabadaminosav- és szabad-D-aminosav-tartalmának változása tőgygyulladás hatására

Az utóbbi évek kutatásai tisztázták, hogy élelmiszereink vagy a technológiai beavatkozás következtében, vagy az élelmiszer mikrobiológiai állapotában bekövetkezett változásnak köszönhetően jelentős mennyiségben tartalmaznak D-aminosavat. Több cikk jelent meg tej és tejtermékek D-aminosav-tartalmával kapcsolatban is, amelyekből nyilvánvalóvá vált, hogy a D-aminosavak elsősorban nem a technológiai beavatkozás (hőkezelés, hőntartás) miatt jönnek létre, hanem a mikrobiális beavatkozás következményei.

A közlemények alapján feltételezhető, hogy az egészséges tehéntejben jelen lévő nyomnyi mennyiségű D-aminosavak a teheneknél gyakran előforduló szubklinikai masztitisz során előállt bakteriális fertőzés következményei, és a D-aminosavak a baktériumok anyagcsere-termékeiként kerülnek be a tejbe. Ezért megvizsgáltuk a mastitest próba különböző fokozatainak megfelelő beteg tőgyből származó tej D-aminosav-tartalmát, bízva abban, hogy e vizsgálataink közelebb visznek annak megválaszolásához, hogy mi az eredete a normális tej D-aminosav-tartalmának.

Holstein-fríz bikáktól származó tehenek közül kiválasztott 25 egyed tejének szabad-D-aminosav-tartalmát és összes szabadaminosav-tartalmát határoztuk meg. A vizsgált egyedek közül a CMT-teszt alapján öt volt negatív, öt kapott +-es, öt ++-es, öt +++-es, öt pedig ++++-es minősítést. A tejmintavétel során a negatív egyedeknél a teljesen kifejt tőgy elegytejéből való mintavételt Alfa Laval típusú, sajtáros fejőgéppel végeztük, míg a pozitív esetekben a mastitest próbához szükséges tejmennyiség kifejése után mintegy egyliternyi mennyiséget fejtünk ki kézzel, a higiéniai rendszabályok betartásával. Annak eldöntésére, hogy vajon a baktériumokban gazdag első tejsugarak tartalmaznak-e D-aminosavakat, öt tehén minden tőgybimbójának első kettő tejsugarát (egyedenként kb. 10–12 cm3) külön fejtünk, majd miután meggyőződtünk arról, hogy az egyed a mastitest próba alapján negatív, az első tejsugarak összetételét hasonlítottuk ugyanazon egyedek első tejsugarakat nem tartalmazó, normális tejének összetételéhez. A tejmintákat a mintavétel után azonnal jeges vízben lehűtöttük, majd két órán belül mélyhűtőpultba raktuk, és ott –25 °C-on tároltuk a minták aminosav-analízisre való előkészítéséig.

A tejmintákat felolvasztás és 30 °C-ra való felmelegítés után 5000 g-n centrifugáltuk 30 percig, aminek során egyrészt eltávolítottuk a tej alakos elemeit, amelyek leülepedtek a centrifugacső aljára, másrészt elvégeztük a tej zsírtalanítását is. Ezt követően 50 cm3 mintához hozzáadtunk 50 cm3 25%-os triklórecetsavat, majd 20 perc állás után a kivált csapadékot 10 000 g-n centrifugáltuk 30 percig. A kapott felülúszó pH-ját az összes szabad aminosav meghatározása esetén 4M nátrium-hidroxiddal pH = 2,2-re, a D-aminosavak meghatározásakor pedig pH = 7-re állítottuk be. Az így kapott oldatokat liofilezővel, 10 °C-os tálcafűtést alkalmazva beszárítottuk, majd az összes szabad aminosav meghatározásakor a beszárított anyagot 10 cm3 pH = 2,2-es citrátpufferben, a szabad D-aminosavak meghatározásakor pedig 1 cm3 bidesztillált vízben oldottuk fel. Az így előkészített mintákat ugyancsak –25 °C-on tároltuk az analízisek megkezdéséig.

A 2.1.29. táblázat, valamint a 2.1.24. és 2.1.25. ábra az egészséges és a mastitest próba különböző fokozatainak megfelelő beteg tőgyből származó tej összes szabadaminosav-tartalmát mutatják, aminosav-analizátorral meghatározva. A táblázat adataiból kitűnik, hogy a mastitest próba magasabb fokozataiban a szabad aminosavak mennyisége jelentős mértékben megnő. Az +-es minősítésű tej kétszer, a ++-es minősítésű három és félszer, a +++ és ++++-es minősítésű tej pedig öt-öt és félszer annyi szabad aminosavat tartalmaz, mint a normális – a mastitest próba alapján negatívnak minősített – tej.

2.1.29. táblázat - Az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabadaminosav-tartalma*

Aminosav

A vizsgált csoportok a mastitest próba alapján

(mg/100 cm3)

negatív

+

++

+++

++++

Aszparaginsav

0,12

0,89

1,13

1,39

1,45

Treonin

0,12

0,16

0,18

0,20

0,24

Szerin

0,23

0,27

0,31

0,49

0,52

Glutaminsav

0,96

2,53

3,19

4,63

4,71

Prolin

0,046

0,087

0,42

0,78

0,89

Glicin

0,038

0,063

0,087

0,19

0,22

Alanin

0,34

2,18

3,42

4,88

4,92

Cisztin

0,11

0,17

0,19

0,26

0,27

Valin

0,67

0,71

0,74

0,81

0,92

Metionin

0,011

0,014

0,017

0,029

0,032

Izoleucin

0,026

0,29

0,35

0,42

0,44

Leucin

0,039

0,21

0,38

0,69

0,66

Tirozin

0,091

0,11

0,14

0,17

0,18

Fenilalanin

0,099

0,13

0,17

0,21

0,23

Lizin

0,28

0,49

0,83

1,14

1,14

Hisztidin

0,12

0,25

0,68

0,71

0,89

Arginin

0,087

0,19

0,38

0,57

0,62

A szabad aminosavak összege

3,387

8,744

12,614

17,569

18,3


* Minden mérési adat öt tehén tejének átlaga

2.1.24. ábra - Az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabadaminosav-tartalma I.

Az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabadaminosav-tartalma I.


2.1.25. ábra - Az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabadaminosav-tartalma II.

Az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabadaminosav-tartalma II.


A kettő-, a három- és a négykeresztes minősítésű tejminták szabadaminosav-öszszetétele kezd egyre jobban hasonlítani a kolosztrum szabadaminosav-összetételéhez, mint ahogy azt korábban az összes többi tejösszetevő esetében tapasztaltuk. A normális tej értékeihez viszonyítva legszembetűnőbb a növekedés az izoleucin, a leucin, az alanin, az aszparaginsav, a prolin és a glutaminsav esetében. A többi aminosav esetében a viszonylagosan kicsi abszolút mennyiségek miatt a növekedés nem számottevő.

A 2.1.30. táblázat és a 2.1.26. ábra az egészséges és a mastitest próba különböző fokozatainak megfelelő tejminták szabad-D-aminosav-tartalmát mutatja mg/100 cm3-ben, a 2.1.31. táblázat pedig az összes szabad aminosav százalékában kifejezve nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával meghatározva. A táblázatok adataiból megállapítható, hogy a mastitest próba alapján negatívnak minősített tejminták is tartalmaznak szabad D-aszparaginsavat, D-glutaminsavat és D-alanint. Az így kapott mennyiségek (0,021–0,053 mg/100 cm3) azonban szinte elhanyagolhatók a mastitest próba különböző fokozatainak megfelelő tejmintákhoz viszonyítva. Az +-es minősítésű tejmintákban a D-aszparaginsav, a D-glutaminsav és a D-alanin mellett megjelenik a D-valin, a D-allo-izoleucin, a D-leucin és a D-lizin is. A ++-, +++- és ++++-es mintákból még további két D-aminosavat, a D-szerint és a D-prolint is ki tudtuk mutatni. A többi fehérjeépítő aminosav D-enantiomerje még csak nyomokban sem volt jelen a mintákban.

2.1.30. táblázat - Az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabad-D-aminosav-tartalma*

D-aminosav

A vizsgált csoportok a mastitest próba alapján

(mg/100 cm3)

negatív

+

++

+++

++++

D-Asp

0,021

0,17

0,23

0,32

0,32

D-Ser

0,02

0,04

0,04

D-Glu

0,053

0,74

0,99

1,48

1,53

D-Pro

0,04

0,09

0,10

D-Ala

0,043

0,48

1,13

2,32

2,41

D-Val

0,08

0,09

0,09

0,12

D-allo-Ile

0,08

0,10

0,12

0,15

D-Leu

0,06

0,12

0,17

0,17

D-Lys

0,11

0,27

0,36

0,37

Szabad-D-aminosavak összege

0,117

1,72

2,99

4,99

5,21


* Minden mérési adat öt tehén tejének átlaga

2.1.31. táblázat - Az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabad-D-aminosav-tartalma az összes szabad aminosav százalékában*

D-aminosav

A vizsgált csoportok a mastitest próba alapján

(%)

negatív

+

++

+++

++++

D-Asp

17,5

19,0

20,1

23,0

22,0

D-Ser

6,5

8,2

7,7

D-Glu

6,2

29,2

31,0

32,0

32,5

D-Pro

9,5

11,5

11,2

D-Ala

12,6

22,0

33,0

47,5

48,9

D-Val

11,3

12,2

11,1

13,0

D-allo-Ile

27,6

28,6

29,6

34,1

D-Leu

28,6

31,6

24,6

25,8

D-Lys

22,4

32,5

32,0

32,5


* Minden mérési adat öt tehén tejének átlaga

D%= D100 D+L MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8LjY=vi=eYdh9vqqj=hEeci0xXdbba9frFj0=OqFfea0dXdd9qkY=biLkVcLq=JHqpepeea0=Wq0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaKqzGeGaamiraiaacwcacqGH9aqpomaalaaakeaajugibiaadseacqGHflY1caaIXaGaaGimaiaaicdaaOqaaKqzGeGaamiraiabgUcaRiaadYeaaaaaaa@4103@

2.1.26. ábra - Az egészséges és a beteg tőgyből származó tej szabad-D-aminosav-tartalma

Az egészséges és a beteg tőgyből származó tej szabad-D-aminosav-tartalma


A 2.1.31. táblázat az egészséges és a masztitiszes tehenektől fejt tej szabad-D-aminosav-tartalmát mutatja az összes szabad aminosav százalékában. A számolásnál a HPLC-vel meghatározott szabad aminosavak mennyiségét elosztottuk az IEC-vel meghatározott összes szabad aminosav mennyiségével, és az eredményt szoroztuk százzal. A táblázat adataiból megállapítható, hogy a szabad-D-aminosavak aránya az összes szabad aminosavhoz viszonyítva a negatív, illetve az +-es mintáknál a legkisebb, és a betegség fokának növekedésével a legtöbb aminosavnál nő. Kivételt képez ez alól a D-leucin és a D-lizin, ahol nem találtunk különbséget a ++-es, +++-es vagy ++++-es minták között.

A 2.1.30. és a 2.1.31. táblázat adataiból tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a tőgygyulladásos tőgyből származó tej összes szabad-D-aminosav-tartalma és a szabad aminosavakon belül a szabad-D-aminosavak részaránya a betegség előrehaladtával nő. Vizsgálatainkból viszont úgy tűnik, hogy nincs lényeges különbség a +++-es és a ++++-es minták szabad-D-aminosav-tartalma között, sem abszolút értékben, sem az aminosavak egymáshoz viszonyított arányában.

A 2.1.32. táblázat egészséges tehenek első kettő tejsugara és az első tejsugarakat nem tartalmazó elegyteje D-aminosav-tartalmát mutatja. A táblázat adataiból megállapítható, hogy a baktériumban dús első két tejsugár négy-hatszor annyi D-Asp-t, D-Glu-t és D-Ala-t tartalmaz, mint az első tejsugarakat nem tartalmazó elegytej. A fentieken kívül az első tejsugarakból sikerült még D-allo-izoleucint is kimutatni, amit még nyomokban sem találtunk meg az elegytejben (2.1.27. ábra).

2.1.32. táblázat - Egészséges tehenek első kettő tejsugarának és az első tejsugarakat nem tartalmazó elegytejének szabad-D-aminosav-tartalma*

D-aminosav

A tejminta

(mg/100 cm3)

első tejsugarak

elegytej

D-Asp

0,132

0,021

D-Ser

D-Glu

0,214

0,053

D-Pro

D-Ala

0,203

0,043

D-Val

D-allo-Ile

0,061

D-Leu

D-Lys


* Minden mérési adat öt tehén tejének átlaga

2.1.27. ábra - Az egészséges tőgyből származó első két tejsugár és az elegytej szabad-D-aminosav-tartalma

Az egészséges tőgyből származó első két tejsugár és az elegytej szabad-D-aminosav-tartalma


A 25 mintára kapott szabad-D-aminosav és összes szabadaminosav-adatokat lineáris regresszióval értékelve (2.1.33. és 2.1.34. táblázat) megállapítottuk, hogy mind a D-aminosavak, mind az öszszes aminosav esetében az y = a + b · x egyenletekben b értéke minden esetben pozitív, tehát mind a szabad D-, mind az összes szabad aminosav mennyisége nő masztitisz hatására, illetve a mastitest próba különböző fokozatainak megfelelően. A szabad D-aminosavak esetében r értéke a D-valinnál volt a legkisebb, 0,88, az összes többi szabad D-aminosavnál r értéke 0,95 körüli, illetve efölötti. A szabad összes aminosav esetében r értéke minden esetben nagyobb volt 0,90-nél.

2.1.33. táblázat - Az egészséges és a beteg tőgyből származó tej szabad-D-aminosav-tartalmára lineáris regresszióval kapott egyenletek korrelációs koefficiensei

Aminosav

r

Aminosav

r

D-aszparaginsav

0,95

D-valin

0,88

D-szerin

0,95

D-allo-izoleucin

0,95

D-glutaminsav

0,96

D-leucin

0,97

D-prolin

0,96

D-lizin

0,97

D-alanin

0,98


2.1.34. táblázat - Az egészséges és a beteg tőgyből származó tej összes szabadaminosav-tartalmára lineáris regresszióval kapott egyenletek korrelációs koefficiensei

Aminosav

r

Aminosav

r

Aszparaginsav

0,93

Metionin

0,97

Treonin

0,99

Izoleucin

0,91

Szerin

0,96

Leucin

0,97

Glutaminsav

0,97

Tirozin

0,99

Prolin

0,97

Fenilalanin

0,99

Glicin

0,96

Lizin

0,97

Alanin

0,97

Hisztidin

0,96

Cisztin

0,98

Arginin

0,99

Valin

0,97


A fentiek ismeretében közelebb jutottunk annak megválaszolásához, hogy mi is okozza valójában a nyerstej D-aminosav-tartalmát. A nyerstej D-aminosav-tartalmát okozhatja egyrészt a baktériumokban gazdag első tejsugarak hozzáfejése a tejhez, másrészt a tőgygyulladást okozó baktériumok jelenléte, azok anyagcseretermékei, illetve a baktérium pusztulása után a sejtfalban lévő peptidoglikánok D-aminosav-tartalma. (A D-aminosavak szerepét a táplálkozásban a 4. fejezet részletesen ismerteti.)

2.1.2. Kecske

2.1.2.1. A kolosztrum és a tej szárazanyag- és fehérjetartalma,valamint fehérjefrakciói

A jamunapari kecske első fejésű kolosztrumának összesfehérje-tartalmát 17,99%-nak, kazeintartalmát 12,19%-nak, NPN-tartalmát pedig 0,095%-nak találták. Az összesfehérje-tartalom a második fejésnél 11,02%-ra, az ötödik fejésnél 5,56%-ra, az első hónap végére pedig 4,55%-ra csökkent. Ugyanezek az értékek kazein esetében 4,41–3,16–3,29%, savófehérje esetében 6,04–1,97–1,02%, az NPN esetében pedig 0,090–0,068–0,023%.

A kazeinszám az első fejésű kolosztrumban 28,9, a másodikban 40,0, a harmadikban 52,9, maximumát pedig a laktáció első hónapjának végén éri el 73,8-del. Egy másik kísérletben az első napi kolosztrum összesfehérje-tartalmát 5,8%-nak mérték, ami 24 óra alatt 4,2%-ra, három nap alatt pedig a normális tejre jellemző 3,4–3,6%-ra csökken. A kazeintartalom az ellés utáni első két napon 3,2% körül, a harmadik naptól pedig 2,8–2,9% körül alakul. A kolosztrum globulintartalma 24 óra alatt 1,8%-ról 0,7%-ra csökken, és a csökkenés tovább folytatódik a kilencedik napon mért 0,2%-os értékre.

Három alpesi kecskenyáj első fejésű kolosztrumának összesfehérje-tartalmát 9,83–11,80% közöttinek találták, aminek értéke 24 óra alatt 4,79–5,87%-ra csökkent, és csak a negyedik héttől stabilizálódott 3,19% körüli értékben.

1983 és 1990 között kísérleteink első szakaszában meghatároztuk tíz nemesített magyar fehér kecske – amelyek közül hat egyet, négy pedig ikreket ellett – kolosztrumának, átmeneti tejének és tejének összetételét a laktáció 30. napjáig. Az ellés után közvetlenül, majd az ellés utáni 20–28. óra között, a 48. óra körül és a harmadik napon vettünk kolosztrum-, az ellés utáni ötödik napon átmenetitej-, majd a 7–30. napon tejmintát.

A nemesített magyar fehér kecske kolosztruma és teje szárazanyag- és fehérjetartalmának, valamint fehérjefrakcióinak és azok megoszlásának alakulását az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig a 2.1.35. táblázat tartalmazza. A szarvasmarhánál tapasztaltakkal teljes mértékben megegyezően a kecskekolosztrum szárazanyag- (28,73–18,13%) és fehérjetartalma (16,62–5,96%), valamint a különböző fehérjefrakciók (valódi fehérje: 16,23–5,78%, savófehérje: 11,81–1,82%, valódi savófehérje: 10,43–1,64%, NPN × 6,38: 0,383–0,180%) rohamosan csökkennek az ellés utáni második-harmadik napig, majd az ötödik nap után a szárazanyag-tartalom és a fehérjefrakciók – az összes fehérje és a kazein kivételével – állandó, a normális kecsketejre jellemző szintre állnak be, míg e két komponens csak a 7–30. nap között éri el a normális tejre jellemző szintet (2.1.28. ábra).

2.1.35. táblázat - A nemesített magyar fehér kecske kolosztruma és teje szárazanyagés fehérjetartalmának, valamint fehérjefrakcióinak és azok megoszlásának alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig

A vizsgált komponens

Az ellés után eltelt idő (nap)

(g/100 g)

0,05

1

2

3

5

7

30

Szárazanyag

28,73

20,10

18,13

17,48

13,34

12,11

10,83

Összes fehérje

16,62

7,59

5,96

5,47

4,04

3,82

3,34

Valódi fehérje

16,23

7,37

5,78

5,29

3,89

3,66

3,15

Savófehérje

11,81

3,19

1,82

1,73

1,05

1,00

0,98

Valódi savófehérje

10,43

2,98

1,64

1,55

0,90

0,84

0,79

Kazein

5,80

4,40

4,14

3,74

2,99

2,82

2,36

NPN × 6,38

0,383

0,215

0,180

0,182

0,151

0,163

0,191

Összes fehérje

100

100

100

100

100

100

100

Valódi fehérje

97,65

97,23

96,98

96,71

96,29

95,81

94,28

Savófehérje

65,06

42,09

30,54

31,67

26,02

26,27

29,34

Valódi savófehérje

62,76

39,26

27,52

28,34

22,28

22,00

23,62

Kazein

34,90

57,97

69,46

68,37

74,00

73,82

70,66

NPN × 6,38

2,30

2,83

3,02

3,33

3,74

4,27

5,72

Savófehérje

100

100

100

100

100

100

100

Valódi savófehérje

96,48

93,42

90,11

89,60

85,71

84,00

80,51

NPN × 6,38

3,52

6,58

9,89

10,40

14,29

16,00

19,49


2.1.28. ábra - A kecske kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak alakulása az ellés után

A kecske kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak alakulása az ellés után


A fehérjefrakciók megoszlását vizsgálva az összes fehérje-százalékában megállapítható, hogy a kolosztrum valódifehérje aránya a laktáció hetedik napjáig folyamatosan csökken, és csak ezután éri el a kecsketejre jellemző 94–95% körüli szintet (2.1.29. ábra).

2.1.29. ábra - A kecske kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak megoszlása az összes fehérje százalékában

A kecske kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak megoszlása az összes fehérje százalékában


Ennek megfelelően az NPN aránya a kecsketejben fokozatosan emelkedik, és csak a 7. nap után éri el a kecsketejre jellemző, 5–6%-os arányt. Lényegesen feltűnőbb a változás a kolosztrum savófehérje-, valódisavófehérje- és kazeinarányában. A savófehérje és a valódi savófehérje aránya az ellés után közvetlenül mért 63–65%-ról 24 óra alatt 39–42%-ra csökken, és az ellés utáni 48. órában már csak 27,5–30,5%. A csökkenés tovább folytatódik, és az arány az ötödik napon már eléri a normális tejre jellemző, 23–29%-os szintet. Az előzőeknek megfelelően a kolosztrum kazeinaránya az ellés után közvetlenül mért 34,90%-ról rohamosan nő, és már az ötödik napon eléri a normális tejre jellemző, 70–74% körüli értéket.

A savófehérje százalékában vizsgálva a valódi savófehérje és az NPN arányát megállapítható, hogy a valódi savófehérje aránya az ellés után közvetlenül mért 96,5%-ról 24 óra alatt 93,4%-ra, 48 óra alatt pedig 90,1%-ra csökken, és az ellés utáni hetedik nap után eléri a normális tejre jellemző, 80–82% körüli szintet. Ennek megfelelően az NPN aránya öt nap alatt négyszeresére nő, és az ellés utáni hetedik nap után éri el a normális kecsketejre jellemző részarányt.

A szánentáli és az alpesi fajták tejének összesfehérje-tartalmát 3,085%-nak mérték, amelynek 91,3%-a (2,818%) a valódi fehérje, 75,6%-a (2,331%) a kazein, 20,4%-a (0,631%) a savófehérje és 8,7%-a (0,267%) az NPN × 6,38. Egy másik kísérletben a kecsketej összesfehérje-tartalmát hat üzem átlagában 3,35%-nak találták. A laktáció 1–4. hónapjában a jamunapari kecskék tejének fehérjetartalmát 4,73%-nak, kazeintartalmát 3,41%-nak, savófehérje-tartalmát 1,10%-nak, NPN × 6,38-tartalmát pedig 0,281%-nak mérték. A kazeinszámra 71,3-et kaptak. Az amerikai törpekecske tejének összesfehérje-tartalmát 5,36%-nak, kazeintartalmát 4,20%-nak, savófehérje-tartalmát 0,82%-nak, NPN × 6,38-tartalmát pedig 0,338%-nak mérték, a kazeinszámra pedig 78,3-et kaptak.

A Görögországban tenyésztett szánentáli fajta tejének kazeinarányát 76,7%-nak, a helyi fajtáét pedig 80,9%-nak mérték. Többek szerint a kecsketej átlagos NPN-tartalma 40 mg/100 cm3, amely egyenértékű kb. 0,25% „fehérjével”. A kecsketej NPN-tartalma 9%-a, a tehéntejé viszont csak 5%-a a tej összes nitrogénjének. A szakirodalomban megjelent eredmények szerint a szárazanyag-tartalom 11,5–13,5%, az összesfehérje-tartalom 2,9–3,8%, a kazeintartalom pedig 2,5–3,2% között változott. Az irodalmi adatok többsége a tehéntej kazeinszámát nagyobbnak találta, mint a kecsketejét, néhány szerző szerint azonban nincs különbség a két faj kazeinszámában. Nem tűnik ki világosan az sem, hogy a különböző kecskefajták között a kazeinszámban kimutatott különbségeket a genetikai eltérések vagy az analitikai módszerekben fennálló differenciák okozzák. Az irodalmi adatok többsége 70–74%-nak írja le a kazein arányát az összes fehérjén belül, bár néhány szerző a kecsketej kazeinszámát 77–79 körülire teszi.

A takarmányozás gyakorlatilag nem vagy csak kismértékben befolyásolja a fehérjefrakciók arányát a tejben, ezért a fehérjefrakciók arányának állományonkénti eltérése valószínűleg genetikai eredetű. Mások szerint viszont az NPN-frakció aránya szorosan kapcsolódik a takarmányadag fehérje-energia arányához, emiatt feltételezik, hogy az NPN-összes nitrogén arányra az állományok között kapott szignifikáns különbségek az állományok között meglévő takarmányozási rendszerek eltéréseiből származnak. A takarmány energiatartalmának növelése hatására nő a kecsketej fehérjetartalma és csökken a zsírtartalma. Egy kísérletben a kis energiatartalmú takarmányt fogyasztó kecskék tejének fehérjetartalma 2,83%, a nagy energiatartalmú takarmányt fogyasztóknál viszont 3,01% volt.

Kísérleteink második szakaszában 17 szánentáli, 14 alpesi és 14 parlagi kecske tejösszetételét határoztuk meg a laktáció első és harmadik hónapjában, a laktáció utolsó harmadában és végén vett tejmintákból. A kecsketej általunk mért szárazanyag- és fehérjetartalmának, valamint fehérjefrakcióinak meghatározására végzett kísérleteink eredményeit a laktáció folyamán genotípusok szerint a 2.1.36. táblázat tartalmazza. A laktáció végi tej összetétele lényeges eltérést mutat a laktáció elején fejtétől, ezért azt a laktáció átlagára vonatkozó értékelésből kihagytuk, ez a mintavétel csak az öregfejős kecske tejének összetételéről szolgáltat adatokat és felhívja a figyelmet az öregfejős tej és a kolosztrum összetételében meglévő hasonlóságokra.

2.1.36. táblázat - A kecsketej szárazanyag- és fehérjetartalmának, valamint fehérjefrakcióinak alakulása a laktáció folyamán

A vizsgált komponens (g/100 g)

Fajta

A laktáció hónapja

1

3

7

9

Szárazanyag-tartalom

Szánentáli

10,83

11,69

14,23

15,89

Alpesi

10,92

11,96

14,02

15,34

Parlagi

10,70

11,81

14,31

15,62

Összes fehérje

Szánentáli

3,34

3,14

4,11

7,01

Alpesi

3,43

3,23

3,89

6,83

Parlagi

3,29

3,09

3,94

6,92

Valódi fehérje

Szánentáli

3,15

2,95

3,84

6,68

Alpesi

3,22

3,04

3,62

6,51

Parlagi

3,08

2,89

3,67

6,59

Savófehérje

Szánentáli

0,89

0,79

1,12

3,94

Alpesi

1,02

0,83

1,03

3,87

Parlagi

0,94

0,78

1,01

3,79

Valódi savófehérje

Szánentáli

0,789

0,595

0,846

3,608

Alpesi

0,807

0,639

0,761

3,552

Parlagi

0,730

0,582

0,739

3,461

Kazein

Szánentáli

2,36

2,35

2,99

3,07

Alpesi

2,41

2,40

2,86

2,96

Parlagi

2,35

2,31

2,93

3,13

Nem-fehérje nitrogén × 6,38

Szánentáli

0,191

0,195

0,274

0,332

Alpesi

0,213

0,191

0,269

0,318

Parlagi

0,210

0,198

0,271

0,329


A kecsketej szárazanyag-tartalma a laktáció elején és utolsó harmadában vett minták átlagában 12,27%, összesfehérje-tartalma 3,29–4,11%, valódifehérje-tartalma pedig 3,08–3,84% között alakul. A két fehérjefrakció növekedése a laktáció végén sokkal erőteljesebb, mint a szarvasmarháknál, és a fajták átlagában eléri a 6,92, illetve 6,59%-ot. A mintavételi hónapok és a fajták átlagában a kecsketej savófehérje-tartalma 0,94%, valódisavófehérje-tartalma pedig 0,72%. A laktáció végére mindkét frakció lényegesen megnő és a fajták átlagában eléri a 3,86, illetve 3,54%-ot.

A kecsketej kazeintartalma – az előzőekben tárgyalt fehérjefrakciókkal ellentétben – nem különbözik lényegesen a laktáció elején (2,37%) és a laktáció végén (3,05%) fejt tejmintákban. A laktáció végére a tej NPN × 6,38-tartalma (0,326%) több mint másfélszeresére nő a laktáció elejéhez (0,200%) képest. A valódi fehérje arányára 93,32–93,77%-ot, a kazeinszámra 73,03-ot, az NPN × 6,38 arányára pedig 6,39%-ot kaptunk.

A genotípusokat egymással összehasonlítva megállapítottuk, hogy a vizsgált alkotórészekben – azonos laktációs állapotban – nincs szignifikáns különbség a három fajta között. Vizsgálataink szerint a tej szárazanyag-, kazein-, valamint NPN-tartalma mérsékelten nő a laktáció folyamán, a tej savófehérje-, valódisavófehérje-, valódifehérje- és összesfehérje-tartalma pedig ugrásszerűen megnövekszik az elapasztás előtti időszakban.

A kecsketej fehérjetartalmát, valamint fehérjefrakciói megoszlását a laktáció 1–7. hónapjának átlagában a 2.1.37. táblázat tartalmazza. A tej valódifehérje-aránya a szánentáli fajtánál a legnagyobb, a parlaginál a legkisebb, a különbség azonban nem szignifikáns. A savófehérje és a valódi savófehérje aránya az alpesi fajtánál a legnagyobb, a parlaginál a legkisebb, ebből következően a kazein aránya a parlagi fajtánál a legnagyobb, a másik kettőnél pedig gyakorlatilag egybeesik. A parlagi fajtánál a legnagyobb, a szánentálinál pedig a legkisebb az NPN aránya. A savófehérje-tartalmon belül a parlagi fajta valódisavófehérje-aránya a legkisebb, az NPN aránya pedig a legnagyobb, míg a szánentálinál a legnagyobb a valódisavófehérje és legkisebb az NPN aránya. A felsorolt különbségek egyetlen esetben sem szignifikánsak.

2.1.37. táblázat - A kecsketej fehérjetartalma, valamint fehérjefrakcióinak megoszlása a laktáció 1–7. hónapjának átlagában

Frakció

Fajta

szánentáli

alpesi

parlagi

%

arány

%

arány

%

arány

Összes fehérje

3,53

100

3,52

100

3,44

100

Valódi fehérje

3,31

93,77

3,29

93,47

3,21

93,31

Savófehérje

0,96

27,20

0,96

27,27

0,91

26,45

Valódi savófehérje

0,743

21,50

0,736

20,91

0,684

19,88

Kazein

2,57

72,80

2,56

72,73

2,53

73,55

Nem-fehérje nitrogén × 6,38

0,220

6,23

0,224

6,36

0,226

6,57

Savófehérje

0,96

100

0,96

100

0,91

100

Valódi savófehérje

0,743

77,40

0,736

76,67

0,684

75,16

Nem-fehérje nitrogén × 6,38

0,220

22,60

0,224

23,33

0,226

24,84


2.1.2.2. A kolosztrum és a tej, valamint a kolosztrum- és tejfehérje aminosav-összetétele és biológiai értéke

A szakirodalomban nagyon kevés adat található a kecsketej és tejfehérje aminosav-összetételéről és biológiai értékéről. A fellelhető adatok szerint a kecsketej a gyermek szükségleteit esszenciális aminosavakból teljes mértékben ki tudja elégíteni, és tartalmazza a FAO-WHO által a gyermekek szükségleteire meghatározott mennyiségeket.

Saját vizsgálataink alapján a kecske kolosztruma és teje aminosav-tartalmának alakulását az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig a 2.1.38. táblázat, kolosztrum- és tejfehérjéje aminosav-összetételének alakulását pedig a 2.1.39. táblázat tartalmazza. A kecske első fejésű kolosztruma mintegy háromszor annyi aminosavat tartalmaz, mint az ellés utáni 2–5. napon fejt átmeneti tej, és ötször-hatszor anynyit, mint a laktáció hetedik napjától fejt normális tej. Ez az aminosav-tartalomban tapasztalt csökkenés nyilvánvaló, hisz a kolosztrum aminosav-tartalma párhuzamosan változik a kolosztrum összesfehérje-tartalmával.

A kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetételét vizsgálva az idő függvényében megállapítható, hogy az aminosavak közül az Asp, a Thr, a Ser, a Gly, az Ala, a Cys, a Val és az Arg aránya csökken; a Glu, a Pro, a Met, az Ile és a His aránya nő, a Leu, a Tyr, a Phe, a Lys és a Trp aránya pedig nem mutat lényeges változást a tejfehérjében a kolosztrum periódus alatt. A kolosztrumfehérje esszenciális aminosavainak egy része csökken (Thr, Val, Cys), alig változik vagy változatlan marad (Leu, Lys, Tyr, Phe), a nem esszenciális aminosavak közül pedig az összes aminosav csaknem egyharmadát kitevő Glu és Pro nő a tejfehérjében az ellés után eltelt idő függvényében.

2.1.38. táblázat - A nemesített magyar fehér kecske kolosztruma és teje aminosav-tartalmának alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig (g aminosav/100 g tej)

Amino-sav

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05

1

2

3

5

7

30

Asp

1,52

0,65

0,49

0,50

0,33

0,29

0,25

Thr

1,29

0,37

0,30

0,28

0,17

0,17

0,17

Ser

1,17

0,47

0,32

0,34

0,24

0,21

0,17

Glu

2,66

1,44

1,18

1,05

0,84

0,73

0,64

Pro

1,27

0,87

0,62

0,61

0,47

0,41

0,34

Gly

0,49

0,18

0,12

0,14

0,07

0,06

0,05

Ala

0,65

0,28

0,21

0,18

0,13

0,11

0,10

Cys

0,36

0,17

0,06

0,06

0,04

0,03

0,023

Val

1,10

0,45

0,36

0,30

0,23

0,20

0,20

Met

0,35

0,18

0,15

0,16

0,12

0,11

0,11

Ile

0,53

0,27

0,22

0,20

0,16

0,16

0,16

Leu

1,49

0,64

0,52

0,47

0,37

0,33

0,30

Tyr

0,72

0,29

0,25

0,21

0,15

0,14

0,14

Phe

0,65

0,29

0,26

0,23

0,17

0,16

0,15

Lys

1,24

0,52

0,47

0,38

0,30

0,28

0,26

His

0,35

0,18

0,16

0,16

0,11

0,11

0,10

Arg

0,58

0,28

0,21

0,19

0,14

0,11

0,09

Trp

0,25

0,12

0,09

0,08

0,08

0,07

0,043


2.1.39. táblázat - A nemesített magyar fehér kecske kolosztrum- és tejfehérjéje aminosav-összetételének alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig (g aminosav/100 g fehérje)

Amino-sav

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05

1

2

3

5

7

30

Asp

9,1

8,5

8,2

9,0

8,0

7,9

7,5

Thr

7,8

4,9

5,0

5,0

4,1

4,6

5,1

Ser

7,0

6,2

5,3

6,1

5,9

5,7

5,0

Glu

16,0

8,9

9,7

18,9

20,5

19,8

19,1

Pro

7,6

11,4

10,4

11,0

11,5

11,1

10,2

Gly

2,9

2,4

2,0

2,5

1,7

1,6

1,6

Ala

3,9

3,7

3,5

3,2

3,2

3,0

3,1

Cys

2,2

2,2

1,0

1,1

1,0

0,8

0,68

Val

6,6

5,9

6,0

5,4

5,6

5,4

5,9

Met

2,1

2,4

2,5

2,9

2,9

3,0

3,3

Ile

3,2

3,5

3,7

3,6

3,9

4,3

4,8

Leu

9,0

8,4

8,7

8,5

9,0

8,9

8,9

Tyr

4,3

3,8

4,2

3,8

3,7

3,8

4,2

Phe

3,9

3,8

4,3

4,1

4,1

4,3

4,5

Lys

7,5

6,8

7,8

6,8

7,3

7,6

7,8

His

2,1

2,4

2,7

2,9

2,7

30

3,0

Arg

3,5

3,7

3,5

3,4

3,4

3,0

2,8

Trp

1,5

1,6

1,5

1,4

1,4

1,4

1,3


A kecsketejfehérje biológiai értékének változását vizsgálva megállapítottuk, hogy az ellés után fejt tejfehérje biológiai értéke a legnagyobb (127,4), majd a továbbiakban folyamatosan csökken, és csak a hetedik nap után éri el a normális kecsketejre jellemző, 95–100 körüli értéket. A tejfehérje biológiai értékének változása jól egyezik az esszenciális és a nem esszenciális aminosavak viselkedéséről elmondottakkal. A tejfehérje biológiai értéke csökken, hisz csökken több esszenciális aminosav mennyisége a tejfehérjében, ezzel szemben – különösen az ellés utáni egy-két napban – rohamosan nő a nem esszenciális glutaminsav és prolin aránya.

Saját vizsgálataink alapján a szánentáli, az alpesi és a parlagi kecskefajták tejfehérjéjének aminosav-összetételét a laktáció 1–7. hónapjának átlagában a 2.1.40. táblázat tartalmazza. A parlagi fajta tejfehérjéje több Asp-t, Ser-t és Pro-t, és kevesebb Ile-t, Leu-t és His-t tartalmaz, mint a másik két fajtáé. A különbségek P = 5% szinten szignifikánsak. Az összes többi esetben a különbségek nem szignifikánsak, és nem volt statisztikailag is bizonyítható különbség a szánentáli és az alpesi kecskék tejfehérjéjének aminosav-összetételében sem.

2.1.40. táblázat - A szánentáli, az alpesi és a parlagi kecskefajták tejfehérjéjének aminosav-összetétele a laktáció 1–7. hónapjának átlagában (g aminosav/100 g fehérje)

Aminosav

Fajta

szánentáli

alpesi

parlagi

Asp

7,5

7,7

8,1

Thr

5,1

4,9

5,2

Ser

5,0

5,0

5,4

Glu

19,1

18,4

18,9

Pro

10,2

11,7

12,2

Gly

1,6

1,8

1,7

Ala

3,1

2,8

3,1

Cys

0,68

0,69

0,67

Val

5,9

5,8

5,9

Met

3,3

3,5

3,1

Ile

4,8

4,7

4,2

Leu

8,9

8,5

8,2

Tyr

4,2

4,3

3,7

Phe

4,5

4,6

3,8

Lys

7,8

7,4

7,3

His

3,0

3,1

2,7

Arg

2,8

2,6

2,6

Trp

1,3

1,3

1,3


Megállapítottuk, hogy a kecsketej és a tehéntej fehérjéje azonos mennyiségben tartalmaz Ser-t, Gly-t, Ala-t, Tyr-t, Phe-t, Lys-t és Trp-t. A kecsketejfehérje P = 1–5% szinten szignifikánsan több Thr-t, Pro-t és Met-t tartalmaz, mint a tehéntejé. A kecsketejfehérje több Asp-t és His-t és kevesebb Glu-t, Cys-t, Val-t, Ile-t, Leu-t és Arg-t tartalmaz, mint a tehéntejfehérje, a különbségek azonban nem szignifikánsak.

A kecsketejfehérje biológiai értékét elemezve megállapítottuk, hogy a három fajta együttes átlagában számolt biológiai érték (101,5) a laktáció végén mintegy 10%-kal nagyobb, mint a laktáció elején. A három fajta között a tejfehérje biológiai értékének növekedését a laktáció végére az alpesi és a parlagi fajtánál szignifikanciavizsgálatokkal is lehet bizonyítani. A laktáció átlagában vizsgálva a tejfehérje biológiai értékét megállapítható, hogy a szánentáli (97,28) és az alpesi (98,24) tejfehérjéjének biológiai értéke csaknem egybeesik, és mindkettő mintegy 10%-kal nagyobb a parlagi fajtáénál (88,8). Ez teljesen egybevág a fehérjefrakcióknál megállapítottakkal, miszerint a savófehérje aránya az összes fehérjén belül a parlagi fajtánál a legkisebb, a kazein aránya viszont a legnagyobb. A laktáció elején és végén tapasztalt biológiaiérték-eltérés szintén egybeesik azzal a megállapítással, hogy a laktáció végére a kecsketej savófehérje-tartalma jelentősen nő, és aránya az összes fehérjén belül – a kazein rovására – nagyobb lesz, mint a laktáció elején.

A kecsketejfehérje biológiai értéke lényegesen nagyobb, mint a tehéntejfehérjéé. A biológiai értékben tapasztalt eltérés a kecsketej nagyobb savófehérje-arányával és nagyobb metionin- és treonintartalmával magyarázható.

2.1.2.3. A kolosztrum és a tej zsírtartalma és zsírsav-összetétele

A kecske prekolosztrumának zsírtartalma az ellés előtt 14 nappal 1,5–2,0%, ami folyamatosan nő 8–10%-ra az ellésig. A kecske kolosztrumát vizsgálva teljes mértékben hasonló megállapításokat lehet tenni a zsírtartalmat illetően, mint a tehéntejnél. A kolosztrum zsírtartalma az ellés után közvetlenül 8–10% körül alakul, a második napon 5%-ra csökken, és csak a laktáció ötödik napja körül éri el a normál tejre jellemző értéket. A tejzsír zsírsav-összetételét vizsgálva megállapították, hogy a kolosztrum több rövid szénláncú zsírsavat tartalmaz, mint az érett tej. A kolosztrum és a laktáció tizedik napjáig fejt tej zsírtartalmának alakulását a 2.1.30. ábra mutatja.

2.1.30. ábra - A kolosztrum és a tej zsírtartalmának alakulása a laktáció tizedik napjáig

A kolosztrum és a tej zsírtartalmának alakulása a laktáció tizedik napjáig


A brit alpesi, az anglo-núbiai, valamint a szánentáli kecskék tejének zsírtartalma trópusi környezetben lényegegesen alacsonyabb, mint az ugyanolyan fajtájú kecskék tejének zsírtartalma mérsékelt égöv alatt. A takarmány energia- és fehérjetartalma csak csekély mértékben befolyásolja a tej zsírtartalmát, lényegesen nagyobb hatást gyakorol viszont a tej mennyiségére. A bendő utáni glükóz- vagy kazeininfúzióval a tej mennyiségét növelni tudták ugyan szánentáli kecskéknél, a tej zsírtartalma azonban 4,6%-ról 3,8%-ra csökkent. Úgy tűnik, hogy az összes kecskefajta közül a nyugat-afrikai törpekecske tejének legmagasabb (6,9–7,1%) a zsírtartalma, az összes többi jelentős kecskefajtáé (szánentáli, finn, barbari, jamunapari, brit alpesi, anglo-núbiai) pedig 3,4–4,8% között van.

A brit alpesi és az anglo-núbiai kecskefajták tejének zsírtartalmát 3,42%-nak, illetve 4,06%-nak találták. Megállapították, hogy az anglo-núbiai kecskék tejének zsírtartalma lényegesen magasabb, mint a brit alpesié. A zsírtartalom a laktáció kilencedik és 13. hete között volt a legalacsonyabb mindkét kecskefajtánál.

Az alacsony energiatartalmú takarmányt fogyasztó kecskék tejének zsírtartalmát 2,99%-nak, a magas energiatartalmú takarmányt fogyasztókét, pedig 2,78%-nak mérték. A takarmány energiatartalmának növekedésének hatására nőtt a telített C8–C16 zsírsavak részaránya, csökkent viszont a sztearinsav és az olajsav koncentrációja.

Az irodalmi adatokat összegezve megállapítható, hogy a kecsketej átlagos zsírtartalma Bulgáriában 4,7%, Egyiptomban 4,0%, Németországban tavasszal 4,6%, télen 3,7%, Nagy-Britanniában 4,5%, Indiában 4,9%, Olaszországban 3,5%, Norvégiában 3,5%, Lengyelországban 3,0%, Törökországban 5,5%, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 3,5–4,6%. A különböző országokban tartott kecskék tejének zsírtartalmában mért nagy eltéréseket az eltérő fajtákra, illetve tartási és takarmányozási viszonyokra lehet visszavezetni.

A kecsketej zsírjának szabadzsírsav-tartalmát 0,12–0,13%-nak mérték azoknál a kecskéknél, amelyek tejét a gyenge és 0,15–0,16%-nak, amelyek tejét az erős „kecskeszag” alapján szelektálták. A kísérletből úgy tűnik, hogy a szabad zsírsavak 8–12%-ban járulnak hozzá a tej „kecskeszagához”.

A kecsketej zsírjának zsírsav-összetétele rendkívüli módon hasonlít a többi kérődzőéhez, azonban a kecske tejzsírja kevesebb vajsavat és nagyobb mennyiségű C6, C8, C10 és C12 zsírsavat tartalmaz, mint a tehéntejé. A cisz-transz izomériát vizsgálva a 18 szénatomos, egyszeresen telítetlen zsírsavaknál megállapították, hogy azok 86%-a cisz-C18:1 olajsav, ahol a kettőskötés a 9-es és a 10-es szénatom között található, de a tej kis koncentrációban tartalmazott a 6-os és a 16-os szénatom között különböző helyzetben elhelyezkedő kettőskötésű zsírsavakat is. A transz-C18:1 zsírsavak közül a kettőskötés 28%-ban a 11-es szénatomnál található, de találtak ezen zsírsavak esetében kettőskötéseket a 9-, 10-, 12-, 13-, 15- és 16-os helyzetben is.

Megállapították, hogy ha a takarmány zsírtartalma csökken, akkor csökkeni fog a tejtermelés és csökken a C18 zsírsavak mennyisége, nő viszont a C12-C16 zsírsavak mennyisége. Magas olajsav- és linolsavtartalmú takarmánykiegészítés hatására rendkívüli módon megnő a kecsketej zsírjának telítetlenzsírsav-tartalma a telítettek rovására. A sztearinsav takarmányhoz keverése megnövelte mind a sztearinsav, mind az olajsav arányát a tejzsírban, linolsav adagolása hatására pedig a sztearinsav, az olajsav, a linolsav és a linolénsav részaránya is nőtt.

Védett telítetlen zsírsavak etetésekor a tejzsír linolsavtartalma mintegy ötszörösére nőtt. Megállapították, hogy a különböző fajták tejének zsírsav-összetételében genetikai különbségek is lehetnek.

A tejzsír trigliceridjeit vizsgálva megállapították, hogy a kecsketejben a 40-es és 52-es szénatomnál egy-egy maximumot, a 48-as szénatomnál pedig minimumot lehet mérni. A tehén-, a juh- és a kecsketej a trigliceridek elosztását tekintve csak csekély mértékben tér el egymástól. A trigliceridekbe a zsírsavak beépülése véletlenszerű, és úgy tűnik, hogy egyetlen trigliceridmolekula sem tartalmaz egynél több vajsavat. A rövid szénláncú zsírsavak (C4–C8) a 3-as pozícióban kapcsolódnak a glicerinhez, míg a C10-nél hosszabb szénláncú zsírsavak az 1-es vagy a 2-es helyzetet részesítik előnyben.

A kolosztrum koleszterintartalmát 40 mg/100 cm3-nek, a kecsketej koleszterintartalmát pedig átlagosan 10–20 mg/100 cm3-nek mérték. A koleszterin legnagyobb része szabad állapotban található a kecsketejben, és csak kis mennyisége található észterkötésben. Egy kísérletben a kecsketej koleszterintartalmát 8,80 és 17,79 mg/100 cm3 közöttinek találták, amiből csak 0,20–0,59 mg/100 cm3 volt észterkötésben.

2.1.2.4. A kolosztrum és a tej laktóztartalma

A kecske prekolosztrumának laktóztartalma az ellés előtti 14. napon 0,68% körül van, majd folyamatosan emelkedik, és az elléskor eléri a 2,8–3,0% körüli szintet. Az ellés után közvetlenül fejt kolosztrum laktóztartalma ennek megfelelően 2,8–3,0%, majd 48 óra alatt 3,5–4,2%-ra, a laktáció negyedik napján 4,3–4,5%-ra emelkedik, és a laktáció 5–6. napján eléri a tejre jellemző, 4,6–4,8%-os értéket. A kolosztrum tejcukortartalmának alakulását a laktáció tizedik napjáig a 2.1.31. ábra mutatja.

2.1.31. ábra - A kolosztrum és a tej laktóztartalmának alakulása a laktáció tizedik napjáig

A kolosztrum és a tej laktóztartalmának alakulása a laktáció tizedik napjáig


A kecsketej laktóztartalma gyakorlatilag megegyezik a tehéntejével, illetve annál csak pár tized százalékkal kisebb.

A szánentáli tejének laktóztartalmát 4,85–4,93%-nak, a finn fajtákét 4,48%-nak, a barbariét 4,80%-nak, a jamunapariét 4,72%-nak, a nyugat-afrikai törpekecskéét pedig 6,30%-nak mérték. Úgy tűnik tehát, hogy a nyugat-afrikai törpekecske nemcsak tejének rendkívül magas zsírtartalmával, hanem magas laktóztartalmával is kitűnik.

A brit alpesi és az anglo-núbiai kecskefajták tejének laktóztartalmát összehasonlítva megállapították, hogy a brit alpesi tejének laktóztartalma (4,39%) lényegesen nagyobb, mint az anglo-núbiaié (4,05%). A kecsketejből laktóz mellett még inozitot, valamint glükózt és galaktózt is ki tudtak mutatni.

Egy kísérletsorozatban alacsony és magas energiatartalmú takarmányt etetve megállapították, hogy a magasabb energiatartalmú takarmány etetése mintegy 0,14%-kal megemeli a tej laktóztartalmát.

Egy másik kísérletben a normálisan táplált és az éheztetett kecskék tejének laktóztartalmát összehasonlítva kiderült, hogy éheztetés hatására a laktóztartalom mintegy 0,8%-kal csökken.

Az irodalmi adatokat összegezve elmondható, hogy a kecsketej laktóztartalmát Bulgáriában 3,8%-nak, Németországban tavasszal 5,0%-nak, télen 4,4%-nak, Nagy-Britanniában 4,1%-nak, Indiában 5,1%-nak, Olaszországban 4,1%-nak, Norvégiában 4,3%-nak, Lengyelországban 4,8%-nak, Törökországban 4,1%-nak, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 4,6–4,7%-nak mérték. Az adatokból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a kecsketej laktóztartalma 0,1–0,2%-kal kisebb, mint a tehéntejé.

2.1.2.5. A kolosztrum és a tej makro- és mikroelemtartalma

A kecske első és második fejésű kolosztrumának hamutartalma 0,9%, ami a harmadik naptól 0,8% körüli konstans szintre áll be. Alpesi kecskék első fejésű kolosztrumának hamutartalmát 0,83–1,00% közöttinek mérték, ami a negyedik fejésig 0,82–0,93%-ra, a 3–5. hét között pedig 0,74–0,76%-ra csökkent. A kolosztrum kalciumtartalma közvetlenül ellés után mért 1795–2015 mg/kg-ról a második fejésig 1525–1750 mg/kg-ra, a hetedik héten pedig 1235–1415 mg/kg-ra csökkent. Ugyanezek az értékek a foszfortartalom esetében a következőképpen alakultak: első fejés: 1430–1570, negyedik fejés: 1080–1170, hetedik hét: 880–930 mg/kg. Az első fejésű kolosztrum magnéziumtartalma (215–270 mg/kg) a második fejésig 28–38%-kal, a negyedik fejésig további 20–30%-kal csökken, és a laktáció hetedik hete körül 100–130 mg/kg-os átlagos szintre áll be. Az első fejésű kolosztrum káliumtartalmát 1560–1890 mg/kg közöttinek, nátriumtartalmát pedig 430–480 mg/kg közöttinek mérték. Ezek az értékek kálium esetében a 2–3. hétig 1490–1760 mg/kg-ra, nátrium esetében pedig a 3–5. hétig 300–370 mg/kg értékre csökkennek.

A kecske kolosztrumának és tejének cinktartalmát jelentős mértékben befolyásolja a takarmányozás. A kolosztrum szárazanyagra vonatkoztatott cinktartalmát a laktáció első napján 59,8 (42,0) mg/kg-nak, a laktáció 14. napján a tejét pedig 32,8 (24,0) mg/kg-nak mérték. A zárójelben a cinkhiányos takarmányon tartott kecskék kolosztrumának és tejének cinktartalma látható. A nyugat-afrikai törpekecske első napi kolosztrumának vastartalmát 2,68 mg/kg-nak, réztartalmát 3,25 mg/kg-nak, mangántartalmát 0,20 mg/kg-nak, cinktartalmát pedig 13,32 mg/kg-nak mérték. Ezek az értékek az ötödik napig, illetve a laktáció első hónapjáig a következőképpen változnak: vas esetében 2,00–0,50 mg/kg, réz esetében 3,00–0,59 mg/kg, mangán esetében 0,18–0,035 mg/kg, cink esetében pedig 14,38–4,05 mg/kg. A laktáció átlagában a kecsketej cinktartalmát 2–5 mg/kg-nak, vastartalmát 0,3–0,6 mg/kg-nak, réztartalmát 0,13–0,29 mg/kg-nak, mangántartalmát pedig 0,05–0,19 mg/kg közöttinek állapították meg.

A kecskekolosztrum, az átmeneti tej és a tej általunk mért hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulását az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig a 2.1.41. táblázat mutatja.

2.1.41. táblázat - A nemesített magyar fehér kecske kolosztruma és teje hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig

Vizsgált kompo- nens (mg/kg)

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05

1

2

3

5

7

30

Hamu (g/100 g)

1,172

0,967

0,914

0,910

0,839

0,848

0,857

Kálium

1514

1516

1539

1396

1447

1512

1543

Nátrium

601

485

433

499

381

412

438

Kalcium

2303

1933

1815

1561

1498

1471

1498

Foszfor

2095

1576

1380

1343

1162

1015

954

Magnézium

294

167

125

133

124

129

153

Cink

21,78

8,88

7,26

7,61

6,12

5,06

3,57

Vas

2,20

2,06

1,61

1,97

1,79

1,61

1,75

Réz

0,734

0,755

0,558

0,544

0,555

0,539

0,529

Mangán

0,119

0,095

0,081

0,083

0,073

0,070

0,061


A táblázat adataiból megállapítható, hogy a kálium kivételével a hamu-, a makro- és mikroelemek mennyisége logaritmikusan csökken az ellés után eltelt idő függvényében. A kolosztrum szárazanyagában – a szarvasmarhához hasonlóan – a hamu és a kálium logaritmikusan nő, a cink logaritmikusan csökken, a nátrium, kalcium, foszfor és magnézium esetében pedig parabolikus egyenletek írják le a változást. A vas, a réz és a mangán esetében a változást itt sem tudtuk egyenletekbe foglalni.

A makro- és mikroelemeket egyenként vizsgálva megállapítottuk, hogy a legnagyobb változás a cink- és magnéziumtartalomban figyelhető meg a vizsgált periódusban. Mintegy felére csökken a foszfortartalom, 60–65%-ára a kalcium- és a mangántartalom, 70–75%-ára pedig a hamu-, a nátrium-, a vas- és a réztartalom. Gyakorlatilag nem változik a kolosztrum periódus alatt a kálium mennyisége.

A kecsketej hamutartalma átlagosan 0,80–0,82%, az eltérés az átlagtól csekély. Nagyobb az eltérés a káliumtartalomban (1500–2400 mg/kg), míg a nátriumtartalom ismét szűkebb intervallumban mozog (400–560 mg/kg). A kecsketej kalciumtartalmát 900–1500 mg/kg közöttinek, foszfortartalmát pedig 800–1200 mg/kg közöttinek mérték. A kecsketej magnéziumtartalma 100–170 mg/kg között van.

Az ivarzás előtt 1–4 nappal a kecske tejének nátriumtartalma 440 mg/kg-ról 850 mg/kg-ra nő, káliumtartalma pedig 1950 mg/kg-ról 1560 mg/kg-ra csökken. Az ivarzás kezdetére a kecske tejének összetétele visszaáll a normális szintre. Éhező kecskék tejének nátriumtartalma 24 órával az éhezés megkezdése után jelentős mértékben nő, káliumtartalma pedig csökken. A kecsketej káliumtartalma – 1950–2150 mg/kg – nagyobb, mint a tehéntejé, nátriumtartalma (340–460 mg/kg) viszont némileg kisebb.

Egy kísérletben a kecsketej kalciumtartalmára 963–1741 mg/kg, foszfortartalmára pedig 414–846 mg/kg közötti értéket határoztak meg. A kalcium–foszfor arány a kecske tejében 1,47–3,42 között alakul.

A tehéntejjel összehasonlítva megállapítják, hogy a kecsketej 20%-kal több kalciumot és 7%-kal több foszfort tartalmaz, mint a tehéntej, és a Ca-P arány is nagyobb, mint a tehéntejben.

A kecsketej általunk mért hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulását a laktáció folyamán a 2.1.42. táblázat tartalmazza. Azonos laktációs stádiumban, illetve mintavételi időpontban nincs szignifikáns különbség a vizsgált kecskefajták között.

2.1.42. táblázat - A kecsketej hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulása a laktáció folyamán

Vizsgált komponens (mg/kg)

Fajta

A laktáció hónapja

1

3

9

Hamutartalom (g/100 g)

Szánentáli

0,857

0,766

1,320

Alpesi

0,796

0,772

1,351

Parlagi

0,825

0,851

1,320

Kálium

Szánentáli

1543

1388

1279

Alpesi

1592

1489

1198

Parlagi

1515

1321

1040

Nátrium

Szánentáli

438

505

1392

Alpesi

440

432

1331

Parlagi

432

540

1380

Kalcium

Szánentáli

1498

1219

2064

Alpesi

1433

1164

2205

Parlagi

1547

1319

2167

Foszfor

Szánentáli

954

772

1606

Alpesi

981

734

1849

Parlagi

964

905

1732

Magnézium

Szánentáli

153

122

295

Alpesi

152

123

333

Parlagi

161

158

362

Cink

Szánentáli

3,57

3,65

2,87

Alpesi

3,67

3,54

3,02

Parlagi

3,58

3,86

3,25

Vas

Szánentáli

1,75

2,02

1,47

Alpesi

2,02

1,85

1,42

Parlagi

2,02

1,76

1,57

Réz

Szánentáli

0,529

0,465

0,494

Alpesi

0,591

0,619

0,677

Parlagi

0,557

0,611

0,408

Mangán

Szánentáli

0,061

0,073

0,173

Alpesi

0,067

0,075

0,152

Parlagi

0,067

0,095

0,160


A laktáció folyamán nő a tej hamu-, nátrium-, kalcium-, foszfor-, magnézium- és mangántartalma, kálium-, cink-, vas- és réztartalma pedig csökken. A kecsketej szignifikánsan több hamut, kalciumot, káliumot, vasat és rezet, szignifikánsan kevesebb cinket tartalmaz, mint a tehéntej, a tej nátrium-, foszfor-, magnézium- és mangántartalmában pedig nincs szignifikáns különbség a két faj között.

2.1.2.6. A kolosztrum és a tej vitamintartalma

A kecske kolosztrumának vitamintartalmáról a szakirodalomban alig található adat. Mi a kecske kolosztrumának C-vitamin-tartalmát közvetlenül az ellés után vett mintákból 32,65–41,83 mg/kg között mértük, ahol tíz egyed átlagában a C-vitamin tartalom 36,49 mg/kg volt.

A kecsketej vitamintartamáról általában megállapítják, hogy nagyon hasonlít a tehéntejéhez, B6- és B12-vitaminból viszont sokkal kevesebbet tartalmaz. A kevesebb B12-vitamin a kecsketejben, úgy tűnik, nem a kobalthiány következménye, mivel a kobalt kiegészítés hatására csak a kolosztrum, illetve a laktáció első hetében fejt tej B12-vitamin-tartalma nőtt, de a kobalt kiegészítés nem volt lényeges hatással a laktáció későbbi szakaszában fejt tej B12-vitamin-tartalmára. A kecsketej C-vitamin-tartalmát 15–25 mg/kg közöttinek mérték. Néhányan több C-vitamint mértek a kecsketejben, mint a tehéntejben, néhányan viszont a két faj tejének C-vitamin-tartalmát azonosnak tartják. Méréseink szerint (2.1.43. táblázat) a kecsketej C-vitamin-tartalmában a vizsgált három kecskefajta (szánentáli, alpesi, parlagi) között azonos laktációs stádiumban nincs szignifikáns különbség. A három genotípus együttes átlagában a kecsketej szignifikánsan több (24,6 mg/kg) C-vitamint tartalmaz a laktáció elején, mint a laktáció harmadik harmadában (19,6 mg/kg) vagy a laktáció végén (15,0 mg/kg). A laktáció elején a kecsketej több mint másfélszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a tehéntej. A laktáció későbbi szakaszában a két faj között a különbségek csökkennek, és a laktáció végén már nincs szignifikáns különbség a tehéntej és a kecsketej C-vitamin-tartalmában.

2.1.43. táblázat - A kecsketej C-vitamin-tartalmának alakulása a laktáció folyamán (mg/kg)

Fajta

A laktáció hónapja

1

3

7

9

Szánentáli

23,95 (7)

22,83 (6)

19,95 (17)

15,06 (14)

Alpesi

24,19 (7)

23,99 (12)

19,64 (14)

14,96 (11)

Parlagi

25,56 (14)

24,48 (7)

19,17 (10)

14,88 (4)

Fajták átlaga

24,56

23,77

19,59

14,97


2.1.2.7. Az ikervemhesség hatása a kolosztrum összetételére

Egyet és ikreket ellett kecskék kolosztruma szárazanyag- és fehérjetartalmát a 2.1.44. táblázat, immunglobulin-G tartalmát valamint az aminosav-összetétel alapján számolt biológiai értékét a 2.1.45. táblázat, a makro- és mikroelemtartalmát pedig a 2.1.46. táblázat tartalmazza. Az ikreket ellett kecskék kolosztruma közvetlenül az ellés után mintegy 5,9%-kal több szárazanyagot, 3,4%-kal több összes fehérjét, 3,7%-kal több savófehérjét és valódi savófehérjét, fél százalékkal több kazeint és 0,06%-kal több számított fehérjét (NPN × 6,38) tartalmaz, mint az egyet elletteké (2.1.32. ábra). A különbségek a szárazanyag, az összes fehérje, a valódi fehérje, a savófehérje és a valódi savófehérje esetében szignifikánsak. A kazein- és a számítottfehérje- (NPN × 6,38)-tartalomban a két csoport között szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni. Ezek a különbségek 24, illetve 48 órával az ellés után megszűnnek. Ezen időpontokban a kolosztrum összetételében szignifikáns különbséget kimutatni már nem lehet.

2.1.44. táblázat - A kecskekolosztrum szárazanyagának és fehérjefrakcióinak változása az ikervemhesség hatására

A vizsgált alkotórész (%)

Az ellés után eltelt idő (óra)

0,5–1,5

22–26

44–52

egyes

iker

egyes

iker

egyes

iker

ellés

ellés

ellés

n

6

4

6

4

6

4

Szárazanyag

26,38

32,25

19,81

20,45

18,08

18,20

Összes fehérje

15,28

18,65

7,50

7,73

5,94

5,99

Valódi fehérje

14,92

18,20

7,28

7,51

5,75

5,80

Savófehérje

9,01

12,68

3,13

3,28

1,83

1,81

Valódi savófehérje

8,58

12,26

2,93

3,06

1,63

1,62

Kazein

5,61

6,08

4,41

4,38

4,17

4,12

NPN × 6,38

0,358

0,420

0,211

0,221

0,182

0,179


2.1.45. táblázat - A kecskekolosztrum immunglobulin-G tartalmának (mg/cm3) és biológiai értékének változása az ikervemhesség hatására

A vizsgált alkotórész (%)

Az ellés után eltelt idő (óra)

0,5–1,5

22–26

44–52

egyes

iker

egyes

iker

egyes

iker

ellés

ellés

ellés

Immunglobulin-G

112,2

132,4

24,1

24,8

5,9

6,3

Biológiai érték

127,44

137,76

113,85

124,42

110,39

110,17


2.1.32. ábra - Az ikervemhesség hatása a kecske kolosztrumának szárazanyagára és fehérjefrakcióira

Az ikervemhesség hatása a kecske kolosztrumának szárazanyagára és fehérjefrakcióira


Az első fejésű kolosztrum 20,2 mg/cm3-rel több immunglobulin-G-t tartalmaz az ikreket ellett anyáknál, mint az egyet elletteknél (2.1.45. táblázat és 2.1.33. ábra). A különbség P = 0,1% szinten szignifikáns. Az ellés után közvetlenül, de 24 óra múlva is az ikreket ellett kecskék kolosztrumfehérjéjének biológiai értéke nagyobb az egyet ellettekénél. Erre feltehetőleg magyarázatul szolgál a nagyobb savófehérje-arány az ikreket ellettek kolosztrumában, hiszen jól ismert, hogy a savófehérje biológiai értéke nagyobb, mint a kazeiné. 48 órával az ellés után a két csoport kolosztrumfehérjéjének biológiai értéke már azonos, és nem találtunk különbséget a kolosztrum makro- és mikroelemtartalmában sem az egyet és ikreket ellett kecskék között (2.1.46. táblázat, 2.1.34. ábra).

2.1.33. ábra - Az ikervemhesség hatása a kecske kolosztrumának immunglobulin-G-tartalmára és biológiai értékére

Az ikervemhesség hatása a kecske kolosztrumának immunglobulin-G-tartalmára és biológiai értékére


2.1.34. ábra - Az ikervemhesség hatása a kecske kolosztrumának makroelemtartalmára

Az ikervemhesség hatása a kecske kolosztrumának makroelemtartalmára


2.1.46. táblázat - A kecskekolosztrum makro- és mikroelemtartalmának változása az ikervemhesség hatására (mg/kg)

A vizsgált alkotórész (%)

Az ellés után eltelt idő (óra)

0,5–1,5

22–26

44–52

egyes

iker

egyes

iker

egyes

iker

ellés

ellés

ellés

Kálium

1514

1602

1516

1524

1539

1562

Nátrium

601

684

485

497

433

496

Kalcium

2303

2330

1933

1862

1815

1901

Foszfor

2095

2002

1576

1491

1380

1415

Magnézium

294

289

167

173

125

129

Mangán

0,119

0,123

0,095

0,097

0,081

0,079


2.1.3. Juh

2.1.3.1. A kolosztrum és a tej szárazanyag- és fehérjetartalma, valamint fehérjefrakciói

A szakirodalmi adatok tanúsága szerint a kolosztrum összetétele lényegesen különbözik a normális tejétől; összetétele szinte óráról órára változik, és csak az ellés utáni 3–5. nap körül éri el a normális tej értékeit. A szerzők többsége a juhkolosztrum szárazanyag-tartalmát 30–35%, a fehérjetartalmát pedig 16–20% közöttinek mérte. A suffolk × clun forest fajtájú juhok ellés utáni 24–48 óra között fejt kolosztrumának szárazanyag-tartalmát 19,3%-nak, fehérjetartalmát pedig 5,0%-nak mérték. A tej szárazanyag-tartalma az ellés utáni 21. napig 18,2%-ra, fehérjetartalma 4,3%-ra csökkent, a 49. napig pedig 18,4%-ra, illetve 4,9%-ra nőtt.

1983 és 1990 között vizsgálva a juh kolosztrumának és tejének összetételét a következő kísérleteket végeztük: Elsőként 18 magyar fésűsmerinó (MFM) anyajuh – amelyek közül 11 egyet, 7 pedig ikreket ellett – kolosztrumának és tejének összetételét határoztuk meg. A mintavétel az ellés után közvetlenül, majd az ellés utáni 1., 2., 3., 5., 10., 20. és 30. napon történt. Kísérleteink második szakaszában 40 MFM, 20 awassi, 14 langhe, 22 szarda, 16 cigája, 11 cikta, 12 fekete racka, nyolc fehér racka, négy karakül, három kent és egy vadjuh kolosztruma és teje összetételét vizsgáltuk a laktáció 40. napjáig. Mindkét kísérletben kb. 50–100 cm3 térfogatú tejmintákat fejtünk ki analízisre, és ha módunk volt rá a kolosztrum mintavételnél is, de a tejmintavételnél mindenképpen ügyeltünk arra, hogy a tőgyet vagy a mintázott tőgyfelet teljes mértékben kifejjük. Annak eldöntésére, hogy van-e különbség az egyet és ikreket ellett juhok kolosztrumának összetételében, újabb kísérletben analizáltuk 22 egyet és 24 ikreket ellett MFM első fejésű kolosztrumát.

A MFM kolosztruma és teje szárazanyag- és fehérjetartalmának, valamint fehérjefrakcióinak és azok megoszlásának alakulását az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig a 2.1.47. táblázat tartalmazza. A MFM, az awassi, a langhe, a szarda, a cigája, a cikta, a fekete racka, a fehér racka, a karakül, a kent és a vadjuh első fejésű kolosztrumának és a laktáció 20–40. napja közt fejt tejének szárazanyag- és fehérjetartalmát, valamint fehérjefrakcióit a 2.1.48. táblázatban foglaltuk össze.

2.1.47. táblázat - A magyar fésűsmerinó kolosztruma és teje szárazanyag- és fehérjetartalmának, valamint fehérjefrakcióinak és azok megoszlásának alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig

A vizsgált komponens

(g/100 g)

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05

1

2

3

5

10

20

30

Szárazanyag

28,01

22,38

19,63

18,68

18,73

19,05

18,73

18,84

Összes fehérje

18,21

9,96

6,31

6,28

6,37

5,74

6,04

5,88

Valódi fehérje

17,80

9,59

6,06

6,02

6,11

5,51

5,80

5,65

Savófehérje

12,53

6,43

3,33

3,15

2,12

1,88

1,55

1,25

Valódi savófehérje

12,12

6,06

3,08

2,89

1,86

1,65

1,31

1,02

Kazein

5,68

3,53

2,98

3,13

4,25

3,86

4,49

4,63

NPN × 6,38

0,41

0,37

0,25

0,26

0,26

0,23

0,24

0,23

Összes fehérje

100

100

100

100

100

100

100

100

Valódi fehérje

97,75

96,29

96,04

95,86

95,92

95,99

96,03

96,09

Savófehérje

68,8

64,6

52,8

50,2

33,3

31,4

25,7

21,3

Valódi savófehérje

66,55

60,89

48,84

46,06

29,22

27,39

21,73

17,39

Kazein

31,2

35,4

47,2

49,8

66,7

68,6

74,3

78,7

NPN × 6,38

2,25

3,71

3,96

4,14

4,08

4,01

3,97

3,91

Savófehérje

100

100

100

100

100

100

100

100

Valódi savófehérje

96,73

94,25

92,49

91,75

87,74

87,76

84,52

81,60

NPN × 6,38

3,27

5,75

7,51

8,25

12,26

12,24

15,48

18,40


2.1.48. táblázat - Különböző genotípusú juhok első fejésű kolosztrumának és a laktáció 20–40. napja közt fejt tejének összetétele

Fajta

A vizsgált komponens (g/100 g)

száraz-anyag

összes fehérje

valódi fehérje

savó-fehérje

valódi savó-fehérje

kazein

NPN × 6,38

hamu

Kolosztrum

Magyar fésűs-merinó

34,80

19,47

19,00

13,25

12,76

6,31

0,475

1,060

Awassi

34,79

16,79

16,41

10,08

9,71

6,71

0,373

0,984

Langhe

33,73

18,63

17,72

10,25

9,77

8,38

0,475

1,134

Szarda

32,91

18,15

17,67

11,40

10,92

6,75

0,476

1,042

Cigája

30,93

15,03

14,45

9,95

9,37

5,08

0,576

0,936

Cikta

30,46

15,30

14,88

8,86

8,44

6,44

0,416

1,072

Fekete racka

41,91

21,10

20,47

14,98

14,35

6,12

0,632

1,121

Fehér racka

35,80

19,62

19,05

12,08

11,53

7,52

0,552

1,108

Karakül

35,56

19,55

18,99

10,56

10,05

8,94

0,512

1,160

Kent

38,05

23,90

23,18

17,60

16,88

6,30

0,720

1,131

Vadjuh

33,57

18,90

18,40

10,32

9,82

8,58

0,504

1,118

Tej

Magyar fésűs-merinó

18,79

5,94

5,70

1,32

1,08

4,61

0,241

0,953

Awassi

18,61

4,62

4,33

1,06

0,76

3,59

0,292

0,903

Langhe

18,05

5,71

5,34

1,28

0,96

4,43

0,208

0,968

Szarda

16,16

4,86

4,61

1,33

1,08

3,53

0,247

0,868

Cigája

17,60

5,53

5,18

1,54

1,19

3,99

0,349

0,895

Cikta

17,15

5,21

4,96

1,33

1,07

3,88

0,257

0,918

Fekete racka

15,75

5,52

5,22

1,23

0,93

4,29

0,300

0,885

Fehér racka

16,71

5,92

5,67

1,30

1,05

4,63

0,247

0,901

Karakül

21,60

5,57

5,30

1,46

1,18

4,11

0,278

0,913

Kent

18,00

5,15

4,82

1,14

0,81

4,01

0,330

0,951


Megállapítottuk, hogy az összes vizsgált alkotórész rohamosan csökken az ellés utáni második-harmadik napig, az ötödik nap után a savófehérje és a valódi savófehérje kivételével az összes többi alkotórész állandó szintre áll be, míg e két alkotórész csak az ellés utáni 20. nap után éri el a normális juhtej szintjét (2.1.35. ábra). A fehérjefrakciók megoszlását vizsgálva az összes fehérje százalékában, valamint a valódi savófehérje és az NPN megoszlását vizsgálva a savófehérje százalékában úgy találtuk, hogy a savófehérje és a valódi savófehérje aránya lényegesen csökken, a kazein és az NPN aránya nő, a valódi fehérje aránya pedig alig változik a laktáció első hónapjában. A savófehérjén belül a valódi savófehérje aránya erőteljesen csökken, az NPN aránya pedig mintegy ötszörösére nő a laktáció 30. napjáig (2.1.36. ábra).

2.1.35. ábra - A juh kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak alakulása az ellés után

A juh kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak alakulása az ellés után


2.1.36. ábra - A juh kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak megoszlása az összes fehérje százalékában

A juh kolosztruma és teje fehérjefrakcióinak megoszlása az összes fehérje százalékában


A különböző fajtájú juhok első fejésű kolosztrumának összetételét összehasonlítva megállapítottuk, hogy a fehér és a fekete racka kolosztrumának szárazanyag-tartalma a legnagyobb, a cigája, a cikta és a szarda kolosztrumának szárazanyag-tartalma a legkisebb, míg a többi fajta közbülső értéket foglal el a felsorolt genotípusok között.

A kolosztrum összesfehérje-, valódifehérje-, savófehérje- és valódisavófehérje-tartalma a fekete és a fehér rackánál, valamint a magyar fésűsmerinónál a legnagyobb, a cigájánál, a ciktánál és az awassinál a legkisebb, a langhe és a szarda pedig közbülső értéket foglal el a felsorolt genotípusok között. A kolosztrum kazeintartalma a langhe-nál és a fehér rackánál a legnagyobb, a többi genotípus kolosztrumának kazeintartalma pedig csaknem azonos. A kolosztrum NPN-tartalmában a legnagyobb értéket a fehér rackánál és a cigájánál, a legkisebbet pedig az awassinál és a ciktánál mértük.

A juhtej szárazanyag-tartalmát 16,5–19,3%-nak, fehérjetartalmát 4,9–5,5%-nak, kazeintartalmát 4,41%-nak (3,8–5,1%), nem kazein nitrogénből származó fehérjetartalmát (savófehérje) pedig 1,73%-nak (1,4–2,2%) mérték. A zárójelben a szélsőértékeket tüntettük fel. Hazánkban a március-augusztusi mintavételek átlagában a juhtej szárazanyag-tartalmát 18,55%-nak, fehérjetartalmát pedig 5,49%-nak mérték, ahol a szárazanyag-tartalom 17,62% és 19,80% között, a fehérjetartalom pedig 5,05% és 6,11% között változott.

A laktáció folyamán lejátszódó változást vizsgálva megállapították, hogy a juhtej fehérjetartalma a zlatusa fajtánál 4,84%-ról 7,61%-ra, a keletfríznél 4,68%-ról 8,96%-ra, a keresztezetteknél pedig 4,52%-ról 7,89%-ra nő. Mások szerint a laktáció első és nyolcadik hónapja között a fehérjetartalom 5,64%-ról 6,25%-ra, a laktáció második és hetedik hónapja között a szárazanyag-tartalom 18,63%-ról 20,62%-ra, a fehérjetartalom 5,46%-ról 6,72%-ra, a kazeintartalom 4,47%-ról 5,72%-ra, a laktáció 21. és 49. napja között a tej szárazanyag-tartalma 18,2%-ról 18,4%-ra, fehérjetartalma pedig 4,3%-ról 4,9%-ra nőtt.

A különböző fajtájú juhok tejének összetételét (2.1.48. táblázat) a laktáció 20–40. napjának átlagában vizsgálva megállapítottuk, hogy a viszonyok lényegesen megváltoztak a kolosztrum összetételénél tárgyaltakhoz képest. A tej szárazanyag-tartalma a merinónál, a karakülnél és az awassinál a legnagyobb, a szardánál és a fekete, valamint fehér rackánál a legkisebb. A merinó, a fekete racka és a langhe tejének a legnagyobb, az awassi és a szarda tejének pedig a legkisebb az összes- és valódifehérje-tartalma. A merinó és a cigája tejének a legnagyobb a savófehérje és a valódisavófehérje-tartalma. A nagyobb kazeintartalmat a merinó, a langhe, a fekete és a fehér racka, a kisebbet pedig a cigája, a cikta, a szarda és az awassi tejében mértük. Legnagyobb a kent, a fekete racka és a cigája tejének NPN-tartalma.

A kazein és a savófehérje arányát vizsgálva az összes fehérje százalékában a vizsgált fajtákat két nagy csoportra lehet osztani. Az első csoportba tartozó magyar fésűsmerinó, awassi, langhe, fekete és fehér rackánál a kazein aránya az összes fehérjén belül 77,6–78,2% között, a savófehérje aránya pedig 21,8–22,4% között változik. A második csoportba tartozó szarda, cigája és cikta teje az összes fehérjén belül lényegesen kevesebb kazeint (72,2–74,5%) és több savófehérjét (25,5–27,8%) tartalmaz az első csoportba besoroltakhoz képest. A fentiekből következik, hogy – mivel a sajtgyártás fő fehérjéje a kazein – az első csoportba tartozó fajták teje alkalmasabb a tejipari feldolgozásra, a második csoportba tartozóké pedig (a nagyobb biológiai értékű savófehérje magasabb arányának köszönhetően) folyadéktejként való elfogyasztásra. A karakül és a kent teje a nagyobb szárazanyag-tartalmú és a közepes fehérjetartalmú tejek közé sorolható. A fehérjefrakciók megoszlását vizsgálva a kent az első, a karakül pedig inkább a második csoportba sorolható.

2.1.3.2. A kolosztrum és a tej, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetétele és biológiai értéke

A juhkolosztrum és a juhtej aminosav-összetételével és aminosav-összetételének változásával kapcsolatban csak a suffolk × clun forest anyajuhok kolosztrumát vizsgálták. A vizsgálatok szerint nem változik (!) a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-öszszetételének nagyobb részét adó nem esszenciális aminosavak és az esszenciális aminosavak egy részének mennyisége a tejfehérjében az ellés után eltelt idő függvényében. Nő a tejfehérjében a metionin, csökken az izoleucin mennyisége, és kismértékű csökkenést tapasztaltak a leucin és a cisztin esetében is. Megállapítják, hogy az egyedek között a tejfehérje aminosav-összetételében mért különbségek elhanyagolhatók, és az ellés után eltelt idő befolyása igen csekély a tejfehérje aminosav-összetételére.

A magyar fésűsmerinó kolosztruma és teje aminosav-tartalmának, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetételének alakulását az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig a 2.1.49. és a 2.1.50. táblázat tartalmazza. A kolosztrum és a juhtej aminosav-tartalmának alakulását vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében megállapítható, hogy a juh kolosztruma mintegy háromszor annyi aminosavat tartalmaz, mint az ellés utáni 2–5. napon fejt átmeneti tej vagy a laktáció 30. napján fejt tej. A csökkenés nyilvánvaló, hisz a kolosztrum aminosav-tartalma párhuzamosan változik a kolosztrum összesfehérje-tartalmával.

2.1.49. táblázat - A magyar fésűsmerinó kolosztruma és teje aminosav-tartalmának alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig (g aminosav/100 g tej)

Aminosav

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05

2

5

30

Asp

1,74

0,54

0,49

0,48

Thr

1,13

0,30

0,24

0,22

Ser

1,30

0,35

0,28

0,27

Glu

3,34

1,30

1,25

1,23

Pro

1,83

0,60

0,57

0,57

Gly

0.55

0,16

0,12

0,20

Ala

0,76

0,24

0,20

0,20

Cys

0,38

0,092

0,065

0,06

Val

1,17

0,37

0,32

0,32

Met

0,41

0,18

0,17

0,15

Ile

0,68

0,28

0,23

0,23

Leu

1,57

0,58

0,51

0,50

Tyr

0,82

0,29

0,26

0,25

Phe

0,85

0,30

0,27

0,26

Lys

1,33

0,50

0,47

0,47

His

0,39

0,16

0,14

0,13

Arg

0,67

0,22

0,20

0,20

Trp

0,29

0,10

0,09

0,09

NH3

0,26

0,11

0,10

0,11


2.1.50. táblázat - A magyar fésűsmerinó kolosztrum- és tejfehérjéje aminosav-összetételének alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig (g aminosav/100 g fehérje)

Aminosav

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05

2

5

30

Asp

9,08

8,23

8,32

8,25

Thr

5,97

4,53

4,10

4,32

Ser

6,83

5,32

4,70

4,75

Glu

17,47

19,80

21,25

21,19

Pro

8,57

9,17

9,73

9,81

Gly

2,87

2,35

2,01

2,05

Ala

3,97

3,72

3,43

3,40

Cys

2,00

1,45

1,12

0,84

Val

6,12

5,65

5,42

5,49

Met

2,13

2,72

2,88

2,92

Ile

3,53

4,02

3,95

4,31

Leu

8,15

8,56

8,58

8,92

Tyr

4,28

4,37

4,35

4,43

Phe

4,25

4,57

4,63

4,72

Lys

6,93

7,63

7,88

8,21

His

2,02

2,40

2,40

2,75

Arg

3,48

3,32

3,33

3,42

Trp

1,51

1,49

1,52

1,51

NH3

1,37

1,65

1,73

1,81


A juhtejfehérje aminosav-összetételének változását vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében megállapítható, hogy az aminosavak közül az Asp, a Thr, a Ser, a Gly, az Ala, a Cys és a Val csökken, a Glu, a Pro, a Met, az Ile, a Leu és a Lys nő, a Tyr, a Phe, az Arg és a Trp pedig nem mutat lényeges változást a kolosztrum periódus alatt.

A kolosztrumfehérje esszenciális és nem esszenciális aminosavait vizsgálva kitűnik, hogy az esszenciális aminosavak egy része csökken (legszembetűnőbb a csökkenés a treonin, a valin és a cisztin esetében), a nem esszenciális aminosavak közül pedig az aminosavak több mint egyharmadát kitevő glutaminsav és prolin nő a kolosztrum-, illetve a tejfehérjében az ellés után eltelt idő függvényében. Az esszenciális aminosavak egy része csökkenésének, valamint a glutaminsav és a prolin növekedésének megfelelően az ellés után közvetlenül fejt kolosztrumfehérje biológiai értéke a legnagyobb (108,5). A biológiai érték 48 óra alatt 101,2-re, öt nap alatt pedig 78,74-re csökken, és úgy tűnik, hogy ez az érték a laktáció első hónapja végéig már nem változik.

Eredményeinknek szinte teljesen ellentmond a szakirodalomban megjelent egyetlen adat, amely szerint nem változik a kolosztrum aminosav-tartalma az ellés után eltelt idő függvényében, és a fehérje aminosav-összetételére is igen csekély befolyással van az ellés után eltelt idő. Az ellentmondást feloldja az, hogy míg a mi vizsgálataink az ellés után közvetlenül fejt kolosztrum összetételére is kiterjedtek, addig az idézett kutatók csak az ellés után 24–48 óra múlva vették az első mintát, amelynek összetétele – több aminosav esetében – a mi méréseink szerint sem különbözik lényegesen az átmeneti tej és a normális tej összetételétől. A döntő változás a fehérjetartalomban és a fehérjefrakcióknál, valamint az aminosav-tartalomban és a fehérje aminosav-összetételében az ellés utáni 24–48 óra alatt játszódik le, a változás ezt követően a legtöbb esetben már csekély. Az idézett szerzők pedig éppen ezt az időszakot nem vizsgálták, tehát lényeges változásról nem is tudtak beszámolni.

A laktáció 30. napján fejt juhtej aminosav-tartalmát és a juhtejfehérje aminosav-összetételét a 2.1.49. és a 2.1.50. táblázat tartalmazza. A gyermek FAO/WHO által megállapított esszenciálisaminosav-szükségletét a juhtejfehérje aminosav-összetételéhez hasonlítva megállapítható, hogy a juhtejfehérje esszenciálisaminosav-tartalma lényegesen meghaladja a szükségletet, tehát a juhtejjel a fejlődő szervezet aminosavigényét teljes mértékben ki lehet elégíteni.

A juhtejfehérje aminosav-összetételét a kecskééhez és a szarvasmarháéhoz hasonlítva megállapítottuk, hogy a juhtejfehérje Asp-, Glu-, Gly-, Ala-, Cys-, Tyr-, Phe-, Lys-, Arg- és Trp-tartalma nagyobb mind a kecskéénél, mind a szarvasmarháénál. A juhtejfehérje több Thr-t, Pro-t, Met-t és His-t tartalmaz, mint a tehéné, de kevesebbet mint a kecskéé. A juhtejfehérje tartalmazza a legkevesebb Ser-t, Val-t és Ile-t, Leu-tartalma viszont nagyobb mint a kecskéé, de kisebb mint a szarvasmarháé. A felsorolt különbségek csak az alábbi esetekben voltak statisztikailag bizonyíthatók:

  • A juhtejfehérje P = 1% szinten több Phe-t, Lys-t, Arg-t, Trp-t és Glu-t tartalmazott, mint a kecskéé.

  • A juhtejfehérje P = 5% szinten több Asp-t és Thr-t, P = 1% szinten pedig több Met-t és Trp-t tartalmazott mint a tehéné.

  • A juhtejfehérje kevesebb Pro-t (P = 1%) és Thr-t (P = 5%) tartalmazott, mint a kecskéé, és kevesebb Ser-t (P = 5%), valamint Val-t és Ile-t (P = 1%), mint a tehéné.

Összehasonlítva a kecsketej-, a juhtej- és a tehéntejfehérje biológiai értékét megállapítottuk, hogy a három állatfaj közül a kecske tejfehérjéjének biológiai értéke a legnagyobb, a tehéntejé a legkisebb, a juhtej pedig a tehéntejhez közel eső közbülső értéket mutat. A biológiai értékben tapasztalt különbségeket magyarázza egyfelől az, hogy a kecsketej jóval nagyobb arányban tartalmaz savófehérjét, mint a juh- és a tehéntej, másrészt a kecsketej fehérjéje több treonint tartalmaz, mint a tehéntejé és a juhtejé.

2.1.3.3. A kolosztrum és a tej zsírtartalma és zsírsav-összetétele

Közvetlenül az ellés után a kolosztrum zsírtartalma 17,5–18,5% körül alakul. Ez az érték az ellés után 24 órával 14,1–14,5%-ra, a második nap végére 10,4–10,6%-ra, a tizedik nap végére pedig 9,85%-ra csökken. A hegyi legelőkön tartott juhok kolosztrumának zsírtartalmát közvetlenül az ellés után 17%-nak találták, ami a harmadik nap végére 10%-ra csökkent. Az alföldi legelőkön tartott juhok kolosztrumának zsírtartalma ennél lényegesen kevesebb (14%). Mind a hegyi, mind az alföldi legelőkön tartott juhok tejének zsírtartalma a laktáció második hónapjában érte el minimumát 6,2%-kal. Más vizsgálatok szerint a tej zsírtartalma a laktáció harmadik hónapjában érte el legalacsonyabb értékét (8,2%), ami a továbbiakban 13,0%-ra nőtt a laktáció végére.

Az évszak hatását vizsgálva a juhtej zsírtartalmára megállapították, hogy az márciusban a legkevesebb (7,6%), augusztusban pedig a legmagasabb, 9,0%. A laktáció folyamán vizsgálva a juh tejének zsírtartalma a laktáció kezdetén mért 4,1%-ról 10,0%-ra nőtt. Mások szerint viszont a laktáció csak csekély hatással van a tej zsírtartalmára. A clun forest juhok tejének zsírtartalmát 6,2%-nak találták. Hazánkban a juhtej zsírtartalmát 7,2–7,5% között mérték.

A tejzsír zsírsav-összetételében dominál az olajsav, aminek koncentrációja a kolosztrum periódusban 45% körül alakul, a normál tejben viszont 33%-ra csökken. Minimális növekedés volt tapasztalható a kolosztrum szakaszban a C4:0 és a C6:0 zsírsavak esetében.

Az összes többi zsírsav koncentrációjában nem tapasztaltak változást a kolosztrum periódusban. A palmitinsav és a sztearinsav koncentrációja a kolosztrumban és a tejben is 24–25% illetve 10–11%. A normál tej linolsavtartalma mintegy kétszerese a kolosztruménak. Az egyszeresen telítetlen C18:1 zsírsavak közül a C18:1t9 a kolosztrumban 1,83%-ban, a normál tejben pedig csak nyomokban fordul elő. A C18:1t11 koncentrációja a kolosztrumban 5,46%, az érett tejben pedig 11,90%. A C18:1 zsírsavak közül a C18:1c9 zsírsav a kolosztrumban 92,7%-ot, a tejben pedig 88,2%-ot tesz ki.

2.1.3.4. A kolosztrum és a tej laktóztartalma

Mind a hegyi, mind az alföldi legelőkön tartott juhok kolosztrumának laktóztartalma közvetlenül az ellés után 1,6–2,5% között van, amely érték a harmadik hét végére 5–6%-ra nő, a laktáció végéig pedig 3% körüli értékre csökken. Hazánkban a juhtej laktóztartalmát 4,16–4,20% közöttinek mérték, amelynek során a legalacsonyabb érték 3,92%, a legmagasabb pedig 4,35% volt.

Egy másik kísérletben a tej cukortartalmát 4,06–4,68% között találták, a tejcukor maximumára pedig 5,25%-ot kaptak. Clun forest juhok tejének laktóztartalmát 4,7%-nak mérték. A görög juhfajták tejének laktóztartalma átlagosan 4,95%. A laktáció folyamán vizsgálva a juh tejének laktóztartalmát megállapították, hogy az a laktáció első hetében nő, a laktáció 2–5. hete között változatlan maradt, majd a 6–7. héten csökken.

2.1.3.5. A kolosztrum és a tej makro- és mikroelemtartalma

A suffolk × clun forest juh kolosztrumának és tejének hamutartalmát vizsgálva megállapították, hogy a 24–48 órával az ellés után fejt kolosztrum hamutartalma 0,98%-ról a laktáció 21. napjáig 0,83%-ra csökken, majd a továbbiakban nő és az ellés utáni 49. napon eléri a 0,95%-ot. Az első laktációs masham juh kolosztruma és teje kálium- és nátriumtartalmának változását vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében az ellés utáni harmadik napon a kolosztrum káliumtartalmát 1,22 g/kg-nak mérték, ami a tizedik napig 0,97 g/kg-ra csökkent, majd a továbbiakban fokozatosan emelkedett, és a laktáció 50. napja körül elérte az 1,18 g/kg-ot. A nátriumtartalom a laktáció első három hetében nem változott, 0,83 g/kg körül alakult. A negyedik héttől fokozatosan nőtt és a laktáció 50. napján elérte az 1,04 g/kg-ot. A laktáció 5–7. hete között a tej káliumtartalmát 1,28, nátriumtartalmát pedig 0,94 g/kg-nak mérték.

A magyar fésűsmerinó kolosztruma és teje hamu-, valamint makro- és mikroelemtartalmának alakulását az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig a 2.1.51. táblázat tartalmazza, a különböző genotípusú juhok első fejésű kolosztrumának hamutartalma pedig a 2.1.48. táblázatban található. Megállapítható, hogy a magyar fésűsmerinó kolosztrumának hamu- és káliumtartalma csak minimálisan változik, nátriumtartalma felére, kalcium-, foszfor- és magnéziumtartalma pedig mintegy kétharmadára csökken a laktáció 30. napjáig. A mikroelemeket vizsgálva megállapítottuk, hogy a kolosztrum periódusban ötödére csökken a cinktartalom, felére a réz, felére-egyharmadára a vas- és egyharmadára a mangántartalom. A langhe, a fekete és a fehér racka kolosztrumának hamutartalma a legnagyobb, az awassié és a cigájáé pedig a legkisebb.

2.1.51. táblázat - A magyar fésűsmerinó kolosztruma és teje hamu-, valamint makroés mikroelem-tartalmának alakulása az ellés után eltelt idő függvényében a laktáció 30. napjáig

A vizsgált

Az ellés után eltelt idő (nap)

komponens (mg/kg)

0,05

2

5

30

Hamu (g/100 g)

1,028

0,957

0,959

0,954

Kálium

1481

1352

1341

1329

Nátrium

949

699

670

518

Kalcium

2437

1977

1889

1892

Foszfor

1829

1538

1482

1353

Magnézium

235

163

148

151

Cink

26,5

12,2

7,9

5,8

Vas

2,86

1,92

1,23

1,19

Réz

1,385

1,070

0,838

0,642

Mangán

0,302

0,167

0,143

0,112


Az irodalmi adatokat elemezve megállapítható, hogy a legtöbb szerző a juhtej hamutartalmát 0,88–0,90%, káliumtartalmát 1,40–1,90 g/kg, nátriumtartalmát 0,40–0,50 g/kg, kalciumtartalmát 1,80–2,40 g/kg, foszfortartalmát 1,0–1,6 g/kg, magnéziumtartalmát pedig 0,14–0,20 g/kg közöttinek találta. A mikroelemtartalomra vonatkozó igen kevés adatból kitűnik, hogy a juhtej valószínű cinktartalma 3–5 mg/kg, vastartalma 0,6–0,9 mg/kg, réztartalma 0,5–1,7 mg/kg, mangántartalma pedig 0,07–0,3 mg/kg között van. Hazánkban az üzemi juhtejminták hamutartalmát 0,835–0,854% közöttinek, a csarnoki juhtejét pedig 0,849–0,890% közöttinek mérték.

A magyar fésűsmerinótól a laktáció 30. napján fejt tej makro- és mikroelemtartalmát a 2.1.51 táblázat, a különböző genotípusú juhoknak a laktáció 20–40. napja között fejt teje hamutartalmát pedig a 2.1.48. táblázat mutatja.

A juhtej hamutartalma a langhe-nél, a kentnél és a merinónál a legnagyobb, a szardánál, a cigájánál és a fekete rackánál pedig a legkisebb. A laktáció 20–40. napja közt fejt tejminták káliumtartalmát 1329, nátriumtartalmát pedig 518 mg/kg-nak mértük. A juhtej kalciumtartalmát 1892, foszfortartalmát 1353, magnéziumtartalmát pedig 151 mg/kg-nak találtuk.

A juhtej cinktartalmára 5,8 mg/kg-ot, vastartalmára 1,19 mg/kg-ot, réztartalmára 0,642 mg/kg-ot, mangántartalmára pedig 0,112 mg/kg-ot kaptunk.

Összehasonlítva a laktáció első hónapjának végén fejt juh-, kecske- és tehéntej makro- és mikroelemtartalmát megállapítottuk, hogy a három faj tejének kálium-, nátrium-, magnézium- és mangántartalma nem különbözik szignifikánsan egymástól. A juhtej hamu-, valamint kalcium- és foszfortartalma P = 0,1% szinten szignifikánsan nagyobb mind a kecske-, mind a tehéntejénél. A juhtej cinktartalma P = 1% szinten szignifikánsan nagyobb, vastartalma pedig P = 5% szinten szignifikánsan kisebb mint a kecsketejé. A juh tejének réztartalma P = 1% szinten szignifikánsan nagyobb, mint a tehéntejé.

2.1.3.6. A kolosztrum és a tej vitamintartalma

A juhtej riboflavintartalmát 4,3 mg/kg, tiamintartalmát 0,7–1,2 mg/kg, nikotinsav-tartalmát 5,0–5,4 mg/kg, pantoténsav-tartalmát 3,4–5,3 mg/kg, B6-vitamin-tartalmát 0,52–0,70 mg/kg, folsavtartalmát 50–54 μg/kg, B12-vitamin-tartalmát 3,0–9,8 μg/kg, biotintartalmát pedig 50–90 μg/kg közöttinek mérték. Az értékekben mutatkozó eltérések nagy valószínűséggel a laktációban lévő különbségekkel magyarázhatók. A juhtej vitamintartalmának laktáció alatti változását részleteiben nem vizsgálták. Megállapították, hogy a juhtej B-vitamin-tartalma a folsav, a pantoténsav és a B6-vitamin kivételével lényegesen nagyobb, mint a tehéntejé. A juhtej C-vitamin-tartalmát 14–38 mg/dm3 közöttinek mérték.

2.1.3.7. Az ikervemhesség hatása a kolosztrum összetételére

A 11 egyet és a hét ikreket ellett magyar fésűsmerinó kolosztruma szárazanyagának és fehérjefrakcióinak változását az ellés utáni 44–52. óráig a 2.1.52. táblázat tartalmazza. Az immunglobulin-G-tartalom, a biológiai érték, továbbá a makro- és mikroelemtartalom változását a 2.1.53. táblázatban foglaltuk össze.

2.1.52. táblázat - A juhkolosztrum szárazanyagának és fehérjefrakcióinak változása az ikervemhesség hatására

A vizsgált alkotórész (%)

Az ellés után eltelt idő (óra)

0,5–1,5

22–26

44–52

egyes

iker

egyes

iker

egyes

iker

ellés

ellés

ellés

Szárazanyag

26,51

30,28

22,11

22,88

19,64

19,62

Összes fehérje

16,98

20,14

9,72

10,40

6,28

6,36

Valódi fehérje

16,58

19,71

9,36

10,02

6,03

6,11

Savófehérje

11,08

14,81

6,38

6,52

3,31

3,36

Valódi savófehérje

10,68

14,38

6,02

6,14

3,06

3,11

Kazein

5,89

5,63

3,34

3,88

2,97

3,00

NPN × 6,38

0,401

0,432

0,362

0,385

0,251

0,253


2.1.53. táblázat - A juhkolosztrum immunglobulin-G-tartalmának (mg/cm3), biológiai értékének, makro- és mikroelemtartalmának (mg/kg) változása az ikervemhesség hatására

A vizsgált

alkotórész

Az ellés után eltelt idő (óra)

0,5–1,5

22–26

44–52

egyes

iker

egyes

iker

egyes

iker

ellés

ellés

ellés

Immunglobulin-G

98,7

118,4

22,4

23,1

6,1

5,8

Biológiai érték

108,55

115,62

101,24

112,45

89,99

90,63

Makro- és mikroelemek

kálium

1481

1503

1352

1384

1341

1329

nátrium

949

967

699

674

670

675

kalcium

2437

2398

1977

1982

1889

1894

foszfor

1829

1842

1538

1497

1482

1439

magnézium

235

241

163

174

148

142

mangán

0,302

0,315

0,167

0,172

0,143

0,149


A táblázatok adataiból megállapítható, hogy az ikreket ellett juhok kolosztruma közvetlenül az ellés után 3,8%-kal több szárazanyagot, 3,2%-kal több összes fehérjét és valódi fehérjét, 3,7%-kal több savófehérjét és valódi savófehérjét, 0,06%-kal több NPN × 6,38-at és 0,26%-kal kevesebb kazeint tartalmaz, mint az egyet elletteké. A különbségek a szárazanyag és az összesfehérje esetében P = 1% szinten, a valódi fehérjénél, a savófehérjénél és a valódi savófehérjénél pedig P = 0,1% szinten szignifikánsak. A kazein- és NPN-tartalomban nem volt különbség a két csoport között. A kolosztrum összetételében kimutatott különbségek az ellés után 24 és 48 óra múlva eltűntek, és ezen időpontokban az egyet, illetve ikreket ellett anyaállatok kolosztruma már azonos összetételű volt (2.1.37. ábra).

2.1.37. ábra - Az ikervemhesség hatása a juh kolosztrumának szárazanyagára és fehérjefrakcióira

Az ikervemhesség hatása a juh kolosztrumának szárazanyagára és fehérjefrakcióira


Az első fejésű juhkolosztrum 19,7 mg/cm3-rel P = 0,1% szinten szignifikánsan több immunglobulin-G-t tartalmaz az ikreket elletteknél az egyet ellettekhez viszonyítva. Az ellés után 24–48 órával ez a különbség is – a többi fehérjefrakciókhoz hasonlóan – eltűnik. Az ellés után közvetlenül, de 24 óra múlva is, az ikreket ellett juhok kolosztrumának biológiai értéke nagyobb az egyet ellettekénél (2.1.38. ábra). Erre magyarázatul szolgál a nagyobb savófehérje-arány az ikreket ellettek kolosztrumában, hisz a savófehérje biológiai értéke nagyobb a kazeinénél. A középértékben fennálló különbség nem szignifikáns, sőt 48 órával az ellés után már a középértékek is gyakorlatilag megegyeznek.

2.1.38. ábra - Az ikervemhesség hatása a juh kolosztrumának immunglobulin-G-tartalmára és biológiai értékére

Az ikervemhesség hatása a juh kolosztrumának immunglobulin-G-tartalmára és biológiai értékére


A kolosztrum makro- és mikroelemtartalmában nincs különbség egyet és ikret ellettek között (2.1.39. ábra).

2.1.39. ábra - Az ikervemhesség hatása a juh kolosztrumának makroelemtartalmára

Az ikervemhesség hatása a juh kolosztrumának makroelemtartalmára


Elemezve a 22 egyet és 24 ikreket ellett magyar fésűsmerinó első fejésű kolosztrumát, gyakorlatilag teljesen azonos megállapításra jutottunk, mint amit a 2.1.52. táblázat elemzése során kaptunk.

Az ikreket ellett anyajuhok első fejésű kolosztruma 3,7%-kal több szárazanyagot, 3,0%-kal több összes fehérjét és valódi fehérjét, 3,4%-kal több savófehérjét és valódi savófehérjét tartalmazott, mint az egyet elletteké. A különbségek P = 1% szinten szignifikánsak. Az ikreket ellettek kolosztruma 22,4 mg/cm3-rel (a különbség P = 0,1% szinten szignifikáns) több immunglobulin-G-t tartalmazott, mint az egyet elletteké.