Ugrás a tartalomhoz

Tej és tejtermékek a táplálkozásba

Csapó János, Csapóné Kiss Zsuzsanna

Mezőgazda Kiadó

2.2. Nemkérődző háziállataink kolosztrumának és tejének összetétele

2.2. Nemkérődző háziállataink kolosztrumának és tejének összetétele

2.2.1. Ló

Bármely állatfaj tejösszetételének meghatározása során a legnagyobb hibát a tejmintavételnél lehet elkövetni. A fentiek miatt a tejmintavétel és a tejanalízis módszereit kell először tisztázni minden olyan állatfajnál, amely tejmirigyének szerkezete és tejének összetétele lényegesen eltér a kérődzőkétől.

2.2.1.1. Módszerek a tej összetételének megállapítására

A tej összetételének változása a fejés folyamán

Köztudott, hogy a szarvasmarha tejének összetétele folyamatosan változik a fejés folyamán és hogy az első tejsugarak alig, az utolsók pedig igen sok (8–10%) tejzsírt is tartalmazhatnak, kisebb mértékben változik a fejés folyamán a tej fehérjetartalma, és alig változik a tej cukortartalma. A kancánál ilyen mélyreható változásokról nem beszélhetünk a fejés folyamán, de arra, hogy a tejmintavételt a fiziológiai adottságok messzemenő figyelembevételével kell elvégezni, többen is felhívják a figyelmet. Figyelmeztetnek arra, hogy a tejmintavétel hibája nagymértékben befolyásolhatja a tejösszetétel-vizsgálat eredményét, és különböző eredményekre vezethetnek az eltérő analitikai módszerek is. A kanca tejösszetételének meghatározására esetenként speciális tejmintavételi módszereket kell alkalmazni.

Hasonlóan a többi állatfajhoz, a kancatej összetétele is módosul a fejés folyamán. Legnagyobb mértékben a tej zsírtartalma változik, míg a laktóz-, a fehérje- és az ásványianyag-tartalom csak kisebb változást mutat a tejnyerés során. A fejés kezdetén a kancatej zsírtartalma alig éri el a 0,1%-ot, ami magyarázatul szolgálhat azokra a 0% zsírtartalmú kancatejekre, amelyek különböző összeállításokban szerepelnek. A tej zsírtartalma a fejés végén 3–5-ször, szélsőséges esetben 10–20-szor is nagyobb lehet az első tejsugarakhoz viszonyítva (2.2.1. táblázat). A vizsgálatok eredményei rámutatnak arra is, hogy a tej zsírtartalmának növekedése a fejés folyamán még nagyobb, ha a fejést megelőzően oxitocininjekciót alkalmaznak. Oxitocin adagolására a tejnyerés érdekében a kancánál viszonylag gyakrabban kényszerülnek, mint a szarvasmarhánál, így ennek esetleges torzító hatásai egyáltalán nem elméleti jelentőségűek.

2.2.1. táblázat - A kancatej zsírtartalmának változása a fejés folyamán

Megfigyelések száma

A tej zsírtartalma (%)

a fejés kezdetén

a fejés végén

átlag

1

0,10

1,18

1

0,29

5,55

1

0,19

2,15

50

0,98

1,78

3

0,45

0,82

0,63

1

0,20

0,85

0,23

1

0,10

2,23

1,87

1

0,40

1,45

1,13


Az oxitocin a simaizmok nyomásán keresztül kipréseli a zsírgolyócskákat a tejmirigyből és szabaddá teszi számukra az utat a csecs üregei, illetve kivezetőnyílása felé. Minden olyan esetben, amikor nincs megfelelő oxitocinhatás, kismennyiségű, alacsony zsírtartalmú tejet lehet a kancától nyerni. Ezért amennyiben lehetséges, legalább az egyik csecset teljesen ki kell fejni a megfelelő mintavétel miatt, bár még jobb – a két csecs közötti esetleges különbség eliminálása végett – mindkét csecsbimbót teljes mértékben kifejni. Többek szerint nincs különbség a két csecsbimbóból fejt tej összetételében, bár megjegyzik, hogy egyedi esetben a tej zsírtartalma nagyobb lehet az egyik oldalon akkor, ha a fejt tej mennyisége lényegesen kisebb, mint a másik oldalon.

A tej fehérje- és laktóztartalma lényegesen kisebb mértékben – és nem szignifikánsan – változik a fejés folyamán. A fehérjetartalom mintegy 0,12%-kal, a laktóztartalom pedig 0,05%-kal nagyobb a fejés elején, mint a végén. Ez a változás talán csak annak köszönhető, hogy a tej zsírtartalmának változása (passzív módon) maga után vonja a másik két fő tejalkotórész változását is. Mások szerint a fehérjetartalom nő, a laktóztartalom viszont változatlan marad a fejés folyamán. Mivel ezen utóbbi vizsgálatok csak kis egyedszámra vonatkoznak, a közölt eredmények némi fenntartással kezelendők.

A tejmintavétel módszerei

Az oxitocin a kancánál csak rövid távon befolyásolhatja a tej összetételét. Ha a tehén tőgye oxitocin hatására teljesen kiürül, akkor a következő fejésnél a nátrium-, a klorid- és a savófehérje-tartalom nagyobb, a laktóztartalom pedig kisebb lesz az eredeti tejösszetételhez képest. Az oxitocinnak a kancánál viszont csak akkor van hatása a tejösszetételre, ha a mintavétel folyamatos, alkalmankénti mintavétel esetén az oxitocin hatása elhanyagolható lehet. A tejmintavételnél alkalmazott különböző módszereket a 2.2.2. táblázat tartalmazza.

2.2.2. táblázat - Tejmintavételi módszerek

A mintavétel módszere

A kapott tej mennyisége (cm3)

Kanca–csikó elválasztás: 1 óra

Egyik oldal kézi fejése, a másik oldalt a csikó szopja

Kanca–csikó elv.: 30–90 perc a laktációs állapot szerint

Kézi fejés mindkét oldalon, a csikó jelenlétében

964 ± 439

Kanca–csikó elv.: 30–45 perc a laktációs állapot szerint

Egyik oldal kézi fejése, a másikat a csikó szopja

200

Kanca–csikó elv.: 3 óra

Egyik oldal kézi fejése, a másikat a csikó szopja

Kanca–csikó elv.: 2 óra, kézi fejés mindkét oldalon

Kézi fejés egyik oldalon, a másikat a csikó szopja

Óránként oxitocininjekcióval

Kanca–csikó elv.: 1 óra

Egyik oldal kézi fejése, a másikat a csikó szopja

Kézi fejés a csikó szopása előtt és után mindkét oldalról

Kanca–csikó elv.: 1–2 óra

Egyik oldal kézi fejése, a másikat a csikó szopja

Oxitocininjekcióval

500 ± 177

Kanca–csikó elv.: 6 óra

Kézi fejés a csikó jelenlétében

300

Nincs kanca–csikó elválasztás

Kézi fejés egyik oldalon, a másikat a csikó szopja

76–162


Hogy a tejmintavételnél kapott tej összetétele azonos legyen azzal, amit a csikó szopott ki, a különböző kutatók a kancát hosszabb-rövidebb időre elválasztották csikójától. Ezt az elválasztást azonban nem kell túlbecsülni, hisz a tejösszetétel a tejképződés folyamán anélkül is változik a csecsben, hogy a csikó szopná az anyját. Egyik fejéstől a másikig növekszik a tej zsír-, fehérje- és ásványianyag-tartalma, míg laktóztartalma csökken. A tejmintavételnél a legjobb megoldás talán az, ha a mintavételt megelőzően csak arra az időre választják el a csikót az anyjától, amennyi idő – természetes körülmények között – a két szopás között eltelik. Ha hosszabb időre (3–6 óra) elválasztják egymástól a csikót és a kancát, akkor a tej összetétele megváltozhat.

2.2.1.2. A kolosztrum és a tej fehérjetartalma és fehérjefrakciói

A kancatej fehérjetartalma – a zsírtartalomhoz viszonyítva – csak minimális mértékben változik a fejés folyamán. A fehérjetartalom mintegy 0,12%-kal nagyobb a fejés elején, mint a végén, ami teljesen azonos a korábban általunk szarvasmarhára megállapítottakkal. Ez a változás talán csak annak köszönhető, hogy a tej zsírtartalmának változása – passzív módon – maga után vonja a másik két fő tejalkotórész változását is. Mások szerint viszont a fehérjetartalom nő a fejés folyamán. Mivel a vizsgálatok csak kis egyedszámra vonatkoznak, az eredmények némi fenntartással kezelendők.

A legtöbb szerző a kancatej fehérjetartalmát a Kjeldahl-módszerrel határozza meg. A festékkötéses fehérjemeghatározási módszert és az infravörös spektrofotometriát csak kevesen használják, mert hasonlóan a zsírtartalomnál leírtakhoz, ez utóbbi két módszer megköveteli az igen pontos, kancatejre való kalibrációt. A festékkötéses fehérjemeghatározási módszer (amidofeketével kalibrálva a Kjeldahl-módszerre tehéntej segítségével) nagyobb értékeket ad mint a Kjeldahl-módszer, jóllehet a tanulmányozott tejmintáknak meglehetősen nagy volt a nem-fehérje nitrogén (NPN) tartalma. E nagyobb érték magyarázható a savófehérje nagyobb festékkötő kapacitásával, ami a kancatejben kb. 50%, és a kancatej néhány specifikus fehérjéjével, amelynek festékkötő kapacitása ugyancsak más, mint a tehéntejben lévőké.

A kancatej összesfehérje- (nyersfehérje-)tartalma (N% × 6,38) a kolosztrum periódust kivéve a legtöbb publikáció szerint 1,7–3,0% között változik. Az összes fehérjén belül a kazein aránya a legtöbb szerző szerint nem éri el az 50%-ot, ennek megfelelően a savófehérje aránya több mint 50%. Az NPN aránya a kancatejben meglepően nagy az összes többi állatfajhoz hasonlítva, és átlagosan eléri – az összes nitrogéntartalmon belül – a 10%-ot. Az NPN-tartalom 38–51%-a karbamid. A proteóz-pepton frakció a kancatej összes nitrogénjéből 0,16–0,19%-ot tesz ki.

A kancatej kazeintartalmának meghatározásával, finomabb szerkezetének és aminosav-összetételének megismerésével többen foglalkoztak. A kancatej kazeintartalmát elemezve keményítő gélelektroforézissel megállapították a frakciók aminosav-összetételét, N- és C-terminális aminosavait, valamint a kazeinfrakciók viselkedését a különböző enzimek hatására.

A kancatej savófehérjéit – annak köszönhetően, hogy összetételük nagyon hasonló a tehéntej savófehérjéihez – ma már elég jól ismerjük. A kolosztrum periódust követően a savófehérje 11–21%-át az immunglobulinok, 2–15%-át a szérumalbumin, 26–50%-át az α-laktalbumin, 28–60%-át pedig a β-laktoglobulin teszi ki. Az igen nagy eltérések egyrészt a fajták közötti különbséggel, másrészt az elektroforézises meghatározás során kapott sávok beazonosításának hibájával magyarázhatók.

A brit szigetek lófajtái kolosztrumának fehérjetartalma 4,84–25,00% között változik, amely érték sokszorosa a normális tejének (2.2.3. táblázat). A kancakolosztrum nyersfehérje-tartalmáról megállapítják, hogy az hirtelen csökken az ellés utáni 12. óráig, majd a továbbiakban csak kismértékben változik. Többen a kancakolosztrum fehérjetartalmát szintén az ellés után mérték a legnagyobbnak. Ez az érték folyamatosan csökkent a laktáció második hetéig.

2.2.3. táblázat - Az európai és a brit fajták tejösszetétele

Az európai fajták tejösszetétele (%)

szárazanyag

fehérje

zsír

cukor

hamu

Átlag

9,78

2,18

1,29

5,93

0,38

Maximum

11,20

3,34

2,50

7,26

1,20

Minimum

7,47

1,33

0,12

3,28

0,26

A brit fajták tejösszetétele (%)

Átlag

10,96

2,69

1,59

6,14

0,51

Maximum

18,74

7,60

7,88

8,78

0,95

Minimum

5,93

0,55

0,09

1,65

0,28


Félvér kancák tejmirigy-váladékát analizálva megállapítják, hogy annak savófehérje-tartalma csak az ellés előtti tizedik nap körül kezd el nőni. A póni kolosztrumának összesfehérje-tartalma az ellés utáni harmadik óráig 10,6–25,0% között, immunglobulin-G-tartalma 31,2–60,0 mg/cm3, immunglobulin-T-tartalma pedig 0,6–30,0 mg/cm3 között alakul.

A fentieket kiegészítve elmondható, hogy a kolosztrum periódus a kancánál lényegesen rövidebb ideig tart, mint a tehénnél. A kolosztrum összetétele az ellés utáni 12. óráig mutat lényeges eltérést a normális tejétől, és az ellés utáni 24–96 óra között már csak minimális a változás (2.2.4. táblázat). A többi állatfajhoz hasonlóan a kolosztrum fehérjetartalma nagy, a legtöbb esetben nagyobb mint 10%. A savófehérje-frakció aránya a kolosztrumban nagyobb, mint a tejben, és az immunglobulinok az összes fehérjének több mint 80%-át teszik ki az első fejésű kolosztrumban.

2.2.4. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének összetétele (ULLREY és mtsai, 1966)

Vizsgált komponensek

Az ellés után eltelt idő

óra

hét

0

12

24

120

3

9

17

Szárazanyag (%)

25,2

11,5

11,4

11,6

11,3

10,3

10,0

Nyersfehérje (%)

19,1

3,8

3,3

3,1

2,7

2,2

2,0

Zsír (%)

0,7

2,4

2,5

2,1

2,0

1,6

1,3

Laktóz (%)

4,6

4,8

5,2

5,9

6,1

6,1

6,5

Bruttó energia (kcal/100 g)

135

64

62

59

56

52

49

Hamu (%)

0,72

0,50

0,53

0,54

0,50

0,37

0,27

Kálium (mg/kg)

1143

965

841

846

606

456

370

Nátrium (mg/kg)

524

364

337

265

185

203

161

Kalcium (mg/kg)

847

782

973

1119

1261

905

614

Foszfor (mg/kg)

389

399

442

444

391

285

216

Magnézium (mg/kg)

473

138

110

101

68

49

43


A tej fehérjetartalma gyorsan csökken a laktáció második hetéig, majd ez a csökkenés folytatódik a laktáció folyamán. Az irodalmi adatok nem adnak információt arra nézve, hogy vajon a többi állatfajhoz hasonlóan emelkedik-e a tej fehérjetartalma a laktáció folyamán, hisz a leghosszabb kísérletek is csak a laktáció 150. napjáig tartottak. Úgy tűnik, hogy az NPN-tartalom nem változik a laktáció első két hónapja alatt, és a laktáció nincs szignifikáns hatással a tejfehérje-frakciók arányára a kolosztrum utáni tejben. Némi csökkenés figyelhető meg a korral a tej fehérjetartalmában, bár ez a csökkenés alig éri el a 0,2%-ot. Az első két laktációban nagyobb a tej fehérjetartalma, mint az azt követőkben.

Az irodalmi adatok szerint a tej fehérjetartalma csökken a takarmány energiatartalmának növelésével, ami teljesen ellentmond azoknak az eredményeknek, amelyeket tejelő marhák esetében kaptak. Egyesek nem találtak összefüggést a takarmány nitrogéntartalma és a tej nyersfehérje-tartalma között, mások viszont erőteljes csökkenést figyeltek meg a tej fehérje- és NPN-tartalmában akkor, amikor csökkentették a takarmány nitrogéntartalmát.

Egyesek a fajta hatását tanulmányozva a tej összetételére nem tudtak érdemleges befolyásról beszámolni, mások szerint viszont a több tejet adó fajták tejének nagyobb a fehérjetartama, bár ismertek olyan adatok is, hogy még az igen nagy testtömegkülönbséggel rendelkező fajták esetében sincs különbség a tej fehérjetartalmában (2.2.5. táblázat). Néhányan úgy találták, hogy a hidegvérű lovak kolosztrumának nagyobb a fehérjetartalma, bár többen a különböző fajták tejének savófehérje-tartalmát azonosnak találták.

2.2.5. táblázat - A kanca tejének összetétele az első ellés után eltelt idő függvényében az irodalmi adatok szerint (g/100 g)

Minta-vétel ideje az ellés után (nap)

Száraz-anyag

Zsír-tartalom

Fehérjetartalom

Tejcukor

összes fehérje

kazein

savó-fehérje

NPN

28

11,62

2,02

2,54

6,58

7

2,46

2,44

1,38

0,824

0,023

6,34

28

1,96

2,10

1,17

0,729

0,021

6,58

56

1,25

2,06

1,18

0,720

0,019

6,73

10

11,0

1,5

2,7

60

10,4

1,4

2,1

150

10,1

1,0

1,8

21–60

10,8

1,56

2,55

6,34

21–50

10,4

0,97

2,13

6,95

2,76

1,86

2,20

1,10

0,031

21–60

10,6

1,72

2,17

6,36

1,91

0,83

25–54

10,5

1,29

1,93

6,91

3,44

1,59

1,98

0,81

1,55

0,72

0,027

1

1,20–1,36

7,79–11,55

5,12–5,13

20

0,77–0,85

1,78–2,31

7,64–7,65

21–60

10,8

2,0

2,50

6,0

30–60

1,52

1,99

6,02

1,36

1,96

1,27

6,08

3,44

1,59


Ugyan a kancáknál a masztitisz előfordulása lényegesen kisebb, mint a teheneknél, a fertőzött tőgyből származó tej összetétele azonban itt is eltérő lehet az egészségeshez viszonyítva. Tőgygyulladás hatására nő a kóros tej fehérjetartalma.

70 különböző korú és fajtájú kanca tejfehérjéjének polimorfizmusát keményítő-gélelektroforézissel tanulmányozva megállapították, hogy a kazein is és a savófehérje is négy különböző frakcióra különíthető el, és a kazein esetében polimorfizmust csak a leggyorsabban mozgó frakcióban tudtak kimutatni. Összehasonlítva a kanca- és a tehéntej fehérjéinek elektroforetikus mozgékonyságát, különbség adódott a két faj között. A szarvasmarha, a juh, a kecske és a ló kisméretű kazeinmicelláit vizsgálva kimutatták, hogy a lótej kazeinfrakcióinak molekulatömege eltér a másik három vizsgált fajétól.

Egy másik kísérletben 713 kanca savófehérjéit elemezve keményítő-gélelektroforézissel megállapították, hogy a zóna elektroforézissel kapott első frakció öt genetikai variánst tartalmazott, melyeket A–E-nek neveztek el. A második frakció tekinthető a fő savófehérjének, és ezt sikerült β-laktoglobulinként azonosítani. A harmadik frakció a lószérumalbumin, a negyedik pedig az α-laktalbumin és egy vaskötő fehérje (talán a transzferrin) keveréke, az ötödik zóna pedig vaskötő fehérjét tartalmaz, ami nagy valószínűséggel a laktoferrin. A hatodik katódos zóna a lólizozimot tartalmazta. A szétválasztáson és az azonosításon túl meghatározták még a különböző zónákhoz tartozó fehérjék aminosav-összetételét, és azt hasonlították más állatfajokéhoz. Mások immuntechnikák segítségével egy β-laktoglobulinhoz hasonló fehérjét mutattak ki lótejből, illetve kolosztrumból. Megállapították elsődleges szerkezetét (aminosav-összetétel), hogy monomer alakban fordul elő és hogy genetikai variánsokat mutat.

A lóimmunglobulin-osztályok és -alosztályok szétválasztását, tulajdonságait és frakcióit tanulmányozva megállapították, hogy azok két csoportba oszthatók. Ezek közül az IgGa, IgGb, IgGc és IgG(T) az IgG alosztályainak tekinthető, míg a többiek (IgM, IgA és az aggregálódó immunglobulinok) önálló osztályokat képeznek. Vizsgálva a kolosztrum és a tej összetételét a laktáció folyamán azt találták, hogy a kolosztrumban az IgG van jelen a legnagyobb mennyiségben. Az idő múlásával aránya fokozatosan csökken, és már az ellés utáni 5–7. naptól az IgA lesz jelen nagyobb koncentrációban az átmeneti tejben, illetve a tejben. A többi immunglobulin csak az ellés után közvetlenül van jelen nagyobb koncentrációban, ezt követően mennyiségük rohamosan csökken, és 10–15 nappal az ellés után már eléri a kimutathatóság határát.

353 kanca teje savófehérjéinek heterogenitását vizsgálva az α-laktalbumin esetében hét genetikai variánst mutattak ki. Annak ellenére, hogy a β-laktoglobulin heterogenitására vonatkozó vizsgálatok eredménytelenek maradtak, levonták azt az általános következtetést, hogy a tejfehérjék polimorfizmusa minden állatfajnál általános (lehet), és széles körű vizsgálatokkal a polimorfizmusok előfordulását bizonyára ki lehet mutatni.

Hazánkban a kancatej összetételének meghatározásával csak kevesen foglalkoztak. A lótenyésztéssel, illetve csikóneveléssel kapcsolatban megjelent kiadványok igen kevés adatot közölnek a kanca kolosztrumának és tejének összetételéről. Általában megelégszenek annak megemlítésével, hogy a csikónak feltétlenül szüksége van a magas fehérje-, ásványianyag-, vitamin- és immunanyag-tartalmú föcstejre, egyrészt a passzív immunitás kialakítása, másrészt a méhen belüli életben keletkezett, a csikó beleiben visszamaradt magzatszurok eltávolítása miatt. A normális tejről megjegyzik, hogy az a föcstejhez viszonyítva lényegesen kevesebb fehérjét, zsírt, és több tejcukrot tartalmaz.

Ismereteink bővítése érdekében saját vizsgálatokat végeztünk a kanca kolosztruma és teje összetételének megállapítására, a kancatej humán táplálékként való felhasználását célozva. Kísérleteinkhez a Kaposvári Egyetem Kísérleti Üzemében alakítottuk ki a szükséges tárgyi-műszaki feltételeket. Ennek során 29 kanca (16 magyar hidegvérű, négy haflingi, hat breton, három bouloni) kolosztrumának és tejének összetételét határoztuk meg. A kancákat tavasztól őszig jó minőségű kísérleti legelőszakaszon tartottuk, a kísérlet első évében a nyári félévben egyéb takarmánykiegészítésre nem volt szükség. A második évben a nyári aszály miatt a kancák takarmánykiegészítésként, közvetlenül a fejés előtt, 3 kg zabot kaptak. A téli időszakban étvágy szerint fogyasztottak takarmányszalmát a napi 3 kg-os széna- és 2 kg-os abrakadag mellett. A téli takarmányadagban ezenkívül december–április hónapban, kukoricaszilázs is szerepelt, 5–10 kg-os adagokban.

A kancák fejését, a Westfalia-Separator cégtől vásárolt – a cég által kecskefejő gépből speciálisan lófejésre átalakított és ebben a formában széles körben forgalmazott – fejőgéppel végeztük a következők szerint: a legelőről a kancákat reggel 6 óra körül behajtottuk a fejőistállóba, ahol mindegyik kancát (a csikóval együtt) a fejőállásban lekötöttük. A kancák fejését 9 órakor kezdtük és a fejés első részét 11 óra körül fejeztük be. A kancák másodszori fejését negyed 12 körül kezdtük és 1/2 1-re fejeztük be. A második fejés után – 13 óra körül – a kancákat és a csikókat a legelőre hajtottuk, ahol azok a következő nap reggel 6 óráig tartózkodtak. A kanca kolosztruma és teje összetételének megállapítására az ellés után közvetlenül, majd az ellés utáni második és harmadik napon vettünk (kézi fejéssel) mintegy 80–100 cm3 kolosztrummintát, azt követően a laktáció 5., 10., 30., 60., 120. és 210. napján terveztünk tejmintavételt a fejőgéppel teljesen kifejt tőgy elegytejéből.

A kolosztrum és a tej összesfehérje-tartalmát, valamint fehérjefrakcióit a Kjel-Foss gyors nitrogénelemzővel határoztuk meg. A kanca kolosztrumának és tejének fehérjetartalmát és fehérjefrakcióit, valamint a fehérjefrakciók változását a laktáció 45. napjáig a 2.2.6. táblázat, a fehérjefrakciók megoszlását az összes fehérje százalékában pedig a 2.2.7. táblázat tartalmazza.

2.2.6. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének fehérjetartalma és fehérjefrakciói

Fehérjefrakció

(g/100 g)

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05–0,5

2–5

8–45

Összes fehérje

16,41

4,13

2,31

Valódi fehérje

16,075

3,859

2,111

Savófehérje

13,46

2,11

1,11

Valódi savófehérje

13,125

1,839

0,911

Kazein

2,95

2,02

1,20

NPN × 6,38

0,335

0,271

0,199


2.2.7. táblázat - A kancatej fehérjefrakcióinak megoszlása az összes fehérje százalékában

Fehérjefrakció

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05–0,5

2–5

8–45

Összes fehérje

100

100

100

Valódi fehérje

97,96

93,44

91,38

Savófehérje

82,02

51,09

48,05

Valódi savófehérje

79,98

44,53

39,43

Kazein

17,98

48,91

51,95

NPN × 6,38

2,04

6,56

8,62


A vizsgált fajták között kolosztrumuk, átmeneti tejük és tejük fehérjetartalmában és fehérjefrakcióiban szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni. Nem találtunk különbséget a fehérjefrakciók megoszlását vizsgálva, ahogy nem volt különbség a kolosztrum és a kolosztrumfehérje aminosav-összetételében, valamint biológiai értékében sem. A kapott eredményeinket emiatt összevonva, csak általában a hidegvérű lóra vonatkoztatjuk.

Közvetlenül az ellés után fejt kolosztrum összesfehérje-tartalma 13,2–22,0% között változott, átlagosan 16,41% volt. Ez az érték a 2–5. nap között 4,13%-ra, a 8–45. nap között pedig 2,31%-ra csökkent. Mivel a valódifehérje-tartalmat úgy kaptuk meg, hogy az összes fehérjéből levontuk az NPN-t, annak változása gyakorlatilag egybeesik az összes fehérje változásával. Hasonlóan mélyreható változások mennek végbe a savófehérje és a valódisavófehérje-tartalomban közvetlenül az ellés után. E két komponens az ellés után mért 13,5–13,1%-ról 48–72 óra alatt 2,1–1,8%-ra, egy-másfél hét alatt pedig 0,9–1,1%-ra csökken.

Lényegesen kisebb változásokat figyeltünk meg a kazein- és az NPN-tartalom esetében. A kolosztrum kazeintartalma közvetlenül az ellés után 2,95%, ami 48 óra alatt 2,02%-ra, egy-másfél hét alatt pedig 1,20%-ra csökken. A kolosztrum NPN-tartalma mintegy 20%-kal nagyobb, mint az átmeneti tejé, és mintegy 40%-kal nagyobb, mint a normális tejé. A fehérjefrakciók megoszlását vizsgálva az összes fehérje százalékában megállapítható, hogy a valódi fehérje aránya másfél hónap alatt 97–98%-ról 91%-ra, a savófehérje és a valódi savófehérje aránya pedig 80–82%-ról 39–48%-ra csökken. A vizsgált tartományban a kazein aránya 18%-ról 52%-ra, az NPN aránya pedig 2,0%-ról 8,6%-ra nő.

Összegezve megállapítható tehát, hogy a kolosztrum összesfehérje- és savófehérje-tartalma rohamosan csökken, kazein- és NPN-tartalma pedig nő az ellés utáni másfél hónap alatt. Az előzőekben leírt változások döntő többsége az ellés után 48 óra alatt zajlik le, majd ezt követően egy folyamatos lassú változás tapasztalható a laktáció ötödik napjáig. A laktáció ötödik napja után fejt tej összetétele gyakorlatilag megegyezik a laktáció 45. napján fejt tejével.

Az irodalmi adatokhoz viszonyítva általunk kapott kisebb szélsőértékek valószínűleg nem a vizsgált fajták hasonlóságával, hanem inkább a teljesen azonos mintavételi módszer alkalmazásával magyarázhatók. Mi csak azt a mintát tekintettük első fejésű kolosztrumnak, amit közvetlenül az ellés után vettünk, mielőtt a csikó szophatott volna. Ha ugyanis a csikó a kolosztrum egy részét kiszopja, a megindult tejelválasztás miatt a kolosztrum erőteljesen felhígul és összetétele már pár óra alatt egészen más lehet, mint a szopást megelőzően. A kancánál az első mintavétel idejének precíz betartása azért sokkal lényegesebb, mint a tehénnél, mert a kanca tejmirigyeiben lévő kolosztrum mennyisége lényegesen kisebb, mint a tehénnél, és ennek következtében a szopást követő felhígulás is lényegesen nagyobb annál.

2.2.1.3. A kolosztrum és a tej, valamint a kolosztrum- és tejfehérje aminosav-összetétele és biológiai értéke

A kancatej és a kancatejfehérje aminosav-összetételéről igen kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Megállapítható, hogy a kancatej aminosav-összetétele lényegesen eltér a többi gazdasági állatfajétól. A különböző szerzők által kapott eredmények ugyan számottevően eltérhetnek egymástól, az azonban biztosnak látszik, hogy a kancatej fehérjéje lényegesen több cisztint és glicint tartalmaz, mint a többi állatfajé (2.2.8. táblázat). A kancatej szabadaminosav-összetételét meghatározva megállapították, hogy az sokkal gazdagabb szabad szerinben és glutaminsavban, mint szabad metioninban.

2.2.8. táblázat - A kancatej aminosav-összetétele (g aminosav/100 g fehérje) az irodalmi adatok alapján

Aminosav

Szerzők

DOREAU és mtsai (1990)

DUISEMBAEV

(1973)

KULISA

(1986)

PELTONEN

és mtsai

(1980)

SARKAR

és mtsai

(1953)

az ellés utáni idő (nap)

7

28

56

Aszparaginsav

9,30

9,35

9,90

7,43

7,70

Treonin

4,65

4,55

4,40

4,6

2,24

3,84

4,67

Szerin

6,30

6,10

6,00

4,44

4,95

Glutaminsav

20,50

20,85

21,25

10,87

18,90

Prolin

8,40

8,80

8,50

6,81

7,81

Glicin

2,20

1,85

1,95

1,43

1,52

Alanin

3,55

3,60

3,60

2,83

3,20

Cisztin

1,75

1,85

1,80

1,24

0,86

Valin

6,30

6,15

6,20

4,3

4,38

5,03

7,91

Metionin

2,85

2,85

2,80

1,8

2,01

2,07

2,11

Izoleucin

5,20

5,40

5,15

15,8

3,84

4,36

6,87

Leucin

9,70

9,90

9,90

7,60

8,68

9,26

Tirozin

5,10

5,05

4,90

3,12

3,80

Fenilalanin

4,65

4,65

4,50

3,3

3,38

3,99

5,04

Lizin

7,95

8,10

7,80

10,0

6,23

6,57

6,79

Hisztidin

2,80

2,65

2,85

2,13

7,07

3,01

Triptofán

1,29

Arginin

5,85

6,05

6,15

7,0

4,61

4,91

6,78


Saját vizsgálataink során a kolosztrum és a tej, valamint a tejfehérje aminosav-öszszetételét automatikus aminosav-analizátorral határoztuk meg. A tejfehérje biológiai értékét Morup és Olesen módszere szerint az aminosav-összetételből számoltuk. A 2.2.9. táblázat a kanca kolosztrumának és tejének szabadaminosav-tartalmát, a 2.2.10. táblázat pedig a kanca kolosztrumának és tejének aminosav-tartalmát, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetételét és annak változását tartalmazza a laktáció 45. napjáig.

2.2.9. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének szabadaminosav-tartalma

Aminosav

Szabadaminosav-tartalom

mg szabad aminosav/100 g tej

g szabad aminosav/100 g szabad aminosav

kolosztrum

tej

kolosztrum

tej

Aszparaginsav

2,90

0,60

4,4

1,9

Treonin

2,90

3,57

4,4

11,3

Szerin

5,59

8,97

8,5

28,4

Glutaminsav

9,21

9,92

14,0

31,4

Prolin

2,50

1,61

3,8

5,1

Glicin

4,01

1,01

6,1

3,2

Alanin

3,68

0,66

5,6

2,1

Cisztin

0,53

0,06

0,8

0,19

Valin

9,21

1,67

14,0

5,3

Metionin

0,39

0,03

0,6

0,01

Izoleucin

1,84

0,16

2,8

0,5

Leucin

3,75

0,35

5,7

1,1

Tirozin

1,38

0,28

2,1

0,9

Fenilalanin

1,51

0,57

2,3

1,8

Lizin

6,32

0,88

9,6

2,8

Hisztidin

6,38

0,66

9,7

2,1

Arginin

1,58

0,19

2,4

0,6


2.2.10. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének aminosav-tartalma, valamint a kolosztrum- és tejfehérje aminosav-összetétele

Aminosav

Az ellés után eltelt idő (nap)

kolosztrum*

kolosztrumfehérje**

0,05–0,5

2–5

8–45

0,05–0,5

2–5

8–45

Aszparaginsav

1,543

0,404

0,246

9,4

9,8

10,4

Treonin

1,132

0,235

0,101

6,9

5,7

4,3

Szerin

1,444

0,306

0,147

8,8

7,4

6,2

Glutaminsav

2,281

0,702

0,474

13,9

17,0

20,0

Prolin

1,346

0,339

0,197

8,2

8,2

8,3

Glicin

0,558

0,124

0,045

3,4

3,0

1,9

Alanin

0,673

0,157

0,076

4,1

3,8

3,2

Cisztin

0,164

0,033

0,014

1,0

0,8

0,6

Valin

0,853

0,198

0,097

5,2

4,8

4,1

Metionin

0,213

0,054

0,035

1,3

1,3

1,5

Izoleucin

0,492

0,132

0,090

3,0

3,2

3,8

Leucin

1,444

0,388

0,229

8,8

9,4

9,7

Tirozin

0,771

0,182

0,101

4,7

4,4

4,3

Fenilalanin

0,738

0,200

0,111

4,5

4,6

4,7

Lizin

1,444

0,351

0,189

8,8

8,5

8,4

Hisztidin

0,492

0,116

0,056

3,0

2,8

2,4

Arginin

0,706

0,186

0,123

4,3

4,5

5,2

Triptofán

0,229

0,054

0,028

1,4

1,3

1,2


* g aminosav/100 g tej

** g aminosav/100 g fehérje

A kolosztrum szabadaminosav-tartalma – a treonin, a szerin és a glutaminsav kivételével – mintegy kétszer nagyobb, mint a normális tejé. A szabad aminosavak százalékos összetételét vizsgálva szembetűnő, hogy a kolosztrum mintegy ötször több bázikus aminosavat (hisztidin, lizin, arginin) és mintegy fele-harmada annyi savas aminosavat tartalmaz, mint a normális tej. A szabad aminosavak mennyisége a kolosztrumban 65,79 mg/100 g, ami 19,64%-a az NPN-nek (0,335%); a tejnél ezek az értékek 31,60 mg/100 g és 15,88%. A fentiekből következően a kanca kolosztrumának és tejének NPN-tartalmát mintegy 16–20%-ban a szabad aminosavak alkotják. Úgy tűnik, hogy a tej kéntartalmú aminosavainak koncentrációja a legkisebb, hisz a tej cisztintartalma százada, metionintartalma pedig csak ezrede pl. a szabad szerinnek, illetve a glutaminsavnak.

A kolosztrum és a tej, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetételét vizsgálva a laktáció 45. napjáig megállapítottuk, hogy az aminosav-tartalom párhuzamosan változik az összesfehérje-tartalommal az ellés után eltelt idő függvényében, tehát minden aminosav kivétel nélkül csökken az első fejésű kolosztrumhoz viszonyítva a laktáció 45. napjáig. A kolosztrumfehérjében (g aminosav/100 g fehérje) az esszenciális aminosavak többsége (treonin, valin, cisztin, tirozin, lizin) csökken, a nem esszenciális aminosavak közül pedig a kolosztrumfehérjében meghatározó mennyiségben előforduló glutaminsav és prolin nő az ellés után eltelt idő függvényében. Ennek megfelelően az esszenciális aminosavak összege az ellés utáni első három napban rohamosan csökken, és csak az ötödik nap után éri el a normális tejre jellemző szintet. A nem esszenciális aminosavak változása ezzel ellentétes.

Morup és Olesen módszerével meghatározva a tejfehérje biológiai értékét, a következő megállapításra jutottunk. Az ellés után közvetlenül fejt kolosztrumfehérje biológiai értéke (132,3) csaknem eléri a módszer maximumát jelentő 140-es értéket, ami elsősorban igen magas treonin- és lizintartalmának köszönhető. Ez az érték 2–5 nap alatt (az esszenciális aminosavak mennyiségének csökkenésével) 119,7-re csökken, majd ez a változás folytatódik a 8–45. napig is, amikor a tejfehérje biológiai értéke 107,9 körül alakul. Ez az igen magas biológiai érték (a tehéntejé ugyanezzel a módszerrel számolva 78–82) a magas savófehérje-aránnyal és az esszenciális aminosavak – elsősorban a treonin – nagyobb mennyiségével magyarázható.

2.2.1.4. A kanca kolosztrumának és tejének szárazanyag-tartalma, zsírtartalma és zsírsav-összetétele

A tejzsírmeghatározás módszerei

A legtöbb szerző a Röse–Gottlieb-féle referenciamódszert vagy annak valamelyik változatát használja a tej zsírtartalmának meghatározására. Mások az ugyancsak jól ismert és széles körben alkalmazott Gerber-módszert alkalmazzák. E két módszer nagy előnye az összes többihez képest, hogy az eredmény nem függ a tejzsír összetételétől. Gyors módszerek alkalmazása esetén, mint amilyen például a turbidimetriás analízis vagy az infravörös spektrofotometriás módszer, a készülékeket a mérés előtt minden állatfajra kalibrálni szükséges. Kitűnő egyezést kaptak a Röse–Gottlieb-, a Gerber-, a turbidimetriás és a spektrofotometriás módszer között, de felhívják a figyelmet arra, hogy a spektrofotometriás méréskor a kancatej esetében speciális kalibrációra van szükség.

A kolosztrum és a tej szárazanyag-tartalma, zsírtartalma és zsírsav-összetétele

A kancatej igen alacsony zsírtartalmú. Ez az alacsony zsírtartalom talán több esetben a rossz mintavételi módszereknek, a nem teljesen kifejt tőgyből származó tej eltérő öszszetételének köszönhető, amit bizonyít az is, hogy az utolsó tejrészlet mindig nagyobb zsírtartalmú, mint az előzőek. Az emlősök közül csak a rinocérosz tejének kisebb a zsírtartalma, bár a mintavételi körülmények a rinocérosz esetében sem voltak ideálisak.

Többen a kancatej zsírtartalmát 0–7,9% közöttinek találták, amelynek eloszlása Gauss-görbe szerint változott a vizsgált állományokban. Ezt a hatalmas változatosságot talán a kancák fiziológiai és takarmányozási különbözőségére lehet visszavezetni.

A kancatej zsírtartalmát többen 1,2%-nak, a zsírgolyócskák átmérőjét pedig 3,4 μm-nek mérték; és a vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a kancatej zsírgolyócskáinak nagysága 2–3 μm között van. A tehéntejjel ellentétben a kancatej nemcsak triglicerideket, hanem jelentős mennyiségű (9%) szabad zsírsavat és 5–19%-ban foszfolipideket is tartalmaz. A foszfolipidek szfingomielinből (34%), foszfatidil-etanolaminból (31%), foszfatidil-kolinból (19%) és foszfatidil-szerinből (16%) állnak, de nem tartalmaznak foszfatidil-inozitolt. A kancatej szabad glicerintartalmát 56 mg/kg-nak mérték, amely érték kapcsolatba hozható a tejzsír nagy szabadzsírsav-tartalmával.

A kancatej tejzsírjának zsírsav-összetételét frakcionált desztillációval mérve az 1940-es években azt a következtetést vonták le, hogy a kanca teje lényegesen kevesebb vajsavat és kapronsavat és lényegesen több linolsavat tartalmaz, mint a kecskéé és a juhé. A kancatej zsírjának zsírsav-összetételét a legtöbb szerző zsírsav metil- vagy butil-észter alakban adja meg, a pontos meghatározási metodikát azonban legtöbbször nem közlik. A rövid szénláncú zsírsavakat általában nem, a C10:0-C14:0 zsírsavakat és a hosszú szénláncú zsírsavakat ritkán közlik a szerzők. A legtöbb irodalmi adat a C16:0-C18:3 (palmitinsav, sztearinsav, olajsav, linolsav, linolénsav) közötti zsírsavakat adja csak meg.

Gáz-folyadék kromatográfiával meghatározva a különböző állatfajok tejzsírjának trigliceridjeit és zsírsav-összetételét megállapítják, hogy lóra a közepes szénatomszámú zsírsavak nagyobb mennyisége jellemző, és ez jelentős eltérést mutat a kérődzőktől, amelyekre a kis szénatomszámú zsírsavak nagyobb mennyisége, és az embertől, amire a hosszabb szénatomszámú zsírsavak nagyobb mennyisége a jellemző (2.2.11. táblázat).

2.2.11. táblázat - A kancatej tejzsírjának zsírsav-összetétele

Zsírsav

Szénatomszám: kettőskötésszám

Irodalmi adatok

Vajsav

C4:0

0,39

Kapronsav

C6:0

0,7

0,88

Kaprilsav

C8:0

5,4

2,58

Kaprinsav

C10:0

12,3

5,47

Laurinsav

C12:0

8,5

5,52

Mirisztinsav

C14:0

6,9

6,85

Mirisztolajsav

C14:1

1,77

Pentadekánsav

C15:0

0,2

Pentadecénsav

C15:1

Palmitinsav

C16:0

21,3

15,90

19,75

Palmitolajsav

C16:1

4,5

7,37

5,52

Margarinsav

C17:0

0,5

Heptadecénsav

C17:1

Sztearinsav

C18:0

2,1

2,81

2,05

Olajsav

C18:1

17,4

41,78

28,24

Nonadekánsav

C19:0

Linolsav

C18:2

14,7

16,85

Arachidonsav

C20:4

0,26

2,11

Linolénsav

C18:3

5,6

14,25

Behénsav

C22:0

Eikozatriénsav

C20:3

Erukasav

C22:1

5,1


Az irodalmi adatokból megállapítható, hogy a kancatej tejzsírja – hasonlóan a kérődzőkéhez és ellentétben az egyéb monogasztrikus állatokéval – aránylag sok (20–35%) C16-nál kisebb szénatomszámú zsírsavat tartalmaz. Ez talán magyarázható azzal, hogy a lovaknál a tejzsír szintézise acetátból és 3-hidroxi-butirátból történik, mint a kérődzőkben, és nem glükózból, mint a monogasztrikus állatoknál. A szerzők többsége szerint a 18 szénatomszámú zsírsavak nagyobbik része a kancánál illózsírsavakból képződik. Ha más fajokkal hasonlítjuk össze a kancatej tejzsírjának zsírsav-összetételét, akkor megállapítható, hogy a kanca tejzsírja különösen kevés sztearinsavat és több mint 5% palmitolajsavat tartalmaz. Speciális vonása a kanca tejzsírjának a nagy linolsav- és különösen linolénsav-tartalom. Ez azzal magyarázható, hogy a telítetlen zsírsavak nem hidrogéneződnek az emésztő rendszerben, mint a kérődzőknél, és hogy a lovak sok olyan takarmányt fogyasztanak, amelyek gazdagok telítetlen zsírsavakban, ugyanis a takarmány és a tejzsír telítetlenzsírsav-tartalma szorosan összefügg (2.2.12. táblázat).

2.2.12. táblázat - A kancatej tejzsírjának fő zsírsav-összetétele évszakok szerint az irodalmi adatok alapján

Évszak

Zsírsavak

C16:0

C16:0 + C18:0

C16:1 + C18:1

C18:2

C18:3

23,5

19,6

27,1

15,9

8,5

18,8

23,8

28,7

14,9

12,6

július

25,8

20,9

16,5

6,5

16,2

december

35,8

13,0

20,3

6,8

9,3

26,6

24,5

24,1

10,5

10,2

19,1

21,4

24,1

8,1

26,2

33,0

20,3

26,4

12,9

6,6

nyár

19,3

22,0

24,5

8,0

25,2

ősz

15,9

23,4

33,7

15,0

10,7

18,8

20,8

23,5

10,5

25,7

27,4

25,5

17,3

12,4

17,2

nyár

25,2

23,5

33,9

8,2

1,5

tél

18,6

27,8

46,2

5,2

1,5

37,6

18,4

21,3

3,6

16,6


A kancatej zsírtartalmát közvetlenül az ellés után 0,41–3,32% közöttinek mérték, ami a továbbiakban csökkent a laktáció folyamán. A kolosztrum zsírtartalma a laktáció 24–48. órájáig nő, majd ezt követően csökken, mások szerint viszont az ellés után közvetlenül mért 1,0–1,7%-ról a laktáció hetedik napjáig 1,8–2,1%-ra nő. Megállapítják azt is, hogy a tej zsírtartalma az ellés utáni első napon a legnagyobb, majd rendszertelenül változik a laktáció 14. napjáig. A különböző szerzők adatait összevetve látható, hogy a kolosztrum zsírtartalma az ellés utáni első 12–24 óra alatt nő, majd egyes szerzők szerint gyorsabban, más szerzők szerint lassabban csökken, ami talán összefüggésben lehet a takarmányozással.

Néhány vizsgálatból úgy tűnik, hogy a kolosztrum tejzsírjának zsírsav-összetétele nem különbözik lényegesen a normális tejétől. A zsírtartalom és a zsírsav-összetétel változását tanulmányozva az ellés után megállapítják, hogy a laktáció folyamán nem változik a tejzsír zsírsav-összetétele. Mások ezzel szemben kimutatták, hogy a rövid és közepes szénatomszámú zsírsavak mennyisége csökken, a hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak aránya viszont nő a laktáció későbbi szakaszában. Néhány kivételtől eltekintve, akik szerint a tej zsírtartalma tendenciájában nem változik a laktáció folyamán, az összes többi szerző szerint a tej zsírtartalma csökken az ellés utáni idő függvényében.

Némi csökkenés figyelhető meg a tej zsírtartalmában a kanca korával, de ez a csökkenés alig éri el a 0,2%-ot, mások szerint viszont a második laktációban a tej zsírtartalma nagyobb, mint az elsőben. A több tejet adó fajták tejének nagyobb a zsírtartalma, mint a kisebb tejhozamúaké, mások viszont arra a következtetésre jutottak, hogy még az igen nagy testtömegkülönbséggel rendelkező fajták tejének is azonos a zsírtartalma, bár a variációs koefficiensek az összes vizsgált tejalkotó közül a zsírnál a legnagyobbak.

A fentieken túl befolyásolja a tej zsírtartalmát a takarmány energiatartalma is, ugyanis a takarmány növekvő energiatartalmával – az abrak arányának megnövelésével a szálastakarmányhoz képest – csökken a tej zsírtartalma, mások szerint viszont a takarmány energiatartalma nincsen hatással a tej zsírtartalmára. Egyesek szerint a takarmány zsírtartalmának növelése nem, mások szerint viszont jelentősen növeli a tej zsírtartalmát.

Saját vizsgálataink során a kanca kolosztrumának és tejének szárazanyag-tartalmát szabvány szerint tömegállandóságig végzett szárítással, zsírtartalmát pedig Gerber módszerével határoztuk meg. A tejzsír zsírsav-összetételének meghatározását gázkromatográffal végeztük.

Az általunk vizsgált négy különböző fajtájú kanca kolosztrumának szárazanyag-tartalmát és a szárazanyag-tartalom változását a laktáció 45. napjáig a 2.2.13. táblázat, a kolosztrum és a tej zsírtartalmának alakulását ugyanebben az időpontban pedig a 2.2.14. táblázat tartalmazza. A 2.2.15. táblázat a kanca kolosztruma és teje zsírsav-összetételét, valamint zsírsav-összetételének változását mutatja a laktáció 45. napjáig a zsírsav metilészterek relatív tömegszázalékában, a 2.2.16. táblázatban pedig a tehéntej kancatejből való kimutatására végzett vizsgálataink eredményeit foglaltuk össze.

2.2.13. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének szárazanyag-tartalma (g/100 g tej)

Fajta (egyedszám)

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05–0,5

2–5

8–45

Haflingi (4)

24,25

12,87

10,61

Breton (6)

24,65

11,93

10,39

Bouloni (3)

25,42

12,15

10,37

Magyar hidegvérű (16)

26,28

12,78

10,40


2.2.14. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének zsírtartalma (g/100 g tej)

Fajta (egyedszám)

Az ellés után eltelt idő (nap)

0,05–0,5

2–5

8–45

Haflingi (4)

2,87

2,05

1,04

Breton (6)

2,91

2,10

1,32

Bouloni (3)

2,85

2,17

1,29

Magyar hidegvérű (16)

2,93

2,16

1,26


2.2.15. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének zsírsav-összetétele (a zsírsav-metilészterek relatív tömegszázaléka)

Zsírsav

Kanca

Szarvasmarha

az ellés után eltelt idő (nap)

0,05–0,5

2–5

8–45

5–270

Kaprilsav

C8:0

1,39

2,56

2,79

0,29

Kaprinsav

C10:0

5,41

8,59

8,05

2,61

Laurinsav

C12:0

7,90

9,89

8,97

4,35

Mirisztinsav

C14:0

6,30

9,67

8,72

14,00

Palmitinsav

C16:0

21,32

25,63

23,28

44,06

Palmitolajsav

C16:1

2,80

5,07

3,96

2,08

Sztearinsav

C18:0

2,36

1,63

1,55

7,94

Olajsav

C18:1 n9

17,12

13,77

13,72

17,25

Olajsav

C18:1 n6

0,78

0,74

0,69

Linolsav

C18:2

9,78

6,40

7,53

1,72

γ-Linolénsav

C18:3 n6

0,75

0,51

0,61

Linolénsav

C18:3 n3

24,11

15,53

20,12

0,09


– nem mértük

2.2.16. táblázat - A különböző mennyiségű tehéntejet tartalmazó kancatej zsírsav-összetétele (a zsírsav-metilészterek relatív tömegszázaléka)

Zsírsav

A tehéntej aránya a kancatejben (%)

kancatej

1

5

10

25

50

tehéntej

Kaprilsav

C8:0

2,79

2,73

2,45

2,23

1,62

0,98

0,29

Kaprinsav

C10:0

8,05

7,92

7,28

6,82

5,42

4,07

2,61

Laurinsav

C12:0

8,97

8,88

8,29

7,93

6,39

5,62

4,35

Mirisztinsav

C14:0

8,72

8,87

9,24

9,94

11,21

12,56

14,00

Sztearinsav

C18:0

1,55

1,70

2,29

3,00

4,55

6,20

7,94

Linolsav

C18:2

7,53

7,38

6,71

6,21

4,80

3,31

1,72

Linolénsav

C18:3

20,12

19,61

17,40

15,55

10,71

5,56

0,09

f átlag

2257

1840

816

390

57

5,3

0,005

f min

2107

1753

788

370

50

4,8

0,004

f max

2420

1950

846

410

62

6,2

0,006


f = (kaprilsav × kaprinsav × laurinsav × linolsav × linolénsav) / (mirisztinsav × sztearinsav)

A kolosztrum szárazanyag-tartalma közvetlenül az ellés után 24,25–26,28% között változott. Úgy tűnik, hogy a magyar hidegvérű lovak kolosztrumának szárazanyag-tartalma a legnagyobb a vizsgált fajták között, azonban ezeket a különbségeket szignifikanciavizsgálattal nem tudtuk megerősíteni. Az első fejésű kolosztrum szárazanyag-tartalmának mérésekor a legkisebb eredmény 14,65%, a legnagyobb pedig 29,35% volt. A kolosztrum szárazanyag-tartalma rohamosan csökken az ellés után eltelt idő függvényében, és a második napon mért értékek már alig különböznek a laktáció ötödik napja után fejt normális tejétől. A laktáció 2–5. napján fejt átmeneti tej szárazanyag-tartalmát 11,93–12,87% közöttinek, az 5–8. nap közötti normális tej szárazanyag-tartalmát pedig 10,37–10,61% közöttinek mértük. A laktáció egyetlen, általunk vizsgált szakaszában sem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni a genotípusok között kolosztrumuk és tejük szárazanyag-tartalmában.

A kolosztrum zsírtartalmát közvetlenül az ellés után mértük legnagyobbnak (2,85–2,93%), ami az átmeneti (2,05–2,17%) és normális tej (1,04–1,32%) esetében is lényegesen kisebb értéket mutat. A genotípusok között kolosztrumuk, átmeneti tejük és tejük zsírtartalmában szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni. A kolosztrum és a tej zsírtartalmának változását vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében, illetve a laktáció folyamán azok megállapítását erősítjük meg, akik közvetlenül az ellés után mérték azt a legnagyobbnak.

A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy az első fejésű kolosztrum zsírtartalma átlagosan 2,8–3,0% között (szélsőértékek: 2,12–3,35%), a laktáció ötödik napja után fejt normális tejé pedig 1,0–1,4% között (szélsőértékek: 0,52–1,94%) változik. Nem találtunk összefüggést a tejmennyiség és tej zsírtartalma között, és véleményünk szerint a kanca kora sincs szignifikáns hatással a tej zsírtartalmára.

A kolosztrum és a tejzsír zsírsav-összetételét elemezve megállapítottuk, hogy a kolosztrum tejzsírja kevesebb kaprilsavat, kaprinsavat, laurinsavat, mirisztinsavat, palmitinsavat és palmitolajsavat tartalmaz, mint a normális tejé. Ennek megfelelően a normális tej tejzsírja kevesebb sztearinsavat, linolsavat és linolénsavat tartalmaz, mint a kolosztrumé. A fajták között szignifikáns különbségeket tejzsírjuk zsírsav-összetételében nem tudtunk kimutatni, így a 2.2.15. táblázatban közölt adatok a négy fajta súlyozott átlagai. A kanca és a tehén tejzsírjának zsírsav-összetételét összehasonlítva megállapítható, hogy a kanca tejzsírja másfélszer több laurinsavat, háromszor több kaprinsavat, ötször több linolsavat, tízszer több kaprilsavat és kétszázszor több linolénsavat tartalmaz, mint a tehéné. Ennek megfelelően a kancatej tejzsírjának mirisztinsav-tartalma fele, palmitinsav-tartalma kétharmada, sztearinsav-tartalma pedig ötöde a tehéntej tejzsírjának. Az a nagy különbség, ami a két faj tejzsírjának zsírsav-összetételében – különösen linolénsav-tartalmában – mutatkozik, lehetővé teszi a kancatejhez hozzákevert tehéntej kimutatását és mennyiségének meghatározását.

A 2.2.16. táblázatban a kanca-tehéntej keverékek zsírsav-összetétele látható. Amennyiben a zsírsavak mennyiségét egy olyan f faktorban vonjuk össze, ahol a számlálóba kerül a kaprilsav, a kaprinsav, a laurinsav, a linolsav és a linolénsav, a nevezőbe pedig a mirisztinsav és a sztearinsav, akkor az f értéke kancatejre 2257, tehéntejre pedig 0,005. A táblázatban szereplő f értéket elemezve kitűnik, hogy 1% tehéntej kancatejhez keverése az f értéket 18%-kal, 5% tehéntej hozzákeverése pedig több mint 60%-kal csökkenti, így 1–5% tehéntej kancatejhez keverése a módszer segítségével biztonsággal kimutatható. A modell számításánál a tehéntejet 4%-os, a kancatejet pedig 1,5%-os zsírtartalommal vettük figyelembe. Az f faktor értékét számolva a tehéntejszázalék függvényében olyan hitelesítőgörbét kapunk, amelyről – az ismeretlen minta f faktorának kiszámolása után – a kancatejhez kevert tehéntej százalékos aránya közvetlenül leolvasható. A módszer kidolgozása után öt különböző kanca tejéhez öt holstein-fríz fajtájú tehén tejét kevertük 5%-os arányban. A zsírsavgarnitúra meghatározása után számoltuk a kapott elegytejek f faktorait és a hitelesítőgörbe segítségével a tehéntej arányát a kancatejben. Az f faktorok 763 és 859 között változtak, átlaguk 824 volt. Ennek megfelelően az 5% tehéntejet átlagosan 4,95%-nak mértük, ahol a szélsőértékek 4,75% és 5,40% voltak.

A módszer alkalmas a kancatejhez hozzákevert tehéntej minimális mennyiségének kimutatására és mennyiségi meghatározására, és mivel a többi kérődző háziállatunk tejzsírjának zsírsav-összetétele nagyon hasonlít a szarvasmarháéhoz, a módszer alkalmassá tehető a kancatejhez hozzákevert kecske- és juhtej kimutatására is.

2.2.1.5. A kolosztrum és a tej laktóztartalma

A kancatej szénhidráttartalmának legnagyobb része laktózból áll. A többi cukor csak igen kis koncentrációban fordul elő a kancatejben. A laktóztartalom meghatározására a következő módszereket alkalmazták:

  • Bertrand-módszer (redukció, majd titrálás)

  • fenol-kénsavas kolorimetriás módszer,

  • enzimatikus meghatározás és infravörös spektroszkópia,

  • gázkromatográfia.

A módszerek közül talán a gázkromatográfiás meghatározás a legpontosabb, amellyel a laktóz mellett az összes többi jelen lévő cukrot is meg lehet határozni. A módszereket kancatejre nem hasonlították össze, aminek következtében a különböző analitikai módszer alkalmazása is eltéréshez vezethet a különböző kísérletek között. A másik lehetséges félreértés a kancatej laktóztartalmával kapcsolatban az, hogy a kísérletek egy részében nem tesznek különbséget a laktóz és a laktóz-monohidrát között. Néhányan a laktóztartalmat nem mérik, hanem a szárazanyag és az összes többi komponens segítségével számolják, amely további hibalehetőséget hordoz magában.

A laktózszintézis fő prekurzora a kolosztrum és a tej esetében is a vérből származó glükóz. A közvetlenül az ellés után fejt kolosztrum tejcukortartalmát 2,41–4,49% között mérték, ami 12 óra alatt 4,8–5,2%-ra, 24 óra alatt 5,4–5,6%-ra, 72 óra alatt pedig 5,6–5,9%-ra emelkedett, és csak a laktáció 7–10. napja körül érte el a normális tejre jellemző, 6,0–6,3%-os értéket.

Egy kísérletsorozatban több száz kanca érett tejének laktóztartalmát meghatározva megállapították, hogy az a kísérletbe vont egyedek 90%-ánál 6,0–7,0% között van, mintegy 5%-nál 7,00–8,78%, a másik 5%-nál pedig 1,65–6,00% közötti. Az extrém alacsony laktóztartalom valószínűleg összefüggésben lehet a tőgy gyulladásával, míg az extrém magas értékekre jelenleg nincs magyarázat. A rendkívül előrehaladott korú kancák tejösszetételét vizsgálva megállapították, hogy az semmilyen tekintetben nem különbözik a fiatalabb kancákétól.

Egy másik kísérletben megállapították, hogy a tej laktóztartalma a laktáció tizedik napjától a laktáció 54. napjáig 6,82%-ról 7,06%-ra emelkedik, miközben a tej összes energiatartalmának 46,0–55,6%-át adja. A 24. és 54. nap között vett tejminták átlagos tejcukortartalmát 6,91%-nak, a laktóz részarányát a tej összes energia mennyiségéből 54,2%-nak mérték. A szerzők egy része szerint a tej laktóztartalma nő a laktáció végén, mások szerint viszont nem változik a laktáció folyamán.

Eltérő emészthető energiájú és eltérő nyersfehérje-tartalmú takarmányt etetve a kancákkal megállapították, hogy a magasabb energiatartalmú és nagyobb nyersfehérje-tartalmú takarmányt fogyasztó kancák a laktáció 14–84. napjának átlagában mintegy 0,1%-kal magasabb laktóztartalmú tejet adtak. Az egymást követő laktációkban az alacsonyabb és a magasabb energiájú takarmányt fogyasztó kancáknál tejük laktóztartalmában nem tapasztaltak változást, tehát ebből a kísérletből is úgy tűnik, hogy a kanca kora nincs hatással a tej laktóztartalmára.

A laktóz koncentrációjára – az eltérő analitikai módszereknek, esetleg a laktáció különböző stádiumának köszönhetően – rendkívül eltérő értékeket közölnek a szakirodalomban. A kolosztrumra közölt 2,7% a legalacsonyabb, a tejre közölt 7,7% pedig a legmagasabb, a legtöbb szerző pedig a kancatej laktóztartalmát 5,9–7,1%-nak írja le. Egy esetben masztitisz következtében a gyulladásos tejmirigyből származó tej laktóztartalmát 4,3%-nak találták. A legtöbb szerző a tej laktóztartalmát a laktáció elején (a kolosztrum periódust követően) 6,0–6,5%-nak, a laktáció vége felé pedig, a 150. nap környékén, 6,5–7,0%-nak mérte. A kancatejben a szabad glükóz 0,0084%, a szabad galaktóz pedig 0,0114% koncentrációban található a 6–7% koncentrációjú laktóz mellett. A glikoproteinek közül a N-acetil-neuraminsav koncentrációja 0,0047–0,0061% közöttinek adódott. Francia szerzők gázkromatográfiával meghatározva a tej cukortartalmát megállapították, hogy annak laktóztartalma 6,72%, fruktóz-, maltóz-, cellobióz- és szacharóztartalma kevesebb, mint 0,010%, galaktóztartalma kevesebb, mint 0,072%.

Érdekességként megemlíthető, hogy a szamár tejének laktóztartalmát 4,94–6,86% közöttinek, a Grant-zebráét 3,8%-nak, a Grevy-zebráét pedig 5,8%-nak mérték. Mivel a két zebrafajnál a mintavételi körülmények nem voltak ideálisak, ezért a közölt adatok csak tájékoztató jellegűnek tekinthetők.

2.2.1.6. A kolosztrum és a tej makro- és mikroelemtartalma

A prekolosztrum összetétele és felhasználása az ellés előrejelzésére

A kanca ellésének előrejelzése rendkívül fontos, hisz nem mindegy, hogy az ellés állatorvosi vagy egyéb segítség mellett folyik le, valamint az újszülött csikó egyszerű vagy életmentő beavatkozáson is keresztül mehet közvetlenül születése után. Azért nagyon fontos az ellés várható időpontjának minél pontosabb meghatározása, hogy a kanca, illetve a csikó részesülhessen a szükséges ellátásban, és hogy a gondozónak vagy tulajdonosnak ne kelljen feleslegesen éjszakákat eltölteni a kanca mellett az ellésre várva. A kanca vemhessége 335–342 napig tart, de az utolsó fedeztetés utáni 320–365. napon bármikor számíthatunk a csikó megszületésére. Az ellés idejének előrejelzésére számos módszert dolgoztak ki, amelyek közül mi csak a tejmirigy formájában és a prekolosztrum összetételében bekövetkezett változásokkal foglalkozunk. A tejmirigy növekedése már az ellés előtt egy hónappal megkezdődik, a szembetűnő változások azonban csak az utolsó két hétben következnek be. A tejmirigy méretének növekedésével egy időben a csecs tapintata egyre tömörebbé válik, az ellést megelőző napokban a csecsbimbók is megtelnek tejjel, aminek következtében megvastagodnak, megrövidülnek és tapintatuk tömörebb lesz. A kancák egy részénél az ellés előtti egy-két napban a csecsbimbó végén a termelődő kolosztrumból származó viasszerű cseppecskék jelennek meg, ami ugyancsak jelzi, hogy a kanca felkészült az ellésre.

Az ellés előrejelzésére jól használható a prekolosztrum összetevőinek ellés előtti hirtelen megváltozása. A prekolosztrum kezdetben savószerű, átlátszó, szalmasárga színű, később sárgásfehérré válik, egyre zavarosabb, sűrűbb és ragacsosabb lesz, ami közvetlenül az ellés előtt sárgás árnyalatú, sűrű kolosztummá alakul át. Mivel a kolosztrumban a makroelemek közül a nátrium, a kálium és a kalcium koncentrációja számottevő, ezen elemek jelentős szerepet töltenek be az ellés előtti idő meghatározásában. Ellés előtt két héttel a nátrium 2760 mg/kg-os értéke 460 mg/kg alá esik, ezzel szemben a kálium 390 mg/kg-ról az ellés előtti 24. óráig fokozatosan 1755 mg/kg-ra emelkedik, majd az ellés idejére újra kissé csökken. A kalcium mennyisége az ellés előtt két héttel mérhető 80–200 mg/kg-os értékéről fokozatosan emelkedik, majd az ellés napján eléri a 600 mg/kg-os szintet, ami megfelel az első fejésű kolosztrum kalciumtartalmának. Egyes vizsgálatok szerint a kalciumszint akár még 700 mg/kg fölé is emelkedhet, és egyértelmű a vélemény, hogy az ellés a prekolosztrum 320–400 mg/kg-os értékénél már megindulhat vagy nagy biztonsággal megindítható. Más vizsgálatok szerint mind a kalcium, mind a magnézium koncentrációja fokozatosan emelkedik az ellést megelőző 8–10 napon át, majd az ellés előtti napon csökkeni kezd.

Mivel a szakirodalomban többnyire csak a prekolosztrum kálium-, nátrium-, kalcium- és magnéziumtartalmát vizsgálták, ezért elhatároztuk, hogy megvizsgáljuk, hogyan alakul az összes többi makro- és mikroelem koncentrációja ellés előtt. Kísérleteink során 13 kancától az utolsó fedeztetés utáni 320. napon kezdtük a prekolosztrum vételét. A tejmirigy-szekrétumot 10 cm3-es műanyag edényekbe öntöttük, majd előkészítésig (–25 °C-on) mélyhűtőpultban tároltuk.

Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a kezdetben savószerűen átlátszó, sárga tejmirigyszekrétum az idő előrehaladtával átláthatatlanná és csaknem fehér színűvé válik. A prekolosztrum szárazanyag-tartalma az ellés utáni 20. napon 2,5–3,0% körül alakul, ami folyamatosan emelkedik az ellés előtti 6–7. napig 8–9%-ra, ezt követően az ellés előtti 5–6. napon hirtelen 17–18%-ra, majd az ellés napján a szárazanyag mennyisége eléri a 22–23%-ot. A prekolosztrum és a kolosztrum szárazanyag-tartalmának változását az ellés előtt és után a 2.2.1. ábra mutatja.

2.2.1. ábra - A prekolosztrum és a kolosztrum szárazanyag-tartalmának alakulása az idő függvényében

A prekolosztrum és a kolosztrum szárazanyag-tartalmának alakulása az idő függvényében


A prekolosztrum hamutartalma az ellés előtti 20. nap környékén 0,70–0,75% között alakul, ezt követően kismértékben csökken ugyan, de szinte konstans (0,60–0,70%-os) marad közvetlenül az ellésig, majd az ellést követően megindult tejelválasztásnak köszönhetően hirtelen csökken, és az ellés utáni 2–3. napon 0,35–0,40% körüli értékre áll be.

A prekolosztrum és a kolosztrum hamutartalmának változását az ellés előtt és után a 2.2.2. ábra mutatja.

2.2.2. ábra - A prekolosztrum és a kolosztrum hamutartalmának alakulása az idő függvényében

A prekolosztrum és a kolosztrum hamutartalmának alakulása az idő függvényében


A prekolosztrum nátriumtartalma az ellés előtti 18–20. nap körül 2400–2900 mg/kg között alakul, majd ezt követően folyamatosan csökken az ellés előtti tizedik napig 1800–2000, az ellés előtti ötödik napig 1000–1200, majd az ellésig 700–800 mg/kg-ra. A nátriumtartalom változásával ellentétesen változik a prekolosztrum káliumtartalma. A káliumtartalom az ellés előtti 20. napon 250–300 mg/kg körül alakul, ami gyakorlatilag alig változik az ellés előtti tizedik napig. Az ellés előtti hetedik napon a kolosztrum káliumtartalma hirtelen megemelkedik és az ellés előtti egy-két napon 1200–1300 mg/kg-mal koncentrációja nagyobb lesz a nátriuménál. A prekolosztrum és a kolosztrum kálium- és nátriumtartalmának változását az ellés előtt és után a 2.2.3. ábra mutatja.

2.2.3. ábra - A prekolosztrum és a kolosztrum kálium- és nátriumtartalmának alakulása az idő függvényében

A prekolosztrum és a kolosztrum kálium- és nátriumtartalmának alakulása az idő függvényében


Az ellést megelőző tizedik napon a szekrétum kalciumkoncentrációja átlagosan 128 mg/kg volt, majd lassú emelkedés után az ellést megelőző hetedik napon 200 mg/kg-ra nőtt. Ezt követően lassan ismét emelkedett, az ellés előtt kb. 2–3 nappal elérte a 400 mg/kg-os koncentrációt, majd mennyisége az ellés előtti 12. óráig rohamosan tovább nőtt, átlagosan 700 mg/kg koncentrációig. A legalacsonyabb elléskori koncentráció 340 mg/kg, a legnagyobb pedig 920 mg/kg volt. A prekolosztrum foszfortartalma rendkívül hasonló módon változik a prekolosztrum kalciumtartalmához. Az ellés előtti 20. nap környékén a prekolosztrum foszfortartalma 50–100 mg/kg között alakul, ami gyakorlatilag alig változik az ellés előtti 7–8. napig, majd ezt követően hirtelen emelkedni kezd, és az ellés napján eléri a 700 mg/kg-os szintet. A prekolosztrum és a kolosztrum kalcium- és foszfortartalmának változását az ellés előtt és után a 2.2.4. ábra mutatja.

2.2.4. ábra - A prekolosztrum és a kolosztrum kalcium- és foszfortartalmának alakulása az idő függvényében

A prekolosztrum és a kolosztrum kalcium- és foszfortartalmának alakulása az idő függvényében


A prekolosztrum magnéziumtartalma az ellés előtti 20. napon 20–30 mg/kg körül alakul, és folyamatosan emelkedik az ellés előtti 8–10. napig 100 mg/kg-ra. Ezt követően koncentrációja rohamosan nő, és az ellés előtti első-második napon 370–390 mg/kg-os maximumot ér el, majd koncentrációja rohamosan csökken, és már az ellés utáni első nap végére 100–120 mg/kg-os szintre áll be. A prekolosztrum és a kolosztrum magnéziumtartalmának változását az ellés előtt és után a 2.2.5. ábra mutatja.

2.2.5. ábra - A prekolosztrum és a kolosztrum magnéziumtartalmának alakulása az idő függvényében

A prekolosztrum és a kolosztrum magnéziumtartalmának alakulása az idő függvényében


A prekolosztrum réztartalma az ellés előtti tizedik napon 2,8–3,0 mg/kg-os szintről az ellésig folyamatosan csökken, amikor is koncentrációja 1–1,5 mg/kg-os szintre áll be. A kolosztrum cinktartalma az ellés előtti 10–20. nap között alig éri el az 1 mg/kg-ot, ekkor azonban az ellés előtti 6–7. napon rohamosan nő 5 mg/kg szintig, és ezt a koncentrációját az ellésig megtartja. A prekolosztrum vastartalma az ellés előtti 20. nap környékén 1,7–2,5 mg/kg körül alakul, mely folyamatosan nő az ellés előtti 4–5. napig 6–6,5 mg/kg-ra, ezt követően ugrásszerűen csökken az ellésig, 2,5–3,0 mg/kg-ra. A prekolosztrum és a kolosztrum réz-, cink- és vastartalmának változását az ellés előtt és után a 2.2.6. ábra mutatja.

2.2.6. ábra - A prekolosztrum és a kolosztrum réz- cink- és vastartalmának alakulása az idő függvényében

A prekolosztrum és a kolosztrum réz- cink- és vastartalmának alakulása az idő függvényében


A szárazanyag-tartalom ötödik nap körüli hirtelen megemelkedése lehetőséget ad az ellés idejének becslésére, hisz az ellés előtti ötödik naptól a szárazanyag-tartalom már alig változik. A hamutartalom nem jó indikátora az ellés időpontjának, ugyanis koncentrációja alig változik az ellést megelőző 20 nap alatt. A nátriumtartalom szintje semmilyen jelentős kiugrást nem mutat az ellés előtti időszakban, ennek ellenére az ötödik nap után mért 1000 mg/kg-nál kisebb koncentrációja lehetővé teszi az ellés időpontjának előrejelzését. Ugyanez a megállapítás ellentétes előjellel érvényes a káliumra is, amelynek koncentrációja az ellés előtti 4–5. napon nagyobb, mint a nátriumé, és koncentrációjában az ellés előtti 6–7. napon jelentős emelkedés tapasztalható. E két elemről tehát elmondható, hogy amikor a kálium koncentrációja a prekolosztrumban az ellés előtti 3–4. napon nagyobb lesz, mint a nátriumé, nagy biztonsággal lehet az ellés időpontját előre jelezni.

Megállapítottuk, hogy az ellést megelőző 10–14. naptól a tejmirigyszekrétum kalciumtartalma lassan, az ellést megelőző napon gyorsan emelkedik, az ellés előtt közvetlenül (12 óra alatt) pedig hirtelen megnő, amikor is a prekolosztrum kalciumszintje 700 mg/kg-ig emelkedik. A hirtelen bekövetkező koncentrációváltozásnak nagy jelentősége van az ellés időpontjának az előrejelzésében, hisz 400 mg/kg-os kalciumkoncentráció felett az ellés bármikor megindulhat. A foszfortartalom, mivel koncentrációja hasonló módon viselkedik, mint a kalciumtartalomé, az ötödik nap körül bekövetkező hirtelen változás lehetőséget adhat az ellés időpontjának előrejelzésére, hisz a kalciumtartalomhoz hasonlóan 400 mg/kg-os foszforkoncentráció felett az ellés bármikor megindulhat.

Jó indikátor lehet az ellés időpontjának előrejelzésére a magnézium koncentrációja is, ami az ellés előtti 20. nap körül 20–30 mg/kg a prekolosztrumban. Ez a koncentráció az ellés előtti 8–10. napig 100 mg/kg-ra nő, majd az ellés előtti 7–8. napon koncentrációja rohamosan emelkedik, és az ellés előtti első-második napon kialakult csúcs jó információt adhat az ellés időpontjáról. Az általunk vizsgált mikroelemek koncentrációjában nem találtunk olyan változást, amely kellő információval szolgálna az ellés időpontjának előrejelzésére. Némi támpontot adhat azonban a cinktartalom koncentrációjának 7–8. napi rohamos emelkedése, valamint a vas koncentrációjának 3–4. napi csökkenése. A réztartalom változása semmilyen információt nem ad az ellés időpontjáról.

Az ellés időpontjának előrejelzésére értékes információval szolgálhat a tejmirigyszekrétum színe is, amely a kezdeti sárgából fokozatosan sárgásfehér, majd csaknem fehér lesz, miközben savóhoz hasonló kezdeti átlátszósága folyamatosan tejszerűen átláthatatlanná válik.

A kolosztrum és a tej összetétele

A kanca kolosztrumának ásványianyag-tartalmát az irodalmi adatok szerint a 2.2.17. és a 2.2.18. táblázat mutatja. A növekvő testtömeggel a tej hamutartalma a Shetland póninál mért 0,38%-ról a Shire fajtánál kapott 0,54%-ig nő. Sárlás alatt – többek között – megnő a tej hamutartalma. A kolosztrum lényegesen gazdagabb ásványi anyagokban, mint a normális tej, ezért hamutartalma elérheti a 0,53–0,77%-ot is.

2.2.17. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének makroelemtartalma (mg/kg)

Mintavétel ideje az ellés után (nap)

Hamu

(%)

Kálium

Nátrium

Kalcium

Foszfor

Magné-zium

7

1350

460

28

1180

420

56

970

360

28

790

1060

710

112

112

640

1020

630

90

0,30

394

29

28

0,35

1265

1205

112

0,26

945

865

0,42

28

0,45

624

112

847

580

112

0,30

303

75

485

467

7

0,61

664

237

1345

943

118

28

0,45

469

161

1070

659

86

105–119

0,32

341

115

700

540

43

A laktáció eleje

0,58

655

198

1327

884

102

A laktáció vége

0,36

410

140

811

566

53

1

1000

900

30

1000–1200

500–600

28

0,46

580

186

1186

358

65

112

0,27

370

161

614

216

43


2.2.18. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének mikroelemtartalma (mg/kg)

Mintavétel ideje az ellés után (nap)

Cink

Vas

Réz

Mangán

Ólom

Jód

0,004–0,016

0,013–0,025

0,89

1,46

0,25

1–2

0,3–1,0

0,2–0,4

7

3,1

0,85

28

2,2

0,55

105–119

1,8

0,28

A laktáció eleje

2,7

0,37

0,64

A laktáció vége

1,9

0,27

0,25

Elléskor

6,4

1,31

0,99

12 óra

2,8

0,95

0,83

24 óra

3,6

1,05

0,73

8

3,3

0,88

0,44

35

2,2

0,71

0,25

120

2,4

0,49

0,20

0,20–0,36

0,05

0,05


Három arab és két quarter horse kanca kolosztrum- és tejösszetételét vizsgálva a laktáció negyedik hónapjának végéig megállapítják, hogy a kolosztrum hamu-, magnézium-, nátrium- és káliumtartalma az ellés utáni 12. óráig hirtelen, ezt követően folyamatosan csökken. A kolosztrum foszfortartalma az ellés utáni 24–48. óráig folyamatosan nő majd csökken, kalciumtartalma pedig az első 12 óra alatti csökkenést követően a nyolcadik napon éri el normális értékét, és hasonlóan a foszforhoz, a továbbiakban csökken a laktáció folyamán. Mások szerint a kancatej hamutartalma az ellés utáni első 14 nap alatt tendenciájában nem mutat változást.

A kanca teje – a többi gazdasági állatfajéhoz hasonlítva – különösen szegény ásványi anyagokban. A szerzők többsége a kancatej hamutartalmát 0,3–0,5% közöttinek méri, de mint szélsőséges esetet, említhetünk 0,2%-os legkisebb és 0,7%-os legnagyobb értéket is. Az alacsony hamutartalom kapcsolatba hozható a kancatej kis fehérjetartalmával, amelynek köszönhetően alacsony a kancatej kalcium- és foszfortartalma is. Az ásványi anyagok közül a kalcium 61%-a, a foszfor 31%-a, a magnéziumnak pedig 16%-a van kolloidális alakban a kancatejben. A tej kalciumtartalmát 500–1500 mg/kg közöttinek, foszfortartalmát 200–1200 mg/kg közöttinek, magnéziumtartalmát 40–110 mg/kg közöttinek, nátriumtartalmát 70–200 mg/kg közöttinek, káliumtartalmát pedig 300–800 mg/kg közöttinek mérték. A kancatej kloridtartalmára 300–600 mg/kg-os értéket kaptak. A kancatej nyomelemtartalmáról kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Az irodalmi adatok – az analitikai módszerek fejlődésének köszönhetően – megbízhatóak, ennek ellenére némely nyomelem koncentrációjában igen nagy eltéréseket lehet megfigyelni. Ezek az eltérések csak részben magyarázhatók metodikai problémákkal; fő okuk talán az, hogy a vizsgált kancák eltérő mikroelem-összetételű takarmányt fogyasztottak, és ez hatással volt a tej nyomelem-tartalmára.

Mi befolyásolja a kancatej ásványianyag-tartalmát? Holland melegvérű hátasló kancák tejösszetételét elemezve az ellés utáni 24. órától a laktáció 28. napjáig megállapították, hogy a tej hamu-, kalcium- és foszfortartalma a 2–3. napig tartó emelkedést követően csökken a vizsgált szakaszban. A laktáció hetedik és 56. napja között csökken a tej kalciumtartalma. A tej hamutartalma is csökken a laktáció folyamán, és ez a csökkenés érvényes a makroelemek többségére, valamint a mikroelemek egy részére is. A fentieken kívül említést érdemelnek azon megállapítások, amelyek szerint a takarmány energiatartalma nincs hatással a tej ásványianyag-tartalmára, és hogy tőgygyulladás hatására csökken a tej foszfortartalma, nő viszont a kloridionok mennyisége.

Az egyéb lófélék kolosztrum- és tejösszetételéről a 2.2.19. és a 2.2.20. táblázat ad felvilágosítást.

2.2.19. táblázat - A lófélék kolosztrum- és tejösszetétele (OFTEDAL és JENNESS, 1988)

Faj

Idő az ellés után (óra)

Száraz-anyag

Zsír

Nyers-fehérje

Laktóz

Hamu

Ca

P

Bruttó energia (kJ/g)

%

Onager

0

21,7

1,38

16,52

1,96

4,9

1

31,8

2,28

25,32

1,84

0,78

0,132

0,068

6,9

Przewalski ló

6

11,6

1,65

3,18

5,23

0,64

0,151

0,087

2,3

Hegyi zebra

5

11,5

1,65

3,18

7,14

0,56

0,117

0,085

2,6

12

11,1

1,65

2,86

6,31

0,52

0,119

0,086

2,4


2.2.20. táblázat - A lófélék tejének összetétele a laktáció átlagában (OFTEDAL és JENNESS, 1988)

Faj, idő az ellés után (hónap)

A minták száma

Száraz-anyag

Zsír

Valódi fehérje

Laktóz

Hamu

Ca

P

Bruttó energia (kJ/g)

%

Szamár (1–6)

9

10,8

1,82

1,74

5,87

0,44

0,115

0,073

2,0

Hegyi zebra (3–12)

7

10,0

1,02

1,56

6,92

0,32

0,084

0,055

2,0

Sík vidéki zebra (3–8)

5

11,3

2,20

1,63

7,00

0,38

0,075

0,053

2,4

Przewalski ló (3–12)

14

10,5

1,50

1,55

6,72

0,33

0,082

0,043

2,1

Póni (1–6)

8

10,4

1,46

1,82

6,74

0,47

0,084

0,053

2,2


Saját vizsgálataink során a minták hamutartalmát a szabvány szerint, makro- és mikroelemtartalmát pedig atomabszorpciós spektrofotométerrel határoztuk meg. A foszfortartalmat fotométerrel határoztuk meg, 460 nm hullámhosszon.

A kanca kolosztrumának hamutartalmát a laktáció első 48 órájában vett minták átlagában 0,592%-nak mértük, ahol a szélsőértékek 0,804% és 0,515% voltak (2.2.21. táblázat). Ez az érték a 3–5. nap között 0,52%-ra (szélsőértékek: 0,542% és 0,497%), a laktáció 8–45. napja között pedig 0,405%-ra (szélsőértékek: 0,479% és 0,301%) csökkent.

2.2.21. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének makroelemtartalma

Makroelemek (mg/kg)

Az ellés után eltelt idő (nap)

kanca

tehén

0,05–2

átlag

3–5

átlag

8–45

átlag

5–270

átlag

Hamu (%)

0,592

0,526

0,405

0,753

Kálium

928

709

517

1204

Nátrium

320

177

167

504

Kalcium

748

953

823

1287

Foszfor

742

638

499

996

Magnézium

140

86

66

139


A makroelemek változását értékelve a laktáció első másfél hónapja alatt megállapítottuk, hogy a kalcium kivételével az összes makroelem mennyisége csökken a kolosztrum periódusban és a laktáció elején. Legszembetűnőbb a csökkenés a magnézium esetében, de jelentős a káliumnál és a nátriumnál is. A laktáció elején lényegesen kisebb a csökkenés a foszfor esetében; ez az elem csak a laktáció ötödik napja után mutat határozott változást. Az előzőekhez képest egész más változást tapasztaltunk a kalcium mennyiségét tanulmányozva. A kancakolosztrum kalciumtartalma közvetlenül az ellés után a legkisebb (748 mg/kg), a laktáció ötödik napja körül éri el maximumát (954 mg/kg), majd a továbbiakban – a többi makroelemhez hasonlóan – csökken a laktáció folyamán.

A kanca kolosztruma és teje mikroelemtartalmának változását vizsgálva az ellés után eltelt idő függvényében (2.2.22. táblázat) megállapítottuk, hogy a cink és a réz folyamatosan csökken, a vas az ötödik nap körüli maximumot követően csökken, a mangán pedig a laktáció ötödik napjáig nő, ezt követően pedig állandó szinten marad.

2.2.22. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének mikroelemtartalma

Mikroelemek (mg/kg)

Az ellés után eltelt idő (nap)

kanca

tehén

0,05–2

átlag

3–5

átlag

8–45

átlag

5–270

átlag

Cink

2,95

2,08

1,99

5,63

Vas

0,996

1,581

1,209

1,07

Réz

0,606

0,249

0,228

0,302

Mangán

0,0447

0,0534

0,0544

0,093


A kanca és a tehén tejének makro- és mikroelemtartalmát összehasonlítva megállapítható, hogy a tehéntej majd kétszer több hamut, káliumot, foszfort, magnéziumot és mangánt, másfélszer több kalciumot, vasat, rezet és majdnem háromszor több nátriumot és cinket tartalmaz, mint a kancatej. A felsoroltak közül külön figyelmet érdemel a kancatej kis nátriumtartalma, hisz ezt azok a keringési betegségben és magas vérnyomásban szenvedő betegek is fogyaszthatják, akiknek túl magas a tehéntej 500 μg/kg körüli nátriumtartalma.

2.2.1.7. A kolosztrum és a tej vitamintartalma

A szakirodalomban rendkívül kevés adat található a kanca kolosztrumának és tejének vitamintartalmáról. A kancatej A-vitamin-tartalmát 60 μg/dm3, E-vitamin-tartalmát 900 μg/dm3, 25-hidroxi-kolekalciferol-tartalmát 15,5 μg/dm3, 1,25-dihidroxi-kolekalciferol-tartalmát kevesebb mint 5,0 μg/dm3, B12-vitamin-tartalmát 5,48 μg/dm3, folsavtartalmát pedig 15,5 μg/dm3 közelinek mérték.

Saját vizsgálataink során a tejminták A-, D- és E-vitamin-tartalmát nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával határoztuk meg. A tejminták C-vitamin-tartalmát 2,6-diklórfenol-indofenol reakcióval határoztuk meg. A kolosztrum és a tej vitamintartalmát vizsgálva (2.2.23. táblázat) megállapítottuk, hogy a kolosztrum 2,6-szor több A-vitamint, 1,7-szer több D3-vitamint, 1,4–1,5-ször több C- és K-vitamint és csak kissé több E-vitamint tartalmaz, mint a laktáció 8–45. napja között fejt kancatej. A kancatej A-, D3-, E- és K3-vitaminból gyakorlatilag ugyanannyit tartalmaz, mint a tehéntej, C-vitamin-tartalma pedig annál némileg még nagyobb is.

2.2.23. táblázat - A kanca kolosztrumának és tejének vitamintartalma

Vitamin (mg/kg)

Az ellés után eltelt idő (nap)

kanca

tehén

0,05–0,5

8–45

5–270

A

0,88

0,34

0,352

D3

0,0054

0,0032

0,0029

E

1,342

1,128

1,135

K3

0,043

0,029

0,032

C

23,8

17,2

15,32


Fentiekből következik, hogy mivel a tehéntej zsírtartalma mintegy két és fél-háromszor nagyobb, mint a kancatejé, a kancatej tejzsírja két és fél-háromszor több zsíroldható vitamint tartalmaz, mint a tehéné.

2.2.2. Sertés

A tejmirigy a nem tejelő kocákban a vemhesség utolsó szakaszában fejlődik ki teljesen. A tejelválasztás a fialás körüli időben indul meg, bár hormonhatásra a fialás előtt egy-két nappal előbb, esetleg később is bekövetkezhet. A tejelválasztás két fázisra oszlik. Az első fázis a szopások közötti időre esik, ami a laktáció 1–4. hetében átlagosan 60, a laktáció későbbi szakaszában pedig 60–90 percre tehető. Ez alatt az idő alatt az alveolusokban lassan képződik a tej, amely a tejutakon át a tejmedencébe kerül. A második fázis a tejleadás, illetve a szopás.

Milyen az így keletkezett tej összetétele? Általánosságban elmondható, hogy a laktáció első hat napja alatt nagyobb a kolosztrum szárazanyag- és fehérjetartalma, kisebb viszont a zsír- és cukortartalma, mint a normális tejé. A kolosztrum periódust követően nő a tej zsír- és laktóztartalma, a szárazanyag pedig állandó szinten marad. A föcstej több zsírt, hamut, szárazanyagot, kalciumot, foszfort és vasat tartalmaz, mint a teljes kocatej.

2.2.2.1. A kolosztrum és a tej fehérjetartalma és fehérjefrakciói

A koca kolosztrumának összetételét vizsgálva a fialás után eltelt idő függvényében megállapították, hogy a fialás utáni hatodik napig a prealbumin gyakorlatilag nem változik, az α- és a β-globulin-frakció értéke pedig kissé nő. A γ-globulin mennyisége ezzel szemben rohamosan csökken a fialás után. A környezet, a kor, a takarmányozás és a farmon tartott kocák száma alig, a vakcinázás viszont jelentősen befolyásolja a kolosztrum IgM-tartalmát. A fialáskori kolosztrum összesfehérje-tartalmát két és félszer, savófehérje-tartalmát ötször nagyobbnak, míg NPN-tartalmát kisebbnek találták a normális tejénél. Az összes- és a savófehérje nagy részét az IgG és IgM teszi ki.

A kocatej emészthető fehérjetartalma a laktáció első napján 10,02%, ami a laktáció 12. napjáig 4,40%-ra csökken, majd a laktáció 34. napjáig 5,18%-ra nő, ezután a növekedés folytatódik és a választás idejére eléri a 6,47%-ot.

A magyar fehér hússertés és a cornwall tejét összehasonlítva megállapították, hogy a cornwall föcsteje és teje több fehérjét tartalmaz, mint a magyar fehér hússertésé. A jó és rossz kondícióban lévő, valamint a fruktózt és dextrózt fogyasztó kocák tejöszszetételét vizsgálva megállapították, hogy a takarmányozás nincs szignifikáns hatással a tej fehérjetartalmára. Mások viszont a magasabb energiatartalmú takarmányt fogyasztó kocák tejének fehérjetartalmát szignifikánsan nagyobbnak találták az alacsony energiájú takarmányt fogyasztókénál. A laktációs állapot szignifikáns hatással van a tej összetételére.

A kocatej kazeinfrakcióit és azok genetikai variánsait vizsgálva megállapították, hogy az elektroforetikus mobilitás a következő sorrendben nő: αs1, β, κ, αs2. A β-kazeint további két genetikai variánsra, a β-kazeinA és a β-kazeinB frakcióra, az αs2 kazeint pedig αs2-kazeinA és αs2-kazein0 frakcióra bontották szét. A kocatej savófehérjéinek genetikai variánsait tanulmányozva első lépésben a savófehérjét a következő frakciókra bontották szét: γ-globulin, β-laktoglobulin, oldható kazein, α-laktalbumin. Ezt követően a β-laktoglobulin esetében LgA, LgB és LgC genetikai variánsokat is el tudtak különíteni poliakrilamid-gélelektroforézissel. A bakteriosztatikus hatással rendelkező vaskötő fehérjének, a laktoferrinnek a mennyiségét tanulmányozva megállapítják, hogy az igen gyorsan csökken a fialás után.

Saját vizsgálataink során tíz dán nagyfehér, tíz dán duroc és tíz norvég lapálysertéstől a fialás után közvetlenül, majd a 12., 24., és 48. órában, a laktáció 3., 5., 10. és 20. napján, majd a 45–60. napja között vettünk egy-egy alkalommal mintegy 50–75 cm3 kolosztrum- és tejmintát. A kocák többsége hajnalban ellett, így a tejmintavétel a legtöbb esetben reggel hat órakor történt. Egyedül az első fejésnél ügyeltünk arra, hogy a malacok még ne szopjanak, az összes többi esetben a malacok minden korlátozás nélkül szopták a kocát. A fejést két, szakképzett sertésgondozó végezte a koca mindkét oldalán egyszerre, húzogató kézi fejést alkalmazva az összes tejelő csecsbimbót kifejve.

A dán nagyfehér, a dán duroc és a norvég lapály kolosztrumának és tejének fehérjetartalmát és fehérjefrakcióit a fialás után eltelt idő függvényében a laktáció 45–60. napjáig a 2.2.24. táblázat tartalmazza. A közvetlenül a fialás után fejt kolosztrum öszszesfehérje-tartalma 16,50–16,82% között változik, a három fajta együttes átlagában 16,65%. Értéke a fialás utáni 48–72. óráig 7,8–9,5%-ra csökken, és csak a fialás utáni tizedik nap körül éri el a normális tejre jellemző, 5,5–6,0% körüli fehérjetartalmat. A valódifehérje-tartalom változása gyakorlatilag egybeesik az összes fehérjével (2.2.7. ábra).

2.2.24. táblázat - A dán nagyfehér, a dán duroc és a norvég lapály kolosztrumának és tejének fehérjetartalma és fehérjefrakciói (g/100 g)

Komponens Genotípus

A fialás után eltelt idő

óra

nap

0,05

8–14

20–28

44–52

68–76

5

10

20

45–60

Összes fehérje

Dán nagyfehér

16,50

13,20

11,52

9,31

7,86

6,19

5,49

5,47

5,87

Dán duroc

16,63

12,94

12,01

9,45

8,13

6,25

6,02

5,55

5,83

Norvég lapály

16,82

13,02

12,21

9,29

7,93

6,32

5,74

5,63

5,78

Valódi fehérje

Dán nagyfehér

16,08

12,82

11,11

8,89

7,42

5,75

5,07

5,06

5,39

Dán duroc

16,22

12,54

11,60

9,03

7,70

5,81

5,60

5,10

5,36

Norvég lapály

16,40

12,62

11,80

8,88

7,50

5,87

5,30

5,18

5,32

Savófehérje

Dán nagyfehér

15,00

10,54

8,34

5,69

4,72

3,59

2,91

2,89

3,16

Dán duroc

15,14

10,33

8,62

5,79

4,88

2,51

3,19

2,89

2,97

Norvég lapály

15,34

10,42

8,69

5,85

4,76

3,41

3,12

2,83

2,91

Valódi savófehérje

Dán nagyfehér

14,58

10,15

7,93

5,27

4,28

3,15

2,49

2,48

2,68

Dán duroc

14,73

9,93

8,21

5,37

4,45

3,07

2,77

2,44

2,50

Norvég lapály

14,94

10,02

8,28

5,44

4,33

2,96

2,68

2,38

2,45

Kazein

Dán nagyfehér

1,50

2,67

3,18

3,62

3,14

2,60

2,58

2,58

2,71

Dán duroc

1,49

2,61

3,39

3,66

3,25

2,74

2,83

2,66

2,86

Norvég lapály

1,46

2,60

3,52

3,44

3,17

2,91

2,62

2,80

2,87

NPN × 6,38

Dán nagyfehér

0,421

0,389

0,408

0,425

0,443

0,438

0,419

0,407

0,483

Dán duroc

0,412

0,403

0,411

0,422

0,434

0,439

0,420

0,453

0,474

Norvég lapály

0,402

0,397

0,407

0,411

0,433

0,451

0,440

0,449

0,461


2.2.7. ábra - A koca kolosztrumának és tejének fehérjefrakciói

A koca kolosztrumának és tejének fehérjefrakciói


Mélyrehatóbb változások történnek a savófehérje és a valódisavófehérje-tartalomban közvetlenül a fialás után. E két frakció 14,5–15,5%-ról 24 óra alatt 8–9%-ra, 72 óra alatt 4,3–4,9%-ra, öt nap alatt pedig 3,0–3,5%-ra csökken, és csak a fialás utáni tizedik nap körül éri el a normális tejre jellemző, 3,0%-os savófehérje- és 2,5–2,7%-os valódisavófehérje-szintet.

A kolosztrum és a tej kazeintartalma, az előzőektől eltérően, maximumgörbe szerint változik a laktáció folyamán. A fialás után közvetlenül mért 1,46–1,50%-ról értéke 12 óra alatt 2,6–2,7%-ra, 24 óra alatt pedig 3,4–3,7%-ra nő, majd a továbbiakban folyamatosan csökkenve már a fialás utáni ötödik napon eléri a normális kocatejre jellemző, 2,6–2,9%-os szintet. A fehérjefrakciók közül a legkisebb változás a NPN-tartalomban figyelhető meg, hisz az első fejésű kolosztrum NPN-tartalma nem mutat lényeges különbséget a laktáció későbbi szakaszában fejt tejétől. A kezdeti minimális csökkenést követően az NPN-tartalom mindhárom fajtánál nő a laktáció folyamán.

A fehérjefrakciók megoszlását vizsgálva az összes fehérje százalékában (2.2.25. táblázat) megállapítható, hogy a valódifehérje-tartalom 48 óra alatt 97,5%-ról 95,5–95,6%-ra, 45–60 nap alatt pedig 91,8–92,0%-ra csökken, ennek megfelelően a számított fehérjetartalom (NPN × 6,38) 2,4–2,6%-ról 4,4–4,6%-ra, majd a laktáció végére 8,0–8,2%-ra nő. A savófehérje és a valódi savófehérje aránya a kolosztrumban mért 91, illetve 89%-ról 48 óra alatt 61–63, illetve 57–59%-ra csökken, és csak a laktáció tizedik napja körül éri el a normális kocatejre jellemző 42–46%-os szintet. A vizsgált tartományban a kazeintartalom 8,7–9,1%-ról 48 óra alatt 37–39%-ra, a laktáció végére pedig 46–50%-ra nő.

2.2.25. táblázat - A fehérjefrakciók megoszlása az összes fehérje százalékában genotípusok szerint (összes fehérje = 100%)

Genotípus Fehérjefrakció

A fialás után eltelt idő

óra

nap

0,05

8–14

20–28

44–52

68–76

5

10

20

45–60

Dán nagyfehér

Valódi fehérje

97,5

97,1

96,4

95,5

94,4

92,9

92,3

92,5

91,8

Savófehérje

90,9

79,8

72,4

61,1

60,1

58,0

53,0

52,8

53,8

Valódi savófehérje

88,4

76,8

68,8

56,6

54,5

50,9

45,4

45,3

45,7

Kazein

9,1

20,2

27,6

38,9

39,9

42,0

47,0

47,2

46,2

NPN × 6,38

2,6

2,9

3,5

4,6

5,6

7,1

7,6

7,4

8,2

Dán duroc

Valódi fehérje

97,5

96,9

96,6

95,5

94,7

93,0

93,0

91,9

91,9

Savófehérje

91,0

79,8

71,8

61,3

60,0

56,2

53,0

52,1

50,9

Valódi savófehérje

88,6

76,7

68,4

56,8

54,7

9,1

46,0

44,0

42,9

Kazein

9,0

20,2

28,2

38,7

40,0

43,8

47,0

48,0

49,1

NPN × 6,38

2,5

3,1

3,4

4,5

5,3

7,0

7,0

8,2

8,1

Norvég lapály

Valódi fehérje

97,5

96,9

96,6

95,6

95,6

92,9

92,3

92,0

92,0

Savófehérje

91,2

80,0

71,2

63,0

51,2

53,9

54,4

50,3

50,3

Valódi savófehérje

88,8

77,0

67,8

58,6

46,6

46,8

46,7

42,3

42,4

Kazein

8,7

20,0

28,8

37,0

34,1

46,0

45,6

49,7

49,7

NPN × 6,38

2,4

3,1

3,3

4,4

4,7

7,1

7,7

8,0

8,0


Összegezve megállapítható tehát, hogy a kolosztrum összesfehérje- és savófehérje-tartalma rohamosan csökken, NPN-tartalma pedig nő a laktáció folyamán. A kolosztrum kazeintartalma a fialás utáni 48. óráig nő, ezt követően némi csökkenés után a laktáció ötödik napjától konstans szintre áll be. A változások döntő mennyisége a fialás utáni 48 óra alatt zajlik le, de ez a változás korántsem olyan mélyreható mint a kérődzők esetében, mivel a fehérjefrakciók eltérő arányúak. Az összes fehérje százalékában vizsgálva a fehérjefrakciók összetételét megállapítható, hogy a valódifehérje-tartalom a laktáció folyamán némileg csökken, azonban sokkal lényegesebb csökkenés figyelhető meg a savófehérje- és a valódisavófehérje-tartalomban. A kazein és az NPN százalékos aránya nő a laktáció során.

A vizsgált fajták között kolosztrumuk és tejük fehérjetartalmában és fehérjefrakcióiban, valamint a fehérjefrakciók megoszlásában szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni.

2.2.2.2. A kolosztrum és a tej, valamint a kolosztrum- és tejfehérje aminosav-összetétele és biológiai értéke

A kocatej aminosav-összetételét meghatározva megállapították, hogy az anyatej fehérjéje kevesebb glutaminsavat, metionint, tirozint, lizint és hisztidint és több cisztint, valamint triptofánt tartalmaz, mint a kocatejé. Különösen szembetűnő a metionin-cisztin arány, amely egészen más a kocatejben, mint az anyatejben. Az összes többi aminosav esetében a különbségek elhanyagolhatók a koca és az ember között.

A kolosztrum és a tej szabadaminosav-tartalma

A kolosztrum és a tej szabadaminosav-összetételét a 2.2.26. táblázat tartalmazza. A táblázatban a szabad aminosavak százalékos összetételét is feltüntettük az összes szabad aminosav százalékában. A táblázat adatait értékelve megállapítottuk, hogy a tej szabad aminosavainak összege 17–18%-kal több, mint a kolosztrumé, ami azért lepett meg bennünket, mert az eddig általunk vizsgált háziállatoknál (szarvasmarha, kecske, juh, ló) a kolosztrum szabadaminosav-tartalma lényegesen nagyobb volt, mint a normális tejé.

2.2.26. táblázat - A koca kolosztrumának és tejének szabadaminosav-tartalma

Aminosav

Szabad aminosavak

mg szabad aminosav/100 g

g szabad aminosav/100 g szabad AS

kolosztrum

tej

kolosztrum

tej

Aszparaginsav

4,31

12,18

5,0

11,8

Treonin

3,50

6,54

4,1

6,3

Szerin

5,51

24,3

6,4

23,5

Glutaminsav

15,63

26,55

18,2

25,6

Prolin

6,91

3,81

8,1

3,7

Glicin

4,64

10,21

5,4

9,9

Alanin

6,92

7,33

8,1

7,1

Cisztin

0,99

1,02

1,2

1,0

Valin

4,41

0,85

5,1

0,8

Metionin

3,50

0,89

4,1

0,8

Izoleucin

1,60

0,47

1,9

0,5

Leucin

7,51

0,99

8,8

1,0

Tirozin

3,14

1,42

3,7

1,4

Fenilalanin

3,41

0,93

4,0

0,9

Lizin

4,52

1,03

5,3

1,0

Hisztidin

2,43

1,35

2,8

1,3

Arginin

6,85

3,74

8,0

3,6

Összeg

85,78

103,63

100,2

100,2


Jelentős különbségeket állapítottunk meg a savas és a bázikus aminosavak tekintetében is a kolosztrum és a tej között. A tej több savas és hidroxi- (aszparaginsav, treonin, szerin, glutaminsav) aminosavat (összegük 69,59 mg/100 g) és kevesebb bázikus (lizin, hisztidin, arginin) aminosavat (összegük 5,9 mg/100 g) tartalmaz, mint a kolosztrum, amelynél a savas aminosavak összegét 28,96 mg/100 g-nak, a bázikus aminosavak összegét pedig 13,8 mg/100 g-nak mértük. Jelentős különbségeket észleltünk a kolosztrum és a tej között a valin-, metionin-, izoleucin-, tirozin- és fenilalanin-tartalomban is. Ezen aminosavakból a tej háromszor-nyolcszor annyit tartalmazott, mint a kolosztrum, a többi, nem említett aminosavból viszont elhanyagolható a különbség a kolosztrum és a tej között.

A kolosztrum és a tej, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetétele

A kolosztrum és a tej aminosav-összetételének alakulását a fialás után eltelt idő függvényében a 2.2.27. táblázat, a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetételének alakulását pedig a 2.2.28. táblázat tartalmazza.

2.2.27. táblázat - A kolosztrum és a tej aminosav-összetételének alakulása a fialás után eltelt idő függvényében (g aminosav/100 g kolosztrum, illetve tej)

Aminosav

A fialás után eltelt idő

óra

nap

0,05

8–14

20–28

44–52

68–76

5

10

20

45–60

Aszparaginsav

1,29

0,99

0,94

0,76

0,64

0,49

0,45

0,45

0,47

Treonin

0,96

0,69

0,64

0,47

0,47

0,25

0,24

0,24

0,24

Szerin

1,09

0,84

0,75

0,59

0,48

0,36

0,31

0,29

0,33

Glutaminsav

3,01

2,48

2,23

1,76

1,47

1,37

1,28

1,24

1,30

Prolin

1,51

1,16

1,13

0,90

0,78

0,67

0,63

0,61

0,66

Glicin

0,52

0,39

0,36

0,28

0,24

0,16

0,13

0,13

0,13

Alanin

0,74

0,56

0,51

0,40

0,30

0,22

0,16

0,16

0,16

Cisztin

0,30

0,22

0,21

0,16

0,12

0,09

0,09

0,09

0,09

Valin

0,84

0,66

0,60

0,43

0,37

0,26

0,22

0,22

0,22

Metionin

0,29

0,22

0,20

0,17

0,14

0,12

0,10

0,10

0,10

Izoleucin

0,40

0,32

0,29

0,24

0,25

0,19

0,17

0,17

0,17

Leucin

1,65

1,32

1,23

0,98

0,80

0,66

0,57

0,56

0,57

Tirozin

0,66

0,54

0,45

0,38

0,33

0,24

0,23

0,23

0,22

Fenilalanin

0,74

0,57

0,52

0,40

0,31

0,22

0,22

0,21

0,20

Lizin

1,05

0,89

0,73

0,58

0,50

0,39

0,42

0,40

0,39

Hisztidin

0,35

0,28

0,26

0,20

0,18

0,13

0,13

0,13

0,12

Triptofán

0,26

0,21

0,19

0,14

0,13

0,09

0,10

0,10

0,10

Arginin

1,01

0,74

0,66

0,52

0,47

0,34

0,32

0,31

0,32


2.2.28. táblázat - A kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetételének alakulása a fialás után eltelt idő függvényében (g aminosav/100 g fehérje)

Aminosav

A fialás után eltelt idő

óra

nap

0,05

8–14

20–28

44–52

68–76

5

10

20

45–60

Aszparaginsav

7,8

7,6

7,9

8,2

8,0

7,9

7,9

8,0

7,9

Treonin

5,8

5,3

5,4

5,1

5,4

4,0

4,1

4,2

4,1

Szerin

6,5

6,4

6,3

6,3

6,1

5,7

5,4

5,3

5,4

Glutaminsav

18,1

19,0

18,8

18,8

18,6

21,9

22,3

22,4

22,1

Prolin

9,1

8,9

9,5

9,7

9,8

10,6

11,0

10,9

11,1

Glicin

3,1

3,0

3,1

3,0

3,0

2,6

2,3

2,3

2,2

Alanin

4,4

4,3

4,3

4,2

3,8

3,6

2,8

2,8

2,9

Cisztin

1,8

1,7

1,8

1,7

1,5

1,4

1,5

1,5

1,5

Valin

5,0

5,1

5,1

4,6

4,7

4,1

3,8

3,9

3,8

Metionin

1,7

1,7

1,7

1,8

1,8

1,9

1,6

1,6

1,6

Izoleucin

2,4

2,5

2,4

2,6

3,2

3,0

2,9

2,9

2,9

Leucin

9,9

10,1

10,4

10,5

10,1

10,4

9,8

9,9

9,7

Tirozin

4,0

4,1

3,8

4,1

4,1

3,9

3,9

3,9

3,8

Fenilalanin

4,4

4,4

4,4

4,2

3,8

3,6

3,8

3,8

3,7

Lizin

6,3

6,7

6,2

6,2

6,3

6,2

7,2

7,0

6,9

Hisztidin

2,1

2,1

2,2

2,2

2,3

2,0

2,3

2,3

2,2

Triptofán

1,6

1,6

1,6

1,5

1,6

1,4

1,6

1,6

1,6

Arginin

6,1

5,7

5,6

5,6

5,9

5,4

5,6

5,5

5,6


A 2.2.27. táblázat adataiból megállapítható, hogy a kolosztrum és a tej aminosavainak mennyisége – az összesfehérje-tartalom változását követve – a fialás után azonnal mért 16–17%-ról 48 óra alatt 9,2–9,4%-ra, tíz nap alatt 5,6–5,9%-ra, 45–60 nap alatt pedig 5,9–6,1%-ra csökken. Egyértelműen leszögezhető tehát, hogy a kolosztrum és a tej aminosav-tartalma minden aminosav esetében csökken a fialás után eltelt idő függvényében.

A 2.2.28. táblázat adatai a kolosztrum- és a tejfehérje minőségéről, a fehérje aminosav-összetételének változásáról ad felvilágosítást. A táblázat adatait elemezve megállapítható, hogy a kolosztrumfehérje treonin-, szerin-, cisztin- és valintartalma csökken, glutaminsav- és prolintartalma pedig nő a fialás után eltelt idő függvényében.

Lényegesen kisebb a csökkenés a glicin és az alanin esetében, míg az összes többi aminosavnál nem tapasztaltunk változást a kolosztrum- és a tejfehérje összetételét illetően. Levonható tehát az a következtetés, hogy a tejfehérje esszenciális aminosavainak nagyobb része csökken, a tejfehérje több mint 30%-át kitevő két nem esszenciális aminosav (a glutaminsav és a prolin) mennyisége viszont nő a fialás után eltelt idő függvényében.

A kolosztrum- és a tejfehérje biológiai értéke

Morup és Olesen módszerével meghatározva a kolosztrum- és a tejfehérje biológiai értékét (2.2.29. táblázat) a következő megállapításra jutottunk. A fialás utáni első napokban fejt kolosztrumfehérje biológiai értéke (118–129) megközelíti a módszer maximumát jelentő 140-et. Ez a magas érték az esszenciális aminosavak változásával (csökkenésével) a laktáció ötödik napjától 100–107 körüli szintre áll be és a laktáció végéig változatlan marad. Az igen magas biológiai érték (a tehéntejé ugyanezzel a módszerrel számolva 78–82) a nagy savófehérje aránnyal és az esszenciális aminosavak – elsősorban a treonin és a metionin – nagyobb mennyiségével magyarázható.

2.2.29. táblázat - A kolosztrum- és a tejfehérje biológiai értékének alakulása MORUP és OLESEN szerint az aminosav adatokból számolva, a fialás után eltelt idő függvényében

A fialás után

eltelt idő (óra)

Biológiai érték

A fialás után

eltelt idő (nap)

Biológiai érték

0,05

118,0

5

118,8

8–14

122,9

10

106,0

20–28

127,6

20

107,6

44–52

129,5

45–60

106,4

68–76

122,5


A tejfehérje genetikai variánsai, módszer a különböző fajok (sertés, ló, szarvasmarha) tejének megkülönböztetésére a tej fehérjefrakciói alapján

Kilenc dán nagyfehér, három norvég lapály és hét dán duroc koca tejfehérjéinek genetikai variánsait izoelektromos fókuszálással amfolinek jelenlétében, valamint poliakrilamid gélelektroforézissel határoztuk meg. A gélek értékelése után egyértelmű polimorfizmust állapítottunk meg a β-kazein esetében (két fehérje variáns), és a savófehérje tartományban kapott néhány csík is azt jelzi, hogy itt is lehet polimorfizmussal számolni, ennek bizonyítása azonban további vizsgálatokat igényel. Mivel a tejfehérjék genetikai variánsai a különböző állatfajoknál igen eltérőek, megfelelő standard hiányában nagyon nehéz a különböző fehérjefrakciókat beazonosítani.

Fenti vizsgálatokkal párhuzamosan összehasonlítottuk a koca, a kanca és a tehén tejfehérje frakcióit poliakrilamid gélelektroforézissel, illetve izoelektromos fókuszálással keresve olyan frakciókat, amelyek egyértelművé tennék, ha az egyik faj tejét a másikkal összekevernék. Ez a keverés probléma lehet akkor, ha nagyobb mennyiségű tej nyerésére rendezkedünk be a kocánál és a kancánál, hisz ezek tejét összegyűjteni nehéz, ezek a tejek tehát drágák (a kancatej ára a Nyugat-Európában mintegy tízszerese a tehéntejének). Megelőzve a hamisítás lehetőségét, a tejek ellenőrzésére dolgoztunk ki módszert. Mindhárom fajnál találtunk több olyan fehérjefrakciót, amelyek a másik (két) fajban nem fordulnak elő, tehát kimutatásukkal egyértelművé tehető a hamisítás. Amennyiben a kapott elektroforetogrammot denzitométerrel is értékeljük, nemcsak a hamisítás tényét lehet rögzíteni, hanem becsülni lehet a hozzákevert tej mennyiségét is.

2.2.2.3. A kolosztrum és tej szárazanyag-tartalma, zsírtartalma és zsírsav-összetétele

Szárazanyag- és zsírtartalom

A jó és a rossz kondícióban lévő kocák tejösszetételét összehasonlítva kiderült, hogy a jó kondícióban lévő kocák több tejet és abban több energiát termeltek, mint a rossz kondíciójúak, a takarmányozás színvonala azonban nem befolyásolta a tej összetételét a laktáció korai stádiumában. A nagy és kis energiatartalmú takarmányt fogyasztó kocák tejét elemezve megállapították, hogy a takarmány energiatartalma nem befolyásolja a tej laktóz- és hamutartalmát, ezzel szemben az alacsony energiatartalmú takarmányt fogyasztó kocák tejének szárazanyag-, zsír- és energiatartalmát szignifikánsan nagyobbnak találták. A nagyobb szárazanyag-tartalom a nagyobb zsírtartalommal áll kapcsolatban, a magas zsírtartalom pedig annak köszönhető, hogy az alacsony energiatartalmú takarmányt fogyasztó kocák jobban mobilizálják testük zsírtartalékait. A fruktóz és a dextróz etetése a tej zsírtartalmára nem volt szignifikáns hatással, a fruktózt fogyasztó kocák tejének laktóztartalma viszont szignifikánsan nagyobb volt a dextrózt fogyasztókénál.

A három, eltérő genotípusú koca kolosztrumának és tejének szárazanyag-tartalmát és a szárazanyag-tartalom változását a fialás után eltelt idő függvényében a 2.2.30. táblázat, zsírtartalmának alakulását pedig a 2.2.31. táblázat tartalmazza. A kolosztrum szárazanyag-tartalma közvetlenül a fialás után 23,54–24,69% között változott. Értéke a fialás utáni 24. óráig változatlan maradt, majd a 48–72. óra között érte el maximumát, 27,01–28,01%-ot. A tej szárazanyag-tartalma a fialás utáni ötödik napon 22%-ra, a tizedik napon 19–20%-ra, a 20. napon pedig 18–19%-ra csökkent, és ez az érték már nem változott a laktáció folyamán. A laktáció egyetlen, általunk vizsgált szakaszában sem tudtunk a fajták között tejük szárazanyag-tartalmában szignifikáns különbséget kimutatni.

2.2.30. táblázat - A koca kolosztrumának és tejének szárazanyag-tartalma (g/100 g)

Fajta

A fialás után eltelt idő

óra

nap

0,05

8–14

20–28

44–52

68–76

5

10

20

45–60

Dán nagyfehér

24,69

22,11

23,14

27,08

27,46

21,97

19,41

18,37

18,90

Dán duroc

23,54

23,12

23,63

28,01

27,32

22,14

20,43

19,01

18,54

Norvég lapály

23,87

23,80

23,43

27,01

26,30

22,85

19,37

18,43

18,62


2.2.31. táblázat - A koca kolosztrumának és tejének zsírtartalma (g/100 g)

Fajta

A fialás után eltelt idő

óra

nap

0,05

8–14

20–28

44–52

68–76

5

10

20

45–60

Dán nagyfehér

5,24

6,10

10,00

12,74

13,01

10,40

9,14

7,82

6,83

Dán duroc

5,32

6,27

9,82

12,95

13,22

11,01

9,07

7,79

6,23

Norvég lapály

5,41

6,03

10,14

13,01

12,74

10,93

8,84

8,14

6,42


A kolosztrum szárazanyag-tartalmának változására a fialás után eltelt idő függvényében az általunk eddig tanulmányozott gazdasági állatfajokhoz hasonlítva igen meglepő a laktáció 48–72. órájában mért maximum, hisz a legtöbb állatfajnál folyamatos, logaritmikus csökkenés figyelhető meg ebben a periódusban (2.2.8. ábra).

2.2.8. ábra - A koca kolosztrumának és tejének szárazanyag- zsír- és összesfehérje-tartalma

A koca kolosztrumának és tejének szárazanyag- zsír- és összesfehérje-tartalma


A kolosztrum zsírtartalmát – a szárazanyag-tartalomhoz hasonlóan – a fialás utáni 48–72. órában mértük a legnagyobbnak (12,74–13,22%), amely több mint duplája a fialás után, illetve a fialás utáni 12. órában mért 5–6%-os zsírtartalomnak. Valószínű, hogy a tej szárazanyag-tartalmának növekedése is a zsírtartalom növekedésének köszönhető. A tej zsírtartalma a szárazanyag-tartalomnál mérsékeltebben csökken a laktáció folyamán, és még a laktáció 5–10. napján is 9–11% körül alakul. Ezt követően a tej zsírtartalma fokozatosan csökken, és csak a laktáció 20. napja után éri el a kocatejre jellemző 6,2–6,8%-os értéket. A genotípusok között kolosztrumuk, átmeneti tejük és tejük zsírtartalmában szignifikáns különbségeket nem tudtunk kimutatni.

A kolosztrum- és a tejzsír zsírsav-összetétele

A tejzsír zsírsav-összetételének változását vizsgálva a laktáció folyamán megállapították, hogy az első napi kolosztrumban nem fordul elő C10-nél kisebb szénatomszámú zsírsav. Csak a laktáció végi minták tartalmaznak vajsavat, és csak 28 nap után volt kimutatható kapronsav a tejből. A tejzsírban az olajsav volt jelen legnagyobb koncentrációban, majd ezt követte a palmitinsav és a linolsav. A zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya folyamatosan változott a laktáció folyamán. Szójaolajat adva a koca takarmányához a kocatej zsírtartalma a laktáció első két hetében 4–5%-kal, a 4–5. héten pedig 2%-kal nőtt. A tejzsír zsírsav-összetételét vizsgálva a linolénsav-tartalomban találtak jelentős növekedést. A kocatej a telített, 4–8 szénatomszámú zsírsavak közül lényegesen kevesebbet tartalmaz, mint a tehéntej, illetve a kocatej egyáltalán nem tartalmaz vajsavat. Szembetűnő még a különbség a C14:1 egyszeresen telített zsírsavnál, amit a kocatejben nem található, linolsavból és linolénsavból viszont a kocatej lényegesen többet tartalmaz a tehéntejnél.

A koca kolosztrum- és tejzsírjának zsírsav-összetételét a vizsgált fajták átlagában a 2.2.32. táblázat tartalmazza. A táblázat utolsó oszlopában összehasonlítás céljából feltüntettük a szarvasmarhára általunk mért adatokat is.

2.2.32. táblázat - A koca kolosztrum- és tejzsírjának zsírsav-összetétele (a zsírsav-metilészterek relatív tömegszázalékában)

Zsírsav

(szénatomszám:kettős-kötésszám

A fialás után eltelt idő

Szarvas-marha*

óra

nap

0,05

8–14

20–28

44–52

68–76

5

10

20

45–60

Vajsav

C(4:0)

0

0

0

0

0,05

0,06

0,05

0,08

0,09

0,52

Kapronsav

C(6:0)

0

0

0

0

0,06

0,09

0,09

0,09

0,09

0,56

Kaprilsav

C(8:0)

0

0

0

0

0

0,02

0,03

0,03

0,03

0,27

Kaprinsav

C(10:0)

0

0

0

0

0,01

0,01

0,01

0,01

0,02

2,61

Laurinsav

C(12:0)

0

0

0

0

0,02

0,01

0,01

0,02

0,02

4,35

Mirisztinsav

C(14:0)

3,20

3,21

3,18

3,06

3,06

3,12

3,61

3,71

4,02

14,0

Mirisztolajsav

C(14:1)

0,01

0,02

0,03

0,01

0,02

0,03

0,02

0

0,01

1,41

Pentadekánsav

C(15:0)

0,03

0,02

0,03

0,03

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

1,32

Pentadecénsav

C(15:1)

0,01

0

0,01

0

0,02

0,02

0,02

0

0,02

0,23

Palmitinsav

C(16:0)

33,3

32,2

31,1

30,8

29,5

27,6

36,4

37,0

36,6

44,1

Palmitolajsav

C(16:1)

5,47

5,56

5,52

5,32

5,37

5,46

6,04

9,10

10,52

2,08

Margarinsav

C(17:0)

0,08

0,09

0,05

0,06

0,07

0,08

0,06

0,09

0,08

0,60

Heptadecénsav

C(17:1)

0,13

0,14

0,14

0,17

0,13

0,16

0,12

0,14

0,15

0,46

Sztearinsav

C(18:0)

6,31

6,41

6,34

6,27

6,36

6,32

6,09

6,02

5,93

7,94

Olajsav

C(18:1)

37,5

38,4

39,5

38,8

39,4

40,3

32,9

33,0

32,3

17,3

Nonadekánsav

C(19:0)

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0,03

Linolsav

C(18:2)

12,7

12,6

12,7

14,0

14,1

14,5

12,6

8,9

8,4

1,72

Arachidonsav

C(20:4)

0,42

0,44

0,46

0,48

0,67

0,87

0,52

0,51

0,50

0,19

Linolénsav

C(18:3)

0,74

0,77

0,83

0,91

1,02

1,11

1,02

1,14

1,04

0,09

Behénsav

C(22:0)

0,01

0,02

0,01

0,01

0

0,01

0,02

0,01

0,01

0,15

Eikozatriénsav Erukasav

C(20:3) C(22:1)

0,11

0,12

0,09

0,11

0,12

0,15

0,12

0,13

0,14

0,20


* A laktáció átlagában

A koca tejzsírja a fialás utáni második napig még nyomokban sem tartalmaz vajsavat, kapronsavat, kaprinsavat és laurinsavat, a laktáció harmadik napjáig kaprilsavat, és egyáltalán nem tartalmaz nonadekánsavat sem. A fialás utáni 3–5. naptól a tejzsír vajsav-, kapronsav-, kaprilsav- és laurinsav-tartalma minimális, egyetlen esetben sem éri el a 0,1 relatív százalékot. Ugyanez elmondható a tejzsír mirisztolajsav-, pentadekánsav-, pentadecénsav- és behénsavtartalmáról, míg a tejzsír heptadecénsav- és eikozatriénsav+erukasav-tartalma is csak 0,1–0,2% között alakult.

Az eddig tárgyalt 13 zsírsav az összes zsírsav egy százalékát sem teszi ki, gyakorlati jelentőségük elhanyagolható. Hogy itt mégis tárgyaljuk ezeket, annak az az oka, hogy egyrészt igen kevés irodalmi adatot sikerült a kocatej tejzsírjával kapcsolatban felkutatnunk, másrészt pedig az, hogy olyan zsírsavakat is sikerült – ha csak igen kis koncentrációban is – kimutatni, amelyek eddig nem szerepeltek a szakirodalomban. Így például sikerült kimutatnunk a koca tejzsírjából mirisztolajsavat, valamint négy, páratlan szénatomszámú zsírsavat: a pentadekánsavat, a pentadecénsavat, a margarinsavat és a heptadecénsavat, viszont úgy tűnik, hogy a koca tejzsírja nem tartalmaz nonadekánsavat. Vizsgálataink ugyancsak igazolták, hogy a koca tejzsírja tartalmaz behénsavat és nagy valószínűséggel eikozatriénsavat, továbbá erukasavat is. A felsorolt 13 zsírsav mennyisége oly csekély volt és a koncentrációk olyan nagy szóródást mutattak, hogy ezen zsírsavak laktáció alatti változásáról – a leírtakon túl – mást nem lehet elmondani.

Az előzőekben nem említett zsírsavak – mirisztinsav, palmitinsav, palmitolajsav, sztearinsav, olajsav és linolsav – teszik ki a koca tejzsírjának több mint 97%-át. Ezek közül is legnagyobb jelentőséggel a palmitinsav és az olajsav bír, hiszen ezek együttesen több mint 68%-át adják az összes zsírsavnak. Hogyan alakul ezek mennyisége a laktáció folyamán? A palmitinsav a laktáció elején mért 33,3%-ról öt nap alatt 27,6%-ra csökken, majd továbbiakban fokozatosan emelkedve a laktáció végére koncentrációja meghaladja a laktáció elején mért értéket (2.2.9. ábra). A palmitolajsav nem változik lényegesen a laktáció elején, koncentrációja azonban a laktáció ötödik napjától elkezd emelkedni és a laktáció végére csaknem megduplázódik. A mirisztinsav – a palmitinsavhoz hasonlóan – szintén minimumgörbe szerint változik a laktáció folyamán, a változás azonban közel sem olyan határozott mint a palmitinsav esetében. A sztearinsav és az olajsav csak minimális csökkenést mutat a laktáció alatt. A linolsav maximumát a fialás utáni 3–5. napban éri el, majd a továbbiakban csökken a laktáció során.

2.2.9. ábra - A koca kolosztrum- és tejzsírjának palmitinsav- olajsav- és linolsavtartalma

A koca kolosztrum- és tejzsírjának palmitinsav- olajsav- és linolsavtartalma


Milyen különbségek vannak a kocatej és a tehéntej tejzsírjában? Lényeges a különbség a kis szénatomszámú zsírsavak esetében, hisz míg a koca tejzsírja szinte csak a kimutathatóság határán tartalmaz 4–12 szénatomszámú zsírsavat, addig a tehéntej e zsírsavakból az összes zsírsavnak több mint 8%-át teszi ki. A tehén tejzsírja több mirisztinsavat, palmitinsavat és sztearinsavat tartalmaz, mint a kocatej, jóval alacsonyabb ezzel szemben palmitolajsav-, olajsav-, linolsav- és linolénsav-tartalma. A laktáció közepén és végén a kocatej tejzsírjának 47–48%-a telített, míg 52–53%-a telítetlen zsírsavból áll. Ugyanezek az adatok a tehéntejnél 77–79%, illetve 21–23%. A telítetlen és a telített zsírsavak aránya a kocatejben 0,90–0,91, a tehéntejben pedig 0,28–0,29. Ezen tényekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a koca tejzsírja lényegesen több telítetlen és lényegesen kevesebb telített zsírsavat tartalmaz, mint a tehéné.

2.2.2.4. A kolosztrum és a tej laktóztartalma

A kocatej fő szénhidrátja a laktóz, amely az alveolusok lumenében képződik a fehérjékkel és az ásványi anyagokkal együtt, és exocitozissal kerül ki onnan a Golgi-készülék epitél sejtjeinek apikális membránjain keresztül. A laktóz elsősorban a tej ozmotikus nyomásáért felelős, ezért a tejtermelés szempontjából a legfontosabb tejkomponens. A kolosztrum laktóztartalmát 3,4%-nak, az érett tej laktóztartalmát pedig 5,3%-nak mérték. Koncentrációja a laktáció első két hete alatt majdnem megduplázódik, később viszont folyamatosan csökken, ellentétben a tejmennyiséggel, amely a laktáció 21. napja körül éri el legmagasabb értékét. A laktózszintézis köztitermékei, a galaktóz és a glükóz, valamint a fruktóz is jelen van a kocatejben. Ezek koncentrációjáról, valamint a többi szénhidrát-származékról a 2.2.33. táblázat ad tájékoztatást. A laktóz emésztése során glükózzá és galaktózzá hidrolizál, amelyek gyorsan felszívódnak és vagy közvetlenül, vagy a máj és az izom glikogénjén keresztül használódnak fel.

2.2.33. táblázat - A kocatej szénhidrát

Megnevezés

Koncentráció (g/100 g)

Glükóz

0,12

Glükóz–6-foszfát

0,017

Glükóz–1-foszfát

0,005

UDP-glükóz

0,18

UDP-galaktóz

0,36

Laktóz

5,54

Galaktóz

0,036

Fruktóz

0,041


A takarmányozás a tej laktóztartalmát csak kevéssé befolyásolja. A fruktóz és a dextróz etetése a tej zsírtartalmára nem volt szignifikáns hatással, a fruktózt fogyasztó kocák tejének laktóztartalma viszont szignifikánsan nagyobb volt a dextrózt fogyasztókénál. A laktóz segíti a kalcium abszorpcióját is, az α-laktalbuminnal együtt javítja az újszülött malacok kalciumellátottságát. A α-laktalbumin egyébként része a laktóz szintetáznak, amely felelős a tejmirigyben a laktóz szintéziséért, és amely molekulánként 1 mól kalcium megkötésére képes. Valószínűleg ez a kalciumkötő képesség segíti az újszülöttek kalciumabszorpcióját.

2.2.2.5. A kolosztrum és a tej makro- és mikroelemtartalma

A kolosztrum szárazanyag-, nátrium-, kálium- és réztartalma nagyobb, mint a tejé. A tej hamu-, kalcium-, magnézium-, foszfor- és mangántartalma emelkedik a laktáció folyamán. A kolosztrum vas- és cinktartalma a laktáció 21. napjáig csökken, majd a továbbiakban emelkedik. A kolosztrum és a tej molibdéntartalmára nincs hatással a laktáció.

A kocatej réztartalmát és a különböző szintű rézellátottság hatását vizsgálva a kocatej réztartalmára megállapították, hogy a rézhiányos takarmányon tartott kocák teje kevesebb rezet tartalmaz a laktáció minden fázisában, mint azoké a kocáké, amelyeket kielégítő mennyiségű rezet tartalmazó takarmányon tartottak. A rézhiányosan takarmányozott kocáknak kielégítő rezet tartalmazó takarmányt adva, a tej réztartalma öt napon belül elérte a normális kocatejre jellemző szintet. A kocatej kevesebb nátriumot és káliumot, ezzel szemben több kalciumot, magnéziumot, kloridot, foszfort, vasat, cinket, rezet és mangánt tartalmaz mint a tehéntej. A kalcium-foszfor arány a kocatejben kissé nagyobb, mint a tehéntejben.

A koca kolosztrumának makro- és mikroelemtartalmát a vizsgált fajták átlagában a 2.2.34. és a 2.2.35. táblázat tartalmazza. A táblázatok utolsó sorában összehasonlítás céljából feltüntettük a szarvasmarhára általunk mért adatokat is. A szarvasmarhára vonatkozó adatok saját vizsgálatainkból származnak; a hazánkban tenyésztett tejelő szarvasmarhafajták laktációs átlagai. A meghatározás módszere teljesen megegyezett a kocatejnél leírtakkal.

2.2.34. táblázat - A koca kolosztrumának és tejének makroelemtartalma

A fialás után eltelt idő (óra/nap)

Makroelemek (mg/kg)

hamu (g/100 g)

kálium

nátrium

kalcium

foszfor

magnézium

0,05

0,6625

1100

685

686

1017

78,5

8–14

0,6602

997

802

820

1002

83,9

20–28

0,6514

936

764

992

1092

90,8

44–52

0,7549

911

658

1157

1088

97,6

68–76

0,8174

841

709

1490

1104

107,3

5

0,8127

952

491

1632

1239

94,5

10

0,7964

836

470

1659

1202

93,1

20

0,8081

808

394

1746

1323

101,4

45–60

0,8428

748

387

1965

1510

110,7

Szarvas-marha*

0,7534

1204

504

1287

996

139


* A laktáció átlagában

2.2.35. táblázat - A koca kolosztrumának és tejének mikroelemtartalma

A fialás után eltelt idő (óra/nap)

Mikroelemek (mg/kg)

cink

vas

réz

mangán

0,05

15,70

1,70

3,77

0,062

8–14

12,99

1,88

3,25

0,051

20–28

12,44

2,39

3,32

0,108

44–52

8,82

2,73

3,63

0,058

68–76

5,75

2,92

3,77

0,061

5

5,84

2,35

1,67

0,077

10

5,64

2,21

1,24

0,073

20

6,14

2,02

1,33

0,081

45–60

6,49

2,44

1,34

0,100

Szarvasmarha*

5,63

1,07

0,302

0,093


* A laktáció átlagában

A többi, általunk korábban vizsgált háziállathoz képest a koca kolosztrumának hamutartalma nem csökken, hanem nő a laktáció folyamán. A közvetlenül a fialás utáni kolosztrum hamutartalmát 0,663%-nak mértük, amely érték a laktáció első 24 órája alatt változatlan maradt, a 48. óra körül 0,755%-ra, a harmadik nap végére pedig 0,817%-ra nőtt, és ez az érték már nem változott a laktáció 45. napjáig. A tej hamutartalma a laktáció végére 0,843%-ra nőtt. A kolosztrum periódus után a kocatej hamutartalma 8–10%-kal nagyobb, mint a tehéntejé.

A kolosztrum káliumtartalma közvetlenül a fialás után a legnagyobb, 1100 mg/kg. Ez az érték kisebb-nagyobb ingadozással folyamatosan csökken a laktáció folyamán 750–800 mg/kg-ra, ami mintegy 30–35%-kal kisebb a szarvasmarháénál. A kolosztrum nátriumtartalma a fialást követő 12–24. órában éri el maximumát 760–800 mg/kg-mal, majd a továbbiakban csökken, és 400 mg/kg-os értékével mintegy 20%-kal kisebb lesz a laktáció 10–60. napja között a tehéntejnél (2.2.10. ábra).

2.2.10. ábra - A kolosztrum kálium- nátrium-, kalcium- és foszfortartalmának változása a fialás után

A kolosztrum kálium- nátrium-, kalcium- és foszfortartalmának változása a fialás után


A kolosztrum kalciumtartalma a fialást követő 48 óra alatt 686 mg/kg-ról 1157 mg/kg-ra, tíz nap alatt 1659 mg/kg-ra, a laktáció végére pedig 1965 mg/kg-ra nő. A kocatej kalciumtartalma mintegy 25%-kal nagyobb a tehéntejénél. A kalciummal ellentétben a kolosztrum foszfortartalma a laktáció első 48 órája alatt alig változik (1017–1088 mg/kg), ezt követően azonban a kalciumtartalomhoz hasonlóan nő, és a laktáció végére eléri az 1510 mg/kg-ot. A kérődző háziállatokhoz viszonyítva igen meglepő az első kolosztrum – a laktáció későbbi szakaszában kapott tejhez viszonyított – igen alacsony magnéziumtartalma (78,5 mg/kg). A magnéziumtartalom a laktáció harmadik napjáig 107,3 mg/kg-ra nő, és ez az érték már nem is változik tovább a laktáció folyamán. A tehéntej magnéziumtartalma mintegy 35–40%-kal nagyobb a kocatejénél.

A kolosztrum cinktartalma közvetlenül a fialás után a legnagyobb (15,70 mg/kg), majd folyamatosan csökken a laktáció tizedik napjáig (5,64 mg/kg), ezt követően pedig némi emelkedést mutat a laktáció végéig (6,49 mg/kg). A szarvasmarha és a koca tejének cinktartalma gyakorlatilag azonos. A kolosztrum vastartalma a fialás után a legkisebb (1,70 mg/kg), ezt követően maximumgörbét leírva a laktáció 2–3. napjáig 2,73–2,92 mg/kg-ra nő, ezután 2,2–2,4 mg/kg-os átlagos szintre áll be. A kocatej vastartalma több mint kétszerese a szarvasmarháénak.

A koca kolosztrumának réztartalma a laktáció első 72 órája alatt alig változik (3,77 mg/kg), ezt követően azonban rohamosan csökken a laktáció 10–60. napja között 1,24–1,34 mg/kg-ra. A kocatej réztartalma négyszer több a szarvasmarháénál. A koca kolosztrumának mangántartalma a 24. órában éri el maximumát, 0,108 mg/kg-ot, majd hirtelen csökkenés után folyamatosan emelkedik a laktáció folyamán, és a laktáció végére eléri a 0,100 mg/kg-ot. A koca és a szarvasmarha tejének mangántartalma gyakorlatilag azonos.

Összegezve elmondható, hogy a koca tejének hamu-, kalcium- és foszfortartalma nagyobb, kálium- és nátriumtartalma pedig kisebb a tehéntejénél. A mikroelemeket tekintve nem találtunk különbségeket a koca- és a tehéntej cink- és mangántartalmában, ezzel szemben a kocatej mintegy kétszer több vasat és négyszer több rezet tartalmazott, mint a tehéntej.

2.2.2.6. A kolosztrum és a tej vitamintartalma

A kocatej vitamintartalma a táplálék vitamintartalmából, illetve a koca saját szintéziséből eredhet ezért, koncentrációját befolyásolja a koca takarmánya és egészségügyi állapota. A kolosztrum A-, D-, E- és K3-vitamin-tartalma lényegesen nagyobb, mint a tejé. Megállapították, hogy a C-vitamin koncentrációja a kolosztrumban kétszerese a normál tejének. A koca takarmányának nem kell C-vitamint tartalmaznia, hisz azt mind a koca, mind a malacok szintetizálni tudják. Ennek ellenére a kolosztrum magas C-vitamin-tartalma hozzájárulhat a malac C-vitamin-ellátottságához. A malacoknál különösképpen figyelni kell a megfelelő D-vitamin-ellátásra, amely normál körülmények között a napfény ultraibolya sugarainak hatására keletkezik 7-dehidro-koleszterinből. A koca kolosztruma és érett teje vitamintartalmát az irodalmi adatok tükrében a 2.2.36. táblázat tartalmazza.

2.2.36. táblázat - A kolosztrum és az érett tej vitamintartalma az irodalmi adatok szerint (mg/kg)

Vitamin

Kolosztrum

Érett tej

A-vitamin

1,69

0,96

D-vitamin

0,016

0,0095

E-vitamin

3,92

2,66

C-vitamin

72,1

84,2

K3-vitamin

0,097

0,094

B12-vitamin

0,0015

Tiamin

0,0007

Riboflavin

0,0028

Nikotinsav

0,0074

Pantoténsav

0,0046

Folsav

0,0039

Biotin

0,014


A koca kolosztrumának és tejének vitamintartalmát – az általunk vizsgált fajták átlagában, genotípusonként és mintavételenként három egyed adatait értékelve – a 2.2.37. táblázat tartalmazza. A táblázat adataiból megállapítható, hogy a fialás utáni harmadik napig a kolosztrum vitamintartalma – a C-vitamin kivételével – nem változik lényegesen, a D3-vitamin kivételével ebben az időszakban még némi emelkedés is mutatkozik. A kolosztrum A-vitamin-tartalma a fialás után közvetlenül mért 1,61 mg/kg-ról három nap alatt 1,83 mg/kg-ra nő, majd a laktáció 45–60. napja között 0,92 mg/kg-ra csökken. Hasonló tendencia figyelhető meg az E-vitaminnál (3,69, 3,74 és 2,53 mg/kg) és a K3-vitaminnál (0,092, 0,101 és 0,089 mg/kg) is, míg a D3-vitamin folyamatosan csökkent a laktáció folyamán a fialás után közvetlenül mért 15 μg/kg-ról három nap alatt 14 μg/kg-ra, a laktáció végére pedig 9,4 μg/kg-ra. Ha a tejzsírra vonatkoztatva értékeljük a kapott eredményeket, akkor egészen más képet kapunk a vitamintartalom laktáció során bekövetkezett változásáról. Amint a korábbiakban már ismertettük, a kolosztrum zsírtartalma 48–72 óra alatt mindhárom fajtánál 5,2–5,4%-ról 13,0–13,2%-ra nő, tehát mintegy két és félszeres növekedésről beszélhetünk ebben a periódusban. Ebből pedig egyértelműen következik az, hogy a kolosztrum tejzsírja közvetlenül a fialás után mintegy két és félszer több A-, D3-, E-, és K3-vitamint tartalmaz, mint a laktáció harmadik napján és mintegy három-négyszer többet, mint a laktáció végén. Mivel a C-vitamin nem zsírhoz kötött, ezért koncentrációja folyamatosan csökken a fialás után közvetlenül mért 68,4 mg/kg-ról három nap alatt 57,9 mg/kg-ra, a laktáció végére pedig 45,3 mg/kg-ra. Tehát a C-vitamin-tartalom a tejzsír zsíroldható vitaminjaihoz hasonlóan változik a laktáció folyamán. A genotípusok között tejük vitamintartalmában szignifikáns különbséget a laktáció során nem sikerült kimutatnunk.

2.2.37. táblázat - A koca kolosztrumának és tejének vitamintartalma

Vitamin (mg/kg)

A fialás után eltelt idő

Szarvasmarha*

óra

nap

0,05

68–76

45–60

A

1,61

1,83

0,92

0,35

D3

0,015

0,014

0,094

0,003

E

3,69

3,74

2,53

1,14

K3

0,092

0,101

0,089

0,032

C

68,4

57,9

45,3

15,3


* A laktáció átlagában

A kocatejre kapott eredményeket a tehéntejhez hasonlítva a következő megállapításokat tehetjük. A kocatej C-vitamin-tartalma mintegy háromszor, a többi zsíroldhatóvitamin-tartalma pedig mintegy kétszer-háromszor nagyobb mint a tehéntejé. Mivel a koca tejének zsírtartalma a laktáció 10–60. napja átlagában körülbelül kétszer nagyobb, mint a tehéntejé, ezért a koca tejének tejzsírja mintegy 25–50%-kal több vitamint tartalmaz a szarvasmarháénál.

2.2.2.7. Az utódok számának hatása a koca fialás után közvetlenül fejt kolosztrumának összetételére

A sertés multipara állatfaj, így kérdéses lehet, hogy az utódok száma vajon befolyásolja-e a kolosztrum összetételét. Összefüggést keresve az alomlétszám és a kolosztrum összetétele között meghatároztuk 25 magyar nagyfehér × holland lapály F1 fajtájú koca első fejésű kolosztrumának szárazanyag-, összesfehérje-, savófehérje-, kazein-, nem fehérje nitrogén-, hamu-, makro- és mikroelem- (kálium-, nátrium-, kalcium-, foszfor-, magnézium-, cink-, vas-, réz-, mangán-)tartalmát.

A fialás után közvetlenül fejt kolosztrum összesfehérje-, savófehérje- és kazeintartalmát az alomszám függvényében a 2.2.11. ábra mutatja. Az adatokat különbözőképpen csoportosítottuk annak érdekében, hogy eldönthessük, hogy vajon az utódok száma és az összetétel között van-e valamilyen kapcsolat. Az első csoportban az összes adatot értékeltük a malacok számának függvényében, ahol a malacok száma egy és 17 között változott. A második csoportba az egy és hét malac közötti, a harmadikba az egy és tíz malac közötti, a negyedikbe az egy és 11 malac közötti, az ötödikbe az egy és 12 malac közötti, a hatodikba a hét és 17 malac közötti, a hetedikbe a nyolc és 17 malac közötti, a nyolcadikba pedig a tíz és 17 malac közötti kocák adatai kerültek. Az adatokból úgy tűnik, hogy mind az összesfehérje-, mind a savófehérje-tartalom a 10–12 malacig nő, majd a továbbiakban kissé csökken a malacok számának növekedésével. Némileg hasonló tendencia figyelhető meg az NPN-tartalomban is, míg a kazeintartalomban nem figyelhető meg változás a malacok számának növekedésével.

2.2.11. ábra - Az utódok számának hatása a koca fialás után közvetlenül fejt kolosztrumának összesfehérje- savófehérje- és kazeintartalmára

Az utódok számának hatása a koca fialás után közvetlenül fejt kolosztrumának összesfehérje- savófehérje- és kazeintartalmára


Annak érdekében, hogy objektív módon tudjunk dönteni, lineárisregresszió-számítást alkalmaztunk a különböző számú malacokat ellő kocacsoportok összehasonlítására. Megállapítottuk, hogy csak igen szerény kapcsolat van a malacok száma és a kolosztrum kazeintartalma között, ezzel szemben az összes fehérje és a savófehérje esetén közepes pozitív összefüggést sikerült kimutatni ezen komponensek és a malacok száma között, ha az összes koca adatait együtt értékeltük. Megváltozik azonban a helyzet akkor, ha az alomszám szerint csoportosított kocák adatait elemezzük. Mindkét fehérjefrakció esetében igen szoros pozitív kapcsolatot mutattunk ki az 1–7, 1–10, 1–11 és 1–12 malacot ellő kocáknál a malacok száma és a fehérjefrakciók között (r = 0,74–0,86). Amikor a 7–17, a 8–17 és a 10–17 malacot ellő kocák adatait értékeltük, r értéke mind a három esetben negatív volt, tehát a malacok számának növekedésével – ebben a csoportosításban – a kolosztrum összesfehérje- és savófehérje-tartalma csökkent. Az összes kocát tekintve tehát egy laza pozitív összefüggésből határozott pozitív kapcsolatot kaptunk az 1–12 malacszám között, míg a nagyobb malacszámok felé haladva, a kis malacszámokat az értékelésből kihagyva, az erős pozitív kapcsolat gyenge-közepes negatív összefüggésbe megy át (r = –0,30 – –0,52).

Az NPN-tartalmat értékelve teljesen hasonló megállapításra lehet jutni. Az összes eredményt értékelve a kapcsolat igen gyenge a malacok száma és a kolosztrum NPN-tartalma között; az 1–12 közötti csoportokban a kapcsolat közepes-erős (r = 0,56–0,85), míg a 7–17 közötti csoportokban a kapcsolat gyengén negatív (r = –0,19 – –0,36).

Mi a magyarázata a fehérjetartalom, illetve a fehérjefrakciók ily módon való alakulásának? Feltételezésünk szerint a növekvő alomlétszám esetén a placentáris laktogén nagyobb koncentrációja pozitív hatást fejthet ki a tej összetételére, hisz a több placenta elvileg magasabb placentáris laktogénszintet jelent, aminek hatása a tej komponenseinek szintézisére közismert. Mi okozza azonban a csökkenést a kolosztrum összetételében a 12-es alomlétszámot követően? Hisz ha az előbbi elképzelésünk helyes, akkor növekvő alomlétszámmal a kolosztrum összetételének egyre koncentráltabbnak kellene lenni. Feltételezésünk szerint a 12-nél nagyobb számú utód méhen belüli növekedése és fejlődése annyira igénybe veszi az anya szervezetét, annak tartalékait, hogy a növekvő placentáris laktogénkoncentráció ellenére sem képes elég „energiát” fordítani a tejkomponensek szintézisére, ezért a kolosztrum összetételében, annak beltartalmában csökkenő változások figyelhetők meg.

A szárazanyag-, a hamu- valamint a makro- és mikroelemtartalom esetében is csoportosítottuk a különböző számú malacokat ellő kocákat annak eldöntésére, hogy van-e összefüggés a malacok száma és a kolosztrum szárazanyag-, hamu-, makro- és mikroelemtartalma között. A makro- és mikroelemtartalom meghatározásnál három kocacsoportot képeztünk. Az első csoportot alkotta az összes koca a malacok számától függetlenül, a második csoportba kerültek azok a kocák, amelyek egy és tíz közötti malacot ellettek, míg a harmadik csoportot alkották a 11 és 17 közötti malacot ellő kocák. Az összes koca adatait értékelve a malacok számától függetlenül gyenge pozitív kapcsolatot kaptunk a malacok száma és a szárazanyag-tartalom, majd igen gyenge negatív kapcsolatot a malacok száma és a hamutartalom között (r = 0,16 – –0,09). Itt is jelentősen megváltozik a helyzet a megfelelően csoportosított kocák eredményeinek értékelésekor. Szoros pozitív a kapcsolat mind a szárazanyag-, mind a hamutartalom esetében az egy és tíz közötti malacot ellő kocáknál (r = 0,68–0,86), míg szoros negatív a kapcsolat mindkét esetben, ha a két komponens és a malacok száma közti kapcsolatot vizsgáljuk a 11 és 17 közötti malacot ellő kocák esetében (r = –0,53 – –0,78).

A helyzet közel sem ilyen egyértelmű a makro- és mikroelemeknél. A kálium esetében az összes kocát elemezve gyenge negatív (r = –0,23) kapcsolatból az 1–10 közötti malaclétszámnál r értéke –0,02-re csökken, majd 11–17 közötti malaclétszámnál –0,52-re nő, tehát ebben a csoportban közepesen erős negatív kapcsolat van a káliumtartalom és a malacok száma között. A nátrium esetében az 1–17 és az 1–10 malaclétszám melletti erős pozitív kapcsolat a malacok számának növekedésével csökken, de a kapcsolat továbbra is pozitív marad. Hasonló a helyzet a kalciumnál és a magnéziumnál is azzal a különbséggel, hogy a 11–17-es csoportban a malacok számának növekedése és a kalcium-, valamint magnézium-tartalom között igen gyenge negatív kapcsolat mutatható ki.

A foszfor, a cink, a réz és a mangán esetében mindhárom csoportnál pozitív az összefüggés, míg a vas esetében az 1–10 csoportnál igen gyenge negatív összefüggést is kaptunk. Mindegyik mikroelem esetében pozitív összefüggést kaptunk a malacok száma és a mikroelem koncentrációja között. Ez az összefüggés a cink, a vas és a réz esetében közepesen erős, míg a mangán esetében a kapcsolat igen gyenge.

Úgy tűnik tehát, hogy a malacok száma hatással van a közvetlenül az ellés után fejt kolosztrum összetételére. A hatás azonban nem úgy nyilvánul meg, mint a kérődzőknél, ahol az ikreket ellett anyaállat (tehén, anyakecske, anyajuh) kolosztruma több szárazanyagot, nyersfehérjét, valódi fehérjét, savófehérjét, valódi savófehérjét tartalmaz, mint az egyet elletteké, hanem a legtöbb, általunk vizsgált komponens esetében maximum görbe szerint változik a malacok számának függvényében. Maximumát a tíz és a tizenkettő malacnál éri el a szárazanyag, az összes fehérje, a savófehérje, a hamu, a nátrium és a kalcium esetében, és az összes többi általunk vizsgált elem többsége is ehhez hasonló tendenciát mutat.

2.2.2.8. A kocatej valamint az anyatej, a kancatej és a tehéntej összetételének hasonlítása

A három tej összetételét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az anyatej cukortartalma a legnagyobb, hamutartalma pedig a legkisebb. Az egyéb komponenseket is figyelembe véve, a kocatej vízzel való hígításával és tejcukorral való kiegészítésével – jó közelítéssel – az anyatejhez igen hasonló összetételű tejet lehet nyerni.

A tej fehérjefrakcióit hasonlítva össze megállapítható, hogy az anyatej tartalmazza arányaiban a legtöbb nem-fehérje nitrogént és a legkevesebb valódi fehérjét. Az összes fehérjén belül az anyatejnél a legnagyobb a savófehérje és a valódi savófehérje aránya, míg legkisebb a kazein aránya. A három állatfajjal összehasonlítva az anyatej fehérjefrakcióit elmondható, hogy az anyatejhez legjobban a kocatej, majd a kancatej hasonlít, míg a tehéntej fehérjefrakciói egészen mások, mint az anyatejé. Kevés savófehérje koncentrátummal kiegészítve a kocatej fehérjefrakciói jó hasonlóságot mutatnak az anyatejével.

A fehérjefrakciókban mutatkozó különbség természetesen meghatározza a három faj és az anyatejfehérje aminosav-összetételének hasonlóságát is. Mivel az anyatejben, a kocatejben és a kancatejben a savófehérje aránya nagyobb, mint a tehéntejben, ezért az említett tejek aminosav-összetétele egyrészt nagyon hasonló, másrészt nagyobb az esszenciális aminosavak aránya a fehérjén belül. Emiatt az anyatej (aminosav-összetétel alapján számított) biológiai értéke a legnagyobb, a kancáé és a kocáé alig különbözik egymástól, és mindháromé mintegy 30–35%-kal nagyobb, mint a tehéntejé. Különös figyelmet érdemel az anyatej magas cisztin- és triptofántartalma.

A tej zsírtartalmát vizsgálva mondható, hogy az anyatej zsírtartalma mintegy fele a kocáénak, kissé alacsonyabb, mint a tehéné és több mint kétszerese a kancáénak. Sokkal lényegesebb a különbség, ha a tejzsír zsírsav-összetételét hasonlítjuk össze. Az anyatej, a kocatej és a kancatej rövid szénláncú zsírsavakat nem vagy csak igen kis koncentrációban tartalmaz, míg a tehén tejzsírjának rövid szénláncú zsírsav-koncentrációja igen jelentős. Jelentős a különbség az olajsavban, a linolsavban és a linolénsavban, amelyekből az anya- és a kocatej lényegesen többet tartalmaz, mint a tehéntej, a kancatej pedig igen magas linol- és linolénsav-tartalmával tűnik ki.

A kis hamutartalomnak megfelelően az anyatej makroelemtartalma lényegesen kisebb, mint a tehéné vagy a kocáé. E tekintetben legjobb az egyezés az anyatej és a kancatej között, bár a kancatej kalcium- és foszfortartalma több mint duplája az anyatejének. A kocatejet több mint ötszörösére kellene hígítani ahhoz, hogy kalcium- és foszfortartalma hasonló legyen az anyatejéhez. A mikroelemeket vizsgálva szembetűnő az anyatej igen kis mangántartalma. A kocatej a mikroelemek többségéből mintegy háromszor többet tartalmaz, mint az anyatej.

Az anyatej A-, D- és K-vitamin-tartalma mindhárom állatfajnál kisebb, E-vitamin-tartalma viszont kettő–ötszöröse a többi tejének. C-vitamin-tartalma hasonló a kocatejéhez és több mint duplája a kanca- és tehéntejének.