Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A széles komplexű tachycardiák olykor supraventricularis eredetűek rendellenes pitvar-kamrai átvezetéssel.
Szívbetegekben a széles QRS tachycardia szinte biztosan kamrai eredetű.
Meg kell különböztetnünk egymástól a VT-t, az SVT-t és a Wolff–Parkinson–White-szindrómát, mivel gyógyszeres kezelésük, kórjóslatuk és a diagnosztikus stratégia alapvetően különbözik.
Gyakran van szükség intraatrialis és intraoesophagalis EKG valamint elektrofiziológiai vizsgálatok elvégézésére.
A széles QRS-komplexussal járó tachycardia lehet tartós (sustained) VT vagy rendellenesen vezetett paroxysmalis supraventricularis tachycardia (PSVT, pitvarfibrilláció, pitvarlebegés)
Az SVT rendellenesen vezetődhet a kamrák felé, így széles QRS-komplexus keletkezik; általában átmeneti balszárblokkról van szó. A széles komplexust járulékos ingerületvezető köteg (WPW) vagy tartós balszárblokk is okozhatja.
Minden széles QRS-komplexussal járó tachycardiát tartsunk kamrai eredetűnek, míg az ellenkezője nem igazolódik.
Fennálló ischemiás szívbetegség esetén, vagy ha a tachycardia idős korban jelenik meg, a széles komplexű (szabályos ritmusú és tartós) tachycardia általában (> 90%) VT-t jelent.
A VT verapamillal történő téves kezelése veszélyes lehet. Az adenozin ártalmatlan, és ráadásul a kórismézésben is segít: gyakran leállítja, vagy lelassítja a SVT-t, de a VT-t csak ritkán.
A sustained VT majdnem mindig előzőleg már károsodott szívben jelenik meg.Azonban a tartós VT egészséges szív esetén is előfordulhat.
Az PSVT reentry mechanizmusú tachycardia, a WPW-szindróma pedig rendellenes ingerületvezető utak jelenlétéhez társul. A rohamok általában fiatalkorban jelentkeznek.Legtöbb esetben a szív egyébként egészséges. A pitvarfibrilláció és a pitvarlebegés már szerzett ritmuszavar, és idősebbeken, szívbetegekben jelentkezik.
A vagostimulációs műfogások (carotis-masszázs vagy Valsalva-manőver) vagy az adenozin leállíthatják a PSVT rohamokat, vagy csökkenthetik a frekvenciát, de ritkán vannak hatással a VT-re. A carotis-masszázst folyamatos EKG ellenőrzés mellett végezzük.
Az SVT gyakran -bár nem mindig- magasabb frekvenciájú, mint a sustained VT, melyet általában 130–170 ütés/perc jellemez; kivételek persze vannak. 200 feletti szívfrekvenciánál WPW-szindrómára vagy PSVT-re gondoljunk.
Az AV-disszociáció VT-ben a nyakon időnkénti nagy juguláris pulzációs hullámként ("cannon vawe") figyelhető meg mely a zárt tricuspidalis billentyű ellenében végzett pitvarkontrakciót jelzi.
Az acut szívinfarktushoz társuló 100/perc alatti frekvenciájú kamrai tachycardiát akcelerált idioventricularis ritmusnak hívjuk. Általában jóindulatú, és kezelést nem igényel.
A tizenkét elvezetéses EKG meglehetősen jól tájékoztat, és olykor igazolja a diagnózist.Döntő az intracavitalis EKG eredménye. Alig jár kockázattal, ha VT-nek kórismézünk egy SVT-t, de az ellenkezője veszélyes lehet.
A QRS VT-ben általában meghaladja a 140–160 msec-ot, SVT-ben pedig 120–140 msec közötti.
VT-ben a normális ütésekhez képest más a tengelyállás, míg SVT-ben normál tengelyállást látunk.
VT-ben a frontális főtengely felfelé irányul (-45 fok felett) és a QRS iránya a V1–V6-ban ezzel megegyezik.
VT-ben előfordulhatnak QRS-től független P-hullámok. Nehéz őket felismerni, és AV-disszociációt jeleznek. Jelenlétük több, mint 90%-ban VT-t igazol. Azonban a betegek mindössze felében találhatók meg, így a szenzitivitása alacsony.
VT-ben a QRS formája nem feltétlenül emlékeztet jobb- vagy balszárblokkra. SVT-ben a QRS viszont jellegzetesen jobb- vagy balszárblokkos 1 . Sajnos néhány, a His-kötegből eredő VT szintén mutathat szárblokkos képet.
A fúziós ütések jellegzetesek VT-ben. SVT-ben ezek hiányoznak.
A WPW-szindrómában látható széles komplexű tachycardiát pitvarfibrilláció okozza, melyet járulékos köteg vezet a kamrákhoz. A kamrai frekvencia igen magas lehet (> 200/perc).Az RR-intervallumok azonban valamelyest változó hosszúságúak lehetnek. A sinus-ritmus alatt készített EKG delta-hullámokat mutathat.