Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A 2. típusú diabetes kezelésének elsődleges célja a hyperglycaemia, a hypertonia, a hyperlipidaemia és az alvadási zavarok kezelésével megelőzni az atheroscleroticus érbetegség kialakulását (Lásd: ebm00488) .
Összehasonlítva az újonnan diagnosztizát diabeteses betegeket az azonos korú nem diabeteses betegekkel, 2–3× gyakoribb a szívkoszorúér betegség előfordulása. Már a csökkent glükóztolerancia is növeli a szívkoszorúérbetegség kockázatát. (Egy másik fontos epidemiológiai adat, hogy diabetesben megszűnik vagy jelentősen csökken a férfi/nő arány atherosclerosisban megszokott férfi tulsúlya - a lektor megjegyzése).
A cerebrovascularis betegség és különösen a perifériás artériák betegségének megjelenése a diabetes tartamától függ.
A magas vérnyomás, az éhgyomri emelkedett szérum inzulinszint, az inzulin rezisztencia, a magas szérum trigliceridszint és az alacsony HDL-koleszterin szint, mint az atherosclerosis rizikófaktorai ismertek 2. típusú diabeteses betegeknél. Előbbiek a centralis elhízással együtt a metabolicus szindróma jellemzőit alkotják (Lásd: ebm00498) .
A tünetmentes myocardialis infarctus a diabeteses betegek között gyakoribb, szemben a nem diabeteses betegekkel. E jelenség a diabeteses autonóm neuropathiakövetkezménye.
A diabeteses betegek szívelégtelensége az átlagpopulációval összehasonlítva 2–5× gyakoribb. Ez nem magyarázható egyedül a koszorúérbetegséggel és a magas vérnyomással. Egy értelmezés szerint a diabeteses szívbetegség kialakulásában a szívizomsejtek anyagcserezavarának, az arteriolák elváltozásának, a szívizom fibrosisának és az autonóm neuropathiának van szerepe.
Lásd: cikk ebm00488 .