Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az életkor előrehaladtával a vizelet-incontinentia gyakorisága jelentősen nő. Leggyakoribb a dementiában szenvedőknél, illetve az intézményekben ellátott, törékeny testalkatú idős hölgyeknél.
Az alapellátásban az incontinentia gyakran rejtett tünet marad. Óvatos, udvarias kérdésekkel deríthetünk fényt a tünetekre, hogy felállíthassuk a diagnózist.
Az incontinentia okának kiderítésére a beteg kognitiv funkcióit is vizsgáljuk! Fontos a iatrogén okok (pl. gyógyszerek) kizárása.
Az állapot gyakran jó eredménnyel kezelhető, általában azonban több különféle gyógyszert is ki kell próbálni.
Az öregedéssel járó változások.
A vese csökkenő mértékben képes a vizeletet koncentrálni.
A húgyhólyag kapacitása csökken.
A detrusor izomzat működése romlik (nő a residualis vizelet mennyisége).
A kismedence anatómiája megváltozhat (atrophia, a prostata megnagyobbodása, hyperplasia).
Incontinentiát okozó betegségek
Központi idegrendszeri kórképek pl. delirium, dementia, stroke stb.
Fertőzések.
Székrekedés.
Iatrogen okok
Gyógyszerek (pl. esti órákban beszedett kacs-diureticumok).
Invasiv beavatkozások, műtétek.
Az intézményekben ellátottaknál a normális vizelési szokások akadályozottsága (pl. tartós fekvés stb.).
Időszakos, vagy tartósan áll fenn?
Az esetenkén előforduló incontinentia okai:
delirium,
fertőzés,
atrophia,
gyógyszerek,
pszichés tényezők,
endokrinológiai eredetű polyuria,
csökkent mozgékonyság (a normál vizelési szokások akadályozottsága),
székletrögök (székrekedés).
A központi idegrendszer betegsége okozza az incontinentiát?
Az esetek 60–80%-ában a romló tendenciájó incontinentia okozója.
Állhat a tünetek hátterében retentio?
Stress-incontinentia.
Atrophia.
Sürgősségi incontinentia.
Motoros incontinentia (idősekben gyakori).
Senzoros incontinentia.
Reflex-incontinentia.
Túlfolyásos incontinentia.
A kismedence izomzatát rendszeresen végzett speciális gyakorlatokkal kell erősíteni. Idős hölgyeknél az atrophia oestrogenekkel kezelhető.
A retentio megszüntetése.
A prostatamegnagyobbodás kezelése.
Az időleges incontinentia okainak kezelése.
Kezeljük a hugyúti fertőzéseket (de ne indítsunk kezelést tünetmentes bacteriuria esetén)!
Vizsgáljuk meg a beteg gyógyszerelését (vízhajtók, alfa-adrenolitikumok).
A detrusor izomzat működésének szabályozása
Anticholinerg és egyéb szerekkel, melyek a hólyag összehúzódását csökkentik:
tolterodin,
oxybutin,
emepron,
propanthelin,
imipramin,
doxepin,
flavoxat,
nifedipin,
prostaglandin szintézis gátlók.
Az anticholinerg szerek ronthatják a memória-zavarokat és csökkenthetik a delirium-küszöböt.
Próbáljuk ki azokat a gyógyszereket is, amelyek a húgycső izmos zárását segítik.
Alfa-adrenerg szerek;
a sphincter-funkciót serkentő szerek:
phenylpropanolamin,
ephedrin,
imipramin,
baclofen.
Próbáljuk ki az anticholinerg és alfa-adrenerg hatású antidepresszáns szereket is!
Imipramin.
Így egyszerre enyhíthető a secunder depresszió is.
Esetenként a prostaglandin gátlók segíthetnek.
Ne feledkezzünk meg a gastrointestinalis mellékhatásokról!
Lehetőség szerint kombináljuk a különféle gyógyszereket!
Derítsük ki, hogy mi okozza az elzáródást!
Cholinerg szerekkel lehet serkenteni az atoniás hólyag működését.
A hólyag-kontrakciókat serkentő gyógyszerek:
carbachol,
bethanechol,
distigmin,
neostigmin,
prostaglandin E2.
Ne feledkezzünk meg az ellenjavallatokról!
Gyakran ajánlott urológus szakvéleményét is kérni.
Lehetőségként felmerül az időszakos katéterezés is.
Az állandó urethralis katéter nem elfogadható az incontinentia kezelésére.
Szakorvosi vizsgálatot kell kérni, ha
a kezelés eredménytelen,
visszatérő szövődményeket tapasztalunk,
prostata-műtét után nem javul az incontinentia,
egyetlen gyógyszer sem hatékony,
egyre nagyobb a residulalis vizelet mennyisége.
Biztosítsunk megfelelő segítséget és segédeszközöket a betegnek:
pelenkák,
gyűjtőedények,
megfelelő mellékhelyiség,
egyebek.