Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A műtét után egy hétnél is tovább fennálló láz esetén gyanakodjunk a mélyben kialakult infectióra és vegyük fel a kapcsolatot a műtétet végző osztállyal!
Ha fertőzés gyanuja merül fel, meg kell kísérelni a gyanús területről, az implantatum közeléből folyadékot nyerni. A beavatkozást teljesen steril körülmények között végezzük (a punctio helyére 5 percen át alkoholba áztatott törlőt szorítunk), a nyert mintát bakteriológiai vizsgálatra küldjük. Szükség esetén sebészi feltárás történjék.
Ha nem kezdjük meg az antibiotikus kezelést a műtét után két héten belül, akkor a fertőzést valószínűleg csak újabb műtéttel lehet uralni.
A rheumatoid arthritises (RA) betegek veszélyeztetettebbek: bennük a fertőzés kialakulása 3–5-ször gyakoribb, mint az arthrosisos betegeknél.
Ha a seb fertőzött, de a beteg nem lázas és a CRP nem kiugróan magas (legfeljebb 40), akkor a mintavétel után oralis antistaphylococcus kezelést kezdünk. A sebet borogatással tisztítjuk (mély fertőzés nem valószínű).
A láz, az egyértelműen emelkedett CRP és a mintából kitenyésző baktérium speciális ellátás javallatát képezi.
A RA-ben szenvedő, valamint az immunsupprimalt (pl. daganatos) betegeknek a bacteriaemia veszélyével járó beavatkozások előtt prophylacticus antibiotikus kezelést adunk.
A RA-es betegek gennyes körömágygyulladását enyhébb esetekben borogatással kezeljük; súlyosabb esetekben oralis antibiotikumok adása javasolt.
Kilazultnak tekintjük az implantatumot, ha a radiológiai leletek és a terhelésre jelentkező fájdalom összhangban vannak.
A kilazulás beteg-függő okai
Túlsúly.
Túlzott fizikai terhelés.
Az esetek 10%-ában a kilazulást infectio okozza, és általában az első három évben alakul ki.
Különösen a fiatalabb (65 év alatti) betegeket követjük radiológiailag is, pl. az implantatio után 1, 4 és 8 évvel készítünk felvételeket. A legenyhébb tünetekkel járó lazulás esetén is műtéti revisiót végzünk.
Az idősebbekben (65 év felett) nincs szükség ismételt műtétre, amíg a kilazulás csak enyhe panaszokat okoz. A revisiós arthroplasticát azonban könnyebb akkor végezni, amikor a kilazulás még nem okozott csontkárosodást – ezért a radiológiai kontroll az idősebbeknél is szükséges lehet.
A képalkotás mindig két irányból történjen, anteroposterior és lateralis irányból. Ne Lauenstein-felvételt készítsünk! Az oldalirányú felvételen a dőlésszög megváltozik és a csípőprotezis más oldalai válnak láthatóvá.
A kilazulás jelei:
A csont és a ragasztóanyag vagy az implantatum és a ragasztóanyag között 2 mm vagy még szélesebb transparens sáv van.
A ragasztóanyag/vápa együttese elmozdult a korábbi röntgen felvételekhez képest (a vápa könnyen kilazul).
Granulomatosus üregek, melyek a ragasztóanyag körüli idegentest-reakcióra utalnak.
A ragasztóanyagban lévő törés a szár kilazulásának jele.
Kifejezett periostealis reakció és a diaphysis lateralis oldalán megvastagodott corticalis állomány (a szár nyomja a corticalist).
A szár/ragasztóanyag együttese mélyebbre süllyedt a csont velőállományában.