Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A prostata carcinomájáról a fejezet szól.
A betegség incidenciája kb. 1/10.000 évente.
A dohányzás és elhízás az ismert hajlamosító tényezők.
Az örökletes Hippel–Lidau betegségben szenvedő betegek vesetumor kockázata nagy (akár 30% is lehet).
A tünetek a következők: haematuria (37%), fájdalom, testsúlycsökkenés, láz, gyengeség, gyorsult vvt-süllyedés, anaemia (de a betegek 3-5%-ának erythrocytosia van az erythropoetin szekréció miatt), gyorsan kifejlődő varicocele és tapintható terime.
Az ultrahang a legfontosabb diagnosztikus eszköz, amely szükség esetén irányított biopsziával egészíthető ki. A kisebb tumorok nem láthatók urographiával.A CT hasznos a betegség kiterjedésének megítélésére.
A vesetumor gyakran a környező szövetekre is átterjed. Metastasisok leggyakrabban a nyirokcsomókban, a csontokban, a tüdőben és a bőralatti kötőszövetben jelentkeznek.
Extrafascialis nephrectomia a rutin eljárás localisált betegség esetén. Ennél radikálisabb műtétek, kiegészítő sugárterápia vagy kemoterápia előnye nem bizonyított. Még a v. cava inferiorba betörő tumor esetén is meg kell operálni a beteget. Solitaer metastasis (pl. a tüdőben) szintén eltávolítható műtéti úton.
A metastasisok kezelésére használatos a műtét, sugárterápia (csontfájdalom, panaszt okozó metastasisok), daganatellenes szerek (vinblastin), immunmodulátorok (IFN, IL-2) és folyamatos kontroll. A kezelésekre csak kismértékben reagálnak.
Az utógondozás célja az esetleges gyógyítható solitaer metastasisok megtalálása.
A gondozást rendszerint a beteget ellátó egységnél végzik, 3–6 havonta két évig.
Amennyiben nincs jele a betegség kiújulásának, a további követést a háziorvos is végezheti 6-12 havonkénti ellenőrzésekkel 5 évig.
A kontroll vizgálatok része a vvt-süllyedés, vérkép, ALT, alkalikus phosphatase, serum creatinin mérése és a vizeletvizsgálat. Mellkasröntgen évente javasolt. CT, csontscintigráfia, stb. szükség esetén végzendő.
Az incidenciája 1,5/10.000 évente.
Kockázati tényezők a dohányzás és egyes vegyszerek.
Az esetek több mint 90%-ában a átmeneti típusú epithel sejtekből ered a daganat.
Az esetek 85%-ában haematuria és 30%-ban hólyagirritáció jelentkezik.
Mikroszkópos vizeletüledék vizsgálat során talált több mint 5 vvt látóterenként szükségessé teszi a vizeletcytologiát, cystoscopiát és a vese ultrahangos vizsgálatát (Lásd: ebm00237) .
A hólyagtumor kiterjedése függ a differenciáltság fokától és az invázió mélységétől. A kismedencei nyirokcsomókban, a tüdőben és a csontokban leggyakoribbak a metastasisok.
A kezelési lehetőségek a következők: elektrorezekció és koaguláció, hólyagrezekció, a hólyag eltávolítása és intravesicalis kezelések (epirubicin, mitomycin C vagy BCG 5–6 alkalommal, hetente, majd egyszer havonta még egy évig).
A kezelés megválasztása a TNM klasszifikáció és az életkor alapján történik. Metastasis esetén antineoplasticus gyógyszerekkel lehet próbálkozni (a betegek kb. 30%-a reagál erre).
A tumorok 70%-a újból megjelenik, de a lokális recidiva rendszerint hatékonyan kezelhető. Amennyiben 5 évig nem jelenik meg újból a daganat, a további visszaesésre az esély 5% alá csökken.
Az utánkövetést urológiai osztályon kell végezni, s része a cystoscopia, a vizeletcitológia, és - ha szükséges - képalkotó eljárások használata.
Cystoscopiát az első évben 3 havonta, a 2. és 3. évben félévente, utána évente kell végezni.
Amennyiben a tumor 5 éven belül nem jelenik meg újra, a további kontrollt vizeletvizsgálattal és cytologiával már a háziorvos is elvégezheti.
A betegség incidenciája 10/1.000.000 évente.
A 30–35 éves korosztályban seminoma a leggyakoribb, míg a 25–29 évesben a non-seminomák.
Számos szövettani forma lehetséges. Az esetek 90%-a csírasejtes eredetű, ennek 50%-a seminoma és 50% egyéb tumor (pl. embrionális carcinoma, teratoma, teratocarcinoma, placentaris daganat)
A here megnagyobbodott (amit mindig meg kell vizsgálni), duzzanat található rajta, a konzisztenciája megváltozik, bizonytalan fájdalom és elhúzódó epididymitis.
Ultrahanggal legtöbbször inhomogen tumor látható a testisben.
CT használható a retroperitonealis nyirokcsomó-metastasisok felismerésére.
A kezelés első lépésben mindig műtéti, majd ezt követően a seminomák esetén irradiáció.
Kemoterápia akkor használatos, ha a tumor széles körben ad áttétet. A betegek több mint 90%-a még a kiterjedt metastasisok ellenére is gyógyul.
Az áttétet adó non-seminomák 60–70%-a gyógyítható antineoplasticus készítménnyel.
Az irradiáción átesett betegek közel 65%-ánál a megtermékenyítő képesség megtartható. Mindenképp le kell fagyasztani spermát a kezelés megkezdése előtt.
A betegeket specializált osztályokon kell gondozni.
A seminomás betegeket műtét után 4 havonta kell ellenőrizni még 5 évig. A kemoterápián átesett seminomás betegeket 3 évig 3 havonta, azután félévente kell ellenőrizni 5 éven át.
A non-seminomás betegeket az első évben havonta, a második évben 3 havonta, utána az 5 éven át félévente kell ellenőrizni.
A kontrollok során végzett vizsgálatok: biológiai markerek (AFP, HCG, ha ezek szintje emelkedett volt a műtét előtt) meghatározása, mellkasröntgen 2–3 havonta és CT 2–6 havonta.
A beteget a későbbiekben is nyomon kell követni, mivel a primer tumor visszatérhet még akár több mint 10 évvel az operáció után is. A daganat-recidiva rendszerint kedvezően reagál a kezelésre.
Régebbi randomizált vizsgálatok szerint előnyben részesítendő a műtéti megoldás az irradiációval szemben az izomzatba betörő hólyagtumorok esetén .
[1]Buntinx F, Wauters H. The diagnostic value of macroscopic haematuria diagnosing urological cancers: a meta-analysis. Family Practice 1997;14:63-68
[2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-970347. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[3]Coppin C, Porzsolt F, Kumpf J, Coldman A, Wilt T. Immunotherapy for advanced renal cancer. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD001425. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently
[4]Shelley MD, Court JB, Kynaston H, Wilt TJ, Fish RG, Mason M. Intravesical BCG in Ta and T1 bladder cancer. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD001986. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently
[5]Huncharek M, Geschwind JF, Witherspoon B, McGarry R, Adcock D. Intravesical chemotherapy prophylaxis in primary superficial bladder cancer: a meta-analysis of 3703 patients from 11 randomized trials. Journal of Clinical Epidemiology 2000:53; 676-680.
[6]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-20001523. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2002. Oxford: Update Software
[7]Pawinski A, Sylvester R, Kurth K, Bouffioux C, van der Meijden A, Parmar MK, Bijnens L. A combined analysis of European organisation for research and treatment of cancer, and medical research council randomized clinical trials for the prophylactic treatment of stage TaT1 bladder cancer. J Urol 1996;156:1934-1941
[8]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-973046. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[9]Shelley MD, Barber J, Mason MD. Surgery versus radiotherapy for muscle invasive bladder cancer. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD002079. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently