A gyógyszer által kiváltott hypersensitivitás leggyakoribb megnyilvánulásai a bőrreakciók, de sok más szerv, mint a tüdő, vese és a csontvelő szintén érintett lehet.Láz és más általános panaszok is fellépnek a legsúlyosabbbőrreakciók során.

A gyógyszerkiütések nem-specifikus klinikai jellemzőkkel járnak. Hasonló bőrkiütések más eredetűek is lehetnek, pl. különféle fertőzések okozhatják. Ha a reakciót tévesen gyógyszernek tulajdonítják, feleslegesen tiltják a gyógyszer használatát az újabb reakciótól való félelem miatt.

Az allergiás reakció mindigmegismétlődhet. Ez minden esetben előfordul, ha a beteg ismét használja a gyógyszert, és az újabb reakciógyakranhevesebb.

A reakció létrejöttéhez szükség lehet külső tényező, mint pl.fényenergia jelenlétére.

Gyakran lehetetlen meghatározni akiváltó ágenstkizárólag a klinikai megjelenés alapján (Lásd: ebm00259) .Egygyógyszer többféle kiütéstokozhatésfordítva; teljesen eltérő gyógyszerek morphológiailag hasonló kiütéseet válthatnak ki.

Exanthema szerű kiütések és urticaria a gyógyszerkiütések leggyakoribb típusai. Ritkább megnyilvánulások közé tartoznak: erythema multiforme, Stevens-Johnson syndroma, toxikus epidermális necrolysis (Lyell's syndroma) ekcéma szerű reakciók, erythrodermia pl. exfoliativ dermatitis, lichenoid reakcióklupus erythematosus -típusú reakciók, erythema nodosum és fotoallergiásvagy fototoxikus reakciók.

Összefoglalva: a gyógyszerek majdnem minden típusúkiütést kiválthatnak és a klinikai kép magában foglalhatja a jellemző bőrreakció típusok különféle morphológiai megjelenését.

Helyi alkalmazás a bőrön késői-típusú allergiát eredményez, mely klinikailag contact dermatitisként nyilvánul meg. A megelőzően topikusan sensitizálódott személynél pl. neomycin vagy gentamycin krém használatát követőenekcéma szerű kiütés, úgynevezett systemás contactdermatitis léphet fel, ugyanazonvagy rokon gyógyszer systemás alkalmazása esetén.

A legáltalánosabb kiváltó gyógyszerek: antibiotikumok( főlegsulphonamidokéspenicillinek),non-steroid gyulladásgátlók ( NSAID) és aközponti idegrendszerre ható gyógyszerek(rendszerint phenytoin és carbamazepine) (Kép 14.3.1).

Sulphonamdiok és trimethoprimokoztáklegtöbbszöra súlyos gyógyszerreakciókat (Stevens-Johnson és Lyell syndromát)

Szérumbetegség-típusúreakciókat főlegpenicillinek acetylsalicyl-sav (ASA), streptomycin és sulphonamidok okoztak.

A penicillinek rendszerint keresztreakcióba lépnek egymással. Felmérések szerint az esetek 10%-ában a cephalosporinok és penicillinek között keresztreakciók lépnek fel.

A gyógyszerkiütéseklegáltalánosabbformáit gyakran "rash"-nak nevezik (Kép 14.3.2).

Majdnem mindengyógyszer okozhat exanthemaszerű kiütéseket. Ezeketleggyakrabban antibiotikumok (különösen penicillinek és sulphonamidok) ésanticonvulsiv szerek (phenitoin, carbamazepine, oxcarbamazepine és lamotrigine) okozzák.

Aklinikai kép nagy változatosságot mutat. A "rash"(kiütés) erythematosus maculákból vagy maculopapulákból áll, melyek egybefolyhatnak, és széles vörös oedemás területeket képeznek .

Rendszerintatestmindkét oldalán teljesen szimmetrikusan helyezkednek el.

Exanthema szerű kiütéseket számos vírusésmás microba által kiváltott fertőzés is előidézhet.

Pl. a himlőtovábbákanyaró, rubeola és skarlát is exanthemaszerű kiütésekkel jár.

Acut mononucleosisesetén alkalmazott ampicillin exanthema szerűkiütéseket okoz, melynek pontos mechanizmusa nem ismert.

Az I típusú azonnali reakciók IgE antitest által mediáltak. Legtöbbször az azonnalitípusúgyógyszer okozta reakciók pseudoallergiás jelenságek, tehát immun folyamat nélküli transmitter felszabadulás történik.Agyógyszerek hatásárapl.histamin szabadul fel közvetlenül a mastocytákból előzetes immun reakció nélkül. A tüne tekhasonlók,de amegkülönböztetésjelentősadiagnózisszempontjából.

Pseudoallergiás reakciókatnem lehet úgy reprodukálni, mint a valódi allergiás reakciókat.

A gyógyszer által kiváltottpseudoallergiásreakciókatokozhatjákpl. NSAIDcodein,opiátok,hydralazine, quinine és röntgen kontrasztanyagok. Izomrelaxansok és más anaestheziás szerek által okozott anaphylaxiás reakciók valamint ACE gátlók által kiváltott angio oedemák jól példázzákaz említettpseudoallergiás reakciókat.

Sebészetenazonnalitípusúallergiásreakciót okozhat természetes gumi,latex a sebészeti kesztyűben, vagychlorhexidin a bőrfertőtlenítő szerekben.

A helyi érzéstelenítőkkel kapcsolatos azonnali típusú reakció felléphetakár vasovagalis collapsus képében is.

Leggyakoribb okozói a penicillinek és rokon antibiotikumok (allergiás és pseudoallergiás reakciók esetén)valanint ASA és rokon vegyületek (pseudoallergiás reakcióknál).

Urticariát számos más tényező is okozhat (pl. vírusfertőzések) ésegyébkóros folyamatok.

Jellemző képe: gyengén kiemelkedő kerek képletek, melyek erythematosusak vagy sápadtak és gyakran viszketnek. Ezek megjelennek, megszűnnek és helyet változtatnak mindössze pár órán belül.

Az angiooedemamélyebb bőrgyulladás. Megjelenheturticariával együtt vagyönállóan is.Predilectiós területei: ajkakszemhéjés ujjak. Súlyosesetekben a gége nyálkahártyája is érintett lehet (pl. anaphylaxiás reakció).

Purpurát és bőrlaesiókat vasculitis leucocytoclastica okozhat(Kép 14.3.3.).

Lásd: ebm00301 .

Az egyetlen bőrreakció,melyet kizárólag gyógyszer hypersensitivitás vált ki.

Aleggyakoribb kiváltó ágensek: sulphonamidok, trimethoprim, tetracyclinek, carbamazepine éskorábbanbarbiturátok is. Phenazone salicylat-tartalmú lázcsillapító analgetikumok gyakran okoznakfixált gyógyszerkiütéseket. Ezen termékeket bevonták a piacról néhány országban.

Élesen határolt kerek, rendszerint erősen piros folt, mely átalakulhat hólyaggá (Kép 14.3.4.)

Egy vagy több folt a test különféle területein, valamint a nyálkahártyákon

A foltot rendszerint sötétbarna pigmentáció követi, mely hónapokig fennállhat

.

Ugyanazokon a területeken jelenik meg újra, mikor a kiváltó gyógyszert ismét alkalmazzák.

Ha a gyógyszer használata folytatódik, a foltok új területekre terjednek.

Anamnesisenés a klinikai képenalapul.

A legtöbb esetbenmás módszernem vehető igénybe.

Valóban gyógyszer váltotta ki a kiütést?Az exanthemaszerűkiütést vagy urticariát melyet analgetikumoknak vagy antibiotikumoknak tulajdonítanak, gyakrana fennálló fertőzésmaga okozza.

Abeteg által használt gyógyszer mekkora adagjalehet a kiváltó dózis? Az alkalomszerűen használt gyógyszerekről könnyű elfeledkezni. Ezekről is célszerű tájékozódni.

A kiütésklinikai képe?Csak kevés gyógyszer,pl. ASAés penicillinekhasználatát társítják általában specifikus típusú bőrreakcióhoz (urticaria).

A reakcióismét megjelenik?Gyakran tisztázódik a kiváltó ok a rekció újabb spontán megjelenésével a nem szándékolt gyógyszer-reexpositiot követően.

IdőviszonyokHa nem történt előzetes expozíció,azallergiás reakció megjelenheta látens periódustkövetően sok nappal későbbvagy akár a therapia második hetében.. Ismételt alkalmazás során a reakció sokkal gyorsabban jelenik meg, rendszerint 24 órán belül, és gyakransokkal súlyosabb formában.

Elimináció?A gyanús gyógyszer elhagyása segít meghatározni a kiváltó tényezőt. A kiütés rendszerint meggyógyul, ha a kiváltógyógyszerhasználatát megszüntetik.

Peroralis provokációs vizsgálat a legmegbízhatóbb diagnosztikus módszer.

Akkor alkalmazható, mikor a reakció teljesen meggyógyult, alegkorábbanegy-két hónap múlva.

A gyanús gyógyszert orálisan alkalmazzuktesztdózisban, melysokkalalacsonyabb, mint a therapiás adag, és egyénileg határozzuk meg.Ha nem lép fel reakció, a vizsgálatot meg lehet ismételni, egészen a normál therapiás adag eléréséig.A cél, hogy elérjüka reakció ismételt megjelenését enyhe formában.

A vizsgálatotellenőrzött körülmények közöttkell elvégezni inkább kórházban szakorvos felügyelete mellett,mertaprovokációs vizsgálat mindig magában hordozza egy váratlanul heves reakció kockázatát.

A vizsgálatot reggel célszerű kezdeni, és követni kella reakció fellángolását, pulzusszámot, vérnyomást és más klinikai jeleketegy órás időközönként estig. Az ajánlott teljes követési idő 24 óra , de az esetek többségében a panaszok pár órán belül megjelennek.

Mivel a gyógyszer provokáció időigényes, drága, és esetleg veszélyes, az indikációt alaposan kell mérlegelni. A provokációs vizsgálatot érdemes elvégezni, ha a betegnek a szerre tényleg szüksége van a jövőben, vagy a betegnél több gyógyszerre is allergia gyanú merül fel és pl. nehéz használható antibiotikumot találni.

Abszolút kontraindikációk a következők: anaphylaxiás reakciók,súlyos, életveszélyesbőrreakciók, haematológiairendellenességekés lupus erythematosus -típusú (SLE) systemás reakciók.

Csak ritka esetekben alkalmazhatók.

Rutin laboratóriumi vizsgálatoknem segítenek valódi bőrreakciók esetén.

Azonnali típusú allergiátáltalábanbőr-prick teszttelés specifikusszérum IgE antitest vizsgálatokkal (RAST: Radio Allergo Sorbent Teszt) mutatják ki..Azonban a legtöbb azonnali gyógyszerreakció pseudoallergiás és nem vizsgálható a fenti módszerekkel. Az is bizonytalan,hogya pseudoallergiásreakció ismét megjelenik-eprovokációs vizsgálat során.

IgE mediált gyógyszerallergia esetén a bőr-prick teszt és az IgE antitestvizsgálatokáltalábancsak penicillinek(penicilloyl Gés penicilloyl V) valamint néhány nagy molekulasúlyúgyógyszer, pl.ACTH és insulinok használatakor alkalmazhatók.

Gyógyszerrel végzettbőr-prick tesztetkizárólag dermatológiára/allergológiára szakosodottosztályokon lehet kivitelezniaz anaphylaxiás reakciók kozkázata miatt.A penicillinbőr-pricktesztek némileg megbízhatóbbak,minta vérvizsgálatok. A bőr-prick tesztet használják néhaaz azonnalitípusú,helyi ésáltalános érzéstelenítésrehasznált szerek által kiváltott allergiavizsgálatához is. Allergia ritkán igazolódik, mert a legtöbb reakció pseudoallergiás.

Intracután (intradermális) teszteket is használnakalkalmankéntaz azonnaliés a késői típusú allergiásreakciók vizsgálatához.

Tapaszteszteketnem használnak rutinszerűen systemás gyógyszerek altal okozott reakciók vizsgálatában. A tapasz teszt a késői sejt-mediált allergia kimutatására szolgáló módszer(pl. contactdermatitis).

Mindenekelőtt a betegnek meg kell szakítani a gyanús gyógyszer szedését (lehetőleg az összes gyógyszer használatát ).

A gyógyszerek használatának megszakítása rendszerint elégséges therápia enyhe exanthema szerű kiütések esetén. Szükség szerint corticosteroid krém vagy orális steroidok használhatók.

Urticariás reakciókat oralisantihistaminokkal kell kezelni. Ne vonakodjunk nagy dózisok elrendelésétől. Ha szükséges, oralis corticosteroidokat kell használni.

Anaphylaxiás reakciók lásd: ebm00301 .

Általános panaszokkal járó elhúzódó és súlyos reakciókat oralis corticosteroidokkal kell kezelni. Mérlegelendő beutalás szakemberhez.

A legsúlyosabb reakcióknál, mikor a bőr elválik, intenzívtherapiás osztályon való kezelés szükséges .

Ha a reakció bebizonyosodik (jellemző klinikai kép, ismétlődések, a provokációs vizsgálatpozitív), a beteg nem használhatja többé a gyógyszert.

Bizonytalan esetek egyéni elbírálást igényelnek a reakció típusának és súlyosságának figyelembe vételével.

Előfordul, hogy a beteg kórelőzményében gyógyszerallergiáról számol be, de a panaszok fejfájás, hasmenés vagy egyéb gastrointestinális problémák voltak. Ezen esetekben a gyógyszer alkalmazható.

Ha a gyanús reakció exanthemaszerű kiütés volt, a gyógyszert ismét meg lehet próbálni kellő óvatossággal. A próbált gyógyszer használatát azonnal meg kell szakítanibármely bőrpanasz vagy láz megjelenésekor.

Sokszor tévesen diagnosztizálnakgyógyszerkiütést és ezen esetekben szükségtelen a gyanúsított gyógyszerhasználatának megtiltása.Másrészről fennáll a visszatérő reakciók kockázata:egy sokkal súlyosabbreakció fellépése. Az urticariából kifejlődhet anaphylaxia, és az exanthema szerű kiütés serum betegséggé vagy pseudolymphoma-típusú rekcióvá alakulhat át.

Ha a reakcióazonnalitípusú volt, ugyanazon gyógyszer ismételt adása nem biztonságos. Haa serum IgE antitest vizsgálatok igénybe vehetők (penicillinekalkalmazása esetén1–6 hónappal a reakció után), el kell végezni azokat. Pozitív eredménymegerősíti a diagnózist. Ha a vizsgálatnegatív eredménnyel zárult, mérlegelendő bőr-prick tesztvagy provokációsvizsgálat elvégzése a gyógyszerrel. Ha alapos a gyanú allergiára, bőr-prick teszt ajánlott gyógyszer provokációs vizsgálat helyett.

Súlyos hematológiai vagy tüdőt érintő reakciók után a gyanús gyógyszert nem szabadhasználni.

Az allergia jelzését jól látható helyre kell írni a beteg dokumentációjába beleértve a dátumot és a reakció részletes leírását.

A beteg írjon feljegyzést a gyógyszerallergiájáról saját használatra.

A helyi rendelkezésektől függően a reakciót jelenteni kell a hatóságoknak.Csak az igazolt allergia és a súlyos reakciók jelentendők.