Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A SIDS megelőzésére lássuk el a szülőket a szükséges tanácsokkal: ne hagyják a csecsemőt hason aludni, illetve ne öltöztessék túl melegen.
A SIDS legfontosabb okainak kiderítése.
A családok támogatása.
A SIDS-ről az elsődleges információk átadása.
SIDS-nek nevezünk minden olyan váratlanul bekövetkező csecsemő-halált, melynek oka a post mortem végzett vizsgálatokkal sem deríthető ki.
Már a resuscitatio folyamán meg kell kezdeni az annak szükségességéhez vezető lehetséges okok keresését.
Figyeljünk a következőkre:
a csecsemő egészségi állapota,
a halált megelőző események,
esetleges betegségek és tünetek,
az az időpont, amikor a csecsemőt utoljára látták életben,
a hely, ahol a csecsemőt élettelenül találták,
hányadék az ágyban vagy ruházaton.
A részletes anamnesis-felvétel és fizikális vizsgálat mellett a következő laboratóriumi vizsgálatokat végezzük el:
teljes vérkép,
vércukor,
serum natrium, kalium és kalcium,
BUN,
vér- és vizelettenyésztés,
vírus antitestek,
vizelet cukor és - üledék,
baktérium- és víruskeresés a felső légúti váladékból és székletből.
Ha sérülés vagy bántalmazás gyanúja merül fel (duzzanatok, horzsolások, régi vagy friss törések stb.), akkor teljes test röntgen vizsgálatot is végezzünk.
Ezekkel a vizsgálatokkal lehetővé válhat
olyan súlyos betegségek felismerése vagy a gyanú felvetése (pl.: sepsis, hypoglycaemia, elektrolit eltérések), melyek hirtelen halált okozhatnak.
a halálhoz vezető vagy a halált kiváltó tényezők meghatározása (pl.:enyhe légúti fertőzés, enyhe hasmenés) és azok súlyosságának megítélése.
A boncolás során vett tenyésztési minták szinte mindig contaminaltak. Ezért a halál után közvetlenül vett minták megbízhatóbbak. Ez vonatkozik a vércukorszint és elektrolit-meghatározásra is, amikor a post mortem változások az értékelést még jobban megnehezítik.
A hirtelen csecsemőhalált észlelő orvosnak értesítenie kell a rendőrséget. Az igazságügyi boncolás szükségességéről a rendőrség dönt, illetve – ha kell – megszervezi annak lebonyolítását is.
SIDS gyanúja esetén a családnak azonnali támogatást kell nyújtani az alább leírtak szerint. A felsoroltak egy része olyan esetekben is alkalmazható, amikor a halál oka nem ismeretlen.
Ha a gyermek életét nem lehet megmenteni, a család támaszra szorul ebben a tragikus helyzetben, s a segítésüket azonnal el kell kezdeni. A gyógyszerek nem helyettesítik az információkat.
Fel kell ajánlani a szülőknek a lehetőséget, hogy halott gyermekükkel maradjanak mindaddig, amíg ezt kívánják. Ez segít elfogadni a halál tényét, lerövidíti a gyászfolyamatot és enyhíti az azzal kapcsolatos reakciókat.
A gyászidőszak első, sokkolt fázisában az orvos jelenléte már önmagában is könnyíti a szülők helyzetét.
Fontos, hogy beszélgessünk a szülőkkel és lehetőleg a testvérek is legyenek jelen. Először egyszerű és alapvető dolgokról beszéljünk, mert a szülők sokkoltságukban csak korlátozottan képesek az információk befogadására. A gyászfolyamatról is beszéljünk egy keveset.
Fontos, hogy a szülők megértsék, hogy hirtelen csecsemőhalál esetén a rendőrségi vizsgálat kötelező, és nem jelenti azt, hogy a szülőket gyanúsítanánk. A jogi szabályozás szerint hirtelen csecsemőhalál esetén kötelező a részletes vizsgálatok és a boncolás elvégzése. Ezek a vizsgálatok többek között a szülők jogi védelmét is szolgálják. A boncolás teljes elutasítása általában azt jelenti, hogy a szülők még nem fogták fel gyermekük halálát.
Ha SIDS gyanúja merül fel, a következőket különösen is meg kell értetni a szülőkkel:
Az újszülöttkor utáni időszakban a leggyakoribb halálok a SIDS.
A SIDS oka(i) ismeretlen(ek).
A SIDS nem jósolható meg előre.
A SIDS alvás közben alakul ki. Csendes és fájdalmatlan.
Annak ellenére, hogy a csecsemő körül gyomortartalom-maradék látható, a halál oka általában nem a hányás és nem is az ágynemű okozta fulladás.
Valamely enyhe betegség, például nátha megelőzheti a halált, de nem okozója annak.
A SIDS ritkán fordul elő hat hónapos kor után, nem fertőző és nem veszélyezteti a családban élő többi gyermeket.
Ritkán fordul elő ismétlődés a családon belül.
A halál t nem gondatlanság okozta, senki nem hibáztatható miatta.
Mérjük fel a környékünkön elérhető betegtájékoztató forrásokat és készüljünk fel írásos tájékoztatókkal is az ilyen esetekre.
Látogassuk meg a családot másnap, legyenek jelen a halott csecsemő testvérei is!
Legkésőbb az igazságügyi orvostani boncolási eredmények elkészülte után ismét találkozzunk a családdal!
Egyes esetekben a családot nyugtalaníthatja, hogy bár először SIDS-ről volt szó, a boncolási leleten mégis más diagnózis szerepel, pl.: fulladás, gyomortartalom aspiratiója, enyhe fokú tüdőgyulladás stb. Ilyen esetekben konzultáljunk a boncoló orvossal is.
Javasolt, hogy a családot két hét, egy hónap, három és hat hónap, valamint egy év múlva is keressük fel. Így lehetővé válik, hogy megfelelő kezelést tudjunk kezdeni, ha a családban nehézségek támadnak a gyászfolyamat kapcsán.
Legjobb, ha a halálesetkor jelenlévő orvos látogatja később is a családot. Ha ez valamilyen okból nem megoldható, akkor a háziorvos, a körzeti ápolónő vagy egy szociális munkás vállalja át a család rendszeres látogatásának felelősségét. Szükség esetén egy orvos magyarázza el ismét a boncolási leletet.
A látogatások során a szülők gyakran rákérdeznek olyasmire, amiről korábban már volt szó. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy az akkor adott felvilágosítás nem volt érthető vagy megfelelő, sokkal inkább tükrözi azt a tényt, hogy a gyászfolyamat első, sokkolt időszakaszában a megértés korlátozott.
A normálisan lezajló gyászfolyamat során a szülők múlt időben kezdenek beszélni elhunyt gyermekükről, és örömteli emlékeket is felidéznek vele kapcsolatban. A legnehezebb a gyermek születésnapja illetve halála napja körüli időszak. A gyászfolyamat általában egy év alatt lezajlik.
Eredménytelen gyászfolyamatra utaló figyelmeztető jelek lehetnek: a halál tényének ismételt tagadása, a temetésen való részvétel vagy a sír meglátogatásának elutasítása, erős önvád, a házastárs vagy más gondozó, esetleg a testvérek hibáztatása, egyéb családi nehézségek, munkaképtelenség, a testvéreknél jelentkező gondok stb.
Ne javasoljuk a szülőknek újabb gyermek vállalását! Ezt a döntést a párnak magának kell meghozni.
A tejelválasztást cabergolinnel lehet elapasztani, ha szükséges.
A SIDS mindenképpen hatással van az elhunyt csecsemő testvéreire is. A frissiben kialakult "nagy testvér"-szerep hirtelen szűnik meg, s a gyermek sem az okokat, sem az esemény jelentését nem érti. Tagadja a halál tényét, feltűnően érdektelen marad, vagy különféle magatartászavarok illetve psychosomaticus tünetek alakulnak ki, ha nem kap megfelelő támogatást és tájékoztatást.
A halált a gyermekek életkoruktól függően képesek felfogni; az öt évesnél fiatalabbak visszafordítható dolognak tartják, s inkább csak tíz éves kor után értik meg, hogy a halál megváltoztathatatlan esemény. Az öt és tíz éves kor közötti gyermekek gyakran úgy gondolják, hogy a halálért mindenképpen felelős valaki. A serdülőkor előtt a gyermekeknél nincsen a felnőttekéhez hasonló gyászfolyamat.
Fontos, hogy a testvéreknek elmagyarázzuk, hogy a SIDS csak csecsemő korban fordul elő, és senki nem felelős érte. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ő egészségük rendben van. Beszélni kell a testvéreknek a kicsi haláláról, és nem szabad eltitkolni a szomorúságot és az erős érzelmeket. Nem szabad haragudnunk a gyermekekre a gyászolás hiánya miatt, hiszen ez mindössze annak jele, hogy nem értik a halál véglegességét. A temetésre is el kell vinni a testvéreket.
A család gyászfolyamatának zavarát a gyermekeknél mutatkozó számos tünet is jelezheti. Részletesebb vizsgálatok szükségesek, ha a szülők túlságosan óvják megmaradt gyermekeiket. Nyilvánvaló probléma esetén gyermekpszichiáter tanácsát kell kérni.