Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az iskolakezdő gyermekek kognitív és motoros képességei erősen különbözőek lehetnek. Kevés gyereknek lehet az iskola egy évvel későbbi vagy éppen egy évvel korábbi megkezdését engedélyezni. Ez a döntés a szülők és az iskolaképességet megítélő szakember közötti konzultáció alapján hozható meg.
Nehéz lehet a későbbi iskolakezdés mellett dönteni, mert könnyen lehet, hogy az iskola a gyermek képességeit olyan élményekkel és tapasztalatokkal fejleszti, amelyek otthon nem adottak.
Az óvodaszerű környezet előnyös lehet olyan gyerekek számára, akiknek az iskolakezdését későbbre halasztották.Majd minden negyedik gyerek egyéni figyelmet igényel az óvodai és kisiskolai évek alatt a kognitív és motoros képességek fejlődésének késése miatt.
A tanulási nehézségek jelentkezése a családban kockázatot jelent, amelyet azonban idejében tett preventiv lépésekkel orvosolni lehet.
Az olvasási (dyslexia), betűzési és írási (dysgraphia) zavarok gyakran együtt jelentkeznek.
Ezek a nehézségek nem jelentenek szellemi fogyatékosságot.
A gyerekek több mint 10 %-ának okoz nehézséget az alapvető iskolai készségek elsajátítása és a legáltalánosabb kihívás az olvasás megtanulása .
A felnőttek majd 6 %-a dyslexiás és/vagy dysgraphiás.
A dyslexia gyakran genetikailag magyarázható.A dislexiás egyének több mint 60 %-ának van olyan közeli hozzátartozója, akinek szintén nehézséget okoz az olvasás és írás.
Az iskolás gyerekek 10–15%-ának problémát okoz a matematika tanulása és ezen gyerekek körülbelül 3 %-ának súlyos öröklött dyscalculiája van.
A dyscalculia az alapvető számtani elvek megértésének hiányát jelentő fejlődési zavar (például számok összehasonlításának nehézsége, számtani tények megjegyzésének zavara és a számtani jelek elsajátításának és használatának zavara).
Dysphasia esetén a nyelv és a beszéd tanulása abnormális már a fejlődés korai stádiumában is.
Ha a gyerek nem használ egy szóból álló kifejezéseket 24 hónapos koráig vagy mondatokat 32 hónapos koráig, akkor dysphasia feltételezhető.
A differenciáldiagnoszika szemszögéből alapvető, hogy megkülönböztessük a nyelvi fejlődés zavarát és a halláskárosodástól.
A nyelvi zavar folytatódhat felnőttkorban a nyelv használatának és megértésének nehézsége formájában.
Hozzávetőleg a lakosság 3 %-a szenved dysphasiában.
A nyelvi zavar kialakulásának kockázata azoknál a gyerekeknél a legmagasabb, akiknél 2–5 éves kor között a nyelvi fejlődés késése volt tapasztalható, és a családban előfordult hasonló eset, például dyslexia.
A nyelvi fejlődést támogató beavatkozásokat a lehető leghamarabb el kell kezdeni.
Nagyjából a gyerekek 2–5 %-ánál a kordináció fejlődése zavart, dyspraxia áll fenn.
Dyspraxia szokatlan ügyetlenségben mutatkozik meg, amely nem függ össze intellektuális visszamaradással, érzékelési zavar miatti ügyetlenséggel és neurológiai rendellenességgel sem.
Motoros ügyetlenség gyakran az olyan jelentősebb fejlődési rendellenesség része, mint a (manapság gyakran figyelemhiányos hyperaktivitásnak nevezett) MBD syndroma.
A diagnózist pszichológiai vagy méginkább neuropszichológiai, valamint gyógypedagógiai vizsgálattal kell alátámasztani.
A tanulási zavarok speciális oktatással kezelhetők. Ha intenzív gyakorlásra van szükség, a számítógép támogatásával végzett képességfejlesztő gyakorlatok komoly segítséget jelenthetnek, mert ezek a programok elég élvezetesek ahhoz, hogy fenntartsák a gyermek figyelmét, míg a tanulási célokat eléri.
A nem kezelt tanulási rendellenesség hátrányosan befolyásolja a gyerek jövőjét.
Ha a gyerek nem kap kellő bátorítást és motivációt, hogy különös erőfeszítéseket tegyen, a tanulási rendellenesség kiterjedtebb nehézségekhez és legrosszabb esetben az iskolából valókorai kieséshez vezethet.
A tanulási nehézségek korai kezelése hatékonynak bizonyult a másodlagos problémák megelőzésében.