Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
L. a Görcstünetek diagnosztikája c. cikket (Lásd: ebm00749) .
Az első orvosnak le kell írnia a görcsroham lefolyását, azon belül is a megelőző és az utána észlelt postictalis tüneteket és panaszokat.
A beteget átfogó neurológiai kivizsgálásra kell beutalni, hogy megerősítést nyerjen a diagnózis, és vizsgálatokat végezzenek a kóreredet tisztázására (felnőttkorban megjelenő epilepsia esetén gondolni kell agydaganatra is, mint lehetséges okra). A beteg első alkoholmegvonásos görcsét ugyanúgy kell kivizsgálni, mint a nem provokált, epilepsiára gyanus görcsöket.
Ha a görcs nem egyértelműen epileptiform, gyakran alapvető a kardiológiai vizsgálat.
Traumás agysérülés: 10%
Perinatalis sérülés: 10%
Cerebrovascularis kórképek: 6%
Központi idegrendszeri fertőzések: 5%
Agydaganatok: 3%
Egyéb organikus okok: 5%
Ismeretlen: 61%
Partialis (focalis, lokalizált) görcsrohamok. A tünetek az agy körülírt területének károsodására utalnak, és a terület működészavarát tükrözik.
Convulsio vagy somatosensoros működészavar az egyik végtagban, az egyik oldali végtagokban, vagy az arc egyik felében (Jackson-roham)
Látászavar vagy a temporalis epilepsia egyéb jellegzetes tünete (pl. hasi dyscomfort, szaglási vagy ízhallucináció, déj?-vu, (Lásd: ebm00749) petit mal)
A partialis görcsroham másodlagosan generalizálódhat.
Generalizált görcsrohamok. Első tünete az eszméletvesztés; a convulsio kezdettől symmetricus. Ide tartozik:
GM (nagyroham, grand mal) roham prodromalis tünetek nélkül (tonusos-clonusos görcs)
Rövid petit mal roham gyermekekben (a felnőttek petit mal rohama rendszerint a temporalis lebenyből ered).
Hajlamosító tényezők (pl. alvásmegvonás, éhezés, alkoholfogyasztás – különösen pedig alkoholelvonás, gyógyszerek, villódzó fény) (Lásd: ebm00769)
Mit csinált a beteg a görcsroham fellépésekor?
Prodromális tünetek és érzetek (hányinger, érzéskiesés a karban/kézben, szédülés)
Eszméleténél maradt-e a beteg a görcsroham alatt?
A roham leírása a megfigyelő által
Feltisztulás a rohamból (gyors vagy fokozatos, orientáltság, memóriazavar)
Vizelet- és székletincontinentia
Bőrszín.
Amennyiben az orvosnak módjában áll megvizsgálni a beteget a roham alatt, vagy közvetlenül utána, az alábbiakra kell odafigyelnie
esetleges sérülések
megharapta-e a nyelvét
vannak-e egyoldali neurológiai tünetek (a görcsroham utáni Todd-paralysis focalis eredetű epilepsiára utal)
pupilla-reakció, pozitív Babinski-jel
van-e adat arra, hogy az illető ismételten alkoholizál vagy más vegyi anyagot használ
vérnyomás, pulzus, cardiovascularis kóreredet jelei.
Ha az orvos a roham után csak több nappal vizsgálja a beteget, gyakran nincs semmilyen jelentős fizikális lelet. Tanácsos azonban keresni az egyoldali neurológiai tüneteket és a fokozott intracranialis nyomás jeleit.
Vérkép, serum calcium, nátrium, kálium, creatinin és vércukor
TSH
EKG (mérni kell a vezetési időt)
EEG (electroencephalogram)
Optimális akkor, amint a görcsroham után a lehető leghamarabb alkalmasak rá a körülmények, először ébrenléti, majd szükség esetén alvási EEG. Az epileptiform EEG jelek (csúcsok, éles hullámok, csúcsok és lassú hullám komplexusok) kifejezetten epilepsiára utalnak, a focalis lassú hullám mintázat agytraumát jelez.
Koponya komputertomographiát (CT-t) vagy mágneses rezonancia vizsgálatot (MR) kell végezni, az epilepsia eredetének tisztázása céljából (ahogy a helyi lehetőségek megengedik: nincs szükség képalkotó vizsgálatra, ha nyilvánvalóan elvonási tünetként lép fel a görcsroham. ).
Speciális vizsgálatokra van szükség problémás esetekben, így terápiára resistens epilepsiában, atípusos görcsök diagnosztikájában, és akkor, ha felmerül a műtéti kezelés lehetősége:
Az egyre szélesebb körben alkalmazott tartós Holter-monitor, és a döntött asztalon végzett frekvencia- és vérnyomásvizsgálat (tilt teszt) fényt derített rá, hogy a ritmuszavar vagy a vérnyomás heveny változása gyakran oka a görcsrohamnak.
Amennyiben a görcsroham nem epileptiform, a valószínű ok cardiovascularis.
A kórtörténet felvétele, a fizikális vizsgálat és az electrocardiographia (diagnosztikus eredményessége 50%) után a syncopét elszenvedett betegek esetében valószínűleg a szívvizsgálat a legfontosabb.
[1]Linzer M, Yang EH, Estes M, Wang P, Vorperian VR, Kapoor WN. Diagnosing syncope part 1: value of history, physical examination, and electrocardiography. Ann Intern Med 1997;126:989-996
[2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-978219. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software