Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A sérüléssel kapcsolatos valamennyi adatot gondosan rögzíteni kell, mert ezek hasznosak a következmények kezelésében és a rehabilitáció megtervezésében.
A maradandó szövődményeket legkorábban egy évvel a sérülés után lehet értékelni.
Gyakran van szükség neuropsychológiai vizsgálatra a rokkantság mértékének megítéléséhez és a rehabilitáció megtervezéséhez.
Az acut agysérülések vizsgálatát és kezelését egy másik cikkely tárgyalja (Lásd: ebm00365) .
A trauma után egy évvel a maradványtünetek tartósnak tekinthetők, és az állapotban változás már nem várható. Lehetséges azonban, hogy bizonyos beilleszkedési és foglalkozási nehézségek csak később nyilvánulnak meg.
Az agysérülések maradandó következményeihez nemcsak diagnosztikai, de biztosítási és kezelési problémák is kapcsolódnak, mégpedig kisebb fokú sérülés után általában fokozottabb mértékben.
Az enyhébb sérülések egyébként gyakoribbak, mint a súlyosak.
Az agysérülés súlyosságának megítélésekor a primer adatokat veszik figyelembe: a sérülés jellegét, az esetleges eszméletlenség és a poszttraumás amnaesia (PTA) időtartamát, (Lásd: ebm00365) a tudatzavar szintjét kórházba érkezéskor, továbbá az ideggyógyászati vizsgálat eredményét.
Ugyancsak tekintettel kell lenni az alábbi tényezőkre: a sérülés előtti egészségi állapotra, a CT és az MR vizsgálat leletére, a neuropsychológiai véleményre, valamint a szociális és foglalkozási teljesítmény követésére.
Amennyiben a betegnek elsődlegesen nem volt eszméletvesztése, a kórházba érkezéskor tudatánál volt, a poszttraumás amnaesia időtartama egy óránál kevesebb volt, valamint a koponya CT és MRI vizsgálata nem mutatott kórosat, valószínűtlen, hogy a trauma maradandó agykárosodáshoz vezetne.
Ennek ellenére a betegnek hetekig-hónapokig fennállhatnak panaszai.
Ha a fent leírtaknál súlyosabb esetről van szó, a leggyakoribb következmények neuropsychológiai természetűek.
A rehabilitáció tervezésében és a rokkantság fokának megállapításában látjuk hasznát.
Nem specifikus: nincsenek a sérülésre jellemző kórjelző leletek.
Közepes-súlyos agykárosodást szenvedett betegek közül egyesek helyrehozhatók annyira, hogy a munkába visszaálljanak.
Az agysérülést szenvedett betegek orvosi és foglalkozási rehabilitációja a szélütés utáni rehabilitáció elvei szerint történik (Lásd: ebm00763) .
Fontos orvosi feladat a sérülés utáni epilepsziával foglalkozni. Ne felejtsük el, hogy a fejet érő ütést követően kialakuló szédülés leggyakrabban jóindulatú, testhelyzettel összefüggő vertigo, ami eredményesen kezelhető (Lásd: ebm00858) .