Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az acut ellátás utáni rehabilitáció az erre szakosodott osztályon paraplegia esetén 3, tetraplegiában 4–5 hónapig tart.
A rehabilitációt lehetőleg speciális cnetrumokban kell megoldani, ahol a személyzet nagy gyakorlatra tett szert a kezelésben.
A speciális centrumokban biztosított rehabilitáció előnye többek között, hogy a gerincvelő-károsodott beteg más, hasonló betegekkel találkozik, akiktől segítséget kap.
A korai rehabilitáció célja az elkerülhetetlen maradványtünetek kezelése, a szövődmények megelőzése, továbbá a károsodástól függően célként kitűzött teljesítőképesség elérése vagy megközelítése. A rehabilitáció a következőkre terjed ki:
Pszichológiai segítség a sérülést követő acut válsághelyzetben, a családtagok bevonásával.
Az ízületi contracturák megelőzése; a négy végtag bénulásakor azonban a felső végtagok funkcionális helyzetének biztosítása (kezdeti pozíciós kezelés) a cél
Az izomműködés megtartására irányuló gyakorlatok
Az önálló mozgásképesség elérésére irányuló gyakorlatok
Általában a felegyenesedett, illetve álló helyzetben végzett gyakorlatok is részét képezik a rehabilitációs tervnek.
A felfekvések megelőzése és a bőr védelme
A húgyhólyag rehabilitációja és a húgyutak ápolása
Egyéni húgyhólyag-tréning és az urodynamiás vizsgálatoknak megfelelő rehabilitáció. A hólyagürítés módszerét, a gyógyszerelést és a vizeléssel kapcsolatos segédeszközöket egyénileg kell megtervezni.
Hólyagürítés ismételt katéterezéssel, és szükség szerint az ön-katéterezés elsajátítása.
A húgyúti fertőzések és más urológiai szövődmények preventív kezelése, illetve követése rendszeres ellenőrzéssel.
A bélműködés tréningje és az ürítés módjának megválasztása.
A szexuális funkciót érintő rehabilitáció és tanácsadás
A segédeszköz-igény megállapítása és használatuk oktatása (a kerekesszék tartozékai jobb hozzáférést biztosítanak a környezethez)
Lakhelyváltoztatás
Segítségnyújtás a társas kapcsolatban és az új élethelyzethez való alkalmazkodásban
Pszichológiai támogatás
Felkészítés és segítségnyújtás az önállósághoz a hazalátogatások alkalmával
A család felkészítése és tanácsadás
Az anyagi ügyek rendezése
Felkészítés és segédeszközök biztosítása a gépjárművezetéshez
Pályaválasztási tanácsadás, illetve rehabilitáció
Az elsődleges rehabilitáció után csaknem valamennyi gerincvelő-sérült beteg hazatér. A mozgásukban súlyosan korlátozott betegek is élhetnek otthon, ha van személyes segítőjük.
A sérülés okozta mozgáskorlátozottságot jelentősen enyhítheti a tervszerű rehabilitáció és a kontroll. A hatékony korai kezelésnek és rehabilitácónak köszönhetően a gerincvelő-károsodás utáni kórjóslat nagyban javult, és a várható életkor megközelíti az általános népességét.
A súlyos következmények és fenyegető szövődmények felismerése és kezelése érdekében (Lásd: ebm00804) évenként átfogó értékelést kell végezni, leginkább a gerincvelői sérülések ellátására szakosodott osztályon.
A rehabilitációban részt kell vennie az elsődleges betegellátást végző személyeknek is.
Funkcionális képességeik megtartása érdekében a betegeknek rendszeres intézeti rehabilitációra lehet szükségük.
Az ilyen rehabilitáció célja a független helyváltoztatási képesség fenntartása vagy javítása, a mozgásszervi szövődmények kezelése és az általános fizikai teljesítőképesség javítása.
Intézeti rehabilitáció javallataként szóba jöhet az is, ha a családtagoknak van szükségük szabadságra.
Az ambuláns fizioterápia szükségét egyénileg kell elbírálni.
A tetraplegiásoknak általában rendszeresen, hetente 1–2-szer, vagy időszakosan van szükségük fizioterápiára. Az ambuláns fizioterápia feladata funkcionális gyakorlatok végzése, az ízületek mozgásának megtartása, a spasticitás oldása és az izmok megóvása.
A paraplégiásoknak ugyancsak szükségük lehet ambuláns fizioterápiára, különösen az izomvédelem érdekében.
A sérülést követő első néhány évben kell gondolni a foglalkozási rehabilitációra és az életmódváltással kapcsolatos tanácsadásra. Ilyen jellegű felkészítésre később is szükség lehet. Foglalkozási rehabilitáció olykor csak a helyzet stabilizálódása után válik lehetségessé, néhány év után.
Az intrathecalis baclofennek és a szájon át adott tizanidinnek lehet némi jótékony hatása gerincvelő-sérült betegek spasticitására.
[1]Beckerman H, Becher J, Lankhorst GJ. The effectiveness of vibratory stimulation in anejaculatory men with spinal cord injury: review article. Paraplegia 1993;31:689-699
[2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-940145. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[3]McAweeney MJ, Tate DG, McAweeney W. Psychosocial interventions in the rehabilitation of people with spinal cord injury: a comprehensive methodological inquiry. SCI Psychosocial Process 1997;10:58-66
[4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-985185. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2000. Oxford: Update Software
[5]Taricco M, Adone R, Pagliacci C, Telaro E. Pharmacological interventions for spasticity following spinal cord injury . The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD001131. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software