Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A Méni?re-betegség jellemzője a belső fülben lévő nagyobb mennyiségű endolympha. Kóreredete ismeretlen.
A kórisme alapját az alábbi három panasz jelenti:
paroxysmalis tinnitus, amit
vertigo és
halláscsökkenés követ.
A betegnek egymás után több, 0,5–6 órás rohama zajlik, amit panaszmentes időszak követ.
A kórkép 20–60 éves kor között kezdődik az egyik oldalon, de a betegek 15–20%-ában később mindkét fület érinti.
A kórelőzmény és a betegség lefolyása fontos a diagnózis felállításához; sokszor csak több hónapos követés után hozható meg. Legkésőbb ebben a stádiumban kell fül-orr-gégész szakorvossal konzultálni. Gyakran álpozitív a diagnózis: a belső fül keringészavara kiváltotta folyamatos panaszokat tulajdonítják Méni?re-betegségnek.
A legzavaróbb panasz általában a vertigo kiváltotta hányinger és hányás.
Nyomásérzés az érintett fülben
Kezdetben átmeneti a cochlearis típusú halláscsökkenés, ahogy azonban a betegség halad előre, a halláscsökkenés tartóssá válik, és egyes betegekben süketségig romlik.
A zaj okozta kellemetlen érzés és hallási tünetek## egyenletessé válásához gyakran társul halláskárosodás.
A dobhártya külleme és mobilitása, valamint a nyomáskiegyenlítési vizsgálat (tympanometria) normális.
Az audiogramon cochlearis típusú, lapos görbe látható. Leginkább az alacsony frekvenciák érintettek. Az audiogram lefutása azonban nem diagnosztikus a betegségre.
A roham alatt az érintett fül felé irányuló nystagmus figyelhető meg.
Az érintett fül caloricus reakciója folyamatosan csökkent.
Neuronitis vestibularis
Halláskárosodás nincs
Csak egy vagy néhány súlyos vertigós roham
Acusticus neuroma (schwannoma)
A vertigo kezdetben paroxysmalis lehet, a halláskárosodás viszont nem javul a rohamok között.
Az érintett oldalon különösen rossz a szavak elkülönítése.
A kezdeti terápia konzervatív.
A választandó szer a betahistin; kezdő adagja 3 × 16 mg, majd a fenntartó dózis 3 × 8 mg. Amennyiben 3 hónapig rohammentes a beteg, a kezelés felfüggeszthető, de a panaszok kiújulásakor ismét el kell kezdeni. Ha a kezelés alatt is jelentkeznek rohamok, a dózist 2–4 hétre meg kell emelni.
A betahistin ellensúlyozza az antihistaminok hatását.
A beteg tájékoztatása és ellátása tanáccsal – hogy ti. kerülje a stresszt és éljen rendszeres életet – legalább olyan fontos, mint a gyógyszeres kezelés. A betegnek saját orvosra van szüksége.
Csökkent sóbevitelt lehet javasolni, de ennek hatására nincsenek tudományos igényességű adatok.
A betegszervezetek tanácsokkal szolgálnak, és segítenek a beteg számára, hogy megbírkózzon az állapotával.
Súlyos, halláskárosodással járó, tűrhetetlen erejű rohamok esetén helyi anaestheticumok és aminoglycosodok injektálhatók a középfülbe, az endolymphazsák dekomprimálható, vagy a nervus vestibularis átvágható.
Mivel a rohamokat szinte minden esetben figyelemfelkeltő panaszok előzik meg, a betegség nem akadálya a gépjárművezetésnek. A hányingerre adott gyógyszerek viszont ronthatják a vezetési képességet (a keringésre rendeltek azonban nem).