Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
El kell sajátítani a kényszercselekedetekkel–kényszergondolatokkal jellemzett zavar (obsessive-compulsive disorder - OCD) tüneteinek felismerését gyermekekben, és megkülönböztetését a rituális jellegű viselkedéstől, ami az iskoláskor előtti középidőben és a serdülést megelőzően a fejlődés normális részének tekinthető. A felnőttkori OCD–esetek mintegy 30–50%–a már a 20 éves életkor előtt kezdetét veszi.
A betegség kényszeres gondolatok, kényszerképzetek és kényszeres magatartás, kényszercselekedetek formájában jelentkezik.
A típusos kényszeres gondolatok különböző visszatérő és folytatólagos elképzelések, ösztönzések és képzelgések, amelyek nem szűnnek, és kényszeresen uralják a lelket. Ezek lehetnek ismétlődő aggodalmak hasonló tartalommal, mint például erőszakos cselekedetek vagy balesetek képei. A panaszok rendszerint nyomasztóak és szenvedéssel járnak.
A típusos kényszeres cselekedetek közé tartozik a folyamatos kézmosás, ismételt megbizonyosodás arról, hogy a könyv a táskában van, a feladatok be lettek fejezve, a villany eloltotásának vagy az ajtót bezárásának az ellenőrzése. A lefekvéssel, felkeléssel, öltözködéssel és iskolába menéssel kapcsolatos különböző szertartásos cselekedetek megnehezítik a mindennapi életet.
A gyermekkorban kezdődő OCD gyakran egyéb psychiatriai zavarral társul, ilyen például a tic, Tourette–syndroma, különösen a súlyos depressio, szorongásos zavar és viselkedési zavar.(Illetve autizmus tünete is lehet - a lektor megj.)
Epidemiologiai előfordulási gyakorisági vizsgálatok szerint az OCD a kicsinyek 0.05–0.3%–ában fordul elő.
Az OCD gyakoribb fiúkban, leányokhoz képest az arány 3:2.
Fiúkban korábban kezdődik, mint leányokban.
A psychiatriai vizsgálat és a gondozásba vétel késését 3–7 évre becsülik.
Az alapot képező okok lehetnek mind biológiaiak, mind psychologiaiak.
Genetikai vizsgálatok szerint az OCD–re való hajlam genetikai eredetű. A kórképhez gyakran járul tic, például Tourette–syndroma, és mindkét zavar gyakran fordul elő közeli családtagokban. Ennek az észlelésnek az alapján úgy tűnik, hogy ezek a zavarok azonos aetiologiai tényezőből eredeztethetőek, különösen akkor, amikor a betegség korán, már az iskoláskor előtt vette kezdetét.
Az idegrendszeri fejlődés éretlenségét szintén megfigyelték, valamint a gyenge vizuális-térbeli teljesítményt, és a beszédfejlődés kisebb zavarait.
Az agyat érintő vizsgálatok a basalis ganglionok működészavarát mutatták ki. A dopamin és serotonin anyagcsere szintén vizsgálat tárgya volt az OCD lehetséges okaként.
Psychologiai elméletek szerint az OCD–ben szenvedő személyek superegója túlzottan rideg és korlátozó.
Egyidejű családi pathologiát nem észleltek az OCD–ben szenvedő gyermekek családjában, jóllehet túlzott tökéletességre törekvés a családtagokban megfigyelhető volt.
Egyes vizsgálatok szerint a beta–haemolyticus streptococcus fertőzés egyes gyermekekben súlyos kényszeres tüneteket okozhat. Ezért érdemes a fertőzéseket visszamenőleg áttekinteni és torokváladékból tenyésztést végezni.
A kezelés mind orvosi, mind psychologiai.
Korábban a clomipramint használták a pharmacotherapiában, ami csökkentette a kényszeres tüneteket ennek a gyógyszernek viszont sok mellékhatása van.
Az új serotonin–selectiv szerek szintén hatásosnak bizonyultak az OCD kezelésében, mellékhatásai pedig ritkábbak.
A cognitiv–magatartási therapia hatásos kezelési formának bizonyult OCD–ben.
Súlyos esetekben a cognitiv therapia serotonin visszavétel–gátlókkal kombinálva bizonyult hatásosnak.
Az OCD–ben szenvedő gyermekek és a serdülők könnyen bevonják a családot tüneteikbe, ezért a családtherapia is ajánlott.
A betegség lefolyása változó, beleértve mind a kevés és enyhe panasszal, mind az életet súlyosan beszűkítő tünetekkel járó időszakokat. Az egyszeri, gyermekkori OCD–episodok teljesen és tartósan gyógyíthatóak, de az ilyen, gyermekkorban kezdődő zavar a felnőttkorig elhúzódóan is előfordulhat, súlyos panaszokkal.
A sikeres kezelés előfeltétele a korai diagnosis és az időben megkezdett therapia.
[1]Geller D, Biederman J, Jones J, Park K et al. Is juvenile obsessive-compulsive disorder a developmental subtype of the disorder? A review of the pediatric litterature. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1998;37:420-7
[2]March JS, Leonard HL. Obsessive-compulsive disorder in children and adolescents: a review of the past 10 years. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1996;35:1265-73