Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A lelki tényezőket figyelembe kell venni az enuresis-therapia típusának és időzítésének megválasztásához; ezek a tényezők ugyanis befolyásolják a bevizelés kórjóslatát.
A lelki tényezők elősegítik az enuresis visszatérését a már toalettre szoktatott gyermeknél, azonkívül késleltetik a tanulási folyamatot sok olyan gyermeknél, akik genetikailag már érettek lennének a szobatisztaságra.
Az enuresis károsan érintheti a gyermek jó közérzetét.
A szülők olyan szavakkal írják le az éjszakai bevizelő gyermekek sajátosságait, ami mentalis éretlenségre utal: felületes, türelmetlen, könnyen dühbe guruló.
Az enuresishez vezető belső tényezők közé tartoznak a félelem a magárahagyástól, illetve növekedésbeli nehézség. Az enuresis a gyermek fejlődésében visszaesésre utal, ami úgy tekinthető, mint a mentalis növekedés számára jobb környezet kívánása.
A szülők szerint a bevizelő gyermekek nappal igen alacsony önbecsülést mutatnak, és nagyfokú az aggodalmuk és az alacsonyrendűségi érzésük. Ezek a jellegzetességek másodlagosak is lehetnek, és valójában a társak gyötrései okozhatják, többek között.
A vizsgálat folyamán a gyermek és családja gondjának türelmes meghallgatása therapiás hatású. A családorvos jó kapcsolata a családdal elősegíti a szárazzá válást.
A gyermek által vezetett napló növeli a gyermek felelősségtudatát, ami ösztönzi a bevizelés elmaradását.
Magatartástherapiás rendszer, amit a családorvoslásban és családvezetésben is alkalmaznak.
Az enuresis riasztórendszer (Lásd: ebm00633) olyan esetekben a legsikeresebb, amikor a gyermek független, sok kedvtelése van, jók az otthoni kapcsolatai, valamint olyan esetekben, amikor a kezelés korábban már sikeres volt (visszaesésekben). Ha a gyermek érzelmileg éretlen, az anyja szárnyai alá húzódik, ez a módszer nem vezet eredményre.
Esti bevételnél a gyógyszer "érleli" a gyermek antidiuresisét még éjszakai bevizelés esetén is, mivel a hatása éjjel a legerősebb, és az elválasztott vizelet mennyisége csökken .
A desmopressin különösen olyan helyzetekben javasolható, amikor a gyermek fél a bevizelés miatti megszégyenüléstől, például táborban vagy utazáskor. A gyógyszer hatásos, de a hatása csak a bevétel utáni éjszakára érvényes. Egyes vizsgálatok hosszú távú jó hatásról számolnak be a gyermek leszoktatásában; ez normális érlelődési folyamatra is utalhat és jó orvos–beteg viszonyra, valamint a gyermeknek a naplóvezetés által kialakult felelősségtudatára. A riasztás és a gyógyszeres kezelés együttes alkalmazása felülmúlta az önmagában alkalmazott riasztásos therapiát.
Háromoldalú hatással rendelkeznek: anticholinergiás és antidepressiv hatásúak, és az alvást is elősegíti.A tricyclicus antidepressansok mellékhatásai miatt ezeket a szereket jelenleg csak különleges esetekben alkalmazzák, depressiós bevizelőkre, psychotherapiával kiegészítve. Ellenjavallata a görcshajlam, a vizeletelvezető rendszer szűkülete és a reflux.
Akkor ajánlott, ha a gyermeknek psychologiai problémái vannak, például álmatlanság, feszültség vagy szorongás. A kezelésnek ez a típusa akkor is előnyös lehet, ha folyamatos stress tényező (például családi crisis) áll a másodlagos enuresis hátterében .
A bevizelő gyermek psychotherapiája két stratégia szerint történhet: Ha az enuresist az elhagytottságtól való tudatalatti félelem okozza, a problémát tudatosítani kell a gyermekkel, és a szülőkkel is meg kell beszélni. Ezen a módon a gyermek valóságérzékét lehet erősíteni. Másfelől az enuresis kezelésében a függetlenségre, az önálló cselekvésre és a gyermek felelősségérzetének a fejlesztésére lehet fektetni a hangsúlyt .
A gyermekekkel foglalkozó gyermekpsychiaternek vagy psychologusnak meg kell határoznia a psychotherapia módját és időbeliségét, rendszerint családi tanácsadó, magánrendelő vagy gyermekpsychiatriai osztály keretein belül.
Enuresis lásd ebm00633 .