Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Tartsuk szem előtt, hogy az étkezési zavarok előfordulása nagyon gyakori a serdülő lányok körében.
Általában az orvosnak kell figyelnie az étkezési zavarok tüneteire; a beteg maga ritkán számol be ezekről.
A diagnózis felállításáért és a kezelés megtervezéséért egy különleges személyzet felelős.
Étkezési zavarról olyan állapot kialakulásakor beszélünk, amikor az étel és a táplálék a test külső megjelenését szabályozó eszközként szolgál és manipulatív szerepet tölt be.
Az étkezési zavarok széles skáláját ismerjük. A leggyakoribb rendellenességek közé tartozik az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Ezen kívül egyre általánosabbá váltak azok az esetek, amelyeknél a klinikai kép nem teljes vagy csak egyszerűen "evés-rohamokról" beszélhetünk.
Már kisgyermekeknél is felléphetnek különféle étkezési zavarok, melyek a gyermek és a gondozója közötti kapcsolat elégtelenségére utalnak.
Jelenlegi ismereteink szerint az étkezési zavarok sokfélék és változatosak lehetnek. Kialakulásukat genetikai és szociokultúrális tényezők, valamint az egyéni dinamika határozza meg.
A betegség tipikusan a serdülőkorban kezdődik, amikor a test változik és növekedésnek indul.
Az anorexia nervosa jellemzően a 14-16 éves kor között vagy 18 éves kor körül kezdődik. A bulimia megjelenése tipikusan a 19-20 éves korra tehető.
Az étkezési zavarok a lányoknál 10-15-ször gyakrabban fordulnak elő, mint a fiúknál.
A 14-16 éves lányok körében minden 150. serdülő szenved anorexia nervosában.
A bulimia megjelenésére vonatkozóan nem ismerjük az epidemiológiai adatokat, de sokkal gyakoribbnak tartják az anorexia nervosánál.
A beteg nem akarja megtartani a normális testsúlyát.
A beteg testsúlya a testmagasságának és életkorának megfelelő értéknél legalább 15%-kal kevesebb.
A betegnek torzul a saját testéről elképzelt képe.
A beteg fél az elhízástól.
Egyéb betegséggel nem magyarázható a fogyás.
A soványság utáni vágy, fóbiás félelem az elhízástól.
Alkalmankénti nagy evések, melynek során nem működik a táplálékfelvétel feletti ellenőrzés. A roham után az illető megpróbál megszabadulni az elfogyasztott tápláléktól, például önhánytatással vagy hashajtók és vízhajtók alkalmazásával.
Kérdőíves vizsgálat segítségével könnyebben megállapíthatjuk, hogy a beteg szenved-e étkezési zavarban (minden pozitív válasz egy pontot ér; 3 vagy több pont étkezési zavarra utal).
Próbál-e hányni olyankor, amikor kellemetlenül teltnek érzi magát?
Érez-e szorongást arra a gondolatra, hogy nem lesz képes ellenőrizni az elfogyasztott étel mennyiségét?
Az elmúlt 3 hónapban testsúlycsökkenése meghaladta-e a 6 kg-ot?
Túlsúlyosnak látja-e magát annak ellenére, hogy az ismerősei inkább túl soványnak tartják?
Uralják-e az életét az étkezések és az ételekkel kapcsolatos gondolatok?
Az anorexia nervosa általában fokozatosan alakul ki.
A testsúlycsökkenés lehet nagyon gyors vagy nagyon lassú is. A beteg általában továbbra is jár iskolába; folytatja az addigi hobbijait és nagyon jól érzi magát. Ezért a családtagok többnyire megdöbbenve fedezik fel, hogy a gyermekük malnutritióban szenved.
Az anorexiás serdülők letagadják a tüneteiket, ezért idő és türelem szükséges ahhoz, hogy motiválttá tegyük őket a kezelés elfogadására.
A somaticus panaszok a következők:
a menstruatiós ciklus elmaradása
csökkent anyagcsere, székrekedés
alacsony pulzusszám, alacsony vérnyomás
kipirult és hideg végtagok
a bőralatti zsírszövet lecsökkenése
A bulimiás serdülők tisztában vannak azzal, hogy az étkezési szokásaik nem normálisak, emiatt azonban olyan bűntudatot és szégyent éreznek, hogy nehezen fogadják el a kezelést.
A bulimia is okoz testi panaszokat
a menstruatiós ciklus zavarai
a gyakori hányástól felborulhat az elektrolit és a sav-bázis egyensúly, valamint romlik a fogzománc (Lásd: ebm00162)
Anorexianervosában
Enyhe anaemia
A vércukorszint a normál érték alsó határán mozog
Bulimiában
Hypokalaemia
Emelkedett serum amylase érték 1
Súlyos somaticus rendellenességek, például agytumor
Psychiátriai megbetegedések–súlyos depressio, psychosis, droghasználat
Amennyiben a panaszok megfelelnek az anorexia nervosa diagnosztikus ismérveinek, akkor a kezelés megkezdése előtt az egész családdal meg kell beszélni a kialakult helyzetet.
Tudatosítani kell a serdülő betegben és a családjában a betegség súlyosságát.
Olykor igen sok időt igényel, amíg a beteget motiválttá tesszük a kezelésre.
A kezelés két részből áll
a tápláltsági állapot helyreállításából
és a psychoterápiás kezelésből
Amennyiben a malnutritio olyan mértékű, hogy az életet veszélyezteti, a beteget először a somaticus osztályon kell kezelni, majd ezután lehet az egyéb gyógymódokat alkalmazni, amennyiben lehetséges.
Különböző psychoterápiás módszereket ismerünk: mind az egyéni, mind a családterápia bevált; a bulimia esetében a cognitiv terápia és a gyógyszeres kezelés is sikeresnek bizonyult.
A 14-16 éves serdülőknél jó eredményt értek el az egész család kezelésével, mivel a náluk jelentkező panaszok gyakran összefüggnek azzal, hogy nehezen tudnak "elszakadni" a családtól.
Az idősebb betegek esetében az egyéni támogató és a hosszú távú kezeléssel sikerült a leginkább elősegíteni a gyógyulást.
A hosszan fennálló malnutritio és a nem megfelelő járóbeteg ellátás megfelelő ok arra, hogy beteget kényszer gyógykezelésben részesítsük.
A gyógyszeres kezelést minden esetben a szakorvos kezdheti el.
Az anorexia nervosa gyógyításában már különféle psychés működésre ható szereket, például neuroleptikumokat és antidepressansokat is kipróbáltak. Ellenőrzött vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy ezek a szerek kétségtelenül hasznosak, de csak abban az esetben, ha a rendellenesség egyértelműen depresszióval kapcsolatos.
A bulimia orvosi kezelésére vonatkozó kutatások legtöbbször az antidepressansokra különösen a fluoxetinre irányultak, mely a bulimiában szenvedő betegeknek nagyjából a kétharmadánál hatásosan csökkentette a hatalmas evéseket és a hányást.
A korai beavatkozás hatására javul a kórjóslat
Az étkezési zavarok a betegségeknek egy nehezen kezelhető, súlyos csoportját alkotják. Az anorexiás betegek közeljövőre vonatkozó kórjóslata jó, a hosszú távú kórjóslat azonban rosszabb. A mortalitás még mindig 5–16%.
A bulimia kórjóslatával kapcsolatban még nem végeztek kellő számú követéses vizsgálatot, de a betegség feltehetőleg évekig eltarthat.
A bulimia összefügghet a depresszióval, az önpusztítással, az alkohol vagy drog abusussal és egyéb psychologiai problémákkal.
Nem áll elég adat a rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy a korai beavatkozás jótékony hatású-e az anorexia nervosa esetében.
Az antidepressansok és a psychoterápia együttes alkalmazása hatékonyabb kezelést jelent, mint a psychoterápia önmagában, a psychoterápiát azonban könnyebben elfogadják a betegek. Régebben kialakult egy nem jelentős irányzat, melyben az egyedüli psychoterápiát részesítették előnyben a kizárólagos antidepressansokkal szemben.
Az étkezési zavarok fekvőbeteg kontra járóbeteg gondozóban történő ellátására vonatkozóan kevés bizonyítékkal rendelkezünk ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket tudjunk levonni.
[1]Kinzl J, Biebl W, Herold M. Significance of vomiting for hyperamylasemia and sialadenosis in patients with eating disorders. Int J Eat Disord 1993;13:117-124
[2]Meta-analysis of cognitive-behavioural treatment studies for bulimia. Clin Psychol Review 1997;17:703-718
[3]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-983171. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2000. Oxford: Update Software
[4]Whittal ML, Agras WS, Gould RA. Bulimia nervosa: a meta-analysis of psychosocial and pharmacological treatments. Behaviour Therapy 1999;30:117-135
[5]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-999870. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2001. Oxford: Update Software
[6]Bacaltchuk J, Hay P. Antidepressants versus placebo for people with bulimia nervosa. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD003391. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently
[7]Jimerson DC, Herzog DB, Brotman AW. Pharmacologic approaches in the treatment of eating disorders. Harward Review of Psychiatry 1993;1:82-93
[8]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-983124. In: The Cochrane Library, Issue 3, 2000. Oxford: Update Software
[9]Schoemaker C. Does early intervention improve the prognosis in anorexia nervosa–a systematic review of the treatment-outcome literature. Int J Eating Disorders 1997;21:1-15
[10]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-970141. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[11]Bacaltchuk J, Hay P, Trefiglio R. Antidepressants versus psychological treatments and their combination for bulimia nervosa. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD003385. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently
[12]Meads C, Gold L, Burls A, Jobanputra P. In-patient versus out-patient care for eating disorders. Birmingham: The University of Birmingham, Department of Public Health and Epidemiology. Report number; 17. 1999. 1-58.
[13]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-20008253. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2002. Oxford: Update Software