A beteget támogatni kell abban,

A kezelés megkezdése előtt alapos diagnosztikai munkára van szükség, és a kezelés céljára vonatkozóan egyetértésre kell jutni mind a gyermekkel, mind a szülőkkel.

A psychotherapiás kezelés nem csupán a gyermek vagy a serdülő kedvező hozzáállását igényli, hanem a szülők jóváhagyását is.

Idősebb serdülők esetében a therapiás megegyezés egyértelműbb, mint a fiatalabbaknál.

A psychotherapiás környezetet ésszerű határok közé kell szorítani. A kezelés végig ugyanazon a helyen legyen, ugyanannyi idő felhasználásával. A therapiás ülések 45–50 percig tartsanak, a csoporttherapiák valamivel hosszabb ideig.

Az egyéni therapia legalább heti egy alkalommal történjék.

Általánosságban szólva önmagában egyik psychotherapiás módszer sem kielégítő. Gyakori az egyéni psychotherapia társítása a szülőkkel való kapcsolattartással, és olykor családtherapiával, sajátos iskolai keretek között, gyógyszerrel stb.

A psychodynamicus egyéni therapiaa gyermekek, serdülők és felnőttek körében folytatott egyikleggyakoribb psychotherapiás kezelési forma.

A cél

A psychodynamicus egyéni therapia alapját a psychoanalyticus vonatkoztatási rendszer képezi. Átvitel, ellenátvitel és szavakba foglalás fontos szerepet játszanak a therapiában.

A cognitiv psychotherapiáknövekvőgyakorisággal szerepelnek a felnőttek, valamint a gyermekek és a serdülők kezelésében.

A cognitiv psychotherapia a gyermek vagy a serdülő cognitiv fejlődésében és működésében mutatkozó torzulásokra összpontosít. A magatartási és tanulási elméletek szerint a zavarok alapját a tanulás, és a magatartás vagy a reakciók tanult modelljeinek a kialakítási folyamata képezi.

A cél az,

A gyermek számára therapeutával fontos a jó kapcsolat, de a cél nem az átvitel vagy az értelmezés.

A cognitiv therapia a cognitiv készségek bizonyos szintű érettségét igényli. Emiatt ezt nem alkalmazzák iskolás kor előtti gyermekek kezelésére, és gyakran kombinálják gyógyszeres kezeléssel.

A cognitiv therapia nem alkalmazható például depressio, anorexia nervosa és különböző félelmek vagy szorongásos zavarok esetén.

A therapia heti egyszeri lehetolykor10–15 héten keresztül de a gyermekeket és serdülőket gyakran hosszabb időn át kezelik.

A trauma therapia az átélt traumára összpontosít. Gyakran rövidebb időszakot vesz igénybe, mint a psychotherapia egyéb formái. Amennyiben a gyermek élete során időben elhúzódó traumaticus élményt él át, rendszerint a kezelést is hosszabb ideig szükséges folytatni.

A játéktevékenység gyakran része a gyermekpsychotherapiának és a trauma therapiának. A játékon keresztül a gyermek kifejezheti érzéseit és gondolatait. A játszás a gyermekek típusos módja önmaguk kifejezésére, és a játékon keresztül különböző élményeket élnek át. A játék önmagában is gyógyító hatású.

A játéktherapiában a játékok vagy szabványosítottak, vagy más esetben választhatóak, ami a játék során különböző helyzeteket és érzelmeket fejezhet ki. Iskoláskorú gyermekeknél a társasjátékok játsszák azt a szerepet, amit a kicsinyeknél a játékszerek.

Serdülők therapiájában a beszélgetést és a szóbeli megfogalmazásokat gyakran alkalmazzák, ugyanígy a trauma therapia különböző módszereit is.

A művészettherapia egyesíti a kifejezést és atherapiás folyamatot. A therapia mind a beteg művészeti jellegű kifejezésére, mind az azon keresztül más személlyel létesített kapcsolatra összpontosít. A therapeuta befogadóként is működik, és magyarázza is a beteg belső képzeteit, továbbá segíti abban, hogy a beteg szembenézzen a nehézségeivel, félelmeivel és az ütközésekkel, amikor azok akadályozzák a therapiás folyamatot.

A csoportos művészettherapia csoportfolyamat révén kezeli a beteget. A folyamat az összes csoporttag, az általuk alkotott képek és a therapeuta között zajlik.

A psychomotoros therapia a kezelésta testedzéssel kombinálja, és támogatja a társas kapcsolatokat.

A beteg közvetlen és átfogó közérzetjavulást és örömöt érez az egyénileg kiválasztott lazító és nyújtó gyakorlatok során.

A therapiásülésekben az izgalom oldódik és a lazulás megszokottá válik. Egyidejűleg a gyermekek és serdülők, társas készségeik és ismereteik fejlődésével megtanulják érzéseiket szavakban is kifejezni, és képesek lesznek másokat meghallgatni.

A legjobb eredményeket a depressiós, a figyelemhiányos,

A psychomotoros therapia folytatható egyéni therapiaként, csoporttherapiaként, vagy a kettő együttes alkalmazásával.

A lovaglástherapiát olyan gyermekek és serdülők kezelésére és rehabilitatiójára alkalmazzák, akik vagy testi fogyatékosok, illetve testi betegségben szenvednek, vagy magatartási és érzelmi zavaraik vannak.

A ló mozgása a lovaglás során, és a kapcsolat a lóval serkentheti a gátolt vagy lehangolt beteg kapcsolatteremtési készségeit.

A lovaglástherapia normalizálja és javítja a testi reakciókat, az érzékszervek észlelési tevékenységét és a beszédet. Javítja az összpontosítási képességet és az önfegyelmet, valamint a gyermekek és serdülők társas készségeit is kibontakoztatja. A psychologiai célkitűzések közé tartozik, hogy a gyermekek és serdülők képesek legyenek az öröm megtapasztalására, a siker érzésére, és higgyenek saját képességeikben. A célkitűzések közé tartozik a kellemes élmények segítségével az önbecsülés fokozása is.

A therapia alkalmazkodási zavarok,

A zene az emberre különböző módokon hat, a legalacsonyabb agyi működések szintjétől (vegetativ idegrendszer) a legmagasabb szintekig.

A zenetherapia jó hatást gyakorol

A zenetherapia hasznos lehet azokban a helyzetekben, amikor a gyermek vagy serdülő nem képes szavakkal kifejezni nyugtalanságát.

A zenetherapia része lehet a zenehallgatás, az alkotó tevékenység vagy az előadás. Társítani lehet művészeti és psychomotoros therapiával is. Mivel a zene jó érzéseket kelt és javítja a közérzetet, az egyéb kezelések hatékonyságát is növeli.

Támogatja a torzult gyermek vagy serdülő egységes egészként való működését. A cél a gyermek vagy serdülő képességének a javítása önmaga kifejezésére, sikerélmények átélésére, és a tanulási képességek fejlesztésére. A foglalkoztatási therapiához tartoznak az olyan alkotótevékenységek, mint a színjátszás, zene és képzőművészet, vagy a testedzés.

A cél az érzékek összehangoltságának a felhasználása annak a módnak a befolyásolására, ahogyan az agy a különböző érzékszervek által továbbított érzéseket feldolgozza, összekapcsolja és felhasználja.

A foglalkoztatási therapiában a betegek azokat a tevékenységeket is gyakorolják, amelyek a mindennapi életben szükségesek az önállóság növelésére. A kezelés célja a gyermekek és serdülők bevezetése olyan szórakoztató tevékenységekbe, amelyek a therapia befejezése után is örömet és élvezetet okozhatnak nekik.

A csoporttherapia psychotherapiás módszereket foglal magában, elsődleges célja pedig a csoporttagok bátorítása a kölcsönös és gyógyító kapcsolatképző eszközök megteremtésére.

A csoporttherapia főleg azoknak a gyermekeknek segít, akiknek kortársaikkal vannak kapcsolattartási zavaraik.

A gyermekek számára a csoporttherapia elsősorban játszásból és egyéb tevékenységből áll; serdülők esetében a therapia gyakran a beszélgetésre összpontosít. A therapiában a gondokkal közvetlen módon foglalkoznak. A therapeuta vagy a therapeuták feladata a tevékenységek vagy társalgások építő jellegű kapcsolatok felé irányítása a csoport tagjai között.

A therapiás csoport egyidejűleg 3–5 gyermekből vagy serdülőből állhat. Nagyobb csoport vezetése két therapeutát igényel. A csoporttherapia általában 1–1,5 óráig tart, és a csoport hetente 1–2 alkalommal jön össze.

Olykor a gyermekek therapiás alkalmait szüleik üléseivel kapcsolják össze. Ezeken az üléseken a gyermekek vagy serdülők magatartási gondjaival foglalkoznak, és azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével a szülők a gondokat kezelhetik. A cél a problémák új megoldási módjainak a keresése.

A gyermek vagy serdülő magatartása általában több tényező eredménye. Ezért a kezelés többféle módszert igényel. Mindegyik kezelés sikere megköveteli a szülőkkel való munkát.

Bizonyos zavarok esetében a kezelés hangsúlyát a családra kell helyezni. A gyermekek és serdülők alkalmazkodási zavarai kezelésében a szülők oktatása, a családtherapia és a többrendszerű therapia általában hatékonyabb, mint az egyéni therapia.

Olykor a szülők saját psychotherapiás igényét is szükséges felmérni, és kezelésre küldeni őket.

A gyermekpsychotherapeuta találkozhat a gyermek szüleivel is, de gyakran valaki más, és nem a serdülő therapeutája foglalkozik a serdülő szüleivel. A szülőkkel való találkozás célja a gyermekkori és serdülőkori lelki fejlődésnek, valamint a gyermek zavarai hátterének az ismertetése, ami növeli a szülő saját megértési lehetőségeit. A gyermektherapeuta adatokat is nyerhet a szülőktől azokról az életeseményekről, amelyekről a gyermek nem tud tájékoztatást adni, de amelyek fontosak és segítik a therapeutát a gyermek jobb megértésében. A találkozók nem a szülők "vallatására" valók, sem arra, hogy őket tegyék felelőssé gyermekeik problémáiért.

A találkozások során lehetőség nyílik a gyermek vagy a serdülő problémáinak áttekintésére, hogy az otthoni helyzetekben új reagálási módokat keressenek, és a szülőket támogassák abban a munkában, amit gyermekük nevelése érdekében végeznek. Arról is tájékoztatni kell őket, hogy a therapia milyen hatást gyakorol a gyermek vagy a serdülő magatartására.

^[1]Hoag MJ, Burlingame GM. Evaluating the effectiveness of child and adolescent group: a meta-analytic view. J Clin Child Psychol 1997;26:234-246

^[2]Kazdin AE. Psychotherapy for children and adolescents. Annual Review of Psychology 2003; 54:253-276.

^[3]Fonagy P, Target M, Cottrell D, Phillips J, Kurtz Z. What Works for Whom? The Guilfod Press, New York 2002.