Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A beteget támogatni kell abban,
hogy tudatosodjon benne a szorongás és a fájdalom oka, és fejlődését egészséges és kiegyensúlyozott állapot eléréséhez kell segíteni.
le kell győznie a kapcsolati nehézségeket mind a felnőttek, mind a társai irányában.
jobb elképzelést kell kialakítaniuk önmagukról és kapcsolataikról.
A kezelés megkezdése előtt alapos diagnosztikai munkára van szükség, és a kezelés céljára vonatkozóan egyetértésre kell jutni mind a gyermekkel, mind a szülőkkel.
A psychotherapiás kezelés nem csupán a gyermek vagy a serdülő kedvező hozzáállását igényli, hanem a szülők jóváhagyását is.
Idősebb serdülők esetében a therapiás megegyezés egyértelműbb, mint a fiatalabbaknál.
A psychotherapiás környezetet ésszerű határok közé kell szorítani. A kezelés végig ugyanazon a helyen legyen, ugyanannyi idő felhasználásával. A therapiás ülések 45–50 percig tartsanak, a csoporttherapiák valamivel hosszabb ideig.
Az egyéni therapia legalább heti egy alkalommal történjék.
Általánosságban szólva önmagában egyik psychotherapiás módszer sem kielégítő. Gyakori az egyéni psychotherapia társítása a szülőkkel való kapcsolattartással, és olykor családtherapiával, sajátos iskolai keretek között, gyógyszerrel stb.
A psychodynamicus egyéni therapiaa gyermekek, serdülők és felnőttek körében folytatott egyikleggyakoribb psychotherapiás kezelési forma.
A cél
a gyermek vagy a serdülő képességeinek és erőforrásainak a felszabadítása
a különböző érzelmek megtapasztalásának és elviselésének az elősegítésére
a megoldási módszerek támogatása
a kapcsolatteremtő képesség kiépítése
a szorongás csökkentése
az önbecsülés kialakítása
a csalódásokkal való megbirkózás képességének növelése
A psychodynamicus egyéni therapia alapját a psychoanalyticus vonatkoztatási rendszer képezi. Átvitel, ellenátvitel és szavakba foglalás fontos szerepet játszanak a therapiában.
A cognitiv psychotherapiáknövekvőgyakorisággal szerepelnek a felnőttek, valamint a gyermekek és a serdülők kezelésében.
A cognitiv psychotherapia a gyermek vagy a serdülő cognitiv fejlődésében és működésében mutatkozó torzulásokra összpontosít. A magatartási és tanulási elméletek szerint a zavarok alapját a tanulás, és a magatartás vagy a reakciók tanult modelljeinek a kialakítási folyamata képezi.
A cél az,
hogy a gyermek vagy serdülő felismerje és megnevezze az érzéseit
a gyermek megváltoztassa az önmagáról alkotott előnytelen vagy torzult elképzeléseit
valamint hogy a közösségi és kapcsolattaremtési készségei javuljanak.
A gyermek számára therapeutával fontos a jó kapcsolat, de a cél nem az átvitel vagy az értelmezés.
A cognitiv therapia a cognitiv készségek bizonyos szintű érettségét igényli. Emiatt ezt nem alkalmazzák iskolás kor előtti gyermekek kezelésére, és gyakran kombinálják gyógyszeres kezeléssel.
A cognitiv therapia nem alkalmazható például depressio, anorexia nervosa és különböző félelmek vagy szorongásos zavarok esetén.
A therapia heti egyszeri lehetolykor10–15 héten keresztül de a gyermekeket és serdülőket gyakran hosszabb időn át kezelik.
A trauma therapia az átélt traumára összpontosít. Gyakran rövidebb időszakot vesz igénybe, mint a psychotherapia egyéb formái. Amennyiben a gyermek élete során időben elhúzódó traumaticus élményt él át, rendszerint a kezelést is hosszabb ideig szükséges folytatni.
A játéktevékenység gyakran része a gyermekpsychotherapiának és a trauma therapiának. A játékon keresztül a gyermek kifejezheti érzéseit és gondolatait. A játszás a gyermekek típusos módja önmaguk kifejezésére, és a játékon keresztül különböző élményeket élnek át. A játék önmagában is gyógyító hatású.
A játéktherapiában a játékok vagy szabványosítottak, vagy más esetben választhatóak, ami a játék során különböző helyzeteket és érzelmeket fejezhet ki. Iskoláskorú gyermekeknél a társasjátékok játsszák azt a szerepet, amit a kicsinyeknél a játékszerek.
Serdülők therapiájában a beszélgetést és a szóbeli megfogalmazásokat gyakran alkalmazzák, ugyanígy a trauma therapia különböző módszereit is.
A művészettherapia egyesíti a kifejezést és atherapiás folyamatot. A therapia mind a beteg művészeti jellegű kifejezésére, mind az azon keresztül más személlyel létesített kapcsolatra összpontosít. A therapeuta befogadóként is működik, és magyarázza is a beteg belső képzeteit, továbbá segíti abban, hogy a beteg szembenézzen a nehézségeivel, félelmeivel és az ütközésekkel, amikor azok akadályozzák a therapiás folyamatot.
A csoportos művészettherapia csoportfolyamat révén kezeli a beteget. A folyamat az összes csoporttag, az általuk alkotott képek és a therapeuta között zajlik.
A psychomotoros therapia a kezelésta testedzéssel kombinálja, és támogatja a társas kapcsolatokat.
A beteg közvetlen és átfogó közérzetjavulást és örömöt érez az egyénileg kiválasztott lazító és nyújtó gyakorlatok során.
A therapiásülésekben az izgalom oldódik és a lazulás megszokottá válik. Egyidejűleg a gyermekek és serdülők, társas készségeik és ismereteik fejlődésével megtanulják érzéseiket szavakban is kifejezni, és képesek lesznek másokat meghallgatni.
A legjobb eredményeket a depressiós, a figyelemhiányos,
vagy a motoros zavarokban szenvedő gyermekek és serdülők kezelésében sikerült elérni,
valamint az alacsony önbecsülés,
a különböző phobiák
és az asocialis magatartásként jelentkező tünetek esetében.
A psychomotoros therapia folytatható egyéni therapiaként, csoporttherapiaként, vagy a kettő együttes alkalmazásával.
A lovaglástherapiát olyan gyermekek és serdülők kezelésére és rehabilitatiójára alkalmazzák, akik vagy testi fogyatékosok, illetve testi betegségben szenvednek, vagy magatartási és érzelmi zavaraik vannak.
A ló mozgása a lovaglás során, és a kapcsolat a lóval serkentheti a gátolt vagy lehangolt beteg kapcsolatteremtési készségeit.
A lovaglástherapia normalizálja és javítja a testi reakciókat, az érzékszervek észlelési tevékenységét és a beszédet. Javítja az összpontosítási képességet és az önfegyelmet, valamint a gyermekek és serdülők társas készségeit is kibontakoztatja. A psychologiai célkitűzések közé tartozik, hogy a gyermekek és serdülők képesek legyenek az öröm megtapasztalására, a siker érzésére, és higgyenek saját képességeikben. A célkitűzések közé tartozik a kellemes élmények segítségével az önbecsülés fokozása is.
A therapia alkalmazkodási zavarok,
valamint figyelem– és étkezési zavarok,
a kapcsolati kölcsönhatások nehézségei
és autismus kezelésére alkalmazható.
A zene az emberre különböző módokon hat, a legalacsonyabb agyi működések szintjétől (vegetativ idegrendszer) a legmagasabb szintekig.
A zenetherapia jó hatást gyakorol
a kapcsolatteremtés nehézségeivel küszködő gyermekekre,
a mutisticus, psychoticus vagy agressiv viselkedésű gyermekekre.
A zenetherapia hasznos lehet azokban a helyzetekben, amikor a gyermek vagy serdülő nem képes szavakkal kifejezni nyugtalanságát.
A zenetherapia része lehet a zenehallgatás, az alkotó tevékenység vagy az előadás. Társítani lehet művészeti és psychomotoros therapiával is. Mivel a zene jó érzéseket kelt és javítja a közérzetet, az egyéb kezelések hatékonyságát is növeli.
Támogatja a torzult gyermek vagy serdülő egységes egészként való működését. A cél a gyermek vagy serdülő képességének a javítása önmaga kifejezésére, sikerélmények átélésére, és a tanulási képességek fejlesztésére. A foglalkoztatási therapiához tartoznak az olyan alkotótevékenységek, mint a színjátszás, zene és képzőművészet, vagy a testedzés.
A cél az érzékek összehangoltságának a felhasználása annak a módnak a befolyásolására, ahogyan az agy a különböző érzékszervek által továbbított érzéseket feldolgozza, összekapcsolja és felhasználja.
A foglalkoztatási therapiában a betegek azokat a tevékenységeket is gyakorolják, amelyek a mindennapi életben szükségesek az önállóság növelésére. A kezelés célja a gyermekek és serdülők bevezetése olyan szórakoztató tevékenységekbe, amelyek a therapia befejezése után is örömet és élvezetet okozhatnak nekik.
A csoporttherapia psychotherapiás módszereket foglal magában, elsődleges célja pedig a csoporttagok bátorítása a kölcsönös és gyógyító kapcsolatképző eszközök megteremtésére.
A csoporttherapia főleg azoknak a gyermekeknek segít, akiknek kortársaikkal vannak kapcsolattartási zavaraik.
A gyermekek számára a csoporttherapia elsősorban játszásból és egyéb tevékenységből áll; serdülők esetében a therapia gyakran a beszélgetésre összpontosít. A therapiában a gondokkal közvetlen módon foglalkoznak. A therapeuta vagy a therapeuták feladata a tevékenységek vagy társalgások építő jellegű kapcsolatok felé irányítása a csoport tagjai között.
A therapiás csoport egyidejűleg 3–5 gyermekből vagy serdülőből állhat. Nagyobb csoport vezetése két therapeutát igényel. A csoporttherapia általában 1–1,5 óráig tart, és a csoport hetente 1–2 alkalommal jön össze.
Olykor a gyermekek therapiás alkalmait szüleik üléseivel kapcsolják össze. Ezeken az üléseken a gyermekek vagy serdülők magatartási gondjaival foglalkoznak, és azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével a szülők a gondokat kezelhetik. A cél a problémák új megoldási módjainak a keresése.
A gyermek vagy serdülő magatartása általában több tényező eredménye. Ezért a kezelés többféle módszert igényel. Mindegyik kezelés sikere megköveteli a szülőkkel való munkát.
Bizonyos zavarok esetében a kezelés hangsúlyát a családra kell helyezni. A gyermekek és serdülők alkalmazkodási zavarai kezelésében a szülők oktatása, a családtherapia és a többrendszerű therapia általában hatékonyabb, mint az egyéni therapia.
Olykor a szülők saját psychotherapiás igényét is szükséges felmérni, és kezelésre küldeni őket.
A gyermekpsychotherapeuta találkozhat a gyermek szüleivel is, de gyakran valaki más, és nem a serdülő therapeutája foglalkozik a serdülő szüleivel. A szülőkkel való találkozás célja a gyermekkori és serdülőkori lelki fejlődésnek, valamint a gyermek zavarai hátterének az ismertetése, ami növeli a szülő saját megértési lehetőségeit. A gyermektherapeuta adatokat is nyerhet a szülőktől azokról az életeseményekről, amelyekről a gyermek nem tud tájékoztatást adni, de amelyek fontosak és segítik a therapeutát a gyermek jobb megértésében. A találkozók nem a szülők "vallatására" valók, sem arra, hogy őket tegyék felelőssé gyermekeik problémáiért.
A találkozások során lehetőség nyílik a gyermek vagy a serdülő problémáinak áttekintésére, hogy az otthoni helyzetekben új reagálási módokat keressenek, és a szülőket támogassák abban a munkában, amit gyermekük nevelése érdekében végeznek. Arról is tájékoztatni kell őket, hogy a therapia milyen hatást gyakorol a gyermek vagy a serdülő magatartására.
[1]Hoag MJ, Burlingame GM. Evaluating the effectiveness of child and adolescent group: a meta-analytic view. J Clin Child Psychol 1997;26:234-246
[2]Kazdin AE. Psychotherapy for children and adolescents. Annual Review of Psychology 2003; 54:253-276.
[3]Fonagy P, Target M, Cottrell D, Phillips J, Kurtz Z. What Works for Whom? The Guilfod Press, New York 2002.