Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A gyermek biztonságos fejlődésének biztosítása, amennyiben szükséges, védő rendszabályok útján, ez pedig a hatóságok feladata.
A gyermekkel kapcsolatos durva fizikai bánásmód körébe tartozik
a testi fenyítés, ütlegelés,
egyéb bántás (rúgás, leejtés, dobás, égési sérülés, kémiai vegyszerrel történő sérülés).
A sérülés jellege általában nem balesetre vall, és gyakran ellentmondás van a sérülés és a hozzáfűzött magyarázat között.
Pl. a gyermeken csonttörés különböző stádiumai láthatók, vagy horzsolások nem típusos helyeken.
A "Münchausen by proxy" szindróma (helyettesítő tettetés szindróma)a gyermeket érő ritka bántalmazási forma. Egy felnőtt, rendszerint a gyermek anyja olyan tüneteket gyárt, amelyek betegnek tüntetik fel, ez viszont szükségtelen gyógyszereléshez vezet.
A gyermek vagy serdülő psychológiai bántalmazása az alábbiakból állhat:
a gyermek gondozásának, szeretetének vagy ellátásának megtagadása,
a gyermek szellemi megkötése, vagy függetlenségének korlátozása,
ijesztegetés, zsarolás vagy riogatás,
a gyermeket értéktelennek beállítani, kinevetni,
diszkriminálni vagy gyűlöletet mutatni.
A gyermek elhanyagoltnak tekintendő, ha nincsenek tekintettel a fizikai vagy szellemi igényeire, ez gyakorta fizikai fenyegetéssel társul.
Különösen a depressziós szülőknél fordul elő, hogy elhanyagolják a gyermeket, de aberráns személyiség esetén is előfordul.
Nehéz utánajárni a gyermeket vagy serdülőt érő bántalmazásnak, mert csak kis százalékban jut a szociális vagy egészségügyi hatóságok tudomására a tény.
Egy finnországi gimnáziumban a 16 éves tanulók kérdőívet költöttek ki. A válaszok szerint a tanulók 14. éves koruk előtt 72%-ban voltak kitéve enyhe bántalmazásnak, és 8%-ban súlyosnak.
A következmények lehetnek testiek,
növekedési zavarok,
sérülések (néha agysérülés, mely még szellemi visszamaradást is okozhat),
a biológiai ritmus zavarai (alvási és evési ritmus, növekedési hormon kiválasztás),
regulációs zavarok (figyelem, vizelés, széklet),
vagy psychológiaiak
mentális zavarok, depresszió,
a szociális kapcsolatok zavarai,
csökkent teljesítmény,
csökkent önértékelés,
az önkontroll zavarai,
visszahúzódó agresszivitás,
súlyos esetekben post-traumás stressz tünetei.
A gyermek vagy serdülő bántalmazása mind a szülők psychopathológiai tényezőihez, mind pedig társadalmi és környezeti hatásokhoz társul.
Azok a szülők, akik a gyermekeit bántalmazzák, gyakran maguk is bántalmazásban szenvedtek gyermek vagy serdülő korukban.
A családi erőszakot is gyermekbántalmazásnak tekinthetjük, még ha nem irányul is közvetlenül a gyermek ellen.
Bántalmazás olyan helyzetekben fordul gyakran elő, amikor a szülők kiábrándultsága és mentális gondja megakadályozza őket abban, hogy felnőtt módon viselkedjenek.
A depressziós anya ritkán bántja , de gyakran elhanyagolja a gyermekét.
A rossz szociális és anyagi helyzet gyakorta növeli a családi erőszak kockázatát.
Nő a veszély, ha a gyermek koraszülött, valamilyen idegrendszeri betegség miatt állandóan sír, sérült, retardált, vagy krónikus betegségben szenved.
A gyermek vagy serdülő bántalmazása minden esetben a gyermekjóléti és egészségügyi hatóságok beavatkozását igényli.
A tájékoztatási kötelezettség itt fontosabb, mint a titoktartás.
A hatóságoknak psychoszociális és anyagi eszközökkel kell segítenie a gyermeket vagy serdülőt és a családot.
Az áldozatul eső gyermeket megfelelő mentális vizsgálatokra küldik, és szükség esetén kezelést kap.