Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Törekedjünk arra, hogy javítsunk a gyermek helyzetén és mentálisan támogassuk.
Inkább segítsüka gyermek és a család helyzetét, mintsem szidalmazzunk és megítéljünk .
Támogassuk a gyermek, a család és a szakemberektörvényes védelmét. Biztosítsuk az ügyek pártatlan kezelését, és ne engedjünk tért a szorongásnak.
Bűnügy felderítésénél segítsünk a rendőrségnek.
A kezdeti lépések előtt tárgyaljunk szakemberrel (gyermek psychiaterrel vagy más, megfelelő szakértővel).
A gyermek maga mondja el.
Általában jó okkal lehet a gyermeknek hinni, de alapvető, hogy meggyőződjünk az információ hitelességéről.
A bántalmazás egyéb vizsgálatok során derül ki.
Különösen az ilyen esetekben az egész helyzetet egységében kell a teamnek értékelni, nehogy a vizsgáló szakember túlértékelje a helyzetet.
Más felnőtt jut arra a megállapításra, hogy szexuális bántalmazás történt.
Minden beszámolót és gyanút meg kell vizsgálni.
Elsőként a gyermeket kell megfigyelni (pl. a napközi otthonban vagy az iskolában), és össze kell gyűjteni a körülményekről az adatokat.
Különösen válásoknál tapasztalható jelentős félelem a szexuális bántalmazástól.
A gyermek viselkedése és panaszai jelzik a problémát (lásd alább).
Az alábbi tünetek is kapcsolatban lehetnek a problémás helyzettel, de azokat minden esetben meg kell vizsgálni:
Fizikális megfigyelés
Nemi betegség
Irritáció, folyás, a nemi szervek duzzanata vagy fekélye
Terhesség
Horzsolás, ütés, vágások és hasonlók szokatlan helyeken (pl. alkaron, a comb belső részén)
Psychosomatikus tünetek
Állandó, súlyos étkezési probléma
Alvászavarok, rémálmok
Encopresis
Viselkedési zavarok
Depresszió és visszahúzódás
Nyugtalanság, szorongás
Megtévesztő viselkedés a felnőttekkel
Túlzott agitáltság
Kihívó szexuális magatartás,megrögzött, vagy nyilvános maszturbáció
A gyermek minden felnőttől tart és érintésre megijed
Otthonról elrohan
Hirtelen viselkedés regresszió (pl. ujjszopás, enuresis)
Önsanyargatás (pl. öncsonkítás), a legrosszabb esetben öngyilkosság
Nem minden szexuálisan bántalmazott gyermek magatartása változik meg. Sokan mindent megtesznek azért, hogy a bántalmazás ne derüljön ki.
A szexuálisan bántalmazott gyermekeknek csak 20–50%-ában van klinikai jel.
Horzsolások, a ruhákon sperma nyomok és hasonló külső jelek
Amennyiben a feltételezhető abúzus 3 napon belül történt, lehet, hogy megtalálni a bántalmazó spermáját, váladékait, szálakat a ruhákon a laboratóriumban.
Az akut eseteket sürgősséggel ki kell vizsgálni
Az egyéb, nem sürgős eseteket csak rendőrségi kérésre kell vizsgálni.
A vizsgálatot legalább két szakember végezze, hogy biztosítható legyen
az érintett és a szakemberek védelme,
a helyzet objektív értékelése,
és a szakemberek nyugodt viselkedése.
A vizsgálatot lefolytató szakemberek legyenek a kérdésben tapasztaltak, vagy legalábbis kapjanak megfelelő irányítást atekintetben, hogy hogyan kell egy ilyen vizsgálatot levezetni.
A psychológai vizsgálat feladata, hogy a gyermeknek
mentális támogatást adjon
megítélje a szellemi állapotát
gyűjtsön adatokat a feltételezhető bántalmazásróla rendőrségi vizsgálatot bevezesse
ítélje meg a közvetlen otthoni veszély lehetőségét.
A vizsgálatot az alábbi útmutatások figyelembevételével kell végrehajtani:
Nyugodt helyet kell választani, hogy ne legyen zavaró vagy félbeszakító tényező.
A kérdező legyen jártas a gyermek-fejlődéstanban, legyen pl. psychológus vagy psychiáter.
Minden, amit a gyermek mond, és a feltett kérdések kerüljenek szó szerint rögzítésre magnószalagon, vagy videón.
A kérdező ne mondja el a véleményét arról, hogy mi történt.
A kérdezést ki lehet egészíteni psychológiai tesztekkel, a gyermek megfigyelésével játék, rajzolás közben.
A fizikális vizsgálat célja, hogy
a gyermek önképét helyreállítsuk
a gyermek egészségi állapotát meghatározzuk
a lehetséges fizikai károsodásokat megfigyeljük
azonosítsuk az esetleges nemi betegséget és/vagy a terhességet
a gyermeket, amennyiben szükséges, terhességmegszakításra irányítsuk.
Fontos, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a gyermekkel a fizikális vizsgálat előtt. Egy megbízható felnőtt kísérheti a gyermeket, természetesen nem az, akit bántalmazással gyanúsítanak. A vizsgálat alkalmat adhat a gyermek psychológiai támogatásához, el lehet mondani, hogy a teste és testrészei normálisak. Gyakran természetes, hogy a gyermek a vizsgálat alatt beszámol a bántalmazásról. Hasznos, ha felteszünk további kérdéseket, de ne legyen kihallgatásra utaló a hangulat.
A vizsgálat során az alábbiakat kell elvégezni:
Elsőként szabályos gyermekgyógyászati vizsgálatot végeznek.
Ezen felül a száj, a mell és a fenék régióját vizsgálják meg, és a testen, pl., a vállakon, combokon megszorítás jeleit keresik.
A genitális és anális területet az alábbiak szerint nézik meg:
A segítséget adó felnőtt ölében, a gyermek béka helyzetében, vagy a vizsgáló asztalon, közben a gyermek a kezére és térdére támaszkodik.
A megtekintés elegendő.
Megnézik a szűzhártya állapotát.
Amennyiben gyanús, hogy szexuális bántalmazás történt 3 napon belül, a vaginából és az anusból benedvesített vattapamaccsal mintákat vesznek.
Minden sérülést lefényképeznek, mivel ezek gyorsan gyógyulnak.
Amennyiben a szexuális bántalmazás bizonyított, vagy a gyermeknek közjóléti beavatkozásra van szüksége egyéb okokból, az incidenst be kell jelenteni a gyermekvédelmi hatóságoknál. A hatóság aztán megvizsgálja a családtámogatás lehetőségeit, és hogy szükséges-e a gyermeket gyámság alá helyezni. A gyermek és a család kezelésének szükségességétáltalában több körzeti iroda képviselőjével, együttes kooperatív erőfeszítéssel ítélik meg.
Amennyiben az abuzus ténye valószínű, a gyermekvédelemnek a rendőrséget is értesítenie kell.
Amennyiben bűncselekmény lehetősége felmerül, a kihallgatások mindig a rendőrségen történnek.
Incestus gyanújánál arra is gondolni kell, hogy a családban a többi gyermek is lehet szexuálisan bántalmazott.
Az áldozatulesés megelőzésére a szexuális abuzusról szóló, valamint önvédelmi oktatások sikeresek..
A szexuális támadók kezelése járhat eredménnyel, de ennek hiányzik a megbízható bizonyítéka.
A csoport therápiás beavatkozások talán hasznosak az abuzus felnőtt túlélői körében. Nem találtak jelentős különbséget a rövid- és hosszú távú csoportfoglalkozások között.
[1]Finkelhor D. The sexual abuse of children. Current research reviewed. Psychiatric Annals 1987;17:233-241
[2]Sariola H, Uutela A. The prevalence of child sexual abuse in Finland. Child Abuse & Neglect 1994;18:827-835
[3]Finkelhor D, Berliner L. Research on the treatment of sexually abused children: a review and recommendations. J Am Acad Child Adolesc Psychiatr 1995;34:1408-1423
[4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-963487. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[5]Rispens J, Aleman A, Goudena PP. Prevention of child sexual abuse victimization: a meta-analysis of school programs. Child Abuse and Neglect 1997;21:975-987
[6]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-983175. In: The Cochrane Library, Issue 3, 2000. Oxford: Update Software
[7]Nagayama Hall CG. Sexual offender recidivism revisited: a meta-analysis of recent treatment studies. J Consult Clin Psychol 1995;63:802-809
[8]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-963253. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software