Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az általános orvosi rendelőkben megforduló betegeknek csak mintegy fele esetén állítható fel hagyományos orvosi kórisme. A többieknek olyan panaszai és tünetei vannak, melyek a családban, vagy egyéb vonatkozásban előforduló psychologiai természetű bajokkal függenek össze. A psychotherapiás jellegű hozzáállás előnyös lenne ezeknek a betegeknek a kezelésében, az általános praxison belül.
Az általános orvosok számos beteget fogadnak psychosomaticus bajok miatt. Igen gyakran a figyelem főleg a testi panaszokra irányul, és a betegeket specialistákhoz irányítják, ahol a kezelés hatékonysága akár rosszabb is lehet, mintha egy gyakorlott családorvos foglalkozna a beteggel.
Minden orvos–beteg kapcsolaton alapuló kezelésnek vannak psychotherapiás hatásai.
Minél erősebb a kapcsolat, annál könnyebben ítéli meg az orvos, hogy a betegnek szüksége van-e psychotherapiára, és hogy milyen therapiát válasszon.
Az általános orvosi gyakorlatban a pontos psychiatriai kórisme nem mindig szükséges. Fontosabb a betegről, családjáról és más szociális körülményeiről helyes képet kapni. Szintén lényeges a beteg szorongásának, hangulatának, bűnösségérzésének vagy szégyenérzetének, életkedvének vagy annak hiányának, és esetleges öngyilkossági gondolatainak a feltérképezése.
Ha az orvos a családot is bevonja érdeklődésébe, tevékenységét család-orientáltnak nevezhetjük, a kezelt betegen túlmutató therapiás hatással.
A kezelés legjobb formája, ha a betegnek aktuális gondokkal és konfliktusokkal kapcsolatosak a tünetei, és feltehetően csak átmenetileg szorul segítségre .
Cél a beteg normális működéseinek a megerősítése, melyre alkalmas a psychotherapiában nem szakképzett családorvos is.
Jóllehet az indulat-átvitel és ellenátvitel nem tárgya a támogató psychotherapiának, az orvosnak ismernie kell ezeket a psychologiai jelenségeket.
A támogató psychotherapiában az orvos hozzáállása beleérző, emberséges, megértő és elfogadó, ugyanakkor bátorító és megnyugtató legyen.
Elegendő időt kell biztosítani a therapiára, a sietség érzésének elkerülésére.
Az orvos képes kell legyen negatív vagy agresszív érzéseinek a kézben tartására, hogy azok ne zavarják meg a kezelést.Fontos észben tartani, hogy a beteggel szemben érzett kezdeti ellenszenv megváltozhat, ha az orvos jobban megismeri őt.
Hosszan tartó therapia esetén lehetséges veszélyt jelent a függő viszony kialakulása orvos és beteg között. Ilyen esetekben a therapia célja a beteg bátorítása kell legyen a függetlenné válásra. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a therapiás üléseket ritkítani kell. A beteg bátrabban döntsön a saját ügyeiben, és elkerülendő a tekintélyelvű megközelítés.
A crisis interventio alapszabályai nagyjából ugyanazok, mint a támogató therapia esetében. Ugyanakkor a megoldást sürgősebben kell megtalálni.
A kezelést gyakran sürgősségi viszonyok között kell megkezdeni; típusos esetben a beteg szorongásos pánikállapotban van, vagy határozatlan, illetve öngyilkossági veszély áll fenn. Az öngyilkossági gondolatokról nyíltan kell beszélni, hogy hozzásegíthessük a beteget a biztató jövőbe vetett reményhez, és ahhoz, hogy szorongásának legyőzéséhez új megoldásokat találjon.
Acut crisis fennállásakor lényeges, hogy az orvos nyugodt, biztató és beleérző legyen. Ha a beteg érzi, hogy az orvos megértően vesz részt nehéz helyzetében és nem siet, könnyebben talál kiutat a crisisből. Az orvos telefonon történő elérhetősége tovább növelheti a beteg biztonságérzését.
A therapia kezdetén előnyös lehet a psychotherapia és a rövid idejű gyógyszeres therapia összekapcsolása.
A crisis interventiónál figyelembe kell venni a családtagokat vagy más olyan személyeket, akik a crisiben érintettek.
A családterápia előnyös lehet akkor, ha valamely családtagnak súlyos mentalis gondjai, psychosomaticus panaszai vannak, vagy olyan betegségek, illetve tünetek fordulnak elő a családban, melyek kapcsolatban állhatnak a család nehéz élethelyzetével.
Célkitűzés a családi viszonyok alakulásának olyan elősegítése, hogy a gondok enyhíthető, illetve a betegség gyógyítható legyen. Továbbá törekedni kell újabb gondok és betegség kialakulásának megelőzésére a családban. A családi therapiás megbeszélések szintén elősegíthetik a család jobb működését, és a belső viszonyok javulását.
A gyakorlatban a családterápia együttérző szembenézés a veszteséggel, gyászesettel, megkeresve a családban az ellenállóerőt, az erőforrásokat, és a problémamegoldó készségek erősítésének lehetőségeit. A cél a gyógyuláshoz vezető folyamat beindítása, tartós therapia nélkül.
Az eredmények akkor a legjobbak, ha a teljes multidisciplinaris csapat elfogadja a család-irányultságú munka fontosságát, és ha egyes csapattagok speciálisan képzettek a családorvoslásban és a családterápiában.
Ez akkor a legeredményesebb, ha az általános orvos azt a fajta psychotherapiát használja, amelyet érzése szerint a legjobban ismer. Minél többször alkalmazza az orvos a psychotherapiát, annál több olyan betege lesz, akik ettől javulnak. Számtalan alkalommal mutatkozik kezdeti igény psychotherapiára. Igen gyakran ez komoly terhet jelenthet az orvos számára. A kimerülés jeleit fel kell ismerni, és az orvosnak lehetőséget kell adni psychotherapiás továbbképzésben vagy tanácsadásban való részvételre, például Bálint-csoportban vagy egyénileg.
A psychosocialis kezelések (főleg a cognitiv-viselkedési therapia) hatékonyabbak, mint a placebo, a kezelés-mentesség, vagy a psychiatriai betegek "szokásos ellátása" a gondozóintézetekben.
[1]Brown C, Schulberg HC. The efficacy of psychosocial treatments in primary care: a review of randomized clinical trials. Gen Hosp Psychiatr 1995;17:414-424
[2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-960172. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software