Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Téveszmés zavarban szenvedő geriatriai beteget lásd ebm00471 .
A téveszmés zavar elsődleges, jóllehet nem kizárólagos tünete az ellenálló, megingathatatlan téveszme.A téveszmék azonban nem mindig üldöztetéses természetűek. Lehetnek például féltékenységen alapulók, somaticusak, erotomaniásak vagy nagyzásosak.
A téveszmés zavar előfordulási arányát 0.03%-ra becsülik, de magasabb is lehet, mivel a betegek maguk gyakran nem kérnek segítséget.
A kórkép kissé gyakoribb nők, mint férfiak esetében.
A betegség fellépésekor az átlagéletkor 40 év.
A téveszmés zavar kóreredete ismeretlen. Számos psychosocialis tényező mutat kapcsolatot a betegséggel, például a gyermekkori környezet, amely nem segítette elő az egészséges bizalom kifejlődését, süketség, látászavarok, elszigetelődés, friss bevándorlás és időskor.
A téveszmék állandóak, és a schizophreniában észleltektől eltérően világosak és rendezettek. A beteg alkalmazkodik a téveszméjéhez, de a személyisége változatlan marad. A betegek gyakran túlérzékenyek és gyanakvóak, ami szociális elszigetelődéshez vezethet.
A beteg működőképessége jó maradhat, és gyakran képes hatásosan titkolni a betegségét.
Egy adott téveszme fennállása legalább egy hónapig (például a beteg úgy érzi, hogy valaki követi, mérgezi, szerelmes belé vagy kárt okoz neki, gyakran jól ismert személyiség).
Hallási vagy látási érzékcsalódások előfordulhatnak, de nem állnak előtérben.A schizophrenia kritériumainak nem felel meg.
A téveszméktől eltekintve a beteg viselkedése normális.
A téveszmékkel párhuzamosan fellépő hangulatzavar jóval rövidebb ideig áll fenn, mint a téveszmék.
A tüneteket nem szervi betegség, gyógyszerek, vagy szerrel való visszaélés okozza.
Egyes kórképek (Parkinson-kór, vascularis dementia, Alzheimer-kór, Huntington-kór, hypo– és hyperthyreosis, a basalis ganglionok betegsége) és bizonyos gyógyszerek (amphetamin származékok, anticholinergicumok, Parkinson-kór gyógyszerei, cimetidin, disulfiram, corticosteroidok és isoniazid) téveszméket válthatnak ki.
Paranoid személyiségzavar
Schizophrenia paranoid vonásokkal
Súlyos depressio psychoticus tünetekkel
Bipolaris betegség
Az esetek 30–50%-ában a téveszmés zavar therapiaresistens és chronicus.
A betegek maguk ritkán keresnek segítséget, általában a család hozza a beteget kezelésre.
Kórházi elhelyezés javallt, ha a beteg egyértelműen psychoticus, vagy öngyilkossági, illetve egyéb erőszakos késztetéseit képtelen legyőzni. Olykor a differenciáldiagnózis kórházi hátterű kivizsgálást igényel.
A psychotherapia ritkán eredményes a beteg részéről megnyilvánuló bizalomhiány miatt. Támogató psychotherapia és jól működő orvos–beteg kapcsolat segíthet a tünetek legyőzésében.
A paranoid hozzáállás a gyógyszerelés gátja lehet. Kis adagú antipsychoticum (például napi 2 mg haloperidol) adása megkísérelhető, a dózis lassú emelésével.
A téveszmét nem kell tagadni, mert az erősödhet, ha a beteg úgy érzi, hogy álláspontját védelmeznie kell. Logikátlan okfejtéseket nem lehet logikusnak tűnő vitákkal befolyásolni.
Nem kell színlelni a téveszme elfogadását sem, mert a betegnek realitásérzéke támogatására van szüksége.
Meg kell hallgatni a beteg aggodalmait, és segíteni kell őt abban, hogy életét a téveseszmékkel együtt tűrhetőbbé tegye.
Figyelembe kell venni, hogy a téveszme eszköz lehet a kínzó szégyenérzet vagy a meg nem felelésból adódó túlérzékeny magatartás legyőzésében.
A beteggel szemben nyíltnak kell lenni. Az előírt gyógyszer javallatát gondosan ismertetni kell, például szorongás, ingerlékenység vagy álmatlanság, ugyanígy a mellékhatásokat is. A találkozásoknál pontosnak kell lenni, és az ellenőrzést rendszeresen kell végezni.
Meg kell vizsgálni, hogy voltak-e olyan megterhelő életesemények vagy egyéb élmények, amelyek a téveszméket kiválthatták. Segíteni kell a beteget abban, hogy ezekkel az eseményekkel a téveseszméktől eltérő módon foglalkozzék.