Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Többnyire 20 éves kor körül kezdődik; ugyanakkor a betegek egyharmadában az OCD a serdülőkorban jelenik meg.
Az OCD rendszerint idült állapot.
A hatásos kezelések közé a cognitiv viselkedési therapia, a selectiv serototnin újrafelvétel gátlók (SSRI–k) és a clomipramin tartoznak.
Erről a mérsékelten gyakori betegségről ismeretekkel kell rendelkezni. Tájékozódni kell a kényszercselekvések és kényszergondolatok fennállásáról, különösen ha a beteg depressiós vagy szorong.
Az OCD-ben szenvedő beteget clomipraminnal vagy SSRI–kkel kezeljük, meglehetősen nagy adagok alkalmazásával. Megfelelő válasz kellően hosszú idő után észlelhető.
Keresztmetszeti vizsgálatok szerint az OCD előfordulási gyakorisága az általános népességben 1.6%. Az egész életre vonatkozó OCD előfordulási gyakorisági arány megközelítőleg 2.5%.
Az OCD előfordulási gyakorisága nem mutat nemek szerinti különbséget.
Genetikai vizsgálatok, az újabb képalkotó eljárások, valamint a psychosebészettel elért eredmények az OCD biológiai eredetére utalnak.
A serotonergiás rendszer a vizsgálatok középpontjába került, mivel az OCD–ben jó eredményeket értek el serotonin–selectiv gyógyszerekkel.
Kísérleti körülmények között az OCD tünetei fokozhatók serotonin agonistákkal.
Sajátos OCD–géneket eddig nem sikerült azonosítani, de egyes vizsgálatok szerint genetikai hajlam olykor kapcsolatban lehet a kórképpel. Gyermekkorban kezdődő OCD örökletes jellegű (olykor tic zavarral összefüggésben).
Az OCD–t az ICD–10 önálló betegségként tünteti fel.
A betegnek vagy kényszeres gondolatai (obsessiók), vagy kényszeres viselkedésformái (compulsiók) vannak. Az obsessiók és compulsiók visszatérő természetűek, és a beteget zavarják.
Az OCD-ben szenvedő betegek felismerik, hogy kényszereik a saját elméjükben termelődnek
A gyakori kényszeres gondolatok közé tartoznak:
szennyeződéstől való félelem, tisztátalanság kerülése, kórokozóktól való félelem
az a feltételezés, hogy kárt okoz önmagának vagy másoknak
félelem az öntudat elvesztésétől
tolakodó sexualis gondolatok
túlzott erkölcsi vagy vallási kétségek
tiltott gondolatok
annak a szükséglete, hogy tárgyakat bizonyos módon helyezzen el
kényszeres indíttatás a beszédre, kérdések feltevésére vagy gyónásra.
A gyakori kényszeres viselkedési formák közé tartoznak:
mosakodás, dolgok ismételgetése, ellenőrzés, számolás
szervezés, vagyonszerzés, tárgyak felhalmozása vagy őrizgetése
A kényszercselekvések gyakran szigorú előírások szerint történnek vagy kerülnek ismétlésre. A cél megszabadulni valami kellemetlentől. A betegek gyakran tudják, hogy viselkedésük nem ésszerű.
Az OCD tünetei kellemetlen érzést okoznak, időrablóak (több mint egy órát vagy napot vesznek el), vagy jelentősen zavarják a beteg mindennapi tevékenységét.
A betegség többnyire a 20 éves életkor körül indul, de a betegek egyharmadában gyermekkorban kezdődik.
Az OCD rendszerint tartósan, akár az egész életen át fennmaradó állapot. Idővel a panaszok gyakran javulnak, és változatosságot mutatnak a csaknem jelentéktelentől a súlyos kellemetlenségeket okozó tünetekig bezárólag .
Az OCD alulkórismézett és alulkezelt zavar, mivel a betegek egyrészt takargatják tüneteiket, másrészt nem betegség jelének tartják azokat.
Kényszergondolatok számos psychiatriai betegségben jelentkeznek, kényszercselekvések azonban többnyire nem. A kényszercselekvések ezért az OCD kórisméjét erősítik meg.
A tic–zavarok (Tourette–syndroma és egyéb tic–zavarok) (Lásd: ebm00686) OCD–re emlékeztetnek. A tic–jelenségek és az OCD gyakran együtt fordulnak elő, főleg a gyermekkorban induló zavaroknál.
Az általános szorongásos zavarban a beteg valóságosnak ítéli a szorongása okát, míg az OCD tünetei mögött nem lelhető fel reális háttér.
Az OCD–ben szenvedő betegeknek olykor pánikrohamaik vannak, de ezek másodlagosak a kényszeres félelmekhez képest.
OCD és depressio gyakran együtt fordulnak elő felnőttekben, de kevésbé gyakran gyermekekben és serdülőkben.
Táplálkozási zavarok és schizophrenia gyakran együtt fordulnak elő az OCD–vel. A típusos schizophrenia nem gyakoribb, mint az általános népességben - de egyes betegeknek téveszmeszerű elképzeléseik lehetnek a kényszereikkel kapcsolatban, ami psychoticus zavar kórisméjét jelenti. Ugyanakkor a nem psychoticus személyek, akik OCD–ben szenvednek, továbbra is jól meg tudják különböztetni, hogy mi valóságos és mi nem.
Gyermekekben és serdülőkben az OCD ronthatja a magatartást, vagy szétesővé teheti azt, és gondokat okozhat a figyelemben és az összpontosításban.
Jóllehet megterhelő események ronthatják az OCD–t, a tünetek ezektől függetlenül is megjelenhetnek.
Az OCD–ben szenvedő betegek rendszerint depressio és szorongás miatt kérik a kezelésüket, és nem önmagában a kényszergondolatok vagy –cselekedetek miatt. Rövid kérdések a gyakori kézmosásra, a dolgok ellenőrzésének kényszerére vagy kényszeres gondolatokra vonatkozólag az esetek 80%–ában elősegítik az OCD felismerését.
Az OCD–s betegeknek csupán kis száma szenved Kényszeres személyiségzavarban (Obsessive Compulsive Personality Disorder - OPCD). Ez olyan személyiségszerkezethez kapcsolódik, amelyet a szabályok, a napi menetrend, a tökéletességre törekvés, merevség és hajlíthatatlanság ural.
Psychiatriai állapotok, melyek OCD–vel együtt fordulhatnak elő:
Szorongásos zavarok (például pánikbetegség vagy társas phobia)
Depressio/dysthymia
Magatartási- és figyelemzavarok (például figyelemzavar-hyperactivitas syndroma – attention-deficit hyperactivity disorder – ADHD)
Tanulási zavarok
Tic zavarok
Trichotillomania (hajkitépés)
Test-aránytalansági zavar (képzelt csúnyaság)
A nevelés döntő fontosságú segítséget jelent a betegnek és családjának annak megtanulásában, hogy miként kezeljék legelőnyösebben az OCD–t és hogyan előzzék meg annak szövődményeit.
A cognitiv magatartási therapia hatásos OCD–ben.
Az SSRI–k a leghatásosabb kezelési formát jelentik. A válasz nem függ az esetleges depressiótól.
Az SSRI–ket nagyobb adagokban használják, mint depressióban, és a dózisokat fokozatosan emelik. A leggyakrabban használt SSRI–k:
fluvoxamin (25–250 mg/nap)
fluoxetin (5–60 mg/nap)
paroxetin (10–40 mg/nap)
citalopram (20–60 mg/nap)
sertralin (50–150 mg/nap)
A clomipramin a leggyakrabban vizsgált szer: ellenőrzött vizsgálatokban a betegek 50–85%-ában bizonyult hatásosnak. A kezdő adag 25 mg. A dózis 150–200 mg/nap szintig emelhető, ami magasabb adag, mint amit depressióban használnak.
A hatás lassan jelentkezhet (2–3 hónapon belül), és a hatékonyság folyamatosan nőhet 1 évig.
A gyógyszeres kezelést legalább 1.5 évig kell folytatni, olykor egész életre szólóan is.
A visszaesés igen gyakori a gyógyszer elhagyásával kapcsolatban, főleg ha a betegnél a cognitiv magatartási therapia nem volt hatásos. Ajánlatos a beteg részére a gyógyszerelés folytatása, főleg ha ezzel a kezeléssel nem volt megközelíthető.
Más tricyclicus antidepressansok vagy neurolepticumok nem hatásosak. Ugyanakkor a neurolepticumok a tic–tüneteket enyhíthetik.
A gyógyszeres kezelés és a magatartási therapia kombinációja gyakran jó hatású.
[1]Abramowitz JS. Effectiveness of psychological and pharmacological treatments for obsessive-compulsive disorder: a quantitative review. J Consult Clin Psychol 1997;65:44-52
[2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-973326. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[3]Piccinelli M, Pini S, Wilkinson G. Efficacy of drug treatment in obsessive-compulsive disorder: a meta-analytic view. Br J Psychiatr 1995;166:424-443
[4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-968003. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[5]Kobak KA, Greist JH, Jefferson JW, Katzelnick DJ, Henk HJ. Behavioural versus pharmacologicak treatments of obsessive compulsive disorder: a meta-analysis. Psychopharmacology 1998;136:205-216
[6]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-983622. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software