Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Azt a beteget nevezzük addiktívnak, aki minden módot megragad arra, hogy az adott szerből az előírt mennyiségnél többhöz jusson hozzá. Az addikció egyértelműen elkülöníthető a szokásos drog-dependenciától, amikor az elvonási tünetek elkerülése céljából folytatja a beteg a szer alkalmazását.
A gyógyszeraddictio felismeréséhez szükség van bizonyos mértékű bizalmatlanságra a beteggel szemben. Ugyanakkor az addiktot ellátó orvosnak empatikusnak, határozottnak kell lennie, és fontos, hogy a beteg problémáját meg akarja érteni és segíteni akarjon rajta.
Buprenorphin
Methadon
Dextromethorphan (szájon át és intravénásan is alkalmazzák)
Ethyl-morphin
Codein
Psychostimulánsok
Opiát-tartalmú köhögéscsillapítók
Benzodiazepinek
Olyan szerek, melyek alkohollal együtt hatva okoznak intoxicatiót
Atropint tartalmazó, hasmenés elleni szerek
Biperiden
Anticholinerg szerek
Barbiturátok
Célpont
Fiatal orvosok
Olyan orvosok, akik személyes problémáik vagy szakmai tapasztalatlanságuk miatt feleslegesen írnak fel gyógyszereket
Naív, empatikus orvosok.
Az a beteg, aki kábítószerhez akar jutni,
Ismeri a kábító hatású gyógyszerek indikációit, és elő tud állni a szabályos kórtörténettel és panaszokkal.
Azt állíthatja, hogy ő ugyan függő, de éppen le akar szokni, így most csak azért van az adott szerre átmenetileg szüksége, hogy a legrosszabb időszakon átsegítse.
Rengeteg megható történettel elő tud állni.
Gyakran nyakfájásra, migrénre vagy görcsös húgycsőfájdalomra panaszkodik. Szinte sosem jogos, hogy az orvos egy ismeretlen betegnek már az első találkozáskor erős opiát fájdalomcsillapítót írjon fel.
Gyakran különféle bizonyítékokkal rendelkezik a betegségét illetően, például ismert orvosoktól származó zárójelentésekkel, kezelő lapokkal, receptekkel. Egy részüknek valamikor tényleg volt olyan betegsége, amire panaszkodik.
Gyakran valamilyen sebhelyet mutat a fájdalom alátámasztására.
Ritkán, ám rendszeresen keres fel több orvost is, minden esetben úgy téve, mintha olyan beteg lenne, aki csak az előírásnak megfelelően szedi a gyógyszert.
Erőszakkal, öngyilkossággal fenyegetőzik, vagy azzal zsarolja az orvost, hogy "megírja az újságnak".
Tiszta, jóképű férfi vagy vonzó nő is lehet.
Az orvosnak ki kell jelenteni, hogy bár az elvonási tünetek veszélyesek lehetnek, csak ritkán jelentenek életveszélyt. Ezzel az orvos bizonyos fokú fegyelmezettséget visz a helyzetbe.
Az orvos nyugalma azt sugározza, hogy ura a helyzetnek, és nem lehet egykönnyen becsapni.
Az orvos azt is felajánlhatja, hogy felveszi a kapcsolatot egy speciális, gyógyszerfüggőket ellátó intézettel, ahol a beteg megfelelő ellátást kaphat.
Megteheti, hogy fájdalomcsillapításra nem opiát fájdalomcsillapítót, szorongásoldónak pedig szedatív neuroleptikumot (chlorpromazin 50–200 mg, levopromazin 25–100 mg este) ír fel. A beteg visszautasíthatja ezt a tüneti terápiát, az orvos azonban nem.
Ne írjunk fel opiátot, psychostimulánst vagy barbiturátot olyannak, aki kimondottan ezeket a gyógyszereket kéri.
Ismeretlen vagy addictióra hajlamos betegnek ne írjunk fel benzodiazepint; ne írjunk fel nagy adagban és mennyiségben, különösen ne első találkozáskor és akkor, ha nincs a beteggel rendszeres és közeli psychoterápiás kapcsolatunk.
A helyzet tisztázására különféle vizsgálatokat rendelhetünk el (a fájdalom somaticus hátterének pontos felderítésére) vagy konzíliumot kérhetünk. Ezzel nemcsak időt nyerünk, de módot is arra, hogy a drogkeresőket és -kereskedőket barátságos, ám határozott módon elutasítsuk.
Semmiképp ne engedjünk és írjuk fel a szert, ha a beteg fenyegetőzik. Mondjuk neki, hogy azonnal rendőrt hívunk, és feljelentjük zsarolásért. Erőszakos beteg esetén l. (Lásd: ebm00728) .
Az orvos-beteg kapcsolat akkor jöhet létre, ha az orvos képes megérteni az addikt rossz testi, lelki vagy szociális helyzetét, és lehetőségeihez mérten segíteni szeretne neki.
Végül fontos tudnunk, hogy a rendszeresen benzodiazepint szedő betegek nagy része nem kábítószerfüggő, hanem az elhúzódó, súlyos szorongásuk oldása céljából kell folyamatosan gyógyszert szedniük.