Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Lásd még ebm00787
A kiégés nem betegség, hanem tünetcsoport. Ne vigyük orvosi síkra!
A kiégettséget felkell ismerni, és más betegségeket, különösen a psychológiai problémákat meg kell állapítani.
A depresszió és a kiégés között átfedés van. A depressziót az egyéb esetekhez hasonlóan aktívan kezeljük (Lásd: ebm00716) .A kimerültség szomatikus betegség tünete lehet (Lásd: ebm00787) .
A kiégés nem jelenik meg egyik napról a másikra. Fokozatosan alakul ki valakinek a személyisége, munkája és munkahelyi környezete közötti kölcsönhatások által.
A kiégés nem azonos a munkaheyi stresszel. A stressz akkor alakul ki, ha a személy megpróbál alkalmazkodni a munkamennyiséghez és ez a folyamat nem egyértelműen negatív. Kiégés akkor tapasztalható, ha a megkísérelt alkalmazkodás nem elégséges, a normalizálódás nem következik be, és a stresszees állapot tartóssá válik.
A kiégés alapvető tünetei:
intenzív, mindenen felülkerekedő kimerültség,
a munkához való cinikus viszony kialakulása,
csökkenő szakmai önbecsülés.
A differenciáldiagnosztika szempontjából fontos leggyakoribb kórképek: (a klinikai szempontokat megjegyzésként, zárójelben adjuk meg):
súlyos depresszió (különösen ha az értéktelenség vagy bűnösség érzése kapcsolódik hozzá),
alkohol- és drogfüggőségi probléma (például rövid munkahelyi távollét ismétlődése),
úgynevezett atipusos depresszió (például a munkahelyi sértések erős hangulatváltozásokat idézhetnek elő),
stressz (egyértelmű külső kiváltó okot kell felismerni)
általános szorongásos állapot (a teljesítmény miatti aggódás, tartós nyugtalanság),
szociális szorongásos állapot (társasági helyzetekben jelentkező kimerültség)
somatisatiós zavar (súlyos testi tünetek)
személyiségzavar (az állapot változó lehet, de a problémák felnőttkorban is folytatódnak)
alkalmazkodási zavar (felismerhető külső stresszfaktor, amely váratlan elégtelenséget okoz a funkcionalitásban)
A betegségek jelenlegi besorolása szerint a kimerültség egy tünet, amely nem kíván külön kompenzációt a munkáltatótól. Egészségbiztosítási oldalról a munkaképesség elvesztése mindenképp csak betegség következménye lehet.
Ha a beteg kiégés következtében nem tud dolgozni, a helyzetét betegségként kell értékelni, és a fődiagnózisa valamilyen pszichés zavar legyen (pl: depressziós állapot, alkalmazkodási rendellenesség, szomatoform zavar).A kiégés társdiagnózisként sorolható fel.
A helyzet enyhíthető a betegszabadság engedélyezésével, ha a beteg munkaképtelen.
Általában néhány napot és éjszakát igényel a normális alvási ritmus helyreállása.
A funkcionális kapacitást is csökkentő mértékű súlyos kiégés 2–3 hetes szabadság alatt áll helyre.
A súlyos depresszió gakran még hosszabb távollétet igényel, mert a funkcionális kapacitás helyreállása hosszabb időbe telik, mint a tünetek elmaradása.
A betegszabadság természetesen nem helyettesíti a kezelést és a nyomonkövetést. Jegyezzünk elő rendszeres találkozókat a beteggel.
A kezelést egyénileg kell megtervezni, amely például stresszkezelési tréninget, gyógyszeres kezelést vagy psychoterápiát is magában foglalhat.
Az olyan mentális problémákat, mint a depresszió aktívan kell kezelni.
Fontos számításba venni a beteg szubjektív élményeit, illetve hogy az illetőt megismertessük és megbékéltessük a saját életfeltételeivel.
A beteget utaljuk bepsychiátriai járóbeteg kezelésre, ha a helyzet 2–3 hónap alatt sem javul számottevően,vagy ha a diagnózis tisztázatlan marad.
Ha a munkahelyi egészségvédelmi szolgálat szerint a kiégés egy adott munkahelyen gyakorivá válik, akkor intézkedést kell tenni a munkahely megváltoztatására.
A kiégésmegelőzhető, ha az ember
képes nem-et mondani,
képes a munkáját előre megtervezni,
a fizikai kondiciójára is odafigyel,
belátja a saját személyes korlátait,
otthoni kapcsolatai jók,
munkahelyi kapcsolatai megfelelőek,
munkahelyén a légkör nyílt,
karrierje fokozatosan fejlődik,
munkaadója támogatását élvezi,
munkahelyén egyértelmű a tennivalók felosztása,
értelmesnek találja a munkáját,
szakértelmét állandóan fejleszti.
Az egészségügyi és oktatásügyi dolgozók körében megelőzheti a kiégést, ha a napi munka során a gyakorlottabb kollégákkal konzultálni lehet.