Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Transsexualitás a szexuális tudat zavara, amely a mentális betegségek körébe tartozik. A transsexualitas lényege az ellentmondás az anatómiai állapot és az érzékelt nemi tudat között. A transsexualis személy úgy érzi, hogy minden tekintetben a másik nemhez tartozik és nemi hovatartozását mind szociálisan mind anatómiailag meg kívánja változtatni úgy, hogy az megfeleljen elképzelt identitásának. A transsexualizmus a nemi tudat betegségeinek végletes formája a betegségek kontinuumában.
Hollandiában a betegség gyakorisága 1:11900 férfiak míg 1:34000 nők esetében.
A transsexualitas oka nem ismeretes, bár számos elképzelés létezik annak megmagyarázására.
Ha valakinek a nemi tudat zavarának lehetősége áll fenn, egy több specialistából álló orvoscsoport által történő kivizsgálás indokolt.
Mielőtt ezen speciális vizsgálatokra sor kerül, a pszichotikus betegségeket ki kell zárni. Kiterjedt pszichiátriai vizsgálat nem szükséges.
A transsexualitas diagnózisa alapos pszichiátriai kivizsgálást igényel mely akár hat hónapig is eltarthat és gyakori orvos-beteg kapcsolatot foglal magába.
A diagnózis felállítása után a páciens és az őt vizsgáló csoport felállít egy terápiás és rehabilitációs tervet mely állhat pszichoterápiából, más pszichiátriai betegség gyógyításából és célul tűzi ki a teljes vagy részleges szociális és anatómiai nemi korrekciót. A kezelési tervet mindig személyre szabottan kell felállítani.
Amennyiben a beteget nemi korrekciónak vetik alá, a terápia három szakaszban történjék.
A kezelés hormonterápiával kezdődik, a diagnózis felállítása és az u.n. "valós élet teszt" után. Sikeres kezelés esetében ezt követheti a nem sebészi kiigazítása. Mindezek csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a beteg képességei és érettsége elér egy bizonyos szintet.
A beteg a kívánt nemnek megfelelően kezd élni.
Ezen időszak előtt semmilyen döntés nem születik a nem kiigazítását illetően mert ez hivatott kideríteni hogy a változások hogyan befolyásolják a beteg családját munkáját illetve jövőbeli célkitűzéseit.
A legtöbb esetben a páciens megváltoztatja a keresztnevét.
A teszt azt értékeli, hogy mennyire elégedett a páciens az életével illetve hogyan képes megbírkózni a professzionális és szociális kapcsolatokkal.
A hormonkezelés csak a diagnózis felállítása után kezdhető el, abban az esetben ha a beteg képességei és érettsége ezt lehetővé teszi. A páciensnek a 18. életévét be kellett hogy töltse és alaposan kell hogy ismerje a hormonkezelés szociális és orvosi kockázatait. Nemi hovatartozása határozott kell, hogy legyen és nem szabad, hogy súlyos antiszociális és pszichotikus vagy önpusztító tüneteket mutasson illetve szerfüggősegben szenvedjen.
A pszichiáter, aki a pácienst vizsgáló orvostcsoport tagja, javasolja a hormonkezelést. Hormonkezelésben jártas nőgyógyász vagy belgyógyász szakorvos levezetheti a terápiát.
A kezelés hatásai még évekkel később is megfordíthatók.
A beteg követése a háziorvos vagy egy specialista feladatkörébe tartozhat megfelelő tájékoztatás után.
A műtéti megoldás szükségességéről egy több specialistából álló csoportnak kell döntenie, de csak azután hogy a páciens legalább 12 hónapig a kívánt nemnek megfelelően élt.
Ebben az esetben a beteg kérhet engedélyt kasztrálásához
Nők-férfivá változtatás esetében a sebészi terápia histerctomiát, salpingo-oophorectomiát, vaginectomiát, metoidoplasztiát, scrotoplastiát urethroplasticát és falloplasticát foglal magában. Férfiak esetében orchidectomia, penectomia és vaginoplastica használatos. Számos sebészi technika ismert.
Phoniátriai konzultáció szükségessé válhat beszéd terápiát vagy a pajzsporc illetve hangszalagok sebészi változtatását illetően.
A testszőrzet eltávolítása is szükségessé válhat olyan férfiak esetében, akik nővé szeretnék magukat változtatni.
A betegeknek a nemi korrekció ideje alatt szociális vagy pszichiátriai támogatásra is szükségük lehet.