Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Ismerjük fel, ha a beteg panaszainak hátterében hypothyreosis áll: a panaszok gyakran enyhék, de mégis egyértelműek, ha gondolunk a fenti diagnózisra. Tartsuk észben a jellegzetes panaszokat.
Ne feledjük, hogy hypothyreosis is állhat a magas koleszterinszint hátterében.
Autoimmun thyreoiditis (atrophia vagy golyva)
Ritkán nyaki besugárzás, a pajzsmirigy fejlődési rendellenességei, hypopituitarismus
Subacut thyreoiditis
Postpartum thyreoiditis 1–3 hónappal a szülés után
Lithium, amiodaron, jód szedése
Más-más betegben más panaszok jelennek meg eltérő súlyossággal
Előrehaladott hypothyreosisban a szisztémás panaszok között megemlíthetjük az indítékszegénységet, a fáradékonyságot és aluszékonyságot, a memória zavarait, a meglassult mozgást és beszédet, a rekedt hangot, a csökkent verejtékezést, a székrekedést, a testsúlynövekedést és a testszerte tapasztalható vizenyőt. A bőrtünetek száraz, durva vagy sápadt bőr képében jelenhetnek meg. Szemkörüli vizenyő is megjelenhet. A haj durvává válhat, és hajhullás is előfordul. A szívverés lassul. Súlyos hypothyreosisban az Achilles-reflex és a mozgások gyengeségeértékes és jellegzetes lelet.
Az enyhe hypothyreosis gyakran jár idegrendszeri tünetekkel, pl. remegéssel vagy ingerültséggel, melyek felkelthetik a hypothyreosis gyanúját.
Subclinicus hypothyreosis esetén a beteg jól érzi magát, de a serum TSH magas. Jelen lehetenek azonban enyhe panaszok, mint pl. csökkent hidegtűrő képesség és depresszió, mely jól reagál thyroxin-kezelésre.
Az idősekben a panaszok gyakran nem jellegzetesek; meglassultság és depresszió léphet fel, amely dementiát utánozhatvagy csupán pitvar-fibrillatio képében jelenik meg.
Fiatal nők első tünete amenorrheavagy meddőség lehet.
A centralis hypothyreosis (alacsony TSH-koncentráció) általában nem súlyos, ráadásul a többi hormon hiánya jobban érinti a beteget, mint az alacsony thyroxin-szint.
A kezelés megkezdése előtt győződjünk meg arról, hogy a TSH szintje valóban magas-e.Amennyiben a hypothyreosis tüneteivel bíró betegben a TSH szintje alacsony, vagy a normál tartományban van, az agyalapi mirigy betegsége valószínű, és szakorvosi kivizsgálásra van szükség. (Ezen betegekben gyakran egyéb hormonok szintje is alacsony.)
Minden olyan esetben javasolt a thyroxin-pótlás, amikor a TSH koncentrációja magas, és a betegnek panaszai vannak. Panaszmentes esetekben 10 mU/ml fölötti TSH-szint és pajzsmirigy-ellenes antitestek esetén javasolt a kezelés.
Sok betegben a serum TSH-koncentrációja csak enyhén emelkedett (5–10 mU/ml), és a serum szabad thyroxin koncentrációja a normáltartomány alján foglal helyet (subclinicus hypothyreosis).A normáltartomány alján található értékek esetében a mérési módszerek befolyásolhatják az eredményt, magasabb értékeket adva. Ilyenkor is lehet thyroxin-pótlással próbálkozni.
A fenti betegekben minden veszély nélkül megkísérelhető50–100 ?g thyroxin naponkénti adása. Az ellenanyag pozitivitás e gyógyszeres próbálkozás mellett szól. Amennyiben a kezelés nem segít a beteg állapotán, abba lehet hagyni. A gyógyszer elhagyása után átmenetileg (legfeljebb egy hónapig) megjelenhetnek hypothyreosisra jellemző panaszok, amíg a pajzsmirigy fokozatosan vissza nem nyeri működési képességét.
A subclinicus hypothyreosis substitutios kezelése vitatott és 5 6 gyakran eredménytelen; sok esetben a koleszterinszint eltérése vagy a jellegtelen panaszok mindössze kismértékben rendeződnek .
Fiatal betegek a kezdeti adagja napi 50–100 ?g. A kezelés kezdetétől fogva 6–8 hetenként ellenőrizzük a TSH szintjét.
Idősebbek és ischemiás szívbetegségben szenvedők kezdeti adagja12,5–25 ?g/nap, és a dózis csak lassan és óvatosan emelhető, kiegészítve a szívfrekvencia ellenőrzésével. Szükség esetén beta-blokkolót alkalmazhatunk. Szívbetegnek ne adjunk thyroxint túl nagy dózisban.
A kezelésre adott válasz megítélhetőa klinikai állapotés a serum TSH- és szabad T4-szintjei alapján. Legfontosabb a TSH vizsgálata. Mikor a szabad T4 szintjét mérjük, a beteg nem vehet be thyroxint a vizsgálat reggelén. Hosszú távú követés során azonban javasolt mind a TSH, mind a szabad T4 szintjét ellenőrizni. A TSH a normál tartomány alatt lehet; ez elfogadható, amennyiben a szabad T4 szintje normális, és a beteg jól érzi magát. Egyes esetekben a beteg közérzete még fontosabb paraméter, mint a laboratóriumi leletek.
A thyroxin adagjának módosítása utána serum szabad T4- és TSH -szint ellenőrzésérelegkorábban 8 hét múlva kerüljön sor, mivel a TSH koncentrációja lassan változik.Amikor már sikerült beállítani a megfelelő dózist, ellenőrizzük a TSH-t néhány évente.
Ellentmondásos esetekben (pl. amikor átmeneti hypothyreosisról lehet szó) a kezelés befejezése után 6 héttel állapítsuk meg a TSH-szintet. Amennyiben a serum TSH a normáltartomány fölé emelkedett, javasolt a thyroxin-substitutio.
Ne feledkezzünk meg az egyidejű Addison-kór lehetőségéről, ha a beteg állapota nem javul, vagy ha alacsony vérnyomása van, magas a kálium-, és alacsony a nátriumszintje, hajlamos hypoglycaemiára vagy jellegzetesen pigmentált. Az Addison-kóros betegek 25%-ának van egyidejű hypothyreosisa (de ezt ne keverjük össze panhypopituitarismussal) 7 .
A thyroxin-szükséglet 25–50 ?g-mal nő meg.
Az euthyreoticus állapot fontos az anya és a magzat egészsége szempontjábólfőleg a terhesség korai időszakában.
Egyes gyógyszerek, kiváltképp a vaspótlás megzavarják a thyroxin felszívódását, ezért a készítményeket eltérő időpontban kell bevenni.
A pajzsmirigyet általában már megoperálták, és radiojód-kezelés is történt.
Tartsuk a TSH-t mérhetetlenül alacsony szinten (a TSH-ról azt tartják, hogy elősegíti a papillaris és follicularis carcinomák növekedését). A thyroxin szükséges adagja általában 150–250 ?mol.
Ellenőrizzük a serum szabad T3 szintjét, és tartsuk azt a normál tartományban (a szabad T3 szintje jobban korrelál a hyperthyreosis tüneteivel).
A papillaris és follicularis pajzsmirigyrák legjobb jelzője a thyreoglobulin. Szintjének mérhetetlenül alacsonynak kell lennie. Forduljunk szakorvoshoz, amennyiben thyreoglobulin mutatható ki a serumban.
A thyroxin adagját 10 év elteltével csökkenteni lehet.
Egyesek 50 évnél idősebb nők alapellátási szintű szűrését javasolják, hogy felfedezzék az enyhe (subclinicus) pajzsmirigyműködési zavart, azonban ezen állapot kezelésének hatásossága még nem kellően bizonyított.
Az enyhe pajzsmirigy alulműködésben szenvedők levothyroxin- (T4-) kezelése csökkenti valamelyest a serum össz- és LDL-koleszterin szintjét.
Egy amerikai ajánlás a 35 év feletti női populáció 5 évenkénti TSH-szűrését javasolja. A terhes anyák szűrése az első terhesgondozói találkozás alkalmával, továbbá 65 évesnél idősebb férfiak számára is ajánlott. 9 .
[1]Helfand M, Redfern CC. Clinical guideline, part 2: screening for thyroid disease: an update. Annals of Internal Medicine 1998;129:144-158
[2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-988963. In: The Cochrane Library, Issue 3, 2000. Oxford: Update Software
[3]Danese ND, Ladenson PW, Meinert CL, Powe NR. Effect of thyroxine therapy on serum lipoproteins in patients with mild thyroid failure: a quantitative review of the literature. Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism 2000;85:2993-3001.
[4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-20001789. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2002. Oxford: Update Software
[5]Meier C, Staub JJ, Roth CB, Guglielmetti M, Kunz M, Miserez AR, Drewe J, Huber P, Herzog R, Muller B. TSH-controlled L-thyroxine therapy reduces cholesterol levels and clinical symptoms in subclinical hypothyroidism: a double blind, placebo-controlled trial (Basel Thyroid Study). J Clin Endocrinol Metab 2001;86:4860-6
[6]McDermott MT, Ridgway EC. Subclinical hypothyroidism is mild thyroid failure and should be treated. J Clin Endocrinol Metab 2001;86:4585-90
[7]Keston Jones M. Management of nodular thyroid disease. BMJ 2001;323:293-4
[8]Chu JW, Crapo LM. The treatment of subclinical hypothyroidism is seldom necessary. J Clin Endocrinol Metab 2001;86:4591-9
[9]Cooper DS. Clinical practice. Subclinical hypothyroidism. N Engl J Med 2001;345(4):260-5